Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23 / 301. szám
SZOMBAT, 1995. DEC. 23. DÉLMAGYARORSZÁG KARÁCSONY 13 jm Jjijjjijijjjj o Kővári Árpád o Nem hiszem, hogy csak a régi ismeretségünk és személye iránti egyfajta csodálatom (ratja le levelem, hogy Kővári Árpád nem csupán Szeged és a megye, hanem az ország nagy edzőegyéniségei közé tartozik. Hogy ez fgy igaz, azt a kézilabda szövetség évközi döntése is alátámasztja, hiszen a szegedi szakember lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Edzői munkájának első sikerét éppen húsz évvel ezelőtt érte el, ugyanis két évtizeddel ezelőtt lett az NB I/B bajnoka a Szegedi Volán. Négy évvel később irányítása alatt az NB 1. dobójára állt a Tisza-parti gárda. A válogatott közelébe 1980ban került, s lett két éven keresztül Faludi Mihály szövetségi kapitány segítője. Három évre elszakadt szerelmétől, a kézilabdától, mert a Szeol-Délép ügyvezető elnöke lett. Hat évig külföldön edzőként öregbítette a magyar kézilabda hírnevét eredményesen. Kuvaitban az Al-Shabad Club. majd Franciaországban az US Ivry irányítása alatt előrébb végzett a tabellán, mint elődjénél. Ezt követte az újabb sikeres szegedi időszak: 1991-ben ötödik volt az általa felkészített csapat, de aztán kétszer bronz- és egyszer, 1994-ben, ezüstérmes lett a gárda. Közben 1993-ban Magyar Kupagyőzelmet szerzett a Pick Szeged. Az idén a klubelnöki és a szövetségi kapitányi tisztséget együtt látja el. Irányításával a válogatott az Európa-bajnoki döntőbe került. Ezek után nem hiszem, hogy valaki is vitatja: Kővári Árpád joggal érdemelte ki az év sportembere címet... Nyári Sándor íi [mfOlK^'^J gat' melYet 3 szakember a nlf' másodosztály ismeretlenségéből vezérelte az NB I-be, ahol volt hetedik, negyedik, 'f kilencedik, második a bajnokságban és a kupában, megint második a pontvadászatban és kupagyőztes, az idén pedig végre bajnok és ismét kupagyőztes lett az év szegedi edzője által dirigált társaság. A sikerhalmozás azért következhetett be, mert Nyári Sándornál nincs középszerűség, képes a végsőkig felpörögni, ha az őt körülvevő közösség érdekeiről van szó. Izzó, szuggesztív ember, aki nem kerülgeti az akadályokat, „átmászik" rajtuk, vagy ledönti azokat. Bő másfél évtizede, hogy Nyári Sándor Szegedet választotta „működése" színteréül, és a városban azóta jegyzik az „újkori" férfi röplabdasportot. Azt a sportáPick Szeged Rt< A Pick Szeged Rt. sportkapcsolatát elsősorban a cég nevét viselő NB l-es férfi kézilabdacsapat fémjelzi. Az ország legnagyobb élelmiszeripari vállalkozása azonban nem csupán ezzel az egy támogatással van jelen Szeged társadalmi, kulturális és sportéletében: ha komolyan megszűrve is a kéréseket, de szponzorként nagyon sok területen megtalálhatók. Megéri? - tettem fel a kérdést Vámosi Lukácsnak, a cég gazdasági igazgatójának, miközben forgatta az év szegedi szponzorának járó díszes serleget. - Mondhatom, gyönyörű, ízléses és mutatós serleget kaptunk - köszönöm a vezetésünk és dolgozóink nevében. Ami pedig a kérdését illeti: szerintem megtérülnek a sokak által holtnak tartott adományaink, ugyanis ezzel sokkal többet forog közszájon a cégünk neve, s nem mindegy, hogy milyen az imázsunk. Arról sem szabad megfeledkezni, konkrét sportteljesítményre lebontva, hogy a szegedi férfi kézilabdacsapatnak van egy jelentős törzsszurkológárdája, s még ennél is nagyobb szimpatizánstábora. Ez pedig az utóbbi években igencsak sokszor dicsőttette a Pick Szeged nevet. Sokan megköszönik ezt a támogatást, de szerintem a Délmagyar elismerése a korona ezen a téren, ami megerősíti bennünk a hitet, hogy érdemes szponzorálni. Az öszeállítást írták: Beck Artúr, Gyürki Ernő, P. Sándor József, Süli József és Szélpál László. Fotó: Gyenes Kálmán Páger Zollán és Kajner Gyula Ki ne emlékezne rá, hogy nyáron, a Duisburgban rendezett kajak-kenu világbajnokságon mily' nagyszerű diadalt értek el a magyarok, hiszen remeklésükkel kilenc (!) első helyet szereztek. Egy aranyérem egy olyan egységnek, a 200 méteres számban induló, egy éve összeült kajak négyesnek is „jutott", amelytől a közvélemény nem várt sikert... Ebben a kvartettbenben kapott helyett a Szegedi Olajbányász SE két kiválósága, Kajner Gyula és Páger Zoltán. A