Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-03 / 2. szám

SZERDA, 1996. JAN. 3. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. r Érdemes volt tavaly konvertibilis valutában, el­sősorban svájci frankban, német márkában és oszt­rák schillingben takarékos­kodni. Érdekes, hogy egy esztendővel korábban, 1995 január első napjai­ban is szó szerint ugya­nezt a mondatot írhattuk le. A márka és a schilling ugyanis az elmúlt eszten­dőben a leértékelések kö­vetkeztében szűk 35 szá­zalékot hozott, s ehhez még hozzájön az átlago­san 3 százalékot jelentő éves kamat. Ez összesen 38 százalék. Azok, akik svájci frankra tettek, még ennél is jobban jártak, hi­szen forintban számolva több mint 41 százalékkal ér ma többet ez a valuta, mint egy évvel korábban, [gaz, itt nincs túl nagy ka­mat, mindössze egy szá­zalék adódik hozzá, de összesen már 42 százalék. Tavaly év elején csak a legjobb Ifzingkötvények kínáltak 35-37 százalékos hozamot egy évre vetítve, ám a forintmegtakarftás ezen formája nélkülözött mindenféle állami és bankgaranciát. Ettől füg­getlenül eddig még min­den lízingcég időben fize­tett, azaz alulról megkö­zelíthette a hozam a már­ka-shilling betétek jöve­delmezőségét. Az állam­Dollármínusz kötvények másodlagos forgalmában csak a leg­ügyesebb befektetők tud­tak 35 százalékhoz közeli hozamot produkálni, ez a lehetőség tehát nem volt versenyképes a deviza­számlán tartott összegek­kel. A dollár továbbra is gyengélkedik, olyannyira, hogy annál már forintban is érdemesebb volt taka­rékoskodni. A leértékelé­sek következtében csak 24 százalékkal erősödött a dollár a forinthoz képest, s ehhez 4 százalék kamatot lehet hozzászámítani. Ennél nagyon sok forint­megtakarftás hozott ér­demben is többet. Az 1995-ös esztendőre rányomta bélyegét a már­ciusi Bokros-csomag egy­szeri nagyarányú forintle­értékelése, illetve az a vál­tozás, hogy előre bejelen­tett mértékű csúszóleérté­kelésre tért át a pénzügyi kormányzat. Ez az eszten­dő első felében nagyobb arányú volt, majd később, az fgérethez hfven mér­séklődött. Naponta vál­toznak tehát valuta- és devizaárfolyamok, ám ez nem jelent minden eset­ben automatikus növeke­dést, hiszen közben mó­dosulnak a keresztárfolya­mok is. A csúszóleértékelés mértéke tehát ismert le­het, a keresztárfolyamok alakulása azonban mindig tartogat izgalmakat. Ta­valy az olasz lírát ajánlgat­tuk visszafogottan, ami a forinttal valahogy még versenyképes is lett volna, a márkával azonban már nem annyira. Idén tehát nem ajánlgatunk. Kovács András y Holding lett a Graboplast Januártól holdingként működik a Graboplast Rt. A győri székhelyű vállalatcsoport az országban elsők között alkalmazza ezt a sajátos vállalatvezetési és működtetési struktúrát. A holding stratégiai döntéseket hoz, de operatív feladatokat nem végez. Ezek önálló végrehajtását a vállalatcsoportot alkotó társaságokra bízza. A Soproni Szőnyeggyárnak és a győri Uniontextnek 1996 lesz az első teljes éve a Grabo-csoport kötelékében. A soproni cég előbb került a vállalatcsoporthoz, így ott az átszervezést már befejezték. Ennek nyomán a forgalom a negyedik negyedévben 30 százalékkal nőtt. A szőnyeggyártól 1,7 milliárd forintos árbevételt és 50-60 millió forintos eredményt vár az idén a menedzsment. Jancsó Péter, a Graboplast Rt elnök-vezérigazgatója úgy vélekedik: a gyár forgalmát néhány év alatt akár meg is háromszorozhatja, hiszen a szőnyeg továbbra is piacképes termék. Ezt jelzi, hogy a szőtt szőnyegek felét 1995-ben Nyugat-Európában értékesítették. Az idén 18 milliárd forint forgalomra számít a Graboplast Rt, azaz hét milliárddal magasabbra a tavalyinál. Az előző évihez viszonyítva növelik a devizabevételt, amely a tervek szerint 72 millió dollár lesz. (MTI) Másként adózó Miután a társasági adóról szóló törvény változásokat ho­zott a külföldi vállalkozók adóalapjának meghatározásá­ban, ehhez illeszkedően mó­dosult a könyvvezetési kötele­zettségükre vonatkozó eddigi előírás is. A külföldi vállalkozónak