Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-14 / 242. szám

• Magyarok Svédországban (1.) Összkomfort a templomban is Hogy a most induló svédországi élményeket taglaló sorozat létrejöhetett, az az Első Szegedi Színit anodának köszönhető, valamint azoknak a szponzoroknak, akik lehetővé tették, hogy a tanoda „gyereksztnészeivel" együtt ezen sorok írója is kiutazhasson az idén nem is oly hűvös Skandináviába. A Csicsai Antal által vezette gyermekszínjátszó csoport a Mensa (a legmagasabb IQ-jú személyeket tömörítő) világszervezet regionális elnöke, Manga József kapcsolatai révén kapott meghívást Svédországba, ahol három helyszínen, Stockholmban, Kristianstadban és Ljumby-ban lépett föl a Légy jó mindhalálig című produkcióval. A turné költségeihez a szülőkön kívül a Stádium Alapítvány, a Szeged önkormányzatának kulturális alapja, az SKF Csapágy, a Dél-Tisza Menti Áfész, a Bartók Művelődési központ amatőr művészeti alapítványa, a Városvédő Vállalkozók Klubja, a G-2000 alapítvány, a Schilling Casino, a Florin Rt., a Szegedi Paprika Rt., a G galéria és Szántó Laj®s. a HBH főszakácsa járult hozzá. A vendégfogadók a svédországi magyarok egyesületei voltak, ezért az utazó a fellépések kapcsán bepillanthatott a magyar emigráció életébe is. Mit szólnak Nyilas Misihez? Nyilas Misi történetét a határon túl tavaly télen mutatták be először a gyerekek. Ekkor erdélyi magyarok előtt játszottak és az előadások hatása leírhatatlan volt. Móricz debreceni diákjának meghurcoltatását a kisebbségi létben élők feltehetőleg saját kínjaikkal is rokonították. Svédországba igyekezvén az a kérdés foglalkoztatott leginkább, vajon a ma egy jóléti államban élő, különböző időkben, különböző helyekről származó magyarok körében milyen hatást váltanak ki majd a szegénység tisztességét vállaló emberke mondatai. Az ottaniak anakronisztikus szólamoknak tartják-e őket? Nosztalgiát vált-e ki belőlük, megmosolyogják, esetleg már nem is nagyon értik, mit jelentenek Nyilas anyuka intő szavai? Mielőtt azonban az előadásokról és azok hatásáról szó esnék, ismerkedjünk kicsit Kristianstaddal, ezzel a mákonyi nagyságú városkával, ahol a Magyar ház vendégei voltunk. A hatórás kompút után este léptünk a szárazföldre, s a trelleborgi „tanyavilágon" átvezető utakon megcsodálhattuk a svéd vidéket. A kivilágított dülőutak és bejárók is jelezték, hogy az infrastruktúra errefelé amolyan „southforki" lehet, igaz a tulajdonosok itt nem Ewing-ok, és olaj sincs errefelé. Vonalzóval építkeznek Ami először feltűnik a közép-európai látogatónak, az a pedantéria. A kínos rend, ami az épített környezetre jellemző. A birtokok egyikét a másikától a kert különbözteti meg, nem a cifra kovácsoltvas kerítés és a szomszédénál magasabb tető. Virág, virág, virág és fű mindenütt. Ez a legszentebb az itteniek számára s csak ezután következnek a megvásárolható „státusszimbólumok". A kristianstadi templom külseje is olyan tökéletesre van glancolva, hogy madártávlatból nem is lehet eldönteni, reneszánsz épülettel, vagy annak egy tizenkilencedik századi változatával állunk-e szemben. Csak hozzá közelebb érve a kapu mellé helyezett kőreliefek stílusából lehet látni, hogy „történelemszagú" épületbe lépünk. A dán királyság idején épült templomban tökéletes öszkomfortot találunk. Az előtérben ódon kőtáblák között diszkrét kijárat az angol WC-re, mely természetsen a mozgássérültek számára is alkalmas. A gyönyörű, faragott padsorok mellett a sarokban elsősegélyhely az időseknek, homokozó papír és színes kréta a kicsiknek, hogy a felnőttek „teherbírásához" igazított istentisztelet alatt múlathassák az időt. „Kukkolás " a múzeumban A pici, elegáns múzeum pedig tanulmány. Jó példa arra, hogyan lehet a semmit is érdekesen tálalni. Az igen rövid és szelíd svéd történelmet úgy mutatják be itt a tárlatok, hogy azt gyerek és felnőtt egyaránt élvezheti. Együtt vannak itt az igazi királyok a mesebeli boszorkányokkal és a mulatozó katonákkal. Semmi dráma, semmi nemzeti világfájdalom, mindenütt szellemes megoldások és jópofa ötletek. A gyerekek még „kukkolhatnak" is. A nekik felállított szekrények apró ajtajait kinyitva izgalmas látványban lehet részük. Kis titkok, apró meglepetések háza ez a múzeum, vidámnak és gondtalannak láttatja a múltat is, olyannak, amilyennek ma láthatják a svédek a mindennapokat. SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK aania és valami más Nemrégiben indulatos levélváltás jelent meg a DM hasábjain azzal kapcsolatban, hogy a Szegeden megrendezett ufó-konferenciát ki hogyan értékelte. Mivel én is előadó voltam, s a rendezvény tudományos mivoltának igazolására emlegettek fel, szeretném elmondani a gondolataimat. Sokszor feltették már nekem a kérdést: hiszek-e az ufókban? Erre nem tudok igennel vagy nemmel felelni. Mint csillagász, tudom a szakirodalomból, hogy az utóbbi időkben több csillag körül fedeztek fel bolygókat. Ugyanakkor nem bizonyítható, hogy van-e élet rajtuk. Az értelmes rádióüzenetek iránti kutatás jelenleg is nagy rádiótávcsövekkel folyik, de még nem bukkantak ilyenre. Ki látta, mit látott? Személyes véleményem az, hogy a világegyetemben sok helyen kialakulhatott az élet, eljuthatott fejlett szintre, elkezdhette környezetének kutatását űrhajókkal. Ami miatt a velük való találkozásnak mégis csekély esélyét látom, az a rendkívül nagy térbeli távolság. Bárcsak kapcsolatba léphetnénk más értelmes lényekkel! A minden bizonnyal békés és fejlettebb társainktól sokat tanulhatnánk. Még a legközelebbi csillagok is olyan messziek, hogy fényük 4,25 év alatt ér el hozzánk. Ha tudna is egy civilizáció szinte korlátlan energiaforrással rendelkező űrhajót építeni, a csillagközi utak több tíz vagy száz évig tartanának. A fénysebességet - eddigi ismereteink szerint - nem lehet sem elérni, sem túllépni. Az úgynevezett térugrások ma még csak a tudományos fantasztikumhoz tartoznak. A sok-sok fénykép és személyes beszámoló döntő többségét nem tartom hitelesnek abból a szempontból, hogy igazolják az idegen űrhajók létét. Sosem tudtam mit kezdeni azzal, ha egy helyen leírták, hogy valaki ezt vagy azt látott. Vannak azonban olyan megfigyelések, sőt elmondott találkozások, melyek valósnak tűnnek. Sajnos, igazán perdöntő bizonyitékokról még nem tudok. A sokat emlegetett magnéziumrúd, vagy a Roswell-i boncolásos film alanya szerintem földi eredetű is lehet. Sok a halandzsa A mostani szegedi ufó-konferencia nekem számos tanulsággal szolgált. Az S. O. S. Univerzum cím jó választás volt, valóban sok veszély fenyegeti az emberi civilizációt. A szervezők dicséretére legyen mondva, hogy nem csak az ufós körök% „Földhözragadtan" a földönkívűitekről Térugrás vagy beugrás? A JATE kutatójaként egyetemi óráimon és a Szegedi Csillagvizsgáló péntek esténkénti nyitva tartása során tapasztaltam, hogy az emberek igen nagy részét foglalkoztatják a mostanában gyakran szóba kerülő rejtélyes jelenségek, megmagyarázatlan dolgok. Vezető helyen szerepel az ufó-probléma, az, hogy valóban itt vannak-e idegen civilizációk űrhajói. ben „nagynevű" előadókat kérték fel, hanem több, tudományterületét aktívan művelő szakembert is. Ettől azonban a konferencia még nem nevezhető tudományosnak. A népes hallgatóság rendkívül változatos szintű és tartalmú előadásokat ülhetett- végig. Sok információ és gondolat hangzott el a bennünket fenyegető jelenségekről, biológiai ártalmakról, a környezetszennyezésről, az ózonpajzs gyengüléséről, az üvegházhatásról. Ugyanakkor magam is elhűlten figyeltem néhány előadó mondandóját, ami vagy szakmainak tűnő halandzsának, vagy tudatos félrevezetésnek tűnt. Sajnos, a publikum egy része nem valószínű, hogy magában ízét tudta válogatni a megalapozott, bizonyítható tényeken alapuló és a légből kapott, de a tudományosság leplébe burkolózó dolgokat. Attól, hogy valaki például ilyen-olyan fizikusnak hívja magát, nem következik, hogy az is. Talán nem véletlen, hogy a valódi fizikusoknak lesújtó a véleménye róluk. A természetgyógyászat nem kapcsolatos a szakterületemmel, így nem akarom megítélni. Mindenesetre egyetértek azzal, hogy a lelki béke, az önszuggesztió gyógyító hatású. Vi• E. T. csak gázálarcban szállhatna le a Földre. (Fotó: Karnok Csaba) szont a „kozmikus energia" másoknak való átadása csak körítés. Kavarodás a fejekben Az ufókkal foglalkozók is nagyjából két csoportra oszthatók. Néhányan szorgalmasan összegyűjtik a megfigyeléseket, élményeket, és minden messzemenő találgatás helyett ezeket nyilvánosság elé viszik, hogy mindenki magában dolgozza fel, gondoljon, amit akar. Vannak, akik azonban meglehetősen agresszíven rá akarják erőltetni saját, megalapozatlan elképzeléseiket az emberekre. Kihasználva a misztikum iránti vonzódást, nagy kavarodást idéznek elö a fejekben. Talán vannak olyan kollégáim, akik nem értik, miért szerepeltem a Városi TV 4D rnűsorában vagy az ufo-konferencia előadói között. Egyszerű: felkértek, és azért tartottam egy csillagászati (nem ufós) előadást, vettem részt csillagászati poszterek kiállításán, szerveztem ügyeletet a csillagvizsgálóban, mert ezt az alkalmat nem szerettem volna elszalasztani. Éppen a manapság gyengélkedő tudományos ismeretterjesztés céljából kell megragadni minden alkalmat, hogy szakmánk szépségeiről és eredményeiről beszéljünk. Mindenkori feladatomnak tekintem, hogy a közönség összetételétől függetlenül elmondjam, hol tart a csillagászat, az űrkutatás. Ha a tudomány képviselői nem így gondolkoznak, akkor nagy lehetőséget hagynak ki, mert átadják a „terepet" azoknak, akik jó szónokok, de képzetlenek. Van egy nagyon zavaró jelenség is. Néhányan úgy állítják be a saját tevékenységüket, hogy ók a „megcsontosodott tudósok" által üldözött zsenik, az emberiség jövőjét látó, az energiagondokat egyedül megoldani képes emberek. Számomra érthetetlen a tudományellenes kampányuk. Nem hiszem, hogy egy természettudós, főleg ha tanít is, elzárkózna egy eddig megmagyarázatlan jelenség okának felderítésétől, a tapasztaltak megvitatásától. Viszont elvárható mindenkitől, hogy állításai mellett érveket hozzon fel. Végszó helyett Az érdeklődést ki kell elégíteni. Nem jó veszekedni a különféle elképzelések képviselői között, hanem a vélemények ütköztetésével lehetőséget adni mindenkinek, hogy felépítse a maga világképét. Ehhez hozzásegíthetnek a mostani rendezvényhez hasonló alkalmak. Bízzunk az emberek józan ítélőképességében! Dr. Szatmáry Károly oki. csillagász, a fizikai tudomány kandidátusa Nyilas Misi, azaz Manga Dani civilben Pacsika Emília (Folytatjuk.) A

„News,, című osztrák hírmagazinban megjelent állítás szerint a budapesti osztrák nagykövetségen minden nehézség nélkül vásárolhat vízumot a román alvilág, és ezzel többmilliós bevételre tesz szert. Az osztrák hetilap megszólaltatja Gerhard Rosner budapesti osztrák főkonzult is, aki határozottan cáfolja, hogy az osztrák nagykövetség bármelyik alkalmazottja bárkitől is csúszópénzt fogadott volna el a vízumért. Az alvilág vízumai A A Vízumkapcsolat cikk részletesen taglalja, állítólag hogyan szerzett román közvetítéssel egyik munkatársnőjük osztrák vízumot Budapesten. Az újságírónő egyébként személyesen meg sem jelent a követségen, hanem csak egy kolozsvári férfinak fizette ki a pénzt. A román alvilág emberei a lap szerint a vízumosztály egyik osztrák alkalmazottjával állnak kapcsolatban, aki 300 márkáért osztogatja a vízumot. A News informátora szerint a budapesti „vízumüzlet" hat hónapja virágzik, és már legalább ezer útlevélbe került ilyen módon ausztriai tartózkodásra és munkavállalásra is feljogosító bejegyzés. A fökonzul - aki, mint mondja, saját embereiért tűzbe teszi a kezét - határozottan kijelenti, hogy a bécsi külügyminisztérium és ő maga is az ügy minél gyorsabb kivizsgálásában érdekelt. A News munkatársa egyébként akkor kapott vízumot, amikor a fökonzul éppen szabadságon volt, tehát az okmányon nem Gerhard Rosner aláírása szerepel. (MTI)