Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-08 / 33. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAQYARORSZÁQ CSÜTÖRTÖK, 1996. FEBR. 8. olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt Írások szorzóik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 A Gutenberg-albumba O

lvastam Nyilas Péter „Tovább a tömegközlekedés reformjának útján " cimü cikkét a január 19-i Délmagyarországban, és mint villám csapott belém a gondolat, hogy a „reformközlekedés" tényleges megvalósítása milyen következményekkel járna. Lássuk sorjában. 1. Az úgynevezett gyalogos járatok bevezetése baromi nagy kihívást jelentene a cipészek számára, mivel rövid időn belül őrült mennyiségű javítani való (javíthatatlan) topánkával néznének farkasszemet. Manapság ugyanis a lábbeliket nem gyaloglásra készítik, hanem kizárólag a „rendeltetésszerű használatra ", azaz a nemGyalogos ötletek használatra. Ellenkező esetben néhány órán vagy napon belül leválik a talpa, szellőzőnyílás keletkezik az orrán és még sorolhatnám. No de fel a fejjel, két megoldás is van! aJ venni kell egy olyan valódi, márkás sportcipőt, ami jól tűri testünk súlya alatt lábunk lépegető mozgását, s máris sokat tettünk az egészségünkért. Csak gondoljunk bele! Egy ilyen cipőre rámegy a fél fizetésünk, a másik feléből kifizetjük a rezsit és ha még ezután is marad, azt mindenképpen tegyük félre a jövő hónapra, mert előbb-utóbb a család többi tagjának is járnia kell valamiben. Végre vége azoknak a gusztustalan, nagy zabálásoknak! Pfujj! b J Ha ez nem tetszik, járj mezítláb! Egy-két heti csekély fájdalom után olyan bikaerős saját talpad lesz (ingyen!), hogy se fagy, se parázs nem fog ki rajta! 2. A menetjegy-érvényesítés forradalmian új megoldása is kolosszális és fenomenális, itt csak egy dologra kell ügyelni. Azt a kalauzt, akinek már kihullott az összes foga, azonnal rokkantosítani kell, mert ha már egy lyukat sem képes produkálni, az komoly visszaélésre adhat okot, hiszen ez esetben az utasok közül is bárki bekaphatja, akár többször is! 3. A Malév szakembereit is szeretném megnyugtatni, mert ha a rendőrök tudnak vízen járni, mi mezei állampolgárok már hogyne tudnánk repülni? Igenis mindennap repülünk! Ki innen, ki onnan. S hogy milyen magasan, ez már a testsúlyunktól függ, ami rohamosan csökken, s ez olyan kedvezően fog hatni, hogy hamarosan akár a súlytalanság állapotát is elérhetjük! Csatlós Miklósné Válasz a „Távfűtés és egyebek"-re Sokszor eszembe jul mostanában Vörösmarty Mihály „A Gutenberg-albumba" elmű, halhatatlan versének egyik sora: „Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról..." és a verssor magyarázatára, középiskolás tankönyvünkbe írott lábjegyzet (nehogy a vers a diákok ideológiai szilárdságát megingassa): „Vörösmarty, amikor a verset Irta, még nem tudhatta, hogy a világosság nem nyugatról keletre, hanem keletről nyugatra fog kisugározni." Úgy tűnik a kérdés véglegesen eldőlt, hiszen ma gyakran dicsekszünk azzal, hogy magas nyugati körök és neves újságok részérói elismerő vállveregetést kapunk a megszorító intézkedésekért. Alkalmam volt szemtanúja lenni a mostanában zajló nagy, francia sztrájkhullámnak. A francia kutatókkal kötött kutatási együttműködésem kapcsán ugyanis két hetet tölthettem Párizsban, a nagy sztrájkhullám központjában. Párizs akkor gyönyörű volt, a karácsonyi fények csodálatosak, csak éppen a közlekedés dolgozóinak sztrájkja bénította meg