Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-23 / 275. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. Nov. 23. BELÜGYEINK 3 • Az OTP reagált az Alkotmánybíróság döntésére Visszaállnak az eredeti (kamat)állapotok Az Alkotmánybíróság döntésének konzekvenciái egyértelműek. Mivel a pót­költségvetésnek ezen passzusát visszamenőlege­sen semmisítette meg az Al­kotmánybíróság, ebből az következik, hogy az eredeti szerződéses állapotok állnak vissza mind az adósokra, mind a bankra és a központi költségvetésre vonatkozóan. A piaci kamat és a kedvez­ményes kamat különbségét az OTP-nek megtéríti ­visszamenőlegesen - a köz­ponti költségvetés, a bank viszont a megemelt kamatok alapján befizetett többletet visszajuttatja az adósoknak. Mindezt Spéder Zoltán, az OTP igazgatóságának alel­nöke nyilatkozta szerdán. Elmondta: a pótköltségvetés július 22-én lépett hatályba, ekkortól emelték fel a lakás­kölcsönök kedvezményes kamatát 25 százalékra. A mintegy 200 ezer hitelszám­la-tulajdonos'október 1-től fizette a megemelt, már na­gyobb kamat alapján számí­tott törlesztőrészletet. Ennyi időt vett igénybe az átállás. Az intézkedés hatályba lépé­se, azaz július 22-e és októ­ber 1-je közötti időszakra az adósok úgy fizették ki a megemelt kamatot, hogy ok­tóber l-jét követően az ese­dékes nagyobb törlesztő­részletek mellé egy összeg­ről szóló csekket kaptak, ami a kamatkülönbözet befi­zetésére vonatkozott. Az OTP saját becslései szerint a visszamenőleges döntés a július 22-től októ­ber l-ig terjedő időszakra körülbelül egymilliárd fo­rinttal terheli meg a költség­vetést. Spéder Zoltán hang­súlyozta: az OTP igazgat­ótanácsi ülésén a helyzet rendezésére két változatot dolgoztak ki. Az adós szaba­don eldöntheti: a július 22­től befizetett nagyobb kama­tot vagy beszámítja a pénz­intézet a későbbi törlesztés­be, vagy a túlfizetést egy összegben visszaigényelheti a kölcsönfelvevő a pénzinté­zettől. Az OTP alelnöke el­ismerte azonban, egyelőre nincs pontos statisztika ar­ról, hányan fizették ki a megemelt októberi számlát. Nem elképzelhetetlen, hogy a nagyobb törlesztő részlet miatt romlott az adósok fi­zetési fegyelme, így már ke­vesebben juttatták el a meg­emelt összegeket a bankhoz. Az OTP természetesen értesíti az adósokat a két va­riánsról. Az erről szóló leve­let a közeljövőben postáz­zák. Ennek azonban vannak költségei. Az alelnök érzé­keltette: remélhetőleg a dön­téshozó, azaz a központi költségvetést összeállító Pénzügyminisztérium vala­milyen formában átvállalja az Alkotmánybíróság dönté­sének költségvonzatát. (MTI) • MSZP: kongresszusi előkészületek Horn beszámolójáról nem szavaznak? Az elnökség a kong­resszus előtti utolsó ta­nácskozásán áttekin­tette a hétvégi ülésszak szervezési és technikai kérdéseit. Mindössze ennyit közölt a Ma­gyar Szocialista Párt Országos Elnökségé­nek szerdai tanácsko­zásáról Bárd András, a párt szóvivője. A több mint kétórás esz­mecserén részt vett Horn Gyula pártel­nök-miniszterelnök is. Az elnökség tagjai sem kívántak nyilatkozni a sajtó­nak az ülésen történtekről. Az MTI úgy értesült, hogy a testület nem foglalt állást az eddig még nyitott kérdések­ben, hanem úgy határozott, hogy minden vitás ügy el­döntését - köztük azt. hogy szavazzanak-e a miniszterel­nök beszámolója felett - a kongresszust előkészítő ügy­rendi bizottságra bízza. Lamperth Mónika, a kongresszust előkészítő bi­zottság elnöke úgy nyilatko­zott, hogy megítélésük sze­rint a miniszterelnök beszá­molóját tájékoztatónak, egy­fajta vitaindítónak kell tekin­teni, mivel a miskolci kong­resszus a tavalyi IV. kong­resszus második ülésszaká­nak minősül. Az alapszabály szerinti beszámolási kötele­zettségnek pedig a pártel­nökség az első ülésszakon eleget tesz. Az ügyrendi bi­zottság tehát azt a javaslatot terjeszti a kongresszus elé, hogy Horn Gyula beszámo­lójáról ne szavazzanak. A kongresszusnak természete­sen az ügyrendi vita során módja lesz arra, hogy ezt a javaslatot szükség esetén megváltoztassa. Lamperth Mónika végezetül hozzátet­te, hogy az elnökség mostani ülésén nem hozott konkrét döntést a szavazás ügyében. Az elnökségi ülésen szó­ba került a kongresszus elé terjesztendő politikai nyilat­kozat is. Ennek azonban csu­pán a kereteit határozták meg azzal, hogy a nyilatko­zat tartalmát a kongresszus­nak kell majd „kitöltenie". Foglalkoztak a tavaszi tiszt­újító kongresszus időpontjá­val is. Ez ügyben jelentősen megoszlott az elnökségi ta­gok véleménye: márciustól májusig számos időpont mellett érveltek. (MTI) • Agrárkamarai megállapodások Gyors reakció az embargó megszüntetésének hírére Együttműködési keret­megállapodást kötött a Ma­gyar Agrárkamara és a Né­met Mezőgazdasági Kama­rák Szövetsége a múlt pénte­ken Bonnban. Ezt Csikai Miklós, a Magyar Agrárka­mara elnöke jelentette be szerdán a kamara sajtótájé­koztatóján. Mint elmondta: a két mezőgazdasági érdek­képviseleti szervezet együtt­működésére elsősorban az informatika, a szaktanácsa­dás és a szakképzés területén látnak lehetőséget a magyar és német szakértők. A német fél ígéretet tett arra, hogy se­gítséget nyújt a Magyar Ag­rárkamara információs rend­szerének kiépítéséhez. A né­met szakemberek az EU­konform információs adat­bázisok kidolgozásában szerzett tapasztalataikat kí­vánják átadni magyar kollé­gáiknak. Emellett megálla­podtak abban is, hogy a két kamara közösen pályázik eu­rópai uniós támogatások megszerzésére. Német segít­séggel kezdheti majd meg működését hazánkban egy piacfigyelő információs rendszer. Az információs rendszer kiépítéséhez a né­met kamara mintegy 500 ezer ECU-s támogatást ad. Ezt a magyar kormány to­vábbi 80 millió forinttal egé­szíti ki. Emellett a két fél együttműködik a szaktanács­adásban, a szakképzésben és a szakoktatásban is. A sajtótájékoztatón Bene­dek Fülöp alelnök bejelen­tette, hogy a tervek szerint csütörtökön aláírják a Ma­gyar Agrárkamara és a Jugo­szláv Gazdasági Kamara kö­zötti együttműködési meg­állapodást is. Mint azt a Ju­goszláv Gazdasági Kamara elnöke, Mihailo Milojevics hangsúlyozta: a megállapo­dásnak egyik fő célja, hogy a Jugoszlávia elleni gazdasá­gi szankciók megszüntetésé­vel újraindulhasson déli szomszédunk és hazánk gaz­dasági, és ezen belül is agrár együttműködése. (MTI) Az ORFK azt fontolgatja, hogy az 1996-os évet a rendőri állomány évének nyilvánítja: kiemelten fog­lalkoznának jövőre a rend­őrök helyzetével, általános magatartásával, fegyelmé­vel, valamint konfliktusmeg­oldó