Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-22 / 300. szám

•»éivY'iÖ>! lealiiYppKsgnO sA ovlöiöí lödéynsrnoHé, X)\\-VIUS3 PÉNTEK, 1995. DEC. 22. B

iztos, hogy a pedagógusok sztrájkja is okozta, hogy a múlt hét hosszú hétvégéjén a s/.okottnál is többen voltak az utcákon, boltokban, kirakaton innen és túl. A valós ok persze egészen más: nagy lendülettel intézi mindenki a karácsony elótti nagybevásárlást. Vannak, . sik ajándékokra vadásznak, mások pedig az ünnepi asztal kellékeit igyekeznek előteremteni. Nem kell túl nagy éleslátás annak megállapítására - melyet egyébként az általunk megkérdezettek döntó többsége is alátámasztott -, hogy szegényesebb ez ai idei karácsony, hiszen több a gond. kevesebb a pénz. Bokroscsomag a fa alatt Egy középkorú, nevét titokban tartó, egyedülálló úr (gy válaszolt, mikor vásárlói szokásairól kérdeztem: - Nem lesz itt ajándékozás! Fenyőfát állttok, csendben nézegetem majd rajta az olcsó díszeket. Csomag csak egy lesz a fa alatt: a Bokrosé. Nem éppen ünnepi indttás egy olyan (rás elején, mely a szeretetről szól, meg a megbocsátásról, de az úr nem voll hajlandó véleményét megváltoztatni Idős néni jött velem szembe a Kárász utcán, karján nagy kosárban csomagok. Hogy mik voltak azok, nem tudhattam, mert a kosár tetején két doboz szaloncukor zárta el a belátást. így megkérdeztem Amál nénit - csak (gy volt hajlandó bemutatkozni -, mit visz ilyen serényen. - Tele van aprósággal mondta, s szép lassan előkerültek a csomagok. - Ez a Peti unokámé lesz, egy óriási plüss mókus, itt vettem az egyik leértékelésen. Imádja a gyerek az ilyeneket, remélem, ebből még nincs neki otthont. Ez a másik csomag Ekkora babákból nem sok fér a kosárba! Az illatszerekből is előbb mintát kell venni, s csak utána lehet dönteni. vásárlás végeredményét már nem tudtam meg. A passzázssor egyébként a. karácsonyi bevásárlás központja lehet: ilyenkor nagy csomagokkal megrakodott emberek kerülgetik egymást, szemmel láthatóan mindenki mérges és ideges, s azon tanakodik magában, melyik legyen a következő üzlet. Ami minket illet, következő állomásként egy nyugalmasnak ígérkező helyet választottunk, a Radnóti könyvesboltot. Két tizenéves fiatal lány horoszkópos kötetek közül válogat. Csilla a barátjának, Gabi a bátyjának keresgéli a csillagjegyét. - Nem csak ezt az ajándékot veszem - mondja Gabi -, de ez sohasem hiányozhat. Én is és a bátyám is hiszünk a horoszkópokban, minden reggel elolvassuk az aznapi fejezetet. Szinte biztos, hogy a testvérem is megveszi nekem az én horoszkópos könyvemet. - Ferivel két éve járunk együtt - meséli Csilla. - Imád olvasni, főleg történelmi könyveket, pedig autószerelő. Biztos, meg fog lepődni ezen a könyvön, de nem baj, mert én szeretek meglepetéseket szerezni... Hagytuk keresgélni és meglepetést szerezni a lányokat, s továbbálltunk. Utunk végére értünk, még egy illatszerboltba néztünk be, de itt mindenki rettentően elfoglalt volt. Érthető is, manapság nagyon felelősségteljes dolog egy bizonyos illatot kiválasztani. Hiszen ha itt téved az ember, abból még sértődés is lehet: erősebb fantáziájú partnerek könnyen félreérthetik az illattévesztéseket. E

gy fiatal, szakállas urat még megszólítunk az utcán. Villamosra vár, nem az elsőre, hanem az utolsók egyikére. Egykedvűen válaszol: - Az én karácsonyi szokásom az, hogy otthon maradok. Utálom a tömeget, utálok vásárolni, zavar ez az őrült felhajtás. Karácsony nem erről szól, még mindig nem. • S akkor hogyan vesz ajándékot? - Csomagküldő szolgálat. S jő a villamos, fiatalember pedig jobbra el. Hát ennyi. Boldog karácsonyt! Arató László - Nézze, én már 8 éve nem dolgozom - panaszkodott. Amikor a második gyerekem után is kitelt a gyes, két lábbal rúgtak ki a volt munkahelyemről. Ráadásul férjemnek ez már a második házassága, vonják tőle a tartásdíjat: 4326 forintot. Ugyan, képzelje már el, mi jut nekünk karácsonyra! Éppen, hogy fenyőre futja! Kilóra vettem fonalat, abból kötök a gyerekeknek meg az uramnak is pulcsit. Ennyi. Ja, és még egy! Én KISZ-tag voltam. Tavaly nagyon bfztam a szocialistákban. Hát, hadd ne mondjam, mekkorát csalódtam bennük! Irány a kultúra! Kellemes karácsonyi ajándék a könyv is: a Radnóti könyvesboltban van miből válogatni, bár sokan előbb a könyv hátlapját nézik meg Na, melyik az az Ibanez? (Fotó: Karnok Csaba) egy francia parfüm a lányomnak. A vejem egy pár kesztyűt kap, mert mindig elhagyja. S vettem sok-sok cukrot, csokit, persze, nem mindet adom oda. • Hanem? -Én is szeretemé finom dolgokat. • S az ura mit kap? - Két éve meghalt szegény. Gyerekdolgok Az egész belváros egyetlen nyüzsgő méhkas, ahol mindenki látszólag cél nélkül rohangál. Egyik boltba be, a másikból ki. Rövid tűnődés a kirakatok előtt, némi fejszámolás. Kátóné a ruhákat mustrálgatja. - Három fiam van - meséli de úgy nőnek, hogy majd minden évben le kell cserélni a ruhatárat. Még szerencse, hogy amit az egyik kinő, abba a másik pont belefér. De mégis kell vegyünk nadrágokat, ingeket. • Csak ruhákat szokott vásárolni? - Arra van szükség. Nincs nekünk pénzünk arra, hogy mindent megvegyünk, ami kellene. Jó volna persze egy új hűtő, porszívó, de hát nem tehetjük. Karácsonyra mindig spórolunk, a férjem pluszmunkát vállal, aztán (gy föltöltődünk valahogy. Januárban meg kezdődik minden elölről. Harmincas anyuka kerülgeti a tócsákat. Kislányt és srácot vonszol maga után. Már a második nyaklevessel kínálja meg fiát, mert az két lábbal ugrana bele a pocsolya közepébe. A passzázssoron a hangszerüzletben is szinte egymásnak adják a kilincset a vendégek. A szűk helyiségben természetesen a gitárok a legnépszerűbbek, a vevők nagy része a csodaszép spanyol hathúrosakat vizsgálja. Egy apuka nagy gondban van. Félig hangosan tűnődik: - Melyiket vegyem meg Zsuzsikának? • Attól függ, mennyi pénze van - szóltam oda, de meg is bántam, amikor megláttam az aranyláncait, s kis htján letörtem a mobilja antennáját. - Nem az a gond, hanem nem értek a hangszerekhez. A lányom nyolcéves, most tanul gitározni. • Akkor vegyen egy Ihanezí, műanyag húrokkal - ajánlottam jóindulatúan. Az apuka még vacillált, fgy a