Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-09 / 289. szám

1 • Sorok - a grafológiáról Együtt és egyedül SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK Az első levél készítője 71 éves, humán tantárgyakat oktató, volt pedagógus, aki az „Igaz tükör" jeligét választotta. Kora ellenére tele van erővel, lendülettel, dinamikával, aktív, tevékeny életet él. Egyáltalán nem érzi azt, hogy a jövő számára esetleg törékeny dolog lehetne. Bátran megy a történések, a jövő felé, szinte belerohan, mindig nagy bizakodással várja a holnapot. Nagyon szereti az embereket, a közösséget, lételeme, hogy emberek vegyék körül. Törekszik arra, hogy önmagát szellemi téren valósítsa meg. Óriási élménykészsége van az értelmi életben, bár gondolatai nem szárnyalnak szabadon. Ezt úgy értem, hogy erős koncentrálásra van szüksége, mert fél attól, hogy elveszíti a fonalat, ha valaki, vagy valami gondolatai félbeszakítására kényszeríti. Szereti a természetet, szívesen időzik a szabadban. Mindig hagy időt magának, hogy rácsodálkozhasson a bennünket körülvevő világ szépségére, enged az ösztönök csábításának. A múlton nem rágódik, sőt mintha el akarná magát határolni attól. Életét érzelmei irányítják. Erős meggyőződésű, aki nagyon ragaszkodik elképzeléseihez, és nem hagyja magát befolyásolni, sőt a legtöbb esetben a meggyőzést is befolyásolásnak veszi. A kővetkező levél készítője sajnos, semmi adatot nem adott meg magáról, csupán egy jeligét: „Délmadár". Feltételezésem szerint középkorú hölgyről van szó. Intelligenciahányadosa nagyon jó, könnyen, nehézségek nélkül mozog a szellemi, érzelmi és ösztöni élet dolgai között. Nem okoz nehézséget, hogy a tanultakat a napi munkája során alkalmazza. Embertársaihoz érzelmi melegséggel közeledik, de nem érzelgős. Egyensúlyt igyekszik teremteni az érzelmek és az akarati élete között. Szerény, nem hivalkodik saját értékeivel. Jó diplomácir v: Az Önök kéréseinek eleget téve ismét kiválasztottam néhány trást, melyek készttőiről olvashatnak most rövid jellemvázlatokat. r t r* . ' JA^M .L/tut, iTíivai, yílcrt ' *1*. « df Ili «l iAWif/.Á'Vt Ujj ai érzékkel bír, és igyekszik minden akadályt elkerülni. Minden helyzethez és körülményhez hozzá tud simulni. Az együttérzés és együttélés virtuózisára képes. Kerüli az összeütközéseket. Az akadályok között ügyesen elsiklik. Tiszta, világos, globális gondolkodásmód jellemzi. A 3• levél írója a „Kos 59" jeligére várja válaszomat. Ö 36 éves, jobbkezes, szellemi munkát végző hölgy. Ami első ránézésre is szembeötlő, hogy szinte elszigeteli magát környezetétől. Szüksége van arra, hogy a szociális közeg felfigyeljen rá - mind szakmailag, mind pedig a nőt vegye észre benne -*, de önállósága olyan erős, hogy ezzel eltávolítja magától az embereket. Valójában nem is engedi közel magához őket. Munkáját sem érzi közelállónak magához, nem érzi sajátjának azt, nem érzi magát jól benne. Gondolkodásmódja analitikus. Jó megfigyelőképességü. Figyelmét az egész helyett inkább a részletekre koncentrálja. Előfordul azonban, hogy leragad a részleteknél és, hogy nem látja meg a fontosat. Legjobban önálló és egyéni területen tud érvényesülni és kibontakozni. Nem szeret alkalmazkodni és ha mégis ezt teszi, bizonyos fokig megerőltető számára, és legtöbbször nincs összhangban belső énjével. Továbbra is várom Kedves Olvasóiilk leveleit, de kérem, hogy a kort, a kezességet, foglalkozást legyenek kedvesek feltüntetni. Minden levelet elolvasok és igyekszem mindre válaszolni. Ribárszki Valéria okleveles grafológus •«. tan » w-fo* WÚJ. tu., L-Ofl a lur. jaS hu't «" l—f) k-' jeUof .bél-^ApA'K ^ CU, tuxp&t iásjtPl&íiívCttt.- <U C&Ó+á WpJL jcn^M. OK- HUtl-fiX | J ^Odíy a (MKé^üUdát, UcyfiÁM aJLjÍo* ^HtOffltcM, ^ ^yVHí^tt <K | . itá^Cu^l MLLOfylUu to rHjtíCff CrryJl ^JUóJL**^ CiO^op^éll-CLu } •vtÁf,flWu'A' éU odU>0Kx**cUi m&> - ., Jtéd— J horoszkóp I op I KOS: Hitvese, illetve kedveI ' I se unszolására rászánja magát a karácsonyi bevásárlások első menetére. Úgy érzi mindenki az utcán tolong, legszívesebben leülne valahol s megvárná amíg végez. BIKA: Emlékezetes nap -2=1—1 lesz ez a mai. Nem feltétlenül jelent jót vagy rosszat, bármi belefér: szerelmi vallomás, keresztelő, szakítás és sok más apróság is. IKREK: Ma igazán jókedvűen ébred. Ez a nap alkalmas a sétára, s közben betérhet néhány boltba is. Azért kérdezze meg kedvesét, hogy mi a véleménye erről. n^l RÁK: Szó ami szó volt már I —1 sokkal jobb, illetve sokkal rosszabb szombatja is. Tulajdonképpen semmi különös nem történik, így nyugodt lelkiismerettel takaríthat. O OROSZLÁN: A pihenónaö pok összemosódnak a munkanapokkal. Ma elfoglalják hivatali, szakmai dolgai, és emiatt összezördülhet hozzátartozóival. mfl SZŰZ: Megint egy nap ami^ kor pihenhetne, de nem teszi. Beletemetkezik a munkába, s csak késó délután ébred rá, hogy megint elmúlt- egy nap, anélkül, hogy foglalkozott volna családjával. S

MpRLEG: Bár nyugodt és csendes napot szeretett volna, ez most nem jön össze. Vendégsereg lepi meg, akik mindent felfordítanak. A gyógyírt csak egy kiadós alvás hozza meg. SKORPIÓ: Ismét itt a hétvége, a házimunkák ideje, de in Ön úgy dönt, hogy sztrájkol. Olvasni, zenét hallgatni szeretne. Tegye azt, és igyék pezsgdt közben! Vessen véget a szürke hétköznapoknak! Z

NYILAS: Ha teheti ne menJ jen be a városba, óriási a nyüzsgés, s Ön ezt nem túlzottan kedveli. Otthonában is talál elfoglaltságot, kezdjen hozzá az év végi rendezéshez! "7 BAK: Hagyja, hogy kényeztessék! Nem kell mindig keménynek mutatkoznia! Nagyon nagy elmaradásai vannak kulturális téren, sürgősen pótolja! VÍZÖNTŐ: A vásárláshoz nem sok kedve van, ezért úgy gondolja, hogy otthon kamatoztatja tettvágyát. Rögtön csatatérré változtatja a lakást, s megkezdi a maratoni nagytakarítást. HALAK: Felnagyítja a dolgokat, sérelmeit hazaviszi. Lazítson egy kicsit, menjen el kedvesével sétálni! Ha még nincs azonnal fogjon hozzá keressen egy arra érdemes egyént! !mma és valami más Szegeden 14, Kiskunhalason pedig 15 fős középiskolai osztályban több hétig tartó, napi egy-két leckés, „otthontanulásos" kísérlet zajlott a Villám Német Dialóg tananyaggal. A szegedi Deák Ferenc Gimnázium eredményéről sorozatunk kővetkező részében írunk. Addig felidézzük az úgynevezett relaxa nyelvtanulás rövid történetét. A módszer hazai feltalálói: dr. Dálnoki-Fésüs András és dr. Makara György. Elképzeléseiket arra alapozták, hogy hatékonyabb a nyelvtanulás, amennyiben a nyelv bizonyos elemeivel való találkozásaink tervszerűek és gyakoriak. Az ilyen tapasztalati, felfedező nyelvtanulás tehát többé már nem memória, csupán intelligencia kérdése. Amivel mindenki rendelkezik, aki képes volt megtanulni az anyanyelvét. A Villám módszer leegyszerűsítve annyi, hogy fülhallgatót teszünk a fülünkre és bekapcsolunk egy magnót. (Relaxálva, vagyis alfa állapotban is tanulhatunk, ehhez azonban plusz pénzért árulnak relaxációs készüléket.) A Villám módszer azért rögzíti hallás % Nyelveket —görcsök nélkül (1.) Mint a Villám • Csak el kell lazulni... után is kiválóan a nyelvleckéket, mivel ugyanazt az anyagot többféle megközelítésben tálalja. A szavak, kifejezések, mondatok kisebb változtatásokkal visszavisszatérnek, ismétlődnek. Akik 1954 áprilisában sötét fellegek borultak Venezuelára. Sok véres diktatúrát élt már át az ország, de Perez Jimenezé valamennyinél véresebb volt. A börtönök megteltek, és a kivégzések szinte amolyan napi rutinfeladattá váltak. Ennek ellenére az országban tovább folyt az élet. Az emberek mindennapos gondjaikkal küszködtek, s