Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-04 / 54. szám

HÉTFŐ, 1996. MÁRC. 4. • Alkotmánybírósághoz fordult a KISOSZ MiérI ugrál a kiskereskedő? Nincs az a törvény, amelyik osztatlan elismerést váltana ki azokból a rétegekből, amelyeket érint. Szegény az ország - sok a sérelem. Az emberek ilyenkor mindenkit hibáztatnak: a kormányt éppúgy, mint az országggyűlési képviselőket, nem beszélve az érdekképviseletekről. Hiszen sokan kemény pénzeket fizetnek azért, hogy egy szervezet tagjaiként előnyösebb és védett helyzetben érezhessék magukat, mint a kívülmaradottak. Dr. Martonosi István, a KISOSZ megyei titkára, az országos elnökség tagja állítja: ha a vállalkozók látnák az eredeti törvénytervezeteket, jobban elismernék az érdekképviselet munkáját. A már elfogadott törvényekre szinte rá sem lehet ismerni előnyükre változnak a soksok „gyúrás" következtében. A KISOSZ megyei titkára ezúttal arról tájékoztatta lapunkat, hogy a szervezet az új adótörvénnyel egyet nem értve az Alkotmánybírósághoz fordult. Mindez amiatt történt, hogy a törvényalkotás folyamatában hosszas küszködés ellenére sem tudtak több kérdésben eredményt elérni. Az egyik beadvány az áfa-törvény ellen emel kifogást. A paragrafusokban ugyanis az áll, hogy az 1995. december 31. előtt megvásárolt termék eredeti és új fogyasztási adója közötti különbséget a kereskedőnek be kell fizetnie áfaként. Például, ha egy cigaretta árában tavaly 60 forint volt a fogyasztási adó, idén pedig 64, akkor ezt a 4 forint különbséget kell a költségvetésnek befizetnie. A KISOSZ leszögezi: a fogyasztási adónak semmi köze az áfához, tehát ilyen jogcímen nem lehet adót kivetni. A kiskereskedők érdekképviselete sérelmezi azt a rendelkezést is, amely a 15 nap betegszabadságot és a táppénz egyharmad részének megfizettetését a munkáltatóra hárítja. „Kicsiben" ugyanis mindez úgy néz ki, hogy adott egy kiskereskedő, meg egy alkalmazott. Ha a beosztott egy évig beteg, akkor a munkáltatójának fizetnie kell a táppénzt, valamint új munkaerőt is fel kell vennie. Egy gyárban - teszi szemléletessé a problémát Martonosi - , ha az ezer dolgozóból kettő beteg, nem áll le a termelés és a többiek helyettesíteni tudják a hiányzókat. Hát ezért „ugrál" a kiskereskedő. Helytelen a két szja-tábla alkalmazása is - véli a KISOSZ az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában. Egy bérből és fizetésből élő 150 ezer forintos jövedelem után 3, míg egy vállalkozó 30 ezer forint adót fizet. A reklamálók szerint, amenynyiben az APEH kételkedik a vállalkozók által bevallott 80-110 ezer forintos éves jövedelmek valódiságában, akkor szorongassa meg a gyanús adóalanyokat, és ne kettős szja-táblát alkalmazzon. A kormány rendezte az adóelőleg levonás szabályait, de már nem gondolt a vállalkozó segítő családtagjára. Ezek az emberek ugyanis változatlanul 40 százalékos adóelőleget fizetnek. Holott a gyakorlatban minimálbérért dolgoznak, jövedelmük még a 20 százalékos adókulcsnak megfelelő sávot sem érheti el. Jelenleg tehát dupla annyi adóelőleget fizetnek, mint amennyit a következő évben visszaigényelhetnek. Az Alkotmánybíróság malmai köztudomásúan lassan őrölnek. így ma sajnos, még nem látni, mikor kapnak megnyugtató választ a kiskereskedők. F. K. HAZAI TÜKÖR 11 Lehet, hogy Meryl Streep és Clint Eastwood történetéről is a (magyar) férfiak beszélnek többet?... Csak nőknek? A nő összepakol, aztán mégsem megy el. Tulajdonképpen ennyi a történet. És szem nem marad szárazon. Mármint a nézőtéri női szakaszban. Pedig ez a film arról (is) szól, hogy milyen