Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-29 / 24. szám

HÉTFŐ, 1996. JAN. 29. A VÁROS 5 • B ün ügyeim Orvosi okkultizmus A bűnügyi tudósítók nem ugyanazok, mint a kri­miregények szerzői. Úgy is lehet mondani: a kettő ég és fold. A bűnügyi tudósító nem leplez le, nem gázol térdig a vérben, nem üldö­zik és nem szervezik be a titkosszolgálatba. Tisztelet a kivételnek. Mindez vi­szont nem jelenti azt, hogy nem találkozik nagyon ér­dekes dolgokkal, olyanok­kal, amilyenekkel a hétköz­napi ember aligha szembe­sül. Adott tehát a feladat: avassuk be az olvasót is ezen részletekbe, tegyük közkinccsé a világ furcsa­ságait. Az elmúlt héten például egy jelentéktelen, de érde­kessé vált bűncselekmény kapcsán kerestük fel ottho­nában dr. Müller Károly zákányszéki állatorvost. A sztorit már megírtuk, azt azonban nem, hogy a dok­tor úr nem tagadja: foglal­koztatják az okkult tudo­mányok és egyéb furcsasá­gok. Szellemidézés azért nem volt, viszont Müller Károly kotyvasztott egy te­át, amivel égési sebeket gyógyít. Hogy hogyan ké­szült a tea, nem tudjuk. Azt azonban láttuk, hogy az ál­latorvos fritőzben olajat melegített, s amikor már to­jást lehetett volna benne rántani, egy evőkanálnyi sercegő olajat öntött a kéz­fejére. Normális esetekben azonnal felhólyagosodna a bőrt, arról nem is beszélve, hogy az alany nem vigyo­rogva mutogatná a kezét, s főleg nem locsolná teával. Melyet előzőleg mi is meg­kóstoltunk, s ugyan nem Pickwick aroma, de cukor­ral elmegy. Műller doktor a művelet után még egy dara­big hideg víz alá tartotta a kezét, hogy a hőt elvezesse, de csak valami enyhe bőr­pír utalt arra, hogy itten le­forrázta magát olajjal. Ter­mészetesen kérdeztük, mi ez, de választ nem kaptunk. Azért az újságírónak sem kötnek mindent az orrára. Arató László i napló • Egy birodalom „utóélete" Volt egyszer egy Vidia A felszámolásnak vége, felejtsük el? Felszámolt cég, „bebetonozva"? (Fotá: Gyenes Kálmán) MA JOGSEGÉLYSZOLGÁLA­TI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Megyei Képviselete (Szeged, Eszpe­rantó utca 3-5., I. em. 5.) 14—16 óráig. Dr. Hajdú István ad felvilágosítást a munkavál­talók, munkanélküliek, pálya­kezdők és nyugdíjasok részére. A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza L. krt. 2-4. I. em. 123-as szoba) dr. Bálint János ingyenes jogi tanács­adást tart az érdeklődőknek, 15-16 óra között. JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LAT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja dr. Pesti Gábor. PAPP ZOLTÁN, a 15-ös választókerület képviselője fogadóórát tart 16.30-tól 17.30 óráig a Szentmihályi Művelő­dési Házban. HOLNAP PAPP ZOLTÁN, a 15-ös választókerület képviselője fogadóórát tart 17-18 óráig a Klebelsberg-telepi Általános Iskolában. - A lakók már levélben sé­relmezték is e feliratot ­mondják a Vidiánál a felszá­molók. Kiderült, az egykori keres­kedőház még fénykorában ren­delte meg a Mahirnál a falra festett „öröklétet", s most iga­zán nem is tudnak mit kezdeni a gigantikus méretű reklám­felirattal. De ez már a hirdető­társaság gondja. A Kossuth Lajos sugárúti egykori Vidia-házban ma már a felszámolást irányító Bross Holding is csak bérlő. A hatal­mas irodai gépezetből hírmon­dó sem maradt. A vezérigaz­gató egykori szobájából irá­nyítják csak a felszámolást. Dr. Tihanyi Ernő, a Bross te­rületi igazgatója és Rédli Kál­mán, a felszámoló helyi meg­bízottja is csak „vendég" az irodában. - Éppen két esztendeje, 1994. január 6-án kezdődött meg a felszámolás - mondja Tihanyi úr. A gyakorlatban másfél hó­napos késéssel indulhatott meg a munka, amelyre a bíróság je­lölte ki a Bross Holdingot. A cégnek ugyanis - közel hetven hasonló tranzakció kapcsán ­már jelentős gyakorlata van a cégfelszámolásokban. A Vidiánál azonban óhatat­lanul is kísért a múlt. Több fél­resiklott privatizációs kísérlet után 1992. októberében a sze­gedi „olajherceg", Molnár Sándor vásárolta meg a céget. Megpróbált csődegyezségre jutni a hitelezőkkel. Az akkor 850 milliós alaptőkéjű céget már 1,2 milliárdos adóssággal szorongatták. Végül Molnár nem fizette ki a közel 1?0 mil­liós vételárat, s a Vidia sorsa végleg megpecsételődött. - A menedzsment hatáskö­re azonnal megszűnt, mi pedig hatalmas, gyakorlatilag alig ér­Vásárhely felé au­tózva, a József Attila sugárút és a Budapesti körút sarkán a tíz­emeletes toronyház oldaláról még ma is ránk köszön a felirat: „Vidia". A nagymúltú cégnek már az újsá­gok híradásaiból is nyoma veszett. A fel­számolás éppen két esztendeje tart, s im­már napok kérdése, hogy a Vidia-biroda­lom végleg, papíron is megszűnjék. tékesíthető árukészlettel vettük át felszámolásra a céget. Meg­kezdődött a válságmenedzse­lés. Hírlik, a hatalmas árukész­let többsége már több mint tíz éve a raktárakban porosodott. Ennyi áru felmérése sem volt egyszerű, hát még az értékesí­tése. A felszámolás megindu­lásakor még mindig közel négyszáz alkalmazottja volt a Vídiának, akiknek a jövője egy cseppet sem lehetett kétsé­ges. - Nem tudtunk és nem is akartunk azonnal elküldeni mindenkit, hiszen a hatalmas Vidia-vagyont még működtet­ni kellett. A folyamatos leépí­tés mellett döntöttünk. Közben megkezdődött a meglévő készletektől való sza­Jogászbál Jogászbálból hagyomá­nyosan kettőt rendeznek Szegeden. Úgy lehetne eze­ket egymástól megkülönböz­tetni, hogy ősszel a hallga­tók, frissen végzettek, janu­árban pedig a gyakorló jogá­szok, a szakma reprezentán­sai gyűlnek össze egy kis mulatságra. A múlt hét péntekjén a Tisza Szálló termeiben bá­loztak a jogászok. Ezt meg­előzően egy tudományos előadást is meghallgattak az ügyvédség helyéről és szere­péről dr. Horváth Jenő, az országos Ügyvédi Kamara elnöke részéről, majd jöhe­tett a szórakozás. A bálon il­lusztris vendégek is részt vettek: itt volt többek között dr. Szalay István, Szeged badulás. A Vidia azonban nemcsak hatalmas árukészlet­lel, de nagyértékű ingatlanok­kal is bírt. - A lehető legkedvezőbb áron szerettük volna eladni, amit csak lehet. Ma már lát­szik, az előzetes felmérések­hez képest harminc százalék­kal többet tudtunk kihozni a Vidia-vagyonból. A jelzálogjoggal bíró há­rom nagy hitelezőt várhatóan 60 százalék körüli áron tudják majd kielégíteni, a kicsik vi­szont futhatnak a pénzük után. Az ingatlanokat nem adták el azonnal, hanem gyorsan bérlő­ket kerestek, abban bízva, hogy megszeretik új helyüket és vevők lesznek egy idő után! Ez a tipp a legtöbb esetben be is jött. Igaz, sok nagy raktár­levegőbe emelkedett. Volt is zsúfoltság a fák közötti tisztá­son, hiszen a nyolc hagyomá­nyos hőlégballon mellett a szlovén olajosdoboz és az óri­ási hőléghajó is felszállt. A Zeppelin hírnevéhez mérten tett is néhány méltóságteljes kört a város felett majd vissza­szállt ugyanoda, ahonnan fel­emelkedett. Az I. Dégáz nemzetközi hőlégballonfiesztát és Pick Nagydíjat - miként a név előtt álló szám is mutatja - hagyo­mányteremtő szándékkal ren­dezték meg. S hogy első alka­lommal Szegeden létrejöhetett ez a különleges találkozó az köszönhető a főtámogatóknak, a Dégáz Rt.-nek és a Pick Rt.­nek, valamint a többi támoga­tónak, a Délmagyarország Kft.-nek, a Bounty Pubnak, a TurTrans Nemzetközi Szállítá­si Kft.-nek (Mezőtúr), a Belve­dere Kereskedelmi és Szolgál­tató Kft.-nek, a Hozsanna Bili­árd és Kártya Szalonnak, a Jam Pub Sörözőnek, a Szegedi Vasutas Sport Egyesületnek, a Szegedi Környezetgazdálkodá­si Kft.-nek, a MacPalnak és a CarismArt Reklám- és Ren­dezvényszervező irodának. T. V. a Tiszában polgármestere, dr. Salgó László megyei rendőr-főka­pitány, dr. Merényi Kálmán megyei főügyész, dr. Géczi József országgyűlési képvi­selő, dr. Dobozy Levente, a Csongrád Megyei Ügyvédi Kamara elnöke és dr. Szabó András alkotmánybíró is. S természetesen az egyetemi oktatók, bírák, ügyvédek, ügyészek, akik a tárgyalóte­remben egymással szemben foglalnak helyet, ennek azonban itt nem volt jelentő­sége. A jogászbál nyitótáncát követően oldott hangulatban, nem csak szakmai kérdése­ken tűnődve töltötték az éj­szakát a jogászok. A. L. épületet kellett „feldarabolni", hogy piacképessé tegyék. Ma már csak egyetlen szolnoki részingatlan keresi a gazdáját. - Úgy tűnik, jól okoskod­tunk. Volt olyan hónap, ami­kor 7 millió forint folyt be bér­leti díjakból. A tavalyi év gyakorlatilag a folyamatos eladások időszaka volt a Vidiánál. Hiszen a cég két és félszer nagyobb összeg­gel tartozott hitelezőinek, mint amekkora vagyona volt. Min­dent dobra kellett verni. - Napok kérdése, hogy mi­kor zárjuk le a felszámolást. Többségében már csak admi­nisztrációs feladatok várnak ránk. Az elmúlt két évben külön gondot jelentett a négy me­gyés, sok telephellyel rendel­kező cég vagyonvédelme is. Akadtak, akik kifogásolták, hogy a Bross Holding nem­csak a felszámolást, de a va­gyonvédelmet is „házon belül" oldotta meg, mégpedig jelen­tős havi díjért. - Először is, a felszámolást irányító Bross Pénzügyi Ta­nácsadó és Vagyonkezelő Kft. nem azonos a Bross Vagyon­védelmi Rt.-vei - mondja dr. Tihanyi Ernő. - Másodszor, pályázat útján jutott a buda­pesti cég a megbízáshoz. Há­rom versenyző közül a legjobb ajánlattal. Azt mesélik a felszámolók, hogy az átadás-átvétel után na­pokon belül látszott, a hatal­mas értékű vagyon ebek har­mincadján senyved. Gyorsan kellett lépni. - Egyébként a Bross Rt. nem csak vagyonvédelmi, ha­nem tűz- és munkavédelmi fel­adatokat is ellátott a szerződés szerint, valamint gondnoki te­endőkkel is megbíztuk. Állítólag akadtak épületek, ahol a villanyvezetékeket nyolc éve nem is ellenőrizték, s kész csoda, hogy nem okoz­tak tüzet. A bejárások során el­képesztő dolgok derültek ki. - Egy vagyonvédelmi szer­ződés bizalmi kérdés, mi pedig ma is úgy ítéljük meg, hogy helyesen döntöttünk. Egyéb­ként én magam kértem egy vizsgálatot az ügyben. Megáll­apították, minden szabálysze­rűen történt - állítja dr. Tiha­nyi Ernő. Napok kérdése, meddig lé­tezik még papíron a Vidia. A Dél-Alföldön azonban még évekig utóéletet élhet a házfa­lakon, reklámtáblákon és te­lephelyek alumíniumtábláin. Hamarosan a bíróság kimond­ja a cég megszűnését. És ezzel vége. Volt egyszer egy Vidia. Rafoi Gábor LOMBARD TANKÖNYVBOLT Tankönyvek, segédkönyvek, szótárak, mesekönyvek, szakkönyvek nagy választéka!!! Egyes termékek 30%-os árengedménnyel! Szeged, Budapesti krt. 5. (volt Lila Akác étterem) Tel: 62/482-776. Autonómiakonferencia Szegeden Háromnapos megbeszélést tartottak Szegeden a kárpátaljai, a romániai, a szlovákiai és a szerbiai magyar kisebbségi érdekvé­delmi és politikai szervezetek. A Szegedi Magyar Kisebbségi Iroda és az Tisza parti város önkormányzatának kisebbségi ta­nácsnoka által szervezett hétvégi összejövetelen képviseltette magát a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Vaj­dasági Magyar Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Kultúrális Szö­vetség, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség és a szlo­vákiai Magyar Polgári Párt. Dr. Mécs László, a szegedi önkormányzat kisebbségi tanács­noka, lapunknak elmondta, hogy a háromnapos rendezvény egyetlen témája az autonómia-koncepció és annak gyakorlati megvalósítása volt. A résztvevők megismerkedhettek a határa­inkon túl működő magyar poltikai közösségek önrendelkezési elképzeléseivel, véleményt cserélhettek a helyi sajátosságokat tartalmazó koncepciókról és az egyes régiókban uralkodó aktuá­lis politikai helyzetről is. K. F. Szárnyas csigák a hó fogságában (Folytatás az 1. oldalról.) A fieszta első versenynapja péntek volt, reggel kilenckor rókavadászat kezdődött. A ró­ka szerepében ezúttal a sörö­süveg alakú formaballon dí­szelgett, mely gyorsan fel­szállt - a többi ballon pedig követte egészen Maty ér mel­letti leszállóhelyig. Á számot a győri Becz Rita nyerte - a sörösüveg mellett landolt -, a legemlékezetesebb alakítás mégis az egri Szárnyas Csigák csapatáé volt. A csigák ugyan­is nem a földút mellett szálltak le, hanem jóval beljebb a szántón, az értük érkező UAZ­ról pedig gyorsan kiderült, hogy korlátozott terepjáró ké­pességekkel rendelkezik. A sofőr a hó alatt ugyanis meg­talált egy méretes keresztba­rázdát, szabadulás közben pe­dig néhány perc alatt a tenge­lyig ásta magát a kocsi. Négy csapat pilótái próbálták az au­tót kirángatni, végül egy trak­tor mentette meg a csigákat. A péntek délután is az Tolvajok a buszon. Az elmúlt héten több olvasónk telefonált, hogy a trolin, a villamoson, vagy az autóbu­szon kilopták táskájából ér­tékeit. A tolvajok ügyesen, észrevétlenül dolgoznak, ne­héz őket leleplezni, minden­ki vigyázzon pénztárcájára, kézitáskájára. Pénteken dél­után a 7l-es buszon nyitot­ták ki egy hölgy retiküljét, aki azt kéri, ha valaki a fon­tos iratait esetleg megtalálja, juttassa vissza elmére. Átíratás és sor. A 428­657-ről telefonáló olvasónk amiatt panaszkodott, hogy nem elég az autóátíratás bor­sos összege, az ügyintézésre rámegy az ember egész nap­ja. Úgy gondolta, a rendőrsé­gen sorban állók, mérgelő­dök közül valakinek ezt a bosszúságot nyilvánosságra kell hoznia - ezért hívta a Csörögöt. Röviden. A Pulcz utcá­ban találtak egy rendszámot - FCR 150 -, a Dégáz teher­Kedves Olvasóink! Közérdekű problémái­kat, észrevételeiket és tapasztalataikat az elmúlt héten munkatársunkkal, V. Fekete Sándorral oszthatták meg, ezen a héten Fekete Klára várja hívásaikat a 06-60-327-784-es telefonszámon, munkanapokon 8 és 10 óra között, vasárnap pe­dig 14-től 15 óráig. Fel­hívjuk olvasóink figyel­mét, hogy Szegedről is valamennyi számot tár­csázni kell. Ha ötletük van a Fekete pont cfmű rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák szerkesztőségünkkel! F.lveszett tárgyakat, ku­tyákat, stb. kereső olvasóink kedvezményes hir­detésben tehetik közzé mondandójukat. Hirde­tésfelvétel 7 és 19 óra között a Sajtóházban. portáján átvehető. Az algyői­ek igen zokon veszik, hogy buszjáratukat elterelik, ugyanis sokan éppen a 32-es vonalán választottak gyer­meküknek iskolát. Olvasói kérdésekre válaszolva: nincs arról szó, hogy megadóztat­nák a nyugdíjakat; egyelőre nincs lehetőség rá, hogy va­laki csak troli-, vagy csak villamosbérletet vásároljon. ügyességi verseny jegyében telt, hiszen a Tisza-parton a pózna végén kétméteres Pick­szalámi lógott hívogatóan. Jöt­tek is sorban a versenyzők a legkülönbözőbb irányokból, ám a meder szélén kialakult turbulencia alaposan megtré­fálta őket. A számot végül a cseh Michael Suchú nyerte - ő hat méterre tudta megközelíte­ni a csemegét. A legnagyobb sikert mégis a debreceni Végh Sándor aratta, aki a meghiú­sult szalámileakasztás után a rakparton landolt ballonjával ­a közönség pillanatok alatt körbefogta kosarát. A Tisza fölött beerősödött szél sajnos az esti programot is megkurtí­totta, hiszen a Zeppelin alakú hőléghajó és két ballon felállí­tása után abbamaradt a füg­geszkedés, mivel a szélroha­mok a kandeláberekre akarták sodorni a kupolákat. Másnap reggel azonban minden bepótoltak a ballono­sok, szombat reggel a Liget haváról az összes szerkezet a Veronka Meglepődnének, ugye, ha egy nap nem divatzene szól­na a bevásárlóutcában, hanem Johann Sebastian Bach valamelyik templomi fúgája, teljes hangerőn. Az ötlet Mi­lán Kundéra egyik régényéből való, s a szerző talán már ki is próbálta Párizsban, hogy „ Bach szigorú szépsége fe­nyegető figyelmeztetésként hangozzék a világnak, amely rossz útra tért". Amit viszont magam láttam, annak nem volt mennydörgő hangereje, a szépsége meg végképp nem volt szigorú. A Kárász utcában, ott ahol már megszokta az ember, hogy magába roskadt szájharmónikás szuszog va­lami táncdalt, vagy fésűn népzenét cincorászik egy juhász ­kalapos hegylakó, egy este, mintha külön térből jött volna, templomi Bach-zenét énekelt egy kislány. A havazáshoz készülődő januári estén köd bélelte az utcát, s ez úgy tom­pította a városi zajokat, mint a színházi brokát. Veronka műgonddal és átéléssel énekelt, mintha a Bach utáni em­beriség nem szenvedne szüntelenül attól, hogy amit dicső egységbe foglal estére, azt hajnalban széthullás fenyegeti. Az ének után Veronka meg-meghajolt, valahányszor elra­gadtatott közönsége aprópénzt ejtett manókalapjába. Ap­jára nézett, aki nem kevésbé szertartásosan visszavonulva, a háttérből bólintott, és akkor Veronka új énekbe, egy ro­mantikus spirituáléba fogott. Egyszer nekem szegezték a kérdést, hogy esztétikai meggyőződésünkön kívül köti-e korszerű gondolat életün­ket Bach, Haydn, Mozart vagy Verdi zenéjéhez? Mivel a korszerűség anyagi életfeltételeink rabja, be kellett lát­nom, hogy nincs ilyen eszme. Bach hallgatása közben kor­szerűtlenek vagyunk. Minél inkább elragad a Bach-zene isteni vétetésű harmóniaköltészete, annál inkább kivonó­dunk saját világunkból, hogy korszerűtlen módon Ludwig Bauer, Bach-zenét hallgató XVlll-ik századi lipcsei folto­zóvargának az isteni mindenhatóságtól borzongó bőrébe kerüljünk. Mármost, ha Ludwig Bauerként ma kiállunk egy forgalmas körútra és félórát arra szánunk, hogy be­nyomásokat gyűjtsünk az életről, akkor derék foltozóvar­gánk bőrét az isteni irgalom helyett a pokoli zaj és bűz fogja borzongatni. Az utcai hangokból szerzett benyomá­sainkat, amelyek kétségkívül korszerűek, képtelenség összehangolni a Bach-zenével, pedig a mester aztán értett ahhoz, hogy a maga korának hangforrásait beépítse mű­vébe. Az utcára lépve tehát Ludwig Bauerünk kimúlik és ha nem őrizzük meg a múlt iránti befogadóképességünket, előbb-utóbb szellemi származásunk se jelent majd többet elakadt konzervatívok fejbogaránál. Nem szándékom fel­találni Platón eszméit, de gondoljunk bele: hol, milyen szférában létezik az emberiesség legfontosabb érzelmeit legtöbbször kiváltó „valóság"? Megvan még Bach XVlll­ik százada? Egytől egyig halott benne mindenki. Létezik tán a valóságban az élő Garcla Marquez Száz év magá­nyának Macondója ? Vajh, egy regény újság negédes hősei, de legalább a Dallas feltámadt Bobbyja? Vagy létezik az a világ amelybe magát képzelve a minap rángva-hörögve géppisztolyozott az ablakom alatt egy magányos fiúcska? Az ember könnyűszerrel befogadja és átéli a materiálisán nemlétező dolgok valóságát. Különös játéka az elmének, hogy erre az is képes, aki Isten létét, mint princípiumot ta­gadja. Ez jutott eszembe az utcán tetőtől talpig korszerűtlenül, de annál nagyobb odaadással éneklő Veronkáról. Az éle­tünk a múlt korszerűtlenségével teljes. Tudatunk alatt megülve ideák avara van, amelyre mint egy őszi tölgyer­dőben, újabb levelek hullnak alá. Életet szívhat belőle bárki, aki megfelelően érzékeny gyökereket tudott ereszte­ni a múltba. Panak Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents