Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-10 / 84. szám
8 UNIVERSITAS SZERDA, 1996. ÁPR. 10. í'-l forrás Kül IonHelygondok az egyetemi könyvtárban Egymillió kötet Az áltudomány ellen Áltudomány-ellenes bizottság létrehozásán munkálkodik a Magyar Tudományos Akadémia. Megállapították ugyanis, hogy a ráció világszerte ostromállapotban van, szinte minden tudományterület fejlődését riasztó mennyiségű áltudományos hordalék kíséri. Az emberi pszichikum rendkívül fogékony a hiedelmekre, a sajtó egy része pedig gerjeszti és terjeszti a népbutítást. - Amikor Uri Geller az Interneten keresztül készül kanalat hajlítani, nem lehet arra várni, hogy a népbutítás magától megszűnjön - fejtette ki Ádám György akadémikus, a bizottság szervezője nemrég a SZAB-klubban. \ Az akadémikusok testülete tudatában van a valódi tudomány művelőinek felelősségével, ezért döntött úgy, hogy létrehoz egy bizottságot, mely kidolgozza a megfelelő stratégiát. Az áltudományok népszerűségének alapvető okát abban látják, hogy az emberiség ismeretei számos téren még ma is hiányosak, a tudásvákuumban pedig könnyen megtelepednek azok a tanok, amelyek egyszerű, és tudománytalan voltuk miatt nem cáfolható magyarázatokat kínálnak a különféle jelenségekre. Ráadásul vannak olyan pszichikai tulajdonságok - pozitívak és negatívak egyaránt -, amelyek hozzájárulnak a hiedelmek kialakulásához és terjedéséhez. A telepatikus élményeknek például valós fiziológiai alapja van, az emberi gondolkodás pedig hajlamos arra, hogy véletlenszerűen egymás mellé kerülő eseményeket ok-okozati összefüggésbe hozzon. A pszichikum megbetegedése viszont olyan szorongásos, téveszmés állapot kialakulásához vezethet, amely - az akadémikus szerint - a prófétákra, fenoménekre jellemző. Az áltudományok terjedésének harmadik oka a sajtó és a valódi tudományok művelőinek magatartásában keresendő. A tudós szerint a sajtó egy része kihasználja azt, hogy a közönség egy része labilis pszichikumú. A tudósok pedig gőgösen elzárkóznak az elől, hogy vitába szálljanak az áltudományok művelőivel. Pedig az irracionális hiedelmek a tudomány köntösébe bújva jelennek meg, annak terminológiáját használják. Ráadásul, míg a tudomány jellemzője az állandó kételkedés, az állítások többszörös ellenőrzése, addig az áltudományok megkérdőjelezhetetlen állításokkal operálnak, és kerülik az ellenőrzést. így jóval nagyobb eséllyel jutnak el a közönséghez, különösen akkor, amikor a tudományos népszerűsítő, ismeretterjesztő műsorok teljesen eltűntek a televízió képernyőjéről. K. G. Müller Miklós életművéről • Munkatársunktól A József Attila Tudományegyetem Hispanisztikai Tanszéke és a Szegedi Akadémiai Bizottság Filozófiai Bizottsága ma délután 17 órai kezdettel könyvbemutatót rendez a SZAB Dóm téri székházában. A rendezvényen az orosházi születésű. Szegedről elszármazott világhírű spanyol fotóművész, Müller Miklós életművéről az Oviedói Egyetem (Asturias, Spanyolország) és a József Attila Tudományegyetem történészei együttműködésének eredményeként megjelent spanyol kötetet mutatják be a könyv összeállttói: dr. Jósé Girőn, az Oviedói Egyetem professzora és dr. Anderle Ádám, tanszékvezető egyetemi tanár (JATE). Az ülésszakon megnyitót mond dr. Ruszoly József tanszékvezető egyetemi tanár (JATE). gyűjtemények Régi könyvek Az egyetemi könyvtár egyik legértékesebb különgyűjteménye