Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-11 / 60. szám

HÉTFŐ, 1996. MÁRC. 11. HANGSÚLY 5 Atlanti Szövetség: igen, IIVIIIII* Az utca embere nem tud dönteni arról, hogy belépjünk-e a NATO-ba, vagy ne lépjünk be. De véleménye az van. Az egyik szerint jó, ha „erősek " vagyunk, a másik szerint nem megfelelő (még) a fegyverzetünk, a harmadik szerint pedig egyszerűen meg kellene szüntetni ezt a katonai tömböt. Mert a Varsói Szerződést is felszámolták. Nos, igazodjunk el ezeken a vélemé­nyeken, meg azokon is, amelyeket az utóbbi időben honi és külföldi politiku­soktól, katonai szakértőktől hallottunk. Zúg a feje az embernek a csatlakozással kapcsolatos kifejezésektől, mármint: a ka­tonai dimenziótól, a pénzügyi kompatibi­litástól, a hadi integrációtól, nem beszélve a költségek és arányok rovattól.'.. Persze, később kiderül majd az is, hogy mindez egyszerű, egyáltalán nem túl bonyolult dolog, mindössze arra van szükség, hogy hívjanak bennünket - és mi megyünk. Igaz, ez még nem a közeljövőben lesz, de egyszer minden bizonnyal eljön. Tud­niillik, ha már megfelelünk minden felté­telnek, akkor a NATO-tagállamok dönte­nek arról, hogy meghívnak-e bennünket vagy sem. Az Atlanti Szövetség alapokmá­nya, melyet 1949. április 4-én írtak alá Washingtonban, 10. cikkelyében kimond­ja, hogy: „A felek egyenrangú megegye­zéssel a szerződéshez való csatlakozásra hívhatnak meg minden más európai álla­mot, amely képes arra, hogy elősegítse a szerződés elveinek továbbfejlesztését és hozzájáruljon az észak-atlanti térség biz­tonságához. Minden ekként meghívott ál­lam részesévé válhat a szerződésnek, ha csatlakozási okiratát az USA kormányá­nál leteszi. E kormány a felek mindegyi­két értesíti az egyes csatlakozási okiratok letételéről." Jó ezt tudni. Meg azt, amit Keleti György honvédelmi miniszter is elmon­dott interjújában: a csatlakozás nem kife­jezetten katonai kérdés. Inkább politikai. Ez ügyben pedig 1996. január 29-én Si­monyi András nagykövet révén Kovács László külügyminiszter jelezte Javier So­lana NATO-főtitkárnak Magyarország csatlakozási szándékát. Az első lépést te­hát már megtettük. De az is való igaz, hogy még mindig nem tudjuk belépünk-e, és, ha igen, ak­kor mikor. Tudniillik a hatalmon lévő párt, amelynek az említett miniszterek is tagjai, többször hangoztatta, hogy ha el­jön az idő, akkor a nép dönt a csatlako­zásról. És ha a nép másként dönt? K. F. Belépjen-e Magyarország? Vincze Sándor (rendőr): Szerintem a NATO-csatla­kozás nem olyan egyszerű kérdés, hogy bemegyek a boltba, vagy nem megyek be. A mi haditechnikai esz­közeink a néhai Varsói Szer­ződés szabványainak felel­nek meg. A NATO-ban sen­kit sem fogadnak tárt karok­kal, meg kell felelni a köve­telményeknek. Egyszer talán beléphetünk, de ezzel a fegyverzettel egyelőre nem. Virág Béla (gazdálkodó): Igen, lépjen be. Magyaror­szág biztonsága érdekében. Én nem idevalósi vagyok, a Délvidékről jöttem, de az ot­tani magyaroknak is jó len­ne", ha NATO-tag lenne Ma­gyarország. Mi is biztonság­ban éreznénk magunkat nem úgy. mint ebben az áldatlan ál­lapotban. A gyerekeinket föl­dönfutóvá tették, átjöttek Ma­gyarországra és soha nem me­hetnek vissza a szülőföldjükre. Sajó László (szakács): Az volna a legjobb, ha a NATO is megszűnne. A Varsói Szerződés is megszűnt, s a NATO-nak se látom sok ér­telmét. így persze azt sem támogatom, hogy egy ilyen - szerintem - felesleges szervezetbe mi belépjünk. Egy idő után ez is megszű­nik, nem sok haszna van a csatlakozásnak. Sőt, még jobban elszegényedne az or­szág. • Miniszter úr, a korábbi időszakban orosz politi­kusok, s maga Jelcin el­nök is nehezményezte a NATO keletre történő terjeszkedését. A mi csat­lakozási szándékunk és a későbbi belépésünk nem okoz majd feszültséget a két ország között? - Sem