Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-24 / 249. szám

TL Több a fiatalkorú búnelkövetö (7. oldal f • W ÉL Sze9O lap! Kártyahírünk f ™ctARORSZÁG a 14. oldalon található! f KSSSJ* NYEREK, MERT ELŐFIZETŐ VAGYOK! ALAPÍTVA: 1910-BEN m • • A pólósok mérlege: két meccs, három pont Pick-variis a Sportcsanokban T KEDD, 1995. OKT. 24., 85/249. ARA: 24 FT • 4z '56-os forradalomra emlékeztünk „Még élnek, akik meqbocsáthqtnqk" Bartók (a labdával) most is hozta magát. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az elmúlt hét végét az ünnep mellett a sportrajongók számá­ra két csapatunk, a Pick Szeged kézilab­da-, valamint a Sze­gedi VE vizilabda­együttese tette igazán emlékezetessé. A kézi­sek remekül játszot­tak a szolnokiak el­len, a pólósok pedig majdnem bombameg­lepetést okoztak a KEK-gyöztes Vasassal szemben. Fodorék már 4-0-ra is vezet­tek, és innen sikerült a fővárosiaknak az egyenlítés... Labdarú­gó-rangadót játszot­tak Dorozsmán, ahol a nagyszerűen mene­telő hazai csapat a botladozó SZEAC-ot fogadta és verte meg simán 3-0-ra. Ezzel megerősítette vezető helyét, a szegediek viszont („zsinórban" ötödik meccsüket el­vesztve) vészesen kö­zelednek a veszélyes zóna felé... (Minderről részlete­sen beszámolunk A Dél Sportja című mel­lékletünkben.) Az egyetemisták Fohász a 301 -es parcellában. (MTI Telefotó) Ünnepség a szegedi városházán. (Fotó: Nagy László) Országszerte az ötvenhatos forradalomra és szabadságharcra emlékeztek tegnap. A szegedi ünnepségsorozat reggel koszorúzással kezdődött a Csillag Börtönnél, ünnepi közgyűléssel folyta­tódott a városházán, majd este koszorúzásokkal, megemlékezésekkel fejeződött be az Aradi vérta­núk terén, illetve a Takaréktár utcai emléktáblá­nál. A városházán tartott ünnepség szónoka Szalay István polgármester volt. A század ki­emelkedő történelmi eseményeként értékelte az '56-os forradalmat, amelynek meghatározó sze­repe volt a jövő formálásában, lényegében elő­készítője volt a rendszerváltásnak. Vállalni kell azokat, akik áldozatot hoztak, ugyanakkor nem szabad elfelejteni: a kölcsönös megbocsátással gyorsíthatjuk azt a folyamatot, amit a történe­lem egyébként is elrendez, (Részletes tudósításaink a 3. és 4. oldalon.) A Megmaradás Fala nem válhat siratófallá A hűvös szél sem riasztott el sokakat attól, hogy részt vegyenek Ópusztaszeren, a Megmaradás Falánál rende­zett ünnepi megemlékezé­sen. A helyszín, amely jelké­pe kfván lenni a múlt és jövő összefonódásának, valamint a Dálnoki Zsóka előadásá­ban meghallgatott Tamási Lajos vers: Piros a vér a pes­ti utcán is szembesítette a je­lenlévőket '56 őszének tragi­kus eseményeivel. Dr. Rap­csák András országgyűlési képviselő, Hódmezővásár­hely polgármestere beszédé­ben azt hangsúlyozta: a haza függetlensége iránti vágyat a történelem viharai sem irtot­ták ki a magyarságból, ame­lyet igazol az, hogy a Parla­ment törvénybén is rögzítet­te 1956. jelentőségét. Mol­nár József, Csongrád polgár­mestere arra emlékezett, hogy 50 esztendős volt, ami­kor kikiáltották a köztársa­ságot Magyarországon. Ter­mészetesen felejthetetlen számára a 17. születésnapja is, amely éppen '56. október 23-ára esett. Az elmúlt évti­zedek, illetve napjaink küz­delmei viszont arra kell, hogy figyelmeztessenek mindenkit: jövőnket úgy kell irányítani, hogy a Megmara­dás Fala soha ne válhasson siratófallá. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közlése szerint a hétvégén Svájcba utazott közös ige­hirdetési és előadókörútra Tempfli József nagyváradi római katolikus és Tőkés László református püspök. A svájci magyar egyesüle­tek szövetsége volt a meg­hívó. St Gallen, Bern, Lau­Tempfli és lökés püspökök az ENSZ-paloMban sanne, Zürich, Luzern, Ba­sel és Genf az útvonal, mindenütt közös, ökume­nikus istentiszteletet tarta­nak és megemlékeznek az 1956. évi magyar forrada­lomról. Október 26-án a két egyházi vezető sajtóér­tekezletet tart a genfi ENSZ-palotában. A Hallgatói Önkormány­zatok Országos Szövetségé­nek (HÖKOSZ) rendkívüli közgyűlése nem fogadta el az elnökség beszámolóját a tandíjügyben a kormánnyal folytatott tárgyalásokról, il­letve a megszületett megáll­apodásról. A testület tagjai közül 47-en szavaztak a be­számoló elfogadása ellen, 34-en voksoltak igennel és 8-an tartózkodtak. Jaczko­vics László alelnök arra em­lékeztette a résztvevőket, hogy ezzel a döntésükkel lé­nyegében nemet mondtak a tandíjügyben a kormánnyal kötött megállapodásra, és az utána született dokumentu­mokra, így a kormányrende­let módosítására is. A szava­zást követően Szabó