Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-11 / 9. szám

HANGSÚLY 5 CSÜTÖRTÖK, 1996. JAN. 11. A Tisza-völgyi áradás tényei és tapasztalatai • Sajtótájékoztató a rendkívüli árvízről Az új rendszer próbája tenzfv munkát igényelt. A Kö­rösökön a véd­vonalak nem érik el a szüksé­ges biztonság szintjét - tudtuk meg. Ezért a Fe­hér-Körösön 4,5 kilométer hosszon homok­zsákokkal ma­gasítottak. Különösen veszélyes hely­zet alakult ki Gyulánál, az egyik belterüle­ten lévő szi­vattyútelepnél." A fővédvonal átszakadása fe­nyegetett, de a súlyos helyzetet megfeszí­tett munkával sikerült megoldani. A helybéliek szerint ha átszakad a gát, Gyula víz alá került volna. A minisztérium értéke­Gát, víz és gátörök. (Fotó: Gyenes Kálmán) lése szerint az árvízvédelemre fordított összeg január első hetéig 100 millió forint volt. A védekezés teljes költsége azonban ennél jóval több, mintegy 420-440 millió forint lesz. Ezen felül csak becsülni tudják a helyreállításra szük­séges összeget. A védvonalak rekonstruálása, anyagok, esz­közök pótlása 470-490 millió forintot igényel majd, s min­dez azért igen jelentős, mert egy tavaszi-nyári áradás még előttünk van. A sajtótájékoztatón meg­tudtuk még, hogy Magyaror­szág Európa árvizi térképén sajátos helyet foglal el. Ná­lunk ugyanis bármely fo­lyón, az év bármely szakán lehetséges árvíz. Adottságo­kat tekintve pedig hazánk­ban a legnagyobb az árvíztől védett teriilet: egyedül a Ti­sza-völgy védett részei na­gyobbak, mint a Magyaror­szágot követő Hollandia összes védett területe. A mostani árvíz tulajdonkép­pen prognosztizálható volt ­legalábbis a szaktárcának vannak ilyen jellegű össze­hasonlításai. Az elmúlt 150 év adatai, valamint 300 év tapasztalatai szerint 10-12 évente van rendkívüli ár­adás. Ezen belül az árvíz a Tisza-völgyben a leggyako­ribb. Arató László • A vízügyi igazgatás 210 éve • II. Józseftől a társulásokig Göncz Árpád, az alkalmi talajjavító Átszervezés után, törvények nélkül Utolsó iigyehieiMés Az egyik árhullám le­vonult, a másik még csak ezután jön, de ter­mészetesen ezzel sem tudtuk le az árvizekkel szembeni adósságain­kat. A mostani tetőzések néhány centiméterrel mindenhol alulmarad­tak a történelmi rekor­dokhoz képest, azonban az akkor keletkezett ká­rok örökké ómenként szolgálnak. Figyelmeze­tő jelzés az is, hogy sok olyan védmüvünk van, amely nem bír el több terhelést, s melyek meg­erősítését már tegnap végre kellett volna haj­tani. Ma már nem be­szélünk katasztrófákról, de jó tudni mindekinek, hogy voltak veszélyes helyzetek­Sajnos, ezen árvíznek kellett bekövetkeznie ah­hoz, hogy a fejlesztések ne csak az íróasztalok mellett valósuljanak meg. (arató) 1992-ben végeztek egy felmérést, melynek eredmé­nye szerint az ország lakos­ságának mindössze négy százaléka tartotta hazánkat kifejezetten árvízzel veszé­lyeztetettnek. Ugyanakkor az utóbbi évek csapadéksze­génysége elterelte a figyel­met az ország tényleges ár­vízvédelmi helyzetéről, az egyre sebezhetőbbé vált vé­delmi rendszerről. A romló állapotú védelmi műveken egy olyan vízügyi szervezet látja el feladatait, melyet 1994-ben átalakítot­tak. Erre azért volt szükség, mert a vízügyi szolgálat ha­tóságként vállalkozott is, s emiatt sokan