Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-06 / 31. szám

KEDD, 1996. FEBR. 6. BELÜGYEINK 3 • Szócsata a kormányfő és az ellenzék között Ki fizeti a sikereket? A miniszterelnök rámuta­tott, hogy a tavalyi volt az első esztendő, amikor a kor­mány maradéktalanul teljest­tette vállalásait, s szakítottak a sokéves halogatással. Horn Gyula az eredményeket rész­letezve elmondta, hogy 1995-ben végre közel kerül­tünk a teljesítmény és a köl­tekezés összhangjához. Amit tavaly elértünk az vélemé­nye szerint sorsdöntő lesz az elkövetkezendő időszakban is. Reflektált a miniszterel­nök azokra a gyakorta hall­ható ellenzéki bírálatokra is, miszerint a kormány nem ösztönzi a beruházásokat, a Az Országgyűlés tavaszi üléssszaka első munkanapját ünnepi megemléke­zés nyitotta meg. A képviselők a mille­centenáriumról és a köztársasági tör­vény kihirdetésének 50. évfordulójáról emlékeztek meg. A program szerint ez­után Horn Gyula miniszterelnök foglal­ta össze a törvényhozás legutóbbi ülés­napja óta eltelt időszak eseményeit. Gazdasági-pénzügyi szempontból 1995. a fordulat éve volt - jelentette ki Horn Gyula miniszterelnök az Országgyűlés előtt elmondott hétfői, napirend előtti felszólalásában. A kormányfő szavait az ellenzék soraiból jól hallható morajlás kísérte, mire Horn Gyula megjegyezte: sajnálja, hogy egyes képviselőtársait nem zavarják a tények. szigorú intézkedések hatásá­ra sem fog csökkenni a költ­ségvetés és a fizetési mérleg hiánya, emelkedik a munka­nélküliség és illúzió mindaz, amit a kormány a privatizá­ciós bevételek terén tervez. Horn Gyula leszögezte: ezek a jóslatok nem váltak valóra. A miniszterelnök konstruk­tív hozzáállást kért az ellen­zéktől a parlamenti munká­ban. Horn Gyula végezetül kö­zölte: elhatározott szándéka, hogy ebben a parlamenti ciklusban már nem változtat a kormány struktúráján. Hi­tet tett egyúttal a koalíció mellett. Valamennyi ellen­zéki frakcióvezető elutasítot­ta és sikerpropagandaként értékelte Horn Gyula mi­niszterelnök napirend előtti helyzetértékelését hétfőn az Országgyűlésben. Az MDF, a Fidesz, a KDNP és a Füg­getlen Kisgazdapárt kévpise­lőcsoportjának vezetője egyaránt úgy értékelte, hogy bár a statisztikai adatok mu­tatnak javulást, a sikerekre a társadalom „fizetett rá". Romlott a legszegényebbek és a középrétegek helyzete, s ellehetetlenültek az egész­ségügyi, az oktatási és a kul­turális intézmények. Az SZDSZ és az MSZP frakció­ja ugyanakkor támogatásuk­ról biztosították a szükséges reálpolitikai intézkedések megtételét. Horn Gyula viszontvála­szában emlékeztette az elő­ző kormányzat tagjait, hogy annak idején elengedhetet­lennek ítélték a fizetési mérleg romlásának meg­akadályozását, valamint a szociális és az oktatási in­tézményrendszer reformját. A szükséges lépéseket azonban nem tették meg. (MTI) • Az ÉDOSZ figyeli a törvényeket Az ír líz százaléka a dolgozóknak jír Az egyszerűsített privatizá­ció munkavállalókat hátrányo­san érintő gyakorlata, az ex­porttámogatás csökkenése, va­lamint a nyugdíjtörvény terve­zete ellen tiltakozik az Élelmi­szeripari Dolgozók Szakszer­vezetének Szövetsége (ÉDOSZ). Erről az érdekkép­viselet sajtótájékoztatóján szóltak az ÉDOSZ vezetői. Soki Gyula, az