Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-04 / 259. szám
6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1995. Nov. 4. Beborult az ég a szegedi iskolák fölött. Ha jól összeszámoljuk, három különböző okot is lehet mondani, amelyek miatt a városi közoktatási intézmények elvonásra, összevonásra, munkanélküliségre, egyszóval: a mostaninál sokkal hátrányosabb helyzetre számíthatnak, • Szöges ellentétben: pénz és pedagógia Viharfelhők az iskolák fölött Egy országos vizsgálat szerint csak azok az iskolák finanszírozhatóan gazdaságosan, amelyek 4 osztállyal múködnek évfolyamonként... (Fotó: Schmidt Andrea) • Kamarazenekari napok A kortárs zene Szegeden Mindjárt elsőként a kormányzati létszámfinanszírozási koncepció: nem nehéz kitalálni, hogy a „túlméretezett", „gazdaságtalan" közoktatás pénzügyi megszorítására született. Aztán: a szegedi önkormányzatnak a központi költségvetésből „visszakapott" jövő évi mínusz 600 millió forintja, mely - ehhez sem kell különösebb képzelőerő - a városi intézményeknél, főleg az oktatásnál csapódik majd le. Végül: az önkormányzatnak az elmúlt ciklus alatt elkezdett, iskolarendszert racionalizáló tevékenysége, mely noha nehéz napokat hozott több intézményben (osztályok átcsoportosítása, túlóraelvonások, egy bevégzett és egy előkészített iskolaösszevonás), ma a kormánykoncepció és a 600 millió várható következményeihez képest semmiségnek tűnik. Az élet úgy hozta, hogy mindhárom „viharfelhő" egyszerre jelent meg a szegedi iskolák fölött, már-már drámaian kiélezve az oktatás pedagógiai és gazdaságossági szempontjai közötti amúgy sem felhőtlen viszonyt. Út a kényszerbe Többször elhangzott az utóbbi időben a szegedi iskolarendszerről, hogy kihasználatlan, illetve gazdaságtalanul működik. Magyarul: a város sok iskolaépületébe kevesebb gyerek jár, mint régebben, kevesebb az évfolyamonkénti párhuzamos osztály, mint amennyit az épület befogadhatna, viszont az iskolát így is ugyanúgy kell fűteni, világítani mint az optimális gyereklétszám esetén. Ez a pedagógiai szempontokkal szöges ellentétben álló szikáran vett (meglehet kényszerű) anyagias érvrendszer, melyhez a kormányzati koncepció azt is hozzáteszi, hogy sokkal kevesebb pedagógus is el tudna látni ugyanennyi feladatot. Vagyis, ha felemelik a pedagógusok kötelező óraszámát, ha megemelik az iskolai csoportok létszámát, ha jóval kevesebb pénzt adnak az önkormányzatoknak, azok előbb utóbb erre az útra lépnek. Kihasználatlanok-e az iskolák? Kihasználatlan-e sok szegedi iskola? Csupán financiális szempontok szerint egyszerű lenne a válasz: igen. Egy autóparkoló is kihasználatlan, ha nincs tele. Az iskoláknál azonban nagyon nehéz lenne megmondani. Tény, hogy az elmúlt tíz évben Szegeden több mint félezerrel csökkent az általános iskolába beíratott elsősök száma. Az 1985/86-os tanévben 2609 gyereket Írattak be, az 1994/95-ös tanévben pedig kevés hiányzott hozzá, hogy a létszám 2000 alá csökkenjen. Az általános iskolákban az utolsó demográfiai hullámhegy 1988 körül tetőzött, a alsófokú intézmények ekkor voltak a leginkább tele. Mégsem lehet a „kihasználtság boldog állapotának" tekinteni ezt, mert közben megszületett a közoktatási törvény, mely lecsökkentette az akkori irreálisan magas, „pedagógusbolondltó" gyereklétszámokat, vagyis egy iskola ma ha akarná sem lehetne annyira tele. (Más kérdés, hogy a minisztérium koncepciója most visszaemel.) Ráadásul a gyereklétszám csökkenése a városon belül jelentősen megoszlik, aszerint, hogy mely lakóterületek idősödtek el (Tarján, Felsőváros és Rókus egy része) és melyek azok, ahol ma is magas a születési arány (Újrókus, s az „olcsóbb" lakásokkal teli lakótelepi részek), a külső lakóterületeket pedig az sújthatja, hogy az ottani szülők egy része a belvárosba viszi iskolába a gyerekét. Utóbbi területeknek némi vigaszt csak a helybeli új lakóházak és építkezések jelentenek. Omlanak a klebelsbergi pillérek? Oktatási szakértők állítják, hogy normális finanszírozási viszonyok között Szeged mai iskolarendszere ideális volna, és ez annak a hajdani Klebelsberg-féle elgondolásnak köszönhető, mely főleg a város külső, vagy gyérebben lakott területeire - alapfeladatokat ellátó, írniolvasni megtanító kisebb iskolákat telepített. Ehhez az elvhez igazodtak később a lakótelepi iskolák is. A pedagógiai szempontok védelmezői szerint klebelsbergi pillérek omlanak majd össze, ha az önkormányzat gazdaságossági kényszerből a nagyobb iskolákat tekinti jobban kihasználhatónak és a nagyobb épületekbe von össze kisebbeket. (Egy nemrég közzétett országos vizsgálat adatai szerint az egy tanulóra jutó összkiadást tekintve csak azok az iskolák finanszírozhatóak gazdaságosan, ahol legalább 4 osztály működik évfolyamonként. A jövőre nézve ez nem sok jót sejtet a szegedi kisiskoláknak). Pedagógiai garanciák A városban folyó kihasználtsági vizsgálatok financiális szempontjaival szemben áll egy többször hangoztatott ígéret: az egy iskolában megkezdett pedagógiai programokat sértetlenül tovább kell vinni, hiszen az önkormányzat erre a beiratáskor hallgatólagos garanciát vállalt. Márpedig a szegedi általános iskolák - kicsik és nagyok egyaránt - a gyereklétszám csökkenésére nagyon egészségesen úgy reagáltak, hogy oktatási választékuk hihetetlenül gyors színesítésével próbálták „elcsábítani" a szülőket. Vagyis a városban nagy az oktatási kínálat, a pedagógusok pedig kételkednek az ígéret betarthatóságában, mondván, hogy emberileg és szakmailag is nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy például egy rajz és egy testnevelés tagozatos iskola egymáshoz idomuljon. De nem ez az egyetlen félelem. Az igazi bizonytalanság az álláshelyek megmaradása körül van, hiszen ha a kihasználtsági szempontokat kíméletesen alkalmazzák is, azok állások elvesztésével járnak s fóleg azok a pedagógusok kerülnek nehéz helyzetbe, akik egy iskola beolvasztásakor nem az ott megkezdett program folytonosságát végzik az új helyen. Az állásvesztés réme Eddig is tudni lehetett, hogy ha a kormányzat felemeli a kötelező óraszámot, sokkal kevesebb pedagógusra lesz szükség. A szakszervezetekkel való kormányzati tárgyalások előtt úgy áll, hogy a tanítók óraszáma 21ről 23-ra, a napközis tanároké 23-ról 25-re, az általános iskola felső tagozatosoknál 18-ról 2l-re, a középiskolákban pedig 18-ról 20-ra emelkedik a kötelező óraszám. A pedagógusi állásokat azonban a városra osztott 600 milliós elvonás is fenyegeti: bár a városi költségvetési irányelvek csak néhány héten belül készülnek el, úgy tudni, a 600 millió „az oktatásról szól", sőt, jövőre igen nagy összeget szánnak végkielégítésekre! A központi költségvetés előtti kormány-szakszervezet összecsapás könnyen a településekre tevődhet át, önkormányzat-pedagógusok feszültség formájában. Ezt jelzi, hogy a városi költségvetési elvek ügye valószínűleg a helyi Költségvetési Intézmények Érdekegyeztetési Tanácsa, a KIÉT elé kerül majd, illetve, hogy hamarosan elkészül a szegedi iskolák átvilágításának összegzése is. Nehéz időszak vár az iskolákra. Panek József Az 1970 óta évente hagyományos Mai Magyar Zene Hete tavaszi rendezvénysorozata mellett 1979-től egy másik - szintén a kortárs magyar zene ügyét felkaroló - szegedi esemény vonja magára a zenei élet figyelmét, a minden páratlan év őszén megrendezett Szegedi Kamarazenekari Napok. A város és a kortárs zene kapcsolatának e két rendezvénysorozat, valamint az ezek kapcsán született több mint harminc új magyar zenemű oly fontos bizonyítéka, amely alapján nem túlzás megállapítani, hogy Szeged zenei életének arculatában (amelyet a zeneoktatói intézmények teljes rendszere, a kóruskultúra, a szimfonikus zenekari és operai jelenlét alakított ki) sajátos és meghatározó jellemvonás a kortárs zene iránti megkülönböztetett figyelem, a mai magyar zene ügyének tudatos támogatása. A Szegedi Kamarazenekari Napok gondolata 1977ben körvonalazódott a város kortárs zenei rendezvényeinek kedvező tapasztalatai alapján. Az elnevezés szándékoltan szerény, nem magamutogató fesztivál, nem minősftéseket kiosztó verseny, nem belterjes szakmai találkozó. A Szegedi Kamarazenekari Napok célja a város hangverseny-struktúrájának felfrissítése, a magyar kamarazene ügyének támogatása volt. Jelentősége éppen abban rejlik, hogy szinte észrevétlenül illeszkedik a hagyományos szegedi koncertéletbe. A hangversenyeket a Filharmónia kamarabérleti sorozatába építik a szervezők, s a város felkérésére írt új kortárs magyar művek ősbemutatói is a hagyományos kamarazenei koncertműsorok közegében hangzanak el. A kezdeményezésben és a művészi tervek megvalósításában jelentős szerepe volt az 1975-ben Szegedre szerződött Pál Tamás karmesternek és Dömötör Ivánnak., az Országos Filharmónia Szegedi Kirendeltsége akkori vezetőjének, aki hegedűsként a Pál Tamás által vezetett Szegedi Kamarazenekar tagja volt. Elképzeléseik a Művészeti Alap Zenei Szakosztályának erkölcsi és anyagi támogatásával, a város és a Filharmónia összefogásával valósultak meg. A városi tanács 1978-ban hat kortárs magyar zeneszerzőnek adott megbízást kamarazenekari művek írására. Vaszy Viktor, Vántus István, Huszár Lajos és Molnár László - a négy szegedi zeneszerző mellett - Durkó Zsolt és Maros Rudolf voltak a felkért komponisták. Az akkoriban hivatalosan használt megbízólevél formanyomtatványokat a városi tanács művelődési osztálya, mint megrendelő, az alábbi szöveggel töltötte ki: A zenei mű tartalmánál fogva a kortárs zene gondolatának szolgálatában álljon. Ez a semmi megkötöttséget sem tartalmazó, s a későbbiek során is hagyományosan használt „utasítás" teljes szabadságot biztosított a zeneszerzők számára a műfaj határain belül, s ennek köszönhető a máig elkészült zeneművek tartalmi és stiláris sokszínűsége. A zeneműveket a szerzők - Vaszy Viktor kivételével - időre elkészítették. (Vaszy Viktort 1979. március 12-én bekövetkezett váratlan halála akadályozta meg műve befejezésében, s e szomorú dátum miatt lett egy művel szegényebb a szegedi zeneirodalom is.) Az új művek koncertközönség előtti színvonalas ősbemutatóit a Filharmónia biztosította, a kamarakoncerteken fellépő helyi és meghívott neves zenekarokkal. Az ősbemutatók minden esetben a szerzők jelenlétében és megelégedésére hangzottak el a Tisza Szálló dfsztermében, néhány alkalommal a Szegedi Nemzeti Színházban. (A zeneszerzők közül egyedül Kurtág György nem tudott részt venni műve ősbemutatóján, de a próbák idején ő is Szegeden tartózkodott, s személyes instrukcióival segítette a koncertre való felkészülést.) Az új műveket érdeklődéssel, nem egy esetben ismétlést követelő tetszésnyilvánítással fogadta a közönség. Az idei évben IX. alkalommal rendezik meg az immáron hagyományossá vált zenei rendezvénysorozatot. A Szegedi Kamarazenekari Napok programja: november 6., hétfő: Weiner Kamarazenekar hangversenye, november 8., szerda: Salieri Kamarazenekar hangversenye, november 9., csütörtök: Storstroms Kamaraegyüttes (Dánia) hangversenye. A koncertek este fél 8 órakor kezdődnek a Konzervatórium hangversenytermében. Sz. C. Sz. E veszélyeket elkerülendő döntött úgy Szeged város gyógyszerésztársadalma, illetve a - végső szót kimondó - közgyűlés, hogy a szegedi állami patikákat a privatizáció során nem eladja, hanem „csak" bérbe adja a patikák dolgozóiból alakult betéti társaságoknak. A város a bérleti jog megvásárlásától is eltekintett, s pusztán bérleti dijat kér. Amit a patikusokból alakult betéti társaságoknak meg kell vásárolniuk, az a berendezés és a gyógyszerkészlet. Szegeden nem is hirdettek nyílt pályázatot, hanem az állami gyógyszertárakban dolgozóknak kínálták fel a patikát, akik maguk között megegyeztek a tulajdoni arányokban. A város cserében a bérleti jog megvásárlásának elengedéséért azt kötötte ki, hogy a betéti társaságoknak csak azok lehetnek tagjai, akik az adott patikában dolgyógy ai. Ár ezzel a kikötéssel kizárta az összes többi szegedi gyógyszerészt, (gy a kórházak, kii• Napirenden: a patikaprivatizáció Új fejezet - kérdőjelekkel goznak, illetve az ő gyógyszerész-leszármazottai. Ám nikák, egyetemi intézetek, a gyógyszertári központ gyógyszerészeit. A gyógyszerészkamara, mint a szakma védelmére is hivatott testület, e kirekesztettségnek úgy próbál gátat vetni, hogy azokban a gyógyszertárakban, ahol a patikusoknak nincs elég tőkéje a gyógyszertár berendezésének és gyógyszerkészletének megvásárlásához, lehetőséget teremt a kívülálló gyógyszerészek - kültagként történő (be)társulására. Szeged 22 állami patikája kerül magánkézbe. A gyógyszertárak majd' mindegyikében megegyezés született arról, hogy a betéti társaságokban ki, mekkora tulajdonrésszel kíván részt venni. Az úgynevezett személyi jogot kérő vezető maA fővárosban nyílt licittel hirdetik eladásra a privatizálandó patikákat, ami - a szakmát védők szerint — azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nem gyógyszerész, hanem a szakmához nem értő „pénzember" vásárolja meg az állami patikát. Az óvatosak szerint ebben az esetben az is előfordulhat, hogy a szakmán kívüli tulajdonos irányítása alatt csorbulhat a szakmai előírások betartása, s előfordulhat az is, hogy egy bizonyos idő után a tulajdonos nem patikaként működteti a tulajdonába került gyógyszertárat. ximálisan 51 százalékos tulajdoni résszel bírhat a betéti társaságban. A város legnagyobb forgalmú és legnagyobb létszámú patikájában, a Kígyóban is megszületett az egyezség, s a patika 14 gyógyszerésze alapított bétét. A Dugonics téri patikában 5 tagú bétével vágnak bele összesen 18-an a bizonytalan jövőbe. A szegedi gyógyszertárak közül egyedül a Takaréktár utca sarkán álló patikában dolgozók nem tudtak megegyezni. A gyógyszertár vezetője ezt azzal magyarázta, hogy a közelükben megnyílt magánpatikák - kettő is települt a környékükre - elvitték a forgalmat tőlük, s a forgalomcsökkenéssel járó kisebb bevétel nem képes eltartani - változatlan feltételekkel tíz dolgozót, hiszen a kamara álláspontja szerint 700 ezer illetve 1 milliós forgalom tart el egy szakdolgozót. A gyógyszertár átlagforgalma jelenleg 2,8 millió és a várható forgalomnövekedés ellenére sem látja biztosítottnak a dolgozók jövőjét. A jelenlegi vezető ragaszkodik a maximális, 51 százalékos tulajdoni részhez, s ahhoz, hogy a bétének kültagja legyen gyógyszerész leánya is. Más az elképzelése a patika két dolgozójának, akik nem óhajtanak idegent bevenni a bétébe, csak a patikában dolgozókat, s véleményük szerint a gyógyszertár forgalma - jó gyógyszerkészletezéssel és rendelési móddal - növelhető. Hogy nem szenzáció ez az érdekek feszítette szituáció, hanem velejárója egy kényszer szülte átalakulásnak, arra bizonyítékot szolgáltat a jövő. Merthogy ütközések lesznek az újonnan privatizált patikákban, azzal tisztában vannak sokan, de mégis belevágtak, mert nem volt más választásuk, meg kellett venniük a munkahelyüket. A közeli jövő válaszol meg olyan kérdéseket, hogy például menynyire maradnak kormányozhatók az eddig egyszemélyi vezetéssel „üzemelő" patikák, ha a béték minden tagja érvényesíteni akarja majd a tulajdoni hányad után járó jogait. Ott, ahol 6-8-10 ember gyakorolja a tulajdoAhol nem tudtak megegyezni. (Fotó: Nagy László) nosi jogokat, meglehetősen nehéz lesz a zavartalan működtetés, hiszen a tulajdoni újraelosztás nem szolgál(hat)ja mindenki érdekeit. Kalocsai Katalin