Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-07 / 32. szám

r A DM KFT. HETI GAZDASAGI MELLEKLETE • Februári bevallási nagyüzem az APEH-központban Vitatott kedvezmények: beírjam, ne írjam? Nagyüzem van az APEH Csongrád Megyei Igazgatóságán. Parkolni a közelben szinte lehetetlen, a bejárati ajtón annyian jönnek-mennek, hogy akár ki is támaszthatnák. Az ügyfélszolgálati ablakok előtt hosszabb-rövidebb sorok. A legtöbben talán a „nyomtatványos" előtt várakoznak, de a bevallások feliratú ablakok elé is jutnak bőven ügyfelek. Az ajtótól jobbra néhány mázsa szaknévsor, viheti bárki a nehéz sárga köteteket, vagy lapozgathatja őket, hogy könynyebben teljen a sorbaállás ideje. A portás, egyhítendó az ügyfélszolgálatok terhelésést, adóbevállást osztogat, akkurátusan, szigorúan csak egyet adóalanyonként. Ha valaki kettőt akar, annak az asszonyt is magával kell vinnie. Aki nem elégszik meg a magasföldszinten elérhető szolgáltatásokkal, információkkal, annak nincs könnyű dolga, az emeletre, a főnökökhöz csak mágneskártyával nyíló ajtókon lehet feljutni. A hónap, meg a jövő hónapok kérdése mind az APEH, mind a kedves ügyfél szempontjából a vitatott alapftványi befizetések és egyéb kedvezményekkel kapcsolatos adóvisszatérítés. Dr. Tihanyiné Filep Irén ellenőrzési igazgatóhelyettes következőképpen foglalja össze a hivatal álláspontját. „Lesznek olyan alapítványok, bizonyos önsegélyző egyesületek, amelyek igazolásai után nem fogjuk visszatéríteni az adót. (A C-lapon meg kell nevezni az igazolás kibocsátóját.) Ezeknél adóellenőrzést fogunk végezni és esetleg határozatban tagadjuk meg a visszafizetést. Tehát nem csak ezt az egy tételt fogjuk ellenőrizni, mint tettük azt tavaly, a hitelre vásárolt államkötvényeknél. Bizonyos nyugdíjpénztári igazolásokat, szövetkezeti üzletrésszel kapcsolatos visszaigényléseket is megnézünk. Én azt javasolnám, hogy akinek kétségei vannak, azok most ne írják be a kedvezményre jogosító igazoláson szereplő összeget. Ha az elinduló perekben az APEH veszít, akkor benyújhatják az önellenőrzést és visszaigényelhetik az adót, de ha a hivatal nyer, akkor így mentesülnek a jogkövetkezmények alól. Egyetlen kockázat, ha közben adóellenőrzést kap az ügyfél, meri utána már nem jogSsult önellenőrzésre. " Eddig az APEH hivatalos véleménye az ügyről, s nem kell már sokat aludnunk ahhoz, hogy a január tizedike után csordogálni kezdő bevallások között a feldolgozás során megjelenjenek az első vitatott alapítványi visszaigénylők. A hivatalnak harminc napon belül mondani kell valamit. Dr. Szűcs Edit, az ügyfélszolgálat osztályvezetője elismeri, hogy nagyüzem van, de a jövő hét, a február 15-i határidő miatt még erősebb lesz. Összesen tizenhat ablak található a magasföldszinten, ebből ötnél, hatnál csak a bevallásokkal foglalkoznak. A többinél sokan kérnek adóigazolást a váltakozók közül például hitelkérelemhez, vagy jövedéki engedVigyázó szemüket... (Fotó: Révész Róbert) élyhez. Magánemeberek elsősorban kollégiumi elhelyezéssel kapcsolatban kérnek tőlük adóigazolást. Személyi hiteleknél ez még nem jellemző. Jellemző viszont, hogy a tanácsot kérő ügyfél mindjárt ki is szeretné töltetni adóbevallását az ablak mögött ülő ügyintézővel, ami természetesen szigorúan tilos. És nem csak azért mert sokáig tartana, hanem azért, mert nem Írhatnak semmit a bevallásba. Ezt öt helyen ki is kellett táblázni az ügyfélszolgálaton. Ha nagyon megesik a szívük a tanácsot kérőn, s ha kéznél van minden igazolás, a számításban azért segítenek. Az természetes, hogy beszélgetés közben hárompercenként bejön egy-egy kolléga, s aláírat valamit az osztályvezetővel, hiszen a munka nem állhat meg. Egy ilyen beugrásból tudja meg az újságíró, hogy a makói ügyfélszolgálatos lebetegedett, de szerdán már megerősített, azaz kétszemélyes stáb fogadja a hagymafőváros adóalanyait. Az, hogy az átok fog-e a hivatalon azt kívülről nehéz megállapítani, a betegség azonban biztosan fog a dolgozókon. Pontosan akkor érintkeznek legtöbbet az ügyfelekkel, amikor amúgy is kisebb nagyobb járványok döntik ágynak a lakosság egy részét. Jelenleg éppen három nagyon meghatározó szakembert is nélkülöznek, s többek között ezzel is összefügg az, hogy nehéz mostanában telefonon elérni az adóhivatalt. Ahogy az ügyfélszolgálat vezetője fogalmaz, ha az összes kollégája a telefon mellett ülne és fogadná a hívásokat, az is kevés lenne. Normál tempóban meg két ember is elegendő. A leggyakrabban elhangzó kérdés máskülönben az adójóváíráshoz kapcsolódik, vagyis hogy jár-e mindenkinek, akinek félmillió forint alatt marad a jövedelme. A helyes válasz: igen, függetlenül attól, vállakozó vagy magánszemély, azaz szja-s az illető. Fontos tudni, hogy az ingatlanértékesítésből szerzett jövedelmet akkor is szerepeltetni kell a bevallásban - ki kell tölteni az A lapot ha nem keletkezik adófizetési kötelezettség, vagyis az összeget másik lakás, ház megvételére fordították. A mezőgazdasági kistermelőknek viszont nem kell bevallást kitölteniük, ha árbevételük egymillió forint alatt maradt, s más forrásból nem származott jövedelmük. Tipikus hiba, hogy a visszajáró adóelőleg beírása után nem töltik ki a következő rubrikát, azt, hova kérik utalni a pénzt. A hivatal pedig nem utal automatikusan az első oldalon egyszer már leirt címre. Számlára csak akkor ajánlott kérni, ha pontosan ismeijük a bank pénzforgalmi jelzőszámot, mind a huszonnégy karaktert. Áthúzással és a helyes szám fölé vagy mellé írásával lehet javítani a bevalláson ezért nem érdemes fél megyén keresztül buszozni a tisztelt ügyfélnek -, átírni, megvastagítani, minden olyan dolgot cselekedni, ami nem egyértelmű, kifejezetten tilos. Utóhang. Sikerült a parlamentnek megalkotni Európa talán legbonyolultabb adóelőleglevonási rendszerét, ami így természetesen nem is működik. Keretes írásunkban az adóhivatal legfrissebb - idén már a harmadik - értelmezését találja meg a kedves olvasó. Kovács András 1. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 47. § (12) bekezdése alapján a munkáltatók, a bér fogalmába sorolt jövedelmet kifizetők - engedélyezett módszerként külön kérelem nélkül - alkalmazhatnak minden olyan adóelőleglevonási módszert, amely az általuk ismert információk figyelembe vételével a béreknél egyenletes adóelőleglevonást eredményez és az év végén elszámolandó adókülönbözetet (az alul- és túlvonást) mérsékli. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató, a bért fizető a saját nyilvántartása és a dolgozók nyilatkozata szerint, továbbá a dolgozók által a más forrásból származó jövedelmekről és az azokból levont adóelőlegekről rendelkezésre bocsátott adatok szerint vonhat adóelőleget, ha vállalja, hogy minden bérkifizetésnél az általa ismert összes jövedelem beszámításával, illetve éves várható előrevetítésével, valamint a két adótábla együttes alkalmazásával számítja ki az adót, a személyre szóló adójóváírást és - az év során a beszámított tételekből már levont adóelőlegeket is figyelembe véve - állapítja meg (év elejétől halmozottan) a bérkifizetések adóelőlegét. 2. Ha az előzőeket a munkáltató nem vállalja és/vagy a dolgozók nem kérik a más forrásból származó jövedelmek kiszámítását, akkor a munkáltató választhatja, hogy a bérkifizetéseknél csak a tőle származó más jövedelmek figyelembe vételével határozza meg az arányos adójóváírást és a 47. § rendelkezéseitől eltérően halmozva a bér adóelőlegét. Ekkor azoknál a dolgozóknál, akiknek a 47. § (4) bekezdésében előírtak szerinti nyilatkozatából kitűnik (vagy nem adnak nyilatkozatot), hogy más kifizetőtől, nem csak bérjövedelmük van, ezen információ tudomásul vételének időpontjától kezdődően a munkáltatónak az összevont adóalap adótábláját kell alkalmaznia és nem kell figyelembe vennie az adójóváírást. 