a régi könyvek és kéziratok tára. A gyűjtemény az 1700 előtti külföldi könyveket és az 1850 előtti magyar nyelvű kiadványokat tartalmazza. Itt tárolják a régi, egyetemi vonatkozású kéziratokat, az egyetem neves tanárainak, kutatóinak publikációit, kéziratait, levelezéseit. Az egyetemi könyvtár alapfeladatainak ellátásán kfvül kutatómunkát is végez, a könyvtári informatika mellett a régi könyvek terén. Egyetemi gyűjtemény A könyvtár ebben a különgyűjteményben tárol minden olyan dokumentumot, adatot, amely az egyetem tevékenységére vonatkozik. Éppen a napokban fejezik be az egyetem Szegedre telepítésének hetvenötödik évfordulójára készített ünnepi almanach szerkesztési munkálatait. Az egyetemi gyűjteményben gondozzák az oktatók tudományos munkásságára vonatkozó adatokat és a tanárok publikációit. Ligetihagyaték A különgyűjteményt Ligeti Lajos, az egyetem egykori altajisztika professzora hagyta az egyetemre. A gyűjtemény olyan könyveket, kiadványokat, publikációkat és kutatási eredményeket tartalmaz a magyar és a mongol őstörténet, a tibetisztika tárgykörében, amelyek egyenként is európai különlegességnek számítanak. A gyűjtemény így felbecsülhetetlen értékű az őstörténet és a történeti nyelvészet kutatói számára. A dokumentumokat nem csak a tudományegyetem altajisztika tanszékének kutatói és hallgatói használják. Szüneti idill az egyetemi könyvtárban. Vizsgaidőszakban „a csilláron is lógnak." (Fotó: Révész Róbert) Különös kettősség jellemzi az utóbbi időben a József Attila Tudományegyetem Könyvtárát. Pályázati pénzekből olyan számítógépes rendszert építettek ki, mely egyedülálló a hazai egyetemek között, a bútorzatot is sikerült kicserélni, liftet is építettek, előfizettek jónéhány elektronikus adatbázisra. A pályázatok csak egyetlen dologra nem jók; nem lehet belőlük arra költeni, ami egy könyvtár esetében a legfontosabb lenne - a könyvállomány gyarapítására. Amíg tehát dicséretes ütemben fejlődik a könyvtári hi-tech, a legolvasottabb könyvekből nem tudnak beszerezni elegendő példányt. - Fonák helyzet, hogy a törvény szerint nyilvános könyvtár vagyunk, a beiratkozást senkitől sem tagadhatjuk meg, a költségeinket mégis kizárólag az egyetem állja - mondja Máder Béla igazgató. - Eddig még csak boldogultunk, mert a minisztérium biztosította, hogy egy teljes magyar köteles példánysort ingyen megkaptunk. Ez a kedvezmény idén januártól megszűnt, ami 6-8 millió forint többletkiadást jelent a könyvtárnak. Ehhez járul még a harminc százalékos könyvár-emelkedés. Márpedig egy könyvtár elsődleges feladata az állománygyarapítás, egy egyetemi könyvtár köteles beszerezni minden olyan hazai dokumentumot, amely az oktató-kutató munkához szükséges. Ráadásul a hallgatók manapság már idegen nyelveket beszélnek, természetes számukra, hogy külföldi szakirodalmat olvasnak, ezt is biztosítanunk kell. - Tandíjas rendszerben, ha a hallgatók fizetnek azért, amit az egyetemtől kapnak, nemcsak az oktatás színvonalával kapcsolatban lehetnek elvárásaik, hanem a könyvtárral szemben is. Mi viszont ott tartunk, hogy egy száz fős évfolyamnak mindössze egy-két példányt tudunk biztosítani a kötelező olvasmányokból, holott a nemzetközi norma szerint tízet kellene. A könyvtárnak komoly gondot okoz a helyhiány. Sem a könyveket, sem az olvasókat nem tudják megfelelően elhelyezni. Jelenleg kétszázezer olyan könyv van a