Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-18 / 65. szám

• Nanango, 1000 mérföldes verseny fii első 48 óra után Magyar embernek szokatlan az ausztráliai időjá­rás, hisz a forró nappalokat ködös, nedves, hűvös éj­szakák váltják. S közben még futni is kell Sipos Ist­vánnak, aki a fejébe vette, hogy megjavítja az 1000 mérföld világrekordját láthatják egymást, azt, hogy az ellenfél hol tart, mennyire van elkészülve az erejével azon a napon. A kritikus időszak az este 9-10 óra és a kora reggel, ekkor van a futók zöménél a mélypont. A fáradtság megvi­seli a vállalkozókat, de szeren­csére komolyabb sérülés még nem volt, igaz az amerikai Erik Schulze bekötött térdével csak gyalogolni tud. A szerve­zők két óránként fordítják a mezőnyt, fgy talán elkerülhető a kanyarokban jelentkező egy­oldalú terhelés. Sipos István az első napot 88 mérfölddel (140 km) kezdte, de még ezt is soknak találta, a rajt utáni len­dület őt is magával ragadta. Ezzel a 9. helyen állt. A máso­dik napra kettészakadt a me­zőny, az első nyolc helyezett egyenletesen fut, még bárme­lyikük reménykedhet a jó he­lyezésben. A 7-8. napon már nagyobb valószínűséggel lehet következtetni a végső sorrend­re. A verseny állása 48 óra után: 1. Richárd Brown 191, 2. Michael Carren 184, 3. Sandra Brown 182, 4. Toni Collins 172 mérföld, ...7. Si­pos István 167 mérföld (270 km). A vasutas atléta világ­csúcskísérletét a Pick Rt., az Adidas, és a Morton 's Utazási Iroda támogatja. beköszöntött a régen várt tavasz Kár, hogy Dobos László fukarkodott a képen is látható mozdulatokkal. (Fotó: Gyenes Kálmán) Lassan két napja tart a ver­seny, de a 48 órás részeredmé­nyeknek nincs sok jelentősé­gük. Igaz, az angol Brown-há­zaspár szinte megállás nélkül fut - tudósít a kenguruk föld­jéről érkezett újabb fax -, de nekik biztos valamiért fontos, hogy az elején (is) jól teljesít­senek. A legtöbben megpró­bálják okosan beosztani az erejüket, pihenőkkel megsza­kítva a napot. Ezt Sipos Ist­ván, az SZVSE atlétája a kö­vetkezőképpen teszi: hajnali 5-kor kezd el trappolni 1 l-ig ­ekkorra már tűz a nap -, ebéd, majd egy óra szieszta, utána következhet a folytatás. A per­zselő napsütésben a hosszú szabadidőruha és a légiós sap­ka remek szolgálatot tesz, a pálya területe ugyanis nyitott, sehol nincs árnyék. A sporto­lók a körpálya miatt mindig G fociban már Tavasz van! Legalábbis a focipályákon, mert a tél egy-két hókupac formájában még tartja állásait, s az idő sem a kikeleti langymeleget idézi. Persze, nem minden küzdőtéren indult útjára a labda. A legfrissebbek az NB-s pontvadászatokban résztvevők voltak. Régen vártuk már ezt a pillana­tot. A hideg téli napokon az edzőmeccsek kenyerén és vizén tengődtünk. Lestük, vártuk kedvenceink eredményeit és a műholdas csatornákon vadász­tunk némi minőség után. Az első igazi tavaszkö­szöntő a magyar ötkarikás válogatott skótok elleni diadala volt, ezzel a Dunai-legénység kiharcolta az atlantai részvételt. Igaz, egy fecske nem csinál nya­rat - talán még tavaszt sem -, de szívünkben végre érezhettük azt a melegséget, ami megolvasztotta az évek óta odafagyott jégburkot. Újra hiszünk