négyes „esze" (a társaktól származik e megállapítás) a rendkívül céltudatos Kajner Gyula, aki - ötszázon már nyert egyszer egy világbajnoki bronzérmet - mindig tudja, hogy mit akar. Megszállottja imádott sportágának, amelytől akkor sem akar elszakadni, ha egyszer majd leteszi a lapátot, ami nem mostanában lesz... Páger Zoltán, amióta kajakozik, mindig bizonyítani akart, ezért aztán olykor túlhajtja magát. Ennek ellenére igazán jó eredménye (pedig mindent tud a szakmából) eddig még - szerinte - nem volt. Most, 28 évesen, élete első világbajnokságán fényesen demonstrálta, hogy nem a „futottak még" kategóriába sorolandó. Amikor a nyakába akasztották az aranyérmet, akkor érezte igazán, hogy érdemes volt annyit áldozni, gyűrődni. Rajmi ebben az esztendőben annyi medállal tért haza a különböző világeseményekről, amennyit más egy élet alatt sem képes begyűjteni. A sor a dunkerque-i junior világbajnoksággal kezdődött, a három szegedivel felálló „mancsait" valósággal megalázta az összes ellenfelét. A bécsi felnőtt EB utolsó meccsén azonban egy pici malőr történt, ismét fogott az olasz átok, meg kellett elégedni a szintén fényesen csillogó ezüsttel. Hamar kárpótolta magát a válogatott, s Rajmund is. Ehhez csak az atlantai Világkupára kellett elutazni. A Coca-Cola Fodor Rajmund városában újra világelső lett a dicső magyar vízilabda. Lehet ezt a teljesítményt még fokozni? A szegedi 4-es szerint igen; ha valaki nem tudná, jövőre olimpiát rendeznek... Nem lőtte el minden puskaporát a válogatottban, tartogatott a patronokból klubcsapatának is. A bajnoki 4. helyezett, valamint a LEN-kupában az elődöntőbe jutott Szegedi VE nagy erőssége volt mindvégig. Még csak 20 éves, de már régóta példakép. A fenntebb leírtak után automatikusan következik: az év sportteljesítménye Fodor Rajmund nevéhez fűződik. Medikémia Szeged férfi röplabdacsapata Gondolom, valamennyi igazi szegedi sportbarát emlékszik még június 6-ra, arra forró nyári napra, melynek estéjén a Medikémia Szeged férfi röplabdásai „mennybe mentek". Sporttörténeti nap volt ez a város életében, hiszen Szegeden, labdajátékban, ekkor nyert először csapat első osztályban országos bajnoki címet. Most is nagyszerű érzés visszagondolni a találkozót megelőző, majd az azt követő percekre, órákra és napokra, a csapatot valamint vezetőit köszöntő ünnepségekre, szóval a felejthetetlen történésekre. Jó emlékezni, mert a medikémiások csodálatos élménnyel, egy bajnoki címmel és Magyar Kupa-győzelemmel tették tüneményessé ezt a bámulatos bajnoki évet. Ahhoz persze, hogy a szegedi férfi röplabdázás idáig eljusson, kellett egy és más. Például az a másfél évtized, melynek során a - különböző neveket viselő - csapat a következetes és tudatos munkának köszönhetően eljuthatott idáig. Kellettek a remek játékosok, a megfelelő tudással felruházott szakemberek, nem utolsósorban a támogatók, a város segítsége, és a mostani főmecénás, a Medikémia Rt., amelynek pártfogása nélkül most aligha emlegethetnénk az év szegedi csapataként a röplabd ásókat. Jó leírni, hogy a bajnoki évben sikert sikerre halmozott a csapat, amely viszont soha nem felejtheti: ami tegnap történt, az ma már történelem, s hogy megismétlődhessen, azért nap mint nap tenni kell, és nem is keveset. Szegedi DRE női csapata Három esztendővel ezelőtt a szegedi női röplabdázók csupán azért harcoltak, hogy bentmaradjanak az NB I-ben. Tavaly azonban nagy tettre határozták el magukat a lányok: megpályázzák az Extraligát. Erről az elhatározásról beszéljen a legilletékesebb, B. Tóth Barbara, aki egyenletes teljesítményével, harciasságával a többiekre is nagy hatással volt, s nagy érdemeket szerzett a csapat sikereiben. - Az Extraligába való kerülés - mondotta a mindenki által szeretett és elismert harmadéves orvostanhallgató kislány - elsősorban Ducsai Géza edző érdeme. Kevés olyan kitartó, következetes és hozzáértő embert ismerek a röplabdasportban, mint ő. Ha kellett, dicsért, ha kellett, hajtott, ha pedig arra volt szükség, akkor nyilvánosan is btrált bennünket. Az őszi szezon végén a legjobbak között, a harmadik helyen végeztünk, mégis annyi nyilvános „letolást" kaptunk Géza bá'-tól, hogy sokan kérdezték: dicsérni mikor fog már benneteket? • Jogos volt a nyilvános bírálat? - Ha nem lett volna az, akkor lázadoztunk volna ellene. De mindannyian tudtuk, hogy jó részét megérdemeljük... Szerintem is több van a csapatban, ha harciasabbak vagyunk, ha nagyobb a küzdeni tudásunk, akkor most akár előrébb is tarthatnánk. • A DM-gálán mégis az SZDRE-t választották az év legjobb női csapatának... - Nagy megtiszteltetés ez számunkra, és úgy érzem, a jövőben azért is jobban kell játszanunk, hogy bizonyítsuk: a Délmagyar sportújságírói nem döntöttek rosszul... Oláh Katalin Az év szegedi sportolónőjét teljesen megértem, amikor azt mondja évértékelő gyanánt: „Ennél soha rosszabb esztendőm ne legyen!" Oláh Katalin olyan bravúrt vitt véghez az idén, amilyenre csak a nagy versenyző egyéniségek képesek: a nemzetközi szakma már kihúzta a világbajnoki cfmre esélyesek névsorából. A Szegedi VSE tájékozódási futója azonban, szerencsére, másként gondolta, s a korábban nyert arany mellé egy új „goldmedált" szerzett a világ legjobbjainak versenyében... Arra a kérdésre pedig, hogy belefér még egy világbajnoki cím a versenyzői pályafutásába? - a következő volt a válasza: - Akár több is. Szerintem 35 éves korig nyugodtan lehet művelni ezt a sportágat, s addig még lesz néhány vb. Mielőtt még megkérdezné, hogy szándékomban áll-e eligazolni Szegedről, megnyugtatom: nem. Nagyon jó az SZVSE-ben a légkör, megbecsülnek, s az Azimut Kft-ben pedig igazi szponzorra találtam. Akkor pedig minek változtassak? Savanya Norbert A DM díjkiosztó ünnepsége végén arra kértük Savanya Norbertet, a búvárúszók világ- és Európa-bajnokát, hogy meséljen egy érdekes sztorit. - Az idei Európa-bajnokságon jöttem rá, hogy mesterem, Gyémánt Imre bácsi milyen kemény is tud lenni. A 800 méteres távhoz készülődtünk (amit egyébként pár perccel később meg is nyertem), amikor odajött hozzám és rám parancsolt: vegyem fel a tréningruhám és pihenjek még. Próbáltam neki ellentmondani, de ő nem engedett a hatból. Aztán arról beszélt, hogy nincs olyan versenyző, akit nem lehet legyőzni. Csak akarni, nagyon akarni kell. Talán észrevette rajtam, hogy kissé meg vagyok szeppenve az ukrán és orosz ellenfelektől. Egy fejjel vagyok magasabb tőle, akkor mégis úgy éreztem, mintha kisebb lennék, hiszen úgy állt ott előttem, mint egy diktátor. Amikor felálltam a rajtkőre, olyan önbizalommal tettem azt, mintha mellettem kezdők készülődnének az EB 800 méteres döntőjére. Meg is vertem az egész mezőnyt, s tgy még az ezüstök mellett aranyat is hazahozhattam az Európabajnokságról is. Szentgyörgyi Katalin Az SZVSE itjú atlétanője idén is öregbítette klubjának jó hírnevét: Kati egymaga három bajnoki címet szerzett. Az év első komolyabb erőpróbáján, a mezei világbajnokságon is jól szerepelt, ám az angliai ifjúsági olimpián még nagyobb sikert ért el: az 1500 méteres versenyen harmadik lett. Elmondása szerint a rövidebb távokat - a lökdösődés miatt nem nagyon szereti. A csinos atlétanő komoly tervekkel vág neki a jövőnek: a serdülők mezőnyében ezúttal is több aranyat szeretne nyerni, helyt akar állni a felnőttek mezőnyében, és a mezei világbajnokságon, valamint az ifjúsági vb-n is bizonyítani szeretne, idei teljesítményét sajnálatos bokasérülése is befolyásolta - reméljük jövőre semmi sem hátráltatja felkészülését. Kiss Csaba Kiss Csaba, az SZVE pólósa tavasszal került be a felnőtt együttesbe, remek góljai után elismerően csettintettek a szakmabeliek. Az esslingeni ifjúsági Európa-bajnokságon mindvégig a csapat egyik húzóemberének bizonyult, tizenhét találata önmagáért beszél. Nagy bánatára - kacifántos gólok ide, nagy különbségű győzelmek oda „csak" ezüstérmet akasztottak az ő és társai nyakába. A bajnokság őszi szezonjában tovább-, illetve megerősítette helyét klubcsapatában. De aki ilyen prfma bal kézzel „rendelkezik", annál ez természetes. Erről a félelmetes balosról a CN Marseille kapusai tudnának bővebben beszélni..., ha nem lenne ez olyan „ciki" nekik. A LEN-kupa két negyeddöntő mérkőzésén Csabi barátunk nem kevesebbszer, mint hatszor mattolta a gallok hálóőreit. Vigyázni, óvni kell az év ifjúsági fiú sportolóját, hiszen alighanem rövidesen kopogtatnak majd lakása ajtaján a fővárosi játékosügynökök, mesés szerződést kínálva...