Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30 / 305. szám

SZOMBAT, 1995. DEC. 30. BELÜGYEINK 3 A Közlekedési, Hírközlé­si és Vízügyi tárca megáll­apodott a pénzügyminiszter­rel és a munkaügyi minisz­terrel az állam és a MÁV Rt. közötti szerződés elveiben 1996 és 1998 között és ezzel összefüggésben az állami szerepvállalás mértékében ­közölte tegnap a Közlekedé­si, Hírközlési és Vízügyi Mi­nisztérium. Ezek szerint a vasúti sze­mélyszállítási alapellátás fi­nanszírozásához figyelembe vehető termelői árkiegészí­tés 1997-ben 35,7 milliárd, 1998-ban pedig 38,5 milli­árd forint lesz. A megállapí­tott támogatási mértéket a MÁV Rt. által bemutatott hároméves üzleti tervkon­cepció teljesítményi és gaz­dasági mutatói alapján hatá­rozták meg, 1997-re 111 százalékos, 1998-ra pedig 110 százalékos termelői árindexet alapul véve. A ter­melői árindex minden egy­százalékpontos változásához a termelékenység növekedé­sét is figyelembe véve 0,8 százalékpontos költségvetési támogatásváltozás tartozik. A MÁV Rt. tervkoncepció­jában évente 10 százalékos termelékenység növekedést vállalt. Ennek figyelembe vételével az állami szerep­vállalás lehetővé teszi azt, hogy a MÁV Rt. a munka­vállalók érdekképviseleti szervezeteivel hároméves bérmegállapodást kössön. Eszerint a vasutasok reálbére nem csökkenne 1997-ben és 1998-ban már növekedne is. (MTI) kilométer virsli Sok-sok pór. (Fotó: Gyenes Kőiméin) Négy kilométer még virs­liben is sok. Pedig ennyit szállított ki az óév utolsó napjaiban a Pick, nehogy hi­ányt szenvedjenek szilvesz­terkor a polgárok ebből a ha­gyományos étekből. Azért azt a négy kilométert nehogy komolyan vegyék, mert le­het, hogy öt, vagy ötven. Mindenesetre szerkesztősé­günk rovatközi konzultáció­ja erre az eredményre jutott, de majd elmúlik. Nézegetve ezt a virslirengeteget, lelki szemeim előtt már nagy kondérban víz rotyog, táncos lábú lányok pedig két ujjal belehelyezik a forró vízbe a virsliket, miközben a fiúk kenyeret vágnak és a mustá­ros bödön fenekére (is) néz­nek. Majd pedig kellően kié­hezve, de már nem szomja­san fogyasztják ezt az egy­szerű, de az alkalomhoz illő csemegét. Jó étvágyat! „Magyar comeback" cím­mel közöl teijedelmes cikket a magyar gazdasági helyzet javulásáról a Neue Zürcher Zeitung pénteki száma. A lap megállapítja, hogy a márciusi takarékossági cso­mag és a nagy léptekkel megindult privatizáció hatá­sára Magyarország az év második felében „figyelemre méltó haladást" ért el: a kül­kereskedelmi mérleg deficit­je jelentősen csökkent, az ál­lami költségvetési hiány nö­vekedése megállt, és a mak­rogazdasági helyzet is stabi­lizálódott. A tekintélyes svájci lap szerint idén márciusban Horn Gyula miniszterelnök „átugrotta saját szocialista árnyékát", amikor kinevezte, és azóta is támogatja Bokros Lajos pénzügyminisztert. Ő Surányi Györggyel, a Ma­gyar Nemzeti Bank új elnö­kével közös csapatot alkotva kidolgozta gazdasági cso­• „Magyar comeback" Horn átugrotta saját árnyékát magját. A cikkíró szerint ugyan a program elleni tilta­kozás még mindig nem szűnt meg Magyarországon, s az Alkotmánybíróság is hatályon kívül helyezett né­hány rendelkezést, de a Bok­ros-csomag által megszabott iránytól a gazdaságpolitika nem tért el. Az NZZ ismerteti a keres­kedelmi mérleg, a külföldi eladósodás, a belső állam­adósság fő számait, majd megállapítja, hogy az ország devizatartalékai meghalad­ják a 9,4 milliárd dollárt, az ipari termelés a kivitel növe­kedése miatt az utóbbi tíz hónapban 6,5 százalékkal emelkedett, s a bruttó hazai termék 2 százalékos növeke­désére számít 1995-ben Bokros Lajos. Az NZZ úgy véli, hogy a magyar gazda­ságnak még mindig gyenge pontja a magas inflációs rá­ta, amely november végén 28,7 százalékos volt. Az utóbbi hónapok ­megítélése szerint - rendkí­vüli privatizációs sikereit a svájci újság két okra vezeti vissza. Egyrészt az új pri­vatizációs törvény jótékony hatására, amelynek követ­keztében leegyszerűsödött az adminisztráció. Ennél még fontosabbnak tartja, hogy Magyarország meré­szebb volt a többi refor­mországnál, sőt még sok nyugat-európai államnál is. Tudniillik lehetővé tette külföldi szakmai befekte­tőknek, hogy stratégiai iparágakban már most többségi tulajdont szerez­zenek, vagy pedig megnyi­totta előttük a távlati lehe­tőséget. A zürichi lap szerint a Horn-kormány ezután sem ülhet ölbe tett kézzel. A makrogazdaság feljavítása érdekében további szigorú szociális intézkedések be­vezetésére kényszerül. „Ahhoz, hogy le ne marad­jon Lengyelország és Cseh­ország mögött, csökkente­nie kell az inflációt, és gyorsabbá kell tennie a nö­vekedést, s a privatizációt is folytatnia kell" - véli a cikkíró. Torgyán, a népdalhős Köztudomású, hogy a mesélő vagy daloló kedvű nép ajakára csak azoknak a nevét veszi, akiknek alakja már több, mint az illető hús-vér személye - a hős elmondhatja magáról, hogy már életében szim­bólummá légiesült. így történt ez Torgyán Józseffel és Göncz Árpád­dal is. A róluk szóló nép­dal eredetije tgy hangzik (bizonyára sokan isme­rik): „Erik a szőlő, hajlik a vessző, / bodor a levele. ! Két szegény legény szán­tani menne, / de nincsen kenyere." A dallam változatlan formában szól, ám a szö­veg teljesen új. A szerző ­amint az a népköltészet­ben illendő - ismeretlen. Az éneket dalos kedvű ál­talános iskolás leánykák és kisfiúk fújják, így száll tovább, szájról szájra (amint a regebéli madár ágrul ágra), s e sorok író­jának is csak véletlenül si­került lejegyeznie; egé­szen pontosan akkor, ami­kor család harmadik osz­tályos kisgyermeke a für­dőszobában rágyújtott a nótára. íme a szöveg, minden magyarázat nélkül (utóbbi egyébként is a népdalku­tatók feladata), lehet éne­kelni, továbbadni: „Parlament ormán bömböl a Torgyán, / lilul már a feje. / Göncz Árpád bácsi szólna már rája, / de nincsen ereje." így fest a népvezér, te­tőtől talpig folklórban. (nyilas) Kinevezések január 1 - jétöl A Magyar Köztársaság el­nöke - a miniszterelnök ja­vaslatára- 1996. január 1-jei hatállyal Magyar Bálintot művelődési és közoktatási miniszterré, Benedek Fülö­pöt a Földművelésügyi Mi­nisztérium közigazgatási ál­lamtitkárává; 1995. decem­ber 20-ai hatállyal Závecz Ferencet a Magyar Rádió al­elnökévé; a belügyminiszter javaslatára - 1996. január 1­jei hatállyal - a Rendőrtiszti Főiskola parancsnokává tör­ténő kinevezése alkalmából dr. Fazekas Attila rendőr ez­redest rendőr dandártábor­nokká kinevezte. Az erről szóló okmányo­kat Göncz Árpád pénteken délelőtt a Parlament Nándor­fehérvári-termében nyújtotta át, egyúttal az újonnan kine­vezett közigazgatási állam­titkár, valamint alelnök letet­te a hivatali esküt. B abonás hittel varázsolták őseink a jövendőt. Al­kot is mondtak bőven, lucázáskor például, ha nem kaptak ajándékot, de legtöbbször jóra hajlott az ünnepi varázslás. A Luca-búza már teljes jószándék­kal volt tele. Tavaly ugyanabból a tasakból vetettünk, amelyik­ből tavalyelőtt. A tavalyelőtti szépen bokrosodott, a ta­valyi