Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-25 / 277. szám

• Sorok — a grafológiáról (4.) Szerelemről, az írás tükrében A pszichológiai kutatások egyértelműen kimutatták, hogy az egyén a számára fizikailag szebb" embertársához könnyebben és hamarabb érez vonzódást, mint egy számára nem annyira tetszetős hölgy vagy úr iránt. A vonzalom másik nagy tényezője a közelség. Azokkal a számunkra vonzónak Uélt embertársainkkal szorosabb barátságot alakítunk ki, akik közelebb élnek hozzánk. Mindenki ismeri a mondást, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Igaz ez? Nos, azt kell mondanom, hogy nem egészen. Csak a „felszíni" ellentétek. Ha például a pár egyik fele sétálni szeret, a másik hegyet mászni, vagy az egyik múszaki főiskolára jár, a másik bölcsésznek tanul, ezek látszólag valóban ellentétek. Az elsó esetben mindketten szeretik a természetet, a másik esetben mindketten közel azonos IQ-val rendelkeznek, értelmiségi pályára készülnek. De ha a vonzódást a hasonlóság szempontjából vizsgáljuk, akkor is megállapíthatjuk, hogy egy kevésbé vonzó külsejű egyén szintén egy kevésbé vonzó külsejű egyén társaságát keresi, mert attól fél, hogy egy vonzóbb személy visszautasítja ót. Nem elhanyagolható körülmény az sem. hogy társadalmi helyzetük is hasonló legyett, mert nagy különbség esetéti az egyik fél kellemetlenül fogja magát érezni. A házassági alkalmazkodást illetően a vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a házasságot követő öt évben jobban függ a hasonlóságtól. A szerelem több, mint szeretet. Mindannyian ismerünk embereket, akiket nagyon szeretünk, de nem vagyunk beléjük szerelmesek, és néhányan szenvedélyes szerelmet élnek át olyan személyek iránt, akiket nem különösebben szeretnek. A szeretetskálán szerepel a rokonszenv, tisztelet, csodálat és hogy az ítéletei mennyire érettek és mennyire jók A szerelemskála három fő téma köré csoportosul: a „nehezen tudnék meglenni nélküle" (kötődés), a „mindent megtennék érte" (gondoskodás) és az „úgy érzem, mindenben megbízhatok hentie" (bizalom) köré. A két skála átfedése férfiaknál 56 százalékos, nőknél 36 százalékos. Néhány nyugati kultúrában a házasságra még mindig úgy tekintenek, mint szerződéses üzleti megegyezésre, melynek nincs köze semmiféle szerelemhez. A mi társadalmunkban a szerelem és a házasság viszony szoros összefüggést mutat, de csak az utóbbi 2-3 évtizedben. Manapság az emberek mintegy 85 százaléka nem házasodna meg szerelem nélkül. A szerelemnek is van két változata, mégpedig a szenvedélyszerelem és a társszerelem. A szenvedélyszerelem erőteljes érzelmi állapot, amelyben „gyengédség és szexuális érzések, feldobottság és fájdalom, altruizmus és féltékenység együtt létezik az érzések kuszaságában". A társszerelem meghatározása ezzel szemben, „az iránt érzett ragaszkodás, akivel életünk erősen összefonódott ", jellemzői a bizalom, a törődés, a partner hibáival és az egyéniségével szembeni tolerancia, valamint a melegség és ragaszkodás érzése. Nagyon sok fiatal férfi és nő gondolja úgy, hogy ha a romantikus szerelem elmúlik, az elégséges ok arra, hogy a szerelem véget érjen. Akik a szenvedélyes szerelem hívei, azok általában csalódni fognak, mert a legkisebb hosszú távú párkapcsolatban is a társszerelem mozzanatai jellemzőek. Az erős érzelmek (indulatok) gyakorisága a társszerelemben élő pároknál elég alacsony, mivel a partnerek együttműködnek, és jól megférnek egymás mellett. A romantikus szerelem alkonya mindazonáltal nem jelenti a házasság sikertelenségét. A romantikus szerelem kezdetben óriási élmény, hosszú időt felölelő, jó kapcsolatfenntartó erői azonban kevésbé izgalmasak, tagadhatatlanul több időt igényelnek, és több közük van az egyenlőséghez, mint a szenvedélyhez. Milyen összetevőkre bontható a szerelem? Véleményem szerint az intimitás, a szenvedély és az elkötelezettség a három fő összetevő, amit feltétlenül meg kell említenünk. Az intimitás nem csak a szexualitást jelenti, hanem olyan érzelmi összetevőt, amely a közelséget és az érzelmek kölcsönösségét jelenti. A szerelem motivációja a szenvedély, amely a szexuális vonzalmat és a szerelmesség romantikus érzését ragadja meg. Az elkötelezettség a személy szándékát, hogy megmaradjon a kapcsolatban. Mit vizsgál a grafológus, amikor két ember összeillöségét vagy össze nem illőségét bírálja el? Elsősorban a személyiség érettségét, dinamikáját, a dominancia igényét, az intelligenciaszintet, a szexuális késztetés szintjét, extrointrovertáltságot, a motivációs bázist, az én-képet és a partnerképet. Nézzünk most egy írást a példa kedvéért. A hölgy 28 éves értelmiségi. A szenvedélyes vonalvezetés a személyiség szenvedélyességét mutatja. Romantikára hajlamos, sőt igényli a romantikus, szenvedélyes kapcsolatot. Éppen ezért sok csalódás éri, amit legtöbbször kudarcként él meg. Alapvetően érzelmi beállítottságú, rendkívül társaságigénylő, bár önértékelése nem kellő mértékű, ezért általában nehezen oldódik. Rendkívüli határozottságot, talpraesettséget is mutat az írása, céljai eléréséért a maximumot hozza ki magából. Dinamikus, impulzív személyiség. Egészséges - korának megfelelő - szexuális késztetéssel bír. Érzelmeiben ad, de kapni is akar. Rendkívül önálló. • A már eddig beérkezett, több száz levélre igyekszünk lapunk hasábjain válaszolni, de arra is van mód, hogy - jelképes honoráriumért - olvasóink alaposabb elemzést kapjanak írásukról. Érdeklődni az egri Grafológiai Intézetben lehet (06-36-410-092). Levélcímünk: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írják rá: Grafológia. Ribárszki Valéria okleveles grafológus ^'ocSltaőh /^/a./JZuz^ fJ*t*x£ UCo CCCZÍC SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK letama és valami más „Engem elkényeztetett a sors" Beszélgetés I cxrcÁesih A/tct riuoil „Én is hurcolom az életemet, mint minden ember, éppen ezért a színpadon ugyanúgy segít egy emlék, egy hangulat, öröm vagy fájdalom, ami megtörtént velem. Vagy egy szín, vagy egy illat..." - Körülbelül egy évvel ezelőtt annyit írt önről a sajtó, annyit beszélt a televízió és rádió, mint még talán soba pályafutása során. Hogyan dolgozta fel magában a Művész Színházzal kapcsolatos eseményeket? - Ezen nagyon lehetne röhögni is, hogyha az ember egy ilyen dologba azért egy kicsit nem halna bele. Ez kiheverhetetlen... Szóval majd később... Szerintem egyébként a magyar színház történetében az egyik legszebb és legfantasztikusabb akarás volt a Művész Színházé. Sokan nem akarták, hogy legyen... De erről nem akarok többet beszélni. - Latinovits Zoltán mondta, hogy „a színház vírusa a szeretet betegségét