Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-25 / 21. szám

8 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1996. JAN. 25. A puszta logika itt is nagyot botlik. Naponta olvassuk az újságban, a Tisza vízállása ennyi meg ennyi Ilyenkor, áradás idején centiről centire követjük, és tudomásul vesszük, hogy most a legsebesebb a folyónk. Azért folyó, és nem tó, mert folyik. Nincsen megállása, úgy folyik. Hogyan lehet egy folyton folyó valaminek „vízállása"- Legalább akkora abszurdum, mint az, hogy „letetőzik". Régen elsütöttem már saját abszurditásomat, most csak visszaidézem: dr. Vágás István vizesmérnöknek, a műszaki tudomány doktorának, címzetes egyetemi tanárnak a feje vízállásokkal van tele. Kapásból mondja szinte minden jelentősebb folyónk kritikus számait. Bár most is megérné bizonyításként előcsalni soha el nem vizesedő memóriáját, igyekszem ellenállni a csábításnak. A praktikus napi gondolatok helyett csemegézni jöttem hozzá, hiszen • Anekdoták a vízről Becsapni a hatóságot? saját szakmájáról nála jobban anekdotázni talán senki se tud. Mintha beprogramozva várná fejében a sok történet a pity-pötty gombok megnyomását, és úgy ömlik elénk, mint pénznyerő automatából az aprópénz, csak alá kell tartanunk a noteszunkat. • Volt egy nagyszerű munkatársa, a nevét kegyeletből csak Józsiként Írjuk le. Pofonegyszerű észjárással oldott meg olyan gubancokat, amelyekben főhivatalok éle, rendre kicsorbult már. Hetényegyházáról indult egyszer a panasz, hogy építkezési melléktermékként valakinek ihatatlan vfz lett a kútjában. Élt legalább jelszóként, hogy a nép államában a nép egyszerű fiának a kútja csak tiszta lehet, eljutott a panasz a főhatósághoz. Mit tud egy picinyke kúttal kezdeni egy hatalmas főhatóság? Legföljebb akkor tudna, ha maszek lenne az építő, mert azt úgy meg lehetne büntetni, hogy arrul koldulna. Rágódik rajta egy kicsit, aztán átküldi kivizsgálásra a kutatóintézetbe. Akta lesz belőle tehát, és akták nálunk legföljebb forradalmas vészhelyzetekben tűnnek el. Megrágja a kutatóintézet is, aztán tovább küldi biztató szavak és elintézési határidók kíséretében a vízügyi igazgatóságnak. Ürgetik-forgatják itt is, amíg a lánc-lánc-eszterlánc szabályai szerint ki nem köt az aktacsomag a fönt meg nem nevezett munkatársnál. Ahogy a szódás is a lovát rúgta fenéken, ha nagy volt a baj. Neki már nincsen hová tovább csúsztatnia, beül a gépkocsiba, és el is éri a panaszost. - Miért nem az építőtől kéri a kártérítést? Aki mellékalapál a szeg fejének, az egyenesítse ki! - Megegyeztünk mi, kérem szépen, azon minutumban. - Akkor meg mit akar? - Azt hittem, a vízügytől is kapok valamit. - Tehát be akarta csapni a vízügyi hatóságot? Szikrát hány a szem, kemény a kérdés, hápog az Dr. Vágás István a Tiszánál. (Fotó: Enyedi Zoltán) atyafi, és legfőbb igyekezete bebizonyítani, hogy ez az egy hatóság, amelyiket semmiképpen nem akarna becsapni. Jegyzőkönyvbe Íródik azon melegében, hogy a kártérítés után semmi további követelése nincsen. A lánc-lánc-eszterlánc most visszafelé működik, és mindenkinek jegyzőkönyvileg hozatik tudomására illő alázattal, hogy a hatalmas kutatási költségeket igénylő ügy végleges lezárása elintéződött, összesen harmincegy forintos költséggel. Ennyi volt évtizedekig a napidíj. • A Dongér partjáról is útnak indult egy másik panasz, de most a rádióhoz: irtózatosan büdös a vize, akik ott laknak, el nem viselhetik. A jelszó itt is jelszó, a nép államában a nép egyszerű gyermeke nem szívhat büdös levegőt, elindul megint a láncolat, ahogy az előbb - főhatóság, kutatóintézet, vízügyi igazgatóság vízminőségi felügyelete -, és megint kiköt Józsinál. Azonnal kikétszerkettőzi, alapvető baj az iszonyatos aszály, mert ilyenkor annyira kiszárad a Dongér, magát is alig vonszolja, de az időjárásnak ő se parancsolhat. Fogja magát megint, és erősen kockáztatva a napi harmincegy forintot, kiszáll a helyszínre. Sasnak való szemeivel földeríti, az történt, ami mindig történni szokott: ha kicsi horpadás van valahol a föld kerekén, és megáll benne a víz, másnap már beledobnak egy gumiabroncsot, harmadnap egy rozsdás tűzhelyet, negyednapon a használatból kimúlt sezlont, egészen addig, amíg valami még belefér. Előszólítja a panaszost, és a nép egyszerű szavaival meggyőzi, utána pedig jóságos jegyzőkönyvbe is foglalja a megdönthetetlen igazságot: „A parti érdekelt lakosság akkor teszi helyesen, ha a szemetet, a hulladékot, és az állandóan rothadó anyagot más módon semmisíti meg, és nem dobja állandóan a vízfolyásba." Ez is van akkora igazság, megjárja a Magyar Tudományos Akadémia szákbizottságait is. • Hagyjuk el Józsit, vegyük elő Gyurkát. Tudományos potentát ó, mindenki ismeri városunkban, azért nem frjuk ki teljes nevét. Még a méltán híres hetvenes árvíz előtt történt, hogy a vizes főmérnök fölszólalt a szegedi tanácsülésen: ha még egyszer elvinné a várost a Tisza..! A Boszorkánysziget töltésében annyira elszaporodtak a norvég patkányok, olyan lett a gát, mint a rosta lika. Azonnali föladat: ki kell kutatni a patkányok életmódját, és meghozni ellenük a szükséges szankciókat. Hatalmas költség tud lenni egy ilyen kutatás, és sokáig eltarthat. Folyómenti tengeri kígyó ebből is lehetett volna, ha elő nem állt volna Gyurka. Ásót fogott, „föltárta" egyetlen lapátos társával a gátat. és azt találta, más rágcsálók is fúlják a töltést, de kosztja mindnek a gabona. Alapos ember lévén, mindből megfogott néhányat, és lenyúzott bőrüket mellékelte a tudományos jelentéshez. Ilyet se pipált még a magasságos vízügyi hivatal! Hová iktassa azokat? A javaslata is pofonegyszerű volt: meg kell szüntetni a magtárat, és ki kell javítani az agyonfurkált töltést. Máig nem tudja Szeged népe, ennek köszönheti, hogy második nagy nekirugaszkodásában nem mosta el a Tisza. Áldassék érte Gyurkánk esze. • És a fantompör? Történt, hogy öntözéshez víztárolót rendelt az egyik' szövetkezet. (Fólia akkor még nem volt.) Engedély kell ahhoz, és mindenképpen terv, pénz viszont akkor is kevés. Megrendelte tehát a tervet is, de a szerinte drága szigetelésről lemondott. Laza talajon vezették a vizet a szintén laza talajú tárolóba, egy része kézen-közön eltűnt. Jogvita támadt, a szövetkezet azt állította, a tervben is eleve szerepelnie kellett volna a vízzáró bélésnek, és ehhez kellett volna tartamok magukat a tároló építőinek is. Kilencéves pör lett belőle! A „volnák" pőreként emlegetik ma is. Ha lett volna szigetelés, mennyi víz szivárgott volna el? Időközben divatba jött a fólia, megállapították tehát, mennyi kellett volna, és annak az átszámított árát fizesse meg a megépítő. A számítások kiigazítását kérte a vízügy, azt állítván, a csatornáknak csak egyharmada hatol be a talajba, a kétharmada a terepszint fölött van, a vízvesztésért tehát nem lehet felelős. Tizenötmillióra duzzadt a kártérítési igény időközben, amikor az még iszonyatosan nagy pénz volt, kilencéves osztás-szorzás után 150 ezer maradt. - Ki állta a pör költségeit? - Mindkét fél illetékmentességet élvezett, tehát az államra hárult. így könnyű! • És a minden évben támadó békalencse? - Legnagyobb érdekessége, hogy mindenki azt mondja, nagyon jó kacsaeledel. A baj csak az, hogy a kacsa ezt nem tudja. Az első hivatalos megbeszélésen enyhe célzatossággal lencseleves volt ebédre, és lencsefőzelék. A debreceni körzet emberei azt mondták, akinek nem tetszik, fogja ki, mi pedig azt hajtogattuk, azé a békalencse, aki megtermeli. Meg lehetne csapdázni mindjárt a halastavak kijáratánál, de saját piszkát mindenki exportálni szereti. Harminc éve