Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-07 / 32. szám

10 SPORT DÉLMAQYARORSZÁQ SZERDA, 1996. FEBR. 7. Hulmann Zsolti (szemben) nemcsak csapatának, de a magyar mezőnynek is legjobbja volt 1995-ben. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Játékmesternek szánták, ütő lett belőle • A bajnoki aranyat mindennél többre becsüli • Sportvezetőként akarja folytatni Hulmann: - Az utánunk jövökön sok máihat... Évtizednél is több már, hogy a szegedi „röplabda­iskola" jellegzetes egyéniségeként húzóembere, meg­határozója csapatának, és a magyar mezőnynek is egyik kiemelkedő játékosa. Nem a véletlenek közjá­tékának tekinthető, hogy 1995-ben a szakma szerint ő érdemelte ki az „Év játékosa" megtisztelő cfmet. Büszke is lehet a megkülönböztetésre, hiszen előtte olyan játékosok érdemelték ki a dekórumot, mint például Buzck László, vagy az „újkori" röplabda­sport egyik nagy egyénisége. Kántor Sándor. Most, kivételes tudásával, emberi tartásával ő követelt he­lyet magának e sorban... • Grőber arccsontját megműtötték • Hamelnből még nem érkezett válasz Játékvezetők az Ibériai-félszigetről Apró gyermekként hívta fel magára első tanítómeste­rének, Titkos Lajosnak a fi­gyelmét a mandulaszemű, véznán is inas-izmos röplab­dás-palánta. Mozgása akkor még azt sejtette, hogy na­gyon jó, mi több, kiváló fel­adó lehet belőle... Nos, a jel­zők esetében valósak, csak éppen nem játékmester, ha­nem remek ütőjátékos lett Hulmann Zsoltbál. Már ser­dülő és junior korában sokat formálódott és csiszolódott, olyannyit, hogy az útját egyengető Nyári-Nusser edződuó „pályamódosításra" kényszerült, mert időben rá­jöttek: ..Hűli" tudását tám­adóként kamatoztathatják leginkább! A honi szakemberek, akiknek leginkább adni lehet a véleményére, azt mondják, a magasságát („csak" 190 centiméter) meghazudtoló, nemzetközi szinten is kivá­lónak mondható eredmé­nyessége rendkívül gyors ütőmozdulatának tulajdonít­ható. Jó szellemű játékos, min­denben korrekt partner, aki azonban nem rejti véka alá véleményét. Olykor duzzog, néha zsörtölődik, ám - ezt mestere, Nyári Sándor is" megerősítette - vele még so­ha nem álltak fel úgy a tár­gyalóasztaltól, hogy ne tisz­tázták volna a vitás kérdése­ket. Egyéniségéből eredően könnyen megeshet, hogy a szegedi utánpótlás-nevelő ­műhely első „klasszikusa­ként" kerül neve a sportág helyi történetébe. „Óriási boldogságot je­lentett számomra, hogy az «Év játékosa» lettem. Végte­lenül örülök a kitüntető cím­nek, álmodni sem mertem, hogy a szakma engem talál a legjobbnak. Valójában ez az első ilyen jellegű elismeré­sem, ám a rangsorban én mégis elébe helyezem a sze­rintem semmihez sem hason­lítható bajnoki aranyérmet!" - árulja el a lelkéből fakadó, sajátos érzelmeit. Ami nagyon is érthető, hi­szen máshol talán már ko­rábban megélhette volna ezt az emóciót, ám ó nem enge­dett a csábításnak, mert mint mondta: „Én Szegeden aka­rok bajnok lenni!" Vágya teljesült, mégpedig egy nagyszerű közösségben. „Rendes, jó társaság a mienk, jól kiegészítjük egy­mást. Közös bennünk, hogy valamennyien tisztában va­gyunk vele, technikailag és taktikailag rengeteget kell még fejlődnünk, hogy a nem-* zetközi porondon is megfe­lelhessünk az elvárásoknak. Finoman fogalmazva, igen­csak elmaradtunk az európai élmezőnytől, ezért aztán ten­ni muszáj, és nem is keveset, hogy mielőbb behozzuk a le­maradást. Ez elsősorban te­hetséges fiatalokkal lehetsé­ges, akiket fel kell kutatni, és időt, energiát nem kímélve foglalkozni velük, hogy mie­lőbb beérjenek" - hozza tu­domásunkra, mennyire tisz­tában van sportága helyzeté­vel. Persze, a maga 27 évével egyáltalán nem tartozik az öreg röplabdások közé, in­kább nagyfokú sportágbeli jártasságról árulkodnak sza­vai, amiket érdemes megje­gyezni. „Az én generációm már nem képes hathatósan vál­toztatni a sportág jelenlegi helyzetén, olyan nemzetközi eredményeket produkálni, melyekkel visszaverekedhet­jük magunkat az európai elitbe. Abban viszont min­denképpen partnerként kell segítenünka fiatalokat, azo­kat, akikkel például Nusser «Öcsi» foglalkozik, hogy mi­előbb beérjenek, túlszárnyal­janak bennünket az utódok" - közli, hogy ő és társai nem zárkóznak el a tapasztalatok átadásától, szívesen segítik az „örökösöket". Különben ez, a sportágá­ért való aggódás csendül ki a beszélgetésünket záró gon­dolataiból is. „Sporttal kapcsolatos óhajaim között szerepel leg­alább még egy bajnoki cím és egy kupagyőzelem, amit jó lenne mielőbb abszolvál­ni... Ami civil életemet illeti, első éves vagyok a Testneve­lési Egyetem szakedzői sza­kán. Remélem, addig elvég­zem a sulit, amikorra véget ér sportpályafutásom. A ké­sőbbiekben is a sportban, egészen pontosan a röplab­dázás mielőbbi felemelkedé­séért akarok ténykedni, még­pedig Szegeden ..." - fest jö­vőképet majdani életéről. Gyürki Ernő Tegnap fax érkezett az Európai Kézilabda Szövet­ségtói a Tisza Volán SC-hez, amelyben közölték a City Kupa elődöntőjének játékve­zetőit és az ellenőröket. Tei­mel Zoltán igazgató tolmá­csolta lapunknak az értesítés tartalmát. - Hamelnben a két spa­nyol „sztáijátékvezető", Gal­lego és Lamas sípol. Őket bizonyára sok magyar kézi­labdabarát ismeri, hiszen a női világbajnoki döntőt diri­gálták, s legyünk tárgyilago­sak: nem nekünk fújtak... Itt­hon a portugál Sousa, Aires duó vezeti a mérkőzést, s az ellenőr pedig a grúz Netre­veli lesz. így aztán eléggé • Ökölvívás Visirhelyre került o Dél-Alföld Kupa A közelmúltban Hódme­zővásárhelyen rangos évad­nyitó versenyt tartottak, me­lyen a házigazda Hódgép SE sportolói mellett szegedi, szentesi és kecskeméti öklö­zök is kesztyűt húztak. A vá­rosi sportcsarnokban mint­egy 400 néző elótt, négy korcsoportban tizennyolc pár lépett a kötelek közé. Az ifjúsági, junior és felnőtt korosztályú öklözök szinte kivétel nélkül kemény, szo­ros mérkőzéseket vívtak, a serdülők összecsapásain el­sősorban a harcossággal volt elégedett a közönség. A verseny győztesei. Hódgép SE: Diószegi T., Somogyi Z., Wolford L., Biczók R., Katona R., So­mogyi L., Majsai Zs„ Nagy R., Szőke S. Szeged Box Club: Ménesi Z., Balogi J., Rimowszki Sz., Gyivicsán A., Krámli T„ Balogh Gy. Szentesi Papp László SC: Lakatos I„ Petrovics I., Val­kai A. Az I. Dél-Alföld Kupa zsebbe kell nyúlni, amikor a játékvezetői számlát rendez­zük... G Megérkezett-e a néme­tek válasza a szegedi visszavágóra tett időpont­módosításra? - Sajnos nem reagáltak Hamelnből a kérésünkre. Mi ugyanis azért kértük - vagy a kijelölt játéknapok előtti hétfőre, vagy az utána követ­kezőre - a találkozó elcsúsz­tatását, hogy a Magyar Tele­vízió közvetíteni tudja az összecsapást. Mielőtt még bárki is elmarasztalná a Ha­meln vezetését, megjegy­zem, még a kinti mérkőzés időpontjáról sem értesítettek bennünket. 1996. évi győztese a Hódgép SK, második lett a Szeged Box Club, a Szentes a har­madik helyen végzett. A vá­sárhelyi versenyzőket Szál­kái László, Kérdő Lajos és Kerqkes János, a szentesi és szegedi sportolókat Gál G Grőber Mátyás Tökö­lön ütéstől kapott sérülé­se hogyan áll? - Hétfőn még edzett a já­tékos, de nagyon fájt az arca. Ezért úgy döntöttünk, ked­den elutazik Makóra, hogy dr. Szabó István megvizsgál­ja az ütésből származó sérü­lést. Kiderült, hogy Matyi­nak arccsonttörése van, amit Szabó doktor azonnal meg is műtött. Az az elszomorító, hogy a Hort játékosa az ütést a játékvezető szeme láttára vitte be, de mégis csak két­perces kiállítás járt érte. Ez a szabályok szerint tipikus pi­ros lapos vétségnek számít. ' S. J. László készítette fel. A ren­dezvény támogatói voltak: vásárhelyi önkormányzat, Janovszki László vállalkozó, a Burton-Apta Kft., Dégáz Rt., Delta Ker. Vállalat, Tóth Antal vállalkozó, Aranykezű Bt. A vásárhelyi Katona Róbert (sötétben) nem bánt kesztyűs kézzel a szegedi Simon Zsolttal. (Fotó: Tésik Attila) • Csúszik a viadal Erirra teremlabdarúgó­torna Korábban már hírt ad­tunk arról, hogy Kovács Sándor, a méltán népsze­rű Erirra Kupa kispályás teremlabdarúgó-torna ki­ötlője, február 9-11. kö­zött akarta megrendezni az eseményt. Ebből nem lett semmi, de nincs külö­nösebb ok az idegeske­désre... A viadalt megtart­ják, csak éppen a koráb­ban beharangozottakhoz képest egy héttel később, február 16-18. között. Je­lentkezni a szervezőnél a 321-529-es telenfonszá­mon lehet mindennap délután 5 óra után. • Diák foci, Tisza Volán Kupa Továbbra is verhetetlen a Madách A hét végén Szegeden, a mak­kosházi suliban rendezték meg a Tisza Volán Kupa kispályás labdarú­gó-bajnokságot, amelyen - ezúttal - az általános is­kolák 3-4. osztá­lyos tanulói vettek részt. A körmér­kőzések után a Madách Imre Ál­talános Iskola csa­pata továbbra is megőrizte veret­lenségét. Eredmények: Kodály-Makkos­házi 2-2, Ta­bán-Madách 0-0, Tisza-parti-Alsó­városi 3-0, Ma­dách-Kodály 4-2, Makkosházi-Al­sóvárosi 5-0, Ti­sza-parti-Tabán 1-0, Kodály-Al­sóvárosi 5-0, Ma­dách-Tisza-parti 1-0, Makkoshá­zi-Tabán 3-1, Ti­sza-parti-Kodály 1-0, Tabán-Alsó­Városi 5-1, Ma­dách-Makkosházi 4-1, Kodály-Ta­bán 2-1, Makkos­házi-Tisza-parti 