a világ fővárosának karácsonykor szokásos, nyüzsgő forgatagát. Nagy tanulság volt számomra, hogy francia kollégáim részéről szinte panaszt sem hallottam és különösképpen azt nem, hogy szidták volna a sztrájkolókat, amiért jócskán megnehezítik életüket. A párizsiak, szolidaritást vállalva a sztrájkolókkal. keményen rótták gyalog, kerékpáron, görkorcsolyán, a tehetősebbek gépkocsin a várost, hogy beérjenek munkahelyükre. Elgondolom, hogy ilyen méretű sztrájkot csak Franciaországhoz hasonló, mérhetetlen gazdag ország tud elviselni. Ha csak mást nem számítok, a sztrájk a turistákat, látogatókat szinte kisöpörte Párizsból és az ilyenkor szokásos karácsonyi vásárlás is megbénult. Az eset pikantériája, hogy a kerékpárárusítás fellendült, mint ahogyan a párizsi lapok írták, a kerékpárok az utolsó szálig elkeltek a nagy áruházakból. A sztrájknak része volt az egyetemi ifjúság napokig tartó sztrájkja is. Az egyetemistáknak három fő követelése volt: adjon az állam több pénzt a felsőoktatáshoz, építsenek nagyobb tantermeket a hallgatóság befogadására, növeljék az oktatók létszámát. Ezek a követelések számunkra is ismerősen csengenek és tanulságosak. Francia kollégáim könnyen megértették, hogy mi is hasonló problémákkal küzdünk, csak az nem ment a fejükbe, hogyan lehet még csak javasolni is, hogy az oktatói fizetés emelésének ára lehet az oktatók létszámának leépítése. A francia diákok végül is megegyeztek a kormánnyal. Az állam jelentős pénzt juttatott a felsőoktat ás fejlesztésére, és a tanárok és a kisegítő személyzet létszámának jelentős növelését biztosította több ezer új állás létesítésével. Vörösmarty látnoki szavaira gondolva, bíznunk kell benne, hogy Párizs fénye, világossága majd csak felénk is kisugárzik és meggyújtja a fejekben a felvilágosodás szellemét, ha egyelőre még csak gyertyafényként is... Dr. Lázár György egyetemi tanár Tisztelt Szerkesztőség! Mi, a Szeged, Ilona u. 2. szám alatti társasház alulírott lakói, január 17-i számuk olvasószolgálat rovatában megütközéssel olvastuk a fenti című írást. Annak a ránk vonatkozó rágalmazó és mocskolódó részét határozottan visszautasítjuk. A társasház üzemeltetését törvények szabályozzák. Az üzemeltetést a társasház közgyűlésén megválasztott közös képviselő és könyvelő szervezi és intézi. De ha ezt nem is írná elő jogszabály, talán ezt a rendkívül megterhelő, kellemetlen és végtelen hálátlan munkát mégiscsak el kellene végezni valakinek. Amikor kilyukad a vízvezeték és ömlik felülről lefelé a lakásokon keresztül a víz az egész házban, vagy ha eldugul vagy eltörik a csatorna, és elönti a szennyvíz az alagsort, mégis csak jó ha valaki^ezt eiháríttatja, és kifizeti a számlát a szerelő vállalatnak. Ép ésszel nem lehet kétségbevonni a közös képviselő és könyvelő szükségességét. Az pedig a „Név és cím a szerkesztőségben" nevű úrnál vagy hölgynél már régen túl van a skizofrénia határán, hogy még a két ellenőrző bizottsági tag szükségességével is bajba van. Az ellenőrző bizottságot is a jogszabály írja elő. De ha nem így lenne, akkor is jó, ha vannak független személyek akik ellenőrzik, hogy a közös képviselő jól gazdálkodike a ház üzemeltetésére szánt pénzzel, netalán a könyvelő szabályosan végzi-e a könyvelést. (Akik ugye természetesen semmilyen díjazást nem kapnak, felelősségteljes tevékenységüket társadalmi munkában végzik.) „Név és cím a szerkesztőségben" nevű levélíró a ház szerintünk példaszerűen jó üzemeltetéséért a jelképes összegű havi 300 forintot is elvitatni akarja. (Itt most megajánljuk, jelentkezzen ő erre a munkára ennyiért.) Mi is jártunk egy házzal odébb összehasonlításként. Ott például az üzemeltetési munkáért fizetnek egy közös képviselőt, egy könyvelőt, egy jogi tanácsadót, egy karbantartó lakatost, plusz még egy társasházak karbantartására szakosodott Kft-t is. Persze, ott a közös költség az Ilona u. 2. szám alattinak úgy a négy-ötszöröse. A további rágalmakhoz még hozzátesszük, hogy a lépcsőházban a fűtőtest nincs elzárva. Ott is lakáshőmérséklet van. Bár szerintünk ez feleslegesen pazarló. Hiszen a nálunk még takarékosabb társasházakban ezeket a radiátorokat már rég le is szereltették, ugyanis a lépcsőházban utcai felsőruházatban közlekedünk és nem ingben, gyatya nélkül. A takarítás színvonala a lépcsőházban példaszerű. Ugyanis korábban közgyűlésen (takarékosságból) egyhangúlag azt szavaztuk meg, hogy a lépcsőházat szintenként (a hozzátartozó lépcsősorral), azon a szinten lakó három lakótárs, heti váltásban takarítja. Az alagsor takarítása pedig így egy lakóra tizenöt hetente jut. A lakótársak egymással versengve végzik a munkát, hogy ki takarít fel szebben és gyakrabban. A közgyűlési szavazáskor egyetlen személy, Danner Klára I. em. 1. szám alatti lakótársunk jelezte, hogy korára és egészségi állapotára tekintettel ezt nem tudja vállalni. Tassy Lászlóné II. emelet 5. szám alatti lakótársunk abban a pillanatban jelentkezett, hogy ő ezt helyette ingyen és szívesen elvégzi. Ezt a munkát azóta is példaszerűen ellátja. A társasházi közgyűléseket rendszeresen megtartjuk, mindenki elmondja hozzászólását, mindenben az előírás szerinti többségi szavazással döntünk. Nem kell tétováznia a „Név és cím a szerkesztőségben" nevű levélírónak, hogy a társasházra vonatkozó panaszaival hová forduljon. Közölje a közös képviselőnkkel, mikor engedi ideje, hogy ez ügyben összehívandó rendkívüli Közgyűlésünkön részt vegyen, s mi akkorra azt összehívjuk. Minden véleményt meghallgatunk, minden indítványban szavazást tartunk. (Persze az se lenne baj, ha befejezné rosszindulatú összférhetetlenségét.) „Név és cím a szerkesztőségben" levélírónak javasoljuk továbbá, ne tétovázzon azon panaszaival se, melyek nem a társasházunkat érintik. Adott az illetékes, ez a városi önkormányzat és vállalata, a Szetáv. Azt a rágalmazását, hogy rákényszerítették az önkormányzati lakás megvásárlását, szerintünk ott fogják elutasítani. Mindenki szabad akaratából döntött, hogy megveszi-e vagy sem. A levélíróval abban az egy dologban értünk csak egyet, hogy a pazarló távfűtés műszaki megoldása, színvonala, a számlázási rendszere úgy rossz, ahogy van. Vele együtt másban nem igen bízhatunk, mint hogy egyszer csak megunják már, hogy szemben a többi közcélú szolgáltatást végzővel, melyek a tömegkommunikációs eszközökben átlagosan évi egy-két fogyasztói elmarasztalást kapnak, addig ők heti átlagban három, négyet. Tisztelt Szerkesztőség! A „Név és cím a szerkesztőségben" levélíróval szemben mi a nyilvánosság előtt is vállaljuk nevünket és címünket. Czinkóczi Jánosné (II. em. 4.), Ferenczi Dezső (IV. em. 11.), Tassy László (II. em. 5.). Sári Tamásné (III. em. 9.), Füleki Istvánné (III. em. 7.), Pördi György (IV. em. 10.). Magyar Ferencné (V. em. 14.), Butterer Istvánné (V. em. 13.). Csikós József (II. em. 6.), Szikula László (IV. em. 12.), Danner Klára (I. em. 1.), Bibók Imre (I. em. 2.), Gráf Károlyné (V. em. 15.). Két lakó nem írta alá. Utóirat: Az Ilona u. 2. sz. Társasház 15 lakásból áll (tehát nincs A és B lépcsőház). A válaszlevelet aláírók között lévő három személy együtt adta át a tizenöt családnak elolvasásra, úgy a rágalmazó írást tartalmazó újságot, mint az arra közösen szerkesztett válaszlevelet. Igény szerint gondolkodási időt hagytak a döntésre. Azt a két alá nem író család is elolvasta, s ezt követően utasította el az aláírást. Szükség esetén az egyidőben jelenlévő három személy ezt a tényt bármely fórumon tanúsítani tudja. Köszönettel: Az aláíró Tizenhármak Ötvenéves az űrkutatás 1995 a II. világháború befejezésének, 1996 az űrkutatás kezdetének 50. évfordulója. Nem véletlen, hogy ez a két évforduló ilyen közel van egymáshoz. A történelem fintora, hogy a két véres világháború adott hatalmas lökést a technika és a tudomány fejlődésének. Az I. világháborúban a repülőgép már harci eszköz, a háború után pedig kialakult a polgári és sportrepülés. A II. világháborúban jelent meg a radar, mint légvédelmi eszköz, majd miután a radarháborút, azaz az Anglia fölötti légiháborút az angolok nyerték meg a németekkel szemben, a háború utolsó éveiben a németek bevetették a V-1 után a V-2 rakétákat. A V-2-t 150-200 kilométer magasba lőtték fel. és innen indították pályára a kijelölt célpont felé. Az angol légvédelem tehetetlen volt a V-2 rakétákkal szemben, mivel legföljebb észlelni tudták radarjaikkal a rakétákat, de nem volt olyan eszköz, amivel ebben a magasságban meg tudták volna semmisíteni őket. Mindez azonban már nem befolyásolta a háború végkimenetelét. A győztes amerikaiak körülbelül száz V-2 rakétát zsákmányoltak a németektől a háború befejezésekor. Ezekkel kezdtek 1946-ban kísérletezni, majd a tapasztalatok alapján fejlesztették ki az Aerobee és a Viking rakétákat. Már 1946-ban a V-2 segítségével sikerült 100-150 kilométer magasságból fölvételeket készíteni a felhőzetről, ezek továbbfejlesztése lehetővé tette később mozgófilmek készítését is az űrből. 1946ban Bay Zoltán, magyar fizikus is tagja volt annak az amerikai csoportnak, amelyik radarsugarak segítségével szenzációs pontossággal megmérte a Holdnak a Földtől való távolságát. Az eredetileg katonai célokat szolgáló rakétatechnika és radarkészülék a tudomány békés fejlődésének szolgálatába állt. A háború után német rakétaszakértőket lehetett találni az USA-ban és az akkori Szovjetunióban egyaránt. Érthető tehát, hogy az 1950-es évek végén, 60-as évek elején ez a két ország űrnagyhatalommá vált, megelőzve sok más országot. 1961. december 20-án az ENSZ közgyűlése határozatot hozott a világűr békés felhasználásáról. Egyben fölszólította a Meteorológiai Világszervezetet, hogy az űrkutatás eredményeinek segítségével mozdítsa elő a légkörtudomány fejlődését annak érdekében, hogy jobban megérthessük azokat a fizikai erőket, amelyek az éghajlat alakításában szerepet játszanak. A két űrhatalom vezető meteorológusai által kidolgozott terv alapján az 1960-as években létrehozták az Időjárási Világszolgálatot, amelynek működésében mintegy 150 tagország vett részt. Ennek keretében a Globális Megfigyelő Rendszer a több ezer földi mérőállomás mellett meteorológiai műholdakat is alkalmazott. Az amerikaiak 1960 és 1965 között tíz TIROS, 1966-69 között kilenc ESSA, ezeken kívül több Nimbus és NOAA elnevezésű meteorológiai műholdakat bocsátottak fel. Az oroszok 