Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-21 / 68. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. MÁRC. 21. HANGSÚLY 5 Szeged: parkolni drága, közlekedni veszélyes Szeged az egyik legdrágább magyar város - lesz! Legalább­is annak, aki parkolni szeretne majd áprilistól a Belvárosban. Különösen mellbevágó az ittlakóknak az új rendszer, hiszen kö­zel egy esztendeje egy fityinget sem kellett fizetnünk. Egyszóval, megint átesett az önkormányzat a ló másik oldalára. Bevétel kell minden városnak, ezt senki sem vitatja. Csak... Csak éppen ehhez feltételek is kellenének. Most ismét féllábasra sikerül a dolog: a Belvárosból gazdasági kényszerrel űzik ki az autókat, miközben a körút peremén senki sem gondoskodik újabb par­kolóhelyekről. Tessék mondani, hol álljunk meg ezután? a hét kérdése Mi szél az új parkolási díjhoz? Kontár Ferenc, műszaki ügyintéző: - Ez abszurdum. Tegnap, amikor olvastam a Délmagyarban, nem akartam hinni a szememnek. A So­mogyi utcában van az utazá­si és autókölcsönző irodánk, nem tudom mi lesz, ha majd például visszahozzák az au­tókat. Most vehetünk egy csomó parkolójegyet, akkor is, ha csak húsz percre ál­lunk meg... Hérány Andrea, adatrög­zítő: - Mi itt lakunk a Belvá­rosban. Kénytelenek leszünk valahol eldugni az autót, mert­hogy garázslehetőség nincs errefelé. Szerintem megen­gedhetetlen ez az eljárás. Tilt­sák ki az autókat a belváros­ból, ha ezt szeretnék elérni, ha meg pénzt akarnak, nevezzék adónak. Nemrég emelték a kötelező biztosítás árát, a buszjegyek árát és máris itt az újabb szankció. Miksi Péter, kereskedő: Nem a Belvárosban dolgo­zom ugyan, de nagyon sokat járok ide. 28 000 forintért kínálják a bérletet, ám azt hiszem ezt egy-egy vállalko­zón kívül nem sokan enged­hetik meg maguknak. Min­dezek mellett rá lesznek kényszerülve a jegy vagy bérlet vásárlására az embe­rek, merthogy meg kell állni a Belvárosban. Egy követ­kezménye lesz még a rende­letnek: egyre többen fognak szabálytalanul parkolni. Veselicz Mária, munka­nélküli: - Elszomorítónak tartom, mert az utca azért van, hogy parkoljunk. Meg­értem, hogy a középületek előtt és központi tereken parkolási dijat szednek, de hogy ezek után még a mellé­kutcában álló autóst is meg akarják fizettetni! Felháborí­tó a rendelkezés, hiszen csak a pénzt szedik, közben pedig semmit nem csinálnak. Meg­értőbb lennék, ha látnám, hogy tesz valamit a városért a polgármesteri hivatal. \önkorai ' r IIMXNV I I — MZJMÍ- •— | ...és ha valamelyik mégis ki merne állni a garázsból, azonnal lenyomjátok! • Hét és fél millió egy ötletért? Parkolópénzek - nem csak pletykaszinten! A szegedi városgondnok­ság vezetője, Serege János a miskolci tárgyalásoknak mindössze kezdeti szakaszá­ban vett részt, így a know­how árát sem ismeri. Annyit azonban elárult, a miskolci­aknak „bejött": régebben mindössze néhány milliót si­került kitermelni a várakozni szándékozó autósok forintja­iból, de mióta bevezették az új parkolási rendszert, évi 40-50 millióval vastagabb az észak-kelet-magyarországi város zsebe. Úgy tűnik, a vá­rosgondnokságon nem is na­gyon bánják, hogy már csak néhány napig teher a nyaku­kon a szegedi parkoltatás. Az önkormányzat illetése, Nagypál Miklós irodavezető elmondása szerint - bár konkrét összeget nem tud ­7 millió körüli ötletdíjat fi­zet a Szegedi Közlekedési Társaság a miskolciaknak. Kiderült, a parkoláshoz szükséges jegyeket sem két Még csak a hfre érte el a városlakókat az április l-jén bevezetésre kerülő új parkolási