László elnök és vezető társai, egy kivétellel, lemondtak tisztsé­gükről. A következő szava­zási menetben a közgyűlés viszont elfogadta a kor­mánnyal kötött megállapo­dást. A fórum az egy fó kivéte­lével lemondott elnökség he­lyére négy főből álló ügyve­zető testületet választott. En­nek tagjai: Szaniszló László a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola, Tóth Árpád a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem, Bedő Imre a Buda­pesti Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem Molnár Sza­bolcs a Budapesti Műszaki Egyetem diákvezetői. A HÖKOSZ november 11-én tartja következő rendkívüli ülését. • Öt évvel a dóm felszentelése után épült Hatvanéves a petöfitelepi templom Huszt várát az Interpol találta meg Az Evenimentul Zilei című bukaresti lap szerdán hosszabb cikkben foglalkozik azzal, hogy Magyar­ország „két éve eluta­sítja egy Márama­rosszigetról ellopott nagy értékű kép visszaszolgáltatását Romániának". Az írás szerint Hol­lósy Simonnak, a csaknem egy évszáza­da létrehozott nagy­bányai festőiskola alapítójának „Huszt vára" című, 2x1,5 mé­teres vásznáról van szó. A festményt az Interpol találta meg, amikor éppen felkí­nálták eladásra a Ma­gyar Nemzeti Galériá­nak. Ezt követően má­ramarosszigeti kül­döttség utazott Buda­pestre, hogy azonosít­sa és visszavigye Ro­mániába a képet. Ma­gyar részről megígér­ték a kép visszaszol­gáltatását - ám az utolsó pillanatban a magyar államügyész intézkedésére hivat­kozva két nap türel­met kértek a román féltől. Miután a képet ekkor sem adták át, a magyar fél azt ígérte, hogy három nap múl­va maga szállítja a több százezer dollár értékű festményt Má­ramarosszigetre - de erre két éve hiába várnak Romániában. A petőfitelepi Jézus Szí­ve-templom felszentelésének 60. évfordulóján, vasárnap Gyulay Endre megyés püs­pök tartott ünnepi misét a templomban. A püspök kö­szönetet mondott mindazok­nak, akik az élők sorában vannak és segítettek felépíte­ni s fenntartani a templomot, valamint megemlékezett az elhunytakról, kiemelve a templom első plébánosának, Karácsonyi Guidónak a ne­vét. A petőfitelepi Jézus Szí­ve-templom 1934 júliusától 1935 szeptemberéig épült; 1935. október elsején szen­telte fel Glattfelder Gyula szeged-csanádi püspök. Első plébánosa Karácsonyi Guido volt, az a szegedi pap, aki megszervezte és tíz évig ve­zette a petőfitelepi egyház­községet. A plébániaalapttót 1945-ben politikai okokból kényszerítették szolgálata el­hagyására, börtönbe zárták és teljes vagyonelkobzásra ítélték; szabadulása után rö­viddel a püspök Ópuszta­szerre küldte, ám ott is letar­tóztatták s csak 1952-ben szabadult. A templom utolsó évtize­Az ünnepi misét Gyulay Endre megyés püspök celebrálta. (Fotó: Nagy László) deiben Csonka Ferenc plé bános neve maradt meg leg­erősebben a helybéli katoli­kusok szívében. A ma már nyugalmazott pap 22 évig vezette a petőfitelepi plébá­niát és idén március 19-én celebrálta gyémántmiséjét a Jézus Szíve-templomban. Őt 1988-tól Becsey András plé­bános követte a Csap utcá­ban, akinek betegsége miatt kellett nyugalomba vonul­nia. Gyulay Endre megyés püspök a petőfitelepi plébá­nia élére idén szeptembertől az algyői plébániát tavaly óta vezető fiatal papot, Ne­mecz Jánost nevezte ki. Vasárnap a fogadalmi templomban is felszentelési évfordulóról emlékeztek meg; pontosan ma 65 éve, hogy felszentelték a szegedi dómot. A szegedi székes­egyház felépítésére 1883­ban a nagy árvíz után tett fo­gadalmat a város helyható­sága. (Cikkünk az 5. oldalon.) Tízfrankos, kis hamis Franciaországban a forga­lomban lévő 10 frankos pénzérmék egy százaléka hamisítvány - ezt a megdöb­bentő adatot közölte a Libé­ration című napilap a francia pénzverde összegzésére hi­vatkozva. A jelenleg haszná­latos, kétfajta fém összepré­selésével készült 10 frankos érmét 1988-ban hozták for­galomba, s akkoriban - ép­pen a különleges eljárás mi­att - a szakértők hamisítha­tatlannak tartották. Ám té­vedtek, mert két évre rá már­is megjelentek a piacon az első hamis érmék, s ma már annyira rossz lett a helyzet, hogy a forgalomban lévő, 800 millió darab 10 frankos­ból nyolcmillió nem a pénz­verdében készült. A bűnözők a francia ér­mék közül egyelőre szinte kizárólag csak a 10 frankost hamisítják: részben azért, mert jóval nagyobb rajta a profit, mint az alacsonyabb címletű pénzeken (egy 10 frankos elkészítése 1,009 frankba kerül, míg egy egy­frankosé 0,9 frankba), rész­ben pedig azért, mert az 1993-ban forgalomba hozott 20 frankost egyelőre nem tudják utánozni.

Next

/
Thumbnails
Contents