Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-04 / 233. szám

SZERDA, 1995. OKT. 4. Czögi és Zsa Temetkezési Iroda Szeged TÖRÖK U. 11/B. TEL.: 314-447, H-CS: 8-16-ig, P: 8-15-ig TEMETÉSEK SZERVEZÉSE, TELJES ÜGYINTÉZÉSSEL Halottszállítási ügyelet: (rádiótelefon) (<6-6(1-3X1-557: 0-24-1(1 gyászközlemények Tájékoztatjuk kedves ügyfeleinket, hogy a gyászközlemények keretes, fényképes formában is feladhatók. Bővebb információt a gyászhír felvételekor kaphatnak Tudatjuk mindazokkal, kik ismerték és szerették, hogy özv. DORN ISTVÁNNÉ 83 éves korában csendben meghalt. Temetése október 5-én 15 órakor az alsóvárosi temető ravatalozójában. Gyászoló család. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szerettünk, TANÁCS DEZSŐ hosszú szenvedés után, 79 éves korában elhunyt. Temetése október 6-án 11 órakor lesz a kiskundorozsmai temetőben. A gyászoló család. t» Tudatjuk, hogy PONGRÁCZ ISTVÁNNÉ Süli Mária, Szeged, Bibic u. 11. sz. alatti lakos, a KSZV volt dolgozója elhunyt. Temetése október 6án 11 órakor lesz a Belvárosi temető ravatalozójából. Szegedtej Rt. t*. Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, élettárs, nagymama, testvér és rokon, KOLOMPÁR MÁRIA 62 éves korában elhunyt. Temetése október 6-án 13 órakor lesz az alsóvárosi temető ravatalozójából. A gyászoló család, t*. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szerettünk, VŐNEK! JÓZSEF 1995. október l-jén, 68. évében hosszan tartó betegség után elhunyt. Temetése október 6-án délután 2 órakor lesz a tápéi temetőben. Gyászoló család, Tápé és Algyő. í"«P'í Homokbanya zíJ Kopáncs Mosott (vakoló)homok - szállítható - megrendelhető naponta: 7-16 óráig. Telefon: 341-997, 325-538. Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesapa, após, nagyapa, MÁRTAJÁNOS 79 éves korában elhunyt. Temetése október 5-én 11 órakor lesz a zákányszéki temetőben. Gyászmise előtte 10 órakor. Minden külön értesítés helyett. A gyászoló család. t*. Köszönetet mondunk a rokonoknak, ismerősöknek, a tápéi kultúregyüttesnek, akik KÓNYA GYÖRGYNÉ temetésén megjelentek, részvétükkel és virágaikkal mély gyászunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. í*. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik BÁRKÁNYI SÁNDOR temetésén megjelentek, részvétükkel és virágaikkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család. Köszönetet mondunk mindazokr"k a rokonoknak, ismerősöknél:., volt munkatársaknak, szomszédoknak, akik felejthetetlen halottunk, VÁRHEGYI TIBORNÉ Halász Magdolna búcsúztatásán megjelentek. A gyászoló család. » Köszönetet mondunk mindazoknak, akik JÓJÁRT ERZSÉBETET utolsó útjára elkísérték. Gyászoló szomszédai. t*. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik id. SOÓS ISTVÁNNÉT utolsó útjára elkísérték. A gyászoló család. Blaskó Bt. Veres ács utcában induló társasházban 40-90 nm lakások leköthetők. 1996. július átadással Érd.: 06-30451-320. Üllés község képviselő-testülete, a Kondor Trade Bt., Juhász Imre és Ónozó Mihály kereskedelmi vállalkozók tisztelettel meghívják Önt Üllésre, a Déryné Művelődési Házban és udvarán 1995. október 6-án és 7-én tartandó MEZŐGAZDASÁGI SZAKMAI NAPOKRA ÉS GÉPKIÁLLÍTÁSRA A részletes program a szeptember 30-i Délmagyarban és Csongrád Megyei Hírlapban olvasható. Kincsem kötvény Fejlődő CIB A CIB (Közép-Európai Nemzetközi Bank Rt.) és leánybankja, a CIB Hungária olyan ütemben fejlődik, hogy az igazgatótanács szeptember 26-án módosította az ezévi előirányzatokat. Az adózás előtti eredmény a módosított változat szerint a CIB-csoportnál 65,7 millió dollár lesz várIsméi a tömeges esküvőről Ezúton válaszolunk az Önök 1995. augusztus 26án, szombaton, a Délmagyarország, illetve a Csongrád Megyei Hírlap hasábjain megjelent „Tömeges esküvő Szöulban,, című cikkére. Nyilvánvaló vált számunkra, hogy a cikk alapanyagát Önök úgy vették át egy külföldi hírügynökségtől, hogy nem ellenőrizték annak valóságtartalmát. Első téves kijelentésük arra vonatkozik, miszerint a szertartáson résztvevők „a legjobb esetben is csak néhány napja látták először életük párját". Az esküvőn résztvevő 360 000 pár túlnyomó része már korábban összeházasodott és csak azért vett részt ezen a szertartáson, hogy tanúságot tegyen a család szentsége és az ezzel kapcsolatos eszmények mellett. A párok csupán kisebb hányadának volt ez az első esküvője, akik szintén a házastársi hűség, a szeretetteljes gyermeknevelés, a többi ember iránti szeretet és szolgálat mellett kötelezték el magukat. Az 1995. augusztus 25-én tartott világméretű esküvő nem egy vak kísérlet, amelynek senki sem tudhatja a kimenetelét. Reméljük, hogy Önök előtt sem maradt titok, hogy az ily módon kötött házasságok 1960 óta léteznek, és hogy sok tízezer pár él harmonikus házasságban az Egyesítő Egyház családeszményét követve. E házasságok válási aránya 2-5 százalék. Ez igazán figyelemre méltó manapság, amikor például Magyarországon ez az arány 45 százalék körül van. A második téves kijelentés a cikkben az, hogy a szertartáson résztvevő párok mindegyike a „Moon-szektához" (melynek egyébként korrekt elnevezése Egyesítő Egyház) tartozik. Bizonyára elkerülte figyelmüket az a tény, hogy a 360 000 pár közül több tízezren nem az Egyesítő Egyházat képviselték, hanem a saját vallásukat: az iszlámot, a kereszténység valamely felekezetét, a buddhizmust vagy a konfúcionizmust. Sajnáljuk, hogy ezek a bizonyára Önök számára is érdekes információk kimaradtak a cikkből. Cook Elisabeth sajtóreferens, Magyarországi Egyesítő Egyház KAPCSOLATOK 13 Szeged-Algyő környékén szeptember 22-én, 18 óra tájt szemerkélt az eső. A 47-es út mentén lévő, égbolt által fedett autóbusz megállóban mindszenti asszonyka gyermekével várakozott a Hódmezővásárhely-Mindszent-Szentes Volán járatra. Az autók egy-két személlyel száguldoztak mindkét irányba. Azon meditáltam, hogy legalább egy autós megállhatna és megkérdezhetné: Asszonyom, kisgyermekével merre tart? Ne ácsorogjanak itt, ha megfelel, elviszem közelebb úticéljához, Több emberiesség kellene vagy addig. Gondolataimat a kismamának is elmondtam. Ő is megosztotta velem kellemetlen tapasztalatát! „A közelmúltban ezzel a fiacskámmal - kétéves lesz Szilveszterkor - és a nővéremmel stopolást kíséreltünk meg. Az egyik gépkocsi vezetője kiszólt: Kurvák!" A várakozó középkorú hódmezővásárhelyi asszony is elmondta nagy gondját: „Munkanélküli vagyok, fűteni kellene, a gázolaj naponta legalább ötszáz forintba kerül." Egy Szeged felől jövő személyautó az algyői útelágazás elején megállt, katonák kászálódtak ki belőle. A megállóhoz jöttek és megnézték a menetrendet. Közölték, autóbuszjegyre nincs pénzük, Békéscsabára mennek. Elindultak gyalog, jó száz métert mehettek, egy autó megállt, vezetőjével néhány szót váltottak, majd beszálltak. Algyői nyugdíjas építőmunkás ismerősömmel horgászásból hazafelé menve - hajdani munkatársainkról beszélgettünk. Időközben a Mars térről 18 órakor induló mindszenti járat megérkezett. Az asszonyka gyermekével felszállt, útitáskáját és esernyőjét utána adtam. A vásárhelyi asszony is elment. Egyedül maradtam. Kátai Ferenc Amikor felmegy a pumpa Tro|j és 1994 áprilisát írtuk, mikor - csodák csodája! - a kerékpárpumpám felmondta a szolgálatot. Sebaj, gondoltam akkor, hónom alá csaptam, s elvittem Németh Tibor géplakatos József Attila sugárút 32. szám alatti műhelyébe. Két hét is alig telt bele, s 60 forint fizetség fejében már boldogan hoztam is hazafelé az évek alatt annyira hozzám nőtt kis szerszámot. Valahogy így érne véget egy mindennapos történet. Csakhogy az enyém - balga asszony létemre - itt kezdődik. Teltek-múltak a napok, s egy szép reggelen kedves kis pumpámat megint használni akarván, hirtelen arra kellett „ébrednem", hogy bizony még csak meg sem bizsergeti kerékpárom kerekét. Sebaj, gondoltam akkor, újra a hónom alá csapom, s irány újra a géplakatos. Biztosan véletlenül összecserélte, és egy másik pumpát javított meg az enyém helyett. Talán csodálkoznom kellett volna, hogy a Mester meg sem lepődött, amikor újra a színe elé járultam, én azonban balga asszony létemre - csak szeretett pumpám mielőbbi „gyógyulására" gondoltam, s még azon sem igazán bosszankodtam, hogy csak újabb egy hónap múlva jöhetek vissza érte. Alig bírtam kivárni, de letelt az egy hónap is. (Ekkor már 1994 júniusában jártunk.) Szinte röpültem a műhely felé, annyira boldoggá tett a tudat, hogy végre hazahozhatom hűséges kis pumpámat. Jókedvem azonban nem sokáig tartott. A Mester elnézésemet kérve közölte velem, hogy ahhoz, hogy a pumpám újra üzemképes legyen, be kellene vágnia a szerszámmenetet, továbbá olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 bőröznie is kellene, s hát bizony erre most nincs idejük, mert ki sem látszanak a munkából. Itt kezdtem kissé elveszíteni a türelmemet, mire ő közölte velem, hogy egy új pumpa nem túl drága, de ha én annyira ragaszkodom a régihez, rendben van, karácsony (!) felé menjek vissza újra, s akkorra biztosan megjavítja. -No, gondoltam - balga asszony létemre -, sebaj, ha már egyszer belefogtam, a végére is járok, s addig meg majdcsak kisegít valaki, ha már nagyon úgy hozza a szükség. Aztán eljött a karácsony, január, február, s ez év tavaszán egy szép nap úgy éreztem, elég időt hagytam ahhoz, hogy a menetvágás és bőrözés nehéz fizikai munkát igénylő műveletét elvégezzék tíz hónapja nem dédelgetett, s még mindig hőn szeretett pumpámon. így felkerekedtem, s immár negyedszer léptem át a műhely küszöbét. A Mester hosszas keresgélése után sikerült azonosítanom a rárakódott portól már alig felismerhető pumpámat, amire azóta ember fia még csak rá sem nézett. A Mester fúrót ragadott, s miután a szemem láttára áthatolt vele pumpám alsó tájékán, az orrom alá dugta, s a lehető legtermészetesebb hangon közölte velem: „Asszonyom, ez a pumpa lyukas!" Betelt a pohár. A tehetetlenségtől üvölteni tudtam volna. Ehelyett azonban úgy döntöttem, helyet foglalok, s addig el nem mozdulok, amíg meg nem javítja egy éve nem használt pumpámat. De a Mester égre-földre esküdözött, hogy nem tud vele mit csinálni, mert nincs hozzá alkatrésze, s hogy majd kimegy a dorozsmai piacra, és majd vesz, s én csak menjek szépen haza, és jöjjek vissza később... S eljött 1995. júliusa. Fáradságot nem kímélve, újra ellátogattam Németh úrhoz, aki 15 hónapi várakozásom után a világ legnyugodtabb hangján közölte velem, hogy alkatrészt nem kapott, s különben is, vigyem végre el a pumpámat, mert van ott így is elég kacat. Nem szóltam egy szót sem. Kezembe vettem a kicsi szerkezetet, magamhoz öleltem, s hazabandukoltunk... Történetem nem a képzelet szüleménye. Nem a múltban, hanem a jelenben játszódik. Tanulságul talán csak ennyi: volt egyszer egy balga asszony, akinek másfél év eltelte után végre csak felment a pumpája. Aki nem hiszi, járjon utána. Név és cím a szerkesztőségben. hatóan az év végén. Ez 138 forint/dollár árfolyamon számolva mintegy 9 milliárd forintnak felel meg. A pénzintézet Kincsem kötvény néven október 16-tól új értékpapírt dob piacra, amelynek különlegessége, hogy folyamatos kibocsátású lesz, a futamidőtől függő fix kamatozással. (MTI) Örömmel olvastam, hogy a Délmagyarország finom távolságtartással adott hírt a Szegeden megrendezendő ufó-konferenciáról. Idézőjelesen említette a téma „szakértőit" s a „társtudományok" képviselőit, a természetgyógyászokat és parapszichológusokat. A múltkoriban olvashattunk a lapban arról is, hogy a városban immár egyre gátlástalanabbul taroló - a magyar tv szégyenére ismertté vált sámán - és csapata százezrekkel vágta meg egy tömegszeánsz szegedi áldozatait. A mostani programból is bűzlik a biznisz. Tessék olvasni a plakátokat, a belépőjegyek árait! Mármost kérdezem: miért hagyják ezt szó nélkül egy olyan városban, mely büszke tudományos intézményeire, s melynek egyik Tényeket tisztelök társaságát Szegeden! egyetemét Szent-Györgyi Albert neve fémjelzi? Félreértés ne essék. Nem gondolok én tiltásra inkvizícióra, ami amúgy is lehetetlen volna, s méltatlan is a tudományhoz. Ám azt végre igenis meg kell kérdezni, hogy miért nem szembesítik ezt a misztikus szemetet minden hordalékával együtt a tudomány tényeivel az ismeretterjesztés nemes hagyományainak megfelelően. Míg Szegeden, a városi televízióban rendszeressé tették az ufós „élménybeszámolókat", ahol szerencsétlen pszichopaták kapnak ösztönzést kétes hírnévre áhítozó szerkesztőcskéktől lelki sérüléseik kibeszélésére, s gátlástalan ufós guru hazudhatja ttzezek szemébe, elemi iskolás szinten, hogy ő kiválasztott apostola az ügynek, csak tessék nyugodtan tejelni nála, addig az iskolák, az egyetemek városában nem hangzik el egyetlen tanító, okos szó a népbutítás ocsmány dömpingjével szemben. A tudomány álláspontja érthető, hiszen Egely úr egyik rádióinterjújában méltán sérelmezte, hogy az általa megkeresett tudósok undorral és megvetéssel zárkóztak el az elől, hogy vele. akárcsak szóba álljanak, netán a nevüket adják akárcsak valamiféle „vitában" való részvételhez. Valóban, mi köze is volna a tudománynak a tudás megcsúfolóihoz Én azonban az ismeretterjesztés feladatára apellálok. Szentágotai János kezdeményezését, a tényeket tisztelők társasága életrehfvására miért ne folytathatnánk? Miért lehet engedni ekkora teret az intézményesült népbutításnak, védtelenül hagyni a tudatlan embereket a jó üzlet szagától minden lelkiismeretlenségre kész guruk és sámánok illetve „szakírók" és „társtudósok" üzelmeivel szemben? Meggyőződésem, hogy a sajtó, itt Szegeden elsősorban a Délmagyarország népszerűsítéséhez és rangjához méltóan felkarolója lenne egy, a tények tiszteletére intő kezdeményezésnek. Kovács Miklós ny. főiskolai tanár Számos cikket olvasva közel hasonló témában, úgy érzem, hogy valóságos közlekedési háború van kialakulóban a Szegedi Közlekedési Társaság és a város utazóközönsége között, aminek nem ártana, ha az illetékesek elejét vennék. Nem teljesen értem, hogy miért kell egy utasnak megszégyenítő helyzetbe kerülni egyes tömegközelekedési járművek vezetői jóvoltából - főleg olyan esetekben, amikor ezt semmi sem indokolja. 1995. szeptember 11-én, hétfőn a 6.44-kor induló 9-157-es számú (8-as) trolira szálltam fel a makkosházi végállomásnál. Elkövettem azt a hibát, hogy felszállásnál nem mutattam fel a bérletem a jármű vezetőjének. Figyelmetlenségem a trolivezető hangos méltatlankodását vonta maga után, kezdve azzal, hogy ezt a rendszert nem ő találta ki, folytatva az arcmimikámra vonatkozó arrogáns megjegyzéssel, majd egy jó tanáccsal bezárva: ha nem tetszik, vegyek biciklit és járjak azzal. Megjegyzem, hogy a bérlet felmutatása ellen sem tiltakoztam, semmiféle hangos megjegyzéssel nem illettem a kötelességét végző urat. még csak a nyelvem sem öltöttem ki rá, hogy némiképp mentsége lehessen arra a minősíthetetlen hangnemre, amit velem szemben és több utas jelenlétében tett. Nem vitatom, hogy a bérletellenőrzések és jegykiadások pluszterhet rónak a járművezetőkre, aminek következménye a feszült hangulat. Ha ehhez még hozzáveszem az utasokat ért kellemetlenségeket, úgymint: a csúcsforgalmi zsúfoltságokat, a késve érkező és kimaradó járatokat, az előforduló technikai akadályokat stb., akkor világos, hogy ebben a helyzetben csak az utas húzhatja a rövidebbet. Egyébként én úgy tudtam, hogy a kiváltott bérletet nem kell 120 alkalommal is felmutatni, akinek viszont jegye sincs, az megveheti a vezetőtől. Az ellenőrök bérének megspórolása lehet, hogy némi többletbevételt eredményezett, de nem segítette elő az utazás kulturált feltételeit. Végezetül: nem is olyan rossz ötlet egy kerékpár. Amennyiben a Tisztelt Társaság hajlandó megajándékozni eggyel, úgy azt nagy örömmel venném, de addig is, ha lehet, ne az én fizimiskám legyen a célpontjuk. Még ennek ellenére is tisztelettel: Halász Jánosné, Szeged, Hont F. u. 13/A.