Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-12 / 36. szám

HÉTFŐ, 1996. FEBR. 12. • Tanácskozott az MDF országos választmánya Tézisek és tisztségek A március 2-ára és 3-ára összehívott országos gyűlés előtt utolsó ülését tartotta szombaton a Magyar Demokrata Fórum országos választmánya. A testület tanácskozásáról sajtótájékoztatón számoltak be a választmány vezetői. Szabó József, az országos választmány tagja röviden vázolta annak a stratégiai dokumentumnak a tartalmát, amely „Merre tovább Magyarország?" címmel kerül majd a X. országos gyűlés küldöttei elé. A különféle ajánlásokat megfogalmazó tézisek lényegi elemei közé tartozik, hogy az MDF továbbra is a szociális piacgazdaság híve; alapvető értéknek ismeri el a tulajdont, a versenyt, a szabadságot, s azon munkálkodik, hogy a lehetőségek szerint megerősítse a középrétegek - vállalkozók, közalkalmazottak, értelmiségiek - helyzetét. A problémamegoldásra orientált „csomag" alapgondolata. hogy e rétegek életszínvonalának javulásához a gazdaság fejlődése vezethet. Erre a gazdasági forrásra alapozva fogalmazza meg az MDF a többi között az egészségügy, az ifjúságpolitika fejlesztésének lehetőségeit. Hangsúlyos eleme a téziseknek a külpolitika formálása is, illetve a honvédelem, biztonságpolitika alakftása. A tézisek zárószakasza a pártszövetségekről, kapcsolatokról szól. Ezzel összefüggésben a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a szövetségek ügyében a programok illeszthetősége, illetve a politikai stílus az együttműködés próbaköve. Az MDF „stratégái" abból indulnak ki, hogy mindazok közeledését szívesen fogadják, akik osztják a demokrata fórum gondolatait. Papp Sándor, az országos választmány elnöke beszámolt arról, hogy az országos gyűlés foglalkozik az alapszabály módosításával is, aminek lényege, hogy lefektessék az egyes tisztségek összeférhetetlenségével kapcsolatos szabályokat. Ezzel kívánják a jövőben elejét venni a funkciók halmozásának. (MTI) Fórum a csatlakozásról A NATO-csatlakozásról rendezett szombaton fórumot a Magyar Hadtudományi Társaság a Hadtörténeti Múzeum budavári épületében. A rendezvény védnöke Göncz Árpád köztársasági elnök volt. Bányász Rezső nyugalmazott nagykövet úgy vélekedett, hogy elavult az a NATO-stratégia, amely kelet felé szeretné kitolni a szövetség határait; véleménye szerint Magyarországnak a NATO-hoz való csatlakozás helyett az EBESZ-ben rejlő lehetőségeket kellene kihasználnia. Balogh András, a Külügyi Intézet igazgatója arról szólt, hogy az amerikai IFOR-alakulatok magyarországi állomásozása olyan biztonsági garanciát jelent hazánknak, ami már a külföldi tőkebefektetésekben is megmutatkozott. Az észak-atlanti integrációs folyamattal kapcsolatban megjegyezte, hogy Magyarországnak a csatlakozás során határozottabban kell saját érdekeit érvényesítenie. Krausz Tamás politológus szerint a kelet-európai hatalmi elit NATO-szemléletére a szervilizmus jellemző. Hozzáfűzte, hogy Nyugaton is jelentős értelmiségi körök vetik fel a szövetség gyökeres reformjának szükségességét. Matus János, a Honvédelmi Minisztérium főosztályvezetője kifejtette, hogy Magyarországnak azokhoz a szervezetekhez kell csatlakoznia, amelyek bebizonyították, hogy képesek biztosítani a biztonságot, a stabilitást a tagországok számára. Utalt arra is, hogy nem a NATO akar kelet felé terjeszkedni, hanem a régió államai jelezték csatlakozási szándékukat. (MTI) BELÜGYEINK 3 Kati Marton, Richárd Holbrooke, amerikai helyettes külügyi államtitkár és Göncz Árpád a Parlamentben tartott zárófogadáson. (MTI Telefotó) Népszavazás dönt a NATO-tagságról Befejeződött a „Magyarország 2000" konferencia (Folytatás az 1. oldalról.) Göncz Árpád köztársasági elnök rövid beszédében, amelyet a konferencia lezárása után búcsúként a résztvevőkhöz intézett, hangsúlyozta, hogy sohase feledjék hazájukat, látogassanak ismét magyarhonba. Kérte a jelenlévő magyar személyiségeket, hogy segítsék a magyar gazdaság fejlődését, a magyar szellemi tőke érvényesülését. A kétnapos tanácskozáson a meghívott külhoni magyar üzletemberek, bankárok és művészek pénteken plenáris ülésen cseréltek eszmét az ország jelenlegi helyzetéről, fejlődési lehetőségeiről, szombaton pedig zárt szekcióülések keretében vitatkoztak a magyarországi pénzügyi, befektetési lehetőségekről, az ország műszaki fejlesztési és technológiai kérdéseiről, illetve a magyar szellemi tőke hasznosításáról. A pénteki plenáris ülésen a külföldi magyar felszólalók dicsérték a magyar gazdasági átalakulást, azt azt elősegítő Bokros-csomagot, és azt tanácsolták a magyar lakosságnak, hogy az őket negatívan érintő intézkedések hátralevő részét türelemmel viseljék, hiszen rövid időn belül megindul a fellendülés. Ilyen értelemben beszélt Soros György amerikai pénzember. Andrew Sarlós kanadai befektető és Lámfalussy Sándor, az Európai Pénzintézet elnöke is. Mindegyikük aláhúzta, hogy az utóbbi néhány hónapban nagy mértékben javult Magyarország külföldi megítélése. Habsburg Ottó elmondta, hogy jó dolog magyarként Magyarországra jönni, de jó a külhonnban is magyarokkal találkozni; büszke az országra és arra, hogy a kiutazó politikusok nem viszik külföldre az otthoni ellentéteket. Magyarország fejlődéséről szólva úgy fogalmazott; „aki a fa mellett él, nem láthatja annak növekedését, ám aki ritkábban látja, mindjárt észreveszi a változást." A tanácskozáson előkerültek ellentétek is. így Andrew Sarlós úgy vélte, hogy nem kell sietni hazánknak a NATO tagjává válni, inkább a gazdaságra kell összpontosítani. Ezzel ellentétes kijelentést tett Charles Gáti, az amerikai külügyminisztérium volt főtanácsadója, a Columbia Egyetem tanára. Az Európai Unióba való belépést a NATO-tagság nagy mértékben elősegítheti - mondta. Osváth György, az Európai Unió iparügyi vezérigazgatóságának vezető tisztségviselője úgy ítélte meg, hogy Magyarország EU-csatlakozásának esélyei rendkívül jók és az ezredforduló táján tagjai is lehetünk az Uniónak. Kende Péter, aki több külföldi egyetem szociológiai, politológiai előadója, az ország gondját nem annyira gazdasági jellegűnek, mint inkább demográfiainak ítélte. Szerinte a legnagyobb probléma a lakosság elöregedése, amin például a bevándorlással lehetne segíteni. A „Magyarország 2000" konferenciát felhívással zárták le; ebben a résztvevők felajánlották segítségüket a boldogulás gondjaival és a felemelkedés kihívásaival küzdő hazának, egyszersmind felkérték a világban élő magyarságot arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk és tegyenek meg minden lehetőt Magyarországért, a nemzetért. (MTI) Szuper m mikor mégis akadtak, akik a tandíj intézményét MA elutasították, föllélegeztem, majd szigorú önostorozásba fogtam. Mégsem olyan belenyugvók, lemondok a mai fiatalok, mint gondoltam. Mit gondoltam! Láttam, tapasztaltam - furcsának tűnhet fel, de még a demonstrációkon is. Amolyan szolid buli-jelleg lengte át ezeket a megmozdulásokat. Nyomát sem leltem annak a légkörnek, ami még a 80-as évek egyetemi akcióit is jellemezte; amely ifjonti akarattal, lendülettel, őszinte hevű ellenállással volt telített. Amelyben még diákvezérek emelkedtek ki a tömegből, a legintelligensebbek, a legjobb szánokok, akik akármikor lepipálták tárgyalóképességben (is) a miniszteriális elvtársakat. A tandíjat elutasítókról mostanra elfogytak a htrek. A hírek arról szólnak, hogy az egyetemisták és főiskolások túlnyomó többsége befizette... Befejeződött a vizsgaidőszak, akik átvészelték - és fizettek tandíjat már beiratkoztak az új szemeszterre. A József Attila Tudományegyetemen is volt egy csapat, úgy nevezték magukat: eSzeM (Szegedi Megoldás). A Hallgatói Önkormányzat képviselői mára nem sokat tudnak róluk. Megoldás csak a nevükben volt, a valóság - az más. Pontos adatok még nincsenek (az utolsó havi tandijat postán adták fel, nagy az átfutási idő, a statisztika legfeljebb február végén, március elején készül el), de úgy saccolják, a tudományegyetemen tanulók közül talán ha kétszázan nem fizettek. Majdnem bizonyos, hogy nem elvi okok miatt. Hanem mert nem volt rá pénzük. A végleges statisztika elkészültekor kiderül, kik ők és mi lesz velük. Elmondhatjuk: győzött a realitás. Vagy a kiábrándultság? Az eleve lemondás? A cinizmus? Meg a könyörtelen szegénység? A buszmegállóban azt meséli egy asszony a másiknak: belátja, hogy az ő gyereke csak segédmunkára alkalmas, kibukott az iskolából, minek erőltessék... De az felháborító, hogy a keresztfia, aki kész zseni elektronikából, azért nem tanulhal, mert a pesti albérletet, kosztot, utazgatást nem tudják fizetni a szülei. Este 10-től éjjel fél 3-ig valami pizzériában dolgozik a gyerek, nappal alszik. Leépül így mondta az az asszony. És meglelt a szeme könnyeL r

alán ezt tudják a gyerekeink? Ezért fizetik be a tandíjat? Mert az nem semmi, hogy fizethetnek? Ezért nem foglalkoznak egyetlenegy magasztos ideával sem? Se világbéke, se emberi jogok, se semmi? Nem akarnak összefogni egymással érdekérvényesítés végett sem? Pláne nem lázadni? Még a virtuális valóság, meg az Internet perspektívái sem töltik el őket izgalommal - olvasom a londoni Research International európai felmérésének ismertetőjében. Mindegyikük egyedül van. Egyetlen dolog érdekli őket igazán: személyes anyagi biztonságuk. Nem a holnapi, a távlati - csak a mai. Szuper alkalmazkodóképesség a való világhoz. Ez van. Az új generáció ebben biztosan túlszárnyalja a szülők nemzedékét. tLÍCfMagamban a Májer utcai Antigonénak neveztem el, bár öreg volt és férfitől levetett télikabátban járta a temető utcáját. Azok közé a lassan elboruló elméjű emberek közé tartozott, akik vádló kinézetüket tetézve még igazságot is hirdetnek az utcán elébük akadónak. Táskájából puha ronggyá fogdosott iratot kotort elő, amely, ha jól értettem, rég elhunyt testvére temetését igazolta, s hasznavehetetlenné vált, mert a temetkezési helyet más vásárolta meg. Vártam, hogy majd pénzt kér és vége, de nem tette. Az elvett sírhant igazságtalansága volt az egyetlen, amelyet az utcai bolondoknak az ismétléstől mit sem lankadó indulatával megosztott a világgal. Antigoné tragédiájának oka, a lelkiismeret szabta erkölcsi törvény és a társadalom közjogi rendje közötti dilemma ma is megvan. Szophoklész drámájában Antigoné két testvére vívott: a várost védő és a városra ellenséget hozó; az utóbbi elesett és Kreón, a király, mint a városi rend törvénye ellen vétő árulót, nem engedte eltemettetni. Ez a paragrafus szava. Antigoné azonban a testvéri szeretet nevében az íratlan isteni törvényre hivatkozva, és A Májer utcai Antigoné dacolva a büntetéssel, jelképesen eltemette testvérét. Az övé az erkölcsi igazság szava. Az eset, ha egyszerű esetté csupaszltjuk, a mi századunkban jelentős jogi irodalmat támasztana. Politikusok és jogászok vitatnák a szabályoznivalókat, s az eredmény feltehetőleg a korábbinál mindig egy fokkal aprólékosabb paragrafusgyűjtemény volna. A modern társadalom Kreón király útját választotta és a paragrafusokra hallgat. Az ember közösségi élete nem Antigoné erkölcsi igazságára, hanem a jogra rendezkedett be. Az igazság meg a jog nem ugyanaz. Nem az igazságnak kellett századokon át fejlődnie mostanáig, hanem a jognak. A testvérét eltemetni kívánó Antigonénak ma is gondolkodás nélkül igazat adnánk, mtg egy mai Kreónnak bizonnyal nem lenne joga a keselyűknek hagyni ellenségét. Az igazság - Joubert aforizmájával: a lélek fénye - változatlanul sugárzik az emberiességből. Az igazság mindig erkölcsi igazság. A jognak több százados igyekezete sem elég, hogy utolérje egy közepesen tiszta életű istenhtvő ember igazságérzetét. Az igazság a legigazságosabb törvényekkel sem helyettesíthető. Igen ám, de hiába súgja képzeletünk, hogy boldogabb az a kor, amelyik számonkérhető regulákba foglalhatja valamennyi intelmét a gazemberség ellen, ha nem így van. Az igazság egyéni belátás kérdése és semmi köze az igazság érvényre juttatásához. Evangéliumi állam nincs; csak evangéliumi ember. A történelem bebizonyította, hogy az evangélium semmit nem ér, ha jogi törvénykönyvnek használják, a marxizmus meg jó példa volt egy közösségi igazságteória erőszakos érvényesítéséhez. A modern társadalom túlvan legnagyobb kudarcain, a szabadjára engedett kapitalizmuson és az ideológiába zárt szociális rendszeren. Középutat keres tehát a szabadság és a szociális védelem között és törvényeket hoz. Soha, egyetlen kornak nem kellett ennyi törvény, mint a mienknek. A törvény Antigoné esetében szembeszállt az igazsággal. A modern kor törvényei azonban, mert a jog fejlődése folytán igazságosak, nem szállnak vele szembe, hanem átveszik a szerepét Egyszerre csak azt látja az ember, hogy sokféle, helyesebben szólva: mindenféle igazság van. A modernség kulcsfigurája az az ember, aki a törvények sűrűjében szívesen érvel azzal, hogy az igazság viszonylagos. Ez az ember érti, hogy Antigoné miért cselekszik, de szolidaritást nem vállalna vele, mert azt a törvényre bízta. Úgy képes ebben a társadalomban szerepeket betölteni, hogy elszakadt az emberi lélek valóságától. Ezt az embert ismerve érthető meg a híradók és hírlapok vonzódása a nyilatkozó hivatalnokokhoz. Ennek az embernek a tevékenysége nyomán a kóklerség is viszonylagos lesz, tehát megmagyarázható. Ne tévesszük szem elől, hogy a törvény eszköz; az igazság a cél. Erre gondoltam, miközben a Májer utcai Antigoné a paragrafusokról meg az igazságról siránkozott. Öreg kezével összehajtogatta a papírrongyot és a táskából egy harapás bar' nálló helyét viselő almát vett elő. Panek Sándor MODUL BAU ÁREMELÉS ELŐTT a Szentes-Makó téglagyár termékei még gyári áron megrendelhetők február 12-ig. Szegeden ingyenes házhoz szállítással! Szeged, CiMongr-ádi sgt. 2.1. TeL: 62/491-022. Dorozsmai u. S-7. Tel.: 62/311-092 • A KDNP-ben is félnek a centralizációtól Az elnökség tagjai közül néhányan felvetették: Giczy Györgyöt, a párt elnökét javasolja erre a posztra a testület. Azzal érveltek, hogy a vidéki tagság jelentős része szeretné, ha a pártelnököt gyakrabban láthatná a parlamenti tévéközvetítések során, főként a napirend előtti vitában. Erre azonban csak a frakcióvezetőknek és helyetteseiknek van lehetőségük számolt be az ülésen történtekről Füzessy Tibor ügyvezető elnök. A javaslat ellenzői a túlzott hatalomkoncentrációtól, a centralizációtól féltették a pártot. így a szavazás végeredménye 12 igen és 12 tartózkodás volt, az elnökségi javaslat tehát elmarad. Isépy Tamás, akinek egyéves megbízatása február 12-én jár le, megválasztása esetén újra vállalná a tisztséget. Elmondta: nincs ideológiai ellentét közte és a pártelnök között, a frakció felGiczy mág nem döntött Giczy György, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke még nem döntötte el, indul-e a közeljövőben esedékes frakcióvezető-választáson, a párt országos elnöksége pedig a szombati ülésén felszikrázó vita után úgy döntött, hogy nem terjeszt javaslatot a parlamenti képviselőcsoport elé a frakcióvezető személyére vonatkozóan. Ez az ülés után tartott sajtótájékoztatón hangzott el. adatának a párt stratégiájának képviseletét tartja. Munkájukat a párt szolgálatában, az elnök népszerűsítése érdekében kívánja javítani. A Házszabály módosftása folyamatban van - mondta. Ennek során mindent megtesz annak érdekében, hogy a jövőben a pártelnökök is szót kaphassanak napirend előtt. Erre van esély, hiszen a hat parlamenti párt közül négyben nem azonos a pártelnök és a frakcióvezető személye. A frakcióvezető-választásra előreláthatólag február 19-én kerül sor, bár Giczy György szerint lehetséges, hogy ezt későbbi időpontra halasztják. Szeretné ugyanis alaposabban megismerni a párttagság véleményét, s ezután dönti majd el, indul-e a frakcióvezetői posztért. A frakcióvezető-helyettesi tisztséget, ami ugyancsak lehetővé tenné a napirend előtti hozzászólást, összeegyeztethetetlennek tartja a pártelnöki funkcióval. (MTI) Hárman voltak egy ellen A rendőrség vasárnap őrizetbe vette azt a három férfit, akik alaposan gyanúsíthatok Ny. János autókereskedő meggyilkolásával. Az áldozatot február 7-én Debrecenben, Vámospércsi úti lakásában lőtték agyon. A rendőrség nagy erőkkel kereste az autókereskedő gyilkosait. Marton Sándor rendőr alezredes, a HajdúBihar Megyei Rendőr-főkapitányság hivatalvezetője vasárnap este az MTI tudósítójának elmondta: a kiterjedt nyomozás eredményre vezetett. Vasárnap este megkezdték a két magyar, gyanúsított és ukrán állampolgárságú társuk kihallgatását. (MTI)