mintha érezte volna Bokros úr eljövetelét, igen hitványra sikerült. Be is ütött Idén térdig jártam a lá­bomat új magért, lett is olyan szép búzánk a karácso­nyi asztalra, a gabonakutató is megirigyelné. Bár jelzés lehetne a jövendőre! Újévre - kiskarácsonyra - is akadt bőven varázs­lás. Ehető étkekkel leginkább. Az együk ága, mai diva­tos kifejezéssel élve negatív varázslat volt: csirkét, tyúkot ne! Mert a baromfinép hátra kapar! Vissza­hozza az összes rosszat. (A csángó magyarok régisé­gében még megfér a csirke is, a tyúk is.) Jöjjön he­lyette a malac, vagy a disznó! A disznónemzetség leg­alább tudja a regulát: előre túr. Akkor is, ha megsü­tik újévre, akkor is, ha kocsonyába rakják szilveszter­re. Túrj, disznó, túrj! Ránk fér! Eszembe jutott a meztelen talppal hideget taposó atyafi, aki nem átallotta egy szál gatyában végigvinni a tábláját: legatyásodtunk! Se a táblában, se tapint­ható illusztrálásában semmi varázslás, csak a puszta tény szemléletes bejelentése: már csak ez maradt. Nem szabad szó szerint értenünk, hiszen egysze­mélyes demonstrációja végén ő is fölöltözött, átvitt ér­telme azonban világos: lekopott már rólunk minden. Lenne, aki a gatyánkat is lektvánja? Ahogy az árjóslatokat böngészem, azl mondom, bő­ven van. Állami támogatást élveznek ráadásul. Még mindig sokan bíznak benne, van lenyúzható bőrünk, és neki is veselkednek, hogy lehúzzák. Rókáról nem lehet annyit, mint az emberről. Sajnos, meg is magya­rázzák: velünk tesznek jót, ha nyúznak. Magatokkal tennétek már egyszer annyi jót! Előjönnek a látnokok, akik bejelentik, dereng már az alagút vége. Csak azt nem mondják, melyik vége. A sokéves tapasztalat azt sugallja, még mindig a bejá­ratnál tartunk. Századunk - évezredünk - utolsó évti­zedének készülődésekor már volt kóbor jós miniszter­elnöki székben is, aki a másik végét jövendölte igen rövid időn belül. Örökségként hagyta volna, mondjad te is, Gyula!? Mint ahogy az a másik ember is mondta: Csak tgy tovább. Gyula! Keresetlen szavakkal, ahogy a nép fiá­hoz illik. Idővel a nép fia is meghibbanhat. Később sokszor kiderül, olcsó szónoki fogás volt ez is, az is. D isznópártiak vagyunk, kocsonyát eszünk, és len­csét. A lencsét azért, mert mágia van benne is: jobb a sűrű apró, mint a ritka nagy. Csak ne vízből legyen sok! Még ilyen bolond időt! Árvíz fenyeget bennünket. Nem emlékszem rá, hogy bárki is varázslásnak szánná. A gátra, magyar! Védd magadat akkor is, amikor legatyásodtál már. Ha a bolti árak összefutnak a vízi árral, bizony mondom, katasztrófa lehet abbóL BÚEK, mindenkinek! íkw fi • Rosszul hozott idén a szegedi • Kalóz felvásár lók is vitték a kurrens Idén sem zár jó évet Csongrád megye mezőgazda­sága. Az aszályos, kapásokat tikkasztó nyár után csak szeptemberben nyíltak meg az égi csatornák, a száz millimétert megközelítő csapadék azonban duplája volt az ilyenkor szokásosnak. Ez még a leg­későbbi betakarítási) növényeknek sem segített. Ta­lán az aszálynak is köszönhető, hogy év vége köze­ledtével felgyorsultak az öntözési beruházások, s már az is látszik, hogy jövőre az ideinél nagyobb mértékben fognak támogatást igényelni a termelők. Van-e mire innunk? (Fotó: Nagy László) Az aszály sújtotta kukori­ca termésátlaga Csongrád megyében az idén 4 tonna alatt maradt, s ez igen szél­sőséges gazdaságonkénti eredményekből állt össze. Nagyüzemeknél 1,5 és 9 tonna között szóródott a hektáronkénti termés, míg a magángazdáknál a leggyen­gébbek az egy tonnát sem érték