Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-24 / 20. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1996. JAN. 24. Iskolaszentelés Tápén Nem túlozunk ha azt ír- az elmúlt fél évszázadban S

zeretem a munkámat. Magam választottam a napközis nevelői feladatkört. Örömforrás számomra a gyerekek között töltött idő, s arra törekszem, hogy taníványaim számára is az legyen. Ezért akár örülhetnék is annak, hogy február elsejétől a heti kötelező óraszámunkat kettővel fel akarják emelni. Nem örülök. Akkor ugyanis havonta plusz kilenc órát dolgozna minden napközis nevelő a tavalyi fizetéséért. Ellentmondásnak tűnik, hogy miközben az óraszám felemelését tervezik, a napközis foglalkoztatási idő hárommal, nyolccal, kilenccel kevesebb lesz (első-második, harmadik-negyedik osztályban, felső tagozatban) a tervezet szerint, amit a januári közgyűlés elé fognak tárni az illetékesek. Miután nem biztosított, hogy a fennmaradó időben lesz munka a nevelőknek, sorsa teljességgel kiszámíthatatlan. Ha csoportösszevonásra került sor, félek, tartalmilag a napközi nem lesz más, mint gyermekmegőrző. Az igaz, hogy közel száz évvel ezelőtt abból a célból jött létre, hogy meleg helyet s ételt kapjanak a rászorulók, de úgy vélem, ma ennél jóval fontosabb szerepe is van. Várhatóan a szaktanárok óraszámát is fel fogják emelNapközisirató ni, ami ismételten a napközis munkaidő rovására mehet. Attól tartok, mindez a napközik megszűnéséhez vezet. Oka mindennek a város anyagi helyzete, amely sajnos eddig ismeretlen volt számomra. Szeretném azonban átlátni. Úgy vélem, ahogy egy családban is fellelhető, hogy például egy adott hónapban a család valamely tagja túlköltekezett, úgy a nagyobb közösségekben is ismertek a döntéshozók. Ebből a szemszögből nézve tehát „ország" vagy „város" nevű döntéshozó nem létezik. Név szerint hoz valaki döntéseket, amiért felelős. Szeretném úgy érezni magamat kis hazámban, a városomban, mint a családomban. Ahol a gyerekek is tudják előre, hogy egy mai megszorító döntés (például egy divatos bakancs vagy egy farmer megvásárlásának elhalasztása) konkrét jövőbeni eredmény, például nyaralás érdekében történik. De ők ekkor még választhatnak: lemondanak a nyaralásról, vagy dolgoznak, hogy legyen pénzük, stb. Érdekeltek a megoldásban. Én is látni szeretném a célt. A perspektívát, amiért áldozatvállalásra szorítanak. Hihessem, hogy a gyermekeimnek már nem lehet majd azt mondani, hogy a város anyagi helyzete miatt nem lesz állásuk. Szeretném tudni, hogy ha most a napközisek bőrén megspórolunk ennyit és ennyit (pontosan kiszámolható), akkor mennyi idő múlva nem lesz hiány. S nem milliós hiányokról értesülünk majd, hanem az elsó „filléresről". Ebben tehát érdekeltek lennénk. Úgy, ahogy azok a képviselők, akik (ahogy a Köznevelés dec. 15-i számában olvashattuk a Fejér megyei Nagykarácsony község önkormányzatának képviselőiről) tavalyi tiszteletdíjukból, egymillió kétszázezer forintért alakították át a kazánházat az iskola tornaszobájává. Munkám során igyekeztem tudatosítani tanítványaimmal, hogy felelősek vagyunk a tetteinkért. Nyolc éves tanulóim a napköziben néhány hónap alatt megértették, hogy van választásuk. Senki nem azért rúg bele a társába, mert az a másik szidta az anyját, hanem azért, mert bele akar rúgni. Egy ilyen esetet közösen megbeszélve napköziseim számtalan más megoldást soroltak: elfordulok tőle, elmegyek onnan, egyik fülemen be, a másikon ki, befogom a fülem, szólok a tanárnéninek, én is mondom neki stb. Metértették, hogy a sorsukat a kezükbe vehetik, ahelyett, hogy másokat hibáztatnának, panaszkodnának. Megoldást keresnek. Azt gondolom, most is van választás. Ha több millió felnőtt is összedugja a fejét, megtalálja azt a megoldást, ami mindenki számára megfelelő. Úgy tapasztaltam, hogy annak a gyereknek, akinek legalább egy területen észrevesszük a tehetségét, sikerélményt, önbizalmat adunk, aminek hatására jókedvű, kiegyensúlyozott, egészséges lesz. Akár egy felnőtt, aki örömmel végzi a munkáját. Most elszomorodott, bizonytalanságban lévő kollégákkal találkozom. Lesz-e minden nevelőnek ereje így életörömöt sugározni a tanítványok felé? Vagy felnevelünk egy céltalan, szomorú nemzedéket? Tényleg megéri a tervezett változtatás? Dr. Feleky Gáborné napközis nevelő olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt irások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Dáci köszönetek „Kis gazdaságosság0 Köszönet Férjem, ki súlyos beteg 1995. december 28-tól 1996. január 1 l-ig az Újklinika neurológiai osztályának betege volt. Rendszeresen látogattam, és nem tudtam úgy bemenni hozzá, hogy ragyogó tiszta ne lett volna. A hófehér ágyneműt és pizsamát szükség szerint cserélték. (In szeretném megemlíteni, hogy nem volt önellátó.) A professzor úrtól a takarító nőig készségesen segítették férjemet minden ellenszolgáltatás nélkül. Köszönet az ápoló gárdának, akik borotválták is. Kecskés Lászlóné Mécs mellett A második világháború után, ahol éltem, no meg a szomszédos falukban, nagyon sok helyen mécsessel világítottak szobákban és az iskálókban. Ezekhez repce-, vagy napraforgó-olaj kellett, amit a tótkomlósi malomban sajtoltak. Néhányan még sertészsírral is világítottak. Jelentős szerepe volt a kanócnak, mely barhent anyagból készült, ez szívta magába legjobban az olajat. A mécsesül szolgált üveg, bögre, vagy erre a célra bádogból készült edénybe olajat öntöttek, majd a kanóc végét meggyújtották. Ilyen világosság mellett sok gyerek tanult, olvasott, vagy házi leckét készített. Ma már az ember nem is hinné, hogy a második világháború után mi mindenen mentünk keresztül. Komoly Pál LAST MINUTE ÚTON LAST MINUTE ÁRON - Velencei karnevál febr. 15-18-ig félpanzióval 13 000 Ft/fő - Nizzai karnevál márc. 1-4-ig reggelivel 21 900 Ft/fő TOUR-MIX UTAZÁSI IRODA Szeged. Attila u. 14. Tel.: (62) 328-879 Meglepődve olvastam az 1996 január 11-i Délmagyarban az FKGP „Pénzügyi lidércnyomás" című cikkét. Nemrégen úgy nyilatkozott a pártelnök, hogy ők társadalmi munkában dolgoznak (ezt akkor nevetségesnek tartottam), akkor pedig a milliókat takarosan be lehetne osztani. Senki nem kényszerltette a pártot, hogy saját szervezésében finanszírozzon egy tüntetést. Senki nem utasította, hogy Tajvanra kiránduljon feleségével együtt. Nem kértük, hogy amerikai kirándulásuk kapcsán a magyar nép nevében nyilatkozzon. A magyar nép nem adott neki felhatalmazást, mégis megtette. Ha nekünk takarékoskodni kell, akkor az mindenkire legyen igaz. Ha jók az értesüléseim, akkor a pártelnöknek a drága nyugati kocsi mellett még helikopter is rendelkezésére áll, ezzel járja toborzó körútját. Az a tisztességes, becsületes ember, aki ledolgozott negyven évet, két-három műszakos