Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-02 / 283. szám

Köszönöm a kedves olvasók kitüntető figyelmét Igazán nem panaszkodbatom, hiszen nagyon sokan ragadtak tollat és írtak nekem. A következőkben az olvasói levelekből válogatva küldöm Önöknek válaszaimat. Azoknak tudok elsősorban válaszolni az újság hasábjain keresztül, akik megadták az általam kért adatokat — kora, neme, „kezessége", foglalkozása, iskolai végzettsége, szemüveghasználat és jeligét is választottak. Elsőként egy olyan levelet választottam ki, amelyiken négy írás érkezett hozzám. Ezek közül is az első a „DALI" jeligét választotta. Ó 22 éves, jobbkezes, egyetemi hallgató hölgy. Hangulatain nem tud igazán úrrá lenni, mert nem is akarja valójában. Csak odáig jut el, hogy megfogalmazza, erőt vesz magán és nem adja át magát pillanatnyi hangulatának. Ennél tovább, a tettek erejéig azonban nemigen jut el. Alapvetően érzelmi beállítottságú, de önzeden szeretet adására nem képes. Az érzelmeket sokszor eszköznek használja fel önös érdek céljából. Nem mondható azonban rosszindulatúnak, képmutatónak sem. Ez egy „én"-védő folyamat, talán mert rájött, hogy a nyílt őszinteséggel érzelmeket adó embereket a legtöbben kihasználják, vagy mert tudatában van annak, hogy a szívélyes modor, a lekötelező szeretetreméltóság elősegíti céljai elérésében. Ezzel a magatartással kevesebb elleaséget szerez magának. Az „én" és a „te" többiek viszonyában olyanféle kapcsolat működik lelkületében, amikor a „te"-hez való közeledés szinte magában hordozza az „én"hez való visszatérést. Igényli a társaságot, az emberekkel való kapcsolatot, mégis Ó egy bevehetetlen kis szigetet képez közöttük. Legbensőbb énjét megpróbálja alaposan elzárni környezetétől. Ha a levelet nem alkoholos állapotban írta, akkor egészségével nincs minden rendben, de a lap hasábjain nem kívánok erről Imi. Úgy érzi, önmaga szexuális élménykészsége nagyobb, mint társáé. Szexuális partnerét magához közelinek érzi, élményeit nem kezeli magánügyként. A kettes számú Írás a „DILI" jeligét kapta. írója 20 éves hölgy, aki föisko' -ílllr ^ £9 . tnetUauicia.1 c tpvt-k id áOÁt ii aüui^ur iXfWL4*' 4y>' yró-EiaJ* qWráUif Itiűf o áturty i főtyit - jfflw i feu* lai hallgató és jobbkezes. Sajnos, csak fénymásolatot küldött írásáról. Egész életét érzelmei, indulatai irányítják. Ön már erósebb akarattal rendelkezik, mint „Dali", de érzelmi-indulati hullámzásai is erőteljesebbek. Jó vitakészséggel bír, gyors gondolkodású. A rendszerezés és az ötlet, az egészre és a részletekre való ftgyelemösszpontosltás helyes egyensúlyát mutatja Írása, de nem tud dönteni a vágyott és a megengedett között. Impulzív, lobbanékony, nagy eszmékért lelkesedni tudó. Intezív érzelmi életet él. Szexuális élménykészsége kisebb, mint az előző hölgyé. Társával nem olyan harmonikus párkapcsolata, mint szeretné. Szexuális élményeit magánügyként éli meg. A harmadik Íráskép „KTM" jeligét viseli. Az úr 22 éves, jobbkezes, kereskedő. Titkolózó, Sszintétlenségre hajlamos. Önmaga értékeivel elégedetlen, de nem szenved önbizalomhiányban. „Szebbnek", jobbnak akar mutatkozni, mint amilyen valójában. Valódi énjét eltakarja, mintegy álarc mögé bújik, mert attól tart, ha megismerik valódi énjét, csalódnának benne. Erös az elkülönülési szándéka és nem akar egy lenni a tömegből, hanem Ö egyedi akar lenni. Nagyon jó kritikai érzékkel, önirányítási készséggel, logikával rendelkezik. Jó megfigyelő, figyelmét az egész helyett a részletekre koncentrálja. Szereti a csattanós poénokat. A negyedik levél „BOB"-tól származik. A jelige 22 éves férfit takar, aki jobbkezes, főiskolai hallgató. „Bob" nem túl határozott, állhatatos. Alaptulajdonsága, hogy kerüli a konfliktusokat, nem szeret komfrontákxlni. Túl érzékeny ember, aki minden akcióra spontán reakcióval reagál. Türelmetlen, bizonytalan és befolyásolható. Viszont jól alkalmazkodik mindenhez és mindenkihez. Egyszerre több dologgal is foglalkozik, de kitartása nem mindig van a befejezéshez. Önbizalma megcsappant, szinte állandó menekülésben van önmaga elől. Erós és jó diplomáciai készsége, pszichológiai behatoló képessége. Szociális beállítottságú, mégsem tudja igazából eldönteni, hogy beilleszkedjen-e a szociális közegbe, vagy csak hagyja magát sodortatni. Továbbra is várom a Kedves Olvasók leveleit, de kérem, a fentebb említett adatokat tüntessék fel, ha azt kívánják, hogy az újság hasábjain jelenjen meg válaszom. Ribárszki Valéria okleveles grafológus ' X N »íip Óurm K. íVsfc-'wi » nu«f» Swtt l pftp. . Í u j I^ÍL "Ári* IW- 4 J-W-'V.' ilf.tl if^ujé horoszkóp T KOS: Annak ellenére, hogy hétvége kezdódött. Ön nem tétlenkedik. Híres, hírhedt vásárlási láza most sem hagyja nyugodni. Sorra játja a boltokat. "V* BIKA: Nem csoda, hogy elJ fáradt, kimerítő hét áll Ön mögött. Sajnos nem teheti meg, hogy egész hétvégéjét a semmittevésnek szentelje. Váiják az üzletek. TT IKREK: Valami lelki probléma gyötri. Nem tud vele megbirkózni, illetve időre van szüksége. Vonuljon el, hiszen senki sem tud számottevő segítséget nyújtani. H

RAK: Mindig is hajlamos volt arra, hogy az élet problémái elől az álmokba meneküljön. Ma sem okoz ez gondot. Álmodozásából a szomszédasszony csengetése riasztja fel. TT1 OROSZLÁN: Egyszer minden elmúlik, a rosszat is ki lehet heverni. Ön is vigasztalódhat ma egy kedves odaadó partnerrel. Használja ki vonzerejét, gyógyír lesz mindkettőjüknek az együttlét. SZŰZ: Miután nem tervezett semmi fontosat mára, s remélhetőleg munkahelyére sem fogják váratlanul behfvni, nekifoghat az ünnepek menetrendjének megtervezéséhez. MERLEG: Bár nem így tervezte a hétvégét, mégsem bánja ha a menetrendszerű társasági zsibongás helyett a csendes magány lesz a társa a hétvégén. Foglalkozzék családjával! ml SKORPIÓ: Szeretetével, figyelmességével általában mindenkit levesz a lábáról. Új ismerőse eleinte jól tartja magát, de néhány kedves mosoly s kellemes mondat után ő is beadja a derekát. Z

" NYILAS: Vásárlással tölti a J délelőttöt, a délutánt pedig takarítással. Nem csoda, hogy estére holt fáradtan rogy a hintaszékbe. Semmi kedve elmenni az esti partira, pedig jónak ígérkezik. BAK: Mindent szívesebben csinálna, mint a kötelező dolgokat. Ne feledje, szabad akarat csak bizonyos határok között létezik. Rendezze át otthonát, frissítse fel néhány szép virággal! VÍZÖNTŐ: Ajándékozni nagyon szeret, csak az előtte lévő sorban állást az üzletekben nem. Ossza be úgy az idejét, hogy ma elmehessen legalább kirakatokat nézni, így megspórol egy csomó időt. HALAK: Anyagi helyzetét veszi nagyító alá, hiszen be kell osztania minden fillért aprólékosan. Közben arra gontfol, hogy milyen sokat segítene most egy kisebb nyeremény is. és valami más Minden szélhámosok „mestere" Victor Lustignak hívatta magát - összesen egyébként 23 álnevet használt - és hosszú „karrierje" alatt 46-szor tartóztatták le úgy, hogy nem tudták rábizonyítani bűnösségét, tehát elítélni. Kedvességét, rokonszenves megjelenését kihasználva gátlás nélkül kopasztotta meg „klienseit", míg végül az amerikai titkosszolgálatnak sikerült végleg lefülelnie. A bedobott csalira villámgyorsan egy - a Hollywoodban általában ezrével tolongó - önjelölt „filmszínésznő": Stellar Swan 18 évének rutintalanságával felült Lustignak, aki elhitette vele, hogy félelmetesen tehetséges. A dolog aztán Havannában folytatódott, ahova Stellar már szerelmesként kísérte el „producer" kedvesét. Nem tudhatta, hogy a férfi számára ő csak az eszközt jelenti egy már rég kitervelt csaláshoz. A havannai nagyvilági élet - kaszinó, fogadások - szinte a melegágya volt az új ismeretségek létrejöttének. Lustig figyelme hamarosan egy nagydarab szőke, amerikai férfira irányult, Ronald Dodge, a dúsgazdag farmer pedig hízelgőnek találta a producer barátságát. Egész estéken át beszélt neki fiatalkorában a különböző amatőr színpadokon eljátszott szerepeiről. - Hadd valljak be magának valamit kedves Victor - mondta —, egész életemben a színháznak szerettem volna szentelni magam. Lustig türelmesen hallgatta, ám ügyesen kitért Dodge kérdései elől, mintha csak titkolna valamit. Dodge persze meg volt győződve arról: újdonsült barátja egy nagyszabású előadást készít elő, és ebben ő is részt akart vállalni. Lustig egy hétig játszott vele, majd amikor úgy gondolta, hogy Dodge eléggé „megpuhult", akcióba lépett. • - Nézze Ronald! Ön a barátom, így bizalmasan elmondhatoifi: 34 ezer dollár hiányzik a tervezett előadás megrendezéséhez. - Micsoda!? Harmincnégyezer dollár miatt van úgy oda, kedves Victorom? Azonnal hozom a pénzt! - Nem szívesen egyezem bele, Ronald, a színház kockázatos dolog, és egyébként is: nem szeretek a barátaimtól pénzt kérni. Képzelje el, ha megbukik a darab! Mindent elvesztünk... - Azt hiszem, már bebizonyítottam, hogy eléggé szeretem a színházat ahhoz, hogy rongyos 34 ezer dollárt rááldozzak. Dodge persze, a lelke mélyén szentül meg volt győződve arról, hogy Lustig biztos a sikerben, csak nem akar osztozni vele. Azonnal providence-i lakására utazott, hogy összeszedje a szükséges pénzt. Lustig három hétig életjelt sem adott magáról, érthető volt tehát Dodge öröme, amikor a szélhámos végre felhívta telefonon, és közölte vele, hogy megérkezett Providence-be. A találkozást természetesen a város legelőkelőbb éttermében ünnepelték meg. Éppen a desszertnél tar• „Én vagyok Párizs leghülyébb embere" Aki eladta az Eiffel-tornyot » Százezernél azért többet ér. (Fotó: Enyedi Zoltán) 0 A torony este is szép Első csalását - afféle ujjgyakorlatként - a húszas években követte eL A helyszín egy hollywoodi fogadás, abot mindenki felfigyelt egy különösen szép arcú fiatalemberre: Victor Lustigra. Ő udvarias, ám hideg maradt, egy-két elejtett félmondatából azonban kiszűrhették a kíváncsiak, bogy egy filmproducerrel van dolguk. Montreálban sem érezte biztonságban magát, és jónak látta Európában, Franciaországban eltűnni egy kis időre az őt üldözők szeme elől. Igaz, ott sem várt sokáig a nagy alkalomra: ő volt az, aki 1929-ben egy vaskereskedónek „eladta" az Eiffel-tornyot... 0 Victor Lustig morózusan olvasgatta újságját a Hotel Crillon egyik, minden luxussal berendezett szobádnak ágyában. Szép embernek tartották, 35 éves volt, hódítóbbnak érezte magát, mint valaha. Nagy, elegáns - volt benne valami arisztokratikus diszkréció. Igazi gentleman típus volt, igaz, ettől még lehetett morózus. 1925 júliusában jártunk. Lustig Amerikából jött át, hogy - a nem mindig becsületes úton - szerzett pénzének végére járjon. Morcosságunk oka éppen az volt: terve olyan jól sikerült, hogy jelenleg egy centima sem volt a zsebében. A luxushotelt pedig fizetni kell, no meg a hajójegyet is, amivel visszatérhet Amerikába. Valami munkát kell tehát találnia, ezért is lapozgatta már kora reggel az újságot, igaz, nem az álláshirdetéseket böngészte. Lustig figyelmét hirtelen egy cikk ragadta meg: t„Ki. tudja-e fizetni. Párizs városa az Eiffel-torony felújításához szükséges összeget'" Néhány szakmai probléma ecsetelése aztán az újságíró - viccesen - így fejezi be cikkét: - Lehet, hogy el kell adnunk az Eiffel-tornyot..." Szélhámosunk azonnal pezsgőt hozatott fel magának, hiszen megszületett a nagy ötlet; eladni az Eiffel-tornyot! Néhány nappal később, a megbeszélt időpontban öt vaskereskedő feszengett izgatottan a Hotel Crillon szalonjában. Szakmabeliként természetesen jól ismerték egymást, és egyből világos volt számukra: ha mindannyian itt vannak, akkor valóban nagy kaliberű dologról lehet szó. Fagyos csendben várták tehát az óket meghívó „városi hivatalnokot". Szélhámosunk leült a velük szemben lévő fotelba, és körbenézett, majd halkan, bizalmas hangon megszólalt: - Uraim, nem kell önöknek lefestenem, milyen nehéz helyzetbe kerül néha Párizs polgármesteri hivatala, amikor a műemlékekről van szó. Az Eiffel-toronyról szeretnék beszélni... A vaskereskedők mozdulatlanul, feszült figyelemmel hallgattak. Lustig még halkabbra fogta hangját pedig egyedül voltak a szalonban tottak, amikor a „maitre d'hotel" odalépett hozzájuk: - Lustig urat kérik a telefonhoz, Londonból. - Bizonyára az angliai jogdíjak miatt hívnak - mosolygott Lustig. Szorítson, kedves Ronaldom. Dodge ezt tette, ám egyórás várakozás után rájött: valami nem stimmel. Lustig szállodájába sietett, de ottani szobája már üres volt: a nagy producer kámforrá vált. - Ronald Dodge még ekkor sem adta fel: saját szakállára nyomozni kezdett. Visszatért Havannába, ahol elég szorult állapotban találta Stellar Swant. Lustig ót is otthagyta, természetesen egy fillér nélkül, itt sem fizette ki hotelszámláit, és a lány, aki egy szót sem beszélt spanyolul, egy sztriptízbárban dolgozva próbálta meg összeszedni a hazautazáshoz szükséges pénzt. A farmer emberségesnek bizonyult: kifizette a lány adósságait, és még 200 dollárt is adott neki, hogy hazautazhasson. Lustiggal szembeni „érzelmei" éles fordulatot vettek, és visszatérve az Államokba, eget-földet megmozgagott, hogy elcsípjék a csalót. Akkora port kavart, hogy Lustig még -, hogy még bizalmasabbá tegye a dolgot. - A köztársaság elnöke nyomatékosan felhívta a figyelmemet, hogy az itt elhangzottak államtitokként kezelendők. Uraim: az Eiffeltorony eladó! Párizs polgármestere engem bízott meg az árverés lebonyolításával. Egy egészen kivételes üzlet: 7000 tonna acél annak, aki a legtöbbet ajánlja. 