a lab­darúgásban! Valljuk: ez a legszebb sportág. Ma­gyarországon is. S a megyében is. Bár csapataink az élvonaltól még nagyon messze vannak, de a kedvencek, a ba­rátok, a haverok is elkezdték kergetni a labdát. Új­ra szurkolhatunk nekik, ricázva a pályák szélén, s már a műholdas meccseket is csak akkor nézzUk, ha nincs élő adás. Mert a pályán lenni, az az igazi! I. P. A két héttel ezelőtti fan­tasztikus nagy siker, a LEN Kupa döntőjébe kerülés után, ismét nagy rangadóra készü­lődtek a szegedi pólósok. A sors szeszélye folytán - a ta­valyi rájátszáshoz hasonlóan - ismét a BVSC-Westel csa­patával kellett farkasszemet nézniük a Tisza-partiaknak. Az SZVE csendesen, szeré­nyen, míg a KEK-döntőbe ju­tott fővárosi alakulat hatal­mas önbizalommal készülő­dött a találkozóra. A hazaiak mestere, Pozsgay Zsolt is tar­tott a fővárosiaktól, általában nem szokott kedvezni a Sző­nyi útiak agresszív játékstílu­sa Molnár Tamáséknak. Szegedi szemszögből ked­vezően kezdődött a mérkő­zés, Fodor legalább kétméte­res előnnyel hozta el a ráú­szásnál a labdát. A kapusok­nak az elején nem sok dolguk akadt, az első védésre több mint három percet kellett vár­ni, Scsegyerkin nyújtózkodott nagyot. Az ellentámadásnál Fodor vette észre az üresen árválkodó Dongót, a betegsé­géből felépült balkezes játé­kos meszsziről tréfálta meg a későn reagáló Ambrust, 1-0. Mégsem zárhatták vezetéssel a negyedet a házigazdák, mert Mártz Kiss Csabáról el­szakadva, svédcsavarral vette be Scsegyerkin „Gyima" ka­puját, l-l. A vasutasok lendülete to­vább tartott a második ne­gyed elején is, a válogatott kerettag. Gyöngyösi „Tojás" került lőtávolon belülre, s ha már ott járt, nem tette meg azt a szívességet a szegedieknek, hogy hibázzon, 1-2. Szeren­csére Ambrusnak támadt egy kis kalandozásra kedve, Ste­• inmetznek nem okozhatott kü­lönösebb gondot az üresen maradt kapuba helyezni, 2-2. Sűrűn potyogtak a találatok, a hazaiak kapujánál Bürg, mlg a másik oldalon dr. Török fo­gadhatta a társak gratulációit, 3-3. A játékrész hajrája egy­értelműen a Szegedé volt, Csapó bombája, majd Molnár T. okos ejtése után valósággal lázba jött - akárcsak a Solaris Sibenik ellen - a szépszámú közönség. Káprázatos hét percet produkáltak Fodorék, s csak a legoptimistább szurko­lók gondolhattak ennek foko­zására, pedig a fiúk alaposan belehúztak... Fodor Rajmundnak (labdával a kezében) a több kitűnő indítás, a remek védőmunka mellett még egy hatalmas találatra is futotta az erejéből. (Fotó: Gyenes Kálmán) mm r ii i • a " • •• «_'<*«_"• Karnyújtásnyira az elodontotol SZVE—BVSC 11-7 Hangolás - Pick módra Pick Szeged- Nagykanizsa 35-19 Mm iqwgGJ GEWjflX Fordulás után minden ugyanúgy folytatódott, mint az előző negyedben. Raj mi megint - már harmadszor ­elhozta a lasztit, a sárga Mi­kasa Steinmetz kezébe ke­rült, aki habozás nélkül ki­lőtte a bal sarkot, 6-3. (Ez megtette a hatását a nyugal­máról, a higgadtságáról nem igazán ismert Gerendásnál, az egykori olimpiai bajnok egyre többet pörlekedett a nézőkkel és a játékvezetők­kel. Nem erre a fantasztiku­san játszó Szegedre számí­tott...). A szegedi fiesztát Mártz négyméterese törte meg, de aztán két távoli bombagóllal (Fodor nyolc méterről, Mód pedig hatról „köszönt be" Ambrusnak) már négyre nőtt a hazaiak előnye, 8-4. Tombolt a lelá­tó, eszeveszetten zúgott a sziréna. A jókedvet Vargyas lövése rontotta el egy kicsit, de Kiss Csaba hamar vissza­állította a régi rendet, 9-5. Ebben a negyedben még két­szer kezdhettek közepet a csapatok, Varga Zs. bombája és Molnár T. balkezes (!) emelése után, 10-6. Hihetet­len jó hangulat uralkodott a sátor alatt, az SZVE régen látott kiváló teljesítménnyel rukkolt elő. A záró hét percben Szécsi váltotta fel a feltűnően sokat bizonytalankodó Ambrust. A fiatal cerberus három jóüte­mű közbeavatkozással hálálta meg edzőjének a bizalmat, Mártz pedig egy újabb bünte­tő kihasználásával, 10-7. A találkozó végeredményét Kiss Cs. állította be, 11-7. Óriási fegyvertényt hajtott végre a Szegedi VE gárdája, mert a nagyszerű játékosállo­mánnyal rendelkező BVSC­Westelt csak a legprímább együttesek képesek négy gól­lal legyőzni. Azonban nagy hiba lenne előre inni a medve bőrére, az viszont biztos, Dongóék jókora lépést tettek a négy közé jutás kiharcolá­Mint az várható volt, a Szolnokon a térdén megsérült Bajusz Sándor a nézőtérről fi­gyelte társai bemelegítését. Szabó doktor azt tanácsolta az átlövőnek, hogy a jövő érde­kében ne terhelje az amúgy sem teljesen ép bal lábát. A Nagykanizsa ellen készülő csapaton végigtekintve kide­rült, hogy Bajusz mellett Csa­var és Arvai kapus is a lelátó­ról tapsolhatott csapattársai teljesítményének. Dobos Jó­zsef lett a kispados „portás", erőltetve gyógyulását, ugyanis a City Kupára őt nevezték. Nem kellett nagy szakérte­lem ahhoz, hogy a mérkőzés első perceiben rájöjjön a néző: nem egy súlycsoportban van a két kézilabdacsapat, s nem vé­letlenül tanyáznak a nagykani­zsaiak az utolsó előtti helyen a táblázaton. Kényelmesen kez­dett a Pick, s a kilencedik per­cig 2:1 arányban estek a gó­lok, s akkor 4-2 volt az állás. Előtte azonban az egyik sze­gedi támadás közben Mezei Richárd fájdalmas arccal szökdécselt le a küzdőtérről. Senki nem látta, hogy mi is történt. - A futás hevében az egyik nagykanizsai játékos lábára ráléptem, s megbicsaklott a bokám. Szerencsére nem lett komolyabb baj, de Skaliczki Lászlóval abban egyeztünk meg, hogy a BHW Hameln el­leni City Kupa-mérkőzés mi­att inkább pihentetem a lábam — mondta a szegediek váloga­tott beállósa. A 10. percben Skaliczki mester időt kért. ugyanis nem volt megelégedve játékosai teljesítményével. Ennek a fej­mosásnak meg is lett az ered­ménye, mert a 14. percig négy gólt lőttek Borsodiék, s köz­ben egyetlen egyet sem kap­tak. Ez utóbbiban azonban óri­ási szerepe volt Fekete Róbert kapusnak, aki ziccereket és még büntetőt is hárított. A ha­zai gárda huszáros hajrát nyi­tott az első játékrész utolsó öt percében, hiszen az öt góljuk­ra egyetlen egy sem érkezett. A második félidő elejét el­könnyelműsködték Bartókék, hiszen a 11 gólos előny egyre csak fogyott. Különösen Ru­dolf és Szabó semlegesítése okozott némi gondot Grőbe­réknek. A 46. percben hétre (24—17) csökkent a Tisza-par­üak előnye. Igaz, hogy ebben a játékrészben a