Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-20 / 247. szám

PÉNTEK, 1995. OKT. 20. * Gyermeksors Kárpátalján Egy kárpátaljai faluban sétálgattam néhány helybeli gyerekkel. Egyszer csak azt veszem észre, hogy egyik kezemet egy ismeretlen kisfiú fogja. Mikor csapódhatott hozzánk? Egy pillanatra meghökkentem a nyolcéves Csabán. Mezítlábra húzott ócska tornacipője legalább öt számmal nagyobb volt, mint a lába. Foszladozó nadrágja félig kifeslett a gumiból. Trikója is rongyos volt és koszos, mint az egész gyerek. Aztán sok mindent megtudtam Csabáról. Láttam az anyját, aki ötvenévesnek látszott, pedig csak 35 volt. Nem a munka, az ital viselte így meg. A gyerek apjával versenyt isznak. Az előző házasságából született két gyerek ezért is maradt a volt férjénél. Betérünk egy ismerőshöz, borral kínál. Csaba odasúgja: - Ne igya meg, Laci bácsi! Olyan ronda, mikor anyuék isznak. Később a faluban a felcser hív meg egy pohárkára. Csaba elhúz, ne menjünk be hozzá, s olyan boldog, hogy kétszer is sikerült lebeszélnie az italozásról. Mesélik, hogy Csaba a szomszédban volt egyszer az anyjával. Kölcsönt kért a mama. Csaba odasúgta a szomszédnak: - Ne tessék adni, mert italra költi. Ismerős asszony meséli, hogy kétéves lehetett a gyerek, amikor egy hideg novemberi napon mezítláb kint állt a kapuban, s kis kezét nyújtva könyörgött: - Néni, adjál kenyeret! Az asszony sírvafakadt, felkapta a gyereket, hazavitte, megfürdette, megetette, meleg holmit adott rá a saját hasonló korú gyerekétől. Kicsi korában a szülők rendszeresen bezárták a gyereket - pedig van a községben óvoda s egy lábasban, dobozban letették a földre az ennivalót, mint a kutyának. Onnan ette meg! Mintha a farkasok nevelték volna az erdőben. Később is, ha megkínálták valamivel, mindig azt mondta, hogy tegyék csak le a földre, majd onnan megeszi. Karácsony előtt a gyerekek kívánságlistát írtak az iskolában, hogy mit várnak a Jézuskától. A kisiskolások képzelete ugyancsak elszaladt. Csaba azt Irta, hogy egy nyalókát kér karácsonyra a Jézuskától. Közben a fiú eltúnik. Frissen mosott arccal kerül elő, s egy olyan hosszú nadrágban, ami majd három év múlva lesz jó neki. Elkísér vendéglátóimhoz, s elmondja vágyát, szeretne egy jó tollat. Boldog, amikor megajándékozom. Nagy örömmel fogadja a cukorkát, rágógumit. Egy kicsit már a gyomra is megkordult, mert üres kenyeret reggelizett egy pohár vízzel, s az ebédre nem sok reménye van, a szülők már részegek. Csaba azt mondja, hogy ma már egész nap velem lesz, és szeretne eljönni velem Magyarországra, mikor megy a csoport. Közben átöleli a nyakamat és nagy puszikat ad. Vigyázzak, mondja vendéglátóm, mert a gyerek tetves. Valóban, szöszke haja tele van hátul serkével. Hogy vihetném el így őt családba?! Mondom a házigazdámnak, hogy küldök tetúirtószert, tegye meg, hogy kikezeli Csabát. Reménytelen, mondja, az anyja is tetves, mindig visszakapja. Sajnos, éppen a legrászorultabb gyerekeket nem tudom elhozni a kétheti magyarországi üdülésre, mert tetvesek, ótvarosak, rühesek, tele kiütéssel, elhanyagolt sebekkel. Hátha egyszer módunk lesz rá, hogy egy kis kikezelő állomást nyissunk Beregszászon, hogy néhány napig ott legyenek ezek a gyerekek, mielőtt elindulnak a csoporttal Magyarországra. A kárpátaljai gyermekakció folyamatos, egész nyáron érkeztek kéthetente a csoportok, szeptember 12-én pedig már a 70. gyerekbusz érkezését ünnepeltük. Aki anyagilag támogatni tud bennünket, az