pincében, amit a szabadpolcon kellene tartani - ez jóval egyszerűbbé tenné a kölcsönzést is. A hallgatók pedig csak jönnek, jönnek; a kilencvenes évek elején ötezer beiratkozott olvasója volt a könyvtárnak, most tízezer. Öt évvel ezelőtt két-háromszázan fordultak meg a könyvtárban naponta, most ezer fölött van a látogatói létszám. Mivel az SZOTE-n nincs hallgatói olvasóterem, az orvostanhallgatók 40-50 százaléka beiratkozik a tudományegyetem könyvtárába. Egyszerre 350 olvasót tudnak leültetni, de csúcsidőben ennél jóval többen vannak, vizsgaidőszakban épp csak a csilláron nem lógnak a hallgatók. A jelenlegi olvasótermi férőhely a nemzetközi normáknak még a tizedét sem éri el. A könyvtár kétezer folyóiratot járat és évente kilenc-tízezer könyvet vásárol. Jelenleg közel egymillió kötete van. - A könyvtár helyproblámáinak megoldására több tervet is kidolgoztak mondja az igazgató. - A legreálisabbnak az az elképzelés tűnik, amely szerint a könyvtár megkapná a teljes központi épületet, a mögötte levő óvodaudvaron pedig felépítenének egy négyezer négyzetméteres könyvtárat. A két egységet az alagsorban, a földszinten és az emeleten hidak kötnék össze. Az új épületben alakítanánk ki a nagyobb olvasótermeket és a szabadpolcokat, a jelenlegiben maradnának az irodák, a különgyűjtemények és a kisebb kutatószobák. A könyvtár összterülete így tíz és fél ezer négyzetméter lenne. Ezt a tervet megvitatta az Universitas igazgatósága, a város közgyűlése pedig jóváhagyta a telek felhasználását. A térbeli terjeszkedés végre azt is lehetővé tenné, hogy a jelenleg 130 kis egységben szétszórt könyvtári állomány egy helyre kerüljön. Koczer Gabriella A Szegedi Élelmiszeripari Főiskola különleges helyzetben van a régióban: az intézmény az egyedüli, amelyik élelmiszeripari képzéssel foglalkozik. A főiskola életében a közeljövőben olyan változások várhatóak, melyek nemcsak a megyében, de az egész országban is megerősíthetik az intézmény pozícióit. Idén a szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kar több olyan pályázatot is elnyert, melyek az intézmény jövője szempontjából igen fontosak. A FEFA-pályázatáról 26 millió forint jön majd, amelyet az oktatási-kutatási bázis infrastrukturális fejlesztésére fordítanak. Ennek egy része a gépészmérnöki képzés fejlesztésére (rezgésdiagnosztikai és számítógépes tervezői labort terveznek) jutna, más része pedig egy új szak, a terméktervezői képzés feltételeinek megteremtésére fordítanák. • Szeged-Vásárhely társulás Két képzés egyesül A nyert pénzből akkredittáltatják majd a technológia szakhoz tartozó lisztminőségi, illetve élelmiszerminősítő laboratóriumot, és fejlesztik a vállalkozó-menedzser szak feltételeit is. A nyert pályázatok közül Magyarországon is unikum lesz az a terv, amit a PHARE-program keretében elnyert 100 ezer ECU-ből fognak a szegedi főiskolán elkészíteni. A felsőfokú élelmiszeripari szakképesítést adó két éves (post-secondary) képzésre szóló modellt az országban egyedül a szegediek dolgozhatják ki. Ennek alapján 1997. végére a Nyugat-Európában régóta igen elterjedt oktatási formát itthon először a szegedi főiskola akkredittáltathatja és próbálhatja ki. További 140 ezer ECU jut majd a PHARE pénzéből a SZÉF-nek arra, hogy a gyakorlati oktatási kapcsolatait továbbfejlessze. A SZÉF főigazgatója, dr. Szabó Gábor szerint ez azt jelenti, hogy az