képességének fejleszté­sével. Az egyelőre csak kör­vonalazódó program végre­hajtásához az elképzelések szerint a német rendőrség segítségét kérnék. Mindezt Túrós András vezérőrnagy, az ORFK főkapitány helyet­tese, közbiztonsági főigaz­gatója szerdán Salgótarján­ban mondta el azon a sajtó­A „rendőri állomány éve"? tájékoztatón, melyet a helyi közbiztonsági állománnyal, tiszthelyettesekkel, jár­őrökkkel, körzeti megbízot­takkal rendezett találkozója után tartott. Az állomány megtartása ma mindennél fontosabb, - mondta - a mai napig nem szűnt meg ugyanis az elvándorlási, le­szerelési hangulat, jelentős, országosan 2900 főre rúg a létszámhiány. Különösen fá­jó, hogy a testülettől első­sorban a jól képzett, tapasz­talt középkorosztály válik meg, melyet igen nehéz pó­tolni. Megtartásuk egyik legfontosabb feltétele szoci­ális helyzetük javítása. A december 2-ára kilátás­ba helyezett rendőrdemonst­rációt mindezek ellenére sem támogatja - közölte -, sem ő, sem pedig az ORFK többi vezetője. Úgy látják ugyanis, hogy - miután a kormány megtárgyalta a rendőrség helyzetét, s ked­vező döntéseket hozott - a tüntetés elmaradhat, ezek után nincs rá szükség. (MTI) • Egy asztalnál a várasok polgármesterei „Szövetkezés" az önkormányzatokért ségvetési koncepció önkor­mányzatokat érintő részletei­nek megvitatása volt. Óriási problémák lehetőségét vetíti ugyanis előre az a körül­mény, hogy a katasztrófa­gyanús központi költségvetés miatt az állam még alapmű­ködésének feltételeit is a te­lepülési önkormányzatokkal akarja biztosíttatni. Ezért a jövő esztendőben - egyelőre úgy tűnik - még az életben maradás esélyét garantáló ál­lami segítségre sem számít­hatnak az önkormányzatok. A polgármesterek éppen ezért egyetértettek abban, hogy - politikai színektől függetlenül - össze kell fog­niuk, hiszen tagadhatatlanul létezik egy érdekellentét a kormányzat és az önkor­mányzatok között. A baráti beszélgetés során ehhez kap­csolódóan szó esett az egyes városok várható költségveté­si hiányairól, és arról, mi­ként tudnának jó értelemben lobbyzni az E5-ös út me­gyénket érintő, északi elke­rülő szakaszának mielőbbi megépítéséért. N. Rác* Judit A találkozó résztvevői a közös koncepció megfogalmazásakor nem feledkeztek meg a környezetükben lévó kistelepülések érdekeiről sem. (Fotó: Enyedi Zoltán) Egy korábbi remek kez­deményezés eredményeként tegnap Vásárhely vendégei voltak a megye városainak polgármesterei. A zömében azonos gondokkal, felada­tokkal birkózó önkormány­zati vezetők ugyanis - Szen­tes és Csongrád polgármes­tereinek javaslatára - havon­ta egy alkalommal azért ta­lálkoznak, hogy közösen be­szélhessék meg az éppen ak­tuális kérdéseket, illetve egymás tapasztalataiból okulva a lehető legkisebb „vérveszteség" nélkül lássák el teendőiket. Az elmúlt hó­napban - elsőként - Csong­rád fogadta a grémium tagja­it, és az ott elhangzott javas­latok, mint azt bevezetőjé­ben dr. Rapcsák András, Hódmezővásárhely polgár­mestere, országgyűlési kép­viselő elmondta, törvénymó­dosító indítványként a Parla­ment elé kerültek. A mostani tanácskozás célja főként az állami költ­Kedd, f 3 B okros Lajos csomagján ismét felfeslett a varrás: kedden vétót mondott az Alkotmánybíróság a la­káscélú kamatok 13 százalékos hirtelen emelésére, azaz a 12 százalékból nem sikerült 25-öt varázsolni a miniszternek sem. Úgy látszik, kedd nem a szerencse­napja. Most azután vakaródzhat, honnan teremti majd elő a közel hárommilliárdos költségvetési több­letkiadást. Az már elgondolkodtató, mibe is kerülhetett a rosszul előkészített pénzügyi lépés. Több mint 230 ezer ügyfél kártalanítása vár most a - döntően állami kézben lévő - OTP Rt.-re. A bürokrácia kiadásait ­az értesítők postaköltségét, a sebtében kiküldött meg­emelt összegről szóló csekkeket - már ne is számol­juk. Pedig ez sem kis tétel. Ha csak kétszáz forintot számítunk ügyfelenként, máris közelítünk az ötven­millió forinthoz. Ezt a kótyavetye kiadást valószínűleg soha, senki, senkitől nem fogja számon kérni. Ja ké­rem, a demokrácia sokba kerül! - intézzük el egy kéz­legyintéssel. Bokros úr viszont nem biztos, hogy a legjobb hely­re nyúlt. A közvéleménynek szóló látványos deklará­ciókon túl éppen azt a szférát nem sikerült ráncba szednie, ahonnan a legtöbbet várhatná a kincstár: a feketegazdaság ma is a GDP harminc százalékát tart­ja a kezében. A már-már botrányos nagyságrend mi­att a kormányzaton belül is sok a konfliktus. Egyesek szerint hiányzik az igazi eltökéltség a feketézők, adó­csalók megregulázásához. Vagy van más oka is? Szakmai hozzá nem értés, esetleg egyéb érdek fékezi a nagy adócsalók leleplezését? Ki tudja. Miféle botrányokat vállalhat még ez a társadalom? Miért kell szemet hányni például afölött, hogy vállal­kozók ezrei élnek évek óta a létminimumnál jóval ala­csonyabb havi nyereségből - legalábbis az adóbeval­lások szerint. Hallom, amint máris pukkan a petárda a túloldalon: olyan bolondot nem látott még egyetlen ország sem, aki százforintos bevételből majd kilencve­net az államnak ad! Szakad, szakadozik a Bokros-csomag... Minden bi­zonnyal azért, mert még akkor sem lehet a tömegek ellenében véghez vinni valamit, ha éppen az 6 érde­küket szolgálja. Ha pénzügyminiszterünk logikája hi­bátlan is, aligha tudja eladni programját. Ráadásul, ha időről-időre bakik csúsznak bele, egyre többeket el is bizonytalanít. Az elmúlt közel tíz évben ugyanis jöttek-mentek a pénzügyminiszterek és mindegyikük csak ígért. Há­rom éves programokba csomagolták elképzeléseiket mondván, két nehéz esztendő után majd csak megin­dul a gazdaság fölfelé. Egyikük sem érte meg minisz­terként a harmadik esztendőt. Utódaik viszont tanulé­konyak voltak - kezdték a mesét elölről. Csak éppen az ilyesféle „hároméves tervek" egészen rossz szájízt keltenek a harmincnál idősebb nemzedékekben. S zinte magam előtt látom a pénzügyminisztert, amint határidőnaplójában átjavítja a keddi dátu­mot tizenharmadikára. Töröl egy nagyot a bajuszán és mélyen elgondolkodik, vajon bajuszadóból bejön­ne-e még három milliárd az idén ? , Fegyveresek levele A Fegyveres és Rendvé­delmi Dolgozók Szövetségé­nek elnöksége személyes ta­lálkozót is kezdeményező le­vélben kérte Horn Gyula se­gítségét problémáinak meg­oldásához. Szabó Péterné, a hét hivatásos szervezetet tö­mörítő szövetség titkára szerdán elmondta: a minisz­terelnököt tájékoztatták ar­ról, hogy megrekedt az ér­dekegyeztetés, és nem tör­tént előrelépés a szolgálati törvény általuk vitatott pont­jainak, illetve a jövő évi bér­emelés mértékének megol­dása, eldöntése terén sem. A szaktárcák kompromisszum­készségét hiányolva az ér­dekvédelmi vezető kitért ar­ra is, hogy a vitás kérdések­ben elsősorban tárgyalás út­ján szeretnének megegyezni, ám nem sikerül, országos méretű demonstráción adnak hangot követelésüknek. Sándorfalva tervei A polgármesteri hivatal nagytermében tanácskozik ma délután két órától Sán­dorfalva önkormányzati kép­viselő-testülete. Az ülésen legfontosabb napirendként a nagyközség jövő évi költ­ségvetési és fejlesztési terve­it tárgyalják. Darázs Sándor polgármester előterjesztése alapján sorra veszik a testü­let tagjai mindazon feladato­kat, célkitűzéseket, amikre 1996-ban pénzt kell áldozni, s gondot kell fordítani. A polgármester beszámol a testületnek a legutóbbi ülés óta kiadott határozatokról, a fontosabb tárgyalásokról, döntésekről. • MSZOSZ szövetségi tanácsülés Reális helyzetértékelést! Az MSZOSZ kész az ár­bér megállapodásról tovább tárgyalni a múlt héten az Ér­dekegyeztető Tanács ülésén előzetesen aláírt elvek alap­ján. Erről az MSZOSZ szö­vetségi tanácsa döntött szer­dai ülésén. A tanács felha­talmazta az MSZOSZ veze­tőit a további tárgyalásokra. Ugyanakkor a testület csak úgy tudja elfogadni az elő­zetes elveket, ha a kormány 1997-re, illetve 1998-ra vál­lalja legalább a reálbérek szinten tartását. Az Érdek­egyeztető Tanács legutóbbi plenáris ülésen előzetesen elfogadott dokumentumban erről nincs szó, csak arról, hogy 1996-ban legfeljebb két százalékkal csökkennek a reálbérek. A testület felha­talmazta az elnökséget, hogy állítsa össze a regioná­lis és megyei értekezletek menetrendjét. Az ülésen többen nehez­ményezték a jövő évi 2 szá­zalékos reálbércsökkenés vállalását. Volt olyan felszó­laló, aki szerint a reálbérek jövő évi szinten tartása, azaz a „nulla" variáció garanciák nélkül is többet érne, mint a mínusz két százalék kétsé­ges garanciákkal. Sándor László elnök zár­szavában rámutatott: reáli­san kell értékelni a helyze­tet. Nem biztos, hogy ami optimális az egyúttal meg­valósítható. Figyelmébe ajánlotta mindenkinek: ha nincs megállapodás, az nem csupán a kormánynak és a munkaadóknak, de a mun­kavállalóknak, a kisembe­reknek is kedvezőtlen. A ki­számítható, kalkulálható vi­szonyok ez utóbbiaknak leg­alább annyira fontosak, mint a kormánynak és a munka­adóknak. Amennyiben nem valósítható meg a gazdasági stabilizáció, ennek számláját megint a munkavállalókkal kívánják majd megfizettet­ni. Sándor László kitért a ga­ranciák kérdéskörére, kifej­tette: egyértelműen megha­tározott mérési módszerek, az eltérés esetén alkalmazott automatizmus, az erre vo­natkozozó jól körülhatárolt garanciákkal írható csak alá az ár-bér megállapodás. Ezzel együtt nem mond­hatnak le a szakszervezeti érdekérvényesítő eszközök­ről sem. Ezért, miközben tárgyalnak az Érdekegyezte­tő Tanácsban, megtartják a tagsággal a regionális és megyei konzultációkat. Ezek önmagukban is a szak­szervezeti erőt felmutató ha­tásúak, a a konzultációkon ugyanakkor megkérdezhető a tagság arról, milyen nyo­másgyakorlási eszközöket alkalmazzanak, amennyiben ez szükséges. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents