Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-05 / 30. szám

HÉTFŐ, 1996. FEBR. 5. • Csintalan tájékozódott, Szabó Iván jósolt • Csurka: március 15-én nem állunk meg... Nyílt kártyák és cinkelt lapok Az MSZP márciusi kongresszusát előkészítő jelö­lőbizottsághoz egyelőre sem a pártelnöki, sem pedig a választmányi elnöki posztra nem érkezett más je­lölés a jelenlegi tisztségviselők, Horn Gyula és Vitá­nyi Iván mellett - jelentették be a Magyar Szocialis­ta Párt Országos Választmányának vezetői a testület tanácskozását követő sajtótértekezleten. BELÜGYEINK 3 Részvényt tessék! Ékhogy januárban sokasodtak a részvénycseréről szó­MA ló hírek, mind biztossabbá vált a Démász egy ré­szének eladása, megindult felfelé a kárpótlási jegy árfo­lyama. Február első péntekjén például kétszázharminc és kétszáznegyven forint között volt valamennyi tőzsdei üzletkötés. Ez ötvenszázalékos hozamot jelent egyetlen hónap alatt, miközben az államkötvények jó időre bú­csút intettek a harmincszázalékos éves kamatnak. Ter­mészetesen nem biztos, hogy most kell kiszállni a kár­pótlásijegyből, hiszen tartogathat még meglepetéseket. Mint ahogy a MOL nagyon jó tőzsdei szereplése is váratlanul érte szinte az összes érdekeltet. Igazából sem a mamutcég dolgozói, sem a menedzsment, sem pedig a tíz százalék kedvezménnyel vásárló kisbefektetők nem taposták egymás sarkát a jegyzésnél Úgy szép csönde­sen elkelt Az egész folyamat kommunikációjáért felelős magánügynökség utólag mindennel elégedett, eltekintve attól a kis hibától, hogy egyetlen részvényt sem jegyez­tek. Pedig azzal talán többet kereshettek volna, mint a biztos, de fixáras „sajtófelelősi" megbízással. Egekben van tehát a MOL-árfolyam, böngészik is a tőzsdei híreket a kisbefektetők. Néhányan már a múlt hét második felében úgy gondolták, hogy ez a csúcs, s az első lehetséges napon el is mentek a legnagyobb lakos­sági bankba, felvenni részletre vásárolt értékpapírjukat. Bár a hátralékot ráérnének kifizetni november közepéig, ők inkább most megtennék. Érthető, hiszen mindössze­sen ezerszáz forintért vásárolt részvényük árfolyama már a harmadik napja nagyon ostromolja az ezernyol­cat. Igen ám, de a bank, programhibára hivatkozva nem tudta még kiadni a részvényeket, csak e hét elejére ígéri. Ha marad ez a viszonylagos stabilitás, akkor nincs prob­léma, de ha megbicsaklik az árfolyam, akkor ordítani fog a kisbefektető. De február közepén sem maradunk izgalom nélkül: Démász-részvényt lehet cserélni kárpótlási jegyre. Keve­sen emlékeznek rá, de néhány éve volt már egy csúfos kudarccal végződő kísérlet az áramszolgáltató részvé­nyeinek eladására, s a rossznyelvek szerint az összesítés­nél kevesebb jegyzőt számoltak meg, mint ahány portás dolgozott akkoriban a cégnél r ermészetesen, a mostanira jobban odafigyelnek, bár lehet, hogy itt éppen a nagy érdeklődés lesz a baj. A szakemberek szerint ugyanis nem teljesen világos, mi­lyen szempontok szerint osztják szét a papírokat egy esetleges túljegyzésnél Azt is mondják, a franciák nem igazán örülnek ennek a jegycserés megoldásnak. Ami érthető is, hiszen tőzsdei árfolyamon számítva hétezer­kétszáz forintot érő kárpótlási jegyért négy Démász-rész­vényt is adnak majd. Miközben ők darabját tizenkéteze­rért vették... JAMINA TETÖCSEREPEK X^W 15% engedménnyel! 'unmii din SZE MA téglagyár termékei még MUUUL bAU a régi áron megrendelhetők! Szeded, Csongrádi sgt- 27. Tel.: 62/491-022. Dorozsmai u. 5—7. TeL: 62/311-092 • Fiatal közgazdászok országos konferenciája „Az állam nem lehet éjjeliőr" Elhangzott: a testület Csintalan Sándor ügyvezető alelnök, valamint a kong­resszusi előkészítő bizottsá­gokba delegált választmányi tagok beszámolója alapján tájékozódott a tavaszi kong­resszus előkészületeiről. A beszámolókból kitűnt, a bi­zottságok nem látják szüksé­gesnek a párt alapszabályá­nak gyökeres megváltoztatá­sát, fontosnak tartanak vi­szont bizonyos módosításo­kat. A tagság a mostaninál kisebb létszámú, operatív el­nökség felállítását szorgal­mazza. A választmány úgy gondolja: az elnökség ne te­rületi képviseleti alapon szerveződjön, hanem mar­káns politikai személyiségek kerüljenek be a vezetésbe. Szekeres Imre újraválasztott frakcióvezető összegezte a hét eleji kétnapos képviselő­Műsorcsere Európa-szerte mindin­kább terjednek a helyi tévés­túdiók, amelyek a közvetlen környezetről nyújtanak in­formációkat. A hét végén Visegrádon megtartott nem­zetközi tanácskozáson a ha­táron túli magyar stúdiók és az írott sajtó képviselői ta­lálkoztak a Friedrich Nau­mann Alapítvány és az MTV szervezésében. A ta­nácskozáson 22 tévéállomás 50 szakembere vett részt. Amint a rendezvény befeje­zése alkalmából sajtótájé­koztatójukon a szervezők el­mondták: a határon túli ma­gyarok stúdiói megkülön­böztetett jelentőséggel bír­nak, hiszen a nyelvi kultúra ápolása, a nemzeti identitás megőrzése is feladataik közé tartozik. Munkájuk meg­könnyítése érdekében az ed­digieknél szélesebb körben szervezik majd meg a kész műsorok egymás közötti cseréjét. Ebben támogatja őket az MTV is. (MTI) csoport-ülés tapasztalatait. A pártmunka értékelésében meg kell találni a megfelelő hangnemet a szélsőségek kö­zött. Egyesek szerint ugyan­is sikeresen haladnak előre, és megbirkóznak minden gonddal, míg mások úgy vé­lik, túl sok bajjal küszköd­nek. - Az a párt feladata, hogy a két álláspontot egye­sítse, és komplex látásmódot alakítson ki - hangoztatta végül Vitányi Iván. Átmenetileg valószínűleg javul majd a társadalom kö­Mintegy száz kis- és kö­zépvállalkozó utazott vasár­nap Belgrádba a Magyar Kézműves Kamara szerve­zésében, hogy felmérje a balkáni háborút követő piaci lehetőségeket Kis-Jugoszlá­viában. A Magyar Kézmű­ves Kamara és a Jugoszláv Gazdasági Kamara között már tavaly nyáron megszüle­tett az az együttműködési keretegyezmény, amelynek zérzete, mert a privatizációs végkiárusításból befolyó pénzek egy részéből enyhíte­ni lehet a megszorításokon. Ez a relatív, könnyebb idő­szak azonban a jövő év má­sodik felére véget ér, s még súlyosabb gondokkal kell majd szembenézni - jelen­tette ki Szabó Iván, az MDF ügyvezető elnöke Érden egy lakossági fórumon. Kifejtet­te: a pillanatnyi levegőhöz jutást a kormány nagyszabá­sú sikerpropagandára hasz­nálja fel. 1998-ra azonban Kisvállalkozók a szomszédban nyomán most a magyar kis­és középvállalkozók belgrá­di útja létrejöhetett. A Kis­Jugoszláviába látogató ma­gyar üzletemberek között el­sősorban építési vállalkozók vannak, ám akad közöttük, elfogy a privatizálásra szánt vagyon. Mindezekkel a ne­hézségekkel az új kormány­nak kell szembenéznie. Hangsúlyozta: a gyermekne­velés és a népegészségügy a humán nemzetgazdasági ka­tegóriába tartozik, itt a rá­szorultság elvének érvénye­sítése olyan, mintha például az OTP a kamatok meghatá­rozásánál különbséget tenne szegények és gazdagok kö­zött. Kifejtette: a MDF veze­tése úgy ítéli meg, hogy ép­pen az átmeneti látszólagos javulás miatt nem időszerű a párt radikalizálódása. A megszorítások nyomán idén a közép- és kisvállalkozók 30 százaléka kénytelen visszaadni az ipart. Az MDF-en belüli ellentétekről szólva: nem pártszakadásról - tisztázó vitákról van szó. aki gépipari, orvosi műszer­gyártó, élelmiszeripari terü­leten érdekelt. A Magyar Kézműves Kamaránál arra látnak elsősorban lehetősé­get, hogy azokon a teriilete­ken szerezhetnek üzletet ma­guknak a magyar kisvállal­kozók, ahol gyorsaságukkal és rugalmasságukkal meg­előzik a nagyobb vállalato­kat. (MTI) mint a felkérést lemondó le­velében fogalmazott - a kor­mányindítvány előterjesztő­jeként nem tartja indokolt­nak, hogy a tudományos ta­nácskozáson részt vegyen. Mécs Imre, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke az előadásokat köve­tő hozzászólásában annak a véleményének adott hangot, hogy a kormányelőterjesz­téssel szemben valamennyi titkosszolgálatnak szerepel­nie kellene az ügynöktör­vényben, ezért módosító ja­vaslatot nyújt be a parlamen­ti vita során. Március 15-én nem ál­lunk meg ott, ahol tavaly október 23-án megálltunk ­hangoztatta Csurka István a Balatonalmádiban megtar­tott nagygyűlésén. Akkor a józan ész azt diktálta, hogy egy bizonyos határon ne menjünk túl. Az élet azon­ban még elviselhetetlenebbé vált, az elégedetlenség nőt­tön nőtt. Ezt a folyamatot pedig irányítani kell - je­lentette ki. Hozzátette: a MIÉP nyílt kártyákkal ját­szik, megmondja mit köve­tel miért, és honnan veszi minderre a jogalapot. Aki az életéért küzd, felhasználhat minden eszközt - véleke­dett. Hangsúlyozta: nem anarchiát akarnak, hanem rendezett, törvényeken be­lüli ellenállást. Csurka sze­rint a hatalomra rábizonyo­sodott: törvényei, intézkedé­sei nem állják ki az alkot­mány próbáját, tehát tör­vénytelenek. Végül a MIÉP elnöke kijelentette: a Ma­gyar Igazság és Élet Pártja elhatározta, „közelebb hoz­za leikünkhöz és szívünkhöz a honfoglalást, megtölti ak­tuális és radikális tartalom­mal". (MTI) Új bértábla A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) át­meneti megoldásként elfo­gadja az ez évre vonatkozó új bértáblát. E lépés magyaráza­ta többek között, hogy a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában (KIÉT) létrejött megállapo­dás 1996-ban garantálja a 19,5 százalékos bérfejlesz­tést. Továbbá a kormány kö­telezettséget vállalt arra, hogy nem hajt végre olyan létszámcsökkentést, amely ellenkezik a szakmai törvé­nyekkel. Az új bértábla a kö­zalkalmazottaknak elfogad­ható mértékű, 2 ezer 50-9 ezer 650 forintos bérnöveke­dést biztosít 1996-ra. (MTI) A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán csaknem 300 fős hallgatóság elótt Terták Ele­mér, a Magyar Közgazdasá­gi Társaság főtitkára mon­dott bevezetőt - több oldal­ról megvilágítva a napirend­re tűzött kérdések - az ál­lamháztartási reform, illetve a multinacionális vállalatok magyarországi szerepének ­időszerűségét. Populizmus vagy civilizált piacgazdaság? - tette fel a kérdést előadása címében Csaba László, a Kopint-Da­torg Rt. tudományos főmun­katársa, a fosztogató, elosztó központú, népszerűségre tö­rekvő, illetve a holland, svéd, finn vagy dán típusú gazdaságpolitikát értve a va­riáción. Áz állam szerépének újraértelmezéséről szólva annak egyik legfontosabb elemeként említette: a mai piacgazdaság sokkal bonyo­lultabb annál, hogy az állam beérhetné az éjjeliőr szere­pével: szükség van szabályo­zó, felügyelő funkciójára is. Ügyintéző feladatokat azon­ban nem célszerű vállalnia, hiszen ezek közt elaprózód­va nem tud a kormányzással törődni. A kormánynak a közérdekkel kell foglalkoz­ni, mely Csaba László sze­rint a pénz stabilizálását, a köz- és jogbiztonság garan­tálását, a verseny fenntartá­sát, a társadalom széttagoló­dásának megakadályozását, illetve a gazdasági növeke­dés mellett a gazdaságpoliti­Foghíjas előadói gárdával kezdődött meg szombaton Salgó­tarjánban a fiatal köz­gazdászok országos konferenciája. A prog­ramban jelzett elő­adók közül sokak he­lyett csak telefon vagy távirat érkezettr-az ónos eső után jégpá­lyává dermedt utakon nem tudtak elindulni. ka zsánerének megadását je­lenti. Mindez persze csak politikai pártokon átívelő szakmai konszenzusra tá­maszkodva lehetséges. Az előadó az alapkérdés vála­szaként leszögezte: az Euró­pai Unió gyakorlatával - an­tiinflációs célját, a növeke­dés fenntartását, a kiszámít­hatóság és a jogállamisáűg előtérbe helyezését s önmeg­tartóztató viselkedését te­kintve - a civilizált piacgaz­daság van összhangban, szemben a populizmus akti­vista, osztogató, konkrét ügyintéző, túlköltekező, s a gazdasági demagógiával szimpatizáló stílusával. Az államháztartási reformot a rendszerváltás harmadik ele­meként megjelölő László Csaba, a Pénzügyminisztéri­um helyettes államtitkára többi közt leszögezte: foly­tatni kell a karcsúsítást, a GDP 40-45 százalékát kite­vő államháztartás látszik re­álisnak. Jelenleg a rendkívül magas adósságteher a legna­gyobb tehertétel rajta: csak a kamat elvisz évi 500 milli­árd forintot, miközben pár száz millió forintos kiadáso­kon mennek vérremenő vi­ták. A pénzügyi tárca helyet­tes államtitkára rámutatott: komoly előrelépést sikerült tenni a pénzügyi rendszer re­formjában. A kincstár, bár sok apró zavarral ugyan, de működik, megkezdődött az önkormányzatok nettó finan­szírozása, 120 milliárd forint utaztatását megszüntetve. Hátra van a központi kötele­zettség nyilvántartási rend­szer kialakítása, valamint a társadalombiztosítás pénz­gazdálkodásának kincstár­hoz való integrálása. Nagy falatnak ígérkezik a tb átlát­hatatlan és „rosszkedvű" rendszerének átalakítása. Mint László Csaba rámu­tatott: 3 pilléren nyugvó nyugdíjrendszer létrehozá­sán fáradoznak, melyben a szolidaritás elvén működő rendszer mellett a váromány fedezeti rendszer is helyet kap, kiegészülve az önkéntes nyugdíjpénztárakkal. Az egészségügyben a fölös ka­pacitások szűkítése a cél. Számíthat továbbá a lakos­ság arra is, hogy az úgyne­vezett egészségügyi extrák­ból csak fokozott egyéni költségvállalással részesed­het. Vita az ügynöktörvényről Az úgynevezett ügynök­törvény kapcsán az átvilágí­tás, a közélet tisztasága, az információs önrendelkezési jog gyakorlása, a társadalmi önismeret lehetősége volt a témája a Nyilvánosság Klub vitanapjának a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Az esemény valamennyi felkért előadója - Szente Zoltán és Halmai Gábor al­kotmányjogász, Eörsi István író, Litván György történész és Varga László, a Fővárosi Levéltár igazgatója - külön­böző alkotmányossági, illet­ve morális aggályokat fogal­mazott meg a fenti jogszab­állyal és annak tervezett mó­dosításával kapcsolatban. (Az egyes fontos tisztsége­ket betöltő személyek elle­. nőrzéséről szóló törvény módosításának vitáját ked­den kezdi meg az Ország­gyűlés.) Nikolits István, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli mi­niszter nem fogadta el a ren­dezők meghívását, mert ­Kivirágzott egy új maga­tartás. Az adózó azért csal, mert más is csal; a korrupt azért korrupt, mert más is az. A második gépkocsi azért húz el az orrom előtt a gyalogátkelőn, mert az első is megtette, a harma­dik meg azért, mert a máso­dik is; az utolsó még tülköl is. Az átkelésre váró kö­lyökfiú azért rohan át az út­testen, mert a fentiekből ki­folyólag a zebra úgysem ér semmit. A parkban szemetet szórnak szét, mert már úgyis szemetes; az is bo­lond aki eszméken töri a fe­jét. Az ember alkalmazko­dik és a közösség felmentő ereje csodálatos. Jellemző módon a nyolc­vanas évek biztonságát a rászoruló emberek kívánják vissza, és nem azok, akik akkor gazdagodtak meg. Nem politikai rendszer az, amit hiányolnak, hanem egy társadalmi vízió. Ideo­lógiája marxizmusként lett átültetve a politikába, de ezen a néven ma már a ku­tyának sem kell. A lényeg az, hogy hatalma igazolá­sához évtizedeken át nemes eszméket hangoztatott. Tö­megeket megérintő eszmé­ket: szabadságot, egyenlő­séget és testvériséget hirde­tett, jóllehet ideológiája po­litikai terrorhoz vezetett és Az önző madonna csodája a korrupció csakúgy kor­rupció volt, mint ma. Egy mai demokratikus politikai erő azonban képtelen - pél­dául - az egyenlőséget tel­jes felelősséggel zászlóra venni, mert ahhoz, hogy maradéktalanul teljesítse is, a szolidaritás diktatúrá­ját kellene bevezetnie. Mit tehet: az egyenlőségnek többé-kevésbé szofizmusát hirdetheti csak. A törvény előtt ki-ki egyenlő, de egyenlő-e, amíg nem kerül törvény elé? Noha a marxizmus csődöt mondott, a szociális egyenlőség eszméje mégis átitatta a társadalmat. A marxizmus lépten-nyomon elszámoltatott az eszme ne­vében (ezt nehezen viseli el az ember). A demokratikus államnak viszont, mivel tiszteletben tartja a játék­szabályokat, csak közigaz­gatási eszközei vannak. Lelkiek, ha a lelkét kiadja, akkor sincsenek. Az ember maga számol el büntetőtör­vényekbe nem ütköző törek­véseivel. És éppen itt van az új magatartás forrása: most, hogy nincs elszámol­tatás, ki ad még számot ma­gában? Wolfgang Kraus osztrák művelődéstörténész ötletes példája szemlélteti a kér­dést. Az óceánon átkelő két hajó pontyokat szállított hordókban; mire megérkez­tek, az egyik hajó halrako­mánya elpusztult, a másiké megmaradt. Az élő rako­mánnyal érkező hajó kapi­tánya egy-egy csukát rakott a pontyos hordókba, s a ha­lak - bár egyiket-másikat felfalta a csuka - megtanul­tak óvatos realitásérzékkel viselkedni, ezért túlélték a megerőltető utat. Kraus szerint a csukátlan hordók felettébb hasonlítanak a nyugati demokráciákra, és ez a legalábbis elgondol­kodtató. Mi legyen hát? Mégsem lehet visszahívni a diktatúrát, hogy az emberek ismét tudják, mi a testvéri­ség. Vagy marxizmus kell ahhoz, hogy az eszméket valló embert ne nézzék bo­londnak? Egy művésznek azt mondanám, az alkotás­hoz nem árt egy kis sanya­rúság; de a társadalom nem művész. Egy közösség­nek csak különlegesen drá­mai napokon vannak egy­szerre, egyforma intenzitás­sal vallott eszméi; azután összekavarodik minden. A háborúban, meséli apám, találat érte a sarki házat. Porrá zúzta az egész épít­ményt egy szárnyas bomba; az egészet, kivéve a sarok­ház legsarkát, ahol egy majdnem elfelejtett fülké­ben madonnaszobor állt. Jó ideig jártak még oda a né­pek; azzal a felemelő bor­zongással mutogatták egy­másnak, hogy ott történt a madonna megmenekülésé­nek csodája. Meglehet, a háborús romhalmaz mellett magától érthetődik a cso­da; de ma már se ház, se szobor, és nem tudom, rom­badőlt ház mellett épen maradni nem volt-e önző csoda a madonna részéről? A drámai napok rég elmúl­tak. Óvatlanok vagyunk, mint a csukátlan hordó pontyai. Ez jutott eszembe, mi­közben a gyalogátkelőn át­robogó gépkocsikra vár­tam. Mint a vízen kacsázó kő, úgy mennek el az évek. Az ember - mit tehet? ­mind zavartabban reméli, hogy olyan országban él­het, amelynek társadalmát a pénzügyi adminisztráció meg az export-import szá­madatok mellett a polgári szolidaritás eszméi is összetartják. Panok Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents