Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-30 / 254. szám

HÉTFŐ, 1995. OKT. 30. • Kisimre Ferenc jelenti Amerikából Toledóban Délmagyart lobogtattak Amerika mindig tartogat valamilyen meglepetést. Nettünk ezt testvérvárosunk, Toledo tartogatta. A múlt hét végen érkeztünk meg Detroitba, ahol stílusosan a Délmagyarország egy korábbi számának lobogtatásával köszöntött bennünket Bálint Erzsébet, a Toledái Testvérvárosi Iroda igazgatóhelyettese, Judy Balogh, Szeged Toledo testvérvárosi bizottság elnöke. Persze, nem csak ez volt a meglepetés, hiszen a toledói magyarok vendégszeretete messze földön híres, hanem az is, hogy azonnal, még akkor este belecsöppentünk egy szüreti mulatságba, amelyet a Szent István iskolában tartottak itteni magyarjaink. Újlaki Péter szenátor úr azonnal be is mutatta a kis magyar különítményt - dr. Mező Tamásnét. a Dél-alföldi Népművészeti Egyesület elnökét, Tóth Sándor szegedi szobrászművészet és feleségét, Ilonát, valamint a Délmagyarország munkatársát. Az igazi meglepetés tulajdonképpen toledói látogatásunk másnapján ért bennünket. Házigazdáink kivittek bennünket egy indián fesztiválra, ahol az USA és Kanada indián törzsei tartották hagyományos évi találkozójukat. Nos, valahogyan kitudódott, hogy a hatalmas csarnokban külföldiek, európaiak, mitöbb magyarok is vannak, indián barátaink a terem közepére invitáltak bennünket és el kellett táncolnunk velük a barátság táncát! Tartott vagy tíz percig ez az örömtánc, meg is tettünk minden tőlünk telhetőt, nehogy szégyent hozzunk az általuk még nem ismert, de most barátságot kötött magyarságra... Aztán véget ért a tánc, amelyet a több száz különböző színű és tollazatú indiánnal lejtettünk, s akkor odajött az összes terembéli törzs képviselője és kezet rázott velünk. (Míg a Csendes Bölény irokéz és Szirti Sólyom sziú törzsfőnök között araszoltam előre, arra gondoltam, hogy mi lesz, ha én ezt a klubban elmesélem!...) Egyébiránt Toledo készül a testvérvárosi jubileumra. Öt évvel ezelőtt írták alá a két város képviselői a testvérvárosi szerződést, s most a toledói Magyar Klubban emlékeznek erre a dátumra. Október 27-én este az. említett egyesületben lépett fel az erre az alkalomra érkező Sándorfalvi Citerazenekar, valamint a velük tartó négy-népi táncos is. Az est fényét mindenképpen emelte, hogy a magyarországi vendégeken kívül jelen voltak a testvérváros vezetői is. Ezen az esten emlékeztek meg Eleanor Kahle-ről, aki annak idején aláírta az amerikai város részérói a testvérvárosi együttműködésről szóló dokumentumot, s idén augusztusban hunyt el. • A tudósítás a Castello Hun. Kft., az Interagent Co. Biztonsági, Szervező és Tanácsadó Társaság, a Morton's Utazási Iroda és a Magyar Kisebbségi Információs Egyesület támogatásával jött létre.) Királynői telefonbetyárkodás Fejek a porba" A csütörtöki incidens nyomán, amelyet péntek este az udvar is kényszeredetten megerősített, komoly palotabeli vizsgálat indult a rendkívül kínos malőr felelőseinek megállapítására, sőt, szombati hírek szerint a brit kormány az esettel kapcsolatban „megkereste,, Ottawát is. Az ügyet állítólag személyesen Fülöp herceg, az uralkodó férje vette kézbe, kijelentve, hogy „fejeket akar a porban látni". A királynővel bolondját járató-kanadai diszkós - aki a 17 perces csevej részleteit lejátszotta műsorában is — a lapok által részletesen közzétett beszélgetésben „mélységes tiszteletéről" biztosította II. Erzsébetet, s - mint kanadai miniszterelnök - szinte könyörgött neki: tévébeszédben bíija jobb belátásra a francia ajkú Québec tartomány