érzelmesek a férfiak és milyen okosak a nők. Meryl Streep azt mondja: ha elmenne, odahagyva a férjét és a gyerekeit, hogy a továbbiakban a szerelmével éljen - az már nem lenne ugyanaz. Tuti. A nő tehát okos. Clint Eastwood (aki ezúttal nem rendőrt, hanem fotográfust alakít) viszont, miután jó félszáz évet kibírt ilyesmi nélkül, a Nagy Találkozás után gyűjti a relikviákat, majd meghal; bedobozolva elküldeti az emlékeket, valamint a hamvait a nőnek: szórja szerte a Roseman hídról. Ahol a szerelmük született. A férfi tehát érzelmes. Az is lehet, hogy szentimentális. (Legföljebb annyiban okos, hogy tudja: a nők szívósabbak, lesz, aki szerte hintse hamvait...) Miért is ne? Hol van az A Szív hidjai Eredeti cím: The Bridges of Madison County; amerikai, 1995; 135 perc. Rendező: Clint Eastwood; Forgatókönyvíró: Richárd LaGravenese; Operatőr: Jack N. Green; Szereplők: Clint Eastwood (Róbert Kincaid), Meryl Streep (Francésca Johnson). megírva, hogy egy filmnek (fikció) föltétlenül el kell rugaszkodni a valóságtól? A valóság ezenfelül még olyan is, hogy nekünk - nőknek és férfiaknak - a szerelemből sosem elég. Ha van azért, ha nincs, pláne. A szív hidjai-című Eastwood-produkció szerintem azért kasszasiker, mert így tudja ezt minden férfi és nő. Legföljebb tagadja. A fene tudja: miért? A könyv (egy gazdaságtörténész professzor első regénye) és a belőle forgatott film szerencsére őszinte. Lefegyverzően hat a szerelmesekre, mert könnyen azonosulnak a szereplőkkel: mintha csak róluk szólna. Nemkülönben az éppen nem szerelmesekre, mert könnyen azonosulnak a szereplőkkel: mintha csak róluk szólna 1. amikor szerelmesek voltak; 2. amikor majd szerelmesek lesznek. S hogy csak egy bizonyos (középkorosztályt tudna meghódítani? Ugyan kérem! Vajon miért gondoljuk, hogy a szerelem életkoronként - más? Sulyok Erzsébet Csak férfiaknak? Egy közvéleménykutató cég Bálint-Valentin nap előtt felmérte, hogy mi magyarok hogyan is állunk „szerelmileg". A kutakodásból kiderült, hogy a férfiak gyakrabban beszélnek a szerelemről, mint a hölgyek. Ez persze azt is jelentheti, hogy a hölgyek számára ez az érzelem többet jelent, s ezért óvatosabban fogalmaznak. Az is kiderült az elemzésből, hogy a közhiedelemmel ellentétben az erősebb nem sokkal érzelmesebb, mint a gyengébb nem. Hogy miért emlegetem e felmérés eredményeit? Mert „A szív hidjai" című filmből is ez derül ki. Pedig az Amerikában játszódik. A négy lomha és párás iowai nap történetét bemutató alkotás egy fotóriporter (Clint Eastwood) és egy italoamerikai háziasszony (Meryl Streep) szerelméről szól. A macho cowboy Eastwood - lásd Nincs bocsánat - ebben a filmben sem beszél sokat, de amit mond, az mind „ül". Aki a hosszú és forró nyárban rádöbben a sokkoló valóságra, arra, hogy másképpen is élhetne, mint eddig, az nem más, mint a zseniális színésznő, Meryl Streep, akit kilencvenhat órára magára hagy a családja, farmer férje és két felnőtt gyermeke. Hozzáteszem. Róbert James Waller „Madison megye hidjai" című bestsellere alapján készült alkotás lehetne akár nyálas is. De nem az. Köszönhető ez a forgatókönyvíró Richárd LaGravenesenek, aki „kipucolta" a történetet; az iowai forróság pedig elpárologtatta az édesnedves nyálcseppeket. Van itt minden, ami belefér egy titkos szerelmi kapcsolatba: virág, levél, éjszakai séta, holdfény, tapadós-combozós lassú zeneszám, amiben a néger blues énekes „médzsikről" búg, miegyéb. A „motorokat" az óvatos háziasszony gyújtja be. aki később bepánikol saját szenvedélyétől. A felhevült fotóriporter meg csak áll és néz ott egyedül az esőben... Szabó C. Szilárd Él a személyi azonosili A tapasztalatok szerint nemcsak a magánszemélyek, de a különböző szervezetek is gyakran elkövetik azt a hibát, hogy adatszolgáltatási kötelezettségeik teljesítésekor nem tüntetik fel a személyi azonosító jelek. Ezért bírság kiszabására kényszerülhet az adóhatóság - közölte az APEH illetékese. A munkáltatóknak, a kifizetőknek, valamint a biztosító intézeteknek, illetékhivataloknak és a pénzintézeteknek a közeljövőben kell teljesíteniük számos, a személyi jövedelemadóval kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségüket. Ugyanez vonatkozik a társadalombiztosítási igazgatóságokra is. Az ezekben közölt kontrolladatokkal az adóhatóság csak akkor tud dolgozni, ha az előírásoknak megfelelően szerepeltetik a személyi azonosító számot is. Gyakori tévedés, hogy a személyi azonosító jel használata már nem törvényes. Ez félreértés, hiszen a hatályos törvények engedélyezik a hivatal számára a jel használatát. Ennek megfelelően az APEH csak akkor tekinti teljesítettnek az adózók adatszolgáltatási kötelezettségét, ha az iratokon vagy a mágneses adathordozón feltüntetik a személyi azonosító jeleket is. Ellenkező esetben törvényi felhatalmazása és kötelezettsége az adóhatóságnak mulasztási bírság kiszabása. (MTI) Szeged Körút '9< Nehéz szülésnek mutatkozott a város 1996. évi költségvetésének kialakítása. A döntés politikai és gazdasági indokait dr. Szalay István polgármester és dr. Szabó Pálné, a közgazdasági iroda vezetője mondja el a ma, 20 óra 15 perckor kezdődő magazinban. A műsor további részében a leendő elsősök szüleinek kínálnak segítséget; akik sokszor értetlenül és tanácstalanul állnak, amikor a Zsolnaivagy Tolnainé-féle tanítási programról hallanak. A módszerekről készült összeállításban a négy legismertebb olvasás-, frástanitási módszert ismerhetik meg a beiskolázás előtt álló gyerekek és szüleik. Diákok kedvezményes utazása Az a tévériport, amelyben a kamera bent várja a hivatali szobájába lépő minisztert, aki feszengve ellépdel asztaláig, zavartan nézeget, majd arrább és visszarak pár dolgot, vagyis a riportstáb kérésére tárgyilagos képet próbál adni miniszteri érkezéséről - ez a riportfajta engem elkeserít. Emlékszem egy iskolás díjkiosztóra, amelyen a televíziós felvétel miatt pontosan hétszer kellett átadni a harmadik dijat, mert mindannyiszor elromlott a kamera. Ahogy a malőr ismétlődött, a harmadik díj úgy vált könnyebbé és üresebbé, mert bár megérdemelt és igazi volt, az átadást, éppen a hiteles híradás jegyében: meghamisították. A zavarba ejtő ceremónia után, noha kezdetben mulatságosnak tűnt a könyvjutalom visszaadása, újraátvétele, s közben a taps, az ember úgy érezte, mintha elvették volna a dijat, s csak egy formát, egy materiális tokot hagytak volna belőle. Figyelmeztetőnek azt tartom, hogy a végeredmény, a negyvenöt másodperces televíziós bejátszás szakasztott olyan volt, mint az igazi. A képernyőn megvalósult, ami a valóságban elveszett. A díj hetedik, legkínosabb megtapsolása elvette az első, igazi helyét. A virtuális valóság, amely kiürítette az eredetit, átvette annak helyét. De megteheti-e? A következtetés, amely az igen válaszból származnék, viszonylagossá tenné a tájékoztatás tárgyilagossági elvét. így szólna: a díjkiosztó ünnepségek a díjkiosztó ünFehér a fehéren nepségekre, a híradások pedig a híradásokra hasonlítanak. A szakmámban ismert az a leegyszerűsített, de választ kívánó kérdés, hogy mit tegyen az újságíró az emberáldozatokat követelő katasztrófahelyzetben: életet