nem jutottak előbbre. • Tőle hallottam először a görög bölcs szavait, miszerint a vizek járása kiszámíthatatlanabb, mint a csillagoké, de mégis fölállított egy holtbiztos elméletet ő is. Mundiál-ciklusnak nevezték el azt az esőzést, amely a futball-világbajnokságok idején teremt árvizeket. Annak idején, 1954-ben esőkért imádkozott a magyarok ellenfele, hogy csapatunk félelmetes technikája ne érvényesüljön. Lett is annyi, alig tudták megfékezni a Dunát. Ugyancsak együtt volt a világbajnokság és a vlz 1962ben, 1966-ban, 1970-ben és 1978-ban is. - Nem volt viszont árvíz 1982 óta, de nem is szerepel azóta jól a magyar csapat! - Pistám, ez szentírás? - Erős kivételekről mindenki tud, de a vízügyesek szerint ezek csak erősítik az összefüggéseket... Horváth Dezső Újság(író)-olvasó találkozó Olaszországban több halálos áldozatot követeltek a szilveszteri petárdázások. Hazánkban rendkfvüli esemény nem történt, adták hírül a rádióban és a sajtóban. Nem a rendőrségen múlott. Nem mesél a krónika az idős, beteg emberek állapotának rosszabbodásáról, meg néhány gyermek ijedtség okozta sokkos állapotáról, meg úgy általában az emberek nyugalmának a zavarásától. Ugyan ki az, aki élvezte a több héten át tartó robbantásokat, a riogatásokat? Az elmúlt években talán soha annyi petárdát nem robbantottak, mint 1995 végén. A szomszédos lépcsőházban 25 darabot egyszerre. A hatalmas detonáció után a lakók a rendőrségre futottak ijedtségükben. Elképesztő: hogyan tudnak ilyen mennyiségű robbanó szerkentyűt becsempészni az országba, Szegedre. Az újrókusi városrészben tudtommal két-három pirotechnikai bázis működött. Az illegális centrumokat nem volt nehéz felderíteni. Vajon sikerült-e a rendőrségnek ezeknek a nyomára bukkanni? Mindenesetre a petárdák folytonfolyvást robbantak, reggeltől késő estig, szórványosan még az új év első napján is. A Kisteleki utca és a Kukovecz Nana utca kereszteződésében egy-egy félórát egy rendőrautó parkolt az ünnepek alatt. Robbantás esetén a rendőr és a rendőrhölgy ki sem szállt a kocsiból. A fenti „lázas aktivitás" láttán felmerült bennem: vajon milyen hatékony lehet úgy általában a rendőrség tevékenysége, a súlyosabb esetek megelőzésére irányuló intézkedése? Jó néhány eset kapcsán én szkeptikus vagyok. Megalkuvást, a negatív tendenciák iránti engedékenységet, túlzott toleranciát tapasztalok. Mindaddig így megy ez, amíg egy-egy konkrét jelenség kapcsán a tragédia be nem következik. Takács József Tisztelt Takács Józsefi Osztom a petárdázás elleni felháborodását, jómagamnak is okoztak „ijesztő" perceket a robbantgatók. A fejem azon is „eldurrant", hogy némely vásott gyerekek és ifjoncok szüleik tudtával, sőt, azok asszisztálásával pukkantottak, „szórakoztak". Éppen ezért én elsősorban felelősségteljes szülőkért kiálltanék, s csak aztán rendőrért. Meglehet, Önnek van igaza, s elsőbben kellene a rendőri példastatuálás. Mindazáltal a petárdadurranás azért nem késztet arra, hogy okán a rendőrség munkájának általános hatékonyságát kellene negatívan minősíteni... Tisztelt Szerkesztőség! Betegségemre endokrin szakorvos engedélyezi az éves gyógyszermennyiséget. Rendelése alapján a Pharmafontana 507. sz. gyógyszertár (Budapest, Dorottya u. 13.) az első százdarabos mennyiséget postai utánvétellel megküldi. A háziorvos (íja meg a második receptet, amit a beteg elküld a patikába, vagy személyesen kivált. A csomag postaköltsége, illetve az útiköltség jelentős. Egyszerűbb lenne, ha a budapesti gyógyszertár a megyék székhelyeinek kijelölt patikáiba küldené a szükséges mennyiséget. így kevesebb költséggel hozzájuthatnánk a létfontosságú gyógyszerhez. Hároméves tapasztalatom alapján Írtam soraimat. Kátai Ferenc Kedves Kátai Úr! Pirulája valóban keserű. A gyógyszerhez jutás komplikált és mesterségesen drágított. Sajnos, nemcsak az Ön számára. Igaza van, biztosan lehetne ésszerűbben. A tendencia azonban éppen ennek ellenkezőjét mutatja: az új receptek procedúrájával orvosnak, betegnek máris meggyűlt a baja. Egészségünket a taj(tékozás) méginkább ki fogja kezdeni. Sz.FA. • Pedagógus-idegenvezető Száz kilométerenként egy dia Abban az évben született, amikor a csillagászok felfedezték a Naprendszer kilencedik bolygóját, a Plutot. Ezt érdekességképpen mindig el is mondta tanítványainak. Nem tősgyökeres szegedi, hiszen tízéves korában került a Tisza partjára. Elvégezte a Klauzál Gábor Gimnáziumot (a Radnóti jogelődje), majd diplomát szerzett a József Attila Tudományegyetem földrajz-geológia szakán. De nem érte be ennyivel. Magánszorgalomból tovább tanult, s elvégezte az Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Főiskola idegenvezetői szakát is. téves szerződést kötött vele. 1993 óta önálló idegenforgalmi vállalkozóként a városnéző „Panorámabusz" idegenvezetője. Rimóczy Károly egyébként nem most kezdte a szakmát; hatvankilenc óta vezeti az idegent szűkebb pátriánkban. „A huszonhét év alatt a legrövidebb idegenvezetésem harminc perces, míg a leghosszabb egy hónapos volt. Előbbi esetben a Széchenyi teret, utóbbiban pedig Észak-Európát mutattam be a turistáknak." Némi fejtörés és számolgatás után azt is megmondta, hogy '69 óta körülbelül hány kilométert tett meg bel- és külföldön. Nos, közel 300 ezret. Nincs olyan európai ország, ahol ne járt volna. Az utak alatt mintegy háromezer diafelvételt készített, amiket szépen fel is használt földrajz óráin. Mondanom sem kell, a diákok imádták. Rimóczy Károly az idegenvezetést komplex dolognak tartja. „A Panorámabusz utasainak például nem leckét mondok fel, hanem életközeibe viszem Szeged történetét, beleszőve a jelent is. A látogatókat mellbevágja például, hogy mennyi alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézmény van a városban. A lapos, száraz és unalmas szöveg helyett próbálom eladni, propagálni a város idegenforgalmi programjait. Megpróbálom a múltat megjeleníteni. A jelentős történelmi események és műemléki látnivalók mellett nagy hangsúlyt fektetek a Tisza bemutatására és a szegedi gasztronómiára." A tanár úr vendégkönyvében a japántól kezdve az arabon át mindenféle náció megtalálható. Hálásan köszönik magyarok és nem magyarok Rimóczy Károlynak azt a sok szépet, amit láttak. „A tapasztalat azt mutatja, hogy a városba látogató vendégek - legyenek azok belföldiek vagy külföldiek - elégedettek Szegeddel, és szebbnek tartják, mint a helyi polgárok." A tanár úr tervezi, hogy a közeljövőben könyvet fr Csongrád megye turisztikai látnivalóiról. Emellet az alma mater névváltásával kapcsolatos dokumentumokban kutat, mivel a Radnóti Miklós Gimnázium 1998-ban ünnepli majd százéves fennállását. Sz. C. Sz. Rimóczy Károly tanáridegenvezetőnek már nem kell sokat aludnia, hogy ingyen utazhasson a villamoson, trolin és vonaton. A tanár úr 1969-ben alapította meg a Radnóti Miklós Gimnázium kispályás tanár futballcsapatát. „Tudja, korábban én is rendszeresen játszottam a Délmagyarország ellen. A hetvenes évek óta tartó tanár-újságlró párharcnak azonban jó ideje már csak nézője vagyok. Úgyis mondhatnám, én vagyok az egyszemélyes B-közép." A tanár úrnak pályája során mindöszesen két munkahelye volt. Az egyetem elvégzése után a kisteleki gimnáziumba került, ahol a tizennégy esztendő alatt végigjárta a pedagógus szamárlétrát; volt köztanár, osztályfőnök, igazgatóhelyettes és igazgató. Az alma materbe 1969-ben került vissza, s innen ment nyugdíjba 1991ben. Nyugdíjaztatása után a konkurencia, a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium kéRimóczy Károly: „Életközeibe viszem Szeged törtenetet, " (Fotó: Somogyi Károtyné)