Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-24 / 20. szám

SZERDA, 1996. JAN. 24. BELÜGYEINK 3 • Egymilliárd forint a szegedi lakásalapban Két önkormányzati társasház épül Az örnkormányzati laká­sok közel hetven százaléka kelt el mostanáig, s a befolyt összeg a „lakásalapot" gya­rapítja. Körülbelül egymilli­árd forint gyűlt össze eddig, s ebből a pénzből építenek be két foghíjtelket: 25-30 új szociális bérlakásba költöz­hetnek be az igénylők. A lakásalapban össze­gyűlt pénzből tervezésre és elmaradt fölújításokra is köl­tenek. Tervpályázatot írnak ki a lapostetős épületekre húzható újabb szint megépí­tésére: a kialakított tetőterek fölhasználásával jónéhány lakást lehetne kialakítani. Szegeden most hatszáznál is többen várnak szoci­ális bérlakás kiutalására - viszont évenként csak 20­25 szerződést lehet megkötni. A városban nyolc éve nem épült bérlakás, és nagyon sok a rossz állapotú, ideiglenes „lakáscélú bérlemény." Értehető tehát a fölfokozott várakozás. Kónya Gábor, az önkor­mányzat Lakásügyi Bizottságának elnöke viszont már biztató jelekről is beszélt. Köztudott, milyen sok épület fölújítása maradt el az elmúlt évtizedekben. Ez már önmagában is súlyos gond. Bonyolítja viszont a helyze­tet, hogy az épületek egy ré­sze már többségi magántu­lajdonba került. Kónya Gá­bor szerint ezeket a házakat (és lakóit) sem szabad ma­gukra hagyni: a tervek sze­rint a lakásalapból kamat­mentes hitelt adnának a fel­újításhoz. A bizottság elnöke azt is elmondta, hogy az önkor­mányzati lakásvagyon álla­potáról az eddigieknél több és megbízhatóbb informáci­ót lehet szerezni. Elkészült ugyanis a Városháza és az Épületkezelő és Fenntartó Kft. (amelynek elődjét 1KV néven ismertük) közötti köz­vetlen kapcsolatot biztosító számítógépes rendszer. A Kónya Gábor vezetésé­vel működő lakásügyi bi­zottság dolgozik a régen hiá­nyolt szegedi „lakáskoncep­ció" alapelvein. Hiányzik azonban a kormány lakás­programja, amelynek alapján többek között a „lakás-taka­rékpénztárak" is létrejöhet­nének; segítségükkel ked­vezményes hitelekhez jutná­nak a lakásra várók. Annyi azonban máris tudható, hogy „előtakarékoskodásra" a jö­vőben is szükségük lesz azoknak, akik lakáshoz sze­retnének jutni. Ny. P. Lélektani határon a kifli Amikor a benzin ára elérte a bűvös 100 forintos határt, sokan azt hitték, az élet legalább egy percre leáll, az em­berek csöndes tün­tetéssel fejezik ki nemtetszésüket. Majd bosszúból mindenki otthon­hagyja az autóját és attól kezdve gyalog jár vagy tömegköz­lekedik. Hogy jól kitoljon „velük". Nem így történt. Ma egy liter benzin ára durván 120 fo­rint, és az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna. Ugyanezt tapasz­taltuk tegnapi áruházi körsé­tánkon, amit azért szervez­tünk meg, hogy megtapasz­taljuk; az emberek „föl van­nak háborodva", amiért a kifli és a zsömle ára elérte a 10 forintos, szintén lélekta­ninak mondott határt. Nem így történt. Az eladók, pénz­tárosok szerint csak keve­így is viszik... (Fotó: Révész Róbert) seknek tűnt föl a változás. A vásárló általában fizet, mint a katonatiszt. Aki pedig haj­lamos arra, hogy minden rosszban a jót lássa, így fo­galmazott: „Legalább nem kell visszaadni azt a sok ap­rót a tízesből." Végül is iga­za van. F. K. Alkotmányellenes az, hogy az alkalmazott által munkakörében okozott kár­ért a munkáltató visel egye­dül felelősséget, ha viszont a magánmunkáltató alkalma­zottja okoz ilyen kárt és a kár a magánmunkáltatótól nem hajtható be, azért az al­kalmazott felel. Ezt mondta ki kedden aláírt határozatá­ban az Alkotmánybíróság. A Alkalmazott Alkotmány testület megáljapította, hogy a Polgári törvénykönyv kifo­gásolt rendelkezése indoko­latlanul tesz különbséget a munkáltatók, illetve a mun­kavállalók között. (MTI) Nem kell mindig deviza Tavaly 678 millió dollárt vásároltak a magyar állam­polgárok évi 800 dolláros tu­ristakeretük terhére, lénye­gében annyit, mint 1994­ben. A Magyar Nemzeti Bank­ban kedden elmondták, hogy tavaly decemberben 35 mil­lió dollárt adtak el és ez mindössze egyharmada az 1994 decemberében értéke­sített mennyiségnek. Míg két éve 2 millió alkalommal él­tek a valutavásárlás lehető­ségével, addig tavaly 1,7 millió alkalommal, így tehát valamelyest növekedett az egy felvétre jutó konvertibi­lis valuta mennyisége. A tavaly értékesített 678 millió dollár mintegy felét még az első negyedévben adták el (345 millió dollárt), amikor a leértékelési várako­zások miatt sokan kiváltot­ták keretüket. Azt követően viszont jelentősen csökkent az érdeklődés a turistakeret iránt, amit a decemberi ada­tok is bizonyítanak. Noha 1996 januári adatok még nem állnak rendelkezésre, de bizonyosnak látszik, hogy a 800 dolláros keret eltörlése ellenére is jóval kevesebb konvertibilis fizetőeszközt vált majd ki a lakosság, mint 1995 első hónapjában. (MTI) A tegnap,'kedden dél­előtt, a Technika Házában megrendezett agrárfórumon - szervezője a Csongrád Megyei Agrártudományi Egyesület - még az a kije­lentés is elhangzott, hogy az utolsó hat esztendő nagyobb károkat okozott a magyar mezőgazdaságnak, mint az előző negyven. Jelenleg senki se tudja megmondani, mit hoz szá­munkra az Európához csatla­kozás - így az előadó -, hiszen a nyugati tanácsadók inkább csak „kecsegtetnek" bennünket, abban a tudat­ban, hogy az ígéreteket úgy­sem lehet majd számonkér­ni. Tehát nekünk magunk­nak kell eldönteni, merre lépjünk. Csupán három pil­lérre támaszkodhatunk: a • „Bizarr vállalkozók" kerestetnek A holland orchidea esete Ilyen kuszaság, za­varosság a történelem folyamán még egyszer sem volt a földtulaj­donlásban, mint nap­jainkban - jelentette ki Márton János is­mert agrárközgaz­dász, az Agrártudo­mányi Kutatóintézet nyugalmazott főigaz­gatója. több mint 100 ezer agrárér­telmiségi szellemi kapacitá­sára, az ország kedvező föld­rajzi fekvésére, valamint hu­mán adottságainkra. Márton János arra is fel­hívta a figyelmet, hogy a magyar mezőgazdaságnak nem tőkeigényes termékek­kel, búzával és a kukoricával kellene versenyeznie, hanem „bizarr vállalkozásokban", paraszti gondossággal előál­lított javakkal. Példaként el­mondta, hogy egy magyar vállalkozó orchideát szállít Hollandiába, amit aztán hol­land orchideaként adnak el a világon. F. K. Zseboroszlán n eceneve annak van, akit kedvelnek. Gúnynevet O pedig arra aggatnak, akivel csúfolódnak. János bácsi, Hóbagoly. Ugye tudják, ez vagy az az elnevezés melyik politikust illeti? Most itt a legújabb: Zseb­oroszlán. Hogy e „képi beszéddel" Horn Gyulának kedveskedünk vagy inkább gúnyoljuk őt, eldöntendő kérdés. Viszont jelzésértékű, hogy e ragadványnév most, az MSZP népszerűségének (legújabb) mély­pontján kerül(hetet)t be a köztudatba. A szocialisták ön- és pártmarcangolása, a hatalom jelentette koncon való osztozkodó marakodása kor­mányra kerülésük óta folyamatos. Ez nem újdonság. Ellenben egy-egy „vitaszakasz" zsírosabb konfliktu­sait mindig újabb és újabb módszerrel teszik emészt­hetővé. A vita mögöttese mindig ugyanaz: ki legyen a miniszterelnök. A csavar-sorozat kiindulópontja, úgy is mondhat­nám, Horn-foka az volt, hogy az a pártelnök, aki a választási időszak egészét úgy kampányolta végig, hogy mindenkit arról biztosított, ő nem vállalja a mi­niszterelnökséget, a győzelem hevében „hagyta magát meggyőzni", mennyire jól mutat majd mint a magyar kormány feje. Azóta számos jelölt és önjelölt csücsült volna az elsőszámú bársonyszékbe. De ő sikerrel őrzi pozícióit. A helyére pályázók most azzal a „kanyarfú­róval" jönnek, hogy kellene egy pártelnök-helyettes, de legalább is néhány újabb alelnök. A márciusi kongresszusig bizonyosan kiderül: ennek a legújabb trükknek sem dől be. Mert a csúcsokon támadók ellen ötletesen védekezik. Am a húsosfazék körüli lökdöső­dés elterelheti a figyelmet arról, ami távolabb, mond­juk vidéken történik. r öbb információt, nagyobb beavatottságot és szer­vezettebb belső működést követelnek a vidéki szervezetek vezetői. „Keményebben a párton belül!" ­üzeni az új szegedi elnök. Aki különben valamikor MSZMP (első és utolsó) elnök, majd az MSZP (első) elnöke lett. Igaz, „akkor" a titkár-korszakot váltó el­nöki tiszt maga volt „a" reform. Mégis felmerül a kérdés: mi történhet az MSZP belső bugyraiban, ha az „akkor" a politikai süllyesztőbe tett pártembert most előrántják?! Vagy mi az, ami miatt az é pártot megjelenítő egyik városvezető azt tartja természetes­nek, hogy a korai Kádár-korszak stílusában közöljön döntéseket?! Vagy miért érezheti annyira „erős fiú­nak" magát egy szocis ifjonc, aki mellesleg honatya, hogy hiszi, itt és most „cikket rendelhet" a holnapi lapba?! Miközben az MSZP körül egyre olvad a szim­patizánsok alkotta pajzs, a vidéki szervezetekből szivá­rog a tagság, a pártelit átalakul. Erősödik egy hang, egy korábbról ismert harci stílus. Ennek hárítására eléggé erős-e a ZseboroszJán? 1 < ' J AMI NA MINTABOLT /SItWÍ - CSABAI HÓfOGÓS ÉS HOUAND TÍPUSÚ CSERÉP Y " 3 - KÖRÖS 30; 36 VÁLASZFAL, KERÁMIA BÉLÉSELEM Mfinill RAM megrendelhető gyári áron. nOlFUl MV 8 raklaptól ingyenes házhoz szállítás. Szeged, Csongrádi sgt. 27. Tel.: 62/491-022. Dorozsmai 11. 5—7. Tel.: 62/311-092 • A Szent-Györgyi Albert-díjas Kelemen Endre Volt egyszer egy nagy csapat Dr. Kelemen Endre professzor (Fotó: Nagy László) • A MA V nem csökkent Alapellátás a fővonalakon „Az emberi thrombopoe­tin első leírója, az idült gra­nulocitás leukémiások csont­velő átültetésének sugárzás­mentes előkészítésére nerri1 zetközileg is nagy feltűnést keltő módszert dolgozott ki. Hematológiai területen isko­lateremtő munkásságú." ­(gy szól a Szent-Györgyi Al­bert Orvostudományi Egye­tem kitüntetésre javaslatot tevő indoklása. A kitüntetés­re érdemes ember ma nem a SZOTE munkatársa, de nemzetközileg kiemelkedő kutatói tevékenysége a sze­gedi orvosegyetemhez is kapcsolódik. Dr. Kelemen Endre egyetemi tanár, aki ma a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem pro­fesszora a SZOTE javaslatá­ra kapta meg a Magyar Kul­túra Napján a Szent-Györgyi Albert- díjat. Fél esztendővel ezelőtt akkor beszélgettem Kelemen professzorral, amikor az ő nevét is világszerte ismertté tett thrombopoetin, a vérle­mezkeserkentő első leírói, felfedezői találkoztak, s tar­tottak előadásokat itt Szege­den, a SZAB székházban. Az egykori kutatócsoportról akkor, úgy hiszem, történel­mi felvételt készített kolle­gám, hiszen nem kisebb ku­tatók szerepelnek együtt a képen, mint dr. Rák Kálmán, dr. Lehoczky Dezső, dr. Ta­nos Béla és Kelemen pro­fesszor. Ők a nagy csapat ma élő tagjai, akik az ötvenes évek derekán „olyasmit" fe­deztek fel, amit közel fél év­századdal később ismertek fel az amerikaiak. A vérzés­csillapításban óriási jelen­tősséggel bíró új gyógyszer­nek, amit az USA-ban 1995­ben fejlesztettek ki, magyar­országi előtörténete van. Ez a történet pedig kapcsolódik a nagy csapathoz. 1957-ben a szegedi or­vosegyetem - akkor Heté­nyiről elnevezett - kliniká­ján a Kelemen Endre vezette kutatócsoport olyan fehéijét fedezett fel, amelyik a vérle­mezke-képződésnek a leg­döntőbb szabályozója. E fe­hérje első vizsgálatai és. le­írása óta több évtized telt el, s ma jutott el a tudomány addig, hogy ezt a fehérjét tisztán előállította. S hogy miért nem sikerült a magyaroknak, nevezetesen a szegedi kutatócsoportnak az, ami az amerikaiaknak si­került '95-ben? - Mi az alapokat raktuk le, de akkor nem volt lehető­ségünk azokra a vizsgálatok­ra, amelyek lehetővé tették volna, hogy esetleg mi állít­suk elő - válaszolta a kér­désre tavaly nyári beszélge­tésünkkor Kelemen pro­fesszor. - Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nekünk itt Szegeden sikerült volna, de mindenesetre éveken át mi voltunk a legközelebb ehhez. A mi lett volna ha kérdése már csak azért is értelmet­len, mert a kutatócsoport ha­marosan szétszéledt, Kele­men Endrét politikai okok miatt eltanácsolták a szegedi orvosegyetemről, a többiek is elhagyták a SZOTE-t. A trombopoetin USA-beli fel­fedezői - a magyar kollegák számára máig rejtélyes mó­don - jól ismerték a szege­diek korábbi vizsgálódásait, eredményeit, s azzal, hogy Kelemen professzort a ta­valy Washingtonban megtar­tott nemzetközi thrombopoe­tin-kongresszuson elnöki poszttal tisztelték meg elis­merték felfedezésének jelen­tőségét. A Széchenyi-díj után, most a SZOTÉ javaslatára megkapott Szent-Györgyi Albert-díj nemcsak kitűntető elismerés lehet Kelemen Endre számára, hanem jelen­ti a szegedi orvosegyetem őt megkövető - divatosan fo­galmazva rehabilitációs ­szándékát. Kalocsai Katalin A hét végén aláírt ál­lam-Máv szerződés értelmé­ben a MÁV-nak éves szinten 10 százalékkal növelnie kell hatékonyságát, úgy, hogy a személyszállítási alapellátás színvonala nem csökkenhet 10 százalékot meghaladó mértékben. Rigó Zoltán, a MÁV Rt. igazgatója ezzel kapcsolat­ban elmondta: a tavasszal életbelépő új menetrend a fővonalakon gyakorlatilag a jelenlegi szolgáltatási szín­vonalat nyújtja. A mellék­vonalakon bár ugyanannyi Nagy várakozás előzte meg Opusztaszeren a január 6-án - időközi választáson ­újjáalakult képviselő-testület tegnap megtartott első ülé­sét. Természetesen ez a kö­rülmény, a vízkereszt napján kihirdetett eredmény ismere­tében, valójában nem is mondható meglepőnek, hi­szen, mint ismeretes, a tíz ta­gú testületbe öten az ismét bizalmat kapott Kecskeméti János polgármesterrel szem­ben álló táborból kerültek ki. így sokan aggódva gondol­tak arra, vajon miként fog együttműködni a két tábor. vonatot indítanak mint ko­rábban, kevesebb kocsiból álló szerelvények közleked­nek majd. A hatékonyságnö­velés érdekében az elővárosi és mellékvonalakon energia­takarékos motorkocsik alkal­mazását tervezik. Legnagyobb gondot je­lenleg a hét végi csúcsok okozzák. Legfőképp péntek délutánonként és hétfőn reg­gelente nagy a zsúfoltság a szerelvényeken. A problé­mát a MÁV az idei gazdál­kodási tapasztalatok ismere­tében kívánja megoldanj. Er­Nos, a nagyszámú érdeklődő jelenlétében lezajlott ülés ­az utolsó órát kivéve - kelle­mes csalódást okozott, ugyanis mindkét „oldal" tag­jai többször hangsúlyozták az együttműködés fontossá­gát. így a polgármester és valamennyi képviselő - ko­rábban ugyanis az utóbbiak közül néhányan vissza akar­re azonban legkorábban 97­98-ban kerülhet csak sor. A MÁV személyszállítás tekintetében 1996-ban összesen 32,8 miliárd forint­tal gazdálkodhat, melyből 28,8 milliárd forint a költ­ségvetési támogatás. A fenn­maradó összeget más forrás­ból fedezik. Többek között egy orosz-magyar barter ügyletből, melynek során az orosz államadósság csök­kentése fejében az Orosz Ál­lamvasutak vasúti kocsikat ad át a magyar félnek. (MTI) tak lépni - esküt tett, majd Kecskeméti János ismertette programját. Az ennek kap­csán, illetve az ezt követő ­feladatfelosztást célzó - sze­mélyi kérdések megvitatása során - lapzárta után - tör­téntekről holnap adunk rész­letes tájékoztatást. N. R. J. • Béke Opusztaszeren?

Next

/
Thumbnails
Contents