0 Poisson úr afféle újgazdag, aki nemrég szerzett vagyonát mindenképpen gyarapítani akarja. Az áldozat kiválasztása után Lustig a terv második részének végrehajtásához kezd. - Uraim, a kocsim kint vár. Talán menjünk el, és nézzük meg a szóban forgó tornyot. A vizit ideje alatt természetesen számítok teljes diszkréciójukra. A toronyhoz érve Lustig ügyet sem vetve a turisták hosszú sorára, egyenesen a bejárathoz vezeti őket. Valamilyen - hivatalosnak tűnő igazolványt mutat fel, és odaveti a jegyszedőnek: - Az öt úr velem van...! Az alkalmazott mukkanni sem mer, az elegáns redingote és a biztos fellépés meghozta a kívánt hatást. A vaskereskedőkben most már semmi kétség: valóban a kormány bízta meg Lustigoc az Eiffel-torony eladásával. Soha hasonló látogatók nem jártak még az Öreg Hölgyön. Az öt kereskedő teljesen érzéketlen a panoráma szépsége iránt: inkább az acél állapota, a csavarok minősége, a rozsdafok érdekli óket. Úgy vizsgálják az Eiffel-tornyot, mint egy kupec a kiszemelt lovat. Mindenki elégedetten távozik. Lustig közli velük, hogy ajánlataikat a Crillon szállodába várja. Igazából persze csak Poisson levele érdekli, és amikor az megérkezik, azonnal magához rendeli a kereskedőt: - Kedves uram! Nem rejtek el semmit: ön ajánlotta a legtöbbet, ráadásul önt találtam a legrokonszenvesebbnek. Poisson űr alig akar hinni a fülének... Kigombolja ingnyakát, fejében kergetőznek a gondolatok:' ez nem lehet igaz...! 7000 tonna acél... Túl szépnek tűnik... Enyém az Eiffel-torony... Lustig a világ legtermészetesebb hangján folytatja: - Bizonyára tudja, kedves Poisson úr, hogy a hasonló üzleti ügyekben némi jutalék jár a közvetítőnek... 0 A vaskereskedő tudja. Felugrik székéről, kinyitja pénztárcáját, és egy nagy köteg pénzt húz elö: - Persze, persze... Már el is készttettem az összeget. Százezer frankra gondoltam. Lustig először nem válaszol. Elveszi a bankjegyeket, majd belsó zsebébe rakva szól: - Gratulálok Poisson úr. Az Eiffel-torony az öné. Másnap Lustig elutazott Párizsból. Amikor a szerencsétlen vaskereskedő rájött: átverték, csak a könnyeit hullathatta. H(>gyan állhatna (xia egy rendőrfelügyelő elé azzal, hogy egy szélhámos eladta neki az Eiffel-tornyot, és ő elég bolond volt ahhoz, hogy elhiggye? Hogyan állhatna a világ elé: ... „Én vagyok Párizs leggazdagabb és leghülyébb embere!7 Victor Lustig elmélete tehát újból bevált. Még tíz éven keresztül folytatta a szélhámos mesterséget, ám egy nap szerelemből lopott pénzt, és ez lett a veszte. Börtönben végezte, cellája falán mindössze egy képeslap volt dekorációként. A képeslapon az Eiffeltorony, amely alá Lustig kézzel aláírta: „Eladva 100.000frankért!" I. M. • Sorok - a grafológiáról (5.) Érzelmek és értékek