Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-28 / 253. szám

• Magyarok Svédországban (2.) „Valahol Európában akarok élni" Svédországban is van különbség főváros és vidék között. Ugyanígy a stockholmi magyar és a kristianstadi magyar között. De az sem mindegy ki, mikor vándorolt ki és honnan érkezett e befogadó országba. A kristianstadi vendéglátóink ismerkedési estet szerveztek tiszteletünkre, így találkozhattunk a kétszáz főt számláló magyar egyesület jónébány tagjával abban a házban, amely évek óta otthont ad a közös rendezvényeknek. Vendéglátóink Papp Gáspár és testvére Ferenc már húsz éve kinn élnek, mamár nyugdíjasok. A feleségek, Máróka - aki horvát anyanyelvű - és Terike nem felejtették el az honi ízeket, főztjeikkel ma is elkápráztatják a svéd háziasszonyokat. Ók már beilleszkedtek. Gergely az egyesület elnöke azonban láthatóan könnyeivel küszködik, miközben köszöntő beszédét mondja. Mint később kiderül, ő még nem tudott itt gyökeret verni, s bár állása, egzisztenciája van gondolatai, érzései továbbra is Marosvásárhelyhez kötik. - Nem biztos, hogy jól döntöttem, mikor hagytam magam rábeszélni a letelepedésre - kezdi keserűen. Otthonról kénytelen voltam elmenekülni, mert részt vettem a Sütő András nevéhez fűződő eseményekben. Itt viszont, hogy maradhassak keményen bizonyítanom kellett, hogy politikai üldözött vagyok. A gyerekeim ma még vállalják, hogy magyarok, de félek, az unokáim, már nem fogják az anyanyelvünket beszélni. In a bevándorlótól elvárják, hogy minél elóbb és teljesen asszimilálódjon. Szívem szerint Magyarországra költöznék. Ott, ha kenyéren és vízen is, de a saját fajtámmal élhetnék együtt. Az esti találkozóra sok fiatal érkezett, olyanok, akik helyett a szülők döntötték el; hazát cserélnek. A szegedi kislány arról mesélt, bár jó tanuló és megállja a helyét az iskolában, mégsem tekintik őt teljes jogú állampolgárnak. Ha felnő nem akar itt élni, hanem majd valahol Európában. A csinos, barna szemű fiatalember is panaszkodik: - Eleve hátránnyal indulsz, ha nem vagy szőke és kék szemű. A szőke és kék szemű Krisztián viszont azt bizonygatja: - Nem a külső a lényeges, hanem az, miként tudja az ember fölvenni a versenyt az itteniekkel. Már pedig nem lehetetlen. Én Brassóból jöttem, anyám román, apám magyar, otthon volt lehetőségem megtanulni mit jelent a diszkrimináció." A partyn egy valódi Kosztolányi unokaöccsel is megismerkedhetek Rüll Gyuri személyében, kinek névjegykártyáján már a Georg Rüll név szerepel. Ez természetes, hiszen ő kisfiúként került Svédhonba és évekig készült visszamenni szülővárosába, Szabadkára. Végül kénytelen volt ezt a hazát választani, s mostmár úgy érzi otthonra is lelt itt. Felesége Gyöngyi nagyon határozottan beszélt a honvágy és a gyökérverés lélektanáról. - Ameddig folyton haza készültünk iszonyúan bizonytalannak éreztem magam, mióta eldöntöttük, hogy itt fogunk élni, megnyugodtam. Sőt egy kis magyar hazát is teremtettünk magunknak Závodon, egy Bajához közel eső községben. Egy házacskát építünk ott, ahova nyaranta hazajárhatunk. Gyöngyi egyébként egy amolyan alternatív iskolában dolgozik, kisgyermekek foglalkoztatójaként. Jóvoltából láthatok egy svéd iskolát. Hát, mit mondjak, irigykedem. Tágas, kellemes terek, a padlóról enni lehet, s isten tudja miért sehol egy szemernyi oroszlánszag. A tanítás módszere afféle freinet és montesszori ötvözet. A gyerekek a szőnyegen ülnek, a szünetben egy olyan szobában hancúrozhatnak, amely tele van színes textiliával bevont, szivacs építőkockával. Mint megtudom, a szöszi hajú, pisze orrú gyerekek persze semmivel sem okosabbak, mint mondjuk a szegediek. És az is lehet, hogy néha unatkoznak a kifejezetten nekik kitalált intézményben. Svédországban ugyanis a gyerekeket az állam kissé agyondajkálja, a szülő márcsak másodhegedűs a nevelésben. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű: állam bácsinak több pénze van, mint a családnak. Svédországban pedig mindent a pénz dönt el. Pacsika Emília • Színitanodások a kristianstadi színház előtt • Nyalj egy fél vodkát! Gene Hackman - tűsarkúban New York: Hosszú idő után ismét színpadra lép Gene Hackman. A Broadway már türelmeüenül várja a darabot, amely nem más, mint az „Órült nók ketrecének" amerikai „remake"-je. Az idestova 70 éves Hackman - számos háborús film rettenthetetlen tábornoka vagy éppen közlegénye - bevallotta, hogy legnehezebben a tűsarkú cipőben való „közlekedés" elsajátításával birkózott meg. Cork: Az ír kisváros egyik cukrásza nem mindennapi termékkel lepte meg leghűségesebb fogyasztóit, a gyerekeket. A francia földön közkedvelt, „cidre" néven ismert almaborkivonatból készített nyalókát. Az ifjú ínyencek természetesen imádják a nyalánkságot, ám a különböző antialkoholista ligák máris felemelték hangjukat a forgalmazás ellen. Szerintük, amennyiben a kormány nem lép fel határozottan a cukrász ellen, akkor az karácsonyra piacra dobhatja a whisky vagy éppen vodka ízesítésű nyalókákat is. Persze, néhány felnőttnek ez bizonyára kedvére való lenne... SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK 1 daru a é<§ valami más Kezdetben voltak a bordélyházak. Később a piros fényben derengő kapukat bezárták, s hitték, hogy ezzel az ősi mesterségnek, az urak vágyainak is gátat szabtak. Csakhogy a piac törvényei közé tartozik az igény, a kereslet, ami viszont nem nagyon akart szűnni. Jöttek hát a futtatók, az olcsó szerelmet nyújtó drága lányok, háttériparként a szobáztatás. " A lányok mögött gyakran strici áll. Ő az, aki „felfedezi" őket, placcot szerez nekik cserébe munkadíjukért. De hogyan is néz ki mindez á valóságban? Milyen is az éjszakai élet? - Hogyan kezdett lányokkal foglalkozni? - Legutóbb, amikor kiszabadultam, eldöntöttem, hogy nem akarok több kemény bűnözésben részt venni. Volt egy haverom, ő mondta, hogy milyen jó üzlet csajokkal foglalkozni. Jóképű vagy, meg lehetne fűzni egy-két nőt". Gondolkoztam rajta, de nem volt kiút. így itt Szentesen fogtam néhány csajt és elkezdtem. Egy jó csaj sokat kap -Mennyit keres egy lány naponta? - Ez a nótől függ. Egy jó csaj akár negyven-ötven rongyot is összeszedhet. - Ezért bány fuvart kelt megcsinálnia? - Változó. Volt például egy nagyon szép kis nőm, elment egy kanyarra, tíz percet beszélgetett és kapott száz dollárt. De ez elég ritka. -Ebből mennyit kell leadni? - Az egészet. Amikor hazajövünk, akkor adom neki oda azt, amit keresett. -És ba a lány átvágja? - Ez benne van a pakliban. Igaz, a lányok ilyet csak akkor csinálnak, ha a stricijük minden pénzt eltesz, nem vesz nekik semmit, vagy veri őket. Esetleg olyan is van, hogy beleszeret egy kuncsaftba és ha az rafináltabb, akkor azt mondja, hogy szólj a strigódnak, hogy csak keveset kerestél, a többit leadod nekem, én meg összegyűjtöm. Ha ilyenre rájövünk, akkor sok mindentől megvonjuk a lányt. Amúgy kapnak cuccokat, de csak azért, mert az a stricinek is előnyére válik, ha a lány jól néz ki. Viszont az utóbbi időben nagyon ráálltak a stricik arra. hogy összeköltöznek a nővel. így sokkal nehezebb a csajt megfüznie másnak. - Gondolom, ilyenkor csak egy nő dolgozik a férjinek? - Igen, de néha egy nő többet ér, mint három. Nekem is volt egy ilyen csajom, igaz én nem éltem vele. Nagyon értelmes, talpraesett lány