rendszernek, máris sokan tudni vélik, nem ingyen jutott a város a kidolgozott szisztémához. Sok-sok milliót fizettünk azért, hogy a szélvédők mögé bújtathassuk majdan a parkolócédulákat. De miért kellett ezért Miskolcra mennünk és busásan fizetnünk? Szegedi fejből nem pattanhatott volna ki hasonló gondolat, tizedennyiért? fillérért tudják majd besze­rezni. A szerződés szerint * ugyanis egy izraeli céggel kell gyártatni - az állítólag hamisíthatatlan - bilétákat. Hogy szegedi, vagy megyei nyomda erre miért nem volt képes, senki sem tud választ adni. Minden bizonnyal meg sem kerestek senkit ez ügy­ben. Egy bizonyos csak, áp­rilis l-jétől 2100 parkolóhe­lyetjelöltek ki Szegeden, zó­nákra osztva. Egy közgyűlési döntés nyomán az SZKT, mint kie­gészítő „üzletágat" kapta meg a parkoltatás jogát, s a vele járó bevételeket. Az au­tósok jelentős része úgy érzi, ismét fejőstehénnek nézik őket a városatyák: részben finanszírozhatják a tömeg­közlekedés ráfizetését, s örülhetnek, ha a méregdrá­gán fenntartott autójuk előtt bűzbombákat eregetve meg­fogja a forgalmat egy öreg Ikarus. - Ez az autósok gondol­kodásmódja - mondja Ne­mes László, az SZKT ügy­vezető igazgatója. - Mi más­ként látjuk a helyzetet: har­madik éve azonos összegű támogatást kapunk a város­tól, azaz 374 millió forintot évente. Muszáj volt más te­vékenységet is keresnünk, hogy a tömegközkedést fenn tudjuk tartani. • Úgy tudom, a társas­ágnak kell majd 7 és fél milliót kifizetni a miskolci ötletért. Nem lehetett vol­na olcsóbban megúszni? - Szerintem egy ilyen rendszerért ez az összeg nem sok. Maga az ötletdíj 4 mil­lió 800 ezer forint, a fenn­maradó közel 3 milliót a nyilvántartási rendszerért és a számítástechnikai háttérért fizetünk ki. De úgy Ítélem meg, hogy a bevezetés gyor­sasága megér ennyit. Ez az összeg kamatostul visszajön. Egyébként is, csata után könnyű azt mondani, más haditervet kellett volna felál­lítani. Bízom benne, hogy a bevétel minket fog igazolni. R. G. Ma Magyarországon - a nagyvárosok közül - Debre­cenben lehet legolcsóbban parkolni. A többi nagyváros­hoz hasonlatosan itt is kör­zetekre, zónákra osztották a parkolókat, a belvárosi - így drágább - körzetben 400, míg a külvárosokban 1000 fizető parkoló van. Aki csak egy órára akar megállni, an­nak - attól függően, hogy a belvárosban vagy a perem­kerületekben várakozik - 20, illetve 40 forintot kell fizet­nie. A havi bérlet ára 1000 illetve 400 forint, az éves Egy kis árkörkép bérlet pedig - intézmények számára 15 ezer és 10 ezer forintba kerül az egyes, illet­ve kettes zónában, ugyanezt a magánszemélyek tíz és nyolcezer forintért válthatják meg. Pécsett az övezetekben lakók személygépkocsival 600 forintos éves bérlettel parkolhatnak házuk előtt, ha udvaron vagy garázsban tart­ják a kocsit, ingyen is behajt­hatnak még a történelmi vá­rosrészbe is. Az önkormány­zat egyébként csak 100 darab éves bérletet ad ki, amelykez magánszemélyek 6300 forin­tértjuthatnak hozzá. A miskolci parkolókat három övezetre osztották, óránként 50 és 35 forint kö­zötti összeget kell fizetniük a helyért az autósoknak. In­tézményeknek évente 15 ezer, 7500 és 3600 forint a bérlet ára, a választott öve­zetektől függően. Magánsze­mélyeknek ugyanezért 9000, 4500 vagy 2400 forintot kell fizetniük - ÁFA nélkül. A legdrágábban Győrben lehet parkolni. Az övezetek­ben óránként 80, 60 és 40 forintot kérnek. Magánsze­mélyek minden övezetre ér­vényes havi bérletet 8 ezer forintért, negyedévre 20 ezer forintért válthatnak, míg a cégek ugyanezt 12-32 eze­rért tehetik meg. Az öveze­tekben lakók csak jelképes, évi 375 forintot fizetnek az ingatlanuk előtti parkolásért. rb Balló Zoltán, a Csongrád megyei Közlekedési Fel­ügyelet igazgatója örömmel fogadta a közúti közlekedés­ről szóló törvény néhány napja történt módosítását, mert a közlekedési felügye­let így végre minden közút fölött hatósági szerepet gya­korolhat. Korábban ugyanis nehéz volt az utak tulajdono­saira-kezelőire egységesen fölfogható, jogi eszközökkel hatni. A közlekedésfelügyelet igazgatója úgy fogalmazott, hogy Szeged közútjai funk­ciójukat vesztették, s időn­ként kaotikus állapotok ural­kodnak. A jelen kritikája, vázlatpontokban: a közleke­dők elkerülik a főutakat, s inkább a mellékutcákat vá­lasztják; a forgalom „szétke­nődött" a városban, általános a zaj, a zsúfoltság; a Belvá­ros közlekedési hálózata leg­inkább egy „masnira" hason­lít, olyannyira tekervényes; a Belváros ún. „tehermentesí­tését" - ellentmondásosan ­a tömegközlekedés visszafo­gása követte; a Nagykörút burkolati jelei alig láthatók; • A közlekedésfelügyelő, az oktató és a forgalomszervező Kotta nélkül nehéz vezényelni! az autóbuszsáv előny helyett inkább akadály stb. Balló Zoltán helyeselné, ha ismét összeállna, és haté­konyan működne is az a ta­nácsadó csoport, amelyet egykor Nagypál Miklós (a polgármesteri hivatal műsza­ki irodavezetője) hívott össze: itt a forgalomszerve­zéstől a rendőrségig, a köz­lekedés minden szakterülete képviseltethetné magát, s mód nyílna a folyamatos ér­dekegyeztetésre is. „Szegeden utoljára 1967­ben készült egységes közle­kedési koncepció" - mondta az igazgató. Azóta szakági tervek egész sorát dolgozták ki, ám szinte mindegyik fél­bemaradt. „Kotta nélkül ne­héz vezényelni" - foglalta össze véleményét Balló Zol­tán, aki azért persze nem­csak kritizált (pedig elsősor­ban erre kértük), hanem biz­tató előrelépésről is hírt adott. A Nagykörút ügyében ugyanis megszületett a meg­állapodás az illetékesek kö­zött: a jelenlegi közlekedési helyzet javítását célzó terv már el is készült. • A szegedi forgalom szer­vezettségéről megkérdeztük egy gépjárművezetők képzé­sével foglalkozó (és nevének elhallgatását kérő) szakokta­tó véleményét is. Ő# megle­hetősen furcsállta, hogy ­bár lakott területen belül már 1993 óta 50 kilométer/órára csökkentették a felső sebes­séghatárt - a nagykörúti lámparendszer „hangolása" mintha még mindig a hatva­nas tempóra szólna. Ami pe­dig az időnként láthatatlan útburkolati jeleket illeti, az „merénylet az autósok el­len..." A gyakorlati szakem­ber véleménye az, hogy a Nagykörúton meg kellene tiltani a balra kanyarodást ­kivéve persze a lámpával szabályozott nagy csomó­pontokat. A „sávelnyújtásról" (amelynek köznyelvi nép­szerű neve: szlalomozás) azt mondta, hogy legföljebb a helyismerettel rendelkezők számára követhető, az idege­nek úgy eltévedhetnek ben­ne, hogy alkalmanként szemközt találják magukat az ellenkező irányú forga­lommal. Ezen felül: nagy forgalmú utakon nem lenne szabad vá­rakozni, mivel így egy sávot elvesznek a közlekedőktől. A Belvárost pedig - ahogy az Nyugat-Európában már sok helyütt bevált - 30 kilo­méter/órás sebességhatárral korlátozott övezetté kellene nyilvánítani. Kárász József, a Szegedi Közúti Igazgatóság forga­lomszabályozási és hálózat­kezelési osztályának vezető­je elmondta, hogy a belváro­si híd lezárása kényszerítette a szakembereket a Nagykö­rút forgalmi rendjének mó­dosítására. A közúti igazga­tóság kezelésébe az ún. fő közlekedési utak tartoznak, s ezek jelentős része a városon fut keresztül. A hídlezárás utáni állapotok igazolták a várakozásokat: egyes cso­mópontokban két-két és fél­szeresére nőtt a forgalom, s ennyi járművet nehéz átve­zetni a városon. A legtöbb kritikát a Nagykörút Mars tértől az északi Tisza-hídig terjedő szakaszának ügyében kapták a forgalomszervezők, de még a Bérkert utcai csomó­pont is a „frekventált" he­lyek közé tartozik. A tervezők szándéka az volt, hogy mindkét irányban két-két sávban biztosítsák a Nagykörút forgalmát; hogy a tömegközlekedést előnyben részesítsék; hogy csökkent­sék a forgalmat lassító és za-, varó balra kanyarodás lehe­tőségeit; hogy a körúton csak korlátozottan lehessen megállni, stb. Kárász József elmondta, hogy fölülvizsgálták a Nagy­körút forgalmi helyzetét, s a közlekedésfelügyelettel, a polgármesteri hivatallal, va­lamint a tömegközlekedési társaságokkal közös nevező­re jutva, új tervet dolgoztak ki. (A terveket hamarosan részletesen is megismerheti Szeged város közlekedő nagyközönsége.) Ny. P. Az autós, mint fejőstehén? S zeged bűnös város. No, nem a lakói. Az önkormányzata vét­kezik évek óta folyama­tosan. A felháborodást kiváltó parkoló botrány­ra is városi hivatalno­kaink tehetetlensége adott okot. Vállalkozók tizenötmillióval „cselez­ték ki" mosolygós váro­satyáinkat, fejték meg a parkoló autósokat, s senki meg sem kérdez­te: tessék mondani, ezért a hivatalban ki a felelős? Ki „viszi el a balhét", hogy sokmillió­val szegényebb Szeged? Városatyáink tehetet­lenségéből mindössze annyira futotta: egy éve ismét ingyenessé tették a belvárosi parkolást, s újabb tíz-tizenötmillió­val rövidítették meg így a büdzsét. A per a vál­lalkozók és a város kö­zött ma is folyik. Kime­netele kétséges. Magas rangú városi tisztviselő nyilatkozott úgy, örül­hetünk, ha nem a vá­rosnak kell majd fizet­nie a közben viszontke­resetet benyújtó vállal­kozónak. És most itt a leg­újabb zseniális szegedi találmány: vettünk 7 és fél millió forintért egy parkolási szisztémát. Mert Szeged gazdag, Miskolc viszont sze­gény, de legalábbis oko­sabb város nálunk. Úgy kell nekünk! Mozogni muszáj, parkolni kell a Belvá­rosban is, akkor is, ha nálunk önjelölt közle­kedésszervezők többször „átrajzolták" már a hagyományos város­szerkezetet az elmúlt években. Bevétel is du­kál a városnak. A kettőt mégsem sikerül össz­hangba hozni. Aligha­nem káosz lesz április elsején. Tréfának per­sze jó - s csak remény­kedhetünk, nem büntet­nek azonnal, ha már tízmilliók kifolytak az ablakon számolatlanul, jár egy kis tolerancia a városlakóknak is. mzon már nem is Ál csodálkozunk, hogy a nagypolitika ágy néz az autósokra, mint a fejőstehenekre: kipréseli belőlük az utolsó fillérekel is. Ná­lunk kérem ma luxus autózni. Annak is, aki­nek a munkájához kell, s annak hasznából igencsak kemény adói fizet. Pénzt kell szedni a parkolásért Szegeden, ezt senki sem vitatja. Csak egyszerűbben, ésszerűbben, kevesebb költséggel és alacso­nyabb díjakkal. No meg helyet kell hagyni azok­nak is, aki csak úgy, in­gyen szeretnének meg­állni, valahol a kiskörút peremén. Szegeden egyesek mindig túllőnek a cé­lon: szálka szemükben az autósok „nyavalygá­sa", miközben sajátju­kéban a gerendát sem veszik észre. De ugye nem azt akarják most sugallni: az autósoknak kellene lemondani négykerekű munkaesz­közükről. Lehet, egészen má­soknak kellene, egészen másról lemondani. Rafai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents