Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-27 / 278. szám

HÉTFŐ, 1995. Nov. 27. A HELYZET 11 Tulinty V

násig emlegettük már az egyik átkos meg a másik átkos bűneit, mégse sokra mentünk vele. Ha lehet, nem ezt a sort folytatom. Azt inkább, amelyik, sajnos, máig túléli mindkettőt. Az, hogy a panelt szidjam, szintén nem vezet sehová. Sajnos, a szélhámia kapcsolódott össze vele. Igaz, hogy külföldön létezik nagyszerű panel is, ahová nem bújik be a szél, mert minden eresztékében jól szigetelték, és a svábbogár se rakhat tanyát benne, de mi nem ezt a példát követtük. Nálunk, képletesen szólva, a panelt is vasvillával hányták össze. Vékony fala nyáron forr a melegtől, télen viszont mi vacogunk benne. Van ugyan fűtése, csak bukszánk nincsen hozzá. A mai napra hadd maradjon példának mégis a panel. De a többi mögé hogyan bújhatott be a szélhámosság? Az igazmondás nemzeti sportnak számított azelőtt, helyébe az átverés lépett? Becsapni mindenkit, akit csak lehet. Azért bújhatott be, mert legtöbbször azok lovagoltak meg szinte mindent, qkik felelősséggel elemezni azelőtt se tudtak, de jó a vitorlájuk. Már a szellőtől is szalad. Föladnak például egy bugyuta hirdetést, és bedől nekik az ország. Angliába, nyelvtanulásra? Fizetünk, mint a katonatiszt. Becsapni, akit csak lehet, és legalább egyszer a legtöbb embert be lehet Államtitkári buktató lett szerencsére az egyik hirdetésből, címzetes fokozatban. Mi a közös az összesben? Szeretjük megcélozni mindenben az alsó határt. A szükséges és elégséges legalsó szintet. És ezt támogatjuk hivatalosan is. A kőművességről termett a mondás, addig tartsd, fiam, a kéményt, amíg kifizetik az árát, de tulinty kőműves művelt ilyet. Ezt a tulintyságot, kontárságot vette át az állami építőipar, és be is betonozta minden panelházba. Olyan panelt művelt a házgyár, amit még éppen átvett a művezető, a meós, de egy fokkal se jobbat. Jártam gyári házban Finnországban is, annak minden négyzetcentije remekmű a miénkhez képest. Fűtése, szigetelése, szellőzése, minden gépezete maga a tökély. Hűtése, tudtommal nincsen, mert azon az éghajlaton a természet maga hűt. gL/álunk ebben is az alsó határ volt a cél. Amiben lak•W ni még lehet, de élni nehéz. Komoly gazdasági számítások támasztották alá a tulintyságot mindenben, és ez él túl minden rendszert. Mert a számításokat is kontárok végzik, még pénzügyminiszteri szinten is. Amikor végre fölhúztuk a sorompókat az áhított külföldi tőke előtt, elsőként seregestül jöttek hozzánk a kint már boldogulni is alig tudó szélhámosok. Taroltak, és mi tátott szájjal néztük. Addigi turistaútjainkon mi éltettük a kinti bóvlit, mert komoly dologra nem futotta csontsovány turistakeretünk, azonnal folytatni tudtuk idehaza is. Ha lesz még pár év múlva Magyarország felfedezése sorozat, vagy terem helyette másik, amely színvonalasan igazán fölfedezni akar, seregestül merítheti példáit a világpiac jegyében magyarra honosított külföldi bóvliból. Nehéz lesz persze, mert kevés ember terem nálunk, aki az igényes munkát még pártfogolni tudná. Abból a legnehezebb megélni. Ahhoz még változatlanul külföldre kell menekülni. Tudósaink közül egyre többen ezt az utat kénytelenek járni, és mi észre se akarjuk venni. Ezen se csodálkozhatunk. Ha bejön a szélhámia, régi nóta, kihajtja a tehetséget az országból. Ez a panasz büszkén is hangzik. Gyakran dicsekszünk vele. De átgondoltuke, valójában mi a jelentése? És a szlogen-funkción kívül mihez is kezdhetnénk vele? Valójában miféle erő is ez a „szellemi"? Kiss János harmadéves PhD ösztöndíjas a József Attila Tudományegyetem Gazdasági Földrajzi Tanszékén. Az MTA Regionális Kutatások Központja megbízásából készít tanulmányt, amelynek ideiglenes címe: ,A szegedi felsőoktatási intézmények hallgatóinak társadalmi-területi megoszlása". Rengeteg adattal dolgozik, ahogy az egy tudományos dolgozatban illik; a következtetései azonban mindazok érdeklődésére számot tartanak, akik a város jelenéről és jövőjéről gondolkodnak. S azokéra, akik erről döntéseket hoznak. • Hol áll Szeged az úgynevezett iskolavárosok sorában? - Nem az iskolaváros kifejezést használnám, hiszen csak a felsőoktatás mutatóival foglalkoztam és az úgynevezett regionális központokkal. Azt lehet mondani, hogy a magyarországi régiók közül a Dél-Alföldön a legkoncentráltabb a felsőoktatás. Az adataim a tavalyi tanév második félévére vonatkoznak. Csak zárójelben megjegyzem, hogy az idén még tovább nőtt a felsőoktatásban tanulók létszáma. Szeged összesen 9 intézményében - ezek között négynek nem itt van a központja, hanem kihelyezett főiskolai karok - 11 ezer 200 diák tanult nappali tagozaton. A levelező és esti képzésben résztvevőkkel együtt 14 ezer Cseppben a tenger, avagy a város biznisze Leghangosabban a mecénásokra szoruló szférák, a művészetek és a sport elkötelezettjei panaszkodnak: nincs, vagy nagyon kevés a tőkeerős gazdálkodó szervezet Szegeden és a régióban. Mások másképpen fogalmaznak: Szeged kicsiben pont olyan, mint az ország. Semmije sincs, csak a szellemi erői. a hallgatók száma. Ha a városok teljes lakónépességéhez viszonyítunk, azt látjuk, hogy itt tanulnak a legtöbben. Ha a képzési vertikumot tekintjük, kiderül, hogy a többi regionális centrum közül csak Budapest és Debrecen hasonlítható Szegedhez: a műszaki képzés kivételével itt valamennyi képzési szakirány megtalálható. A régió többi városában működő felsőoktatási intézményben - Kecskemét, Szarvas, Békéscsaba - a diákok száma csak mintegy egyötöde a Szegeden tanulók számának. • A szegedi egyetemek és főiskolák területi vonzóköre tehát nyilván erősebb; mekkora? - Az itt tanulók 27 százaléka Csongrád megyei, ebből 18 százalék a szegedi. Bács megyei 13,5 és békési 10,5 százalék. Ezután a legtöbben Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részéből, Dél-Pest megyéb íl, HajdúBihar bihari részéből jönnek ide tanulni. A legkevesebben a Vas megyeiek voltak tavaly, alig százan. A s/á~ >k azt mutatják, minél nag„, o „Bosznia, Te vagy az egyetlen" Bosznia nemzeti ünnepe alkalmából szombaton első ízben adták elő Szarajevóban az új bosnyák himnuszt, amely a „Bosznia, Te vagy az egyetlen" címet viseli. Alija Izetbegovics államfő kijelentette, hogy egyszerre három dolog tölti el örömmel: a nemzeti Un I nep, a himnusz és a béke eljövetele. Idén különös jelentősége van a bosnyák nemzeti ünnepnek, mert mindössze néhány nappal követi a Bosznia területi egységét garantáló daytoni békeszerződés parafálását - emlékeztetett az AFP. Bosznia november 25-ét, a hajdani Jugoszlávia 1943-as kikiáltásának napját választotta nemzeti ünnepéül (az 1943-as BoszniaHercegovina térképe nem azonos a mai Boszniáéval). • Torgyán és Giczy is beszélt • Cleveland: Magyar Kongresszus, Árpád Akadémia Egy kis hazai levegő A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP) elnöke a hazai belpolitikai helyzettel foglalkozó beszédében kijelentette, hogy a magyarság olyan válaszút elé érkezett, amikor vagy tragikus irányt vesznek az események, vagy pedig óriási fellendülés következik be. - Én a hitemnél fogva a felvirágzás mellett teszem le a voksom - mondta. Leszögezte: nem elég csak a gazdaságban végrehajtani a változásokat. a rendszer- és nemzedékváltásnak az állami élet minden területét fel kell ölelnie, hiszen a társadalom tűrőképességét kikezdő általános válsághelyzet alakult ki az országban. Ugyanakkor úgy vélekedett, hogy a nemzet nem kényszerpályán, hanem egy „olyan, problémák tömkelegét felvető úton halad, amelyet a kormány választott