el, a legjobbak pedig 6 fölé tornázták magukat. Az is előfordult, hogy a kom­bájntól olcsón megvásárolt kukorica tonnánként 18-20 ezer forintos áron jelent meg a késő őszi kínálatban. A kedvező októberi időjá­rás megkönnyítette a szüre­tet, a cukortartalom 16-19 mustfok között váltakozott. A termésátlagok 4,8 tonna körül alakultak, ami elmarad az egy évvel korábbitól. A keresett fehér szőlő felvásár­lási ára átlagosan 24-30, a vörösé 30-35 forint között volt. Rosszul hozott idén a fű­szerpaprika, a Szegedi Pap­rika Rt. a tavasszal szerző­dött 14,5 ezer tonnának csak felét tudta felvásárolni a ter­melőktől, s a minőség is el­maradt a korábbiaktól. Fi­gyelemre méltó, hogy a fel­vásárlási árak a rossz termés ellenére sem növekedtek, csak a szerződéskötéskor megállapítottat kapták kéz­hez a termelők; a minőségtől függően 25-15-10 forintot kilogrammonként. Míg országosan az elmúlt 12 hónapban stagnált a szar­vasmarha-állomány, addig Csongrád megyében több mint 2 százalékkal, 53,2 ezerről 51,9 ezerre csökkent. A vásárokon keresik a szar­vasmarhát, a legjobb minő­ségű vágóállat kilója 180­190 forint, ugyanakkor a te­nyészüsző darabja, fajtától és minőségtől függően, 120­180 ezer forint. A tehénállo­mány Csongrád megyében a közel 3 százalékkal - 700 darabbal - mérséklődött. A megyei FM-hivatal informá­ciói szerint a tejtermelésben az állatlétszám csökkenése nem tükröződik, mi több, az első háromnegyed évben a tejfelvásárlás 4 százalékkal magasabb volt, mint az elő­ző év első 9 hónapjában. A privatizáció alatt álló Sze­gedtej Rt.-nek értékesítési gondjai nincsenek, az export II folyamatos. Nehézséget je­lent ugyanakkor, hogy csak a 2-3 évvel ezelőtti kiviteli árakat tudják érvényesíteni, miközben az alapanyag be­szerzési költsége jelentősen emelkedett. A termelőktől átvett tej minőségével elége­dettek lehetnek, több mint 80 százalék extra, vagy első osztályú. Az országos 7 százalékos bővülésnél erőteljesebben, több mint 9 százalékkal ­413 ezerről 451 ezerre - nö­vekedett a megye sertésállo­mánya az elmúlt 12 hónap alatt. Ezen belül az egyéni gazdálkodóknál 22 - orszá­gosan csak 12 - százalék az állatlétszám emelkedése. Az anyakoca-állomány 24 szá­zalékkal, ezen belül az egyé­ni gazdálkodóké 49 száza­lékkal magasabb az egy év­vel korábbinál. A sertéslét­szám, illetve a kocaállomány erőteljes növekedése minden bizonnyal a megemelkedett felvásárlási árak következ­ménye. A térség nagyfeldol­gozója, a Pick Szeged Rt. például egész évben tartotta a szerződéses árakat, ame­lyek kilogrammonként 24 forinttal voltak magasabbak az államilag garantált árak­nál. A szeptemberi vágóál­lathiány azonban „bezavart" a mostanában konszolidáló­dó szerződéses kapcsolatok alakulásába; a minőségi kri­térium nélküli, megyén kí­vüli kalózfelvásárlók 190­200 forintot is megadtak egy kiló vágósertésért. A Pick október végén állapodott meg a termelőkkel a jövő évi felvásárlási árról és a szerző­déskötés feltételeiről. Az 1996-ra tervezett félmillió sertésből 90 százalékot szer­ződéssel szeretne lekötni a társaság, mégpedig elsősor­ban Csongrád megyéből. Szerződésajánlata 5 forinttal magasabb az államilag ga­rantáltnál, de a régi partne­rek plusz 3 forint felárra is számíthatnak. Az FM-hiva­tal elemzése szerint a meg­növekedett állatlétszám és a magas takarmányárak miatt a malac ára fele, kétharmada a korábbinak: 220-300 forint kilogrammonként, vagy 3500-5000 forint darabon­ként. Kovács András

Next

/
Thumbnails
Contents