vállalkozási nyeresége után fi­zetendő adójának alapját a kettős könyvvitel szabályai szerint kell kiszámítani az idén. A nyilvántartás alapján kimutatott árbevétel, bevétel, illetve az ezekhez kapcsolódó költségek és ráfordítások kü­lönbözete az adó alapja, ha ez kisebb mint az elszámolt költ­ség 12 százaléka, akkor ezt a határértéket kell az adó alapjá­nak tekinteni. A külföldi vál­lalkozóknak a korábbi pénz­forgalmi nyilvántartásról kell áttérniük a kettős könyvvitel szerinti nyilvántartásra. (MTI) Évszázados tapasztalato­kat mentettek át a családok, s már a harmincas években jól csengett a nyugati piaco­kon a szatymazi, szőregi áruk neve. Szükség van a minél nagyobb exportra, de a kertészeti termesztés ezek­nek az elvárásoknak csak akkor tud megfelelni az eu­rópai piacokon, ha verseny­képes lesz. Ahhoz pedig pénz kell. Erről beszélget­tünk dr. Somogyi György tu­dományos kutatóval. 9 Mi a különbség a nyu­gati és honi kertészet kö­zött? - A nyugat-európai kerté­szet roppant széles és stabil kutatási bázison nyugszik, amelyet az állam a leg­messzebbmenőkig támogat, legyen szó akár állami, akár magánkézben lévő nemesítő intézetről. Itt nemcsak fajta­előállításról van szó, hanem az új fajták piaci bevezeté­sén, az agrotechnikai kutatá­sokon át a szaktanácsadásig mindenről, de ide kell érteni az alapkutatások és a gén­megőrzés támogatását is. A kutatók feladata az, hogy olyan fajtára adaptált tech­nológiát készítsen, amely se­gíti a termelőket, hogy ho­mogén, nagy mennyiségű és kiváló áruval lépjenek együtt a piacra. 9 És idehaza? - Ezzel szemben Magyar­országon a kutatóknak ma nemhogy komplett technoló­giai kutatásokra, hanem majdnemhogy a fajtanemesí­tésre sincs forrásuk. A kuta­tóintézetek, egyetemi kutató­nemesítő intézmények leg­nagyobb gondja a létfenntar­tás, koordinált fejlesztésre, bővülő kutatásokra, a mű­szaki színvonal emelésére az ott dolgozók esélyt sem lát­nak. Reményt jelentett, hogy a kormány költségvetési irányelveiben a kutatás-fej­lesztés támogatása kiemelten szerepelt, sajnos, a költség­vetésben ez nem tapasztalha­tó. Ha hosszú távon ered­ményt akarunk elérni, a ha­zai kutatásnak világszínvo­nalú fajtákkal és technológi­ákkal kell előállni, a biztos jövő csak így képzelhető el. Hogy ez nem alaptalan kép­• Kutatási és fejlesztési háttér nélkül Kertészek az Európa-házban? Dr. Somogyi György: A kutatók feladata - segfteni a termelőt! (Fotó: Révész Róbert) Egyik nagy dilemmája a magyar agráriumnak, hogy tőkehiánya ellenére Is az európai élvonalba szeretne felzárkózni, megkapaszkodni. Különösen régiónkban, de Itt Szeged környékén is nagy ha­gyományai vannak a kertészeti kultúráknak. zelgés, arra példa mezőgaz­daságunk története. 9 A pályázati rendszer mennyiben segíti a kuta­tást? - Az elmúlt években a bi­ológiai alapok megőrzése, szélesítése, illetve szakszerű fejlesztése érdekében pályá­zati úton összegében sze­rény, de hatásában jelentős támogatás jutott azoknak az intézményeknek, melyek a kutatási profilba illő növé­nyek nemesítése és fajta­fenntartása mellett - vagy annak érdekében - genetikai gyűjteményeket tartanak fent. Számtalan előnye miatt nagy hibája ennek a forrás­nak, hogy minden évben újra kell pályázni, a bizonytalan­sági tényező miatt pedig nem tervezhetőek előre, nemhogy a költségek, még az ezzel kapcsolatos munka sem. Célszerű lenne ezt a rendszert úgy alakítani át, hogy a kutatóhelyek leg­alább többéves programok­ként tudják ezt a tevékenysé­get kezelni, fix, előre tervez­hető éves keretekkel. Továb­bi hátrány, hogy a költsége­ket az intézményeknek előre kell állniuk, és ez sokszor napi fizetési gondot jelent­het. A pályázati úton meg­nyerhető támogatások haté­konyságát rendkívüli mér­tékben rontja, hogy a pályá­zatok meghirdetése, elbírálá­sa, folyósítása nincs össz­hangban a mezőgazdasági termelés ciklusságával. 9 Hogyan hat ez a ter­melőre? - A termelő képtelen olyan helyet találni, ahol a magyar fajtákat félüzemi vagy hajtatóházi körülmé­nyek között megismerheti. Oka, hogy a kutatásban tech­nológiai fejlesztésre semmi lehetőség nincs. Ennek hiá­nyában a nemesítő intézetek képtelenek arra, hogy saját területeiken agrotechnikai­termesztéstechnológiai kí­sérleteket állítsanak be. A termelőnek két választása marad: vagy találomra pró­bálja meg a fajták és a piac igényeit minél jobban kielé­gíteni, vagy pedig ismeretlen külföldi termesztéstechnoló­giát választ. Ez utóbbi egy újabb esélymegvonás a hazai nemesítéstől, azaz a vető­magforgalmon keresztül sem juthat pénzhez. Mi, termelők úgy gondoljuk, hogy a me­zőgazdaság legelemibb érde­ke, hogy a külföldön látható számtalan termesztéstechno­lógiát a hazai kutatóhelye­ken kipróbálják a magyar fajtákkal is, az eredményes eljárásokat pedig minél ha­marabb adaptálják. Rendez­ni kell tehát a kutatási háló­zat helyzetét, beleértve a vállalati rendszerben műkö­dő intézetekét is, hogy az ezekben felhalmozott szelle­mi és műszaki kapacitás leg­jobban hasznosulhasson az ágazat érdekében. 9 Mit tehet a tárca? - A mezőgazdasági kor­mányzat most és az elmúlt években is számtalanszor kiállt az ágazat nagyobb tá­mogatásáért. Sajnos, ma úgy tűnik, ennek megléte legke­vésbé a szaktárca jó szándé­kától függ: a legtöbb prog­ram - még ha az IKM-et meg is győzik - a Pénzügy­minisztérium ellenállásán még mindig megbukhat. Igé­nyeljük, hogy dolgainkban a szakminiszter és a szaktár­cánk dönthessen! A szaktár­ca döntéseinek előkészítésé­ben azonban szükségesnek látjuk bevonni az ágazatban tevékenykedő főbb tudomá­nyos műhelyeket és a szak­mai érdekvédelmi szerveze­teket. E döntéselőkészítés így talán jobban megfelelne a mai követelményeknek. Sz. Lukács Imre 1995 január-októberében a behozatal értéke folyó áron 1544,1 milliárd forintot, a -kivitelé 1248,5 milliárd fo­rintot tett ki. A külkereske­delmi forgalom importban 29, exportban 42 százalékkal több volt, mint 1994 első tíz hónapjában, az exportbevé­telek azonban csak az import 80 százalékára nyújtottak fe­dezetet. Az áruforgalmi mérleg hiánya 295,5 milliárd forint volt. Dollárban kifejezve mintegy 2,5 milliárdos kül­kereskedelmi passzívum ke­letkezett, amelyből 1,7 milli­árd dollár terheli a fizetési mérleget. Az egyensúlyhiány több mint kétharmad részben a piacgazdálkodást folytató országokkal lebonyolított forgalomból adódott. Külke­reskedelmi mérlegünk, vala­mennyi jelentős nyugati ke­reskedelmi partnerünket te­kintve, negatívan alakult. (A behozatal értéke például az Ausztriával folytatott keres­kedelmünkben csaknem 40 milliárd forinttal, Japán, va­lamint Svájc és Svédország esetében 26, illetve 20-20 milliárd forinttal haladta meg a kivitelét.) A legna­gyobb külkereskedelmi passzívum (folyó áron 110 milliárd forintot meghaladó értékben) ugyanakkor Oroszországgal szemben ke­letkezett, míg az átalakuló országok többségénél kivite­li többletet értünk el. • Export: az élelmiszeripar vezet! Külkereskedelem: merre mozdul a mérleg nyelve? Összehasonlító áron a be­hozatal 3 százalékkal csök­kent. Ezen belül 1 százalé­kos volt piacgazdálkodást folytató országokból szár­mazó import visszaesése, amely a behozatal mintegy háromnegyed részét teszi ki. Ebben a relációban anyagok­ból, alkatrészekből, valamint fogyasztási cikkekből 4 szá­zalékkal nőtt a beszerzések volumene. Az egyébként sem számottevő volumenben behozott energiahordozók mennyisége ugyanakkor csak mintegy a fele volt az előző év azonos időszaki­nak, míg élelmiszer-behoza­talunk közel 7 százalékkal, a gépimport 9 százalékkal mérséklődött. Az import volumenének alakulásáról a fenti értéke­léshez képest valamelyest el­térő képet kapunk a számba­vételt torzító 1994. évi Boe­ing-ügyletek nélkül számí­tott adatok alapján. Az így kapott volumenindexek ugyanis az összes behozatal 1 százalékos csökkenését, a piacgazdálkodású országok­ból származó import ugyan­ilyen mértékű növekedését, valamint a gépimport 3 szá­zalékos visszaesését jelzik. Az átalakuló országokból történő vásárlásaink mennyi­sége mintegy 4 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1994 január-októberében. Ebben a viszonylatban a növekvő anyag-, valamint energiahor­dozó-import (14, illetve 2 százalék) mellett jelentősen csökkent a beszerzés fo­gyasztási iparcikkekből (18 százalék), élelmiszerekből (32 százalék) és gépekből (61 százalék). Az export volumene mintegy 6 százalékkal meg­haladta az előző év azonos időszaki szintet. A piacgaz­dálkodást folytató országok­ba irányuló kivitelünk összességében véve 1 száza­lékkal több volt az 1994 ja­nuár-októberinél, ezen belül az anyagok, félkész termé­kek értékesítése 6 százalék­kal nőtt, az élelmiszerexport az előző év első tíz havi for­galmának szintjén realizáló­dott, míg a gépek és szállító­eszközök kivitele 7 száza­lékkal, a fogyasztási iparcik­keké 2 százalékkal visszae­sett. Az export bővülése a Boe­ing-ügyletek nélkül számítva 8 százalékra tehető, míg a piacgazdálkodást folytató országokba irányuló export­nál 3 százalékos, ezen belül a gépkivitelben 12 százalé­kos növekedés állapítható meg. Az átalakuló országokba exporttermékeink csaknem egyötödét szállítottuk, az el­múlt év azonos időszakinál 19 százalékkal nagyobb vo­lumenben. Főleg a szomszé­dos országokba (különösen Ukrajnába és Romániába) szállított termékek mennyi­sége nőtt dinamikusan. Áru­főcsoportonként vizsgálva a legszámottevőbb emelkedés (45 százalék) a mezőgazda­sági és az élelmiszeripari termékek exportjánál állapít­ható meg. Fogyasztási ipar­cikkekből 6, anyagokból és félkész termékekből 13 szá­zalékkal nőtt az export mennyisége. A gépek és szállítóeszközök kivitele ugyanakkor 3 százalékkal visszaesett. Csirkék: exportra várva Árak és bérek Fogyasztás: minden csökken? Január-októberben az Ipari termelői árak 28,6 százalékkal voltak magasabbak, mint 1994 megfelelő Idő­szakában. Ezen belül az értékesítés megha­tározó részét (70 szá­zalékát) kitevő belföldi eladások árai 26,8 szá­zalékkal, a kisebb részarányú, de gyorsan növekvő exportértéke­sítés árai 34,3 száza­lékkal emelkedtek. A kiviteli árak emelkedé­sében a forint rendsze­res leértékelése döntő szerepet Játszott. A fo­gyasztói árak Janu­ár-novemberben 28,2 százalékkal emelked­tek. A teljes munkaidőben fog­lalkoztatottak január-októberi bruttó keresete a havonta meg­figyelt ágazatokban 38 400 fo­rintot tett ki, 20 százalékkal többet, mint egy évvel azelőtt. A nettó keresetek összege 25 600 forint volt, 15 százalékkal több, mint 1994 első tíz hó­napjában. Figyelembe véve a fogyasztói árak emelkedését, a reálkereset 10 százalékkal csökkent. Októberben - az év vége felé szokásos, nem rend­szeres kifizetések hatására - a keresetek a január-októberi átlagnál többet tettek ki, átla­gos bruttó összegük 41 300 forint, nettó összegük 27 000 forint volt. A munkanélküli-járadék és a pályakezdők munkanélküli­segélyénak együtt számított átlagos havi összege október­ben 12 100 forint volt, nomi­nálisan 7 százalékkal több, mint egy évvel korábban. E tényezők a lakossági vá­sárlóerő csökkenését jelzik. Ugyanezt támasztja alá az is, hogy a kiskereskedelmi forga­lom volumene január-októ­berben 7 százalékkal alacso­nyabb volt, mint 1994 megfe­lelő időszakában. A lakosság külföldi utazásai ugyancsak 1 százalékkal csökkentek. A lakossági bruttó megta­karítások állománya október végén 2039 milliárd forint volt, 322 milliárddal, 19 szá­zalékkal több. mint a múlt év végén. A megtakarítás-állo­mány reálértéke - a fogyasztói árindex változását figyelembe véve - közel 5 százalékkal csökkent az előző év végéhez képest. A lakosság hitelállo­mánya október végén 313 mil­liárd forint volt, 4 milliárd fo­rinttal kevesebb, mint tíz hó­nappal korábban. A lakossági vásárlóerő általános csökkené­se ellenére január-november­ben 17 900 lakást vettek hasz­nálatba, 18 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A lakásépítési engedélyek száma alapján a növekedés további folytatódására lehet következ­tetni.

Next

/
Thumbnails
Contents