volt, gimnáziumot végzett, érettségizett. Neki odaadtam a kocsit, útlevelet, mindent. Ö reggel beült a verdába, mondtam neki, hogy mikor jöjjön haza, és addig csináljon egy kis lóvét. Én itthon vártam, nem mentem utána, annyira megbíztam a kis nőben. Ma már többen csinálják így. De ehhez megbízhatónak kell lenni. Amúgy nagyon veszélyes szakma ez, ha egyáltalán annak lehet nevezni. Én inkább tevékenységnek hívom. Régebben például itt a környéken már annyira telítve voltak a placcok, hogy a jó nők nem kerestek csak napi tízezer forintot. Én akkor fogtam magam, és elindultam a három nőmmel egy másik megyébe. Ott kiharcoltam magamnak a helyet. Nem placcot foglaltunk, mert ahhoz négy-öt kocsival kell kimenni, mivel ebből általában balhék vannak. - Verekedések? - Persze. De még az a legkevesebb. Itt már komolyabb dolgokról van szó. De aki meghátrál, annak vége. - Miért olyan kapósak a lányok? A férfiak nem kapják • Egy szentesi,futtató" vallomása Aki nem tud megbízni a nőkben Mókuskerék, avagy az alvilágnak nincs romantikája • Negyvenezer - naponta meg partnerüktől, feleségüktől azt, amire szükségük lenne? - Igen, valószínű. Mert van egy feleségük, akivel mondjuk a családi dolgokban kijönnek, de szexuálisan nem. Akinél minden rendben van, annak szerintem nincsen szüksége arra, hogy elmenjen egy ilyen nőhöz. Ráadásul egy olyan nőhöz, akibe, hogy űgy mondjam többen belejárnak. Ilyen nőkhöz gusztus kell. Lelopják a placcról - Korábban említette, bogy előfordul, bogy ellopják a nőt Ez mit jelent? - Egyszerűen bevágják a kocsiba és elviszik. Általában egy másik strigónak. Ha a lány okos, gyorsan fel tudja venni a kapcsolatot a saját stricijével. A gond az, hogy gyakran nem annál van a nő, aki lelopta a placcról, hanem eladták egy másik strigónak. Ilyenkor vissza kell vásárolnom, vagy kajakra elhoznom a nőt. - Mennyit kell ilyenkor fizetni? - Egy nagyon jó nőért sok pénzt kell adni. (A férfi megmondta az összeget, de kérte, hogy ne írjam le. A szerk.) - Ki számít jó nőnek? - A legfontosabb, hogy legyen hajtós. Nem feltétlenül muszáj, hogy jól nézzen ki. Legyen kedves, aranyos, értsen ahhoz, amit csinál, legyen rámenős és fóleg tiszta. - Óvszerrel dolgoznak a lányok? - Nekem ez kikötésem. De vannak bizonyos külföldi kuncsaftok, akik erre nem hajlandóak. De ez még a legkevesebb. Mert néha vannak nagyon furcsa igények. Ezeket hadd ne soroljam, mert szinte még én is szégyellem. Az is megdöbbentő, hogy gyakran űriemberek, jóképű, tehetős, fiatal férfiak is kijárnak hozzájuk. -Milyen a tarifa? - Változó. Ha extrákat kérnek, akkor háromszorosa is lehet a normálisnak. Van a komplett szex, abban benne van minden, van a sima szex, vagy csak a szaxi. Szóval attól függ, hogy ki mit kér. - Hogyan szerzi a lányokat? Ma már úton útfélen lányokat látni. Budapesten a VIII. kerület polgármestere már nem kitiltani akarja a hölgyeket, hanem egyéni vállalkozói foglalkoztatásukat fontolgatja, mert így jövedelmük adóztatható lebet. Hiába, változik a világ. Még Szentesen is... - Ó, nagyon egyszerű. Régebben úgy csináltam, hogy elmentem diszkóba, felszedtem őket és teledumáltam a fejüket. Azzal kábítottam el őket, hogy nagyon sok pénzt lehet keresni. - Ezek a lányok többnyire buta nők? - Voltak jó családból származó lányok, iskolázottak, de vannak nagyon buták is. Az az igazság, hogy az ilyeneket is veszik a stricik. Óket nem is úgy kezeljük, ők arra vannak, hogy dolgozzanak. - Úgy hallottam, bogy egy lányokat futtató férfinek, azon túl, bogy vigyáz rájuk, öltözteti őket, szexuálisan is örömet kell nekik nyújtania. Valóban így van? - Igen. Igaz, egy stricitől nem azt