Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-28 / 253. szám

• Magyarok Svédországban (2.) „Valahol Európában akarok élni" Svédországban is van különbség főváros és vidék között. Ugyan­így a stockholmi ma­gyar és a kristianstadi magyar között. De az sem mindegy ki, mikor vándorolt ki és honnan érkezett e befogadó or­szágba. A kristianstadi vendéglátóink ismerke­dési estet szerveztek tiszteletünkre, így talál­kozhattunk a kétszáz főt számláló magyar egyesület jónébány tag­jával abban a házban, amely évek óta otthont ad a közös rendezvé­nyeknek. Vendéglátóink Papp Gáspár és testvére Ferenc már húsz éve kinn élnek, mamár nyugdíjasok. A feleségek, Máróka - aki horvát anyanyelvű - és Terike nem fe­lejtették el az honi ízeket, főztje­ikkel ma is elkápráztatják a svéd háziasszonyokat. Ók már beil­leszkedtek. Gergely az egyesület elnöke azonban láthatóan könnyeivel küszködik, miközben köszöntő beszédét mondja. Mint később kiderül, ő még nem tu­dott itt gyökeret verni, s bár állá­sa, egzisztenciája van gondolatai, érzései továbbra is Marosvásár­helyhez kötik. - Nem biztos, hogy jól döntöt­tem, mikor hagytam magam rábe­szélni a letelepedésre - kezdi ke­serűen. Otthonról kénytelen vol­tam elmenekülni, mert részt vet­tem a Sütő András nevéhez fűző­dő eseményekben. Itt viszont, hogy maradhassak keményen bi­zonyítanom kellett, hogy politikai üldözött vagyok. A gyerekeim ma még vállalják, hogy magyarok, de félek, az unokáim, már nem fog­ják az anyanyelvünket beszélni. In a bevándorlótól elvárják, hogy minél elóbb és teljesen asszimilá­lódjon. Szívem szerint Magyaror­szágra költöznék. Ott, ha kenyé­ren és vízen is, de a saját fajtám­mal élhetnék együtt. Az esti találkozóra sok fiatal érkezett, olyanok, akik helyett a szülők döntötték el; hazát cserél­nek. A szegedi kislány arról me­sélt, bár jó tanuló és megállja a helyét az iskolában, mégsem te­kintik őt teljes jogú állampolgár­nak. Ha felnő nem akar itt élni, hanem majd valahol Európában. A csinos, barna szemű fiatalem­ber is panaszkodik: - Eleve hátránnyal indulsz, ha nem vagy szőke és kék szemű. A szőke és kék szemű Kriszti­án viszont azt bizonygatja: - Nem a külső a lényeges, ha­nem az, miként tudja az ember fölvenni a versenyt az itteniekkel. Már pedig nem lehetetlen. Én Brassóból jöttem, anyám román, apám magyar, otthon volt lehető­ségem megtanulni mit jelent a diszkrimináció." A partyn egy valódi Kosztolá­nyi unokaöccsel is megismerked­hetek Rüll Gyuri személyében, ki­nek névjegykártyáján már a Georg Rüll név szerepel. Ez ter­mészetes, hiszen ő kisfiúként ke­rült Svédhonba és évekig készült visszamenni szülővárosába, Sza­badkára. Végül kénytelen volt ezt a hazát választani, s mostmár úgy érzi otthonra is lelt itt. Felesége Gyöngyi nagyon határozottan be­szélt a honvágy és a gyökérverés lélektanáról. - Ameddig folyton haza ké­szültünk iszonyúan bizonytalan­nak éreztem magam, mióta el­döntöttük, hogy itt fogunk élni, megnyugodtam. Sőt egy kis ma­gyar hazát is teremtettünk ma­gunknak Závodon, egy Bajához közel eső községben. Egy házacs­kát építünk ott, ahova nyaranta hazajárhatunk. Gyöngyi egyébként egy amo­lyan alternatív iskolában dolgo­zik, kisgyermekek foglalkoztató­jaként. Jóvoltából láthatok egy svéd iskolát. Hát, mit mondjak, irigykedem. Tágas, kellemes te­rek, a padlóról enni lehet, s isten tudja miért sehol egy szemernyi oroszlánszag. A tanítás módszere afféle freinet és montesszori ötvö­zet. A gyerekek a szőnyegen ül­nek, a szünetben egy olyan szo­bában hancúrozhatnak, amely te­le van színes textiliával bevont, szivacs építőkockával. Mint meg­tudom, a szöszi hajú, pisze orrú gyerekek persze semmivel sem okosabbak, mint mondjuk