az orosz politiku­sok, sem Jelcin elnök, soha nem említették konkrét mó­don Magyarországot. Egy­szer került csak szóba a poli­tikusok között ez a téma, mégpedig akkor, amikor ta­valy Horn Gyula miniszter­elnök Moszkvában járt Jel­cin elnöknél. Akkor egyez­tek meg abban, hogy a csat­lakozás Magyarország bel­ügye és úgy is kezeljük. • Mikorra várható ha­zánk teljes jogú tagsága az Atlanti Szövetségben? - Én 1998-99-ben tartom reálisnak, tehát még az ez­redforduló előtt döntés szü­lethet a felvételi kérelem ügyében. • A magyar honvédség ­állományában és műsza­ki felszereltségében - ké­pes lesz eleget tenni a NATO által támasztott követelményeknek? - Egy példával élnék ez­zel kapcsolatosan. Spanyol­országot 13 évvel ezelőtt vették fel az Atlanti Szövet­ségbe és mindig olyan kato­nai fejlesztéseket kénytele­nek végrehajtani, amelyek a NATO-kompatibilitást szol­gálják. Az eddigi tapasztala­taink azt mutatják: a Szövet­ség nem kívánja meg tőlünk, hogy a belépés pillanatában minden tekintetben tökélete­sen megfeleljünk. A legfon­tosabbakban kell megfelel­ni... • Amelyek... - Amelyek néni mindig katonai szempontok! Tehát a legfontosabb egy demokrati­kus államforma, a stabilan működő parlamenti demok­rácia, a piacgazdaság, továb­bá a civil kontroll olyan mérvű érvényesítése, ami el­várható egy ilyen tagsághoz. Ezzel egyidejűleg természe­tesen olyan katonai szabvá­nyok megjelenése is kívána­Két-három év a NATO-csatlakozásig Keleti György honvédelmi miniszter nyilatkozik lapunknak „A légierő kiemelten fontos." (Fotó: Révész Róbert) Zsúfolt programja volt szombaton Szegeden Ke­leti György honvédelmi miniszternek. Megnyitotta a SZAB Székházban a tudományos NATO-konferen­ciát, résztvett a műszaki dandár újoncainak esküté­telén, találkozott a térség polgármestereivel, majd a sajtó képviselőivel. Joggal mondta dr. Szalay Ist­ván, Szeged város polgármestere: köszönettel tar­toznak a miniszter úrnak, hogy eleget tett a meghí­vásnak és egy ilyen feszített program keretében igyekezett megismerkedni a Tisza-parti várossal. Keleti György honvédelmi miniszter a látogatás al­kalmával külön nyilatkozatot adott lapunknak. tos, amelyek a NATO-ban rendkívül fontosak. A hadse­regen belül még lényeges a tudati kérdések vizsgálata, magyarán: mennyire komo­lyan gondolja a katonai ve­zetés a csatlakozást, más­részt, az a filozófia, amely az Atlanti Szövetség gondol­kodásában - a biztonságot illetően - jelen van, mennyi­re elismert és elfogadott az adott ország katonai vezeté­sében? Fontos továbbá az úgynevezett szabványok, vagyis a katonai törzsmunka során alakalmazott eljárások átvétele is. Ez már folyamat­ban van honvédségünknél. Szükséges továbbá a nyelvi képzés felgyorsítása is, ami nálunk már előrehaladott fázisban van. • A haditechnikával is ez a helyzet? - Bizonyos tekintetben igen. Úgy vélem, a légierő kiemelten fontos. Ilyen pél­dául nálunk a saját gyártmá­nyú, idegen-felderítő rend­szer, amelyet a magyar gé­pekbe már beépítettek. A NATO-kód még nem nyílt meg ezzel, de a rendszerek már alkalmasak azok beépí­tésére is. Ide tartozik még a légtér ellenőrzés és -irányí­tás kérdése, pontosabban az, hogy a saját gépeinken kívül a nyugati gyártmányú gépe­ket is irányítani tudjuk, ha kell. Meg kell még említe­nem azokat a fegyvereket is, amelyek csereszabatosságát biztosítanunk kell. Mindez természetesen időigényes feladat. • Hogyan értékeli a ma­gyar műszaki egységek eddigi helytállását az IFOR-alakulatok kötelé­kében? A balkáni fel­adatvállalás ugyanis jó referencia lehet a NATO­felvétel szempontjából is... - Jó alkalom volt a szege­di látogatásom arra, hogy megköszönjem a műszaki alakulatnak azt munkát, amelyet az innen jelentkező és Okucaniban dolgozó hi­vatásos katonák végeznek az IFOR kötelékében. Bebizo­nyosodott