Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-12 / 10. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1996. JAN. 12. Készül a központi orvosi ügyelet Tervezetten felüli lakossági megtakarítások Phare-segély idegenforgalomra Egymillió ECU Pharc-segélyt kap a magyar idegenforgalom. Ez mintegy 180 millió forintnak felel meg. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium turizmus főosztálya ezzel kap- csolatban úgy informálta az MTI-t, hogy az Európai Unió bizottsága első alkalommal hagyott jóvá ilyen jellegű támogatást hazánk turisztikai fejlesztéseire. A pénz folyósftásáról'még 1995. decemberében döntöttek. Az Európai Unió a segély felhasználását másfél éves időtartamban határozta meg. Az IKM turizmus főosztálya konkrét terveket készít január végéig. Amennyiben a program sikeresen megvalósul, az EU-tól az idegenforgalom újabb támogatásra számíthat. (MTI) Javában folyik az építkezés a szegedi mentőszolgálat Szilágyi utcai állomásán. Itt kap helyet - március elsejétől - a város központi orvosi ügyelete. A központi ügyelet létrejöttével megszűnik majd a Szentháromság útján működő délutáni-éjszakai felnőttorvosi ügyelet. Azután minden balesettel, rosszulléttel kapcsolatos segélykérő hfvás a mentőkhöz, a 04-es telefonszámra fut be, ahol a központi ügyeletvezető dönti el a bejelentés alapján, hogy az adott helyszínre, milyen felszereltségű mentőautót, illetve milyen összetételű szakmai csoportot küld. A Szilágyi utcai központi ügyeletet kereshetik majd fel - késő délután és éjszaka, illetve a hét végén - az orvosi segítségre szoruló járóbetegek is, s innen hívható orvos az otthon bekövetkező rosszullétekhez. A központi ügyeleten az úgynevezett házhoz vonuló orvosi szolgálatot főállású - a sürgősségi orvoslásból szakvizsgával rendelkező orvosokkal kívánják működtetni, míg az ügyeleti járóbetegrendelést a háziorvosok látnák el a Szilágyi utcai központban. A mentőállomás épületében most készülő központi ügyelet - rendelő-váró-pihenő - kialakítására az önkormányzat 2 millió forintot biztosított. Az űj orvosi ügyeleti rendszer, a tervek szerint, március elsején lép életbe. K. K. A tervezettnél gyorsabban növekedtek a műit esztendőben a lakossági megtakarítások. A növekmény elérte a 429,3 milliárd forintot, szemben az 1994. évi többlettel, ami 304,1 milliárd forint volt. Reálértékben a megtakarítások csak 2 százalékkal bővültek, a reáljövedelmek csökkenésével párhuzamosan azonban ez is a lakossági megtakarítási hajlandóság jelentós erősödésére utal. December végén a lakossági megtakarítások állománya 1.828,9 milliárd forintot tett ki. A múlt év utolsó hónapjában a lakosság megtakarításait 50,3 milliárd forinttal növelte. A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatása szerint decemberben egyaránt jóval nagyobb lett a lakossági takarékbetétek és a lakosság által vásárolt értékpapírok állománya is. A takarékbetéteknél a többlet 17,4 milliárd forintot, az értékpapíroknál a növekedés 18,2 milliárd forintot ért el. Főként az állampapírok iránti kereslet volt a meghatározó. Ezek állománya 12,6 milliárd forinttal emelkedett. A devizabetétek állománya az év utolsó hónapjában csak 7 milliárd forinttal nőtt. Ebből 5,7 milliárd forint köszönhető a forint-leértékelésnek, így a tényleges állomány decemberben alig változott. (MTI) Távfűtés, te „drága"! Avagy ne kerülgessük a forró kását. (Válasz H. F. olvasái levélre) Az utóbbi évek kevés olyan - a családok pénztárcáját érintő - hírrel lepték meg az ország polgárait, mely után hurráoptimizmus és eufória lett volna úrrá rajtuk. Az energiaszektor és ezen belül a helyi közszolgáltatást végző távhőszolgáltató társaságok végképp nem kedveskedtek. legalábbis áraik vonatkozásában fogyasztóiknak. Szegeden az egyébként is magasnak (télt távhőárak ez év januártól 17%-kal nőttek. A földgáz ára, mint azt a kormány már hónapokkal ezelőtt bejelentette, a fűtési idény végén 25%-kal nő. A következő fűtési idény kezdete előtt októberben újabb, hasonló nagyságrendű emelés várható. Ugyancsk emelkednek a villamosenergia-, a vízszolgáltatás árai. Ezek az áremelések hatással lesznek minden család költségvetésére függetlenül attól, hogy egyedi fűtőkészülékkel fűt, vagy távhőt fogyaszt. A távhőszolgáltatás ma Magyarországon, és így Szegeden is, az optimálisnál drágább szolgáltás. Köszönhető ez annak, hogy létrejöttekor sem a szolgáltató, sem a fogyasztók oldalán nem születtek olyan műszaki megoldások, melyek európa számos nyugati országában elterjedtté, versenyképessé, a fogyasztók által jó megftélésévű teszik a távhőszolgáltatást. A korszerűsítés pedig hatalmas összegeket igényel mind a szolgáltatói, mind a fogyasztói rendszereknél. A korábban állami tulajdonú távhőszolgáltató társaságok törvény alapján kerültek önkormányzati tulajdonba. Az önkormányzatok lettek ezen közszolgáltatás felelősei. Szintén törvényi előfrás alapján kellett az önkormányzatoknak a korábbi vállalati formából a társasági törvénynek megfelelő gazdálkodási formájú társasággá átalakítaniuk a távhőszolgáltató vállalatokat. Monopólium-e a távhőszolgáltatás? Igen! Természetes monopólium. mint ahogy az a gáz, az elektromos energia, a víz, szolgáltatása. Nem azért az, mert a tulajdonos önkormányzat ezt akarja, hanem azért, mert fogyasztóiknak korlátozottak a lehetőségei egyéb alternatív megoldással élni, vagyis máshonnan vásárolni a hőt. Ez akkor is tgy lenne, ha Szegeden öt, vagy tíz, nem önkormányzati tulajdonú távhőszolgáltató társaság működne. Annak, hogy Szegeden a korábban állami tulajdonú, tanácsi kezelésű vállalatból önkormányzati tulajdonú társaság - kft. - lelt, úgy gondoljuk, ebből a szempontból nincs jelentősége, és semmiképpen nem a fogyasztók kiszoláltatottságát jelenti. Talán csak annyit, hogy a nyereségérdekeltség sokkal korlátozottabban érvényesül, mint egy privatizált külföldi többségi tulajdonú társaságnál. Monopolista jelleg mellett egy szolgáltatás még lehet jó és mindent el kell követni, hogy az is legyen. A hőmennyiségmérők épületenkénti beépítését nem az idézett önkormányzati rendelet, hanem a kormány 129/ 1991. sz. rendelete (rta elő, 1992. október 1-jei határidővel a távhőszolgáltatók számára. Az önkormányzati rendelet újabb határidőt rögztt és az elszámolás felételeit szabályozza. A beépítésnek mind önkormányzati, mind magántulajdonú épületekbe törvényes alapja van. A hőmennyiség lakásonkénti mérése elvileg megoldható. Ennek költsége azonban olyan magas - különösen a hazánkban jellemző épület belső fűtési rendszereknél -, hogy megvalósítása a szolgáltatás árára nagyon kedvezőtlenül hatna. Ez a gazdaságilag jóval fejlettebb nyugati országokban is ritkán alkalmazott megoldás. Lehetőség van azonban az épületek fogyasztói közösségének döntése és finanszírozása mellett a központi mérés után az épületen belül úgynevezett költségmegosztókat alkalmazni. Ezek bekerülési költsége nem túl magas, és biztosftja azt, hogy a mért hóenergia árából minden lakáshasználó fogyasztásával arányos részt fizessen megteremtve ezzel a takarékoskodásban az egyéni érdekeltséget. Ezzel Szegeden az elmúlt fűtési idényben 54, ebben a fűtési idényben mintegy 100 épület közössége élt, illetve él. Az elmúlt idényben a költségmegosztókat alkalmazó épületek átlagos hőfogyasztása több mint 20%-kal alatta maradt a városi átlagnak. Jól működő nyugati távhőszogáltatók esetében is az épületenkénti mérés az elterjedt. Ezeken a helyeken a mérés alapján egy számla készül, melyet az épület tulajdonosa, tulajdonosi közössége egyben fizet ki a szolgáltatóknak. Ezt követően a tulajdonos, illetve a közösség gondoskodik arról, hogy az egyes lakáshasználóktól a dijat beszedje. A szolgáltatás árát ki nem egyenlítő fogyasztók ugyanúgy mint hazánkban a villamos energia és földgáz (de említhetnénk a fodrászt és az autószerelőt is) esetében a szolgáltatásból kizárásra kerülnek. Erre Magyarországon a távhőszolgáltatásban csak néhány, kivételes esetben került sor és ez nem is lehet cél, csak végső eszköz. A szolgáltatás ellenértékének ki nem fizetése nálunk egyelőre közvetlenül a szolgáltatót, rajta keresztül a tulajdonos önkormányzatot, de hosszú távon az összes - a fizetéseket rendesen teljesítő -fogyasztót is sújtja. Ezen problémának megoldása - bár hosszú ideig nem halasztható - ma kellő törvényhozói akarat híján még várat magára. Az átalánydíjas elszámolás igazságtalan volt. A mérés alapján történő még igazságtalanabb? Átalánydíj mellett nincs összhangban a fogyasztó-szolgáltató érdekeltség. Mérés esetén egyesen antagonisztikus ellentétben van? Mi másképp látjuk! Átalánydíjas elszámolás mellett a szolgáltató nem abban érdekelt, hogy energetikailag hatékonyan dolgozzon, hanem abban, hogy a lehető legkevesebbet szolgáltasson hiszen tgy is kiszámlázhatja az átalánydíjat. A fogyasztó ez esetben abban érdekelt, minél több energiát vételezzen, sajtoljon ki a szolgáltatóból és ha kell, inkább az ablakon engedje ki, hiszen ez esetben sem kell többet fizetnie. Mérés alapján történő elszámolás mellett a szolgáltató érdekeltsége az, hogy az eladott energiát a lehető leghatékonyabban a legkisebb költséggel termelje meg és juttassa el fogyasztóihoz. A fogyasstó ez esetben abban érdekelt, hogy úgy üzemeltesse, szabályozza saját fűtési rendszerét, hogy csak annyi hót vegyen igénybe amennyire, szüksége van, és csak ezért fizessen. A mérés mindkét felet arra ösztönzi, hogy a tulajdonában lévő berendezéseket lehetőségeihez mérten karbantartással, korszerűsítésekkel a lehető legjobb állapotban tartsa. Ez a fogyasztó oldalán az épület teljes belső fűtési rendszerét jelenti, annak összes berendezésével, szerelvényével. Szeged távhővel ellátott, mintegy 27 ezer lakásból alig több mint 2 ezer olyan van, ahol a lakáson belül nem áll a fogyasztó rendelkezésére szabályozási lehetőség. Az összes többi lakás hóeladóin (radiátorain) található elzáró szerelvény, mely alkalmas a vételezett hő korlátozására, a túlfűtés, a „felháborító pazarlás" elkerülésére. Az említett mintegy 2 ezer lakás tulajdonosa, használója csak épületszinten, saját közösségi döntésük alapján, a szolgáltatás szakaszos igénybevételével tudja korlátozni fogyasztását, amennyiben a szolgáltatott energiát soknak (téli. A fogyasztóknak ennek megfelelően, H. F. véleményévél szemben, van ráhatásuk a fogyasztott energiára, tudnak takarékoskodni! Ha mindezt a jelenlegi technikai lehetőségek kihasználásával magasabb szinten, kényelmesebben szeretnék megtenni, akkor a távhőt fogyasztó épület tulajdonosának, tulajdonosi közösségének kell gondoskodnia arról, hogy az épület szabályozásra csak korlátozottan alkalmas fűtési rendszerét elvárásaiknak megfelelőn alakítsa, az épületek hőveszteségét különféle módszerekkel csökkenteni igyekezzen. Nagyon lényeges látni azt, hogy ha egy épület, illetve fűtési rendszerének állapota nem megfelelő, akkor teljesen mindegy, hogy az energiát távhőrendszerből, saját kazánházból, vagy bármely más forrásból kapja. A megfelelő komfortérzet biztosftásához a fogyasztás magas és tgy a költségek is magasak lesznek. Sem az áram, sem a gáz sem a vtz szolgáltatója, sem a benzinkutas nem szabályoz a fogyasztó helyett, nem látja el őket korszerű, takarékos berendezésekel. Csak szolgáltat. Ez ma még a távhőszolgáltatásban koránt sincs tgy. Ennek oka az - ahogy már említettük -, hogy a fogyasztói berendezések sok helyen erre. rendszerük, vagy állapotuk miatt csak korlátozottan alkalmasak. Ugyanakkor az átalánydíj mellett kialakult fogyasztói szokások sem változnak a tapasztalatok szerint egyik pillanatról a másikra. A mérés alapján történő elszámolásnak az 1994/95-ös fűtési idényben nem csak „szenvedő alanyai" voltak. A mért épületek 26%-ának fűtési költsége magasabb lett az átalánydíjas elszámoláshoz viszonyítva, 43% az átalánydíj közelében fogyasztott, 31%nál megtakarítás jelentkezett. Összességében SZETÁV 6 millió forinttal kevesebbet számlázott így ki, mint átalánydíjas elszámolás mellett tette volna. Nem helytálló tehát általánosságban megfogalmazni azt a véleményt, hogy a mérés bevezetése 66%-os többletkiadást jelentett a fogyasztóknak. Meggyőződésünk, hogy a mérés alapján történő elszámolás az átalánydíjas rendszerrel szemben mindkét félnél hosszú távon a a költségek minimalizálására ösztönöz. Nem értünk egyet azzal, hogy a mérés személyi, állampolgári jogokat korlátoz és a diktatúra eszköze. Az érvényes önkormányzati rendelet 2% par.-a szerint a szolgáltatói jogviszony nem csak szerződéssel, hanem a szolgáltatás igénybevételével is létrejön. Mindemellett SZETÁV mind mérés esetén, mind annak hiányában bármely épület közösségével szerződést köt. A szerződésben a fogyasztói közösség határozhatja meg, hogy miiydn módon kívánja felosztani a fizetendő díjat tagjai között (légköbméter, költségmegosztó alkalmazása, bármilyen %-os arány megadása). Nem értünk egyet abban sem, hogy SZETÁV hatóságosdit játszik. Valóban igyekszik a bérlemények - kezdettől fogva a fogyasztókat ellátó hőközpontok elhelyezésére szolgáló helyiségek - bérleti díjaként a lehető legkevesebbet fizetni. Ezen bérleti dfjak is az árakban megjelenő költségtényezők. Maximálisan egyetértünk azonban abban, hogy az államnak, az önkormányzatoknak keresnie kellett volna és keresnie kell azokat a valóban hatékony pénzügyi lehetőségeket, melyekkel segítheti az épületeik, azok fűtési rendszerének korszerűsítésére vállalkozó közösségeket. Ehelyett az állam néhány évvel ezelőtt egyik napról a másikra gyakorlatilag kompenzácizó nélkül kivonult ezen szolgáltatás támogatásából. Ez akkor megduplázta az árakat. De jó is lenne az a dupla ár most! A távhőszolgáltatás árát törvényi előírás alapján a tulajdonos önkormányzat hagyja jóvá. Nem hisszük, hogy ez etikailag, erkölcsileg kifogásolható. Az önkormányzat nincs könnyű helyzetben. Meg kellene felelnie a választók elvárásának, kordában kellene tartania az árakat. Ugyanakkor tulajdonosként biztosítania kell társasága működőképességét. Tapasztalatunk az, hogy az első szempont az árjóváhagyásnál hagsúlyosabb szerepet kap. Hosszabb távon azonban - és a fogyasztók érdeke is ez - mindenképpen egyensúlyban kell lennie az áraknak és a szükségszerűen felmerülő költségeknek. Nagyon megszívlelendő az az észrevétel, hogy a távhőszolgáltás kérdéseinek nagy fontosságot, sürgősséget kell biztosítani a képviselő-testület munkájában. A késedelem sokszor nagyon könnyen eredményezhet több tízmilliós károkat. Ezek megengedhetetlenek egy olyan helyzetben, mikor néhány éven belül több százmilliós forrást fog igényelni az elkerülhetetlen rekonstrukciók elvégzése, a szolgáltatás működőképességének fenntartása. Honnan lesz erre pénz? Kiegyensúlyozott gazdálkodási viszonyok mellett ezt a bevételeknek biztosítania kellene. Persze vannak más lehetőségek is, de azok sokkal drágábbak. Fentiek alapján látható, hogy a távhőszolgáltatás problémaköre nem szűkíthető le a fogyasztó,, szolgáltató, önkormányzat kapcsolatrendszerére, hiszen számos külső tényező megléte illetve hiánya alapvetően befolyásolja e kapcsolatrendszert. Melyek ezek a külső tényezők? 1. Nincs távhőszolgáltatási törvény Ellentétben a többi, ugyancsak monopolhelyzetben levő energiaszolgáltató társasággal, egyedül a távhőszolgáltatási tevékenységet nem szabályozza törvény. A szolgáltató-fogyasztóönkormányzat kapcsolatrendszert egyértelműen egy távhőszolgáltatási törvény képes és tud szabályozni. Aralg ilyen törvény nincs, könnyen érheti az a vád a szolgáltatót, hogy „halóságosdit jászik", megfelelő szabályozás hiányában. A távhőszolgáltatási törvény megalkotása mellett szól az is, hogy Magyarországon több mint 2 millió lakos veszi igénybe a távhőszolgáltatást, tehát az állampolgárok jelentős részét érinti. 2. Kormányintézkedések A távhőszolgáltatás 1991. okt. 1-jéig állami támogatásban részesült, azaz a távhőszolgáltatási díj jelentős részéi - lakossági fogyasztó esetén -az állami költségvetés fizette. Szegeden 1991-ben a távhőszolgáltatás önköltségi ára 172 Ft/köbméter volt, a lakosság ennek egy részét 61,2 Ft/köbmétert fizetett meg a szolgáltatónak, mfg a fennmaradó részt a költségvetés állta. A költségvetési támogatás 1991 -ben megszűnt. Ma az önköltségi ár 223 Ft/köbméter. Ez mintegy 29 %-os emelkedés 6 év alatt. A lakosság számára a 29%os önköltség növekedés a támogatás megvonása után 6 év alatt mintegy három és félszeres árnövekedést eredményezett azáltal - és ezzel vitatkozni nehéz -, hogy az igénybe vett szolgáltatás összes költségének az árban meg kell térülnie. A dotáció megszüntetésén túlmenően, a kormányzat döntött abban is, hogy az energiaárakat (földgáz, villamos energia stb.) a nyugat-európai energiaáraknak megfelelő szintre kell emelnie. Ennek megfelelően az elmúlt évben jelentős áremelkedéseket hajtott végre a kormány (például a földgáz árát 1995. jan. l-jével átlagosan 40%-al, 1995. szept. l-jével 8%-al emelte). 1996-ra még további két jelentős áremelést jelentett be. Az első áremelésre 1996. márc. 1én 25%-os lesz, mfg a második áremelésre 1996. okt. 1jével kerül sor, melynek a nagysága jelenleg még nem ismert. Tette ezt a kormány - nyilatkozatok szerint - a sikeres privatizáció és a magyar iparvállalatok hatékonyságának növelése érdekében. Nos, ami a privatizációt illeti, a kormány eléképzeléseit teljes siker koronázta. Mint tudjuk, a privatizációs bevételek jelentősen meghaladták az előirányzottat. A privatizációs többletbevételnek egyetlen szomorú ellenpontja van, mégpedig az hogy közben széles rétegeknek - köztük a távhőszolgáltatát igénybe vevőknek - jelentősen csökkent a reáljövedelme és ezzel az életszínvonala. Az 1996. évi beígért energiaár-emelések (földgáz, villamos energia) jelentős részben a már privatizált energiaszolgáltatók árbevételét (nyereségét) növelik, miközben az energiaszolgáltatást igénybe vevők életszínvonala feltehetően tovább csökken. Miért?... A mindenkori éves infláció mértéke (jelentleg 30% körüli) szintén a kormányzati intézkedésekkel összefüggésben alakul. Ennek megfelelően a távhőszolgáltatás díjaira az energiárak (földgáz, villamos energia stb.) növekedésén túlmenően az egyéb költségek emelkedése is jelentős hatást gyakorol. Összegezve, véleményünk szerint az önkormányzat számos intézkedést hozhat, azonban az alapvető - a fogyasztók indokolt elvárásainak megfelelő- intézkedések csak a kormány és a parlament szintjén születhetnek meg. Ezek pedig a következők. 1. Távhőszolgáltatási törvény. 2. A fogyasztók jövedelemviszonyait, életkörülményeit figyelembe vevő, ütemezett energiáremelések. 3. A jelentős privatizációs többletbevételekből források elkülönítése a távfűtött épületek fűtési rendszerének rekonstrukciójára, az épületek hőveszteszteségét csökkentő beruházások finanszírozására. Mindemellett szeretnénk, ha fogyasztóink éreznék az önkormányzat és társasága igyekezetét, hogy Szegeden a távhő valóban szolgáltatásként működjön. Társaságunk munkatársai ennek érdekében mindent megtesznek, és higgyék el, nem azon törik a fejüket, hogyan bosszantsák furfangos és gonosz ötleteikkel a fogyasztókat. Köszönjük H. F. észrevételeit, mert úgy gondoljuk, minden szolgáltatónak, saját munkájának javítása érdekében is, szüksége van a fogyasztók véleményének megismerésére. Fenti gondolatok, bár meglehetősen hosszúra sikerültek, mégsem elegendőek ahhoz, hogy a felvetett kérdésekre, illetve a távhőszolgáltatás összes problémájára részleteiben választ adjanak. Reméljük azonban, hogy bár feltehetően senkit sem vidítottak fel - segítenek a helyzet reális megítélésében, (x) Még betonoznak. (Fotó: Karnok Csaba)