munkarendben, kemény fizikai munkát végezve, az kap 8-10 ezer forint nyugdíjat. A belső része összeragad a csirkefejtől, meg a csirkelábtól, annak azt ne mondják, legyen türelemmel, imádkozzon, majd az Isten megsegíti. Én javasolnám az FKGP-nak, próbáljon ilyen elvek alapján élni és takarékoskodni. FohászKarácsony előtt néhány nappal a községi könyvtár zenés, műsoros estet rendezett a Dóc községben élő nyugdíjasoknak. Felléptek: a Budai Sándor citerazenekar, Sándorfalva, a Dóci Aszszonykórus és a Dóci Általános iskola tanulói. A nyugdíjasoknak szerény csomagokkal kedveskedtünk a dóci Vegyesbolt dolgozói és Bürgés Katalin vállalkozó által felajánlott ajándékokkal. A nyilvánosság előtt szeretnék köszönetet mondani a fellépőknek, akik szabadidejüket nem sajnálva, önzetlenül szórakoztatták az idős embereket. Itt köszönöm meg valamennyi segítőmnek a közreműködést. Valamennyiüknek kívánok sok sikert és jó egészséget további munkájukhoz. Tóth Margit könyvtáros kodjon, a csoda hátha bejön, sohasem lehet tudni. Nekünk nem jött be. Lázár Lajosné nyugdíjas A dóci általános Iskola és óvoda karácsonyi ünnepségén nagy meglepetés érte gyermekeinket. A képviselőtestület ajándékkal kedveskedett valamennyi kisgyermeknek. A kicsik és nagyok boldogan bontogatták a csomagokat. Öröm volt látni felhőtlen, kíváncsi tekintetüket. Köszönjük a képviselőtestületnek, hogy igazi meglepetést szereztek gyermekeinknek. Valamennyi képviselőnek jó munkát kívánunk ebben a nehéz gazdasági helyzetben, ha az elkövetkező években is (gy szívükön viselik községünk sorsát, csak elismeréssel szólhatunk áldozatos munkájukról. A dóci szülők nevében: Biczók Imre, Milos Zoltánná, Bürgés Katalin, Tóth Margit, Gulyás Jánosné, Kormányos Cs. Magdolna. juk: országos példa is lehet. Az iskolát, amely eredetileg is egyházi tulajdon volt, 1990-ben igényelte vissza Tápé egyházközségének elöljárósága. Terveink szerint Kalot Népfőiskolát szerettünk volna itt indítani gazda-, illetőleg gazdaasszonyképzővel. Ez a terv bizonyos árnyékos ügylet miatt füstbe ment, amelynek bűnterhelt oka az akkori országos Kalot-vezetés volt. Rosszkor jött ez a bánat, hiszen Murányi plébános úr a tápaiak nagy segítségével hozzálátott a templom, a plébániaépület nagy összegeket igénylő felújításához, amely miatt senki se mert arra gondolni, hogy egyszer mégis sor kerülhet a volt kántortanítói lak, illetőleg az igen leromlott állapotú, visszakapott iskola felújítására is. És lám, a buzgalom, a feltétlen segíteni akarás Tápén szerencsésen találkozott az egyre nyilvánvalóbb, egyre mérhetőbb igénnyel, mert nemrég már a nagy részben felújított épületeket szentelhette föl Gyulay Endre megyés püspökünk. Rendeltetését tekintve sokirányú gondolatok színhelye lesz a két épület, amelyekben most három meglehetősen fölszerelt tanterem van. Itt készülhetnek azok a - nem csak tápai - főiskolások, egyetemisták - természetesen kiváló szakemberek irányítása, tanítása mellett akik a hitoktatói pályát választják első, vagy második élethivatásuknak. Merthogy a hitoktatást is oktatni kell, lévén korábban ilyen szakok nem létezhettek - mármint nem. Hogy milyen nagy szükség van és lesz képzett hitoktatókra, nem kell külön bizonygatnunk. Egyrészt azért, mivel papjaink idejéból, energiájukból nemigen futja e feladat végzésére. Másrészt pedig így a világi hitoktatók számára is adva van a