ugyanis, hogy a Magyar Honvédség ilyen szakmai végzettségű tisztjei rendkívül felkészültek, mes­teri módon kezelik a techni­kát: hidat építenek, utakat készítenek elő, vagyis moz­gási lehetőséget biztosítanak azoknak, akik a békét készí­tik elő vagy védik meg. Ezt a műszaki egységek esküté­telekor is elmondtam: a ma­gyar katonák ezentúl tulaj­donképpen a polgári béke megteremtését is szolgálják hídjaikkal. Előbb-utóbb ugyanis a Száván szerbek fognak átmenni a hídon a horvátokhoz és fordítva. Az az ellentét, ami eddig a há­borúzó felek között feszült, a híddal, a kapcsolatteremtés­sel - felszámolható. Ez pe­dig akkor a magyaroknak is köszönhető. Kisimre Ferenc A kulcskérdés: meggyőzni az oroszokat • Nagykövet úr, orszá­gának hadserege, több évtizedes távollét után nemrég visszatért a NA­TO egységes katonai szervezetébe. Össszefog­lalná, kérem, mi indokol­ta a különállást, és mi a visszatérést? - 1966-ban De Gaulle tá­bornok azért döntött ügy, hogy az ország nem vesz részt a NATO katonai szer­vezetében, mert szükséges­nek látta, hogy a francia hadseregnek saját vezérkara legyen, saját főtisztekkel. Franciaország akkor készült kifejleszteni nukleáris fegy­verzetét, s az amerikaiak a NATO-n belül igyekeztek ezt megakadályozni. Ennek ellenére Franciaország, lé­vén alapító tagja a NATO­nak, részt vett a szervezet politikai munkájában, a fran­cia hadsereg pedig, saját ve­zérkara vezetésével fontos szerepet játszott az európai véderőben. Ez ma már törté­nelem. A körülmények alap­vetően megváltoztak. Fran­ciaország nukleáris hatalom lett, s ezt nem vonják két­ségbe az amerikaiak sem. Ma Európa biztonsága más problémákat vet fel, mint a vasfüggöny idején. Napja­inkban nem arra van szük­ség, hogy a NATO egységes és merev vezérkar irányítá­sával védelmezze Európa nyugati részét, hanem arra, hogy az európai államok hadseregei együttműködje­nek. Francois Nicoullaud, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete Franciaország álláspontja szerint a NATO kiter­jesztése összeurópai kérdés, amely összefügg az eu­rópai országok integrációjával. Kérdéseinkre, a ka­tonai szervezet előtt álló új problémákról Francois Nicoullaud, a Francia Köztársaság budapesti nagy­követe válaszol. • Hol lesz a NA TO keleti határa a francia kor­mány álláspontja sze­rint? - Alapelv, hogy a NATO körébe kívánja fogadni min­dazokat az európai országo­kat, amelyek valóban kíván­koznak a katonai szervezet­be. Ilyen értelemben Fran­ciaország természejesnek veszi, hogy Magyarország a közeli jövőben a NATO tag­ja lehet, ha akar. Ugyanak­kor fontos, hogy a NATO kibővítése egy általános és teljes európai egységesülés modelljében menjen végre. Erre azért van szükség, hogy a katonai szervezet kiterjesz­tése révén Oroszország ne érezzen fenyegetettséget. Ha Oroszországot nem veszik számításba a NATO kibőví­tésnél, az egy újabb fegyver­kezést indíthat el. Úgy kell tehát megtalálni a NATO keleti határát, hogy eközben Oroszország helyet kapjon az egységes európai struktú­rában. • Mit gondol, milyen fó­rum lenne képes ezt a két folyamatot egyszerre irá­nyítani? - Ez a fórum éppen Buda­pesten alakult meg: az Euró­pai Biztonsági és Együttmű­ködési Szervezet. Francia részről úgy véljük, ez a szer­vezet hasznos feladatokat láthat el a huszonegyedik századi Európa szövetségi architektúrájának megterve­zésében. Ismétlem, a kérdés kulcsa, hogy meg lehet-e győzni az oroszokat: a NA­TO kiterjesztése nem irányul senki ellen. S. P. S. Hogy a csúcstechnológia és a katonai körök egymás­tól nem idegenek - nagyjá­ból köztudomású a világ polgári szférájában is. Az is nyilvánvaló, hogy olyan ­alapvetően katonai célú ­alapkutatási programok lé­teznek a világ legfejlettebb régióiban, amelyek a civil szférában is hasznosulnak. Gondoljunk például a kato­nai ténykedéssel együtt járó károk elleni védekezésre. A környezet megtisztítása a nukleáris szennyezettségtől; a környezetre nem káros vegyszerek előállítása; a mérgező gázok elleni véde­lem módszereinek kidolgo­zása - csak kiragadott pél­dák. Ezúttal a kémiai alap­kutatások világából. A szegedi NATO-konfe­rencia egyik kémikus részt­vevője, a New York állam­beli magánegyetem, a Syra­cuse-i Egyetem magyar szár­mazású professzora, Fendler János ismeretei szerint a NATO több mint húsz éve támogat civil kutatásokat is. Nem elsősorban konkrét programokat, nem vegysze­rekre, vagy mászerekre ad pénzt, hanem a különböző tagországok élvonalbeli tu­dósainak találkozóira. A ku­tatók közötti együttműködés elősegítésére átlagosan évi 30-35 workshop szervezési költségeit finanszírozza a vi­lág minden táján. A kelet-európai változá­sok után, de különösen a bé­kepartneri program létezése óta a szigorú feltételekkel körülbástyázott NATO kuta­tási pályázatok alapvető fel­tételévé vált,, hogy az egyik pályázó NATO-tagállami, a másik egy béképartneri együttműködésben résztvevő ország tudósa, vagy szerve­zete legyen. Az évente pá­lyázók tömegéből kiválasz­A NATO és a tudományok támogatása tott sikeresek számaránya körülbelül 10-15 százalék. A legpreferáltabb témakörök: a csúcstechnológia és a kör­nyezetvédelem. Következés­képpen a civil szférára fordí­tott NATO-pénzek elsősor­ban természettudományi ­matematikai, informatikai, kémiai, fizikai, geológiai, bi­ológiai - alapkutatásokkal foglalkozó tudósok közös munkáját segítik elő. A pályázati feltételek szi­gorúan előírják a támogatott konferenciák résztvevőinek országonkénti számarányát ­a részvevők 20-25 százalé­kánál nem lehet több az azo­nos országból meghívott elő­adók száma. Figyelmet for­dítanak a kevésbé fejlett NATO-tagállamok, mint például Görögország, vagy Portugália tudományosságá­nak fejlesztésére: külön tá­mogatják ezek részvételét. Ugyanígy külön figyelem irányul arra, hogy a béke­partneri országokból fiatal kutatókat, doktoranduszokat, illetve egyetemi hallgatókat vonjanak be a pályázók az általuk tervezett konferencia munkájába. A munkaértekezleteken előírt országonkénti arányos reprezentáció önmagában is alkalmas a tudósok közötti együttműködés szélesítésére. De külön erre a célra is léte­sített pályázati alapot a NA­TO civil kutatásokat támo­gató, brüsszeli irodája: évi 4­5 ezer dollárt biztosítanak a sikeres pályázóknak arra, hogy egymás kutatóintézete­iben tölthessenek el bizo­nyos időt. A vendégkutatók költségeinek fedezésével számos természettudomá­nyos műhely együttműködé­séhea-járult már hozzá a ka­tonai világszervezet. A szegedi tudományegye­tem Kolloidkémiai Tanszé­kének professzora, dr. Dé­kány Imre, s a Syracuse-i Egyetemen dolgozó Fendler János legutóbb két évre szó­ló pályázatot nyert: a szege­di kémiai műhely kutatóinak amerikai tanulmányútjait és a viszontlátogatások költsé­geit fedezik belőle. A Szege­den megrendezett anyagtu­dományi konferencia költsé­geire 40 ezer dollárt biztosí­tott a NATO (egyébként szponzorálta a kémikusok és fizikusok nemzetközi mun­kaértekezletét az amerikai hadsereg is). A Magyaror­szágon működő tudománytá­mogatási pályázati sziszté­mák eljárásainál jóval szigo­rúbb, az adminisztrációt te­kintve is sokkal bonyolul­tabb NATO-pályázatok fon­tos jellemzője az is, hogy szinte minden cent előírt hasznosulását ellenőrzik. A tudósok NATO által tá­mogatott nemzetközi talál­kozóinak eredményeiről a pályázati feltételeknek meg­felelően jelentésekben kell beszámolni. Mindazonáltal többről van szó, minthogy ezek az értékes információk a katonai szervezet birtokába kerülnek; a világ civil tudo­mányosságának is nagybe­csű értékei maradnak. S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents