Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-04 / 284. szám

MTV-s találmány: kézilabda-élvezet * két részletben A Magyar Televízió tegnap is bebizonyította, hogy még mindig nem tudta a régi beidegződését levetkőzni. Nem tudom, hogy hányan szitkozódtunk, amikor a Magyarország-Csehország férfi kézilabdaválogatottak EB-selejtezőjének finisében egyszerűen bejelentették: letelt a sportra szánt műsoridő, s majd a TeleSportban ott folytatják a közvetítést, ahol abbahagyták. Elismerem, a magyar tévénél nem ez az első eset, amikor valaminek nem várják meg a végét. Emlékszem arra, hogy a világ minden országában „élőben" látták, amikor Amstrong a Holdra lépett, csak mi magyarok nem, mivel éppen negyed nyolc volt, s jött a tévémaci... Akkor elintézhettük azzal, hogy abban az időben az amerikai hőstettnek nem volt akkora értéke, mint a földrész más táján történteknek. De most nem tudom, milyen magyarázatot adnának, ha lenne merszük kiállni a „nagynyilvánosság" elé. Bár Gulyás László, a mérkőzés riportere próbálta velünk elhitetni a második félidő megkezdése előtt, hogy valószínűleg nem tudja végig kommentálni az izgalmas, s a magyar válogatott jövője szempontjából sorsdöntő összecsapást, mert a csapatok túl későn jöttek vissza a szünetről. Akkor ezt csak viccnek vettük, de a találkozó vége előtt öt perccel bekövetkezett az, amit, azt hittük 1990-ben, elfelejthetünk örökre. Tévedtünk... S.J. Alapszabály-módosítás az MLSZ-közgyűlcsen szakembert előzetesen a technikai bizottság jelöli ki - ez a grémium bfzza meg feladatai ellátásával. A közgyűlést követő sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az elnöki beszámolót többen alaposan megkritizálták. Danszky József például fölvetette, hogy Benkő László összefoglalója nem szakmai természetű, holott ő azt várná el, hogy a jelenlegi nehézségekből mutasson kiutat az év végi értékelés. Tény, a tavalyi elnökválasztáskor számos ígéret hangzott el, amelyek közül egyesek több pénz megszerzését helyezték kilátásba. Benkő úgy válaszolt, hogy tavaly több társadalmi szervezet ajánlotta fel segítő jobbját, ám a támogatásra azóta is hiába vár az MLSZ. Továbbra sincs bevétel a totó-pénzekből, márpedig arra nagy szükség lenne. Elhangzott: különösen a megyékben keveslik a szövetségtől az utánpótlás-nevelésre „leutalt" összegeket. Javasolták, az átigazolási pénzösszegekből befolyó bevételnek ne a 25, hanem az 50 százalékát biztosítsa az MLSZ az utánpótlás-nevelés céljaira. Barcs Sándor azt fájlalta, hogy az iskolai labdarúgás nem tölti be azt a szerepet, amelyet kellene, szerinte jelentősen csökkent a futballozó iskolások száma. Többen azt követelték, azonnal emeljék fel a fiatal labdarúgókkal foglalkozó edzők fizetését. Nagyon úgy fest, hogy a nemzetközi edzői licencek megszerzésére alkalmas tanfolyamok lebonyolítására az MLSZ „bejuthat" Csillebércre. Az ottani centrum megszervezéséhez azonban - elvi és anyagi - kormánytámogatást vár a szövetség. Benkő László szólt arról, hogy a tv-közvetítésekjoga körüli, hónapok óta tartó áldatlan viták csitulóban vannak. Azt ígérte, nem lesz pereskedés; emlékeztetett arra, neki a Ligával semmiféle elvi ellentéte nem volt, pusztán az nem tetszett, hogy magánszemély volt döntési helyzetben a futballközvetítések ügyében. Amikor szavazásra került sor, mintegy 140en voltak jelen a labdarúgók rendes éves közgyűlésén, szombaton a Medosz Székházában. A sportesztendőről szóló elemző elnöki beszámolót, továbbá a számvizsgáló bizottság jelentését a küldöttek elfogadták, ketten tartózkodtak, és mindössze tizenöten mondtak nemet azokra. Ezt követően alapszabály módosító javaslatokat vitattak meg és fogadtak el a résztvevők. Az 1989-ben elfogadott alapszabály az idők során számos kritikában részesült, ezért volt szükség átdolgozásra, „finomításra". A szövetségi tagsággal kapcsolatos új vonás: az NB-s sportegyesületek a jövőben nem a ligákon keresztül tagjai a szövetségnek, hanem közvetlenül. így szombattól MLSZ tagok: az NB-s egyesületek, a területi szövetségek (rajtuk keresztül a kisegyesületek), a ligák, a játékvezetői testület, a Hivatásos Labdarúgók Szakszervezete (a szerkesztő megjegyzése: ez a testület régen kamaraként működött), továbbá egyéb jogi és természetes személyek. A szövetség szervezetén belül új bizottságokat állítanak fel, úgy mint az amatőr labdarúgó bizottság, a biztonsági bizottság, az edzőbizottság, a hivatásos labdarúgó bizottság, a Magyar Kupa bizottság és a technikai bizottság. Megjegyzendő, ezek némelyike már a múltban is ismert volt, tevékenykedett. A jövőt illetően változás, hogy a közgyűlésen résztvevők száma csökken, kevesebben ÜHmak majd szavazati joggal az éves tanácskozásokon. A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége - tagjait négy évre választják meg - a jövőben 15 tagú lesz. Érdekesség: megszűnik a végrehajtó bizottság. Az alelnököket az elnökség saját soraiból választja meg. A majdani új elnökség hatásköre módosul, fgy például a szövetségi kapitányt - a • Ma. 10 ós 11 óra között: hívja rovatunkat! Ismét „Csörgőlabda" Az egy hete beharangozott új, „Csörgőlabda" rovatunk november utolsó hétfőjén hiába várta lázas izgalommal a hívásokat, a technika ördöge ugyanis közbeszólt... Ezért az önhibánkon kívüli malőrért ismételten elnézést kérünk mindazoktól a szurkolóktól és sportvezetőktől, akiknek nem sikerült kapcsolatot teremteniük velünk. (Akikkel beszéltünk, azok észrevételeit és válaszunkat a következő „Csörgőlabdában" közöljük). Ma ismét a telefon mellé ülünk, hogy meghallgassuk a sporttal közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban állók (szurkolók, vezetők, játékosok) véleményét, észrevételeit és javaslatait. Remélve, hogy most nem lesz akadálya a beszélgetéseknek, munkatársunk, Gyürki Ernő várja hívásaikat hétfőn 10 és 11 óra között a 62/481-730-as telefonon. Melnicsuk megint „hátára vette" a csapatot, ám igyekezete most nem járt sikerrel. (Fotó: Gyenes Kálmán) A mindinkább magára találó Csíkos (jobboldalt) egyik legjobbja volt a medikémiásoknak A két szurkolótábor hangpárbajának közepette, két perccel 17 óra előtt kezdődött az év szegedi találkozója. A nagy várakozást kiváltó összecsapás, ami sporttörténeti jelentőséggel blr a város életében, hiszen labdajátékokban Szegeden még nem volt Bajnokcsapatok Európa Kupája mérkőzés... I. játszma (26 perc). Schildkraut adogatásával ugyan a medikémiások szereztek vezetést (1:0), de ennek csupán másodpercekig örülhettek. Batez nyithatott, akinek fantasztikus erővel megütött repülőszervái ellen nem volt ellenszer. Ha mégis, a visszatámadást az újvidékiek sziklafal keménységű sánccal hiúsították meg. Inukba is szállt a bátorságuk Hulmannéknak, akik sorra elhibázták a nyitásfogadásokat, s bizony, majdhogy csak szemlélői voltak a történéseknek (1:8). Később, sajnos eléggé sokára, levetkőzték kishitűségüket, és araszolgatva ellenfelük nyomába eredtek (7:8). Ekkor a szegediektől, is szép megoldásokat láthattunk, olyannyira, hogy már-már reménykedtünk (10:11). Ahogy mondani szoktuk, most kellett volna az bizonyos picike plusz a fordításhoz, ám helyette talán éppen a lehetőség terhe miatt - elemi hibák következtek, amiket a bámulatosan, szinte minden helyzetből ütő Mester és Djurics kíméletlenül kihasznált. II. játszma (34 perc). A dinamikusan röplabdázó vendégek kiismerhetetlen variációikkal megint ránk ijesztettek (0:3). Szerencsére most nem sokáig tartott Petheőék pauzája, mert Melnicsuk valamint Csíkos csakcsak talált rést a Vojvodina sáncaiban (2:3, 5:6). Megtáltosodtak a szegediek, és nem túlzás! - mesébe illően röplabdázva, meglepték neves ellenfelüket (7:6). Lendületüket ugyan megtörte Egy, csak egy játszma... Medikémia Szeged-OK Vojvodina Novi Sad 1:3 Semmi különöset nem csináltak ezek az újvidékiek, abban azonban felülmúltak bennünket, hogy a legkritikusabb helyzetekben is - legyen az szerválás, nyitásfogadás vagy lecsapás - bátran, határozottan és tudatosan röplabdáztak - összegezhetném imigyen a mérkőzés után hallott, más-más aspektusból fogalmazott véleményeket. Nincs szándékomban felsorolni, mi mindenben különböztek déli szomszédaink a mieinktől. Egyet viszont megemlítenék, mégpedig az önbizalmat, mert ez volt játékuk alfája és ómegája... Magabiztosságuk egyik eredője - csakúgy, mint valamennyi nyugati, profi sportolónak -, hogy mindenkor, mindenhol bíznak önmagukban, saját képességeikben! Ezt tapasztalhatták, akik kora estéjüket a Sportcsarnokban, vagy később a tévé képernyője előtt töltötték. A vendégek számtalanszor kockáztattak, megpróbálták a lehetetlent, azt, hogy visszájára fordítsák a szinte megfordíthatatlant... S nem csak azért, mert a csapat - az eredményt illetően - biztos volt a dolgában... Bátorságuk, a divatos szóval élve, a sportoló mentális nevelésének a titka. Ebben mi, magyarok - lelki alkatunknál, gondolkodásmódunknál fogva - nagyon-nagyon lemaradtunk. Tehát e téren is utol kell érnünk a világot, hogy azt a „semmi különöset", az adott szituációkban, mi is elővehessük technikai-taktikai repertoá. runkból... egy téves játékvezetői ítélet, ám hihetetlen akaraterővel, csodálatosan játszva, megint utolérték az újvidékieket (7:9, 8:10, 10:10). Frenetikus biztatás segítette a medikémiásokat, akik hálásak voltak ezért a lelkesítésért, és megszállottként, egymást felülmúlva játszottak. Schildkraut húzott, kiszámíthatatlan Ívű szerváit követően Melnicsuk és Belik közös sáncának, majd Jura káprázatos leütéseinek tapsolhatott a publikum, amely egyfajta csodát láthatott: szettet nyert a Medikémia! III. játszma (31 perc). A varázslat várt folytatása helyett, sajnos - a magyar szokáshoz híven - „leült" a szegedi gárda. Olyannyira, hogy a szurkolók valósággal dermedten nézték a történéseket (0:9, 1:121). A kockázatmentes, normál szervák sorozatát ütötték vonalon túlra, ráadásul Kozicsék olykor úgy szétszedték sáncukat, hogy felugrani is képtelenek voltak Szabóék. Megmagyarázhatatlan ez a kiengedés, a „rápihenés", ami alatt hihetetlen hibákat vétettek a hazai kedvencek... A közönség, szerencsére nem csüggedt, és „Ria, ria, Hunhogy a mienk a jobbik csapat, de ezt bizonyttanunk is kellett. Ez, kitűnő csapatjátékunknak köszönhetően, sikerült. A mostani mérkőzés csak az első „félidő" volt, a második még hátra van, amin ugyancsak igazolni akarjuk nagyobb tudásunkat. A mérkőzés jegyzőkönyve: Medikémia Szeged-OK Vojvodina Novi Sad 1:3 (-10, 11, -13, -7). Férfi BEK-mérkőzés. Újszegedi Sportcsarnok, 2000 néző. Vezette:Michelinakis (görög), Ferenczy (magyar). Medikémia: Schildkraut, Belik, MELNICSUK, CSÍKOS, Petheő, Hulmann. Csere: Szabó, Torma, Somodi. Takács. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. Vojvodina: MESTER, KOZICS, BATEZ, Gerics, DJURICS, Boskan. Csere:Marics, Ristics, Csato. Edző: Kijac Milorad. GYÜRKIERNŐ gária!" viharos buzdítással - mintegy válaszként a vendégszurkolóknak - állította talpra a csapatot. Lett is eredménye az ösztönzésnek (8:12, 12:13, 13:14), de a percekig tartó „kikapcsolódás" közben elfecséreltek pótlására nem volt idő. IV. játszma (17 perc). A már szokott koreográfia szerint zajlottak a dolgok, elhúztak az újvidékiek (1:4), majd rájuk tapadtak a medikémiások (5:5). Nem sokáig tartott a fej fej melletti haladás, mert a vendégek a folytatásban már csupán csak két pontot engedélyeztek a szegedieknek, akik kénytelenek voltak beletörődni a megváltoztathatatlanba. Meg merem kockáztatni, olyan röplabdamérkőzést láthattunk most Szegeden, amilyet még soha! Rendkívül magas színvonalú találkozón maradtak alul a medikémiások, akiknek - véleményem szerint - vereségük ellenére sincs miért szégyenkezniük. Nincs, mert tudomásul kell venni, hogy a sportág egyik élenjáró országának csapata adott leckét a „tantárgyból", s ugye, mert jobbtól kikaptunk, azért pironkodni értelmetlen... A tanulságokat és tapasztalatokat persze illik, mi több kötelező levonni, mintahogy ezt a Medikémia Szeged vezetői meg is teszik. Nyári Sándor: - Szegényebbek lettünk egy győzelemmel, ugyanakkor gazdagodtunk egy csodálatos mérkőzés élményével, aminek minden mozzanatát a lehető legjobban akarunk hasznosítani. Kijac Milorad: - Azt már a találkozó előtt tudtam. ímcDiKtmw PffSTA BANK Széchenyi tér 17. VÜESTEL Rádiótelefon Kft. SZECOLOR KFT. I TÁXll 489488 I mm I önbecsülés.. „Ezért a napért (is) dolgoztunk, verejtékeztünk éveken át. Beteljesült az álom, a legrangosabb európai kupában egy nagyon jó csapat ellen mérhetjük fel, hol tartunk, mire vagyunk képesek. Vereséget szenvedni a jobbtól soha sem szégyen. Az viszont egyáltalán nem mindegy, ha kikapunk, hogyan maradunk alul. Az önbecsülésetekre, emberi tartásotokra apellálok, amikor ezeket mondom. Ezért is kérlek benneteket, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, mutassátok meg, mi rejlik bennetek, mit tudtok valójában ebből a csodálatos játékból!" - kapták a játékosok az útravalót közvetlenül a mérkőzés előtt mesterüktől, Nyári Sándortól. Rájuk is fért ez a „lelkimasszázs", mert a vendégek - akiket két autóbusznyi fanatikus szerb szurkoló is elkísért már a bemelegftésnél csodálatot váltottak ki. Amin nincs mit csodálkozni, mert a csapat fiatal kora ellenére közülük négyen - Djurics, Mester, Gerics és Boskan - Európa-bajnoki bronzérmesek. És ők, valamint társaik nemcsak hatalmas, kétméter közeli és azon felüli termetükkel és fizikumukkal, de mesterségbeli tudásukkal is elkápráztatták a szép számú nézősereget...