várják a nők, hogy éjjel-nappal rajtuk legyen, mert egy ilyen lány nagyon sok mindenen megy keresztül. Nem tudom, hogy mi zajlik le bennük, de nagyon sok csajommal elbeszélgettem már. Gyakran undorodnak a manustól. Egy olyan nap után pedig, ami tele van undorral, talán az számít neki örömnek, ha a stricijével elbeszélgethet. Az a fontos, hogy lelkileg tudjak hatni a nőre, hogy el tudjam vele feledtetni azt, ami egész nap felhalmozódik benne. Ha egy nőm nem keres úgy ahogy kellene, akkor nem bántom, hanem elviszem dizsibe. Sok értelmes csaj van, aki ezt fel tudja fogni, hogy hoppá, most a stricim keresi a kedvem. Másnap így esetleg jobban keres majd. Az ilyen dolgokra nagyon kell ügyelni, mert egy nő lelkivilágába nagyon gyorsan bele lehet gázolni olyan dologgal, amire az ember nem is gondol. Nekem van feleségem, két-három élettárs. Ennek mindig meg kell lennie. És ezenfelül vannak a lányok, akikkel dolgoztatok. Ez biztos nem dicsőség. Mindennek ellenére engem Szentesen nagyon sokan szeretnek és tisztelnek, talán azért, mert nem szoktam senkivel kicseszni. Persze, ha valaki nem tiszta játékot játszik, akkor a balhét megcsinálom, vagy megcsináltatom. Emberbőrben (A folytatás kis magyarázatot igényel. Az újságíró gyakran nem csak azt írja le, amit hall, hanem azt is, amit lát. Beszélhetnek nagyon szép dolgökról, ha az ún. nonverbális jelek, gesztusok teljesen másról árulkodnak. Egy kollégám véleménye szerint a befejező rész „szappanopera" az érző szívről és hasonlókról. De beszélgetőpartnerem gesztusai őszinték voltak, legalábbis annak tűntek.) - Néha elmegyek diszkóba, olyankor szeretek egy kicsit iszogatni, magamba zárkózni. Sokat szoktam arra gondolni, hogy sokszor milyen jó volt egyszerűbb embernek lenni. Olyannak, aki reggel elmegy dolgozni, délután leteszi a munkáját, hazamegy, otthon várja a családja, meg a felesége, akit szeret. Este kicsit tévézgetni, videózgatni. Sokszor irigylem a testvéreimet. Mindegyiknek van családja, rendes kis otthona. Igaz nem egy nagy valami, kis szegényes otthon, de a lényeg, hogy a gyerekek iskolába járnak, tisztán, szép ruhákban... - Volt már szerelmes? - Igen. Egyszer életemben. '89ben. Akkor nagyon. Egy gimnazista lányba. Úgy ismerkedtünk meg, hogy akkor még egy cégnél dolgoztam, és amikor jöttek a tanuló lányok én voltam beosztva, hogy felügyeljem a munkájukat. Ez a lány nagyon büszke volt, Így először csak fogadásból szedtem fel. De aztán egymásba szerettünk. Később volt egy balhém, és mondtam neki, hogy ne várjon meg, hiszen fiatal. Most vagyok megint abban a helyzetben, hogy a mostani barátnőm... Szóval félek tőle. Félek attól, hogy megint szerelmes leszek és az ujjai köré csavar. Próbálom magam távol tartani tőle. De nem nagyon megy ez. -Boldog? - Azt hiszem soha nem is voltam. Talán az a nyolc-kilenc hónap volt az első szerelemnél, amikor azt mondhatom,'hogy éreztem, hogy élek. Akkor szerettem Szentest is, pedig nem szívesen élek itt. De itt van minden ismerősöm, családom... Nem akarok szerelmes lenni. Nem tudok megbízni a nőkben. A fejemben benne van, hogy velük a kellő távolságot mindig meg kell tartani, mert esetleg egy csalódás..., én nem is tudom hova vezet. -Féltékeny? - Ha valakit szeretek, nagyon. De egy stricinek mindig az van a szeme előtt, hogy nőben .megbízni nem szabad. Ez aranyszabály. - Említette, bogy van egy fia. Mi történne, ba felnőtt korában azt mondaná, bogy ő is ezzel szeretne foglalkozni? - Szóba se jöhet. Strici, meg hasonló? Nem szabad. Nem is tudom... Szerintem ha felnő, nem fogja elítélni azt, amit most csinálok. Mert azért csinálom, hogy neki majd jobb legyen. H. Á.