Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-05 / 30. szám

2. Kilencvennégy őszén még az SZVSE színeiben, kilencvenöt tavaszán már a Kecskeméti TE szere­lésében rúgta dr. Kovács Gábor a gólokat. A kitűnő szegedi labdarúgót azért szerződtették a kecs­kemétiek, mert tudták: ahol ő játszik, ott jönnek a találatok is. Egy NB II-be (annak is az elejére!) vágyó csapatnak egy ilyen futballista aranyat ér. 1995. február 5. Dr. Kovács Gábor: az SZVSE-t módszeresen tették tönkre! • Kunticsnál is több gólt lőtt egy szezonban • Ausztriába tart az egykori vásárhelyi és szegedi kedvenc • Miért jobb a kecskeméti foci a Tisza-partinál? Dr. Kovács Gábor nem éppen jókedvében ült le a főidre... Dr. Kovács Gábor még most is háborog az SZVSE-nél történt dolgok miatt... (Fotó: Révész Róbert) Nem volt szinte egyeden mérkőzés sem, amelyen ne zörgette volna meg az ellen­fél hálóját, s ha valamilyen oknál fogva nem kezdett a csapatban, csereként is gyor­san beköszönt az ellenfél­nek. Azóta is kihagyhatatlan az együttesből, pedig csapa­ta az NB 11-es bajnokság őszi fordulója után első he­lyen áll a Keleti csoportban, s a legmagasabb osztály ka­puját döngeti. Mi az oka an­nak, hogy a már nem éppen fiatal (34 esztendős) labda­rúgó nem csak lépést tud tar­tani a többiekkel, hanem bi­zonyos dolgokban (például góllövés) előttük is jár? Meddig szeretne még játsza­ni? Mi a véleménye a KTE nagyratörő terveiről? Miért távozott el másfél évvel ez­előtt az SZVSE-től? Lát-e lehetőséget arra, hogy a mély gödörben lévő szegedi foci kikászálódjon onnan? Ezek és az ehhez hasonló kérdések kerültek terítékre, amikor hosszabb beszélge­tést folytattunk dr. Kovács Gáborral, az egykori szege­di, jelenleg kecskeméti lab­darúgóval. Első kérdésünk az volt, hogy miért és mi­lyen körülmények között tá­vozott az SZVSE-től? - Nem szívesen emlék­szem azokra a napokra - vá­laszolt kis szünet után dr. Kovács Gábor. - Távozá­som oka összetett. De ami a végső lökést adta elhatározá­somnak, az az SZVSE-nél dúló belső harc volt. • Ha szólna bőveb­ben is errőL - Tudni kell, hogy a vas­utascsapat a 93-94-es baj­nokságot úgy fejezte be, hogy „zsinórban" tizenöt mérkőzésen maradt veretlen. Ez azt jelentette, hogy a szakosztályban minden ola­jozottan ment, dr. Tóth Já­nos edző vezetésével olyan szakmai munka folyt, amely eredménnyel kecsegtetett. Olyan jól mentek a dolgok, hogy azt már cl kellett ronta­ni... Meg is tették. Megkez­dődött a fúrás az edző és a szakosztályvezető, Nyáriné Foálé Dóra ellen, ami oda vezetett, hogy bajnokság közben váltották le mindket­tőjüket, azért mert például a szakosztályelnöki poszt másnak kellett. Szerintem az SZVSE-t módszeresen tették Látva a szomszéd­vár csapatának meg­ugrását, Szegeden is észbe kaptak a veze­tők, s igyekeztek a KTE nyomába ira­modni, de a kecske­métiek előnye olyan nagy volt, hogy azt még az „egyesített erővel" sem tudták le­dolgozni. Közben a Szegedről Kecskemét­re igazolt dr. Kovács Gábor csak tette dol­gát. tönkre... Ekkor állt le a csa­patkapitány, Hurguly János. 0 Ön viszont tovább játszott... - Tettem ezt azért, hogy a csapattársakkal szemben ne kelljen szégyenkeznem... Pe­dig amikor Svájcból haza jöttem, azért mentem az SZVSE-hez, mert Dóra (Nyáriné Foálé Dóra, a szerk.) volt az elnök és dr. Tóth János az edző. Értem a sportegyesület nem fizetett egy vasat sem, mert én ma­gam vettem meg Svájcban a játékjogomat, mégis nagy pénzt akartak kérni értem, amikor Kecskemétre távoz­tam. 0 Ez hogyan történt? - Halász Antal, a vasuta­sok akkori elnöke először nem, de később pénzt akart értem. Ennek ellenére, ami­kor jöttek Kecskemétről, (Pinczés József elnök és Un­ka József edző), hogy tár­gyaljanak az ügyemben. Ha­lász (annak ellenére, hogy megígérte) el sem jött a megbeszélésre. Az elnök a két Zolival (Kónya és Nagy) egyetemben mindenképpen pénzt próbált „kifacsarni" a kecskemétiekből, annak el­lenére, hogy én egy fillér nélkül jöttem az SZVSE­hez. Kónya Zoltán így ér­velt: „ Nehogy már elenged­jünk mindenkit ingyen, mert Dórának a barátja..." • Ha nem történik az SZVSE-nél az említett változás, akkor maradt volna tovább? - Lehet, hogy igen! Ha láttam volna, hogy módsze­res munka folyik egy jobb csapat kialakítása érdekében, akkor mindenképpen. Sze­rintem ugyanis az a gárda, gerincét képezhette volna egy olyan csapatnak, ame­lyik később megcélozhatta volna a feljutást az NB II-be. Néhány posztra kellett volna csupán igazolni. 0 Később történt pró­bálkozás az NB ll-be ju­tásra, igaz nem a Vas­utasnál, hanem másutt... - Szerintem az egy halva született elképzelés volt. Amikor Kecskemétre kerül­tem, Linka József mesélte, hogy ők nem az egyesített gárdát, hanem az SZVSE-t tartották (volna) ellenfélnek. Az egyesítés csak arra volt jó, hogy eltüntessék Szeged egyik jó csapatát, a Dózsát, s tönkre tegyék a másikat, a Szeged FC-t. 0 Mi a véleménye, hol hibáztak az akkori veze­tők? - Csupán egy példát emlí­tenék, s ezzel talán mindent megmagyaráztam. Nagylaki Kálmán, a Szeged FC akkori ügyvezető elnöke egyik nyi­latkozatában fennen hirdette, hogy elsősorban tehetséges szegediekre alapoznak, azo­kat akarják a csapatban sze­repeltetni. Ezzel szemben a valóságban mi történt? Sze­gedre hoztak máshonnan ki­ebrudalt, kiégett játékosokat, olyanokat, akikbe csak a sok pénzt ölték bele, de viszon­zásképpen semmit sem kap­tak tőlük. Emlékezhetnek még: Szurgent, Török L., Kanál - hogy csak az „il­lusztrisabbakat" említsem ­sorra csődöt mondtak, s itt­hagyták a csapatot. A fiatal tehetségeket pedig (Hűvös G., Tóth-Kovács) szélnek eresztették. Szerencsére vol­tak olyan szakemberek is Tisza-partján, akik kapva­kaptak ezek után. Sajnos, amikor én eltávoztam, akkor balkáni állapotok uralkodtak a szegedi labdarúgásban. De ahogy látom, a helyzet azóta sem sokat változott... 0 A SZEAC-nál mint­ha „megmozdult" volna valami - Bár úgy lenne, de sze­rintem ennek a csapatnak a bajnokság végén kiesési gondjai is lehetnek, hiszen, amint hallom, egymás után távoznak a Tisza-parti stadi­onból a játékosok. 0 Kecskeméten vi­szont kellemesek a gon­dok... - Nem lehet jelen pilla­natban összehasonlítani a két város labdarúgását. Ott egé­szen másként állnak a dol­gokhoz. A KTE körül példá­ul nem „nyüzsögnek" a di­lettánsok, olyanok, akik saját érdekeiket nagyon is, de a csapatét nemigen tudják vagy akarják képviselni. Szegeden még ma is sok az olyan „sportvezető", aki nem a labdarúgásén, hanem abból akar élni. Kecskemé­ten van egy elnök, egy tech­nikai igazgató, egy edző és egy ügyvezető. Mindenkinek pontosan körvonalazott és meghatározott feladata van. Senki sem szól bele a másik dolgába, de ha valamelyikük hibázik, az legyen akár az elnök, annak felelnie kell. Ha például Linka József edző kéri, hogy ezt vagy azt a játékost igazolják le a csa­pathoz, azért ő tartja a hátát, hogy megfeleljen a várako­zásnak. Egyszóval igazi pro­fi szemléletű vezetés van a klubnál. 0 Kecskeméten min­dig nagy rivalizálás volt a két csapat, a KTE és a KSC között. Most mi a helyzet? - A jó értelemben vett ri­valizálás most is létezik, de mivel a mi eredményeink je­len pillanatban jobbak, mint a másik NB Il-es kecskeméti csapaté, a város, a szurkolók egyértelműen mellénk álltak, s azt szeretnék, hogy legyen NB l-es csapatuk. Anélkül azonban, hogy a másik egy­üttest elhanyagolnák, hiszen egy NB Il-es klub nagy se­gítséget nyújthat az első osz­tályúnak például az utánpót­lás biztosításában. 0 Térjünk vissza az Ön kecskeméti szereplé­séhez. Úgy tudjuk, hogy a második osztályba kerü­léskor nem akart tovább maradni, szerződése is csak a tavalyi év tavaszá­ra szólt. - így van, csak hosszas unszolásra maradtam tovább­ra is a KTE-nél. Nem titko­lom, a vezetők és az edzők már most „pedzegetik", hogy szívesen látnának az első osztályban is a csapatban... 0 Annyira biztosra ve­szik, hogy felkerülnek? - Biztos csak a halál. De a kecskeméti szurkolók még ennél is biztosabbra veszik a feljutást. Valami alapja van a nagy optimizmusnak. Egy ponttal vezetünk a legna­gyobb ellenfél, a Diósgyőr előtt. Úgy érzem, hogy jól si­került az erősítés is, hiszen Balogh „Torony" és Biics Zsolt (mindketten volt NB I­es labdarúgók voltak) leiga­zolásával sokat erősödött a gárda. 0 Kopschitz Peti is a KTE-hez igazolt... - Vele most már két na­gyon jó kapusunk van. 0 Összeszámolta már, hogy hány gólt lőtt, amió­ta Kecskeméten játszik? - Még az NB Ill-ban 12 meccsen 13-szor találtam az ellenfél kapujába. Arra büsz­ke vagyok, hogy „elődöm", Zorán Kuntics is csak 11­szer volt eredményes az őszi szezonban... Az NB Il-ben már jobban vigyáznak a vé­dők, ott az ősszel csak négy­szer sikerült megzörgetnem a hálót, igaz, hogy ezek a gó­lok minden esetben 3 pontot értek. 0 Nem csoda, hogy ezek után a KTE vezetői továbbra is a csapatban szeretnék látni dr. Kovács Gábort... Teljesül-e vá­gyuk? - Kategorikus nemmel vá­laszolhatok erre a kérdésre. Elsősorban azért, mert már nem vagyok olyan fiatal, hogy az NB I-ben is (siker­rel) meg tudjam állni a he­lyemet, másodsorban pedig azért, mert nyártól már Ausztriában várnak rám. 0 Oda szerződik? - Dajka László, aki a KTE-nél másodedző, s a só­goroknál is játszik, intézi az ügyet. A dolgok jelenlegi ál­lása mellett úgy néz ki, hogy Ausztriában is kipróbálha­tom magam... P. SÁNDOR JÓZSEF Nagylaki Kálmán (hal oldalt) még reménykedett, Czibere László (jobb oldalt) már feladni látszott A kecskemétiek 9-esét ketten sem (Bóka és Takó) tudják megállítani. • minden reményt a KTE elleni meccs után... (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Thumbnails
Contents