Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-06 / 5. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1996. JAN. 6. „Magyarból nem lesz egyenruhás" Nagylak, határátkelő. A kamionosok olykor tlz-tize­nöt órát is vesztegelnek, a személygépkocsik átkelése ehhez képest folyamatos, legfeljebb pár óra a várako­zási idő. Pedig itt nem volt, s ma sincs embargó... Romániában 400 lei - a feketepiaci árfolyamnak megfelelően 24 forint a gáz­olaj - és 35 forint a benzin. Magyarok is sorban állnak, de a seftesek, az üzemanyag­gal üzletelők tábora inkább román illetőségű. Egy fordu­lón kétezret keresnek. Ez harminchatezer leinek felel meg. A létminimum ötven­ezer lei körül mozog... Hogy mire elég ötvenezer lei? Ez hat-hét kiló hús ára. De már lehet érte kapni egy pár cipőt. Romániában há­rom dolog olcsó: a Carpatia cigaretta, a gázolaj és a jó le­vegő. Brassóban az utóbbi időben tömegesen szaporo­dott a koldulók száma. A leglehetetlenebb helyzetben a romániai cigányok vannak. Közöttük nyolcvanszázalé­kos a munkanélküliség és a fennmaradó húsz százalék is jobbára olcsó közmunkát és takarítást végez. Mindennapi kenyér Kovászna megyének Sep­siszentgyörgy a székhelye. Az ott lakók szerint a határ­hoz közel lakó magyarság a bizniszből tud magának elfo­gadható életmódot biztosíta­ni. Innen csak kevésnek jut az a lehetőség, hogy ötszáz kilométert megtegyen némi üzlet reményében. Mert Er­dély tűi messze van... Aki teheti, stoppol, aki­nek megállnak, szerencséje van. A rendőrnek könnyű, annak kötelező megállni. Fi­atal srác pattan be az első ülésre. Érti is a magyart, meg nem is. Cigaretta, süte­mény, egy korty magyar pá­linka - ahogy itthon szokás és máris oldott a hangulat. - Kétszázezer lei a fizeté­sem - válaszolt újdonsült rendőr ismerősöm, és elis­merő bólintásom után széle­sen vigyorogva mondta: itt a rendőröket megbecsülik. • Hány éves vagy ? - ér­deklődtem. - Huszonöt - húzta ki magát a harmadik cigaretta után -, most járok iskolába, mert nemrég lettem rendőr. Ha elvégzem, akkor sokkal többet keresek. Több, mint száz kilométer után köszönte meg a fuvart. Előtte foglalkozásom felől érdeklődött. Mikor meg­mondtam, hogy újságíró va­gyok, elkérte a névjegykár­tyámat, mondván, hátha Ma­gyarországon jár egyszer és szüksége lesz rám... Átbukdácsoltam az autó­val a brassói főutcán, ahon­nan már csak egy ugrás Sep­siszentgyörgy. Á hosszú és biznisz; • A Himnusztól CM f&liratig li „Erdély túl messze van..." fárasztó utazás után este is­merősöm meghívott egy ét­terembe. Méregdrága ételek és italok mellé nyugati szín­vonalú zenekar játszott. A pincér gyorsan „kiderítette", hogy a vendég a messzi Ma­gyarországról érkezett, és szólt a zenekarnak. Alig telt el néhány perc és megszólalt a Székely Himnusz. Ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva... A félháznyi vendég előtt az énekes, a szám kö­zepe felé Funárt elküldte a melegebb éghajlatra. Jó han­gosan, magyarosan, ahogy illik. 0 Nem lesz ebből baj? ­fordultam ismerősömhöz. - Azt hiszed, érdekel va­lakit, hogy a politikusok mit csinálnak? - mondta János -, itt a mindennapi kenyér a lényeg. Ha az megvan, már jöhet bármi. 0 Például mi? - A másnap. Akkor újra meg kell küzdeni a betevő­ért. Szombat lévén, diszkó van az étterem alsó szintjén. Háromezer lei a beugró, az önfeledten táncoló ifjak egy része egész héten erre gyújt. Ez éppen - minőségtől füg­gően - négy-öt kiló kenyér ára. A büfés kislány panasz­kodik a forgalomra, hiszen ritka az a vendég, aki a kó­lán kívül megiszik egy sört. A cigaretta ezért kelendő. Szálanként adják. Harminc­negyven lei egy darab, itt is a minőség a meghatározó. Csak román rendőr Sepsiszentgyörgy rendjé­re csaknem ezer rendőr vi­gyáz. A hetvenezres város­ban nyolc lakosra jut egy zsaru. Nincs közöttük ma­gyar. Legalábbis a közren­dőrök között. Hamarosan egy rendőrlaktanyát telepíte­nek ide, itt lesz Kovászna megye rendőrkiképző köz­pontja. A közelmúltban gyakorta repültek erejüket fitogtató katonai gépek a város felett. Ez már a múlté. Most na­ponta többször is szirénázó rendőrautók hada vág ke­resztül a városközponton, nem kis riadalmat okozva a polgároknak. Ottlétem alatt mindennap találkoztam kommandóruhás rendőrcso­portokkal, akik egy fegyve­res rendőr kíséretében - ke­zükben gumibottal - tesznek sétát a forgalmasabb utakon. - Nézze csak - mutatott a taxis az utcasarkon csoporto­suló zsarukra -, ezek mind románok. Aki magyar, az nem lesz rendőr. 0 Gyakran büntetnek? - Azt nem mondhatnám, mert nincs miből a büntetést kifizetni. De amikor megál­lítanak, azt a modort ön biz­tos nem tűrné el otthon. Messze vannak maguk in­A romániai éjszakai életben három embercso­port szórakozik: a seftes, a kurva és a rendőr; ók azok, akiknek még van pénzük. A magyar­ság négyötöde viszont valamilyen csodára vár. Talán keletről, talán máshonnan. Csodák pedig nincsenek. Szegénység van. Nem is tudják el­képzelni a helyzetünket, magyarázta régi isme­rősöm, az a baj, hogy Erdély túl messze van... Bizonyára sokan vannak, akik idén is szeretnének néhány szép hetet a meseszép Erdélyben eltöl­teni. Az „anyaországkéli^ polgárok eleddig pár ezer forintból is főúri módon pihenhettek ott, akár egy hétig is. Mára már változott a helyzet. A romániai magyarnak saját országa létminimuma ­sajnos - elérhetetlen, nekünk pedig már drága. Hogy mégis vannak, akik jól élnek arrafelé? Mtn-~ denütt vannak. (Riportunk még a tél beállta előtt készült.) tam az RMDSZ-nél is, hogy győzzék meg a polgárokat, minél több magyar legyen a polgárőrségben. Ha valami történik, legalább tudunk ró­la... 0 Információim szerint a sepsiszentgyörgyieket nemigen rázta meg, hogy nem lehet ezután him­nuszt énekelni, zászlót, magyar zászlót lengetni - Mert eddig sem provo­káltunk ilyennel. Ez csak a funári éra szajkózása. Fe­gyelmezetten tűrünk. 0 A megaláztatásokat is? - Azt nem. Látja, ezért van a politika. Hogy hallassa a hangját és ezt ott, ahonnan pénzt várnak, nem nézik jó szemmel. 0 Tudom, hogy segélyez­nek, de abból nem lehet még akkor sem megélni, ha kenyéren és vízen ten­gődnek a rászorultak. Miből élnek itt az embe­rek? - Egy ideig ment az isz­tambuli biznisz, de már nincs rá kereslet, annak is vége. Nézze... sokan nem is akarnak dolgozni, mert sze­rintük az nem pénz, amit ke­resnek. Mindenki próbálko­zik valamivel. Több-keve­sebb sikerrel. De azért élünk. Van tartása a magyar­ságnak itt Erdélyben. Ezt feltétlenül írja meg. Mi soha nem könyörgünk semmiért. Csak azt adják meg, ami jár. 0 Beszéltem egy kezdő rendőrrel, akinek kettő­százezer lei a fizetése. Ez itt szép summának szá­mít. Szabad megkérdez­nem, hogy a polgármes­ternek mennyi jár havon­ta? - Valamivel kevesebb mint háromszázezer lei. Ez magyar pénzre átszámítva ti­zenhétezer forint körül mo­zog. Tehát nem gondolko­dok egy magyarországi nya­raláson... 0 Mindenki úgy él meg, ahogy tud. A szemeteskocsi vezetője például nem kap fi­zetést, mert két hónap alatt elfogyott a keret. Benzinje­gyet kap. Azt beváltja, és el­adja a benzint. Olcsóbban. A szemét meg ráér. Igaz, abból is kevés van, hiszen kevés a vásárlóerő, így aztán a cso­magolóanyag, a göngyöleg nem szaporítja a konténerek tartalmát. Egyik este kovásznai kol­légát látogattam meg. Az új­ságra szükség van. A ma­gyar nyelvűre igen. Mert­hogy az olvasótábor nem hisz a meséknek, melyekkel naponta altatják a nagyérde­műt a médiák. Ha tudni akarják az igazságot a ma­gyarok, azt a magyar nyelvű sajtóban keresik. A szállodai szobaárak ­külföldiek részére - 80-100 márka körüli összegre rúg­nak, de olcsó, kiadó lakást lehet bérelni. A fűtés olyan, amilyen, de a szobában elhe­lyezett két-háromlapos radi­átortól nem lehet csodát vár­ni. Viszont van víz a nap bármely szakában. Igaz, hi­deg. A meleg víz napjában kétszer fordul elő. Reggel és este egy rövid időre. Ha nem volna igaz, akár mese is lehetne. Magyaror­szágtól félezer kilométerrel odébb egy másik magyar nemzet él. Hasonló gondola­tokkal, nemzeti töltéssel. És vár. Már nagyon régóta. Tisztában vannak vele, hogy a határok megváltoztathatat­lanok. A reménynek viszont nem lehet parancsolni. Pedig legalább olyan messze van az is a valóságtól, mint ide ez a gyöngyszem - Er­délyország... Posztobányl László nen, és nemigen tudnak ezekről... 0 Meg lehet élni a taxi­zásból? - Nézze, én már negyven éve ezt csinálom. Nyugdíjas vagyok. Kapok hatvanötez­ret. Az kenyérre meg a rezsi­re elég. Negyvenezret be kell fizetnem most is, min­den hónapban, adó elmén. Az új törvény szerint pedig a teljes keresetem harminc­nyolc százalékát is. Áldják meg az Istent, hogy maguk az anyaországban laknak. Nincs a magyarnak becsüle­te. És tudja mit? Soha nem lesz változás. Csak rosszabb lesz. Érti? így fogunk meg­halni... Hosszasan törölgette a szemét, míg előkerestem a viteldíj árát és adtam három­száz lei borravalót. Úgy szo­rongatta a kezem, mintha so­ha nem akarná elengedni, és nekem is mintha valami szo­rította volna a torkomat. Este János elvitt egy bár­ba. Egy Steffl sör ötezer lei. De van. A boltokban is, ennek egyharmadáért. Kevés ven­dég, de azok jól öltözöttek. Ismerősöm sorolja a ven­déglistát: rendőrök, örömlá­nyok, valutások és egy-két alvilági figura. 0 Miből jut nekik ilyen szórakozásra? - érdeklő­döm. - Nálunk a korrupció nem ismer határokat - magyaráz­za -, ha van pénzed, minde­ned van. 0 Oké, ez nálunk is Igy van - helyeslek -, a rend­őrök mégsem járnak ilyen helyekre, mert nincs pénzük. - Itt, ha fizetsz a zsaru­nak, szemet hunynak a dol­gok felett. Itt mindenki meg­vehető. Ha balhézol vagy le­buksz valamiért, csak le kell tenned azt a bizonyos össze­get, és el van intézve az ügy. 0 Mi a tarifa? - Az ügy súlyától függ. Múltkor egy srácot elkaptak, mert betört valahova. Le­csukták, de egy hét múlva már kint volt. Azt tudom, hogy kétszázezer leit kellett letennie. De ezért el is felej­tették az ügyét... Zászló után írás? Albert Álmos Sepsiszent­györgy polgármestere, ere­Erdély tényleg nagyon messze van deti foglalkozása gépész­mérnök. Magas fölénnyel nyert a három évvel ezelőtti választásokon. Nem politizál - mint mondja -, bár ilyen székben és ilyen helyen el­kerülhetetlen a politika. 0 A parlament betiltotta az idegen országok jelké­peinek nyilvános helyen történő használatát, ugyanakkor ez a himnu­szukra is érvényes. Az idegen országok közé so­rolják természetesen Ma­gyarországot is. Történik ez olyan helyen, ahol hány százaléka magyar a lakosságnak?... - Sepsiszentgyörgyön nyolcvan százalék magyar­ság él. Húsz évvel ezelőtt ez kilencvenhárom százalékos volt. Aztán megkezdődött az iparosítási program, román „szakembereket" telepítettek ide, és kezdték felszámolni a falvakat, ahonnan ugyancsak románokat költöztettek ide. A jelképek és himnuszok be­tiltása egy szervezett prog­ram kezdeti része. 0 Kezdeti? Mert mi jöhet még? - Szerintem hamarosan valami indokot találnak arra, hogy leszedessék a magyar nyelvű feliratokat is. Utána majd következik a magyar nyelv használatának betiltá­sa... 0 Itt nagyon sokan élnek olyanok, akik egyáltalán nem is beszélnek romá­nul - Pontosan. Nem is keve­sen. Éppen ezért kell tilta­koznunk. 0 És úgy mire jutnak? - A tiltakozást én úgy ér­tem, hogy demonstrálunk. Itt volt például március 15-e. Soha nem látott tömeg jött össze a stadionban. Vagy ép­pen itt a főtéren. 0 Volt himnusz, magyar zászló— - Igen, de ezt már nem tu­dom, jövőre hogyan éljük meg. Mert mégiscsak furcsa lenne 1948-ra emlékezni úgy, hogy nem énekelhetünk magyar Himnuszt, nem len­gethetünk magyar zászló­kat... 0 Azt mondják az itteni­ek, hogy Erdély túl messze van, és mi, az anyaországbéliek keveset tudunk arról, hogy mi történik itt. - Nézze, a román sajtó bi­zonyára többet foglalkozik velünk, mint a magyar. Sok­szor úgy jelenik meg egy anyag, például egy riport ve­lem, hogy a román újságíró nem is járt itt. Aztán nem győzünk helyreigazítást kér­ni, de az már nem érdekel senkit. 0 Ön mennyire van tisz­tában az itteni lakosok nyomorúságos helyzeté­vel? - Köztük járok, látok mindent. Nagy a szegény­ség, túlságosan is nagy. De azért vannak eredmények. Nem sok, de akad. Borzasz­tóan lassú a privatizáció. Ezen belül is a korrupció, ami elképesztő. Ha szóvá tesszük az észrevételeket, nem kapunk rá választ. 0 Itt több dolog is elké­pesztő. Az is, hogy ennek a megyének, ahol elenyé­sző a románság létszáma, román prefektusa - ma­gyarul főispánja - van. Vele milyen a kapcsola­ta? - Hát... nem éppen ró­zsás. Nagyon sokat vitatko­zunk. Ami a lényeg, nem szabad elmenni szó nélkül a dolgok mellett, mert akkor megszokják, hogy az van, amit ők akarnak. Ugyanez érvényes a rendőrségre és annak parancsnokára is. 0 Ha már a rendőrség­nél tartunk... Miért van az, hogy csakis román zsaruk cirkálnak az ut­cán? - Mert a magyar nem megy rendőrnek. Pedig ne­künk is jó lenne, ha volna közöttük sok magyar. 0 Mert ehhez hozzájá­rulnának? - Nem biztos, de meg kellene próbálni. Kérem, amíg csak beszélünk róla, hogy jó lenne, nem történik semmi. Egyébként a napok­ban megalakult a helyi pol­gárőrség, és azok járőröznek a rendőrökkel. Szorgalmaz­L A** 0- • r Ami még a benzinnél is olcsóbb... (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Thumbnails
Contents