elszakadni kívánó lakóit. Pierre Brassard, alias Jean Chrétien Ígéretet is kapott erre az uralkodótól. Szombati londoni vélekedések szerint az eset nagy vesztese valószínűleg a királynő személyi titkára, Sir Róbert Fellowes lesz, akitől nemhogy a palota személyzete, de még a királyi család egyes tagjai is rettegnek. Sarak Ferguson, mindenki Fergie-je, András herceg különváltan élő neje már korábban is csak mint A boldog londoni bulvársajtó, de még a méltóságteljes The Times is első oldalas elemzésekben taglalta szombaton: miképp tudhatott egy montreali rádiós lemezlovas - magát a kanadai miniszterelnöknek kiadva - a Bucking ham-palota királynői lakosztályába „behatolni" telefonhívásával, s negyedóránál is hosszabban csevegni II. Erzsébettel a québeci függetlenségi népszavazásról. „Bellows" (ordítozó) emlegette Fellowest, akinek nyers ellenszenve egyöntetű vélemények szerint alapvető szerepet játszott a hercegnő eltávolításában az udvarból. Palotabeli források szerint ezúttal csalatkozniuk kell azoknak, akik II. Erzsébet közismert humorérzékétől várják a vihar elcsitulását, hiszen - úgymond - most az uralkodó személyéből csináltak bolondot, s „ez nem tűrhető". Brassard egyébként szombaton a Buckingham-palotába küldött faxüzenetben követte meg a királynőt a telefonbetyárkodásért. Lelekelemzö készülék A Sony japán elektronikai cég ötvözni kivánja a korszerű elektronikát a tradicionális keleti orvoslással. Egy eddig titokban tartott terv szerint olyan pulzusérzékelő készüléket fejlesztenének ki. amely nemcsak az egyén fizikai, hanem lelki állapotát is képes „mérni". A pulzusérzékelés a keleti orvoslás alapvető művelete, amelyet ma is gyakorolnak Dél-Koreától, Japánon át Kínáig. A szakma mesterei képesek a pulzus alapján diagnózist adni az egyének egészségügyi kockázatairól, sőt a jóslataikat is részben erre alapozzák. Mint a Sony programcsoportjának vezetője elmondta, a társaság eddig 10 millió dollárt költött a lélekelemző high-tech készülék kifejlesztésére, de azt nem említette, hogy a készüléket mikor dobják majd a piacra. (MTI) • Tíz rövid nap> Sydneytöl Sydneyig Ausztrália, az ötödik kontinens A kikötő látványnak sem utolsó Az uszodában a magyar pólós lányok (is) sztárok voltak PANORÁMA 11 A két címet kéretik komolyan, tehát szó szerint venni. Az egyiket azért, mert szűk másfél hét valóban csak arra elég, hogy egy idegen a 130 kilométer átmérőjű világváros, Sydney keleti feléből eljusson a nyugatiba, a másikat pedig azért, mert e sorok írója, a történelem logikájától (ki tudja, van-e ilyen egyáltalán?...) némiképpen eltérve, Európa, Afrika, Ázsia és Amerika meglehetősen felületes feltérképezése után repülhetett el a Csendes- és az Indiai-óceán közé szorult földrészre, Ausztráliába. Mondják, az igazán nagy kalandokra illik készülni. S nem is annyira kétpengéjű borotvával meg csinos kis zoknigyűjteménnyel, mint inkább információktól hemzsegő útikönyvekkel. Feltéve, hogy vannak. Mert bármilyen hihetetlen, indulás előtt a régióközpontnak csúfolt Szeged belvárosában három, papírszagú bolt dolgozói is azt ecsetelték: létezik ugyan pár, Ausztráliáról szóló kiadvány, csak nem itt, hanem valamelyik pesti raktárban, ahonnan meg kell rendelni azokat, és egy héten belül, talán... Na, ezért lepődtem meg kissé (legalábbis úgy csináltam, mintha ezen csodálkozni kellene), amikor Sydney szélén betértem egy parányi üzletbe, és észrevettem a térképeken és vaskos köteteken is virító sárga betűket: HUNGARY. '95 októberében nagyjából ennyi (a légvonalban mért 10 000 mérföldet most hagyjuk) atávolság" a