Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-15 / 12. szám

1996. január 15. 3. % „Sportos" szerelmek: birkózás, sakk, futball • Bereczk Imre a gyermekekért mindent megtenne NB l-es szegedi focicsapat - leendő diplomásokból? Amikor megtudták, hogy az általa újonnan életre hívott SZEAC-nak ő lesz az elnöke, sokan felkapták a fejüket. Legyünk őszinték: hirtelenjében nagyon kevesen tudták „hova tenni" Bereczk Imrét, holott személye már 1994-ben, a Szegeden rendezett ifjúsági sakk-világbajnoksággal kapcsolatban ismertté vált. Mégpedig azzal, hogy az esemény nem kis költségeit magára vállalta. Rendkívül szuggesztív, színes egyéniség, akinek repertoárjában a sikerorientáltság ugyanúgy fellelhető, mint a mellébeszéléstől való irtózás... Eredetileg csupán arról akartam vele beszélgetni, miért vállalta fel éppen Szegeden a majdhogy kilátástalannak tetsző „futballcsinálást". A labdarúgásról csevegve el-elkalandoztunk más területekre is, ám a végén kiderült, a sok-sok apró részecskéből alakult ki az az egész, amire valójában kíváncsi voltam. Mégpedig az, mennyire gondolja komolyan Bereczk Imre, a Budalakk TITÁN tulajdonosa, egyben ügyvezető igazgatója, hogy Szeged városát a közeljövőben NB l-es focicsapattal „ajándékozza meg"... - Mozgásból áll a világ, tehát az embernek alapvető lételeme a tevékenység, sport nélkül nincs élet. Még ha nem is látszik rajtam, valaha sportoltam, a Budapesti Törekvésben szabadfogású birkózó voltam. Ifjúságiként jó eredményeket értem el, később a seregben is több bajnokságot nyertem - árulja el, hogy nem csak az „igehirdetéshez" ért. Az aktív versenyzést később abbahagyja, ám a sporttól nem szakad el, sakkozik, majd vezetőként segíti a „bábutologatókat". - A Videotonhoz fűződik a sakkhoz kapcsolódó élményem. Valamilyen bajnoki versenyre utaztunk, és nem volt ki a csapat. Addig unszoltak, mígnem beszálltam, és mit ad isten, én végeztem az élen. Sokszor nyertem, de ahhoz már idős, 23 éves voltam, hogy neves sakkozóvá váljak. Szülővárosomban, Sárbogárdon viszont beválasztottak a szakosztály elnökségébe, hogy segítsek rajtuk. A pénzügyek, a támogatások ugyanis már akkor sem voltak rendben a sport körül, mindig valaki kegyén múlott, hogy melyik egyesület és mennyit kap. Nem is tudom, az idő tájt mitől volt olyan jó a magyar sport - minősíti az akkori szép időket. Csapongva sodródunk az emlékek labirintusában, mígnem eljutunk odáig, hogy miért oly' kedves város neki Szeged. - Hihetetlen, de igaz, 1957 óta járok Szegedre! Említettem, hogy a seregben sorra nyertem a versenyeket, s jutalmul jegyet kaptam a szabadtéri játékokra. Már Bereczk Imrénél ismeretlen a csinálom is, meg nem is elve. (Fotó: Gyenes Kálmán) első látásra beleszerettem a városba, megkapott szépsége, olyannyira, hogy évente visszatértem. Szorosabban nyolc év algériai kiküldetés és itthoni külkereskedelmi munka után, a privatizáció révén kerültem kapcsolatba Szegeddel. Ez egy érdekes történet... Tokajhegyalján vettem egy kaolinbányát, holott csupán az őrlőüzemre volt szükségem, de csak árukapcsolással jöhetett létre az üzlet. Közben megvásároltam a Budalakk szegedi gyárát is, így aztán, akarva-akaratlan, sűrűn megfordultam a városban - enged bepillantani üzleti tevékenységébe is. Tovább gombolyítva a kötődés szálait, természetesen nem maradhat szó nélkül az ifjúsági sakkvilágbajnokság. - Köztudott, hogy elkötelezettje vagyok a sakksportnak, ezért is kerestek meg annak idején. Kezembe nyomták a költségvetést, amit látva, majd' hanyatt vágtam magam, pedig nem vagyok egy ájulás típus. Ird és mond, ötvenötmillió forint volt a költségvetés! Osztottam, szoroztam, és rájöttem, nem adni, hanem valakik vinni akarják a pénzt, hiszen tizennégy millióból meg lehet rendezni a világbajnokságot! Jó kapcsolataim, ismeretségem által nagyon sok embert megnyertem támogatónak, mellém álltak, és ami a lényeg, mindenre futotta az általam kalkulált költségvetésből - igazolja, hogy a pénzügyek intézéséhez (is) kivételes vénája van. Araszolgatva ugyan, de eljutunk a focihoz, ahhoz a ponthoz, amikor is bekapcsolódik a szegedi labdarúgás vérkeringésébe. - Barátaim, ismerőseim tudják rólam, hogy mennyire szeretem a jó focit. Ezért is kerestek meg többen, mondván, mentsem meg, vagy ha úgy tetszik, segítsek abban, hogy Szegeden megint legyen jó labdarúgás. Említettem már, hogy az ötvenes évek végétől mily' sokat jártam Szegedre. Akkor még, a SZEAC révén, jó labdarúgás volt a városban. Csodáltam azt az intelligens csapatot, melynek többsége egyetemista, főskolás volt. Amit viszont most tapasztaltam, több, mint elkeserítő! Elképesztő pénzügyi manőverekkel találtam magam szemben, és ami a legszomorúbb - a mendemondákkal ellentétben nem a csapat került oly' sokba, hanem egyszerűen ellopták a pénzt! - teszi világossá, hogy nagyon is tisztában van vele, az utóbbi időben miért volt ennyire szegény a Tisza-parti stadion sokszor nevet cserélt csapata. Közelítve a jelenhez, szavaiból az is kiderül, nem a vállalkozók magamutogatásának ma divatos elvét követi, amikor áldozni akar Szeged nem éppen hímeves futballjáért. - Ne én, más döntse el, hogy a hivalkodás vezérel-e, amikor támogatom a sportot, azt, amit én jónak látok. Szponzorálom a Bp. Honvéd kosarasait, a sárbogárdi focistákat, és száz ottani gyermek nyelvtanulását finanszírozom, no meg most a SZEAC-ot. A szegedi gyárban dolgozók gyerekeinek a beiskolázási költségeit minden szeptemberben kifizetem. Nem a feltűnési vágy motivál, amikor költöm a pénzt. . Az okos ember, ugye, nem szórja feleslegesen a pénzét, mint ahogyan a buta sem, ám az utóbbi mégis elherdálja. Úgy érzem, nem a „második" kategóriába tartozom... Meg nem tudom mondani, mennyien kértek már tőlem ilyen-olyan célokra pénzt, és én nem adtam! Senkit nem vagyok hajlandó, csak úgy, támogatni! A fiataloknak viszont adok, a gyerekekért mindenre képes vagyok. Ezért is határoztam úgy, hogy a szegedi és a városkörnyéki - egy-két máshonnan érkező r, tanulni vágyó, tehát egyetemre és főiskolára készülő fiatalokból alakítjuk ki a majdani NB Ies focicsapatot! Tisztában vagyok vele, ehhez idő, tehát türelem is kell. Azt akarom, hogy jövőre nyerjük meg az NB lll-at, majd ezt követően a másodosztályt. Lehet, hogy csúszik majd az elképzelés megvalósulása, de akkor sem adom fel, kitartok a végsőkig! - oszlatja el azt a sanda feltételezést, hogy ha az első évben nem koronázza siker törekvéseit, akkor „lelép". Bereczk Imre azt sem rejti véka alá, hogyan képzeli mindezt megvalósítani. Kendőzés nélkül sorolja elvárásait, mintha nem én, hanem azok ülnének vele egy asztalnál, akiktől ezt eiváija. - Értéket kétféleképpen lehet létrehozni: vagy elveszem a másét, vagy saját szellemi-fizikai energiámmal, meglevő javaimmal. Világéletemben az utóbbi híve voltam, ezért a SZEAC-nál is mindent ellenőrzők! Az edzéstervről, a gyakorlások intenzitásáról, az orvosi vizsgálatokról, a terheléses próbák eredményéről, a tervezett kiadásokról, az elköltendő pénzről, magyarán mindenről tudni akarok! Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a „nagyokos" szerepkörében tetszelgek, szeretném leszögezni, hogy nem erről van szó. Téved, aki azt hiszi, én állapítom meg, hogy mikor, mit csináljon a csapat és ki, melyik poszton játsszon. Ez nem az én dolgom. Az azonban igen, hogy ellenőrizzem, amit közösen megterveztünk, azt végrehajtották-e, és úgy, ahogyan megbeszéltük. Amennyiben együtt elfogadunk, jóváhagyunk egy tervezetet, utána már nincs apelláta. Milyenségén előtte lehet vitatkozni, utána viszont nem! Azért sem, mert a klubnak egyetlen „saját" fillérje sincs. Mindent én fizetek - a stadion esti világításának a villanyszámláját is -, és mindenki annyit kap, amennyiben megállapodtunk! Hangsúlyoznám, mert lényegesnek tartom, a velem dolgozó kollégák mindenkor megőrzik egyéniségüket, egy dolgot mégis fel kell adniuk - ez játékosra és vezetőre egyaránt áll -, mégpedig a csinálom is, meg nem is elvét. Ilyen nálam nem létezik! Kifejezetten örülök, hogy a csapat mostani, fiatal játékosai is belátják, csak ezen az úton járva érhetünk el oda, ahova jutni akarunk - nyugtatja meg e „végszavakkal", a feladat embert próbáló terhei miatt aggódókat. GYÜRKIERNŐ A férfi kosárlabda-bajnokság folytatásában az Acsoportos HKE együttese Szolnokon lépett pályára, míg a Szedeák a Dombóvár gárdáját látta vendégül. A vásárhelyiek idegenbeli mérkőzésén, a kezdeti nagy rohanásban nehezen születtek a pontok, a Szolnok eszmélt hamarabb, Varga, Mérész T. és Papac kosaraira csak Rátvay válaszolgatott. A folytatásban is biztosabb kézzel dobált az Olaj - Takács három trojkája, is célba ért. A vendégeken a frissen beállt Stan sem segített, a 12. [tercben már 27-17 volt az állás. A hátralévő időben a vásárhelyiek zónavédekezésre rendezkedtek be, ezt Papac két triplával hidalta át. A fordulás után Takács és Rátvay dobása hullt a gyűrűbe. Továbbra is sokkal jobb volt az Olaj, a lepattanók sorra az ő kezükbe hulltak, Rezák mester még azt is megengedhette, hogy a jól játszó Papacot pihentesse. Azért is tehette, mert Takács kiválóan irányított, Mérész és Radonjics pedig hasznosan tette a dolgát. A vendégek mestere olyan idegesen ugrált, hogy még a pénztárcáját is elhagyta - egy fillér sem maradt a zsebében. Az utolsó öt perc izgalommentesen telt el, bár az Olaj visszavett a tempóból, a vásárhelyiek pedig valamivel okosabban és pontosabban játszottak, de a végeredmény így is közte húsz lett. A találkozó után nemcsak a vesztes csapat bosszankodott, Balasi Péter, a Sportcentrum igazgatója is meglehetősen morózus volt, közölte, hogy a vendégszurkolók kínjukban padokat törtek és az előttük kifeszített hálót is Szomorú vásárhelyiek, boldog szegediek Szolnok-HKK 85-65, Szedeák-Dombóvár 82-80 elszaggatták, így az őket ért kárt a hódmezővásárhelyi klubbal téríttetik meg. Rezák László: - Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de szerencsére a védekezésben többet nyújtottunk a vártnál. Nenad Krdzics: - A jobbik csapat nyert, nekünk még nagyon sokat kell együtt dolgozni... Szolnoki Olaj KKHódmezővásárhelyi KE 85-65(43-29) Szolnok, Tiszaszigeti Sportcsarnok, 2200 néző. Vezette: dr. Valovics, dr. Vfgh. Olaj KK: TAKÁCS (21/9), PAPAC (24/6), MÉRÉSZ T. (12), Góbi (5), Varga (4). Csere: Radonjics (11), Jusztin, Mérész Cs. (6/3), Katona (2). Edző: Rezák László, Tóth Zoltán. Hódmezővásárhely: TENTER (27), Parády (3/3), Polányi, RÁTVAY (29), Gémes. Csere: Stan (4), Kútvölgyi (2), Papy. Edző: Nenad Krdzics. Kipontozódott: Parády a 34., Polányi a 36., Papac és Tenter a 40. percben. VARGA CSABA • Az első osztályú férfi kosárlabda-bajnokság küzdelemsorozata második szakaszához érkezett a hétvégén. Mint ismeretes, a Szedeák fiataljai az alapszakaszban csoportjukban a negyedik helyen végeztek, így jogot szereztek arra, hogy a másik csoport első négy helyezettjével együtt folytassák a küzdelemsorozatot. Az „új körbe" a Szedeák győzelem nélkül érkezett, s a hétvégi forduló előtt a nyolcadik helyen állt (csak az új nyolcasba bejutott együttesek elleni eredményt viszik magukkal a csapatok). A szombaton Szegedre érkezett vendég, a Dombóvár azonban maximális pontszámmal vezette a csoportot. Az előzetes esélyeket ezek után nem kell különösebben magyarázni. (A mérkőzés előtt Kecse Nagy Sándor szakosztályvezető a főszponzor Akuterm Kft., valamint az Eurosport bolt ajándékát nyújtotta át elmúlt évi munkájuk elismeréseképpen a csapat két edzőjének.) Az első kosarat Nyilas dobta, aztán a Dombóvár vezetett 3-2-re és 5^4-re, amikor Havasi behajított egy triplát. „Milyen szépen tartják magukat a fiúk" - gondoltuk ekkor, s amikor a Búzás (7-es mezben) végig remekül játszott. (Fotó: Gyenes Kálmán) Szedeák irányítója gyönyörű gólpasszok után újból három ponttal gyarapította saját és csapata gyűjteményét (9. perc: 22-17), még akkor sem reméltünk túl sokat. Havasi azonban folytatta a tripla-gyűjtést, Búzás mezőnyben volt borzasztó hasznos, Nyilas parádésan egy-egyezett, Pávlicz két hústoronnyal a nyakában hibátlanul dobott, s egyszercsak megnyerte a Szedeák a félidőt. „Bármi lesz is, ez már szép dolog." - mondták a beavatottak szünetben. Továbbra is azt várta a közönség, hogy majd beindul a dombóvári henger, a Szedeák ragyogó csapatmunkája azonban megakadályozta a „beindulást". A második játékrész 9. percében azonban 58-53-nál kopontozódott Pávlicz (közvéleménykutatás adatai szerint a megítélt öt hibából maximum egy volt valóban szabálytalanság), majd nem sokkal később, 65-62-nél Nyilas is. Rögtön utána egyenlített a vendégcsapat, sőt 65-67-re vezetett is. Ekkor már valóban azt lehetett gondolni, hogy két kulcsjátékosának kiválása után nem lesz ereje újítani a Molnártanítványoknak. A „Szedeák-szfv" azonban tovább hajtotta a fiúkat, a csereként beállt Majoros lehetetlen palánk alatti helyzetekből dobált kosarakat, a végén faultokkal operáló dombóváriakat pedig Havasi és Búzás hibátlanul büntette. A vendégek két, minden mindegy alapon elhajított hárompontosa még beakadt az utolsó pillanatokban, így is maradt azonban annyi a szegedi előnyből, hogy megszülessen a bajnokság eddigi legnagyobb meglepetése: a Szedeák legyőzte sokkal esélyesebb ellenfelét. A meccs után Molnár Csaba szokásos rögtönzött értékelőjébe kezdett: „Nagyon jó egyéni teljesítmények, nagyon jó csapatmunka..." - itt elakadt a szava, s a boldog, felszabadult ünneplés maradt... Szedeák-Akuterm KEDombóvári VMSE 82-80 (43-35). NB I., B-csoportos férfimérkőzés, Deák Ferenc Gimnázium, 300 néző. Vezette: Simó, Kóthay. Szedeák: HAVASI (29/15), BÚZÁS (16/3), Szil Sz., NYILAS (11), PÁVLICZ (14). Csere: MAJOROS (12), Tornyos, Szil B., Klein R. Edző: Molnár Csaba, Bonifert Domonkos. • Női vízilabda Kettős mérkőzés q kanadaiakkal Két barátságos mérkőzést is játszott szombaton a magyar női vízilabda válogatott a kanadaiak ellen. A találkozóknak a margitszigeti Hajós Alfréd-uszoda adott otthont. Az első összecsapáson jól kezdtek Tóth Gyula szövetségi kapitány tanítványai, hiszen két negyed után már 6-0-ra vezettek. Ez azért volt egy kicsit meglepő, mert a hétközi edzőmérkőzéseken rendre a vendégek bizonyultak jobbnak. A folytatásban feljöttek a kanadaiak, de fordítani már nem tudtak, így a legutóbbi Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapat 9-6-ra nyert. MagyarországKanada 9-6 (4-0, 2-0, 2-4,1-2) Hajós Alfréd uszoda, 100 néző. Vezette: Kosztolánczy (magyar), Crowley (kanadai). Gólszerzők: Stieber Mercedes 3, Tóth Gabriella, Tóth Noémi, Rédei Katalin, Tiborcz Lilla, Szremkó Krisztina és Tiba Zsuzsa 11, illetve C. Campbell, Begin 2-2, T. Campbell, Aran l-l. A második mérkőzésen: MagyarországKanada 6-7 (2-2,1-3, 0-1,3-1) Hajós Alfréd uszoda, 100 néző, v: Kosztolánczy, Németh Gólszerzők: Szremkó Krisztina, Stieber Mercedes 2-2, Tóth Gabriella, Tiborcz Lilla l-l illetve Trina Campbell 2, Julié Lefebre, Waneek Hornmiller, Cora Campbell, Marié Christine Hebert és Johanne Bégin 1-1. Totóeredmények A totó 2. játékhetén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Cremonese-Milan 0-0 X 2. Fiorentina-Piacenza 2-1 1 3. Internazionale-Roma 2-0 1 4. Juventus—Bari l-l X 5. Padova-Atalanta 3-2 1 6. Parma-Cagliari 4-0 1 7. Sampdoria-Vicenza 2-2 X 8. Udinese-Napoli 3-2 1 9. Ancona-Palermo 1-0 1 10. Bologna-Cosenza 3-2 1 11. Brescia-Cesena 0-0 X 12. Foggia-Lucchese 0-0 X 13. Reggina-Reggiana 2-0 1 Pluszmérkőzés: 14. Salernitana-Pescara 0-2 2