a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldje el adományát: Magyar Hitelbank Rt. 315-14279-7069. Atányi László tanár KAPCSOLATOK 11 Ma már természetes az - s egyúttal jogos igény is -, ami néhány évtizede még csak álom volt. Szinte megcsodálják, ha valaki nem rendelkezik mosógéppel, frizsiderrel, televízióval vagy videóval. Korunk áldásai közé tartozik a sokak által várva várt telefon is. (A türelmetlen sóvárgók számára sovány vígasz az, hogy az autótelefon azonnal kapható, mert ez méregdrága, a többség számára még elérhetetlen kiváltság.) A szegedi telefonigénylők jó része csak vár, vár türelmesen, türelmük azonban legfeljebb csak rózsát Halló! Hallják? terem. Rózsával viszont, a technika mai állása mellett, még nem lehet telefonálni. Könnyebben túrnék a hosszú várakozást, ha a megye valamelyik gyéren lakott távoli zugában élnének, de Szeged nagyváros, színházzal, egyetemmel. Ó-Rókus városrésszel - csak a Magasságos Távközlés tudja miért - különösen ridegen bánik a sors. Más körzetek igénylői már vígan hallóznak, pedig jóval később adták be igényeiket, mi pedig csak sóhajtozunk mint Shakespeare Júliája: Óh, Ó-Rókus! Mért vagy te Ó-Rókus? E sorok írója (8810. kategóriá: ban a 21. sorszámú igénylő) először 1992. szeptember 16-án kapott kecsegtető szép ígéretet a Matávtól, s ma táv-olabb vagyunk már ettől három évvel. Ennek ellenére sehol semmi. Érdeklődéseimre mindig csak az volt a válasz: „Talán a következő félévben." Félévek jöttek, félévek mentek, időközben a Matávból Déltáv lett, csak a szegény ó-rókusiak telefonügye maradt. Távbeszélő htján most a sajtón keresztül kérdezzük, vajon a preferált városrészek vagy a tanyavilág mellett ez a városrész miért mostoha gyermek? Ugyanakkor tisztelettel kérjük, segítsenek bennünket, hogy sok szerencsés szegedihöz hasonlóan a mi életünk minősége is jobbá válhasson Bell találmánya által, amelyet közel százhúsz évvel ezelőtt, 1876-ben szabadalmaztatott. Halló! Hallják? Kövér Károly olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 egyenértékű embernek! Több évtizede már annak, hogy a világ figyelme egy pillanatra a vak és látássérült emberek felé fordul a nemzetközi fehér bot napján, október 15-én. A fehét bot nemcsak a vakok közlekedését segíti, hanem társadalmi helyzetük, beilleszkedésük jelképévé vált. Ezen a napon emlékezünk arra, hogy hazánkban 170 éves a vakok szervezett oktatása. 1825-ben néhány lelkes pedagógus az akkori Felsőházban bizonyította, hogy a vakok is képezhetők és alkalmasak arra, hogy a látókkal sok területen egyenértékű munkát végezhetnek. Az ügyet felkarolta József Nádor is és az ő hathatós támogatásával indulhatott meg a vak gyerekek oktatása. Az általa alapított és 1945-ig az ő nevét viselő iskola, melyet 1902-ben építettek, ma is a vak gyerekek általános iskolai képzését szolgálja. Szólnunk kell egyre nyomasztóbb gondjainkról is. Arról pédául: ma már tömegével szorulnak ki a munkából tagtársaink. Néhány évvel ezelótt, például Hódmezővásárhelyen még tíz telefonközpont-kezelő dolgozott, ma már csak egy, de ő is október 31-ig, akkor jár le felmondási ideje. Szegeden sem különb a helyzet, itt is sorra veszítik el munkahelyeiket a telefonkezelők. Ez évben mondtak fel három tagunknak, annak ellenére, hogy a vak telefonkezelók alkalmazását ma is érvényes jogszabály hja elő. Főiskolát végzett fiataljaink nem tudnak elhelyezkedni. Tagjaink többen kérdezik: miért kell fiatal és középkorú vakoknak tétlenül, karbatett kézzel várni otthon sorsuk esetleges jobbrafordulására? Ha „illetékeseknek" tesszük fel a kérdést, karjaikat széttárva emlékeztetnek bennünket az általunk is jól ismert hazai munkanélküliségre. Nem teszik hozzá azonban, hogy mennyivel több esélye van, még ilyen nehéz helyzetben is továbbképzésre, átképzésre, elhelyezkedésre egy látó embernek, mint egy vaknak. Tapasztaljuk azt is, hogy az önkormányzat szociális és más ügyek elbírálásánál mint jövedelmet veszik figyelembe a vakok személyi járadékát, ezzel eleve kizárva őket a juttatásokból. A jogszabály pedig egyértelműen kimondja, hogy csupán három - a rendeletben felsorolt - esetekben lehet a járadékot jövedelemnek tekinteni, semmilyen más esetben nem! Ügyünk iránti közömbösségnek kell értékelni azt is, hogy szervezetünk anyagi támogatottsága egyre csökken. Azt kérjük a társadalom tagjaitól, hogy végre tekintsenek bennünket, látássérülteket, minden tekintetben egyenértékű embernek. Azok pedig, kik tehetnek ügyünk érdekében hassanak oda, hogy számunkra is biztosítottak legyenek az Alkotmányban lefektetett állampolgári jogok és esélyegyenlőség az élet minden területén. Minden segítséget köszönettel fogadunk a Szeged, Bocskai utca 11. szám alatti hivatalos helyiségünkben. Dr. Jáksó László, a MVGYOSZ Csongrád megyei szervezetének elnöke Paravita zony nem szívesen venném fel a kapcsolatot egyik vitázó féllel sem. Hogy vannak homlokegyenest különböző gondolkodású emberek, nem baj. De hogy ne tudjanak indulat és vádaskodás nélkül, emberi hangon vitatkozni, ez nagy baj. Én nem igazán hiszek az ufókban, de mivel nem vagyok tévedhetetlen, számomra nem lenne kfnos, ha pont az ellenkezője lenne igaz annak, amiben eddig hittem (vö. rendszerváltozás). Nem tartom őrültnek, aki hisz benne, bár vannak hamis próféták is szép számmal (vö. politikusok). No, persze van benne üzlet is. nincs ebben semmi rossz. Üzlet az egész ország-világ, ráadásul eladó(sodott) is. Ezek után egy kompromisszumos javaslattal élnék. A Tényeket és más lényeket tisztelők társaságát kellene megalapítani a tolerancia, a másság elfogadása jegyében. Ha az ufókban (per pillanat) nem is, de abban hiszek, hogy egyszer majd olyan emberek lesznek a Földön, akik anyagi gondoktól mentesen, boldogan, egészséges környezetben és egymással békességben tudnak élni. A tényeket ismerve, sajnos, ez legalább annyira fantasztikus. Méhes János Hangulatos délután A Városi Televízió 4 D című műsorát nem szoktam nézni, ezért nem is mondhatok véleményt róla. De ami az „Olvasószolgálaf'-ban e műsor és az ufó-konferencia kapcsán megjelent, az elszomorító. Ha én ufó lennék biAz idősek napja alkalmával jól sikerült zenés műsorral szórakoztatták az öregek napközi otthonának (hivatalos nevén: a Szóregi Szállásbiztosító Klubjának) szőregi lakóit. Az esetnek méltó keretet adtak a kívül-belül frissen festett falak és a kellemes, verőfényes idő. Az asztalokon friss virág, az udvaron bográcsban illatozott a finom marhapörkölt. A szőregiek meghívták az újszegedi idősek klubjának tagjait is. Tóth Csaba önkormányzati képviselő rózsacsokorral köszöntötte a jelenlévőket. Ő nyitotta meg Fekete Gizinek és Rácz Tibornak, a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek műsorát. Különösen tetszett a Dómján Edittől megörökölt, emlékezetesen szép dal: „Köszönet mindenért..." Ürmös Ica és Koltai Zoltán magyamótákkal szórakoztatta a hálás közönséget. Tapssal köszönték meg a jelenlévő nótaszerzőnek, dr Kikli Tivadarnak lendületes dalait. Magyar Dénes sikerült paródiával nevettette meg hallgatóságát. A muzsikát vers váltogatta, s a műsor végén elhangzott Pál apostol költeményként ható tanítása a korintusiakhoz írt leveléből a szeretetről... A jó hangulatú délutánt az otthon lakóival együtt töltötte Bajkán Tivadarné, az 5. számú gondozási központ vezetője és Novkov Veszelinka, a városi népjóléti iroda helyettes vezetője. Az otthon dolgozói, Pigniczki Zoltánnéval az élen, gondoskodtak a jó falatokról, italokról, süteményekről. A délután estbe hajlott, amikor a vendégek haza, az otthon lakói pedig - fülükben a szép órák dallamaival - hálószobáikba tértek. (Név és cfm a szerkesztőségben) • Mma üti a guttyát la írás és olvasás készségének zavarai Lázár János elégtételt keres Tanárok, szülők gyakorta tapasztalják az frászavart, a dysgráfiát. Ez sokféle módon mutatkozik meg, jellegzetes típusai alapján felismerhető. Ezek egyike az áthelyezés, ami úgy jelenik meg, hogy a tanuló például a fel, illetve a le fogalmát következetesen fölcseréli. Megmutatkozhat a dysgráfia a betúkihagyásokban, ilyen például, amikor van helyett „vn" szerepel, mama helyett „mma". A hozzáfűzések is tipikus frászavart jeleznek, ilyenkor a tanuló értelmetlen betúkapcsolatokat társít a leírt szóhoz, például a dér szóból „ddeer" kerül a papírra. Ehhez hasonló a szótorzításos dysgráfia; megesik, hogy a kutya szó „guttya"-ként jelenik meg. Az írás zavarát legtöbbször a betúátfordulások jelzik, ez leginkább a g/k, a d/b, valamint a p/b felcserélésében észlelhető. Amikor a leírt szó utolsó betűjét rendre elhagyja a tanuló, gondolhatunk az írás zavarára, és akkor is, ha szétesésekkel találkozunk az írásban, amikor mondjuk a Pár hete kezdődött az új tanév. Máris sok, fiatalabb és idősebb iskolás tanuló számára okoznak keserű kudarcokat nap nap után az írás- és olvasáskészség hiányosságai. Szerény becslések szerint országosan legalább 300 ezer gyermeknél, serdülő korúnál mutatkozik, szakkifejezéssel élve, a legesztémia jelensége, ami többé-kevésbé elszigetelt zavart jelent az írás, illetve olvasás elsajátításában. meghegyez szót önkényesen a „hettye" betűsor helyettesíti. Az írás zavarával kapcsolatos az olvasás zavara, a dyslexia. Nem szorul magyarázatra, hogy a „találgató" olvasás mennyire megnehezíti a tananyagban való eligazodást. Ennek folytán a tanuló nemcsak a tanulmányi munkában marad el, hanem gyakran az iskolai közösségbe sem tud kellőképpen beilleszkedni. A dyslexiás, dysgráfiás gyermekek gyakran válnak nevetség tárgyává, társaik kigúnyolják őket, ennek következtében vagy visszahúzódóvá válnak, elveszítik kapcsolataikat a többi gyermekkel, vagy szembefordulnak velük, agresszívekké, verekedőkké, összeférhetetlenné lesznek, és az is előfordul, hogy bohóckodással oldják föl feszültségeket. Mindez a gyermek későbbi életére, sorsára is kihat, s komoly magatartásbeli problémává válhat. A legesztémia hátterében rejlő okokat a tudományos kutatások még nem tárták fel. Bizonyos fejlődési rendellenességeket feltételeznek, ezek egyes fejlődési szakaszokban felléphetnek és átmenetileg különféle nehézségeket okozhatnak. Ezért fontos idejekorán felfigyelni a kedvezőtlen tünetekre, és mielőbb előmozdítani azok kiküszöbölését. A gyakorlatban nem egyszerű fölismerni azt, hogy az egyes tünetek mikor súlyosbodnak vagy éppen mikor állandósulnak. A segítség csakis a tanítók, tanárok, gyógypedagógusok, pszichológusok, orvosok és nem utolsósorban a szülők tudatos együttműködésével érhető el. Cousteau a fiái perli Pert indft saját fia ellen Jacques-Yves Cousteau, a híres francia óceanológus és környezetvédő. Mint a Le Figaro című párizsi napilap (rta keddi számában, Cousteau kapitány azt kifogásolja, hogy idősebbik fia, Jean-Michel a Fidzsi-szigeteken egy „ökológiai turistaközpontot" hozott létre, s azt egyszerűen a Cousteau névvel hirdeti, olyan látszatot keltve, mintha a létesítmény mögött a híres apa állna. Az első tárgyalást kedden tartották volna, de végül elnapolták. A francia lap szerint a vita mögött valójában egy családi viszály áll: Cousteau kapitány mindig is a másik (1979-ben repülőszerencsétlenségben elhunyt) fiát, Philippe-et tekintette igazi örökösének. Ráadásul 1991-ben (81 éves korá-' ban!) Amerikában újra családot alapított, egy nála 36 évvel fiatalabb nőt véve el, s immár ebből a házasságából is van két gyermeke. Az 57 éves Jean-Michelről korábban azt hangoztatta, hogy „aranyos, de semmire sem képes". Á jelek szerint most nem tudja elviselni, hogy fia (még ha apja nevét felhasználva is) mégiscsak viszi valamire... (MTI) Nyugdíjas úr keres. Panasza van, mondja. Elő is adja. Az eset nem újkeletú, második világháborús. Lázár János, nyugalmazott cipógyári munkás. Több mint 50 éve előfizetője lapunknak, az újságból értesül a legfrissebb városi és országos eseményekről is. Gondja pedig az, hogy az 1944-ben ágyútámadás áldozataiként elhunyt közeli hozzátartozói, megnyőződése szerint, a mai napig nem kapták meg az áldozatoknak kijáró tiszteletet. • Lázár úr szegedi. Hozzátartozói viszont a Budapesten estek áldozatul a második világháborúban. Hogyan történt ez? — Budapesten lakott a család, oda menekültek. Akkor már közelítettek az oroszok, de az én szeretteim nem az idegen golyótól, hanem az itthonitól haltak meg. Tudniilik a ferihegyi reptéren magyar és német egységek voltak, amelyek - máig kiderítetlen okból kifolyólag - tüzelni kedtek Pestszentimre felé. Annál inkább furcsa ez, mert ott, ahol az én hozzátartozóim voltak, ott is magyarok és németek laktak. • Kiket veszített el '44 őszén? - Édesanyám, Lázár Jánosné Bodó Etelka, valamint két húgom: a 11 éves Etelka és a 17 éves Emma halt meg az 1944. november 4-i hajnali bombatámadásban. Ugyanekkor halt meg a nagybátyám, Bodó Lajos, Júlia nevű lánya és 21 éves ifj. Bodó Lajos is. • A tragédia óta eltelt ötven év. Az elmúlt néhány évben ön többször is szót emelt annak érdekében, hogy az áldozatoknak emléket állítsanak. - Igen, két évvel ezelőtt jelent meg a Délmagyarországban, hogy a háború polgári áldozatainak is emléket állítanak, előbb azonban összeállítják az elesettek névsorát. A Somogyi Könyvtárban tartottak fogadóórát az illetékesek, fel is jegyezték hozzátartozóim nevét. Akkor közölték velem, hogy egy kiadvány is napvilágot lát majd az elkövetkező időszakban, s ez a szegedi halottak névsorát és adatait tartalmazza majd. Emlékmű nem lesz. • Ön hogyan képzeli, milyen emlékmüvet kellene állítani a második világháborús áldozatoknak? - Egyszerűt, oltísót, de méltót az áldozatok emlékének. Különben nekem erre vonatkozólag van is elképzelésem, papírra is vetettem, ha valakit érdekel megtekintheti nálam. 0 Helyileg hova álmodta a kegyeleti emléket? - A Stefániára, oda, ahol korábban a '19-es emlékmű, a libás assszony volt. • Milyen pénzből emeltetnék az emlékművet? - Önkormányzati pénzből. Úgy, ahogyan az a többi esetében történt... K. F. %