DélAlföld és Uj-Dél-Wales között. • Tényleg, Önöknek mi ugrik be Ausztráliáról? Gyanítom, a középiskolai földrajz-, biológia- és történelemórákon gondosan megszűrt törzsanyag maradványa. Az, hogy ebben a hét és fél millió négyzetkilométeres országban erszényükben turkáló kenguruk és koalák kergetőznek (na, ez azért túlzás...), s hogy ezen a hatalmas területen alig 18 millió ember próbál meg alkalmazkodni az északi tájak trópusi éghajlatához, vagy épp a délen támadó hóviharokhoz. Tán még az is dereng, hogy a sivatagok mellett réz- és gyémántlelőhelyek is akadnak, nem beszélve a természet többi, ügyesen rejtőzködő ajándékáról. És persze a dicső múltból is van mit felidézni. A felfedezésre szakosodott angolok és hollandok sajátos párviadaláról, James Cook 1770-es partraszállásáról, a brit fegyencek szisztematikus betelepítéséről vélhetően sokan olvastak már, csakúgy, mint a japánok világháborús fenyegetéséről és a napjainkban egyre nyilvánvalóbb amerikai orientációról. Ausztrália egyébként ma már az ausztráloké. den hibájával és erényével együtt. A hatvanezresre becsült ausztráliai kolónián belül - éppen ezért - illik megkülönböztetni negyvenötösöket, ötvenhatosokat és „újakat". Bevallom, számomra az utóbbiak voltak a legérdekesebbek. S. T. például alig néhány éve kérvényezte, hogy kivándorolhasson Sydneybe, felesége és két gyermeke társaságában. Itthon százezreket keresett, saját házában és kocsijában élte mindennapjait, mégis menni akart. Azt mondta, nem kért abból a demokráciából, amelyiknek már a kezdet kezdetén taxisblokádtól kellett rettegnie. Ma az állami televíziónál gyártásvezető-operatőrként keresi a kenyerét, és elégedettnek látszik. Attól függetlenül, hogy nemigen jár a magyarok közé. Sokallja a harminchárom klubot. Tehát a széthúzást. Igazságtalan lennék, ha ebben a rendhagyó visszapillantásban nem szentelnék egy kis felületet női vízilabda-válogatottunknak, annak a csapatnak, amely nélkül most aligha emlékezhetnék az ausztráliai szép napokra. Mint ismert, a világkupán „csupán" harmadik lett dr. Tóth Gyula együttese, ám emiatt cseppet sem szomorkodott a szentesiek szakállas pólószimbóluma. Ő ugyanis tudja, hogy a 2000-es olimpiára a rendező „auszik" becsempészhetnek három új sportágat. És miért épp arról a játékról feledkeznének meg, amelyben jelenleg ők a legkiválóbbak? Réthi J. Attila Az operaház épülete a sós vízről nézve is csodás Sydney akár Amerikában is lehetne Mégis, mi tetszett a legjobban? Ezt kérdezik az ismerősök, őszinte kíváncsisággal, tehát úgy, mintha nem sejtenék, hogy egyszerűen lehetetlen egyetlen dologra rábökni, és azt mondani: Sydneyben vitán felül az operaház (a tévétorony, a kikötő, a kaszinó, a hölgyek mosolya, bármi) volt a csúcsok csúcsa, az érzések érzése. De ha valamit mindenképpen muszáj kiemelni a sok-sok élményből és „szemrevalóból", hát én arra a hídra szavazok, amelyik még el sem készült Darling Harbourben. Ezt, ugye, meg kell magyarázni. A Hotel Grand Mercure ablakából korán reggel és késő este ugyanazt láttam: megfontoltan mozgó darukat és szorgosan betonozó munkásokat. Mindnyájan az óráról órára szépülő új hidat szolgálták. Olyan lelkesen, hogy jó volt nézni őket. Aztán valamelyik újság megírta a lényeget. A kivitelező a szerződésben vállaltaknál két hónappal hamarabb, és nyolcmillió dollárral olcsóbban (!) szeretné átadni a megrendelőnek - tehát a városnak - a függőhidat. Elkeseredtem. Eszembe jutott a szegediek lezárt hídja... • Nem lehet elégszer hangoztatni: a magyar a világ másik végén is magyar, minKenguruk, duóban Cápafej, szólóban