1966-67-ben lőtték fel első meteorológiai műholdjaikat, a Kozmosz 122őt, 144-et , 156-ot stb., majd 1969-től a METEOR nevű sorozatból 31-et. Lehetetlen röviden összefoglalni azt a sok eredményt, amit az elmúlt 50 évben az űrkutatás felmutatott. Ezek közül álljon itt csupán néhány, de talán a legfontosabbak. A két világháború között a repülőgépes légifelvételek számítottak a legmodernebb térképészeti eszközöknek, a műholdakról készített fölvételek többszáz, esetleg ezer légi fölszállást helyettesítenek. Műholdak olykor természeti katasztrófákról adnak jelzéseket. Például Szibériában vagy Kanadában lévő őserdőkben néha spontán erdőtűz keletkezik lakott helyektől távol. Hetekig égne az erdő, mire az emberek észrevennék és oltani kezdenék. A műhold egy-két napon belül „észreveszi" a gyanús füstfelhőt. A trópusi óceánokon gyakran minden földi megfigyeléstől távol alakul ki egyegy trópusi ciklon, tájfun vagy hurrikán. Ezek mozgásának előrejelzése nagyon nehéz, de a műholdak képesek folyamatosan követni ezek fejlődését és mozgását, így sok tízezer ember életét sikerült megmenteni az időben hozott védőintézkedések révén. Budapesten 1980-ban Nemzetközi Űrkutatási Konferencián jóval több mint száz előadás mutatta be az addig elért eredményeket. A kőolaj- és földgázlelőhelyek felkutatásában jelentős segítséget nyújtanak az úgynevezett Landsat műholdak fölvételei, amelyeken már hektárnyi méretű terepalakzatok is fölismerhetők. A különböző színszűrőkkel készített fölvételek árulkodnak a megművelt földterületeken található növényzet minőségéről, a várható termésmennyiségről, a növényi betegségek fölbukkanásárá, a talaj nedvességtartalmáról. Ugyancsak színszűrők használatával készülnek azok a fölvételek, amelyek megmutatják a tavak, tengerek vizének szennyezettségét, hőmérsékletét. A távközlési műholdak teszik lehetővé a kontinensek közötti televíziós vagy rádiókapcsolatot. A repülőgépek, óceánjáró hajók helyzetének meghatározása, a navigálás mindenkor komoly feladatot jelentett, és gyakran végzetes tévedés veszélyével járt, míg jelenleg a működő műholdas helymeghatározó rendszer segítségével 100 méteres pontossággal be lehet mérni a tartózkodási helyet. Igaz, hogy ehhez egy nem éppen olcsó kis készülékre is szükség van. Az eddig felsoroltak mind csak a Földre vonatkozó új eszközök voltak, ezekhez járulnak a csillagászatban elért eredmények. A műholdak ugyanis a légkör zavaró hatásától gyakorlatilag függetlenül végezhetnek csillagászati megfigyeléseket. Minden eddiginél pontosabban meg tudták mérni a Napból a légkörbe érkező sugárzás erősségét és a Föld visszaverőképességét. Felejthetetlen élmény volt, amikor 1969. július 20-án Neil Armstrong amerikai űrhajós elsőként lépett a Hold felszínére. Ezután újabb és újabb amerikai űrhajósok szálltak le a Holdon. így beteljesült a néhai Kennedy elnök 1961-ben elhangzott ígérete, amely szerint még az 1960-as évtized vége előtt embert küldenek a Holdra és biztonságban visszahozzák a Földre. Űrszondák küldtek hírt a Mars, a Vénusz felszínéről, majd a távolabbi bolygókról: a Jupiterről, a Szaturnuszról, az Uránuszról és a tejútrendszerünkön kívüli galaxisokról. Mindmegannyi üzenet a világűrből, hogy milyen piciny a mi Földünk és ugyanakkor mennyire egyedülállóan gyönyörű is a mi Kék Bolygónk; „igazán méltó rá, hogy lakjunk rajta" - mondotta az egyik amerikai űrhajós, a világűrből visszapillantva. Dr. Koppány György