a sze­gediek. És az is lehet, hogy néha unatkoznak a kifejezetten nekik kitalált intézményben. Svédor­szágban ugyanis a gyerekeket az állam kissé agyondajkálja, a szülő márcsak másodhegedűs a neve­lésben. Hogy miért? A válasz na­gyon egyszerű: állam bácsinak több pénze van, mint a család­nak. Svédországban pedig min­dent a pénz dönt el. Pacsika Emília • Színitanodások a kristianstadi színház előtt • Nyalj egy fél vodkát! Gene Hackman - tűsarkúban New York: Hosszú idő után ismét szín­padra lép Gene Hackman. A Bro­adway már türelmeüenül várja a darabot, amely nem más, mint az „Órült nók ketrecének" amerikai „remake"-je. Az idestova 70 éves Hackman - számos háborús film rettenthetetlen tábornoka vagy éppen közlegénye - bevallotta, hogy legnehezebben a tűsarkú ci­pőben való „közlekedés" elsajátí­tásával birkózott meg. Cork: Az ír kisváros egyik cukrásza nem mindennapi termékkel lepte meg leghűségesebb fogyasztóit, a gyerekeket. A francia földön köz­kedvelt, „cidre" néven ismert al­maborkivonatból készített nyaló­kát. Az ifjú ínyencek természete­sen imádják a nyalánkságot, ám a különböző antialkoholista ligák máris felemelték hangjukat a for­galmazás ellen. Szerintük, amennyiben a kormány nem lép fel határozottan a cukrász ellen, akkor az karácsonyra piacra dob­hatja a whisky vagy éppen vodka ízesítésű nyalókákat is. Persze, néhány felnőttnek ez bizonyára kedvére való lenne... SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK 1 daru a é<§ valami más Kezdetben voltak a bordélyházak. Később a piros fényben derengő kapukat bezárták, s hitték, hogy ezzel az ősi mesterségnek, az urak vágyainak is gátat szabtak. Csakhogy a piac törvényei közé tartozik az igény, a kereslet, ami viszont nem nagyon akart szűnni. Jöttek hát a futtatók, az olcsó szerelmet nyújtó drága lányok, háttériparként a szobáztatás. " A lányok mögött gyakran strici áll. Ő az, aki „felfedezi" őket, placcot szerez nekik cserébe munkadíjukért. De hogyan is néz ki mindez á valóságban? Milyen is az éjszakai élet? - Hogyan kezdett lányokkal foglalkozni? - Legutóbb, amikor kiszaba­dultam, eldöntöttem, hogy nem akarok több kemény bűnözésben részt venni. Volt egy haverom, ő mondta, hogy milyen jó üzlet csa­jokkal foglalkozni. Jóképű vagy, meg lehetne fűzni egy-két nőt". Gondolkoztam rajta, de nem volt kiút. így itt Szentesen fogtam né­hány csajt és elkezdtem. Egy jó csaj sokat kap -Mennyit keres egy lány na­ponta? - Ez a nótől függ. Egy jó csaj akár negyven-ötven rongyot is összeszedhet. - Ezért bány fuvart kelt megcsinálnia? - Változó. Volt például egy na­gyon szép kis nőm, elment egy kanyarra, tíz percet beszélgetett és kapott száz dollárt. De ez elég ritka. -Ebből mennyit kell leadni? - Az egészet. Amikor hazajö­vünk, akkor adom neki oda azt, amit keresett. -És ba a lány átvágja? - Ez benne van a pakliban. Igaz, a lányok ilyet csak akkor csinálnak, ha a stricijük minden pénzt eltesz, nem vesz nekik semmit, vagy veri őket. Esetleg olyan is van, hogy beleszeret egy kuncsaftba és ha az rafináltabb, akkor azt mondja, hogy szólj a strigódnak, hogy csak keveset ke­restél, a többit leadod nekem, én meg összegyűjtöm. Ha ilyenre rá­jövünk, akkor sok mindentől megvonjuk a lányt. Amúgy kap­nak cuccokat, de csak azért, mert az a stricinek is előnyére válik, ha a lány jól néz ki. Viszont az utób­bi időben nagyon ráálltak a stri­cik arra. hogy összeköltöznek a nővel. így sokkal nehezebb a csajt megfüznie másnak. - Gondolom, ilyenkor csak egy nő dolgozik a férjinek? - Igen, de néha egy nő többet ér, mint három. Nekem is volt egy ilyen csajom, igaz én nem él­tem vele. Nagyon értelmes, talp­raesett lány volt, gimnáziumot végzett, érettségizett. Neki odaad­tam a kocsit, útlevelet, mindent. Ö reggel beült a verdába, mond­tam neki, hogy mikor jöjjön haza, és addig csináljon egy kis lóvét. Én itthon vártam, nem mentem utána, annyira megbíztam a kis nőben. Ma már többen csinálják így. De ehhez megbízhatónak kell lenni. Amúgy nagyon vesz­élyes szakma ez, ha egyáltalán annak lehet nevezni. Én inkább tevékenységnek hívom. Régeb­ben például itt a környéken már annyira telítve voltak a placcok, hogy a jó nők nem kerestek csak napi tízezer forintot. Én akkor fogtam magam, és elindultam a három nőmmel egy másik me­gyébe. Ott kiharcoltam magam­nak a helyet. Nem placcot foglal­tunk, mert ahhoz négy-öt kocsi­val kell kimenni, mivel ebből ál­talában balhék vannak. - Verekedések? - Persze. De még az a legke­vesebb. Itt már komolyabb dol­gokról van szó. De aki meghátrál, annak vége. - Miért olyan kapósak a lá­nyok? A férfiak nem kapják • Egy szentesi,futtató" vallomása Aki nem tud megbízni a nőkben Mókuskerék, avagy az alvilágnak nincs romantikája • Negyvenezer - naponta meg partnerüktől, felesé­güktől azt, amire szüksé­gük lenne? - Igen, valószínű. Mert van egy feleségük, akivel mondjuk a családi dolgokban kijönnek, de szexuálisan nem. Akinél minden rendben van, annak szerintem nincsen szüksége arra, hogy el­menjen egy ilyen nőhöz. Ráadá­sul egy olyan nőhöz, akibe, hogy űgy mondjam többen belejárnak. Ilyen nőkhöz gusztus kell. Lelopják a placcról - Korábban említette, bogy előfordul, bogy ellopják a nőt Ez mit jelent? - Egyszerűen bevágják a kocsi­ba és elviszik. Általában egy má­sik strigónak. Ha a lány okos, gyorsan fel tudja venni a kapcso­latot a saját stricijével. A gond az, hogy gyakran nem annál van a nő, aki lelopta a placcról, hanem eladták egy másik strigónak. Ilyenkor vissza kell vásárolnom, vagy kajakra elhoznom a nőt. - Mennyit kell ilyenkor fizet­ni? - Egy nagyon jó nőért sok pénzt kell adni. (A férfi meg­mondta az összeget, de kérte, hogy ne írjam le. A szerk.) - Ki számít jó nőnek? - A legfontosabb, hogy legyen hajtós. Nem feltétlenül muszáj, hogy jól nézzen ki. Legyen ked­ves, aranyos, értsen ahhoz, amit csinál, legyen rámenős és fóleg tiszta. - Óvszerrel dolgoznak a lá­nyok? - Nekem ez kikötésem. De vannak bizonyos külföldi kun­csaftok, akik erre nem hajlandó­ak. De ez még a legkevesebb. Mert néha vannak nagyon furcsa igények. Ezeket hadd ne sorol­jam, mert szinte még én is szé­gyellem. Az is megdöbbentő, hogy gyakran űriemberek, jóké­pű, tehetős, fiatal férfiak is kijár­nak hozzájuk. -Milyen a tarifa? - Változó. Ha extrákat kérnek, akkor háromszorosa is lehet a normálisnak. Van a komplett szex, abban benne van minden, van a sima szex, vagy csak a sza­xi. Szóval attól függ, hogy ki mit kér. - Hogyan szerzi a lányo­kat? Ma már úton útfélen lányokat látni. Budapes­ten a VIII. kerü­let polgármeste­re már nem kitil­tani akarja a hölgyeket, ha­nem egyéni vál­lalkozói foglal­koztatásukat fontolgatja, mert így jövedelmük adóztatható le­bet. Hiába, vál­tozik a világ. Még Szentesen is... - Ó, nagyon egyszerű. Régeb­ben úgy csináltam, hogy elmen­tem diszkóba, felszedtem őket és teledumáltam a fejüket. Azzal ká­bítottam el őket, hogy nagyon sok pénzt lehet keresni. - Ezek a lányok többnyire buta nők? - Voltak jó családból származó lányok, iskolázottak, de vannak nagyon buták is. Az az igazság, hogy az ilyeneket is veszik a stri­cik. Óket nem is úgy kezeljük, ők arra vannak, hogy dolgozzanak. - Úgy hallottam, bogy egy lányokat futtató férfinek, azon túl, bogy vigyáz rájuk, öltözteti őket, szexuálisan is örömet kell nekik nyújta­nia. Valóban így van? - Igen. Igaz, egy stricitől nem azt várják a nők, hogy éjjel-nap­pal rajtuk legyen, mert egy ilyen lány nagyon sok mindenen megy keresztül. Nem tudom, hogy mi zajlik le bennük, de nagyon sok csajommal elbeszélgettem már. Gyakran undorodnak a manustól. Egy olyan nap után pedig, ami tele van undorral, talán az számít neki örömnek, ha a stricijével el­beszélgethet. Az a fontos, hogy lelkileg tudjak hatni a nőre, hogy el tudjam vele feledtetni azt, ami egész nap felhalmozódik benne. Ha egy nőm nem keres úgy ahogy kellene, akkor nem bán­tom, hanem elviszem dizsibe. Sok értelmes csaj van, aki ezt fel tudja fogni, hogy hoppá, most a stricim keresi a kedvem. Másnap így esetleg jobban keres majd. Az ilyen dolgokra nagyon kell ügyel­ni, mert egy nő lelkivilágába na­gyon gyorsan bele lehet gázolni olyan dologgal, amire az ember nem is gondol. Nekem van fele­ségem, két-három élettárs. Ennek mindig meg kell lennie. És ezen­felül vannak a lányok, akikkel dolgoztatok. Ez biztos nem dicső­ség. Mindennek ellenére engem Szentesen nagyon sokan szeret­nek és tisztelnek, talán azért, mert nem szoktam senkivel ki­cseszni. Persze, ha valaki nem tiszta játékot játszik, akkor a bal­hét megcsinálom, vagy megcsi­náltatom. Emberbőrben (A folytatás kis magyarázatot igényel. Az újságíró gyakran nem csak azt írja le, amit hall, hanem azt is, amit lát. Beszélhetnek na­gyon szép dolgökról, ha az ún. nonverbális jelek, gesztusok telje­sen másról árulkodnak. Egy kol­légám véleménye szerint a befe­jező rész „szappanopera" az érző szívről és hasonlókról. De beszél­getőpartnerem gesztusai őszinték voltak, legalábbis annak tűntek.) - Néha elmegyek diszkóba, olyankor szeretek egy kicsit iszo­gatni, magamba zárkózni. Sokat szoktam arra gondolni, hogy sok­szor milyen jó volt egyszerűbb embernek lenni. Olyannak, aki reggel elmegy dolgozni, délután leteszi a munkáját, hazamegy, ott­hon várja a családja, meg a fele­sége, akit szeret. Este kicsit tévéz­getni, videózgatni. Sokszor irigy­lem a testvéreimet. Mindegyiknek van családja, rendes kis otthona. Igaz nem egy nagy valami, kis szegényes otthon, de a lényeg, hogy a gyerekek iskolába járnak, tisztán, szép ruhákban... - Volt már szerelmes? - Igen. Egyszer életemben. '89­ben. Akkor nagyon. Egy gimna­zista lányba. Úgy ismerkedtünk meg, hogy akkor még egy cégnél dolgoztam, és amikor jöttek a ta­nuló lányok én voltam beosztva, hogy felügyeljem a munkájukat. Ez a lány nagyon büszke volt, Így először csak fogadásból szedtem fel. De aztán egymásba szeret­tünk. Később volt egy balhém, és mondtam neki, hogy ne várjon meg, hiszen fiatal. Most vagyok megint abban a helyzetben, hogy a mostani barátnőm... Szóval fé­lek tőle. Félek attól, hogy megint szerelmes leszek és az ujjai köré csavar. Próbálom magam távol tartani tőle. De nem nagyon megy ez. -Boldog? - Azt hiszem soha nem is vol­tam. Talán az a nyolc-kilenc hó­nap volt az első szerelemnél, amikor azt mondhatom,'hogy éreztem, hogy élek. Akkor szeret­tem Szentest is, pedig nem szíve­sen élek itt. De itt van minden is­merősöm, családom... Nem aka­rok szerelmes lenni. Nem tudok megbízni a nőkben. A fejemben benne van, hogy velük a kellő tá­volságot mindig meg kell tartani, mert esetleg egy csalódás..., én nem is tudom hova vezet. -Féltékeny? - Ha valakit szeretek, nagyon. De egy stricinek mindig az van a szeme előtt, hogy nőben .megbíz­ni nem szabad. Ez aranyszabály. - Említette, bogy van egy fia. Mi történne, ba felnőtt korában azt mondaná, bogy ő is ezzel szeretne foglal­kozni? - Szóba se jöhet. Strici, meg hasonló? Nem szabad. Nem is tu­dom... Szerintem ha felnő, nem fogja elítélni azt, amit most csiná­lok. Mert azért csinálom, hogy neki majd jobb legyen. H. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents