Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-03 / 232. szám

KEDD, 1995. OKT. 3. BELÜGYEINK 3 Lehetséges, hogy már ezen a héten, szerdán foglalkozik az MSZOSZ elnöksége Nagy Sándor lemondásával. Az említett napi­rend attól is függ, elutazik-e a héten külföldre az elnök. Erre hétfőn még nem tudtak választ adni a szövetségnél. A közvéleményt - így a nagy számú MSZOSZ-tagot - meglepetésként érhette, hogy Nagy Sándor a gazda­sági miniszteri funkciótól függetlenül is lemondását fontolgatja. A nyilvános­ság erről csak egy szomba­ton megjelent interjúból értesülhetett. A múlt héten megtartott elnökségi ülés közben összehívott sajtó­tájékoztatón még arról in­formálták az újságírókat, hogy indokolatlan a Vas­utasok Szakszervezetének - változásokat követelő ­kezdeményezése. A Vasuta­sok Szakszervezete ugyan­is a múlt héten azzal a ké­réssel fordult az MSZOSZ elnökségéhez, hogy rend­kívüli szövetségi tanács­ülésen, illetve kongresszu­son tisztázzák a Nagy Sán­dor személye körül kiala­kult ellentmondásokat. Bálint Attila, a szövetség szóvivője akkor azt közöl­te az újságírókkal, hogy az elnökség nem kívánja a ja­vaslatnak megfelelően összehívni a szövetségi ta­nács rendkívüli ülését, az elnökség ugyanis rende­zettnek tartja a Nagy Sándor személye körüli helyzetet. Arra viszont még utalás sem történt ezen a sajtótá­jékoztatón, hogy Nagy Sándor a korábbi elnöksé­gi ülések valamelyikén be­jelentette volna: a gazdasá­gi miniszteri funkció meg­hiúsulása ellenére is le­mond az elnöki pozícióról. Hivatalosan a közvéle­mény csak arról értesülhe­tett, hogy az MSZOSZ el­nöksége korábban csak Nagy Sándor gazdasági mi­niszteri szerepvállalásával foglalkozott. Amikor Horn Gyula - az MSZOSZ szóvi­vőjének tájékoztatása sze­rint szóban, a szövetség egyik alelnökének egy na­pilapban megjelent nyilat­kozata szerint írásban ­felkérte erre a posztra Nagy Sándort, akkor az elnökség ezt a kormányzati funkciót és erre Nagy Sándor szemé­lyét is megfelelőnek tartot­ta. A sajtót akkor úgy tájé­koztatták, hogy az elnök­ség személyi kérdésekről még nem kfván dönteni. E személyi kérdések előké­szítéséhez is akkor kívánt hozzáfogni az elnökség, mikor véglegessé vált vol­na a gazdasági minisztéri­um intézménye, illetve megkezdődött volna Nagy Sándor kinevezésének hi­vatalos eljárása. Mint ismeretes a gazda­sági minisztérium intézmé­nyének létrehozása, illetve e posztra Nagy Sándor ki­nevezése egyelőre lekerült a napirendről. Arra nem le­hetett választ kapni az MSZOSZ-nél, hogy Nagy Sándor az ezután követke­ző elnökségi ülések vala­melyikén jelezte-e lemon­dási szándékát. Meg nem erősített infor­mációk szerint az MSZOSZ vezető testületének már el­fogadott forgatókönyve van a menetrendre. Az el­nökség és a tagszervezetek vezetői valószínűleg kon­zultálnak az új elnök, illet­ve alelnökök személyéről. Megválasztásuk vagy a szövetségi tanács, vagy a rendkívüli kongresszus feladata. A személyi válto­zások előkészítéséről az el­nökségnek kell dönteni, s ez lehet hogy már szerdán megtörténik. (MTI) Az elnökség cáfol Nincs azonnali döntést igénylő helyzet, ami indokolná az MSZOSZ elnökségének összehívását Nagy Sándor hétvégi beje­lentésével kapcsolatosan - nyilatkozta Bálint Attila hétfőn délután a hírügynök­ségnek. A szakszervezeti szövetség szóvi­vője ezzel cáfolta az MTI értesülését, mi­szerint lehetséges, hogy már ezen a héten szerdán foglalkozik a testület az elnök tá­vozási szándékával. Bálint Attila emlékeztetett arra, hogy Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke már ko­rábban, amikor szóba került esetleges kormányzati szerepvállalása jelezte, hogy bizonyos időn belül távozni kíván a szö­vetség éléről. Az elnökség már akkor dön­tött a Nagy Sándor esetleges távozásakor felvetődő kérdésekről is. Bálint Attila tudatta azt is, hogy az MSZOSZ tagszervezeteinek vezetői még a héten találkoznak, és október közepén a szövetségi tanács is összeül, mert az Ér­dekegyeztető Tanács október 20-i ülését megelőzően fontos gazdasági kérdésekről kell állást foglalniuk. Ezen az ülésen nyil­ván szóba kerül majd, hogy a szövetség testületeinek és tisztségviselőinek mi a dolguk a szervezet csúcsait is érintő kér­désekkel kapcsolatosan. A Csongrád és a Békés megyei pénzügyőröknek az elmúlt héten 43 felaerítésük volt, ezek értéke megközelítette a 4 millió forintot. • Vámosok a végeken Vastagon fogott az ácsceruza Röszkén K. D. verbászi technikus és családja igen kedvelheti a feketekávét tejszínnel, ugyanis az utób­biból 3000 darabot akart kivinni az országból. Más­nap Nagylaknál J. Gy. kecs­keméti vállalkozó nagy be­vásárlásra igyekezett Romá­niába. Ötezresről húsz dara­bot akart kivinni magával, ekkora tételhez azonban már devizahatósági enge­dély lett volna szükséges. Két bolgár férfi a Pannónia gyorsvonattal utazott Lö­kösházánál, egyiküknél egy Zbrojovka típusú pisztolyt és 11 lőszert, mfg másikuk­nál egy hangtompítót, egy pisztolyhoz való tárat, vala­mint 8 darab lőszert talál­tak. A stukkert a kabátjuk alá rejtették, míg a lőszere­ket cigarettás dobozba dug­ták. Amikor lebuktak, az egyik bolgár 1900 német márkával próbálta megvesz­tegetni a vámost, hogy en­gedje útjukra őket. Ugyan­csak Lökösházán történt az eset: a Dacia gyorsvonat va­gonjának padlásteréből négy törököt halásztak elő. Szerdán a nagylaki vá­mosok fülelték le a román F. G.-t, aki pótkereke helyé­be 300 doboz cigarettát, 320 pár férfi zoknit és 180 pár harisnyát gyömöszölt. A megyei nyomozóhivatal munkatársai Sándorfalva külterületén 3000 karton, zárjeggyel ellátott cigaret­tát találtak. Megállapítot­ták, hogy a zsákmány egy hétvégi betörésből szárma­zik, értéke 2,5 millió forint. Gyulánál bukott le csü­törtökön Sz. Z. magyar ál­lampolgár, aki teherautóját átalakította, a vezetőfülke és a raktér közé póttartályt épített, amelyben 520 liter gázolajat kísérelt meg át­csempészni Romániából. Ugyanezen a napon gördült be Nagylakra egy román au­tóbusz, amelyen szlovén út­levéllel utazott egy három­fős család. A gyermek azon­ban törökül szólt édesany­jához, hamarosan előkerül­tek az igazi paszportok is, s kiderült, hogy a szlovének törökök. Arról nem szól a tudósítás, hogy a szülők mivel jutalmazták édes gyermeküket a locsogásért... Az elmúlt héten a vám­raktárba kerül még 500 kar­ton cigaretta. 3 mázsa kris­tálycukor, 5 hektó tiszta szesz, 600 darab szemfestő ceruza, néhány porszívó, ébresztőóra és 4000 darab acsceruza. V. F. $. • Létszómcsökkentés a honvédségnél Kelelinét is elbocsátják Még az idén elbocsátanak mintegy ezerötszáz közalkal­mazottat a honvédségtől - kö­zölték hétfőn a Honvédelmi Minisztériumban. Az idén július l-jén már megváltak háromezer közal­kalmazottól, és így 21 ezerre csökkent a civil alkalmazot­tak száma a honvédségnél. Az újabb elbocsátási dömping az év vége előtt várható. A honvédség átalakftásáról el­fogadott országgyűlési hatá­rozat ugyanis előírja, hogy a közalkalmazottak létszámát 1998-ra kilencezer alá kell csökkenteni. Az MTI úgy értesült, hogy a most esedékes felmondási hullám során többek között átszervezések lesznek a szá­razföldi erők főcsoportfőnök­ségén. Ennek következtében - 20 éves munkaviszony után - megszűnik például Keleti György honvédelmi miniszter feleségének státusa is. (MTI) OECD-jelentés Magyarországról (1995) + 40 + 30 + 20 + 10 0 /o Magyaro -0 A fogyasztói árak változásc^^B (az egy évvel korábbi helyzethez képest) E-GD­1990 1991 1992 1993 1994*1995**1996** Nekünk csak a görbe jutott A legutóbbi adatok szerint bőven har­minc százalék felett van az utolsó tizen­két hónap árszínvonal-emelkedése, nem lesz tehát könnyű kettessel kezdődőre ja­vítani az infláció mérőszámát az év végé­ig. Pedig még mindig ebben bízik a kor­mány, s mint a grafikonból kiderül, így látja - látta a közelmúltban - az OECD-je­lentés is. Vagyis, hogy az 1995-ös esz­tendő csak egy alkalmi csúcs, s mint ahogy az egy évvel korábbi, úgy a jövő esztendő is zárható húsz százalék alatt. Az első jelek már tulajdonképpen látsza­nak, az állami garanciás betéti kamatok voltak ennél magasabbak is. Majd meg­látjuk. Amit viszont már most látunk, s a sárga irigység kerülget bennünket, az egy enyhe „lejtó". Mégpedig az OECD-orszá­gok inflációs lejtője. Tényleg, nekik lej­tőjük van, nekünk meg görbénk. Az övé­ké szép sima, lecsúszni sem nagyon le­hetne rajta, a mienken meg hol mászni kell, hol fékezni, és minden olyan ideges. Persze az igazsághoz tartozik, hogy a lej­tő egy átlag, a mi lázgörbénk meg egyedi adatsor. Az átlag azonban itt nem takarja el a lényeget. K. A. A napokban tartott elő­adást Vásárhelyen Gyi­móthy Géza, a Független Kisgazdapárt alelnöke, or­szággyűlési képviselő, az Országgyűlés mezőgazda­sági bizottságának alelnö­ke. Ez alkalommal vála­szolt lapunk kérdéseire is. • Alelnök úr! A közvé­leménykutatások sze­rint a kisgazdapárt népszerűsége hallatlan módon megnövekedett az utóbbi időben. Mi le­het ennek az oka? - Elsősorban az a követ­kezetes politika, melyet hat év óta követ. Akkor ha­tározott elképzelésekkel lépett be a kormányba. Majd a tagság egy része megcsömörlött, mert nem értett egyet az Antall-kor­mány kesztyűs, szalvétás politkájával. A másik ok: az a sok balfácánság, a sok nagyon rossz intézkedés, a szavahihetetlenség, melyet a mai szociál-liberális kor­A német egység öt éve uwalószínűleg még sokan emlékeznek arra az W 1989-es Honecker-beszédre, amelyet az NDK' fennállásának 40. évfordulója lakalmával mon­dott el az akkor már nagybeteg pártvezér. Kijelen­tette, hogy: „A Fal 100 év múlva is állni fog!". A berlini falra gondolt, amely majdnem három évti­zeden keresztül elválasztott egymástól, szülőt és gyereket, testvért, rokont, barátot - egy nemezeiét. < A németet. Erich Honecker jóslata nem vált be. Tudniillik a Német Szocialista Egységpárt - élén az agg főtit­kárral - nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy ellenálljon annak a népakaratnak, amelyre ő és elvbarátai is korábban annyit hivatkoztak. Beszé­dét követően, október 18-án felmentik tisztségéből, áj emberek kerülnek a vezetésbe, ám ez sem állítja le az akkor már lavinaként az országra zúduló tüntetéseket. November 4-5-én sor kerül a volt ke­letnémet állam történetének legnagyobb tömegtün­tetésére. Ennek hatására az NDK november 9-én megnyitja határait az NSZK és Nyugat-Berlin felé. Azután már filmszerű gyorsasággal peregnek az események: 1990 márciusában szabad választó? sokat tartanak az NDK-ban, július elsején életbe lép a két állam közötti monetáris, gazdasági és szociális unióról kötött szerződés, augusztus 31­én Kelet-Berlinben aláírják az állami egység hely­reállításáról szóló szerződést, s október 3-án Né­metország újraegyesül. Leírhatatlan atmoszféra uralkodott azokban a napokban, hetekben az egyesült Németországban. Az eufórikus hangulatban akkor még nem gondolt senki sem arra, hogy nagyon nehéz idők következ­nek - a „keletiek" és a „nyugatiak" számára egy­aránt. Akkor, meséli egyik darmstadti barátom, két hét alatt elfogyott a használt gépkocsit árusító telepek készlete! Vitték a keleti tartományokból érkezők a kocsikat, a műszaki cikkeket, mint a mé­zes cukrot. Nem számított, hogy milyen idős a ko­csi, milyen állapotban van, csak nyugati legyen... A mézeshetek is véget érnek egyszer, s következ­nek a szürke hétköznapok. A Helmut Kohl vezette keresztény-liberális kormány alapos körültekin­téssel látott hozzá a keleti rész felzárkóztatásá­hoz, a rekonstrukcióhoz, az újjáépítéshez. A szinte padlón lévő gazdaságot privatizálták, az infrast­ruktúrát kicserélték vagy alaposan felújították, igyekeztek olyan munkamódszereket meghonosíta­ni, amelyek a nyugati részben már régen ismertek, s ezáltal hatékonyabbá tették a gazdaságot. Nem volt könnyű. A keleti munkaszokások, a munkamorál miatt sem. Nyugaton viszont az adó­fizetők „morogtak" a szolidaritási pótlék miatt, ami például idén már elérte a 7,5 százalékot... H onecker pártfőtitkár, akinek a Brezsnyev elv­társsal váltott baráti csókjáról készült fotóit ma is láthatjuk a mementóként meghagyott berlini falmaradványokon, rossz jósnak bizonyult. Az 1989 utáni rövid és hányatott éltében még megbi­zonyosodhatott arról, hogy nagy bakit követett el, amikor az NDK jövőjét „tippelte". De chilei számű­zetésében biztosan értesült arról is, hogy az egye­sült Németország lassan de biztosan megindult a konszolidáció, a gazdasági kiegyenlítődés útján. Erről tanúskodnak a már közzétett adatok, s azok a konrét eredmények, amelyeket a „keletiek" pro­dukáltak az elmúlt évtk során. S mindezt nemsokára ott teszik közzé, ahol an­nak idején a keletnémet pártvezér trónolt: Berlin­ben. A Bundestag ugyanis még 1991-ben döntött arról, hogy Berlin lesz a kormány és a parlament jövőbeni székhelye. kérdés • A kisgazda alelnökhöz A farok és a kutya esete Gyimóthy Géza mány elkövetett. A szavak és a tettek közötti ellentét a mi malmunkra hajtotta a vizet. A párt ezért erősö­dött meg ismét. • Horn és Kuncze urak szerint nem lesz koalí­ciószakadás, kormány­válság. Mi lenne, ha mégis megbuknának, s a kisgazdák kerülnének nyeregbe? - Először a gazdaság rendbetétele lenne a felada­tunk. Ugyanis ha nincs ter­melés, ha a vállalkozásokat nem segíti a kormányzat, akkor meghal az ország. Nem lehet kikecmeregni a gazdasági válságból a köz­ponti segítség nélkül. Nem leépíteni kell a gazdaságot, nem kiszopolyozni azt, ha­nem a termelés élénkítését kell lehetővé tenni. Meg kell szüntetni, hogy a szűk gazdag elit még vagyono­sabbá váljon, s a középré­teg végképp lecsússzék a szegények közé. Ma már nincs fogyasztóképes ke­reslet emiatt. Ezen változ­tatni kell. Azoktól a gazda­goktól, akik a kommunista elitből váltak tőkéssé, el kell venni a jogtalan elő­nyöket. Vagyis a párt első­ként a jogtalan elosztást szüntetné meg. Kidolgoz­tuk ennek a programját, amit november 11-dikén fogunk részletesen ismer­tetni. Mindenképpen felül­vizsgálnánk az ország adósságállományát, és máshogy kezelnénk, mint ahogy ezt a mostani nem szakértő kormány teszi. # Nagyon sokan csak színjátéknak tartják a koalíciós huzavonát. Önök mit gondolnak róla? - Kenyeret és cirkuszt. Ma már kevés kenyér van, ezért kell a cirkusz a nép­nek. A média sokáig elját­szodazhat azzal, mit mond Horn és Kuncze, a kicsi, meg a nagy. A népnek egy­szer csak kinyílik a szeme, hogy nem ezek az igazi problémák. Másfél éve ku­tya-macska civódással te­lik az idő. Úgy fogalmaz­tam már régebben, hogy a farok csóválja a kutyát, vagyis a szabaddemokra­ták a szocialistákat. A Füg­getlen Kisgazdapárt meg­ítélése szerint a kormány tagjainak haladéktalanul fel kellene állniuk, hogy átadják a helyüket egy nemzeti kabinetnek. Ez lenne a nép többségének kívánsága. Korom András

Next

/
Thumbnails
Contents