eddigi „ad-hoc" rendszer (külföldi tulajdonú cégekhez nem volt könnyű gyakorlati oktatásra bevinni a hallgatókat) megváltozik. A főiskoláról felkínálják majd az élelmiszeripari cégeknek azt a lehetőséget, hogy a leendő munkatársakat ne a hat hónapos próbaidőn próbálják ki saját pénzükből, hanem már hallgatóként, a főiskolai gyakorlati képzésen. Ugyanakkor a német Albstadt-Sigmaringen Műszaki Főiskola és a holland Larenstein Nemzetközi Mezőgazdasági Főiskola segítségével új szakirányok (számítástechnika, informatika és logisztika, illetve agrobiznisz és környezetgazdálkodás) indulhatnak a jelenlegi szakokon belül. Ami a főiskola élelmiszeripari képzésének finanszírozását illeti, az egyetlen járható útnak továbbra is azt tartják, amelyen évekkel ezelőtt elindultak: szervezetileg elszakadni a budapesti anyagegyetemtől, de a szakmai kapcsolatokat megtartani vele. Ennek mindenképpen be kell majd következnie, hiszen a módosított felsőoktatási törvény a helyi egyetemi szövetségeket részesíti majd előnyben a normatív finanszírozási elvekkel. (A jelenlegi, bázisszemléletű finanszírozás az anyaegyetemmel szemben sokszor igen hátrányos helyzetbe hozza a főiskolát, akár finanszírozásról, akár elvonásokról van szó.) Ha Szeged és Vásárhely társulásából megszületik a két karral működő Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Főiskola, akkor az új önálló intézmény alapító tagja lesz a Szegedi Felsőoktatási Szövetségnek. A főigazgató szerint a szövetség azzal gazdagodik majd, hogy műszaki-, illetve agrárképzés is kerül a szegedi palettára, a főiskola pedig azzal, hogy az egyetemmel lesznek szakmai (élelmiszertudomány, agroökológia, környezetgazdálkodás) kapcsolódási pontok. Dr. Szabó Gábor nem tart attól, hogy az integrációval az új főiskolán szakok vagy tanszékek szűnnek meg. A magyar élelmiszergazdaság a hazai ipar 25 százalékát jelenti, s ez valószínűleg a jövőben sem fog csökkenni, tehát erre a területre mindig kell majd szakember, a tervek szerint az ÉMF által majdan nyújtott képzésnek pedig „nem lesz páija" Szegeden. Panek József Egymásnak teremtve A Csongrád megyei élelmiszeripari oktatás hamarosan olyan felsőoktatási intézménnyel dicsekedhet majd, ahol az alapanyag termeléstől a feldolgozásig a teljes agrárélelmiszeripari vertikum képzése egy helyütt folyik. Pontosabban egy főiskolán, hiszen a szegedi élelmiszeripari és a vásárhelyi mezőgazdasági főiskolák között már fúziós szándéknyilatkozat született. Ennek nyomán létrejöhet az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Főiskola, mely szakmai kapcsolatait megtartja a jelenlegi két anyaegyetemmel (Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Debreceni Agrártudományi Egyetem), ám szervezetileg önálló lesz. A fúzióval mindenki jól jár, mondja dr. Szabó Gábor főigazgató, hiszen egyedülálló felsőoktatási intézmény jönne létre, melyben együtt oktatnának a nyersanyag termelésétől a feldolgozásig mindent és melynek szakirányait „az Isten is egymás mellé teremtette". Az egyesüléssel kapcsolatban jelenleg megvalósíthatósági tanulmány készül. A szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Karon egyébként jelenleg 3 szak, és több szakirány működik. A jelentkezők élelmiszertechnológus, élelmiszeripari gépész és vállalkozó-menedzser szak között választhatnak. A továbbképzési kínálatban is több szak szerepel. P. J.