mentsen, vagy dolgozzék? Emberiessége és szakmája kerül alkalmi, de drámai ellentétbe, s egymagának kell döntenie közöttük. Én azt hiszem, döntésével nem csak két lehetséges cselekvés között választ, hanem (eltekintve sok egyéb szembeszökő különbségtől) a kifejezés tekintetében két döntően különböző létezés között is. Jól emlékszem egy televíziós riportra, amely a szarajevói piactéren készült, közvetlenül azután, hogy aknalövedék csapódott a vízért sorbanállók közé. A rettenetes látványt szakszerűen pásztázta végig az operatőr, egyik haldoklótól a másikig, nyilván azzal a hittel, hogy a szörnyű valóságot, amit ő lát, s kétségkívül felindultan és zaklatottan próbál rögzíteni, a világnak is megmutathatja. A kamera egy segítségért esdő férfihez lépett, majd a híradói tárgyilagosság jegyében lefordult róla, és egy még érdekesebben haldokló fiatalasszonyhoz indult. Arra gondoltam, nem lett-e részese a megfigyelő (akár a megismételt díjátadásnál, csak sokkal súlyosabban) az eseményeknek, azzal, hogy sorsára hagyta az esdeklőférfit? Ha az operatőr munkáját végezte ugyan, de lelkében irgalommal telt el, akkor ő és a későbbi néző más-más létezésnek lett részese, illetve tanúja. Azonban a filmnek az a képessége, hogy egységes világot teremt, az alkotói szándékon múlik és nem a kamera elé kerülő képen. Ez az operatőr, jóllehet őt magát együttérzés indította meg, a kamera prédájára hagyta a képet. A néző nem a tények hiányában, hanem, Rainer Maria Rilke szavaival, a tények miatt nem ismerte meg a valóságot. A médiaetika egyik paradoxona, hogy ami tragikus és ami drámai, az sosem lesz annyira hír, mint amennyire tragikus és drámai. Nem lesz, mert nem fog rajta a tárgyilagosság; ha fogna, az azt jelentené, hogy közömbösek vagyunk a tragikum sorsszerűsége és a dráma konfliktusa iránt. A tárgyilagosság azt üzeni, hogy az eset nem tragédia, hanem hír; nem szörnyűség, hanem esemény. Csak a botrány tud teljesen hírré válni. A botrány pontosan elmondható tárgyilagosan, mert a botránynak a szokásokhoz, a rendhez, s az erkölcsök megállapított, de felcserélhető sorrendjéhez van köze, és nem a velünk élő változhatatlanhoz. A botrány nem ered, hanem csinálják — valaki mindig továbbmegy egy lépéssel. A tragédiában azonban csak egy lépés van vagy nincs. Ez az egy, mint tény, megemlíthető a híradásban; de hol van ez a teljességtől! Úgy fog aránylani hozzá, mint a Lamb-féle Shakespeare-mese a Hamlethez, vagy a bibliai sztorik a Bibliához. A szeretetről is lehet tárgyilagosan beszélni, mint olyan eszméről, amelynek távlata van. Jóllehet, a szeretetnek nincs távlata, mert a szeretet maga a távlat. A tárgyilagosság nem világnézet, hanem stílus. A kor lázadó mozgalmai, mint amilyen a hippiké volt, azért lett újraélhetetlenné, mert egy stílusra bízta a világérzését. A tárgyilagosság olyan stílus, amely többé-kevésbé megfelel a mondandónknak, de mindenre nem terjeszthető ki, különben elrekeszti az utat a még ki nem fejezett előtt. E téren alig különbözik az úgynevezett kegyes hangvételtől. A kegyes hang ugyanúgy hajlamos stílus voltából világnézetté lenni, s noha az egyház szaknyelveként terjedt el, ugyanaz a problémája, mint a sajtó tárgyilagosságának. Egy pontig megfelel, aztán az orrunk előtt csapja be az ajtót, a maga részéről azért, mert retteg a jóval kevert rossztól. Jelzőkre bízza hát a világot és szembeszegül minden megérzéssel. Erre gondoltam, míg a miniszter alakítása ment. Az ellenállói virágnyelv idején várva várt tárgyilagosság oly magától érthetődően terjedt szét a közélettől a kereskedelemig, hogy