önmagának". Aláhúzta, hogy a modernizáció elemi feltétele a gazdaság korszerűsítése, amihez több lábon álló, többféle prioritást megfogalmazó komplex program kell, mint amilyet a kisgazdapárt már el is készített. Torgyán József részletesen ismertette gazdaságpolitikai elképzeléseit, majd kifejtette, hogy megítélése szerint a koalíció nem fogja kitölteni a teljes négyéves ciklust, haA hagyományoknak megfelelően az idén is : amerikai Clevelandben rendezték meg a immáron harmincötödik álkozóját és az Árpád Akadémia ugyan" A k c Magyar Kongresszus - találkozóját és az csak jubileumi - harmincadik - ülését. A kongresszuson más meghívottak között előadást tartott Torgyán József és Giczy György is. nem elkerülhetetlenné válnak az előrehozott választások, méghozzá vélhetően már a jövő év őszén. A kormányválság jelei között utalt Bokros Lajos és Fodor Gábor lemondására, illetve az MSZP-n belüli különböző platformok létrejöttére. - A jelenségek egyértelműsítik, hogy fel kell készülni az előrehozott választásokra mondta. A politikai palettát felvázolva az FKGP természetes szövetségesének nevezte a Kereszténydemokrata Néppártot, azzal a megszorítással, hogy az együttműködést nehezíti a KDNP-en belüli „liberális szárny" ténykedése. Kiemelte: pártja nem hajlandó az összefogásra az MDF kompromittálódott vezetőivel, s a „baloldali-liberális" Fideszt sem tekinti partnernak. A kisgazdapárti elnök a Magyar Kongreszushoz intézett üzenetében figyelmeztetett arra. hogy lélekszámának folyamatos csökkenése miatt a magyarság végveszélybe jutott. Valószínűnek nevezve, hogy az FKGP meg fogja nyerni a választásokat, Torgyán József kilátásba helyezte, hogy a pártja vezette nemzeti gondolkodású kormány hivatalba lépése után már az első hónapban biztosítani fogja a szavazati és a hazatérési jogot a külföldön élő magyarok számára. Hangsúlyozta, hogy a szétszóródott magyarság nagy erőt jelent, amelynek az irányítását az anyaországon belülről kell megvalósítani. A Magyarország jövőjéről elhangzott előadásában Giczy György, a KDNP elnöke kifejtette: a kereszténydemokráciát reális jövőnek látja Magyarország számára. Beszélt a nemzeti tudatra és nemzeti identitásra épülő értékrendszerről, a demokrácia keresztény eszmetörténeti alkotóelemeiről. Úgy vélekedett, hogy a keresztény értékek láthatóvá tétele nemcsak kulturális és erkölcsi téren, hanem a gazdasági életben is fontosnak bizonyulhat, hiszen szerinte a válságból éppen a kereszténydemokrácia mutathat kiutat. Kijelentette, hogy a liberális állam eszménye már túlhaladott, helyette a szociálisan is kötelezettségeket vállaló, a társadalmi igazságosságot érvényre juttató állam jelenti a korszerű demokráciát. Nézete szerint csak a nemzeti hagyományokból táplálkozva, nemzeti azonosságtudattal és keresztény értékekkel lehet választ adni a jövő kihívásaira. Giczy György közölte: sem Bokros Lajos, sem Fodor Gábor lemondása nem érte váratlanul, hiszen megítélése szerint a két miniszter helyzete tarthatatlanná vált, lépésük „kikövetkeztethető volt a józanul gondolkodók számára". Úgy vélte, hogy a történtek nyomán a szocialista párton belül valószínűleg felgyorsulnak az események, annál is inkább, mert a szocialistáknak szembesülniük kell választási ígéreteikkel. Azt is reméli, hogy a két lemondás a koalíció felbomlásához vezet, mert megítélése szerint a kormányválság folyamatos okozója éppen a szabaddemokraták jelenléte. - A KDNP-nek az a véleménye, hogy a felbomlás nem okoz feltételenül kormányválságot - tette hozzá. Szerinte a szocialistáknak az egész koalfciós kérdéskört újra kellene gondolniuk. A Magyar Kongresszus rendezvényén ugyancsak részt vevő Hasznos Miklós KDNP-s képviselőt az Árpád Akadémia aranyérmével tüntették ki. (MTI) egy intézmény presztízse, minél többre értékelik az ott megszerezhető diplomát, minél speciálisabb képzést nyújt, annál nagyobb a vonzáskörzete. Az élelmiszeripari főiskolán például inkább a helyiek tanulnak. Átlagos ez a mutatója a tanárképzőnek, vagyis a helyiek ugyanolyan arányban tanulnak itt, mint amennyi az arányuk - 27 százalék - az összes felsőoktatási intézményben. Az orvostudományi egyetem következik ebben a rangsorban, végül a legnagyobb a vonzáskörzete a tudományegyetemnek, azon belül is a Természettudományi és Bölcsészettudományi Karnak. • Elvégzik az egyetemet •- és elmennek? Vagy több itt a diplomás, mint más megyékben? - A 25 éves kor fölötti népesség 9,4 százaléka diplomás. Ez az arány Budapesten 19 százalék. A vidéki mezőnyt Csongrád megye vezeti. Mivel az egyetemista korú, 18-24 éves népesség 6,8 százaléka egyetemista Csongrád megyében, s nemcsak Budapest, hanem Borsod, Heves és Zala megye is megelőzi ebben, azt kell mondanunk: az itt maradó diplomások fordítják pozitívra mérleget. A végzettek számát tekintve azért kerülhet Budapest után a második helyre Csongrád, mert a tanulmányaik befejezése után sokan itt maradnak. • Az egyetemre jutás esélyei - mindenki tudja -nem egyformák; társadalmi, vagy inkább a települések közötti különbségek a meghatározók? - A családi háttér, a szülők iskolai végzettsége a legerősebb társadalmi meghatározó. Megdöbbentő volt viszont számomra, hogy minél elismertebb diplomát adó intézményről van szó, annál kevesebb a faluról, a kistelepülésekről bejutottak száma. Durván egyszerűsítve: az élelmiszeripari főiskolára a városi alsó-középosztály és a falusi elit gyerekei járnak; az orvosegyetemre - az újszegediek. Vagyis a szegedi orvostársadalom gyerekei. A SZOTE-n a legszembetűnőbb a képzés folyamatos belteijessé válása. Igaz, a jogi karra is a szegedi jogvégzettek gyerekei jutnak be a legnagyobb számban. • Milyen következtetések adódhatnak abból, hogy a régiók közül itt a legkoncentráltabb a felsőoktatás és Budapest után itt él a legtöbb diplomás? - Sokféle. Először talán az, hogy a városnak ezt tényt tudomásul kell venni és használni. Településfejlesztési szempontokra gondolok: az itt összpontosuló szellemi kapacitást a döntések előkészítésében sokkal jobban ki lehetne használni, mint ez a napi tapasztalataink alapján most látszik. Szakmai kompetenciával lehetne dönteni, s ez nagy előny lehetne. Közvetve minden szegedi lakos életminőségét emeli a felsőoktatás koncentráltsága. Nemcsak azzal, hogy az itt élőknek nagyobb az esélyük a diplomaszerzésre, vagyis a város képes a saját szellemi elitjének folyamatos újratermelésére. Hanem azzal is, hogy az itt működő intézmények jóval tágabb körnek szolgáltathatnak, mint a saját diákjaik. Gondoljuk meg. milyen érték például „z egyetemi könyvtár léte és használhatósága, beleértve az információs csúcstechnika jelenlétét és használhatóságát. Mindezeket tekintve végül arra is következtethetünk, hogy ezt a potenciális előnyt, amit a város ennek a felsőoktatásnak a meglétével élvez, nemcsak használni, hanem továbbfejleszteni is érdemes. Ez a legnagyobb innovációs erő Szegeden. Ha akarom, olyan üzletág, amelybe érdemes befektetni, mert biztosan megtérül. Sulyok Erzsébet Madeleine Rebérioux: a III. Köztársaság válsága Rebérioux professzor asszony előadásában a Dreyfus-ügyet a III. köztársaságbeli francia társadalom etikai és morális válságára vezette vissza, amely szerinte főként a különböző társadalmi csoportok nacionalizmusában és antiszemitizmusában nyilvánult meg. Madeleine Rebérioux (aki maga is zsidó származású és nézeteivel a francia baloldali értelmiséghez tartozik) úgy vélte, a III. Köztársaság első éveinek társadalmi bizonytalanságában már „érett" egy Dreyfus-ügy. Németország, amely 