Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-24 / 47. szám

• Sorok — az írásról (12.) Jobb vagy bal kéz, esetleg mindkettő? A legutóbbi borítékbal­mazzal érkezett az a le­vél, ami a „Tearózsa" jeligét, kapta. írójáról annyit tudni, hogy 48 éves hölgy, értelmiségi munkát végez. íráshoz, olvasáshoz szemüveget hord, és ami kiváltképp érdekes, hogy „egyfor­mán" jobb és bal kezes is. Ez azért olyan érde­kes, mert a legtöbb — sőt majdnem minden esetben - egyik vagy másik ke­zünket használjuk a fon­tosabb dolgok végzésére és a másik kéz csak „asszisztál". A grafológiában nem azért fon­tos a kézhasználat ismerete, hogy megmagyarázzuk, miért ír valaki szépen vagy csúnyán, hanem azért, hogy tisztában legyünk ve­le, melyik agyfélteke a domináns. Miért fontos az agyfélteki domi­nancia, vagy egyáltalán mi az, hogy agyfélteki dominancia? Az agyunk két féltekéből áll, melyek jól elkülönülnek egymástól: ez a jobb és bal agyfélteke. A két agy­félteke alapvetően szimmetrikus, köztük elölről hátrafelé egy mély hasadék húzódik. Az agy két fél­tekéje az avatatlan szem számára egymás tükörképének látszik. Amikor az agyat gondosan meg­mérik, a bal félteke csaknem mindig nehezebbnek bizonyul, mint a jobb. Ugyanakkor a jobb félteke sok hosszú idegrostot tar­talmaz. A két félteke specializációjá­ban is eltér egymástól. A bal agy­félteke a verbális feladatok meg­oldására specializálódott, míg a jobb a térbeli megoldásokban nyújt jobb teljesítményt. És ami még bonyolítja a helyzetet, hogy a jobb agyféltekénk a test bal oldalát hivatott irányítani, a bal agyfélteke pedig a test jobb old­alát. Ráadásul - és szerencsére — a két agyfélteke szoros kapcsolat­ban áll egymással és nem elszige­telten működik. A bal agyfélteke a jobbkezesek domináns féltekéje - vagyis működésében intenzí­vebb, mint a jobb - a beszédet és az absztrakt gondolkodást irányít­ja, a jobb félteke pedig, amely a balkezeseknél dominál, az érzel­meket és a konkrét gondolkodást irányítja. Mivel a két félteke kü­lönböző területeket irányít, a sze­mélyiség és az egyén „világszem­léletét" az határozza meg, hogy melyik félteke a fejlettebb. Az agyfélteki dominanciát természe­tesen nem csak a „kezességen", hanem a „szemességen", vagy a „lábasságon" is lemérhetnénk, de hát a kéz van „szem előtt". A fentebb említett hölgy mind­két kezes, vagy kétkezes. Kérdezhetnénk: az ilyen embe­rek mind a verbális, mind a nem verbális feladatokban ügyesek lennének? E szerint ők az igazi zsenik? Ez nagyjából így van, ha ezzel tudnak élni és ki tudják ma­gukból aknázni ezt a kincset. Itt van például Leonardo. Köz­tudott, hogy életének egy bizo­nyos szakaszától vált olyan hihe­tetlenül sokoldalúvá, hogy egy­szerre lett festő, szobrász, építész, mérnök, díszlettervező, zenész, író, matematikus, geológus, ter­mészetbúvár és természettudós. Mindez a tág érdeklődési kör az­után alakult ki, hogy a jobb keze megsérült és át kellett szoknia a bal kéz használatára. Természete­sen az is igaz, hogy a zsenit az őrülttől egy hajszál választja el. Gondoljunk csak Einsteinre. Róla a köztudatban az él, hogy egy őrült zseni. (Tény, hogy a balke­zesek között gyakoribb a skizof­réniás és az elmebeteg.) Tehát a bal félteke uralja azt a képessé­günket, hogy nyelvileg kifejezzük magunkat, számos logikai és ana­litikus művelet elvégzésére és matemaikai számítás végrehajtá­sára képes. A jobb félteke na­gyon fejlett tér- és mintaérzékkel rendelkezik. De térjünk vissza levélírónk­hoz. Mivel a jobb agyfélteke igen intenzíven működik, biztos va­gyok benne, hogy gyönyörű kézi­munkákat készít. Jó a térlátása és a beosztási készsége. Nagyon erős akarattal rendelkezik, gyak­ran akaratos is. Állandó kontroll alatt tartja magát és nagy az önfé­kezése. Erós Önben a szociális ér­zékenység. Személyisége sérült, ami bizonytalan önértékeléséből ered. Akaratával azonban meg­próbál minden helyzeten úrrá len­ni. Nagyon önálló, bár önirányítá­si készsége kizárólag akaratának köszönhető. Önállósága zárkó­zottsággal párosul. Tiszta, világos gondolkodás jellemzi. Az össze­tartozó dolgokat képes egymás­hoz rendelni és az egymástól füg­getleneket elkülöníteni. Néha túl kritikus, nagyon erős Önben az anyaság fontossága. Ön vagy társ­talan, vagy társától mára már na­gyon különállónak érzi magát... Továbbra is várja leveleiket: Ribárs/ki Valéria grafológus TthÜfJlt lU'twWUÁ ÖúUtvür . A>-cU> hovíi. le kíxxfa­Vf X ute t CVX cvU ccwvcdí^J.cy cVrUUv-u^t-^ rwvMÁctit v^-Zo LTCcC|L|Clc. J horoszkóp T KOS: Megjavult a kedve, ma mindenre rácsodálkozik, kedvesét is újra felfedezi. Ha eddig magányos volt, most megtalálhatja régóta keresett és óhaj­tott partnerét. Készüljön a holnapi családi összejövetelre! V BIKA: Ma semmi sem sikerül. — minden lépéséi balsiker kíséri. Az orTa elöli zár be a közért, az esli randevú is elmarad. Elege van ebből a napból, el­keseredésében visszavonul szobája mélyé­re. I IKREK: Ezt a napot szentelje a pihenésnek, mert elég fárasztó napok vannak a háta mögött. Maradjon ágyban akár délig, utána töltsön néhány órát a szabadban. H RAK: Vágyódik a szabadba, úgyhogy otthagy csapot-papot, s indul kirándulni. Keressen egy kellemes társat is, aki elkíséri. Ma szó se essék gon­dokról, legfőbb problémájuk az legyen, hogy találnak-e hóvirágot. O OROSZLÁN: Ha szétíorgá­csolja erejét, figyelmét, kínos meglepetések érhetik. Kizárhatja magát a lakásból, elveszítheti pénztárcáját. Idege­nektől ne fogadjon el semmit! Tanácsot sem! np SZŰZ: Most végre összponto­síthat, nem kell figyelnie senkire, hiszen egyedül hagyták. Néha igazán nagy szüksége van ilyen magányos na­pokra, amikor csak magával tud foglal­kozni. MERLEG: Vidám és szerel­mes hangulatban ébred. Tegyen meg mindent, hogy ez a nap kedvesének is ünnep legyen. Elhamarkodottan ne ígérjen meg semmit, s akkor emlékezetes együttlét lesz. ISKORPIÓ: A tegnapi sűrű I program kicsit elfárasztotta, de ül megérte. Kamaszos naivsággal hisz ebben a kapcsolatban, fiatalos lángolással éli meg. Nem árt résen lennie, nehogy ki­használják ! Z " NYILAS: Pihenésre van szük­J sége. Ezt Ön tudja, érzi a legjob­ban. Nagyon örül a hétvégének, most végre azt teheti, amihez kedve van. Min­den házimunkát, átütemez a jövő hétre. S BAK: Amihez hozzáfog, nem igazán jól sikerül. Estére kifeje­zetten mulattatja a dolog. Családja is se­gít ügyetlenkedései rendbe hozatalában. Együtt örülnek, hogy nagyobb baj nem történt. VÍZÖNTŐ: Most döbben rá, hogy nemsokára vége a télnek, s még nem is kirándultak. Összepakolja családját s elviszi kirándulni. Az sincs ki­zárva, hogy a végállomás a határon kívül lesz. HALAK: Nem halaszthatja tovább a takarítást. Az ablaksze­mek tompák, homályosak alig engednek át egy kevés fényt. A szőnyegek állapota siralmas. Itt az alkalom, hogy mindent ra­gyogóvá varázsoljon. SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK mm a és valami más A magyarországi privatizáció az a téma, melyről eddig is sok vita volt, és ezután is ugyanez várható. Nagyon sokan támadják a magánosítási folyamatot, akár az egyes privatizálásokat, akár globálisan, valamennyi elidegenítést. Érvénytelenek a privatizácós szerződések? Magyarország „újragyarmatosítása" az Alkotmánybíróság előtt A kérelem nem kevesebbet kér, mint az egész privatizációs folyamat felülbírálását, a külföldi­ek tulajdonszerzésének érvényte­lenítését. Körösi Imre ügy véli, hogy 1990-től, a Kormány és az Országgyűlés mulasztásai révén a magyar nemzeti vagyon legjelen­tősebb része értékaránytalanul ju­tott külföldi kézbe. Számításai szerint a tényleges vagyonérték 5-8 százalékáért adták el a nem­zeti tulajdont. (Ebben az időben a külső bruttó adósságállomány 21 milliárd dollár, a belső ezermilli­árd forint volt.) Eladták az országot Úgy jöttek létre monopóliu­mok Magyarországon, hogy sem­mibe vették a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló jog­szabályt: a volt állami monopóliu­mok kizárólagos többséggel ke­rültek külföldi kézbe. így történt ez többek között a teljes jövedék­ipar, a dohányipar, a dohányfer­mentálás, a szeszipar, a söripar és az édesipar területén. S ez még csak a kezdet. Külföldi tulajdon­ba kerültek a közúti igazgatósá­gok, majd 1992-ben gyógyvize­ink, a növényolajipar, a biztosí­tás, az országos napilapok is. Az élelmiszergazdaság jegyzett tőké­jének 70 százaléka vált külföldi­vé, így a magyar termelök beszál­lítóvá váltak. Következett az ener­giaszektor, illetve a MALÉV, me­lyek esetében magánosítás ürü­gyén a magyar állami monopóliu­mot minden esetben átvette egy másik állam kizárólagos állami tu­lajdonában lévő gazdasági társa­sága. Mindez oda vezetett - fűzi to­vább a gondolatmenetet Körösi Imre hogy 21 százalékkal csök­kent nemzeti összetermékünk mi­att 20 százalékkal a világátlag alá kerültünk. Ahhoz képest, hogy 1979-ben ugyanilyen nemzeti össztermékkel 50 százalékkal a világátlag fölött voltunk. Vagyis az állítólagos jó tulajdoni szerke­zet és a befektetők csúcstechno­lógiája mellett ugyanannyi értéket állítunk elő, mint 17 évvel ezelőtt, a szocializmus válságkorszaká­ban. S erre mondta Horn Gyula, hogy 1995 a siker éve volt. Hat évvel a rendszerváltás után a kö­vetkező a mérlegünk: a külföldi adósságállomány 36 milliárd dol­lár, a belföldi 5 ezer milliárd fo­rint. S van még 8-900 milliárd fo­rint mobilizálható nemzeti vagyo­nunk. Amellett, hogy 1989 óta a nemzeti vagyon több, mint há­romnegyedét értékesítették, 800 milliárd forint bevétel született. Más megvilágításban: a költségve­tés idei adósságterhe a hat év alatt privatizált nemzeti vagyon. A honi bankok ezt a hiány fi­nanszírozzák, kizárt tehát, hogy a hazai tőkebefektetőknek nyújtsa­nak forrást. Ennek az a másfél millió kisember az áldozata, aki tartósan lett munkanélküli. A nép megkerülése jogellenes Körösi Imre Alkotmánybíróság­hoz írt kérelmében az egyetlen lehetséges módon, vagyis jogi úton támadja a privatizációt. Ér­-Vf'Cvy- 9C A farkasétvágy, ugye, csillapíthatatlan... A napokban értékes dokumentum birtokába jutott szerkesztőségünk. Dr. Körösi Imre, volt MDF-es ország­gyűlési képviselő, a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat el­nöke az Alkotmánybírósághoz fordult, jogszabályok utólagos normakontrollja, alkotmányellenességének megállapítása ügyében. Körösi Imre tíz oldalas beadvá­nya a hazáért érzett „őszinte aggodalomtól és felelős­ségtudattól vezérelve"fogantatott meg, az Alkotmány ál­tal biztosított jogok alapján. velését arra alapozza, hogy a köztulajdon, a nemzeti vagyon értékesítése egy állami szuperhol­ding bizományába került. Ez a szervezet a népakarattól függetle­nül hozott döntéseket, melyre jogszabályi felhatalmazása van ­de ez a jogosítvány alkotmánysér­tő. Az Alkotmány szerint - érvel Körösi úr - a köz- és a magántu­lajdon között nincs különbség, s az ehhez fűződő jog tartalma sem korlátozható. Sem az ÁVÜ, sem az ÁV Rt., sem az ÁPV Rt. nincs felhatalmazva arra, hogy a köztu­lajdont az Országgyűlés, vagyis a választott és megbízott szervezet megkerülésével értékesítse. A tu­lajdonos, azaz a nép nevében egyedül az Országgyűlés hivatott eljárni a közvagyon elidegenítése során. Igaz, hogy az Országgyű­lés kifejezte szándékát a vagyon­politikai irányelvekben, de ez ­mivel törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály, márpedig ezt a kérdést csak törvényi szinten le­het rendezni - csupán iránymu­tató jellegű. Ennek a kívánalom­nak 1995-ben tett eleget a parla­ment, ez azonban nem változtat azon, hogy a korábbi privatizáci­ók quasi érvénytelenek. Vagyis a tulajdon átszállása érvényesen nem történhetett meg, a jóhisze­műen szerző felek birtokosok, de nem tulajdonosok. A kormány fi­gyelmen kívül hagyta kötelezett­ségét, s nem vitte az Országgyű­lés elé a több száz milliárd forin­tos közvagyon értékesítésének engedélyezését. A korlátlan liberalizmus eredménye Igaz, csak elvi-erkölcsi síkon, de Körösi Imre sértőnek tartja a külföldiek tulajdonszerzésének korlátlan - jogszabályon alapuló - liberalizmusát. Megjegyzi: más országokban eleve nem engedik a külföldiek tulajdonhoz jutását. Ez a folyamat - inkább elóbb, mint utóbb - az ország független­ségének feladásához, Magyaror­szág újragyarmatosításához vezet. Ugyancsak a törvény által sza­bályozott piaci magatartás sérel­me valósul meg az ÁI'V Rt. tevé­kenységének köszönhetően ­mondja Körösi Imre. A privatizá­ció ugyanis a piac felosztását eredményezi, vagyis lehetetlenné teszi a piacra lépést és korlátozza az egészséges versengést. Igaz, hogy nyilvános pályázatok útján történik az értékesítés, de ezek már kiírásukkor sem teremtenek lehetőséget a hazai pályázók egyenlő esélyeihez. Ráadásul a privatizálandó vagyon értékelését is külföldi cégek végzik, jó lehe­tőséget teremtve ezzel a külföldi jelentkezők gyorsabb, pontosabb informálására. A Ikotmá nysértő törvények Körösi Imre utólagos norma­kontroll iránti igénye több jogsza­bály alkotmányellenessé nyilvání­tását kéri. A tartósan állami tulaj­donban maradó vagyon kezelésé­mi és hasznosításáról szóló jogsza­bály a tulajdonvédelem szempont­jából aggályos. A konkrét vételár ismeretében a nép jogosult lenne a Polgári Törvénykönyvben rögzített elővásárlási jogáról dönteni, ennek hiányában azonban a tulajdon vé­delmének alkotmányos elve sérül. Az 1994. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozat egészében alkotmányel­lenes, ugyanis nem a megkívánt és előírt törvényi szinten rendel­kezik a közvagyon értékesítéséről. Ugyancsak alkotmánysértő két, a gazdasági társaságokról és piaci magatartásról szóló törvényekkel szembeni gyakorlat. A monopó­liumok létrejöttének elősegítése, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, a tisztességtelenül folytatott gazdasági tevékenység, a verseny kizárása mind az előbbi jogszabályokkal ellentétes. Az Alkotmánybírósághoz inté­zett beadvány leszögezi: az állam tulajdonában álló vállalkozói va­gyon értékesítésről szóló 1995. évi XXXIX. törvény mulasztásos alkotmánysértést valósit meg, mert nem köti az Országgyűlés törvényben biztosított jóváhagyá­sához a privatizációs szerződések érvényességét. A fentiek összeg­zéseképpen Körösi Imre azt kéri a magas testülettől, nyilvánítsa ér­vénytelennek az ÁVÜ, az ÁV Rt. és az ÁPV Rt. által között vala­mennyi privatizációs adásvételi szerződést, a jóváhagyás hiánya miatt. Ezzel együtt pedig állítsák helyre az eredeti állapotot, termé­szetesen a jóhiszemű szerzők egyidejű kártalanításával, vala­mint a részletes törvényi szabá­lyozás megtételével. Hogy mi lesz a beadvány sor­sa, előre nem lehet tudni. Ismerve az Alkotmánybíróság túlterheltsé­gét, hosszú várakozásra számítha­tunk. Vannak azonban olyanok is ebben az országban, akik számára minden eltelt nap újabb és egyre nehezebb erőpróba... Arató László

Next

/
Thumbnails
Contents