hazaiaknál már a csereemberek voltak többségben a pályán. Ekkor ismét időt kért Skaliczki Lász­ló, s az ötvenedik perctől lá­tottak mindent kárpótoltak és feledtettek. Szellemes és rit­kán látható megoldásokkal szórakoztatták a szegediek a közönséget, akik pedig min­den szép megoldásra vevők voltak. Az utolsó 10 percben egyébként 10 gólt lőttek Bor­sodi vezérletével a pickesek. Kár, hogy a 60. percben a ven­dégek nevéhez fűződik az utolsó találat... Az egyik szurkoló nekem célozva mondandóját félhan­gosan megjegyezte:- Na, en­nek a tudósításnak is az lesz a címe, hogy győzelem és más semmi. Nem ez lett, mert azért ennél több volt ebben a talál­kozóban. Megmutatták a sze­gedi játékosok, hogy teljes erőbedobással mire képesek. Hogy nem hajtották végig a hatvan percet? - ez legyen a legnagyobb hibájuk. így is bi­zonyították képességeiket, a kézilabda szépségéből is be­mutatót tartottak. S hogy a ha­zai bajnokság ilyen, arról a legkevésbé a Pick Szeged te­het... Skaliczki László: - A csa­pat a Mezei kiválása miatti sokkot néhány perces tanács­talansággal átvészelte. A má­sodik félidőben a könnyel­műsködést is sikerült levet­kőzniük. Azt láttam, hogy a srácok már lélekben nem itt voltak... Pick Szeged-Tungsram Nagykanizsa SE 35-19 (18-7) Újszegedi Sportcsarnok, 2000 néző. Vezette: Sebők, Taizs. Pick Szeged: FEKETE R. - Radovics 3, Grőber 2, BOR­SODI 8, Mezei 1, BARTÓK 6, Dobos L. 2. Csere: Dobos J. (kapus), Brajdics 2 (1), DR. OSZLÁNCZI 5, AVAR 4 (2), Fekete L. 2. Edző: Skaliczki László. Nagykanizsa: Mészáros ­Székelyhídi 2, SZABÓ 5, Hungler, Rodek 2, Brenner, Krichenbaum 2. Csere: Vártok (kapus), Burán, RUDOLF 7 (3), Becskei 1, Lakicsevics. Edző: Jéki Zoltán. Kiállítások: 2 perc a Sze­gednél. Hétméteresek: 4/3, ill. 4/3. A Pick Szeged kézilabda­csapata ma 15 órakor elindul igencsak hosszú és változatos útjára. Először az újszegedi Sportcsarnok előtt autóbuszra, majd Ferihegyen repülőgépre, végül Hamburgban ismét au­tóbuszra száll, hogy eljusson Hamelnbe, a City Kupa elő­döntő első mérkőzését meg­vívni. A Tisza-partiak szerdán 19.30-kor játszanak a Bundes­liga első osztályában az utóbbi időben eléggé gyengén sze­replő német együttessel. SÜLI JÓZSEF sáért. A visszavágót április 3­án vívják a csapatok a Szőnyi úti uszodában. Pozsgay Zsolt: - Kima­gaslót nyújtottunk védekezés­ben, s támadásban is bejöttek a figurák. Pokolian nehéz visszavágó vár a csapatra, de most már nem engedhetjük kiénekelni a szánkból a sajtot. Gerendás György: - Nem játszottunk jól, de ettől füg­getlenül egy pillanatig sem idegeskedem a továbbjutá­sunkat illetően... Szegedi VE-BVSC-Westel 11-7(1-1,4-2,5-3, l-l) Újszegedi Sportuszoda, 600 néző. Vezette: Koszto­lánczy, Madarassy. SZVE: Scsegyerkin ­Csapó 1, FODOR 1, Dongó 1, MOLNÁR T. 2, KISS CS. 2, STEINMETZ 2, Megyeri, Dr. Török 1, Mód 1, Halász. Edző: Pozsgay Zsolt. BVSC: Ambrus - Gyön­gyösi 1, Vargyas 1, Ofner, Varga Zs. 1, MÁRTZ 3, Var­jas, Bürg 1, Dabrovszki, Li­hotzky, Szécsi (kapus). Edző: Gerendás György. Gól - emberelőnyből: 9/3, ill. 9/0. Négyméteresből: -, ill. 2/2. SZÉLPÁL LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents