Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-17 / 41. szám

SZOMBAT, 1996. FEBR. 17. BELÜGYEINK 3 Mint Bodóczky úrtól, a megyei bíróság elnökétől megtudtuk, a korábbi ítéletet hatályon kívül helyezték, mégpedig formai hiba miatt. Bővebbet nem nagyon akart a dologról elárulni az elnök úr, ám arra a kérdésre, hogy „fennállt-e az összeférhetet­lenség", igennel válaszolt. Információink szerint a városi bíróságon eredetileg tárgyaló bírónő korábban a Csongrád, később a Bács­Kiskun megyei adóhivatal­nál dolgozott, és nem telt még le az a türelmi idő, amelyen belül ilyen, korábbi munkaadóját érintő ügyben eljárhatott volna. (A szóbe­szédet, miszerint a bírónő maga is kesflós rendszertag lett volna, egyedül a teljes számítógépes anyagot bir­tokló APEH erősíthetné meg, ám az adótitokra hivat­kozva ezt nem fogja sem megtenni, sem cáfolni.) A megyei ítélet tehát új eljárásra kötelezi a bírósá­got, amelyben minden való­színűség szerint már nem­csak egy dolgot vizsgálnak, hanem valamennyi olyan kérdést, amelyet az APEH az ügyben felvetett. Ezeknek a felvetéseknek egy része az októberi ítélet ötoldalas in­doklásában olvasható. „Az Önsegélyző Egyesü­• Megsemmisítették az APEH-Kesfló-per ítéletét • A bírónő korábban az adóhivatalban dolgozott Vitatott visszaigénylés - teljes köré adóellenőrzés let által kifizetett összegek nem attól lesznek adómente­sek, hogy ilyen nevű egyesü­let fizette ki őket, hanem az adómentesség kritériuma, hogy az egyesület valóban önsegélyző feladatokat lás­son el... az adóhatóság vizs­gálhatja azt, hogy az egyesü­let által egyes magánszemé­lyek részére kifizetett össze­gek tekintetében megvaló­sul-e az adómentesség min­den kritériuma, amelyek az adómentességet megalapoz­zák." Vagyis az APEH nem minősítheti „általában" jog­sértőnek a Kesfló egyesület kifizetéseit, minden egyes esetet külön kell vizsgálni ­lényegében ezt mondta ki az októberi ítélet. Újra tárgyalják tehát az ügyet, ám kérdéses, mikor lesz jogerős ítélet. A vég­Tavaly októberben ítéletet hirdetett a Kecskemét Városi Bíróság a Kecskeméti Segélyezést Felvállaló Önsegélyzó' Egyesület - közismertebb nevén Kesfló - és a Bács-Kiskun megyei adóhivatal perében. Az APEH támadta a Kesfló - egyesületi-alapítványi adómegtakarítási konstrukciós - működését, ám a bíróság úgy találta, hogy az adóhatóság erre nem jo­gosult, nem vizsgálhatja, ezt csak az ügyészség tehe­ti. A hivatal nem hagyta annyiban, és fellebbezett. Az ügy a megyei bírósághoz került, amely a napok­ban hozott ítéletet. eredményre pedig az APEH legalább annyira kíváncsi, mint az a sok tízezer érintett, aki most még bizonytalan. És az is lesz egy ideig, mert március huszadikáig valószí­nűleg még semmi sem dől el. Legalábbis jogerős bíró­sági ítélettel nem. • Minden esetet külön vizsgál az APEH? - tet­tük fel a kérdést a Csong­rád megyei adóhivatal el­lenőrzési igazgatóhelyet­tesének, Dr. Tihanyiné Filep Irénnek. - Már eddig is nagyon sok alapítvánnyal, befekte­téssel kapcsolatos vissza­igénylés érkezett, ám pénzt még senki sem kapott vissza. Aki nem befektetéssel stb. kapcsolatosan igényelt vissza, az a napokban meg­kaphatja a pénz, mert az ilyeneket már útnak indítot­tuk. A vitatottak közül azon­ban még senki sem kaphatott adóvisszatérítést. • Jó, most önök is gon­dolkodnak, de mennyivel lesznek okosabbak két hét múlva? - Minden befektetéssel, alapítványi visszaigényléssel kapcsolatos bevallást teljes adóellenőrzés alá vonunk. • Vagyis az adóalany süssön hamuban sült po­gácsát, és ballagjon be öt esztendő valamennyi ira­tával a hivatalba. Ezt nem fogják győzni. - Nem olyan tragikus, jellemzően ugyanis nem a jövedelmüket költségekkel csökkenti tudó vállalkozók, hanem a főállásúak éltek ­akartak élni - ezzel a vita­tott visszaigénylési lehető­séggel. Tudjuk, rengeteg lesz a munkánk, s nem fo­gunk beleférni a harmincna­pos határidőbe. Azt is tud­juk, hogy ez szép késedelmi pótlékot jelent, ha a vitatott alapítványokkal kapcsolat­ban nem lesz igazunk. Sok­sok nyitott ügyünk lesz, s minden attól függ, milyen gyorsan döntenek majd a bí­róságok. Kovács András • Jánosi: a regionális lapoké a jövő Média és politika Akié a sajtó, azé a hata­lom! - mondják. De milyen egy demokráciát álmodó or­szág nyilvánosságának szer­kezete? Milyen az éppen ha­talmon lévő pártnak a sajtó­hoz való viszonya? Milyen e párt médiaszakértőjének képe a nyilvánosságról, s milyen saját pártjáról? Jánosi Györggyel, a Magyar Szocia­lista Párt alelnökéivel, mé­dia-ügyekben jártas ország­gyűlési képviselőjével, a Par­lament kulturális bizottságá­nak tagjával beszélgettünk. • A sajtó átalakulása a rendszerváltozás hajna­lán kezdődött. A tulajdo­nosváltás „levezénylésé­ben" ma mit tart az MSZP felelősségéről? - Mint MSZP tisztségvi­selő egyáltalán nem érzek felelősséget az akkor történ­tekért. Bár az ügyeket azóta is többször vizsgáltunk. El­kerülhetetlen folyamat kez­dődött 1989-ben. Az akkori állampárt számára világossá vált: nem tartható, hogy köz­vetlen kézivezérléssel irányít megyei lapokat. Más kérdés, hogy az akkori privatizációs szabályrendszer kidolgozat­lansága miatt kik és hogyan jutottak tulajdonhoz. • A nem Budapesten megjelenő lapok olvasó­tábora összességében jó­val nagyobb, mint az or­szágosnak mondott napi­lapoké. A médiatörvény után milyen jövő vár ezekre a lapokra? - A jogi keretek szabályo­zásában a médiatörvény csak az első lépés. A második lé­pés: az Magyar Távirati Iro­da jogállásának rendezése. De a sajtótörvény átgondo­lása is ránk vár. Borzasztó­an különböző a helyi lapok helyzete. E lapok finanszíro­zási gondjain az enyhíthet, ha kiteljesedik a stabilizáci­ós folyamat. Megerősödhet­nek a jelenlegi megyei újsá­gok bázisán azok a lapok, melyek tágabb régiókban gondolkodnak. Az elektroni­kus sajtóban is hasonló fo­lyamatok jellemzőek. • Vad, sorsdöntő már­ciusunk lesz - igéri több párt is. Az MSZP már­ciusi kongresszusától mit vár az alelnök? - Remélem, hogy most a személyi villongásokat, a sajtón keresztül az üzengeté­seket elkerüljük! A gazdasá­gi és pénzügyi stabilizációt megcélzó politika megerősí­tését várom. Eredményei máris mutatkoznak: a fizeté­si mérleg és a külföldi ál­lamadósság alakulásában, az export-import arányában. Várható,' hogy ezek az ered­mények egyre szélesebb ré­teg egzisztenciális helyzeté­ben is érzékelhetővé válnak. Ezért hangsúlyozzuk: a sta­bilizáció végigvitele elkerül­hetetlen, még akkor is, ha pozitív hatásai csak egy ké­sőbbi választási ciklusban lesznek mérhetőek. Bízom abban, hogy a párt vezető testületei között az együtt­működés javulni fog. • Egy párt belső ügye, hogy hány alelnököt vá­laszt. A nagyobb kor­mánypárt esetében vi­szont közügy, hogy lesz-e a miniszterelnököt a pártmunka „terheitől mentesítő" általános el­nökhelyettesi poszt. - Eddig akadozott a párt, a frakció és a kormányzat közötti együttműködés. Cél­szerű lenne, hogy egy kisebb létszámú, hatékonyabb és politikailag fajsúlyos egyé­niségekből álló, határozott arculatú elnökség álljon össze, amely közvetít a párt különböző testületei között. Nem támogatom feltétel nél­kül, de nem is vágyok elle­Fotó: Karnok Csaba ne, hogy legyen a párton be­lül egy általános elnökhe­lyettes. De bizonyára erről is kialakítja minden kong­resszusi küldött az álláspont­ját. Fontos, hogy az elv érvé­nyesüljön: a vezetői szintek közötti együttműködés és a politizáló pártelnökség kia­lakítása. • A '98-as választási elő­készületek vezénylésére hivatott személyeket is az MSZP márciusi kong­resszusa delegálja. Mi­lyen eséllyel indul a csa­tába az MSZP-sereg? - Ha sikerül következete­sen végigvinnünk ezt a sta­bilizációs politikát, mely a gazdasági növekedés alapjait is megteremti; ha sikerül ta­nulnunk azokból a hibákból, melyeket eddig elkövettünk; ha sikerül a szakmai egyez­tetésnek nagyobb terepet ad­ni és el tudjuk érni, hogy eg­zisztenciálisan érzékelje a társadalom azokat az erőfe­szítéseket, melyek makro­szinten eredményt hoztak; ha sikerül hitelesebb képet adni a nyilvánosságon ke­resztül *a társadalomnak a döntések okrendszeréről és el tudjuk magyarázni, mi­lyen kényszerpályán van ez az ország, tehát ha mindez az előttünk álló két évben si­kerül, akkor azt mondom: az MSZP nyugodt szívvel és tiszta lelkiismerettel állhat a választópolgárok elé, s ma­rad esélye arra, hogy tovább­vigye az országot a megkez­dett úton. Ú. I. Az agrárium útja Európába Tegnap délelőtt Szegeden, a megyeházán, a József Attila Tudományegyetem és a Csongrád Megyei Agrárka­mara szervezésében tudomá­nyos tanácskozást tartottak A mezőgazdasági termékforgal­mazás rendszere az 1990-es években címmel. Az előadás­sorozat, amelyet Kovács La­jos, a Csongrád Megyei Ag­rárkamara elnöke nyitott meg, messze túlvezetett a címben megadott témánál, hi­szen már az első előadó, dr. Csikai Miklós, a Magyar Ag­rárkamara elnöke a magyar élelmiszertermelés és agrári­um problémáit elemezte. Hangsúlyozta azt a szomorú tényt, hogy a sikerpropagan­da ellenére ma igenis tartós és mély válság tapasztalható a magyar mezőgazdaságban. Bár szándék és akarat is van, hogy valahogyan kikecme­regjünk ebből, de pénzünk az nincs hozzá. Az utóbbi hat-tíz év alatt tragikus mére­teket öltött a termelési alapok leépülése, nem véletlen tehát az, hogy hat-hat és fél millió magyar állampolgárt tartós elszegényedés és leszakadás fenyeget. Ez területi megosz­lásban kimutatható: Budapest és a Dunántúl jelenti a pros­peritást, a Tiszántúl mintha már nem is lenne. Sajnálato­san nincs jövőképe az agrári­umnak és a vidéken élőknek. Mikor, hogyan s milyen mó­don juthatunk ki ebből a me­galázó helyzetünkből? Hiszen sem Nyugat-Európában, sem Kelet-Európában nem esett olyan méretekben vissza a termelés, mint éppen nálunk. A hat évvel korábbinak csu­pán 65 százaléka. Márpedig termelési alapok nélkül nincs út az Európai Unióhoz. Nem igaz, hogy a piac ön­szabályozó tevékenység, bi­zony szerepe van ebben az ál­lamnak és a különbözö szer­vezeteknek, érdekképvisele­teknek. Nem hagyhatjuk sza­badon és védtelenül a magyar termelőt, vagy megherősödik vagy elpusztul és akkor már ott is vagyunk az Európai Unióban. Az a tétel sem igaz, hogy az Európai Unióhoz va­ló csatlakozásunk egy tönkre­tett magyar mezőgazdaságot követel, éppen ellenkezőleg, egy hatékony, magas színvo­nalú, értéktermelő mezőgaz­daság, amely csereszabatos termékeket állít elő, állja meg a helyét a világpicon. A trend m Maiamikor a 80-as évek végén is volt egy jegyár­W e melés. A népek - micsoda idők! - reagáltak. Fölszállt X a buszra, becsúsztatta a jegyét a lyukasz­tóba és - otthagyta. A következő megállóban fölszállt Y, meglátta a jegyet, a sajátját visszacsúsztatta a zse­bébe, amazt ő is otthagyta. Ki-ki akkor lyukasztott, amikor észrevett egy ellenőrt. Igy utazott egy jeggyel jó esetben három négy polgár. Nem tudni, honnan in­dult a népi kezdeményezés. Lényeg, hogy afféle el­lenállást láttunk a nyilvánvaló csalásban, amit talpig becsületes emberek sem átallottak elkövetni. Olyasmi gondolat munkált: miért mi fizetnénk meg annak az árát, hogy mások ránk erőltettek egy rendszert - aztán meg elszúrták? Jó világ volt. Mindenki tudta, kit kell szidni, hova kell mutogatni, kit-mit kell okolni ­összes bajainkért. Azt lehetett hinni az apró csalásról, hogy az civil kurázsi. S azt, hogyha megnő és eltere­bélyesedik - mármint a civil kiirázsi -, akkor tettünk valamit magunkért. Egyéb naivitásokról most ne beszéljünk. A lyukasztóban hátrahagyott kezeletlen menetje­gyek emlékén merengek a zsúfolt troliban. Elnézem, milyen engedelmesen mennek az első ajtóhoz az em­berek, fölmutatják előkészített bérletetüket, veszik a vezetőtől a jegyet. Az ára? Hányszorosa lehet ama ré­ginek, amely miatt kitört egykor az ellenállási mozga­lom? Zsufi van, mert a járatokat hivatalosan és nem hivatalosan ritkítják. Meg a polgári belátás miatt: ne­hogy fölkopjon az álluk a tömegben eleven zsebesek­nek. Fölszállsz, táskádban a pénztárcáddal, leszállsz pénztárca nélkül. Másnap elolvasod az újságban, hogy minden rendőr ismeri a tolvajokat. Akiknek azonban vannak jogaik. Tehát nem lehel őket lekap­csolni csak úgy - ismertség alapján. Neked is vannak jogaid. Mehetsz feljelenteni, a rendőrök mosolyognak rád. Ha másnap is találkozol a tolvajjal és patáliát csinálsz, legközelebb az igazolványodat sem hagyják a táskádban. Örülhetsz, ha a lakásod kirámolásakor nem vagy otthon.' Ez esetben életben maradsz. Félórát fagyoskodsz a megállóban, lapítasz a zsúfolt trolin, s néma vagy, mint a csuka. Hering. - Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre! Néma mocorgás, minden mozdulathoz fantázia kell, a bal alkart a szomszéd deréktáján arrébb lehet csúsztatni - még jó, hogy van dereka! Ha zömök len­ne, más megoldást kéne kitalálni... - Mutassa az igazolványát! m hang határozott, erős. Nem az ellenőré. A leve­8% gőben megállna a kés. Minden szem kettejükre szegeződik. A középkorú nő ül, nyugodt tekintettel néz az ellenőrre. Az meg - mint egy rossz pantomimes - bénázik, megfogja a kapaszkodót, elesni amúgy le­hetetlen, elengedi, a saját gallérjába kapaszkodik, igazít rajta, se té, se tova, fogalma sincs, mit tegyen. ­Az igazolványát! - mondja mégegyszer a nő. - Igazol­ja, hogy ellenőr! - teszi hozzá. Az ellenőr hirtelen el­mosolyodik és tovább fúrja a felső testét a tömegbe. A nő elfordul, kinéz az ablakon. Nem veszi észre a minden oldalról érkező elismerő pillantásokat. Honnan merre - feleim? panorama 3 A tökéletes hö-, hang- és csapadékszigetelt műanyag ablak! Győződjön merj kedvező árainkból! (Pl.: 150x150 buköfiyíló 25 250 FVdb+áfa) ABLAK GYÁRTÓ ÉS FORGALMAZÓ KFT. 6728 Szeged, Budapesti út 8. TelVfax: (62) 361-864 A „Magad, uram..." - pi­ramis elven alapuló - rend­szereket működtető, Micro­Ker. Kft. ügyének tárgyalá­sát kedden kezdte meg a Szegedi Városi Bíróság há­romtagú büntető tanácsa. A nyilvánvalóan maratoninak ígérkező per azonban úgy tűnik, még a vártnál is hosszabb időt igényel majd. A bíróság ugyanis - a terve­zett másfél helyett - tegnap már a harmadik napot szánta az elsőrendű vádlott, ifj. Kopcsó András meghallgatá­sára. A kemény, ügyészt, bí­rót, de főként a vádlottat megizzasztó tárgyalás azon­ban ez alkalommal sem feje­ződött be. A bíróság ugyanis az igen bonyolult bűnügy legapróbb részleteit is igyek­szik feltárni, a bűnösök egy­értelmű felelőségének meg­állapítása érdekében. így kedden is ifj. Kopcsó András lesz a tárgyalás „főszereplő­je". A nyomozás során felde­rített, illetve az ügyész által előterjesztett vádpontok kö­zül az eddig sorra kerülők zömét a vádlott - igaz, volt ideje az elmúlt hónapokban átgondolni a történteket ­természetesen igyekezett megcáfolni. Emellett hang­súlyozta: neki nem volt tu­domása a kft. mindenkori ügyvezetőinek valamennyi Az ifj. Kopcsót mellőzték? döntéséről, hiszen mellőzték őt tulajdonostársai, sőt: fel­ügyelőbizottsági tagként is, ezért vétlennek érzi magát több kérdésben. Igaz, későb­bi vallomásában saját sza­vait cáfolva közölte: azért nyilatkozott jó néhányszor a kft. dolgairól, mert a többiek szerint erre ő volt a legalkal­masabb. És, hogy miért hagyta pénzét még azután is kft.-ben, amikor számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem mennek igazán rendben a dolgok? Nos, válasza, mely szerint lelkiismereti okokból, nem kis meglepe­tést okozott a hallgatóság körében. És hogy ez miként egyeztethető össze azzal, hogy például többeknek meghitelezték a belépési dí­jakat, manipulálták a rend­szert (igaz ezt ifj. K. A. val­lomásában tagadta), vagy másoknak méltányosságból visszaadták a belépési díjat és helyükre - hatvan esetben a kft.-t léptették be, hogy nem fizették ki a beígért összegeket, pedig megvolt e célra az 500 millió forint, il­letve törölték a rendszerből a teljes hozadékot felvevők egy részének nevét? Ezekre csak részben sikerült a vád­lottnak elfogadható magya­rázatot adni. A tárgyalás so­rán gyakran szóba került a Falutévé szerepe is, amellyel kapcsolatban a reklámban használt „pénzcsinálda" jel­zőt a vádlott, mint elmondta, tévesnek ítélte már annak el­hagzásakor is. Nem volt könnyű a bíró­ság dolga a tárgyalás azon részében sem, amikor ifj. K. A. vagyoni helyzetét próbál­ta tisztázni. Elhangzott: a vádlott és neje csak haszon­élvezője a vásárhelyi, négy és fél szobás, luxus kivitelű háznak, a tulajdosok pedig kiskorú gyermekeik. Ugyan­csak a kislány „vette" a Mazda típusú személygép­kocsit, hiszen az az ő nevén van. Ifj. K. A. minderre vo­natkozóan elmondta: az ezekre költött milliók előzó lakásuk értékesítéséből és saját, korábbi megtakarítása­ikból származtak, csakúgy mint az 1993-ban németor­szági bankban elhelyezett 40 ezer német márka is. A rendszertagoktól beér­kezett több tízezer panaszos levél okára szintén „egysze­rű" magyarázatot adott a vádlott. Véleménye szerint rendőrségi felhívás nélkül az embereknek eszükbe sem ju­tott volna követelni befekte­tett pénzüket, vagy annak hozadékát. Sőt: azt is élet­szerűtlennek tartotta - bár bizonyítható a több ezres be­fizetői létszám -, hogy akad­hattak olyanok, akik reklám­jaik hatására a postán küld­ték volna el a 16, illetve a 160 ezer forintot. Természetesen az egész napos tárgyaláson az eddi­gieken kívül még sok min­den elhangzott, illetve újabb körülményekre derülhet fény a keddi meghallgatá­son, valamint a többi vádlott vallomása kapcsán, és nyil­vánvalóan perdöntő szerep jut a védelemnek is. Egy azonban biztosnak látszik: hosszadalmas és nehéz fel­adat lesz a 12 vádlott - bűn­szövetségben, üzletszerűen jelentős kárt okozó csalás bűntettében és más bűncse­lekményekben való - bűnös­ségének tisztázása. N. Rács Judit

Next

/
Thumbnails
Contents