támadták őket. A tavaly előtti leválasztás­nak köszönhetően egy átlát­ható gazdálkodású szervezet alakult, mely azonban a vé­dekezési feladatoknak csu­pán irányítását képes ellátni. A vállalkozási tevékeny­séget egyszemélyes kft-k lát­ják el, melyek természetesen örökölték a személyi állo­mányt és az eszközparkot. A vízügyi igazgatóságok ezek Árvízzel telik a tél és a ta­vasz is - mondotta többek között tegnap Gyulán Ko­vács Kálmán, a Közlekedé­si- Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai ál­lamtitkára. A tárca képvise­letében sajtótájékoztatón számolt be az újságíróknak arról, hogyan zajlott le a rendkívüli gondokat jelentő áradás a Tisza és a Körösök vidékén. Kovács Kálmán el­mondta, hogy a rendszervál­tás óta, a megváltozott poli­tikai és gazdasági viszonyok között még nem volt lehető­ség arra, hogy kipróbálják az űj árvízvédelmi rendszert. A mostani erőpróba azonban szinte példátlannak mondha­tó, hiszen ebben az évszak­ban ekkora mértékű, egyide­jű áradással még nem talál­koztak a szakemberek. A Fekete- és a Fehér-Kö­rösön katasztrófával fenye­getett az árvíz: ezeket csak a szükségtározók megnyitásá­val tudták elhárítani. Ugyan­akkor a Felső-Tisza védvo­nalain a műtárgyak védelme okozott gondot. Az árvíz te­tőzése idején több zsilipnél alakult ki szivárgás, s ezek elhárítása három napos in­hasznosítására szerződéseket köt a kft-kkel. Igen jelentős változás, hogy a tlz évvel ezelőtti álla­potokhoz képest lényegesen csökkent az igazgatóságok létszáma. Míg 1985-ben 20 ezer, addig ma 5.300 fő dol­gozik ezen intézményekben. Szükség esetén továbbra is számíthatnak a honvédség, a polgári védelem és az önkor­mányzatok erőforrásaira, de új elemként magánvállalko­zók kapacitását is bevonják. A vízügyi védelem szer­vezetét nagy veszély esetén kormánybizottság irányítja. Az operatív feladatot a mi­niszter az Országos Műsza­ki Irányító Törzs segítségé­vel végzi, a védekezés terü­leti irányítását pedig a víz­ügyi igazgatóságok látják el. Sajnálatos, hogy a véde­kezés lefolytatásáról szóló kormányrendelet csak a tervezet szintjén van ­tényleges megalkotásához ugyanis törvények hiá­nyoznak. A. L. Az orvost sem emlegeti addig az ember, amíg a be­tegség le nem dönti a lábá­ról. Ehhez hasonlóan: csu­pán árvíz idején fogalmazó­dik meg a kérdés: vajon mi­óta beszélhetünk vízügyi igazgtásról, mióta tartják kézben a folyók járásával, a védelemmel kapcsolatos kérdéseket? A vízügyes témák közis­mert, avatott szakértője dr. Vágás István címzetes egye­temi tanár. Mint első monda­tából kiderült, több mint 2 évszázadot lapozhatunk vissza az időben vissza, ha a vízügyi igazgatás gyökereit keressük. - Ha pontosak akarunk lenni, akkor II. Józsefig kell visszamennünk - mondta az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság nyugalmazott főmunkatársa. - Valamikor, az 1780-as évek derekán ho­zott egy rendeletet, amellyel épftési igazgatóságot alko­tott, ennek a feladata lett volna a vízügyekkel való foglalkozás is. Később - a magyar uralkodó osztály örömére, amely nem nagyon szerette, ha beleszólnak kí­vülről az ország dolgaiba ­egy tollvonással visszavonta, mielőtt az még igazából mű­A múlt év végi, ez év eleji árvíz csúcsideje alatt (de­cember 30-án) a Tisza-völ­gyi áradás során - melybe beleértendő a Körösök vidé­ke is - 1517 kilométeres védvonalon tartottak árvíz­védelmi készültséget. Ebből a rendkívüli készültség 158 kilométer volt. A védekezés­ben 3544 fő vett részt, ebből 1444-en vízügyiek, 220-an katonák, 1880 polgárok vol­tak. A statisztikához tarto­zik, hogy 325 járművet, 38 munkagépet és 66 ezer ho­mokzsákot használtak fel. Az árvizek kártételei elle­ni védelem céljából a múlt század derekáról napjainkig épült ki a jelenleg meglévő védmű-rendszer. Az állami vízügyi szolgálat 4.128 kilo­méter vízügyi fővédvonalt kezel, a többi (199 km) az önkormányzatok tulajdoná­ban van. Védelmi rendszerünkben a biztonsági követelmények­nek 2288 km töltés felel meg, ami az összes 57,5 szá­zaléka. Sajnos, még a fej­lesztett védvonalakban is vannak a környezetüktől el­térő, a biztonsági követelmé­nyeknek nem megfelelő, lo­kálisan gyenge szakaszok. Ezek általában ősmeder-ke­vízügyet - válaszolta Vágás István. - Menet közben rá­ébredtek arra az illetékesek, hogy célszerű a feladatokat azoknak a kezébe adni, akik helyben intézkedhetnek, te­hát a társulati rendszer is életben maradt. Az országot 12 vízügyi igazgatóságra osztották. Ez nem követte szorosan a megyehatárokat. Ez az igazgatási rendszer működik napjainkban is az Országos Vízügyi Főigazga­tóság, azon keresztül pedig a szakminisztérium felügyele­te alatt. És ha már beszélge­tünk, szeretnék egy dolgot megemlíteni, amelyet a sajtó az utóbbi időszakban, hetek­ben pontatlanul tálalt ­mondta dr. Vágás István. • Mi lenne az? - Az jelent meg, hogy Európában Hollandiában a legnagyobb az árvíztől vé­dett terület. Az országok kö­zötti területkülönbségeket fi­gyelembe véve arányaiban nagyobb térséget védhetnek ők, viszont ha hektárban mérjük, akkor Magyarország sokkal nagyobb területet véd, mint Hollandia. Már megint elsők va­gyunk valamiben... V. Fekete Sándor resztezések, vagy töltésrepe­dések, mintegy 560 km-es hosszon. A védvonalat ke­resztező mintegy 1800 épít­mény között vannak 80-100 évesek is, ezek közül 85 mű­tárgy nem felel meg a biz­tonsági követelményeknek. A javasolt, elérendő cél­nak és a biztonsági követel­ményeknek megfelelő, mű­szakilag szükséges fejlesztés költsége a tervek alapján 58,7 milliárd forint. A fej­lesztési igény 24,3 százaléka a Duna-völgyben, 75,7 szá­zaléka a Tisza-völgyben je­lentkezik. A. L. Ma AZ MDF Szegedi Szerve­zete 13-16 óra között ügye­letet tart a Római krt. 31. szám alatt. JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Me­gyei Képviselete (Szeged, Eszperantó utca 3-5., I. em. 5.) 14-16 óráig. Dr. Hajdú István ad felvilágosítást a munkavállalók, munkanél­küliek, pályakezdők és nyugdíjasok részére. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PART szegedi szervezete a Fő fasor 9. szám alatti helyi­ségében 16 órától díjmentes pénzügyi és jogi tanácsadást biztosít az érdeklődőknek. Tanácsadók: dr. Lázár Sán­dor szakközgazdász, dr. Ha­lasi Szilveszter szakjogász. DR. GÉCZI JÓZSEF or­szággyűlési képviselő foga­dóórát tart a képviselői iro­dán (Szeged, Széchenyi tér, „Sóhajok hídja" alatt) 16-18 óráig. DR. SZILVÁSY LÁSZ­LÓ, a 6-os számú választóL kerület képviselője 17 órától az Odesszai Fiókkönyvtár­ban (Székely sor 11.) lakos­sági fogadóórát tart. HARGITAI RITA, a Szo­ciális Bizottság elnöke, az 1­es számú választókerület képviselője lakossági fóru­mot tart 17 órától a Tabán Utcai Általános Iskolában. Vendége: Majláthné Lippai Éva, a polgármesteri hivatal népjóléti irodájának vezető­je. Holnap A SZEGEDI NŐK KLUBJA soron következő ülését 16 órakor tartja az MSZP területi irodájában (Tisza L. krt. 2-4. I. em.). Téma A nők jogai a munka­világában. Előadó: dr. Újvári Márta. SZEMŐK ÁRPÁD a 22­es, DOBÓ JÁNOS a 2l-es, KALMÁR FERENC a 23-as választókerület képviselője (Új Rókus) lakossági fóru­mot tart 16 órától az Arany János Általános Iskolában (Kukovecz N. u.). A fórum témája: a 2-es busz menet­rendje. Meghívott vendégek: az SZKT és a Volán képvi­selői. AZ MDF SZÉKHÁZÁ­BAN (Római krt. 31.) 17 órától dr. Varga László jogi tancsadást tart. A belügy bért emel A Belügyminisztérium vezetése szerdán megegye­zett a tárcához tartozó érdek­képviseletekkel az idei bér­emelések mértékéről, folya­matáról illetve a rendvédel­mi szervezeteknél ideiglene­sen bevezetendő szolgálati besorolásokról. A megbeszé­lést követő sajtótájékoztatón a tárcát képviselő Lajtár Jó­zsef helyettes államtitkár el­mondta: januártól a köztiszt­viselőknek 19,5 százalékos, a rendőröknek 24 százalé­kos, a tűzoltóknak, a határ­őröknek és a polgári védel­miseknek pedig 19,5 száza­lékos béremelést terveznek. Ugyanennyit adnak a közal­kalmazottaknak is, a költ­ségvetésből azonban csupán 7,5 százalékos bérfejlesztés­re van fedezet. A hiányzó mintegy 250 millió forinthoz a kormány tartalék alapjából szeretnének hozzájutni. A közalkalmazottak az elkép­zelések szerint három ütem­ben: januárban, áprilisban és szeptemberben kapnák meg béremelésüket. (MTI) ködhetett vol­na. Az elkö­vetkező fél év­században is akadtak kísér­letek a vízügy összefogására, de ez csupán Széchenyi Ist­vánnak sike­rült a reform­korban, a múlt század 30-as éveinek vé­gén. • Ez a Ti­Dr. Vágás István (Fotó: Karnok Csaba) sza szabályozásához fű­ződött? - Igen, ennek érdekében tett lépéseket. Érdekes ben­ne, hogy a Tisza szabályozá­sa önkéntességi alapon in­dult. A társulatok maguk próbálták az anyagiakat elő­teremteni, amelyek a mun­kálatokhoz kellettek. Az ér­dekelt települések tulajdon­képpen a pénzükkel szavaz­tak bizalmat a szabályozá­sának. 1846-ban alakult meg a Tisza-völgyi Társulat, amely az egész országban a csúcsszerve lett ennek a te­rületnek. Az állam is támo­gatta. Érdekessége volt a vízügynek már ebben az idő­ben is, hogy a munkálatok­nál a politikailag kompro­mittált embereket is alkal­mazták (Ez később sem volt másképpen, hiszen például Göncz Árpád is szokta emle­getni azt az időszakot, ami­kor '56 után a talajjavításnál dolgozott, vízügyes volt.) A kiegyezést követően a víz­Ügyi szervek egyrészt álla­miak voltak, másrészt pedig társulati elv alapján is mű­ködtek. Gyakorlatilag és lé­nyegében ez a rendszer meg­maradt 1945-ig. Akkortájt ráébredtek, hogy a társulatok ereje véges, ezért aztán szükség van az állami bea­vatkozásra. • Milyen megoldást ta­láltak? - Az lett a vége, hogy 1948-ban államosították a Árvízvédelmi adatok Négy megyére terjed ki az Ativizig hatóköre

Next

/
Thumbnails
Contents