Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-23 / 19. szám

KEDD, 1996. JAN. 23. • Tizenegy még nincs magánkézben Finisben a patikaprivatizáció HAZAI TÜKÖR 9 Az 1994-ben született tör­vény előírása szerint az el­múlt év végéig be kellett volna fejezni az ország álla­mi patikáinak magánkézbe adását, de ez nem sikerült, s határidő-módosításra volt szükség. A módosító jogsza­bály azonban nem rögzíti az új határidőt, ezért a még nem privatizált gyógyszertá­rak magánosítása korlátlan ideig elhúzódhat. Informá­cióink szerint Csongrád me­gye még nem privatizált 11 patikája közül néhánynak a privatizációja folyamatban van, a szükséges dokumen­tumok beszerzése várat ma­gára. Csaknem valamennyi eddig privatizált megyei pa­tikát az ott dolgozó gyógy­szerészlek) vásárolták meg, kivétel Hódmezővásárhely Csongrád megyé­ben még nem fejező­dött be a patikapriva­tizáció. A megye 75 ál­lami gyógyszertárá­nak döntő többségét ugyan magánkézbe adták, de még 11 pati­ka vár magánosítás­ra. Szegeden mind­össze egy gyógyszertár hiányzik a privatizált patikák listájáról. négy, Szentes két gyógy­szertára, amelyekre nem pá­lyáztak az ott dolgozók. Itt kívülálló gyógyszerészek szerezték meg a patika tulaj­donjogát, illetve új pályáza­tot írnak ki. A gyógyszertárak privati­zációjával párhuzamosan zajlott a Csongrád Megyei Gyógyszertári Központ rész­vénytársasággá alakítása. A központ vagyona a megye 59 települési önkormányza­tának tulajdonába került. A települések lakosságuk szá­mának arányában részesed­nek a vagyonból. Szeged több mint 40 százalékot tud­hat magáénak - a január el­sejétől - Heliomed Rt. néven működő egykori gyógyszer­tári központ vagyonából. A részvénytársaság ezen­túl gyógyszernagykereske­delmet, illetve gyógyszer­gyártást folytat. A központ rt.-vé alakulása létszámlépítéssel is járt, s eddig harminc embertói vált meg a részvénytársaság. Kalocsai • A második félévben: Ösztöndíj - cigány középiskolásoknak Az elmúlt év végén alakult meg Szegeden a Cigány Oktatási Egyesület. Célja: a vá­ros önkormányzatá­nak segítségével támo­gatni kívánja a Tisza parti városban tanuló középiskolás cigány fi­atalokat. Amint azt Berta Edina titkártól megtudtuk, az egyesü­let alapítói pedagógu­sok, művelődési intéz­mények vezetői és munkatársai. A cigány diákoknak nyújtott anyagi segítség mellett erkölcsi támogatásban is részesítik a gyereke­ket, mégpedig olymó­don, hogy egy-egy ösz­töndíjassal külön is foglalkoznak. Állandó kapcsolatot tartanak fenn a diákokkal és át­segítik őket az esetle­ges lelki kríziseken, s egyengetik továbbta­nulásuk útját. A Cigány Oktatási Egye­sület most pályázatot Irt ki a városban tanuló cigány kö­zépiskolások számára. A je­lentkezők kérelmét az egye­sületben (Berta Edina titkár­nál, Móra Ferenc Általános Iskola, 6724 Szeged, Zoltán utca 14.) veszik át, illetve er­re a címre postázhatják a pá­lyázatokat. A beérkezett ké­relmeket egy, erre a célra ki­nevezett bizottság bírálja el, s az ösztöndíjak odaítélésé­nél figyelembe veszik az is­kolai érdemjegyek átlagát és a bizottság előtt nyújtott tel­jesítményt. A pályázaton nyert fiatalok minden hónap­ban - havi teljesítményüktói függően - 1996. februárjától a folyó év júniusáig része­sülnek