Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30 / 305. szám

1995. DECEMBER 30., SZOMBAT így főzünk mi Mottó: „Ha senki nem látja, hogy megeszed, nincs benne kalória." (graffiti) • Ami a Hölgyválaszból kimaradt Másodpercesek Pontosan egy esztendőn át böngésztem a falfirkák, (graffitik) szellemdús gyűjteményeit, hogy minden héten a Hölgyválasz témájához illő mottóra leljek. Szivem szerint sokszor nem egyet, hanem tucatjával idéztem volna a sziporkázóan szellemes és találó - én úgy nevezem Örkény után szabadon - másodperceseket. S miután köztudottan rossz háziasszony vagyok, ezért ehelyütt, kollegáimtól eltérően, én válogatott „életreceptjeimet" adom közre. Néhányat a Hölgyválaszból kimaradottak közül, amelyek legalább oly ízesek és fogyaszthatók, mint a gasztronómia bravúrjai. Hölgyeim! Az ünnepi sütés-fózés-mosogatás-vendéglátás gyönyöreit követő szabad percekre — amikor végre lezökkenhetnek a kényelmes fotelba - ajánlom önöknek e kis gyűjteményt. Ezzel kívánok boldog, békés új esztendőt a Hölgyválasz valamennyi olvasójának: • A férfi szfvéhez a legrövidebb út a mellkasán keresztül vezet." (Roseanne Boor angol író) • A nói intuíció több millió éves nemgondolkodás eredménye. (Rupest Hughes amerikai író) • A jó kislányok a mennybe mennek, a rossz kislányok bárhová. (Helen Gurley Brown angol újságíró) • Már hetedik éve, hogy az anyósom Karácsonykor átjön hozzánk. Idén újítunk. Beengedjük. (Les Dawson angol tv-s személyiség) • Ha egy nő meg akar tanulni vezetni, ne állj az útjába. (graffiti) • Alapjában véve a feleségem ereden volt. Ülök békésen a kádban, ó meg bejön és elsüllyeszti a kishajómat. (WoodyAllén) • A legtöbb, amit egy apa a gyermekeiért tehet az, hogy szereti az anyjukat." (M Hesburgh amerikai professzor) • Mutass nekem egy embert, aki mindkét lábával a földön áll. Fogadjunk, hogy nem tudja felvenni a nadrágját. • Bocsáss meg az ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket. (J. F. Kennedy) . • Soha nem fordítok hátat a barátaimnak. Annyira azért nem bízom meg bennük. (Gene Pernet amerikai humorista) « • A valóság azoknak való, Kalocsai Katalin akik nem bírják a kábítószert. (garffiti) • Alkoholista az, aki ugyanazt iszik, mint mi, csak nem szeret; jük. (Dylan Thomas walesi-angol költő) ' • Kerüld a másnaposságot maradj részeg! (graffiti) • A felettes én a személyiség alkoholban oldodó része. (Harold Loswell amerikai közgazdász) • Az önbizalom egyszerűen az a nyugodt, magabiztos érzés, ami orrabukás elótt eltölti az embert. (Dr. L. Binder amerikai politológus) • Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi. (George Jean Nathan amerikai kritikus) • A legtöbb fontos dolog az életünkben a távollétünkben történik. (Salman Rushdie indiai származású angol író) • A kocogás azoknak való, akik nem elég intelligensek a tévénézéshez. (Victoria Wood angol humorista) • Ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz, akkor okos vagy. Ha tudod, melyik felét hidd el, akkor zseniális. (Róbert Őrben amerikai humorista) • Ha nem vagy megzavarodva, félreinformáltak, (graffiti) • Aki az életet tréfának tartja, gondoljon a poénra, (graffiti) Hozzávalók: 1 kg csontnélkúli hosszúkaraj, étolaj, 2 jó fej hagyma, 60 dkg csiperke gomba (nem konzerv!), 1 kg bioburgonya, 1 dl tej, só, fehérbors, fokhagyma, szerecsendió, egy fél paradicsompaprika, egy darab tepsi, tepsi méretű alufólia, és mi magunk. A csontmentes hosszúkarajt vágjuk ujjnyi (1,5-2,1 cm) vastag szeletekre, majd vágjuk csípőre a kezünket. A szeleteket komolyan (mintha finn filmdrámát olvasnánk) és bőkezűen sózzuk, fokhagymázzuk, majd lefektetjük őket a tepsi aljára, és szerecsendióval (vagy szerecsendióvirág-morzsalékkal) ízlés szerint megbolondítjuk. Ha tetszik, ha nem, erre hagymakarikákat vágunk, aprócska (cigarettafiiternyi) paradicsompaprika darabkákat. Erre megint csak rá jöhet a szíÚjszászi Ilona • Podmaniczky Szilárd A Kacag a vakbelem receptje vágott krumplival történő befedése, s annak sózása. Csináljuk így! Az elkészített cucc alá hamarjában öntsünk olajat és egy deci tejet. Az előmelegített sütőbe ekkor toljuk be a tepsit, de el ne felejtsük letakarni alufólivál, különben szénné ég az egész egy óra alatt. Ha rajta a fólia, egy óra elteltével, illetve a fólia megfontolt emelgetésével szembesülhetünk azzal, amit sütöttünk. Ha nagyon éhesek vagyunk, majdnem mindegy, hogy milyenre sikerült. Ha rtiár feltálaltuk az ételt és szedtünk is belőle, akkor halkan kívánjunk jó étvágyat és kezdjünk el enni. vünk szerinti méretre vágott gomba, a gombára óvatosan fehérbors. Most, hogy már megszoktuk, hogy fölfelé haladunk a tepsiben, óriási örömöt fog okozni a gomba karikákra Vad(as) szilveszter A nők mindennap főznek. Az „emancipált" vagy másképpen: a „dolgozó nők" minimum reggelit és vacsorát tesznek az asztalra. Hétvégén persze ebédet is. Mégis: „a" szakács, „a" séf bizonyos, hogy hímnemű... Ünnepnap, ha a férfi főz - mondom én. Pontosabban: „az" ünnepen bizonyos, hogy a férfi főz. Nálunk. Ezért azután most, mikor az óévet és az újesztendőt egyszerre ünnepeljük, csupán átadom „a" receptet. Vadul ünnepel, ki vadassal búcsúztatja az óévet! Egyszer az őzvagy szarvashúst be kell pácolni, háromszéki módra - diktál a férjem. A vörösborba petrezselyemgyökér, zeller, sárgarépa, vöröshagyma, szemesbors, babérlevél, egy alma, két gerezd fokhagyma, esetleg húsospaprika és paradicsom kerül, kevés vízzel hígítva. Az így elkészített páclében az őz vagy szarvashús két napig áll. Ezután az egészet föltesszük a tűzre. Ha a hús félig megfőtt, apróra vágjuk, a zöldséget meg átpaszírozzuk. Majd ezt az egészet egy kanálka „vegetával", ízlés szerint paradicsompürével, mustárral, áfonyával, tormával és kevéske vörösborral „megbolondítjuk". Ha kész, a „háromszéki vadast" főtt krumplival vagy makarónival tálaljuk. Melléje fehérbort iszunk... Az újév beköszöntekor elveszíthetjük az eszünket. De segíthet a korhelyleves. Jófajta káposztalébe, mely tiszta, mint a bor, tegyünk disznóagyat és szá-, razhús-darabkákat, esetleg kolbászkarikákat. Míg ez fő, a vöröshagymát külön megdinszteljük, pirospaprikával megszórjuk, kevéske vízzel felöntjük, majd az ízlés szerinti savanyúságéra hígított leveshez öntjük. Amikor kész, a tányérokban gőzölgó korhelylevest reszelt tormával meghintjük. Ezek után jöhet az új év! És persze a mindennapok. Werner Sombart gazdaságtörténész azt állítja, hogy a pezsgőt, számos más luxuscikkhez, ruhákhoz, parfümökhöz, ékszerekhez hasonlóan, elsősorban a francia, belle epoque, a „szép korszak" nagy kokottjai indították el hódító útjára. E pompás ízléssel megáldott hölgyek - véli Sombart - egész gazdasági ágazatokat lendítettek fel, s a pezsgőgyártás is ezek közé tartozik. Pezsgőspohárral a kezében táncolt az asztalon a szép Alice Ozy a páriszi Grand Caféban. A Ritz zseniális séfje, Auguste Escoffier ilyen hölgyek tanácsait kikérve igyekezett a legjobb • Egy szép korszak itala Rózsaszín mámor italt tölteni az elegáns vendégek csiszolt poharaiba. A Maximban a walesi herceg beszélte meg a kor neves táncosnőivel az egyes pezsgőmárkák erényeit. Akkoriban a francia felső tízezer körében külön kategóriát jelentett a dúsgazdag cári orosz arisztokrácia, amelynek gavallérjai tácosnók cipőjébe öntötték kedvenc pezsgőiket. Az első hullám még az édes íz jegyében győzedelmeskedett: egy liter ital cukortartalma hatvantól nemritkán száz grammig terjedt. Az úgynevezett száraz pezsgő divatja inkább az első világháború után terjedt el, és szakemberek becslése szerint ma a száraz fajta uralja az elegáns pezsgómárkák 95 százalékát. A skála persze - minőségben, árakban - ma már elképesztően széles, és egy profi pincér azt is pontosan tudja, melyik a legjobb egy fejedelmi hidegtálhoz, vagy éppen a tányérról csábítóan lelógó bécsi szelethez. A tárolás és fogyasztás külön tudomány. A palackot soha ne tegyük mélyhűtőbe, öt-hat fokon táruljuk: a poharat legfeljebb a kétharmadáig töltsük, és lassan kortyolgassuk. Richárd Zare kaliforniai kémiaprofesszor szerint, ha a fogyasztás elótt egy nappal nyitjuk fel a palackot, akkor élvezhetjük teljesen a nedű zamatát. (FEB) Hogyan sminkel a kéményseprő felesége? A kéményseprő felesége először is az árcédulákat távolítja el a sminkkészletről, meri tudja, hogy a férje, aki kéményseprő, hamar pipa lesz a flancolástól, fel megy benne a pumpa is, mert kevés az apanázsa, és néha odaszól a feleségének, ba meglátja az árcédulákat, hogy minden pénzünket arra a nyavajás gépzsírra költöd, minek az neked, még nem nyikorogsz, mama. Ekkor a kéményseprő felesége azzal üti el az élcet, hogy tudod, te tetők betyárja, hogy nem magamnak vettem, hanem a Rózsinak lesz, egy hét múlva a névnapja, nosza neki, mire a kéményseprőnek még jobban homlokára csapódik a szemhéja, és hörghurut ide vagy oda, kiszakad a torkából: hál van ennek a Rózsinak bór a képén egyáltalán, hogy mi vigyük neki a sminket'!? tJgyan, te vén szotyola, a Rózsinak adjuk, de nem a Rózsi használja. Akkor ugyan ki? - porzott a kéményseprő szájpadlása Hát a kutyáját kenegeti: akkora a légszennyezés, hogy a kutyának kihullott a szőre, aztán, hogy valahogy kinézzen az a szegény eb, a Rózsi kisminkeli. Na most má' haggyá oszt ne kutass tovább, mondta a kéményseprő, és úgy eltűnt, mint aki leesett a tetőről. Ekkor a kéményseprő felesége szépen kinyitogatta a tubusokat, és incifinci, nekilátott a sminknek. De legnagyobb meglepetésére mindegyik dobozkában, tubusban, mifenében nem hogy krém nem volt, de mindegyikben vagy rajzszög vagy csapágygolyó ékeskedett. Az asszony mérhetetlenül bepipult Ezeket a krémeket nem viszi el szárazon a drogériás. Uccu, nyakába kapta a lábait, és leslisszolt a drogériásboz. - Illa berek, nád a fejed - mondta köszönés helyett a drogériában. A drogériás először nem vette magára, de aztán, mikor látta, hogy hozzá beszélnek, igen. - Miben lehetek alá szolgája - zümmögte a drogériás. - Csípje meg magát a lisztharmat, hát mit adott maga nekem, csapágygolyót, rajzszöget, meg hercehurcát? - mondta szentimentálisan a kémén yseprő felesége. Látta a drogériás, hogy ennek a felesége se tréfa. Hamarjában el is mondta, hogy múltkor látta a kéményseprő feleségének a férjét, a kéményseprőt, hogy a csapágyassal egyezkedett. Na az asszonynak se kellett több. Tudta, hogy hol dolgozik a férje, apró szeletekben bevágta magát egy taxiba, és odahajtatott. A kéményseprő precízen állt a tetőn, mikor az asszony felüvöltött neki: - Na te hétpróbás bitang, ezt még meg se kerülöd, nofene, megkeserülöd, hogy csapágygolyókat meg rajzszöget raktál az én drága sminkkészletembe. A kéményseprő arca meg se rezdült, lassan odafordította a fejét, ahonnan a hangot hallotta, s végtelen bölcsességgel leszólt a magasból: - Legalább a koromra lennél tekintettel! (manczy) / ALBANY. Néha sokba kerülhet a puritánság. Az ameri-' kai város egyik áruházában nyakon csíptek egy férfit, amikor nyitott sliccel sétálgatott' a polcok között. Azonnal rendf őrt hívtak, és természetesen a helyi sajtó is lecsapott a „szenI zációra". John Cito később fel! jelentette az áruházat, mondván: az ügy körüli nagy felhajj: tás negatív reklámot jelentett * számára, ezért elvesztette ; munkáját, barátnője pedig el; hagyta. A bíróság neki adott igazat, j és 200 000 dolláros kártérítést t ítélt meg a javára. • AMSZTERDAM. Úgy tűnik, Hollandiában csak az számít igazi bűnnek, ha egy futballcsapat szurkolói huhogásra vetemednek. Erre utal az egyik bőrtön igazgatóságának dön'' lése, mi szerint egészségügyi okok miatt szabadon engedtek egy rabot. A drágakő-hamisítás miatt három év szabadságvesztésre > Rafai Gábor Puritán ítéletek ítélt „kuncsaft" ügyvédjének sikerült bebizonyítania, hogy védence további fogvatartása egyenlő lepne a halálos ítélettel, ugyanis egész egyszerűen allergiása - cellájára. LILLE. A francia hatóság nem szereti, ha tiszteletlenül viselkednek vele. Egy betörő ügyének tárgyalásakor megjelent annak hitvese, karján 18 hónapos kisfiával, és 7 éves kislányával. A tárgyalást több ízben félbe kellett szakítani a csecsemő sírása miatt, majd a bíró felszólította a teremóröket: vezessék ki a hölgyet, csemetéivel egyetemben. A perszóna nem hagyta annyiban a dolgot, és amikor elhaladt a bíró előtt, odavetette: „Kis hülye!" Jutalma" 35 nap elzárás lett, a magisztrátus megsértése miatt. Pulykaság — sörrel Azt mondja kolléganőm, írnék valami receptet a szilveszteri újságba. Év közben az üzemi konyha ízei mellett szokta megkérdezni ebéd közben: no, mit főzzek vacsorára? Azután szépen, kollektíven összepakoljuk a receptet, aminek az lesz vége, hogy közli, marad a parizer, nincs ideje este fözöcskézni.' Szóval, recept. Férfiaknál ez általában úgy kezdődik, végy két üveg sört, szigorúan a szakácsba. A többi egyébként mellékes. Szóval végy sok-sok szép pulykamellen, abból a fajtából, amelyik legalább kilencvenes, B-kosaras melltartót visel. Vágd szép vékony szeletekre, sózd be és verd ki... Azután pihenj, kortyolj egy kicsit a Kaiserből. (Ez feltétlenül szükséges, hogy a sót jól beszívja a hús!) Azután a kiterített hússzeletekre tégy egy vékony szelet sajtot, egy szelet füstölt, főtt sonkát. Az egésznek a közepébe egy félig főtt sárgarépát. Ha eddig megvagyunk, akkor megint jöhet a locsolás (lásd: sör a szakácsba címszót!). Ezután az összerakott húsokat felgöngyöljük, hústúvel megszúrjuk és bepanírozzuk. Forró olajban kisütjük. Rizzsel, vagy sült krumplival nagyon finom. Ha ferdén kettévágjuk a tekerecseket, nagyon mutatós ünnepi csemege lehet belőle. A többi már a tálaláson múlik. Ha valaki mégis erre az étekre vetemedne, számoljon azzal, a feleség így is, úgy is morgolódni fog, hiszen neki kell elmosogatni. Ez a művelet pedig tíz deka parfzernél sokkal, de sokkal gyorsabb. Lehet, jobban járunk, ha a sör után abbahagyjuk az egészet?