1870-ben háborúban legyőzte Franciaországot és elcsatolta Elzászt és Lotaringiát, ebben az időszakban ellenségnek számított; ennek következményeként - vélte az előadó - a francia hadsereg iránti várakozás megnövelte annak autoritását a társadalom előtt. Ráadásul ebben az időszakban tör ki a korabeli francia közéletet befeketítő Panama-botrány; a francia vállalkozásként indult Panama-csatorna építése 1891-ben elakadt, és a további finanszírozás végett egy érdekcsoport megpróbálta elérni, hogy a képviselőház sorsjegyek kibocsátását engedélyezze. Ezzel kapcsolatban 1882-ben parlamenti botrány robbant ki, amikor egy képviselő felolvasta csekkekkel megvesztegetett társai névsorát. MadeSzázéves a Dreyfus-ügy A Szegedi Akadémiai Bizottság Filozófiai és Történettudományi Szakbizottsága vendegeként Szegeden tartott előadást Madeleine Rebérioux professzor asszony, a franciaországi emberi jogok ligájának elnöke, a francia Ml. Köztársaság időszakának történész szakértője. Madeleine Rebérioux előadásában a száz éve zajlott Dreyfus-ügy társadalmi körülmenyeit fejtegette. Madeleine Rebérioux, a francia emberi jogok ligájának elnöke. (Fotó: Gyenes Kálmán) leine Rebérioux szerint a közvéleménynek ekkor megingott a hite a köztársaságban és már csak a hadsereg felé fordulhatott. A Panamaügy, lévén, hogy a megvesztegető történetesen zsidó bankár volt, a zsidók ellen fordította a közvéleményt, a sajtó pedig a zsidók közéletbeli eltávolításáról kezdett írni. A francia történész úgy vélte, ez előkészítette a Dreyfus elleni pert a hadseregben. A múlt század vége gazdasági válságot is hozott Franciaországban; az új technológiák révén egyre több lett a munkanélküli, az új szállítási módszerek révén Ártatlanságra Ítélve Alfréd Dreyfus-1, a francia hadsereg zsidó származású vezérkari kapitányát 1893-94-ben azzal vádolták, hogy hadititkokat tartalmazó dokumentumokat szolgáltatott ki a Franciaországgal ellenséges viszonyban lévő németeknek. A kapitányt hadbíróság elé állították és életfogytiglani fegyenctelepre^itélték, 1895-ben a párizsi École Mililaire udvarán lefokozták, majd a francia-guyanai Ördög szigetre szállították. A per addig soha nem látott módon megosztotta a francia közvéleményt. A Dreyfus-ügy kapcsán megszaporodtak a nacionalista megnyilvánulások, a lapok pro és kontra cikkeztek. 1898-ban Émile Zala J'accuse című nyílt levelében kiállt Dreyfus mellett, ezért börtönbüntetésre ítélték (ami elől Angliába szökött). Az ügyet 1899-ben újratárgyalták, Dreyfust bűnösnek találták, de kegyelmet kapott; 1906-ban visszavonták az ellene hozott vádakat. 1930-ban német dokumentumok bebizonyították ártatlanságát. pedig olcsóbban lehetett húst és mezőgazdasági termékeket Argentínából beszerezni, mint a francia parasztoktól, vagyis egyre több földműves hagyta ott a vidéket átköltözött a városokba. Madeleine Rebérioux nézete szerint ekkor a társadalmon „szociális félelem" lett úrrá, s ehhez járult még a „nemzeti befeléfordulás" valamint az idegengyűlölet, és megszületett az új szociálpolitikai ideológia: a nacionalizmus. E társadalmi a kontextusban a hadsereg az első számú rendfentartó autoritás lett, amely ebben a szerepben nem volt hajlandó beismerni, hogy egy zsidó származású tiszt perében tévedett. Ami az általa morálisan és etikailag válságosnak nevezett társadalmi helyzet megváltozását illeti, Madeleine Rebérioux (meg nem cáfolva marxizmushoz közel álló nézeteit) úgy vélte, a szakszervezetek, a politikai pártok, közöttük a szocialisták, valamint „a Dreyfuspárti liberális értelmiség" megjelenésével, illetve a militarista és ez egyházi körök állami térvesztésével a francia társadalom fokozatosan kilépett abból a válságos állapotból, amelynek a Dreyfus-per is eredménye volt. Panek Sándor