ösztöndíjban. Az írásos pályázatokban a személyi adatokon kívül fel kell tüntetni azt is, hogy me­lyik oktatási intézmény hall­gatója a pályázó, rövid élet­rajzot, továbbá a félévi bizo­nyítványról fénymásolatot kell mellékelni. Az egyesület illetékesei­nek véleménye szerint, az 1996. február 9-ig tartó pá­lyázat elbírálása után, mint­egy 10-15 cigány középisko­lás tanulót tudnak majd anya­gi támogatásban részesíteni. K. F. Svéd-magyar csapágyak Az elmúlt esztendőben 40 százalékkal növelte eladásait Magyarországon a göteborgi központú vezető csapágy­gyártó cég, az SKF kon­szern. Magyarországi leány­vállalata, az SKF-Svéd Go­lyóscsapágy Rt. 1995-ben 1,7 milliárd forintos árbevé­telt ért el. Az idén a forga­lom további felfutásával szá­molnak, arra alapozva, hogy az utóbbi esztendőben évi 20-40 százalékos bővülést sikerült elérniük. • Nevezték őket már a leve­gő királyainak, égi mamu­toknak; egy biztos; páratlan látványt nyújtanak az égen úszó hőlégballonok. Rövide­sen ebben a különleges él­ményben lesz részük a vá­roslakóknak, hiszen január 25. és 28. között rendezik meg az I. Dégáz Nemzetközi Hőlégballon-fiesztát és Pick Nagydíjat Szegeden. A hétvégére 12 légijármű érkezik a szélrózsa minden irányából, jönnek hőlégbal­lonok Magyarországról, Angliából, Németországból, Lichteinsteinből, Csehor­szágból és Szlovéniából. A hagyományos cseppalakú ballonok mellett várhatóan néhány különleges - sörös­üveget és olajosdobozt for­mázó - fiesztaballon is a le­vegőbe emelkedik majd. A rendezvény igazi kuriózuma lesz a Zeppelin alakú hőlég­hajó, ebből mindössze egyetlen darab létezik Ma­gyarországon - ez is egy lichteinsteini cégé és amely még sohasem repült a Dél-Alföldön. A hőléghajó nemcsak alakjában különbö­zik a hőlégballonoktól, ha­nem irányíthatóságában is, hiszen légcsavarjának és kormányszerkezetének kö­szönhetően nincs kiszolgál­tatva a szeleknek. De nemcsak a ballonok lesznek különlegesek, ha­nem a pilóták is. A teljes magyar élmezőny eljön, Molnár Csaba Európa- és magyar bajnok mellett itt re­pül Horváth Ferenc három­szoros magyar bajnok - ő a Pick-ballon kapitánya -, és Végh Sándor, aki a jelenlegi rekorder négyszeres magyar bajnoki teljesítményével - a Biogal-Hélia-D ballon kosa­rában. A találkozó január 25-én, csütörtökön délután 3 órakor fiesztarepüléssel kezdődik, • I, Dégáz Nemzetközi Hólégballon-fieszta és Pick Nagydíj Jönnek az égi mamutok A Dégáz vadonatúj ballonja is jön a fiesztára amikoris az összes ballon közös felszállást hajt végre. Az elsőszámú felszállási helyszín az Újszegedi Liget tisztása, ám ha kedvezőtlen a szélirány, akkor a SZVSE pályáról emelkednek a leve­gőbe az égi mamutok. Az aktuális helyszínekről egyébként minden felszállás előtt legalább egy órával tá­jékoztatnak műsoraikban a szegedi rádiók - Tisza Rá­dió, Rádió 88, Média 6., Rá­dió Szeged. A program pénteken reg­gel 9-kor fiesztarepüléssel folytatódik, délután három órakor pedig a Pick Nagydí­jat rendezik meg. A nézők­nek ekkor a rakpartra érde­mes ellátogatni, ugyanis a tetszőleges helyről felszálló hőiégballonosoknak egy, a Tisza-partján felállított póz­nán függő óriási Pick szalá­mit kell leakasztaniuk. Az ügyességi verseny után érde­mes kint maradni a rakpar­ton, 18 órától függeszkedés lesz, amikor mind a 12 bal­lon ott fog „fűteni" egy órán keresztül - anélkül, hogy felszállnának. A rakpartot péntek délután természete­sen lezáiják az autóforgalom elől. A fieszta programja szombaton 9 és 15 órakor fi­esztepüléssel folytatódik, utoljára pedig vasárnap dél­előtt 9-kor szállnak fel a bal­lonok. Az országban még nem rendeztek hőlégballon fiesz­tát, hogy első alkalommal Szegeden létrejöhetett ez a különleges találkozó az kö­szönhető a főtámogatóknak, a Dégáz Rt.-nek és a Pick Rt.-nek, valamint a többi tá­mogatónak, a Délmagyaror­szág Kft.-nek, a Bounty Pubnak, a TurTrans Nemzet­közi Szállítási Kft.-nek (Me­zőtúr), a Belvedere Kereske­delmi és Szolgáltató Kft.­nek, a Hozsanna Biliárd és Kártya Szalonnak, a Jam Pub Sörözőnek, a Szegedi Vasutas Sport Egyesületnek, a MacPalnak és a CarismArt Reklám- és Rendezvény­szervező Irodának. T. V. • Megalakult a Magyar Geotermális Egyesület Meddő kútból nedves gőz A 6 jogi és 56 természetes személyt tömörítő egyesület munkájában részt vesz a Mol Rt. is, amelynek jelen­leg több ezer olyan olaj-, és gáztermelés szempontjából meddő kútja van, melyek fú­rásakor nedves gőzt vagy termálvizet találtak. Ezek hőmérséklete esetenként el­éri a 170 celsius fokot is. A nedves gőz, mint ismert, al­A hazai termálvizek hatékony és környezetvédő hasznosítása céljából megalakult a Magyar Geoter­mális Egyesület. Tervei megvalósftása érdekében feladatának tekinti a hazai hévfzhasznosítók össze­fogását - tájékoztatta Árpási Miklós, a Mol-Geoter­mia Projectjének vezetője az MTI-t. kalmas áramfejlesztésre, a termálvíz pedig üvegházak fűtésére, termékek - például gyógyfüvek - szárítására, to­vábbá gyógyászati (hidro-te­rápiás) célokra is. A cég e meddő kutak hasznosítása érdekében az ország három pontján végez kísérleti méréseket: a Zalae­gerszeg melletti Andráshi­dán, a Duna-Tisza közén ta­lálható Mélykúton és az Orosházától északra fekvő Nagyszénáson. Ez utóbbi te­lepülésen egy korábbi fúrás­kor 171 celsius fokos nedves gőzt találtak. A mérések so­rán többek között a kutak hozamát, a termálvíz illetve gőz hőmérsékletét, összeté­telét vizsgálják. A terv meg­valósítására első lépésben 350 millió forintot költenek. (MTI) A messzebb menő képek kiállítása Az Emlék­szigetlakó ­kockáztassuk meg - egy egészen külö­nös, ám sajá­tos tér-idő há­lót fest, amely ugyanakkor csupán az alapkoordiná­tákat adja meg egy feltétele­zett nézőnek, hogy abból ki­bontsa saját emlékszigetét s hogy azon önmagát em­lékképeivel járhassa kör­be. A kép és a cím együttese egyszerre több egymást gerjesztő, inspiráló, asszociáló elemet is tartal­maz. A fej körvonalán belül Tárnok Róbert: Emlékszigetlakó a szigetes foltok abszolút re­zonálnak az emlékezés ter­mészetével, s így mindkettő egyszerre térben és időben önmagát határolja. De hát vegyük azt, egy Emlékszi­getlakó nem ilyen bonyolult, bonyolultságot csak az értel­mezés teremt, mi több, ő in­kább saját kalandjainkra csábít, azok legbensőbb, nyitott festményeire, mint­sem azok önbezáró mérlege­lésére. De még így is, mi magunk vagyunk saját emlé­keink, s az emlékeink azok, amelyek a jelen időt lemos­sák az emlékezés határáról. Innen már nincs messze azt tudni, hogy minden, ami előttünk áll, ugyanennek az emlékszigetnek még meg­festetlen része, de ha így vesszük ezt az élet-mű-alko­tást, akkor a természet azt kívánja meg tőlünk, hogy amikor a kép teljessé válik, elmúljunk általa. Az Életfával mintha épp előbbi kijelentésemet akar­Még az elmúlt hét péntekén nyílt meg a Bartók Béla Művelődési Köz­pontban Tárnok Róbert és Huszár Imre közös kiállítása, melyen Pataki Ferenc festőművész a művészet úgynevezett huszárkardjával felavatta a két festőművészt. Kiállításukról - a bőség és változatosság ellenére - két képet választottuk, melyek Révész Róbert reprodukciói. egy panteista világmodell emblémája, hanem annak a fényes életáradásnak a meg­testesítője, amelynek - a ha­gyományos értelmezésekkel együtt is - itt egészen időt­len ábrázolásával találko­zunk. Ez a fa, ha így látjuk, csupán másodsorban vet ár­nyékot, éppen déli árnyékot, azaz a lehető legkisebbet. De pusztán - mintha a pusztán lennénk - azt sem állíthat­juk, hogy itt akkor valami optimista fa áll, ellenkező­leg, ez a fa minden megosz­tottság ellenére a félgömbű égbolt felől előtörő fény és alanti árnyék között ontja színeit, de úgy, hogy nem­hogy láttán emlemzésbe nincs kedvünk fogni, hanem még bele is szédülünk. Ezt azért se feledjük, mert a ké­pek színesek. Podmaniczky Szilárd Huszár Imre: Életfa nám megcáfolni: az Életfa lombsátorában - még ha nem is térben gondoljuk el ­az emlékezésnek, mint a gondolati élet egyik legtalá­nyosabb műfajának finom, egymásba olvadó szigetfolt­jait találjuk, amelyeknek szinte végtelen variációját képzelhetjük ide, azok tel­jességgévei kioltva az elmú­lás dilemmáit. Itt ugyanis másfajta viszonyrendszerbe koordináljuk a teljességet, abba, ahol az elmúlás nem az élet, az emlékezés határa, hanem annak kizárója. Téve­dés ne essék, az Életfa nem Reptéri duhajok Sokat olvashatunk a repü­lőtéri főépületről. Legutóbb például egy hasbaszúrással végződő családi perpatvar­ról szóló történet csiklandoz­ta az olvasók szemét, mely­nek a helyszíne történetesen a repülőtéri főépület volt. A bökkenő mindössze az, hogy csalóka ez a név, ugyanis je­len pillanatban a repülőtéri főépületnek semmi köze - a repülőtérhez. Valaha volt. A második világháború előtt még kato­nai repülőtér húzodott a Ba­jai út mellett s akkor min­den, ami a vasúton túl léte­zett, repülőtérnek számított. A békeidőkben azonban ala­posan összezsugorodott a szegedi repülőtér, mindössze egy barakk- és egy műhely­épület, no meg két hangár számit repülőtéri épületnek. A hajdan idetartozó építmé­nyekből szakmunkásképző műhely és kollégium, rend­őrtiszthelyettesképző iskola és hajléktalanszálló lett. E rövid történelmi vissza­tekintésre azért van szükség, mert a repülőtéren dolgozó sportrepülőklub és városi lé­gikikötő alkalmazottai egyre kevésbé örülnek annak, hogy rájuk néznek esetlegesen fer­de szemmel — a „repülőtéri főépületben " zajló dolgo­kért. Mert ugyebár szeretik a repülő emberek, ha írnak ró­luk, de azért nem ragaszkod­nak ehhez minden áron. Azt pedig már csak a hír­lapírói észjárás teszi hozzá, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha mondjuk ezt a mű­intézményt átkeresztelnék mondjuk „a repülőtér mel­letti hajléktalanszállóra "... T. V.

Next

/
Thumbnails
Contents