próbáltak alkalmazkodni a körülményekhez. Még szórakoztak is - Dél-Amerikáról lévén szó -, első helyen természetesen a futball állt. Venezuelában is szinte vallásként kezelték a labdarúgást: hatalmas tömegek vándoroltak vasárnaponként a stadionokba. Itt, Venezuelában játszották le 1954 áprilisában azt a meccset, amelyen a két csapat 22 játékosa mellett még valaki ott volt a pályán: a Halál! • Caracas börtönének falai a városon kívül nyújtózkodnak. Perez Jimenez puccsa óta megerősítették a börtönt, szöges drótokat húztak ki, új megfigyelőtornyokat építettek. A nagy vaskapu néhanéha kinyílt, és egy katonai teherautó újabb és újabb foglyokat hozott. Naponta kétszer egy leponyvázott teherautó kifelé tartott: a kivégzettek holttesteit szállítottaa el egy titokban tartott helyre. A börtön vezetője, Miguel Braga nem volt valami vérengző fenevad, egyszerű tisztviselőnek tartotta magát. Jimenez hatalomátvétele után be akarta adni lemondását, ám az számára egyenlő lett volna a halálos ítélettel. Braga pedig nem csak vérengző nem volt, hanem hős sem, így hát... maradt. Arra is gondolt: a parancsok végrehajtása közben ügyelhet arra, hogy a lehető leghumánusabban bánjanak a foglyokkal. A focimeccsek szervezésének ötlete is tőle származott. A börtön udvarán gyakran csapott össze az őrök és az elítéltek csapata. Ebben a „közegben ezek a mérkőzések óriási erőt adtak a bezártaknak: a feledés pillanatait hozták el számukra. Azoknak is, akik játszottak, azoknak is, akik a cellák rácsain keresztül figyelték a meccseket. A 90 percek alatt minden rab szurkolóvá vált, még buzdították is csapatukat az ablakon keresztül. A 23. játékos: a Halál! A foglyoknál egy igazi híresség is játszott: Jósé Campos, a Sporting Caracas profi kapusa. Hogy miért került börtönbe, senki nem tudta, talán még ő maga sem. Mindenesetre, Camposnak köszönhetóen, az elítéltek minden meccsüket megnyerték: látványos védéseinek egyaránt tapsoltak a rabok és őrzőik. 1954. április 11-én lázban égett a börtön! Másnapra - vasárnapra - írták ki a nagy derbit, amely sokkal fontosabbnak ígérkezett, mint az eddigi találkozók. A foglyok csapata ezúttal nem a börtönőrökével találkozott, hanem Caracas rendőrségének gárdájával. Miguel Bragának nehezen sikerült megszerveznie a dolgot, ám íme a bizonyíték: Dél-Amerikában minden lehetséges, ha a fociról van szó. Pár nap óta a szokásosnál izgatottabbnak tűntek a bebörtönzöttek. Ez a parti számukra egy kicsit szimbólum is volt: azok ellen kellett játszaniuk, akik bezárták őket. Tudták: ha 100 évig is kell bezárva maradniuk, akkor is legyőzik a rendőrválogatottat, Jósé Campos-szal a kapuban, ez nem lehet vitás! Szombaton aztán táviratot kapott Miguel Braga. A rendőrfőnöktől jött, és az igazgató egy grimaszt vágott, amikor átvette. Jól ismerte ezeket a táviratokat: kivégzési parancs volt bennük általában. A boríték felbontása után, amikor elolvasta a három szót, Braga elsápadt: „Kivégezni Jósé Campost!" Braga forgatta a kezében a papirost, nem akart hinni a szemének: „Ez nem lehet igaz! Miért éppen Campost' Miért éppen ót?" Jósé Campos ekkor 22 éves volt. Az igazgató már végeztetett ki nála fiatalabbakat is, akik szintén ártatlanok voltak. De egy ilyen kapust, és éppen a meccs előestéjén... ez nem ugyanaz a dolog. Mint minden venezuelai, ő is szinte félistenként tisztelte a profi futballistákat. „Kivégezni Jósé Campost!" - a rendőrfőnök száraz parancsa ott feküdt az íróasztalán. Ki kell tehát végezni, még ma! Az igazgató idegesen dobolt ujjaival az asztalon, aztán hirtelen döntött: csinálni kell valamit! Tudta, hogy csak keveset tehet, de ezzel a kevéssel, úgy érezte, tartozik Camposnak. Néhány perccel később két személy ült vele szemben: a rabok és az őrök csapatának kapitányai. Braga a szemükbe nézett, és közölte velük: - Parancsot kaptam Campos kivégzésére! Hosszú csend... A két férfi szólni sem tudott, csak őt nézték, meredten. Az igazgató folytatta: - Úgy döntöttem, a kivégzést a mérkőzés utánra halasztjuk. Szeretném, ha segítenének abban, hogy a meccs jól sikerüljön, méltó legyen Cámposhoz. Nem szabad, hogy valamit is megsejtsen. Rövid hallgatás után a foglyok kapitánya felsóhajtott: - Nyerni fogunk... Camposért... Vasárnap. A találkozó délután kettőkor kezdődött, de az elitéltek már dél óta az ablakok rácsain lógva ordítoztak, buzdították csapatukat. Olyan rég várták ezt a napot! Az udvaron is voltak nézők, az őrök és a rendőrség emberei jöttek el, hogy lássák kedvenceiket. Szinte elszabadult a pokol, amikor megjelentek a játékosok, és hamarosan ütemes biztatásba kezdtek a rabok: - Cam pos, Cam-pos, Cam-pos... A pályán levő játékosok nem osztották ezt a lelkesedést. Lehajtott fejjel, szó nélkül melegítettek. Egyedül Campos túnt vidámnak, fürgén hajolgatott jobbra-balra; ő is melegített, felintegetett a cellák felé, mire újabb ovációban részesült. Csapattársai kerülték a pillantását, néhányan a szemükhöz emelték a kezüket: mintha csak az izzadtságot törölték volna le az arcukról. pedig már értik a mondatokat, a párbeszédeket, a kérdés-felelet játékokat, azok számára a változó beszédtempóban elhangzó ismétlések vagy szövegváltozatok szolgálhatnak hasznos ismeretekkel. A kifejezések egy idő után spontán megragadnak, miközben egy újabb ismétlő részben már fennhangon válaszolhatunk a megfelelő kérdésekre. A hangszalagokhoz speciális könyv tartozik, amely a tanultakhoz igazodik. Önmagában nem alkalmazható sikerrel. A kazetták első meghallgatásakor például könyvvel a szemünk előtt jül jöhet a teljes figyelem, de az ismételt meghallgatáskor már mással - a sétától az autózásig, a reggelikészítéstől a vasalásig vagy a barkácsolásig bármivel foglalatoskodhatunk mellette. F. K. A két csapat felállt egymással szemben, s a börtön igazgatója aki a játékvezető szerepét töltötte be - megadta a jelt a kezdésre. A foglyok rögtön az elején fölénybe kerültek, félelmetes elszántsággal hajtottak. „Camposért... Nyernünk kell Camposért..." - zakatolt mindegyikük fejében. Ellenfelük pontosan tudta, mire gondolnak. Zavartan kergették a labdát, képtelenek voltak összpontosítani. Rossz passzok követték egymást, aztán az elítéltek gólt lőttek... Aztán még egyet, majd egy harmadikat is. A pálya másik oldalán Campos gyerekként örült társai sikerének. Amikor Braga sípszava a félidőt jelezte, már 3-0-ra vezettek. Campos tovább melegített a szünetben, hiszen jóformán semmi dolga nem akadt idáig. így nem • is hallotta csapattársait: - Nyernünk kell Jósé miatt, de 0 eddig még alig ért labdához. Mostantól kezdve tehát rosszul játszunk. Hagyni kell, hogy védhessen, élete legszebb mérkőzését játszhassa... Újrakezdés. A nézők semmit sem értettek. Az addig kiváló elítélteket mintha kicserélték volna: egyre rosszabbul fociztak. Jött egy ellentámadás! A rendőr átkígyózott a védelmen, tüzelt, gól! Nem! Campos óriási bravúrral hárított! Aztán még egyszer, majd messzire kifutva szerelt. A foglyok újrakezdték: • Cam-pos, Cam-pos, Cam-pos... Jósé mindenütt ott volt. Csapata rosszul védekézett, de ő a legveszélyesebb lövéseket is megfogta. Mosolygott: még a profik között sem játszott ilyen szép meccset! Braga lefújta a találkozót. A következő másodpercben 12 fegyveres jelent meg: a kivégzőosztag! • Campos még a győzelemnek örült, észre sem vette, hogy felé tartanak. Az utolsó pillanatban aztán mindent megértett. Csalódottan nézett körül... Minden akkori caracasi fogoly borzalommal emlékszik még ma is arra a napra. Jósé Campost a gólvonalon végezték ki. A mérkőzésnek vége... Imre Mátyás