észre sem veszszük, amikor fehérrel írunk a fehérre. Panek Sándor A helyi tömegközlekedést bonyolító társaságok az elmúlt időszakban gyakran találkoztak olyan utasokkal az utaztatás során, akik a kedvezményes utazást jogtalanul (szabálytalanul) kívánták igénybe venni. A diákigazolványok kiadásának tárgyában a 25/1989. (VIII. 24.) MMHM-KEM-KÖHÉM együttes rendelet intézkedik. A 13/1991. (I. 18.) Kormány rendelet pedig szabáyozza a tanuló bérletre való jogosultságot. E két rendeletből a legfontosabb tudnivaló, hogy aki diákigazolványt kaphat, nem minden esetben jogosult a helyijárati kedvezményre. Tanulóbérlet igénybevételére a nappali tagozaton alap-, közép- vagy felsőfokú tanulmányokat folytató tanuló (hallgató) jogosult. Tanuló havi bérletet válthatnak még a 18. életkor betöltéséig az átképzésben részesülők. A Szegedi Közlekedési Társaság és a Tisza Volán felhívja a tanulók, illetve a szülők, valamint az oktatási intézmények szíves figyelmét, hogy ellenőreik csak azon utazási igazolványokat fogadják el, melyeken a bérleti szelvényen a diákigazolvány száma fel van tüntetve. Tájékoztatják az utasokat, hogy az 1995-1996. tanév első félévére érvényesített diákigazolványok 1996. március 5-ig érvényesek. Ha baj van, segítünk! Ez a tűzoltók szlogenje, de egyben ez a ma esti Közéleti Kávéház rendezvényének a címe is. A szegedi hivatásos önkotmányzati tűzoltóság estje lesz a Virág Cukrászdában, az est vendégei pedig Bánfi György, tűzoltó alezredes, parancsnok és Dudás Miklós, tűzoltó alezredes, Tűzoltók a Közéleti Kávéházban parancsnok-helyettes. A műsorban szó lesz a tűzoltóság munkájáról, szerveződéséről, mindennapjairól, veszélyérzetéről, különleges tűzestekről, a beszélgetés végén pedig a közönség kérdéseire is válaszolnak a vendégek. A Virág Cukrászda zöld szalonjában este 6 órakor kezdődő műsorra szeretettel vár minden érdeklődőt az est házigazdája: Kisimre Ferenc Emlékmű a balesetek „Megdöbbentő, figyelmeztető mementók: szalagkorlátokon kókadó csokrok, porosodó útszéli fakeresztek, koszorúk. Szívszorító, borzongató emlékeztetők áldozatokra, sérültekre, másod-, percek alatt lezajlódó tragédiákra, amelyek örökre fájdalmas, el nem múló sérüléseket okoztak és okoznak lelkünkben." A fenti mondatokkal kezdődik az Országos Balesetvédelmi Bizottság felhívása, melynek célja egy Budapesten felállítandó emlékmű létrehozatala. Az emlékmű a közlekedési balesetek áldozataira emlékeztetne, s a tervek szerint avatásának időponja egyben az áldozatok napja is lenne. Az emlékművet közadakozásból kívánják felállítani, ezért kérik a cégek és a magánszemélyek támogatását. A memetó egy nagyon fontos közlekedési szabályra hívja fel a figyelmet: „Mindig az életé az előny." Kérik, hogy akik együttérzésüket, tenni akarásukat forintokkal is szeretnék kinyilvánítani, adományaikat a Magyar Autóklub ügyvédi irodájának az OTP Budapest II. kerületi fiók 1170203620625320 letéti számlájára utalják át. • A közlekedésbiztonsághoz szorosan tartozik a gyermekek helyes közlekedésre nevelése. Ennek jegyében zajlott le a minap megyei közlekedési ismereti verseny, melyen az iskolai házi vetélkedők győztesei vettek részt. A viadalban a következő sorrend alakult ki. 4. osztályosok: 1. Bálint Ágota (Zsombó), 2. Friedrich Uta (Szeged), 3. Éles Imre (Szeged). 8. osztályosok: 1. Nagygyörgy Péter (Hódmezővásárhely), 2. Szűcsborus Tamás (Szeged), 3. Csongrádi Balázs (Zsombó). A két első helyezett utazhat a március végi székesfehérvéri országos döntőre, valamint egy-egy mountain bike kerékpárt is nyertek. A. L.