ÉDOSZ meg­bízott elnöke elmondta: az ÁVP Rt. törvényellenesen cselekszik akkor, amikor az egyszerűsített privatizáció el­ső körében eladott cégeknél a vételárnak a törvény szerint előírt 10 százalékát nem jut­tattja vissza a céghez a dolgo­zói tulajdonszerzés támogatá­sára. Soki Gyula közölte, hogy ez ügyben levélben tilta­koznak a kormánynál is. Az ÉDOSZ megbízott el­nöke azt is elpanaszolta, hogy az ÁPV Rt. ugyancsak tör­vényt szeg, amikor nem hozza nyilvánosságra az eladásról szóló szerződéseknek a foglal­koztatási garanciákra vonat­kozó rendelkezéseit. (MTI) • Horn Gyula a Egészségbiztosítási Önkormányzatnál Válságban egy vívmány A változtatásokban, ame­lyeket a tb-önkormányzatok­kal együtt kell előkészíteni, a kormányzat partner kíván len­ni. Az is nyilvánvaló - mond­ta a miniszterelnök -, hogy az egészségbiztosítás átalakításá­nak és az ezzel összefüggő gazdálkodási változásoknak szervesen illeszkedniük kell az államháztartási reformhoz. Nem kerülhető el a tb-önkor­mányzatok gazdálkodásának átvilágítása, a folyamatos de­ficit okának feltárása, hiszen a veszteséges működés az ön­kormányzatok létét megkér­dőjelező erők egyik legfőbb érve. Egyébként az említett át­világítás nélkül az államház­tartási reform sem lehet sike­res, így ehhez a munkához a miniszterelnök az önkormány­zat partneri segítéségét kérte. Horn Gyula osztotta azt a véleményt hogy az egészség­Ügy egyes területei válság­helyzetbe kerültek. A lehetsé­ges megoldásokról januárban az önkormányzat és a népjólé­ti tárca bevonásával egyeztető tárgyalásokat folytattak. A miniszterelnök kritikusan megjegyezte, hogy a vesztesé­ges gazdálkodás mellett ebben a szférában is megfigyelhető a visszaélések és a szűk szemé­lyi lobbi megjelenése. A kia­lakult válságot ezekkel együtt kell kezelni, bár a kormány­zatnak éppen az új jelenségek­kel való szembesülés miatt nincsenek mindig kiforrott el­képzelései. Horn Gyula hang­súlyozta: az egészségügy kri­tikus helyzetbe került területe­in a. válságkezelés nem első­sorban politikai stabilitás kér­dése, hanem erkölcsi köteles­ség. A gyógyszerárak emelésé­nek és az új támogatási rend­szer bevezetésének február 1­ről április l-re való elhalasztá­sát két ok indokolta: az alapos mérlegeléshez több idő kel­A társadalombiztosí­tási önkormányzatok a demokratikus rendszer szerves részét képezik, létük az elmúlt éveknek egyfajta vívmánya ­mondta Horn Gyula miniszterelnök hétfőn az Egészségbiztosítási Önkormányzat közgyű­lésén. Hozzátette, hogy az önkormányzatok lé­te a jövőben sem kér­dőjelezhető meg, sőt működésüket erősíteni kel), ám az is nyilván­való: az önkormányzati rendszer változtatásra, korszerűsítésre szorul. Kívánatos, hogy az ön­kormányzati törvény módosítása még az 1997. májusában sorra kerülő önkormányzati választások előtt meg­történjen. lett, és a tervezethez képest csökkenteni kívánták a rászo­rulók körében a terheket. Horn Gyula egyelőre nem kí­vánt gyilatkozni arról, hogy az Egészségbiztosítási Alap 1996-os költségvetésének többletigénye milyen forrás­ból finanszírozható. Ez a kér­dés várhatóan a következő na­pokban dől el. Az Egészség­biztosítási Alap ez évre erede­tileg nullszaldósra tervezett költségvetése deficites