terjeszti". Akar-e Törőcsik Mari „vírusterjesztő" lenni? Szeretne-e még egyszer életében színházat igazgatni? - Nem. Színészként viszont ugyanolyan energiával akarok dolgozni, mint eddig. - Szondázza-e önmagát, bogy hol tart? Kérdezem ezt annál is inkább, mert évfordulók alkalmával az emberek általában az számvetést készítenek Foglalkoztatja-e például a múltja? - Negyven éve, amióta színészettel foglalkozom, mindig az a kérdés izgatott, hogy hol tartok és tudok-e még továbblépni. Mindig azt kutattam, van-e még ember - rendező -, aki inspirálni tud, és én őt viszont. A múltamról csak annyit? hogy néha jómagam is elámulok, mennyire szeretett az Isten. - Közel száz filmben játszott. Melyik áll szívéhez a legközelebb? - A filmes pályámat két szakaszra osztanám. Az első a „Körhintá"-val kezdődött, s a kor legjobb filmjeiben játszottam néhány évig. A második korszak Jancsó Miklós „Csend és kiáltás" és Makk Károly „Szerelem" című filmjével vette kezdetét. Ekkor fedezett fel egy újabb generáció. Találkoztam Maár Gyulával, akinek több filmet és életem legnagyobb nemzetközi díjait köszönhetem. Tulajdonképpen van egy harmadik korszak is, ahol a legfiatalabbakkal - Xantus János, Janisch Attila, Kamondy Zoltán - dolgoztam együtt. Mostanában Gárdos Péterrel forgattam a legtöbbet. Szeretem a filmjeit. - Hányszor adott vissza szerepet pályája során? - Soha sem adtam vissza szerepet. Azt hiszem, kétszer kértem pályám során a rendezőket - az egyik Major Tamás volt, a másik pedig Marton Endre -, hogy ne velem játszassák el a nekem szánt szerepet. Indokaimat elfogadták. • „Néha elámulok, mennyire szeretett az Isten." (Fotó: Gyenes Kálmán) Negyven éve van a pályán. Közel száz filmben játszott, számtalan színdarabban kapott főszerepet. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elsőéves operett tanszakos hallgatója volt, amikor Fábri Zoltán felfedezte és rábízta a „Körhinta" címűfilm lányalakjának. Pataki Marinak megformálását. Az 1955-ben forgatott film szereplőgárdájából már csak 6 él — Soós Imre, Rajz János, Szirtes Ádám halott. A mai magyar színjátszás egyik legnagyobb egyénisége, Törőcsik Mari november 23-án ünnepelte hatvanadik születésnapját. E kettős évforduló kapcsán beszélgettünk vele. Egyébként mind a két esetben úgynevezett parádés, nagy női szerepről volt szó. - Mi az, amit még és mi az, amit már el tud játszani, illetve el tudna játszani színpadon és filmen? - A színész azt képes eljátszani, amit belső és külső adottságai megengednek Engem például mindig izgatott, hogyan kellene a görög tragédiákat eljátszani. - Önnek mi a legbiztosabb támasza, fegyvere a játékban? - A jó rendező... A pontosság. Nem tudok erre jobb szót, mert önmagában a játszadozás - legyen az a legfantasztikusabb ha nem pontos, engem elfáraszt, (így is, mint kivitelezőt és úgy is, T • Soós Imrével a „Körhinta" című filmben mint nézőt. Természetesen hatalmas támaszom még a belső energiám és a hitem. - Olvastam valahol, bogy amikor Bajor Gizinek haldokolt az édesanyja, azon kapta magát, bogy édesanyja kezét figyeli. Öntudatlanul fényképezett. Törőcsik Marinak mi szerint gyarapodik a „szótára"? - Minden szerepben benne van a színész egész lénye. Úgy gondolom, hogy az évek elteltével vagy több, vagy kevesebb lesz a színész. Én is „hurcolom" az életemet, mint minden ember, éppen ezért a színpadon ugyanúgy segít egy emlék, egy hangulat, öröm vagy fájdalom, ami megtörtént velem. Vagy egy szín, vagy egy illat... -A művész-színészek érzékenysége azonos az írók érzékenységével Pilinszky János nyilatkozta egyszer, bogy „az íróknál az átélésnek van egy olyan foka, ami szinte kiégeti a pap irt, ami nem válik analizálható teljesítménnyé." Hol éri el azt a pontot egy alakításban, ami egész egyszerűen már nem analizálható? Meddig adhatja ki magát? Hoi a haiár? - Minden este a legtöbbet akartam adni, amire csak képes vagyok. Mégis sokáig azt mondtam: volt három estém és pár pillanatom. Most már öt esténél tartok. Sokszor megkérdezték már tőlem, hogy ez mit jelent. A választ én tisztán és pontosan érzékelem, megfogalmazni azonban csak bonyolultan tudom. Nem is oly' régen ráakadtam Pilinszky ..Beszélgetések" ctmú kötetében a legegyszerűbb válaszra. Sheryl Sutton, a Wilson Színház színésznője azt mondta erről a kérdésről Pilinszky Jánosnak: „Nem a színész szállja meg a termet, a közönség jön fel a színpadra."...Igen, úgy gondolom, ez a helyes válasz. - Ha bárom szóval jellemezhetném Törőcsik Marit, akkor ezek a következők tennének: humánum, energia és erő. Tudom, tanti a főiskolán. A felsoroltakból mii tud átadni tanítványainak? - Istenem, ki tudja azt, hogy a mesterséget hogyan kell tanítani! A leglényegesebb kérdésnek azt tartom, hogy kitől vagy kiktől tanul az ember pályája során. Engem ebben is elkényeztetett a sors, igy hát megpróbálom átadni mindazt, amit én kaptam Természetesen a színházról, a mesterségről nagyon sokféleképpen lehet gondolkodni Azt a szfnészhallgatők érzik, hogy mi érinti meg őket, s (gy döntenek abban, hogy mit fogadnak el. - Milyen volt a kapcsolata Latinovits Zoltánnal? - Nagyon szerettük egymást. Az „Utazás a koponyám körül" című filmjéért - amiben én egy kisebb szerepet játszottam - a San Sebastian-i Filmfesztiválon Szmoktunovszkijjal megosztva elnyerte a legjobb férfi szereplőnek járó dijat. Amikor hazafelé jöttünk Spanyolországból Zoli egész úton morgott, zsörtölődött mondván, hogy Éva biztosan nem várja, pedig ő még telefonált is Amikor megérkeztünk, Ruttkai Éva ott várta hófehér kalapban és ruhában a teraszon. Zoli felmutatott, s csak annyit mondott: „Látod, egy Istennő!". Örök bánatom, hogy nem játszhattam Latinovits Zoltánnal színpadon. - Milyen volt a kapcsolata Pilinszky Jánossal? - Barátom volt. A szó legnemesebb értelmében. Nem tudom, mikor ismertem meg. Egyszercsak lett és maradt. Az évek múlásával egyre nehezebb elviselni a hiányát. Pilinszky János bár sokszor eljutott a depresszióig, kivételes ereje volt az élethez. A humora például egészen elbűvölő volt. Ritkán tudtam olyan felszabadultan nevetni, mint az ő társaságában... Pilinszky János a Kútvölgyi Kórházban - miután kikerült az intenzív osztályról, és úgy volt, hogy néhány nap múlva hazamehet - arról mesélt az ügyeletes orvosnak, a nővéreknek meg a betegeknek, hogy mit érzett és hogyan búcsúzott az élettől drótokkal a testében, amikor vitték az intenzívre. A bő humorral előadott történeten mindenki fuldoklott a nevetéstől. Ó is. És úgy maradt. Percekig nem vették és'zre, hogy meghalt. Próbálták újraéleszteni, mindhiába. Elmondható, úgy halt meg, hogy nevetett és nevettek körülötte... Szabó C. Szilárd