lehetőség az egyházi munkákban közvetlenül részt venni. És ez a részvétel egyre fontosabb lesz, hiszen - hála Istennek - szaporodnak a hittanra jelentkezők, és azok a felsőbb iskolákba jelentkezők, akik hitoktatók (is) akarnak lenni. Az iskolaszentelés elótt dr. Nagy Ádámné hitoktató tanár beszélt az iskolaindítás időszerűségéről, fontosságáról. Kis diákjai - lévén karácsony hete - részleteket adtak elő a tápai templomban Jézus születésének idejéből. Ezt követően vonultunk át a megiljodott iskolába, hogy a püspöki iskolaszentelésen imáinkkal és énekeinkkel vegyünk részt; és bepillanthassunk a szép tantermekbe, amelyekben hamarosan megindulhat a leendő hitoktatók felkészítése, illetőleg olyan szellemi és tárgyias vallásos foglalkozások, amelyeknek lélekemelő üzeneteit majd diákokba plántálják az onnan kikerülő hittantanárok: óvodáktól az egyetemekig. Áldja meg az Isten a kezdeményezőket és mindazokat, akik tehetségüktől függően bármilyen módon részt vettek ebben a munkában, amely hisszük, megtermi a maga nemessszép gyümölcsét, és országunk más tájain is követőkre talál. Ifj. Lele József * Január 27-en, szombaton í a BOUNTY PUB-ban * -K Nonstop rock and roll a Dollár Bovs-szal , Belépő' 250 Ft. Szeretettel várunk minden e < J haspárti zene- és táncrajongót. l + Asztalfoglalás a 326-500 (21265-os mellék) telefonon 12 órától, '••fl ******************** ióta az ember lejött a fáról, szereti, ha tető van a feje fölött. A cinikus Diogenésznek megtette egy kimustrált hordó is, de mások, (gy a rómaiak is házi isteneik, - a Lareszek - oltalmába ajánlották lakásaikat, kis szentélyeket állítva. A lakás tehát szent dolog a család, a közösség szempontjából. Annyira, hogy manapság a privatizáció során sokan azért vásárolnak lakást, mert félnek, hogy elveszik fejük fölül a tetőt. így aztán anyagi erejükön felül kötnek szerződést, abban bízva, hogy majd csak lesz valahogyan, hiszen, ha az övé, nem lehet elvenni sem. Óriási tévedés! Az utóbbi pár év már mutatja, hogy a korábbi kedvező lakáshitelek a kegyetlen piacgazdálkodás, de inkább a még kegyetlenebb politikusok révén a családok ezreit kergette a tönk szélére. Újabb jelenség: az új tulajdonosok ezrei bánták meg a vásárt és keresnek - főleg Budapesten - valamilyen megoldást, sőt a sajtó már jelezte, esetleg alkotmánybírósági ügy is lehet ezekből. Mármint azokból a szerződésekből, amelyek a pszichés okokból, netán éppen pénzügyi-műszaki megalapozatlanság okán egyenlőtlen felek között jöttek létre. Vannak, akik ki sem tudják számolni a tőke- és kamattörlesztés terheit, ami talán még érthető is, hiszen a gazdaság finoman szólva virul, benne minden változik, főleg a kisember terhére. Műszaki kérdésekben pedig már van fontos figyelmeztetés egyelőre Budapesten az Ó utcai lépcsőleszakadás - a 80-100 éves épületeknél. Ne A lakástulajdon veszélyéről feledjük: Szegeden hasonló korú épületek keltek el és várnak még boldogtalan tulajdonoskra. Miért is ne lenne veszély, hiszen a sebtében „felmért" épületek műszakilag évek során vizsgálhatók meg komolyan, amire se idő, se pénz. A volt IKV és a magáncégek pedig nem rendelkeznek tőkével ahhoz, hogy egyáltalán megalapozott és szavatolt véleményt adjanak. Az csak hab a tortán, hogy nálunk is kialakult, na nem az ingatlanpiac, de az ingatlanspekuláció. Ez nem felületes állítás, hanem tény, a neves szaklapok, pl. a The Financial Times és a hazai Figyelő, néhány írása alapján. E spekuláció miatt a nyugati tőke inkább maga épített, főleg Budapesten, irodaházakat és ruház be „zöldmezős" alapon. Különben bárki tapasztalhatja, hogy jobb épületek iránt igen udvarias tudakozódások folynak most is, amikor beindul a „második menet". Mintha az idő ma nem lenne alkalmas a népesség tömeges boldogítására, a lakások értékesítése révén lebukott a szegedi népboldogító CON1N (Eszperantó u. 5.) is! Csalásra inkább! Különben pedig számos fejlett országban, Így pl. Svájcban, Belgiumban és a skandináv országokban jelentős az állami tulajdonú lakások aránya. Ki tudja, miért mi, a koldusok igyekszünk ennyire megszabadulni az állami bérlakásoktól? A mai ár- és értékviszonyok alapján kizárható, hogy akár egy tíz év múltán esedékes teljes felújítást - lásd a panelek már napirenden lévő esetét -, fedezni tudjon a lakóközösségi tőke, kivált ilyen inflatorikus időben. Az IKV-ket igen sok bírálat érte az elmúlt évtizedekben, de mivel egy katasztrófa esetén az állam, illetve önkormányzat így is viseli, viselnie kell a terhet, mint pl. az ismert óbudai robbanás, az Ó utcai omlás esetén, talán jobb lenne, ha új alapokon, - persze nem egymilliós álkáeftékkel — koncentrálni az erőket. Különben az ábra szerint, ha mindent eladnak a jobb épületekből, a romokat sem lesz miből tákolni. Különös, hogy most, amikor a bérekben még annyi újratermelési költség sincs a lakás címén, mint korábban, amikor az állam azért panelekből százezres nagyságrenddel könnyítette a lakhatást, miért kell éppen a szociális piacgazdaságot, ami nincs, politikai nonszensz, szajkózva még jobban elbizonytalanítani a társadalom jelentős, sót fontosabb városlakó részét. Jellemző, hogy nálunk a lakáspolitika a Belügyminisztérium hatásköre, mintha az egész rendészeti kérdés lenne. Ez inkább pénzügyi-szociálpolitikai kérdés. Érdekes, ezt nem kopírozzuk le az USA-tól, bár ott is jelentős probléma a szorult helyzetbe kerültek ház- illetve lakástörlesztései (az új amerikai filmsorozat, a „Vészhelyzet" már első részében bemutat egy rákos beteget, akinek nincs kifizetve a háza, de még az anyjáé sem! így még meghalni sem könnyű! Pedig azt mondják: ott jobban keresnek az emberek). Nos, előrelátható, miszerint a boldog lakástulajdonosok nem fognak lampionos felvonulást szervezni, inkább godolható, hogy a mindig és mindenütt készenlétben álló ingatlanspekulánsok áldozatává fognak válni. Ne feledjük azt se, hogy a vagyonosok, ma már milliárdosokról kell szólni, már fölépítették villáikat, tehát nem ők nyomakodnak majd például a Klauzál térre, ahol éjjelente bizony még patkány is akad, de mivel lakni kell, a pénznek pedig köztudomásúan nincs szaga (Vespasianus), jól lehet majd a szerencsétlenek révén nyerészkedni. Már régen porladó kereskedelmijog tanárom vesszőparipája volt: „Uraim, csak olyan szerződést írjanak alá, aminek időtávját belátják, mert csúnyán ráfizetnek!". Ez jut mindig eszembe, amikor az önkormányzati rendelet lehetőséget ad arra, hogy amennyiben van beugróm, - ama bizonyos tíz százalék! - akkor 25 békés év alatt törleszthetem a többit. Hogy mi itt a probléma? Ma az ember, ha a kizsákmányoltak körébe tartozik, netán nyugdíjas, még 25 napra is nehezen lát előre. És pont most van lehetőségem lakásomat megvenni! Hát nem szörnyű? Marosi János nyugdíjas