lesz. A hiány várhatóan 24 milliárd forintot tesz ki. A kormány február 1-jei ülésén született döntések a fogászati-, a gyógyszer- és a gyógyászati segédeszköz-ellátásról 6,9 milliárd forinttal növelik a ki­adásokat - hangzott el az el­nökség beszámolójában. A hiány hátteréről elmond­ták: a novemberben prognosz­tizált járulékbevételekkel el­lentétben 10 milliárd forinttal kevesebb folyik be az idén, s 14,8 milliárd forinttal kisebb lesz a központi költségvetés által biztosított járulékmegté­rftés. A tiszteletdíjak utáni já­rulékfizetésből tervezett 6 milliárd forintos bevételt az Alkotmánybíróság múlt évi döntése hiúsftotta meg. To­vábbi 6,9 milliárd forint ki­adástöbbletet eredményez a február elsejei kormánydön­tés. A tb-törvény módosítása (munkáltatói táppénz-hozzájá­rulás, a betegszabadság meg­hosszabbítása) 13,7 milliárd forinttal javítja az egyensúlyt, összességében azonban 24 milliárd forintos deficit várha­tó. A küldöttek elfogadták az elnökség beszámolóját, illetve a hiány rendezésére tett meg­oldási javaslatokat. Mivel a további bevételnövelés nem tekinthető reálisnak, a köz­ponti költségvetésnek kell na­gyobb terhet vállalnia. Az egyik javaslat szerint a köz­ponti költségvetés járulék­megtérítési keretét kell fel­emelni, de megoldás lehet a hiány fedezetét szolgáló köt­vénykibocsátás is. Második napirendi pontként a közgyű­lés az önkormányzat vagyoná­nak hasznosítását szolgáló gazdasági társaság alapításá­ról határozott. Zárt ülésen meghallgatták az Állami Számvevőszék tájékoztatóját az 1994. évi gazdálkodás tör­vényességi vizsgálatáról. A zárt ülést az indokolta, hogy a jelentés csak később lesz nyil­vános. Az ÁSZ képviselője szerint ennek a jelentésnek nincs köze ahhoz, hogy a köz­gyűlés február 7-vel felmen­tette tisztségéből Fejes László főigazgatót, s a következő közgyűlés idejéig, átmeneti jelleggel Kameniczky István eddigi főigazgató-helyettest bízták meg. (MTI) Pert nyertek Marinko őrei Az Objektív című hírműsor három adásában megsértették Magda Martinko őreinek képmis­védelemhez fűződő személyiségi jogait - mond­ta ki hétfőn elsőfokú ítéletében a Pesti központi Kerületi Bíróság Pataki Árpád vezette tanácsa. Mint ismeretes, a hét büntetésvégrehajtási őr azért indított pert a Magyar Televízió ellen, mert az Objektív - beleegyezésük nélkül - be­mutatta arcukat a tárgyalásról szóló riportokban. A bíróság határozatában eltiltotta az alperest a további jogsértéstől, emellett kötelezte, hogy a negyed- és hatodrendű felperesnek 50-50 ezer, a többiek számára pedig fejenként 150 ezer forin­tot fizessen ki. Áz alperes fellebezést nyújt be az elsőfokú ítélettel szemben és valószínűleg az alperesek képviselője is él ezzel. (MTI) • Januári munkanélküliség Újra félmillió fölött Januárban 21 ezer 900-zal nőtt a regisztrált munkanél­küliek száma, így elérte az 517 ezer 800-at. A munka­nélküliség alakulásáról az Országos Munkaügyi Köz­pontban tájékoztatták hétfőn az újságírókat. A decemberi 10,4 száza­lékos munkanélküliségi ráta 11,3 százalékra emelkedett. A nagyarányú emelkedésé­nek csak 0,5 százalékban ré­sze a tényleges munkanélkü­liség növekedése, 0,4 száza­lék technikai okokra vezet­hető vissza. Az Országos Munkaügyi Központ minden évben egyszer - januárban ­változtat a ráta nevezőjén a KSH új adatai alapján a gaz­daságilag aktív népesség számáról. (Mint ismert, a munkanélküliségi rátát a re­gisztrált munkanélküliek számának, illetve a gazdasá­gilag aktív népesség hánya­dosaként határozzák meg.) Az 1994-es gazdaságilag aktív népesség száma 4,8 millió, az 1995-ös szám vi­szont 4,6 millió. A regisztrált munkanélkü­liek száma legutóbb július­ban volt 500 ezer felett, ak­kor 504 ezer munkanélkülit tartottak nyilván. A január végi adatok szerint a legma­gasabb a ráta Szabolcs-Szat­már-Bereg megyében, 20,9 százalék. A sajtótájékoztatón el­hangzott, hogy Kaposvár térségében 800 dolgozót vett fel az amerikai békefenntar­tó erőket kiszolgáló cég. Csaknem 60 százalékuk a regisztrált munkanélküliek közül került ki, 30 százalé­kuk munkanélküli volt, de nem regisztráltatta magát, több mint 10 százalékuk ko­rábbi munkahelyét hagyta ott a jobban jövedelmező ál­lásért. A megyei munkaügyi központ további 250 állásta­lant tart előjegyzésben, hazai alvállalkozók is jelezték mintegy 100 dolgozó felvé­telét. A térségben jelentős ez a foglalkoztatás, hiszen a re­gisztrált munkanélküliek száma Kaposvárott 2800, a térségben 5400 fő. (MTI) Messze még a HAJÓ? r avaly, december vége táján, kaptam egy levelet. Éles hangú levél volt, amelyben olvasóm elma­rasztal azért, mert megírtam a NATO, Thürmer, nép­szavazás című jegyzetemet. Voltaképpen nem is az „akasztotta ki" a levélírót, hogy elkészítettem a kis dolgozatot, hanem az, hogy - szerinte - elmarasztal­tam a Munkáspárt vezetőjét. Tudniillik, az egyik par­lamenti ülés szünetében félórás műsort sugároztak arról, hogy mi a helyzet az Atlanti Szövetséghez való csatlakozásunkkal, továbbá, hogy a Thürmerék által összegyűjtött 140 ezer érvényes aláírásnak, amellyel a népszavazást óhajtották kieszközölni, mi lesz a sorsa. A félórás tévévita, melyben részi vett a honvédelmi miniszter és Thürmer Gyula is, engem tulajdonkép­pen semmiről sem győzött meg, csak arról, hogy a Munkáspárt elnökének kiváló alkalmat adott arra, hogy 30 percen át szerepeljen a tévében. Most is azo­nos a véleményem. Azóta azonban megkülönböztetett figyelemmel ki­sérem a NATO-csatlakozásról szóló cikkeket, műso­rokat, véleményeket. Tudniillik, nincs olyan nap, amikor ne beszélnének, írnának e témáról. Gyakrab­ban esik szó mostanában az Atlanti Szövetségről, mint a népjóléti intézkedésekről, vagy netán a mező­gazdasági kompenzációról. Mintha ez lenne a kis ha­za legnagyobb gondja, melyet, ha nem tud megoldani záros határidőn belül, akkor elvész az ország! (Azt ér­tem, hogy Clinton újraválasztásához szükség van a NATO „megmozgatására" is, de nekünk kinek a meg- vagy újraválasztásához kell nyomulnunk e kato­nai tömb felé?) A hét végén Münchenben biztonságpolitikai ta­nácskozást tartottak a NATO-tagországok és a csatla­koz/ti kívánó államok, valamint Oroszország képvise­lői. A nagyon óvatosan fogalmazott tudósításokból ki­tűnik, hogy a NATO (keleti irányú) terjeszkedését il­letően bizony vannak még nézetkülönbségek. Nyuga­ton is, meg keleten is. Az egyértelmű, hogy az oroszok ferde szemmel néznek a szövetség gyarapodására, sőt, a csatlakozni kívánó országokra is, s azt mondják, hogy: „ez a kelet-európai semleges övezet szétveré­se"! Helmut Kohl német kancellár úgy fogalmaz, hogy „megértést kell tanúsítani az orosz ellenérzés társadalompszichológiai gyökerei iránt, s a bővítést körültekintően kell elvégezni". Warren Christopher amerikai külügyminiszter szerint a mostani boszniai béketeremtés, az IFOR-erők keretében, jó bizonyítéka lesz annak, hogy az Atlanti Szövetség nem törekszik hegemóniára és a bővítés nem az oroszok ellen irá­nyul MM it mondunk mi? Kovács László külügyminisz­mwm ter a bajor fővárosban kijelentte, hogy: az el­hangzottak nem töltötték el sem túláradó reményke­déssel, sem pedig teljes pesszimizmussal - a jövőt ille­tően. Egyenes beszéd. így legalább tudjuk, hogy bizony messze vagyunk még a NATO-tóL AÉ • Koszovói menekülteket fogtak Mórahalmon Rendőrkézen az embercsempészek is A lebukott albánok. (Fotó: Karnok Csaba) Húsz határsértőt fogtak el vasárnap éjjel Mórahalom térségében a határőrök. E különösen nagy létszámú különítmény Koszovóból ér­kezett, illetve egyikük vajda­sági magyar. A járőr arra lett figyel­mes, hogy nagyobb tömeg közeledik felé a Röszke és Mórahalom közötti úton, mintegy négy kilométerre a határtól. Megállásra szólítot­ták fel őket, s hamar kide­rült: valamennyien a zöld határon át, érvényes útlevél nélkül jöttek. Hamarosan azonban újabb csapat érke­zett a helyszínre egy furgon­nal. Egy férfi szállt ki belőle, a sofőr a helyén maradt. Az illető nem láthatta, hogy ha­tárőrök is vannak azok kö­zött, akiket ők akartak to­vább szállítani. Amikor a gépkocsi sofőrje meglátta, hogy társa lebukott, elmene­kült. Azonban nem jutott messzire, mert a járőr segít­ségére igyekvő határőrök Mórahalom belterületén őt is lekapcsolták. Az ügy részleteit a móra­halmi határőr kirendeltség parancsnoka, Árva Béla őr­nagy mesélte el. Megtudtuk, hogy a koszovói albánok Ausztriába, illetve Németor­szágba szerettek volna men­ni, hazánknak csak tranzit­szerepet szántak. Azért me­nekültek el, mert odahaza nagyon nehéz körülmények között éltek. Vélhetőleg döntésükben szerepet ját­szott az is, hogy el szerették volna kerülni a katonaságot. Útlevéllel csupán egyikük rendelkezett - az is lejárt már s köztudott, hogy Kis-Jugoszláviában csak az kaphat útlevelet, aki már volt katona. A menekültek fejenként 3 és fél - 4 ezer német márkát fizettek segítőiknek. Ezt a hatalmas összeget vagy né­met rokonok, ismerősök biz­tosították, vagy a családjuk. A határ túloldalán a „kalau­zok" elkísérték őket a határ­vonalig, onnan maguk jöttek tovább, egészen a következő találkozási pontig, ahol azonban lebuktak. A két csempész közül az egyik magyar állampolgár, a másik pedig itt élő jugoszláv. Mindketten a rendőrség ven­dégszeretét élvezik. A hazájukat kényszerű­ségből elhagyó, túlnyomó többségében fiatalokból álló koszovóiak (a vajdasági ma­gyar már menedékjogot kért) sorsa a kiutasítás. A kétolda­lú egyezmények értelmében a jugoszláv szerveknek köte­lező átvenni állampolgárai­kat, a gyakorlat azonban nem mindig ez. Mindeneset­re a mórahalmi kétszemélyes járőr nagy, egyedülálló tettet hajtott végre. Jutalmukat is nyilván megkapják majd ­szabadság formájában. (arató)

Next

/
Thumbnails
Contents