3. Az eltérő módszerre át lehet térni akkor is, ha a munkáltató eddig a törvény szerinti főszabályokat alkalmazta, továbbá év közben is, ha a rendelkezésre álló információk változása alapján a munkáltató az eltérő módszerre való áttérést választja. 4. A választott eltérő módszer nem érintheti a bér fogalmába nem tartozó jövedelmek adóelőlegét. A kifizetőknek azokra vonatkozóan a törvényben előirt rendelezést (40 százalék) kell alkalmazniuk. Ez a munkáltatóra is vonatkozik ha a dolgozónak nem bért, hanem például megbízási díjat, tiszteletdíjat fizet ki, vagy biztosítási díj, önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagdíj miatt számít be (20 százalék) adóelőleget. 5. Bármely módszer alkalmazása esetén a 4. pont szerinti kifizetések figyelembe vétele csak a bér „halmozott" adóelőlegét befolyásolhatja olymódon, hogy a bér adóelőlegeként az együttes jövedelem alapján megállapított adóelőleg és a bérnek nem minősülő kifizetésekből levont (összesített) adóelőleg különbözete jelenik meg. 6. Nem kell adóelőleget levonni a nyugdíj, és az azzal azonosan adózó jövedelmekből, vagyis a gyes, az ösztöndíj, az ápolási díj, továbbá az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozás, valamint lelki segélyszolgálatért kapott összegből (ez utóbbi kettőnél legfeljebb évi 36 000 forintot meg nem haladó együttes összegből). Ha a munkáltató az 1. és 2. pont szerinti módszerek bármelyikét alkalmazza a bér adóelőlegének kiszámításához, az adójóváírás meghatározásához ezeket a jövedelmeket és a velük összefüggő adólevonást is figyelembe kell vennie. 7. Az engedélyezettnek minősülő módszerekről az 1-6. pontban leírtak szempontjából a Szja törvény 47. § (12) bekezdésében foglaltak azt jelentik, hogy a munkáltatónál az év végén elszámolandó adókülönbözet (alulvonás-túlvonás) mérséklődési követelményének nem év végén, hanem az egyes bérkifizetéseknél - az akkori információk szerint - kell teljesülnie. 8. A kifizetőknek a bérnek nem tekinthető jövedelmekből levont adóelőleget a kifizetést követő hónap 5-éig kell befizetniük. A munkáltatóknak a bérjövedelmekből levont adóelőleget az elszámolt hónapot követő hónap 12-éig kell befizetniük. Ezzel együtt fizethetik be a velük munkaviszonyban állóknak kifizetett más jövedelmekből levont azon adóelőleget, amelyről a bérekből levont' adóelőleggel egyidejűleg kell adóbevallást benyújtaniuk. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megközelítés D

ivatos leszek: „más megközelítésben" szeretnék szólni arról, amiről most mindeki beszél. Miniszterelnöki jogú két fó'miniszterünk kibékülni látszik, játszik a gondolattal a magyar sajtó. Olyan szépen megegyeztek, mire költsék el az akkora pénzt, amekkorát az utóbbi években a kiszikkadt kincstár se látott, legföljebb leírva, amikor kölcsönt vett föl az ország - megint a mi kontónkra. Mit is privatizálnak mostanában nálunk? Azt, amit annakidején véres csatákban hatalmas rohammal államosítottak. A derék cipész mellé is odatettek egy komisszárt, bevevő és kiadó, sőt pénzbeszedő képében, nehogy a saját szakállára kalapálja valakinek a cipőjét. Tönkre is ment bele az ország, mert az óriáscégeket is ugyanígy államosították, még nagyobb komisszárokkal fölszerelve. Na, ennek a világnak vége, végre eladó az egész világ! jól beütött az év vége, dőlt a pénz az államkasszába. Nagyon fontos, hogy az államkasszába, elvégre magánosftunk. Annak az árát tehát, amit beszednek a kemény privatizációból, azonnal államosítják. Fából vétókarika? Amióta a népek kölcsönös érdekből államba tömörültek, azóta éiz ember csak sokadrangú, első állam. Minisztertanácsunk úgy döntött a megelőző kölcsönös fenekedések ellenére, ezt a nagy pénzt nem szórja szét polgárai között, hanem saját belátása szerint hétóználja föl. Törleszti vele az adósságot, amit még az államosított állam korában a mi zsebünkre vett föl, és azóta szorgalmasan hatványozott, a megmaradó kamatokból pedig más költekezésekbe kezd. Mire is mennénk mi, szerencsétlen polgárok, ha ránk fordítanák? Falnak mennénk a gyönyörűségtől. Ki lehetne bírni, ha például nem csavarnák első helyen fölfelé a patikétózerek árát? Akkor mindenki jól járna, és egyenként szülnénk megint a kapitalizmust, pedig az állami privilégium. Az kéne talán, hogy az oktatásba, a leggyorsabban kamatozó beruházásba forgatnánk be? Vagy a kutatásba? Már megint okos embereket akarunk gyártani sorozatban? Nekünk még mindig nem elég, hogy a kézivezérléssel korbácsolt vágtató infláció kizárólag minket sújt? Tessék végre tudomásul venni, valamennyien államosítva vagyunk, teljes életünkre. A tétel ismerős: ha akármelyik kerítésen egyetlen hézagot vágnak, rajkötelékben egész hadsereg átmehet rajta. Főminisztereink, azt hiszem, ettől való félelmükben egyeztek meg olyan hamar. T

udom, persze, hogyne tudnám, az államadósság akkora, görnyedve se bírjuk. Azért írtam annakidején már, húzzunk egy vastag vonalat: azokat az adósságokat nem mi csináltuk, következményeit se vállaljuk. Lengyelország meg merte tenni, pöndül is szépen. Igaz, ott még mindig nem születnek édes mesék: látjuk az alagút végét. Bukszámba nézve aggódom: a bemenő végét látom még mindig. (flTWí^ • Vissza futó verseny Nem csak vállalkozóknak Az Iposz szerint tavaly a vállalkozók 10 százaléka adta vissza engedélyét. A fő munkája mellett kiegészítő tevékenységet folytatóknak pedig 25 százaléka nem lesz tovább engedélyes vállalkozó. A lakossági szolgáltatást végzők között a (legális) tevékenységet beszüntetők aránya 40 százalék. A piacért, profitért, de legalább a megélhetésért folytatott korábbi futást most egyfajta visszafutó-verseny váltja fel. Hamarost beáll ebbe a visszafejlesztő megfutamodásba nagyon sok vállalkozó, akik tőke- és eszközigényes szakmákat művelnek. S nemcsak azért, mert az érdekképviseleti szervek szorgalmazására igen költséges mestervizsgákat kell tenni. (Bár a kisebb „mesterkedők" ezzel sem bírnak majd el.) A kisiparosok vezetői úgy vélik, visszaszorító erő a közterhek és az állandó költségek növekedése is. A tb-járulék, a 15 napra munkáltatói zsebből fizetendő betegszabadság, a táppénz harmadának fizetése, az iparűzési adó idéntől nyocszorosára növekedése, a kamarai tagdíj. A személyi jövedelemadó nullakulcsos sávjának megszüntetése. S annyi minden még. A költségnövekedés mellett jelentős negatív tényező a kereslet visszaszorulása. A lakossági szolgáltatásból (legálisan) kivonulók ezt drasztikusan jelzik (nagyon nagy szám a 40 százalék), a családi önellátásra, szívességalapú és kalákamunkára berendezkedés nem kedvez a szolgáltatásokat kínálóknak. A vásárlók pénztelensége nem kifejezetten kereskedelmi vállalkozásokra ösztönző. (Ezt már a szakmát tanulók is érzik, mlg 1990/9l-ben 22 062 volt a kereskedelmi eladó szakmát tanulók száma, addig 1994/95-ben már csak 13 439.) Az infláció, a tőkeszegénység pedig nem kedvez az eszközigényes vállalkozások alapításának. Hogy a termelési bizonytalanságok visszafejlesztó hatását már ne is emlegessük... ( Növénytermesztó szakmát például 1990-ben 7 507-en tanultak, öt évvel később már csak 4 601-en.) Az a kérdés, a visszafelé iramodókat mi várja? Szabó Magdolna A kereslet a vendéglátásban Is csökken