4-D, Madách-Al­sóvárosi 3-1. A viadal vége­redménye: 1. Ma­dách 9 pont, 2. Makkosházi 7, 3. Tisza-parti 6, 4. Kodály 5, 5. Ta­bán 3, 6. Alsóvá­rosi 0. A győztes csa­pat tagjai: Valacz­kai Attila, Pusztai Péter, Molnár At­tila, Hegyesi László, Kenderesi Márton, Rácz Gá­bor, Ádám Gábor, Tóth Iván, Sallai János, Bubori Kornél. Testneve­lő: Gyuris Lajos. A torna legki­válóbb kapusának Dongó Dénest (Tisza-parti) vá­lasztották. A via­dal legjobb játé­kosai és gólkirá­lyai (6-6 találat­tal) Jakab István (Makkosházi) és Fülöp Tibor (Ko­dály) lettek. Az esemény megrendezését a Tisza Volán, a vá­rosi sportigazga­tóság és a Mak­kosházi Általános Iskola támogatta. Az újszegedi Sportuszoda tatimedencéjében február 12­tól - este fél 9-től fél 10-ig ­az úszni nem tudó felnőttek­nek tanfolyamot rendeznek. Úszásoktatás - felnőtteknek Jelentkezés és felvilágosítás a tanfolyam kezdetének napján este nyolctól a Sportcsarnok előterében. A jelentkezők fel­szerelést vigyenek magukkal. Cselgáncstoborzá A Szegedi Vasutas SE csel­gáncs szakosztálya toborzót hirdet minden hat évnél idő­sebb fiú és lány részére, akik szeretnének ezzel a szép önvé­delmi sportággal megismer­kedni. Jelentkezni lehet Szege­den, a Kossuth Lajos sgt. 74. alatti SZVSE Sportcsarnokban, naponta 16 és 20 óra között. A rendörök veretlenül lettek másodikok... (Fotó: Gyenes Kálmán) Rendörspárga - főkapitány módra (Majdnem) elmarad! a rendörverés... Rendőröket vernek az újságírók!?) címmel harangoztuk be hétfői számunkban azt a hármas focitornát, amelyet a kapitányság tornatermébe hirdettek meg a szervezők. A cí­met kéretik félkomoiyan venni, fohászkodtunk akkor az olvasóhoz. Ehhez képest a mérkőzéseket a résztvevők Vére­sen komolyan vették... Pedig nagyon játékosan kez­dődött. A Délmagyarország csapata (Dlusztus, Réthi, Dar­vasi, Szélpál, Kovács, Michna, Arató, Pozsik) 9-3-ra elintézte a Nemzeti Sport (Dénes, And­rás, L. Pap, Sahin-Tóth, Gomb­kötő, Thékes, Imre) gárdáját, s ezúttal még Arató is tündökölt a kapu előtt. (Állítólag egy ka­tonacsapattól figyelték...) Következett volna az annyi­ra áhított rendőrpáholás, ami azonban sajnálatos módon el­maradt. Pedig sokáig állt a zászló a DM-nek (3-l-re is ve­zettünk!) de a rend őrei (Salgó, Serfőző, Bokor, Nagy, Prilensz­ki, Zsikó, Garai Szabó, Pálin­kás, Mózes, Kocsis, Repka, Kristó, Bali) sokan voltak (még mondja valaki, hogy nincs elég rendőr), sorokat cseréltek, s így végig bírták szusszal. Először egyenlítettek, aztán 4-3-ra már ők vezettek, (ekkor került összetűzésbe Szélpál Laci a fő­kapitánnyal...), de a végén igaz­ságos döntetlen lett. S jött az érdektelennek egy­általán nem mondható Rendőr­ség-Nemzeti Sport találkozó, amelyen kollégáink Thékes Ist­ván. Albert Flóri brazilok elleni játékára emlékeztető, parádés teljesítményével, kikaparták számunkra a gesztenyét. A 6-6­os eredmény ugyanis a DM tor­naelsőségét jelentette! A harmadik félidő éjfél után ért véget a Sajtóház klubjában... P. S. J.

Next

/
Thumbnails
Contents