Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-14 / 242. szám

• Magyarok Svédországban (1.) Összkomfort a templomban is Hogy a most induló svédországi élménye­ket taglaló sorozat létrejöhetett, az az El­ső Szegedi Színit ano­dának köszönhető, valamint azoknak a szponzoroknak, akik lehetővé tették, hogy a tanoda „gyerekszt­nészeivel" együtt ezen sorok írója is kiutaz­hasson az idén nem is oly hűvös Skandi­náviába. A Csicsai Antal által vezette gyermekszínjátszó csoport a Mensa (a legmagasabb IQ-jú személyeket tömörítő) világ­szervezet regionális elnöke, Manga József kapcsolatai révén kapott meghívást Svédországba, ahol három helyszínen, Stock­holmban, Kristianstadban és Ljumby-ban lépett föl a Légy jó mindhalálig című produkcióval. A turné költségeihez a szülő­kön kívül a Stádium Alapítvány, a Szeged önkormányzatának kulturális alapja, az SKF Csap­ágy, a Dél-Tisza Menti Áfész, a Bartók Művelődési központ amatőr művészeti alapítványa, a Városvédő Vállalkozók Klubja, a G-2000 alapítvány, a Schilling Casino, a Florin Rt., a Szegedi Paprika Rt., a G galéria és Szán­tó Laj®s. a HBH főszakácsa já­rult hozzá. A vendégfogadók a svédországi magyarok egyesü­letei voltak, ezért az utazó a fel­lépések kapcsán bepillanthatott a magyar emigráció életébe is. Mit szólnak Nyilas Misihez? Nyilas Misi történetét a hatá­ron túl tavaly télen mutatták be először a gyerekek. Ekkor erdé­lyi magyarok előtt játszottak és az előadások hatása leírhatatlan volt. Móricz debreceni diákjá­nak meghurcoltatását a kisebb­ségi létben élők feltehetőleg sa­ját kínjaikkal is rokonították. Svédországba igyekezvén az a kérdés foglalkoztatott legin­kább, vajon a ma egy jóléti ál­lamban élő, különböző idők­ben, különböző helyekről szár­mazó magyarok körében mi­lyen hatást váltanak ki majd a szegénység tisztességét vállaló emberke mondatai. Az ottaniak anakronisztikus szólamoknak tartják-e őket? Nosztalgiát vált-e ki belőlük, megmosolyogják, esetleg már nem is nagyon ér­tik, mit jelentenek Nyilas anyu­ka intő szavai? Mielőtt azonban az előadásokról és azok hatásá­ról szó esnék, ismerkedjünk ki­csit Kristianstaddal, ezzel a má­konyi nagyságú városkával, ahol a Magyar ház vendégei voltunk. A hatórás kompút után este léptünk a szárazföldre, s a trel­leborgi „tanyavilágon" átvezető utakon megcsodálhattuk a svéd vidéket. A kivilágított dülőutak és bejárók is jelezték, hogy az infrastruktúra errefelé amolyan „southforki" lehet, igaz a tulaj­donosok itt nem Ewing-ok, és olaj sincs errefelé. Vonalzóval építkeznek Ami először feltűnik a kö­zép-európai látogatónak, az a pedantéria. A kínos rend, ami az épített környezetre jellemző. A birtokok egyikét a másikától a kert különbözteti meg, nem a cifra kovácsoltvas kerítés és a szomszédénál magasabb tető. Virág, virág, virág és fű min­denütt. Ez a legszentebb az itte­niek számára s csak ezután kö­vetkeznek a megvásárolható „státusszimbólumok". A kristianstadi templom kül­seje is olyan tökéletesre van glancolva, hogy madártávlatból nem is lehet eldönteni, rene­szánsz épülettel, vagy annak egy tizenkilencedik századi vál­tozatával állunk-e szemben. Csak hozzá közelebb érve a ka­pu mellé helyezett kőreliefek stílusából lehet látni, hogy „tör­ténelemszagú" épületbe lépünk. A dán királyság idején épült templomban tökéletes öszkom­fortot találunk. Az előtérben ódon kőtáblák között diszkrét kijárat az angol WC-re, mely természetsen a mozgássérültek számára is alkalmas. A gyönyö­rű, faragott padsorok mellett a sarokban elsősegélyhely az idő­seknek, homokozó papír és szí­nes kréta a kicsiknek, hogy a felnőttek „teherbírásához" igazí­tott istentisztelet alatt múlathas­sák az időt. „Kukkolás " a múzeumban A pici, elegáns múzeum pe­dig tanulmány. Jó példa arra, hogyan lehet a semmit is érde­kesen tálalni. Az igen rövid és szelíd svéd történelmet úgy mu­tatják be itt a tárlatok, hogy azt gyerek és felnőtt egyaránt él­vezheti. Együtt vannak itt az igazi királyok a mesebeli bo­szorkányokkal és a mulatozó katonákkal. Semmi dráma, sem­mi nemzeti világfájdalom, min­denütt szellemes megoldások és jópofa ötle­tek. A gyere­kek még „kuk­kolhatnak" is. A nekik felállí­tott szekré­nyek apró ajta­jait kinyitva iz­galmas látvány­ban lehet ré­szük. Kis tit­kok, apró meg­lepetések háza ez a múzeum, vidámnak és gondtalannak láttatja a múltat is, olyannak, amilyennek ma láthatják a své­dek a minden­napokat. SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK aania és valami más Nemrégiben indulatos levélváltás jelent meg a DM hasábjain azzal kapcsolatban, hogy a Szegeden megrendezett ufó-konferenciát ki hogyan értékelte. Mivel én is előadó vol­tam, s a rendezvény tudományos mivoltának igazolására emlegettek fel, szeretném el­mondani a gondolataimat. Sokszor feltették már nekem a kérdést: hiszek-e az ufókban? Erre nem tudok igennel vagy nemmel felelni. Mint csillagász, tudom a szakirodalomból, hogy az utóbbi időkben több csillag körül fedeztek fel bolygókat. Ugyanakkor nem bizonyítható, hogy van-e élet rajtuk. Az értel­mes rádióüzenetek iránti kuta­tás jelenleg is nagy rádiótávcsö­vekkel folyik, de még nem bukkantak ilyenre. Ki látta, mit látott? Személyes véleményem az, hogy a világegyetemben sok helyen kialakulhatott az élet, el­juthatott fejlett szintre, elkezd­hette környezetének kutatását űrhajókkal. Ami miatt a velük való találkozásnak mégis cse­kély esélyét látom, az a rendkí­vül nagy térbeli távolság. Bár­csak kapcsolatba léphetnénk más értelmes lényekkel! A min­den bizonnyal békés és fejlet­tebb társainktól sokat tanulhat­nánk. Még a legközelebbi csillagok is olyan messziek, hogy fényük 4,25 év alatt ér el hozzánk. Ha tudna is egy civilizáció szinte korlátlan energiaforrással ren­delkező űrhajót építeni, a csil­lagközi utak több tíz vagy száz évig tartanának. A fénysebessé­get - eddigi ismereteink szerint - nem lehet sem elérni, sem túllépni. Az úgynevezett térug­rások ma még csak a tudomá­nyos fantasztikumhoz tartoz­nak. A sok-sok fénykép és szem­élyes beszámoló döntő többsé­gét nem tartom hitelesnek ab­ból a szempontból, hogy iga­zolják az idegen űrhajók létét. Sosem tudtam mit kezdeni az­zal, ha egy helyen leírták, hogy valaki ezt vagy azt látott. Van­nak azonban olyan megfigyelé­sek, sőt elmondott találkozások, melyek valósnak tűnnek. Saj­nos, igazán perdöntő bizonyité­kokról még nem tudok. A sokat emlegetett magnéziumrúd, vagy a Roswell-i boncolásos film alanya szerintem földi eredetű is lehet. Sok a halandzsa A mostani szegedi ufó-konfe­rencia nekem számos tanulság­gal szolgált. Az S. O. S. Univer­zum cím jó választás volt, való­ban sok veszély fenyegeti az emberi civilizációt. A szervezők dicséretére legyen mondva, hogy nem csak az ufós körök­% „Földhözragadtan" a földönkívűitekről Térugrás vagy beugrás? A JATE kutatójaként egyetemi óráimon és a Szegedi Csillagvizsgáló péntek esténkénti nyitva tartása so­rán tapasztaltam, hogy az emberek igen nagy részét foglalkoztatják a mostanában gyakran szóba kerülő rejtélyes jelenségek, megmagyarázatlan dolgok. Veze­tő helyen szerepel az ufó-probléma, az, hogy valóban itt vannak-e idegen civilizációk űrhajói. ben „nagynevű" előadókat kér­ték fel, hanem több, tudo­mányterületét aktívan művelő szakembert is. Ettől azonban a konferencia még nem ne­vezhető tudo­mányosnak. A népes hallgató­ság rendkívül változatos szin­tű és tartalmú előadásokat ül­hetett- végig. Sok információ és gondolat hangzott el a bennünket fe­nyegető jelen­ségekről, bioló­giai ártalmakról, a környezet­szennyezésről, az ózonpajzs gyengüléséről, az üvegházha­tásról. Ugyanakkor magam is elhűl­ten figyeltem néhány előadó mondandóját, ami vagy szak­mainak tűnő halandzsának, vagy tudatos félrevezetésnek tűnt. Sajnos, a publikum egy ré­sze nem valószínű, hogy magá­ban ízét tudta válogatni a meg­alapozott, bizonyítható ténye­ken alapuló és a légből kapott, de a tudományosság leplébe burkolózó dolgokat. Attól, hogy valaki például ilyen-olyan fizi­kusnak hívja magát, nem követ­kezik, hogy az is. Talán nem véletlen, hogy a valódi fiziku­soknak lesújtó a véleménye ró­luk. A természetgyógyászat nem kapcsolatos a szakterüle­temmel, így nem akarom meg­ítélni. Mindenesetre egyetértek azzal, hogy a lelki béke, az ön­szuggesztió gyógyító hatású. Vi­• E. T. csak gázálarcban szállhatna le a Földre. (Fotó: Karnok Csaba) szont a „kozmikus energia" má­soknak való átadása csak körí­tés. Kavarodás a fejekben Az ufókkal foglalkozók is nagyjából két csoportra osztha­tók. Néhányan szorgalmasan összegyűjtik a megfigyeléseket, élményeket, és minden messze­menő találgatás helyett ezeket nyilvánosság elé viszik, hogy mindenki magában dolgozza fel, gondoljon, amit akar. Van­nak, akik azonban meglehető­sen agresszíven rá akarják eről­tetni saját, megalapozatlan el­képzeléseiket az emberekre. Ki­használva a misztikum iránti vonzódást, nagy kavarodást idéznek elö a fejekben. Talán vannak olyan kollégá­im, akik nem értik, miért szere­peltem a Városi TV 4D rnűsorá­ban vagy az ufo-konferencia előadói között. Egyszerű: fel­kértek, és azért tartottam egy csillagászati (nem ufós) elő­adást, vettem részt csillagászati poszterek kiállításán, szervez­tem ügyeletet a csillagvizsgáló­ban, mert ezt az alkalmat nem szerettem volna elszalasztani. Éppen a manapság gyengélke­dő tudományos ismeretterjesz­tés céljából kell megragadni minden alkalmat, hogy szak­mánk szépségeiről és eredmé­nyeiről beszéljünk. Mindenkori feladatomnak tekintem, hogy a közönség összetételétől függet­lenül elmondjam, hol tart a csil­lagászat, az űrkutatás. Ha a tu­domány képviselői nem így gondolkoznak, akkor nagy le­hetőséget hagynak ki, mert át­adják a „terepet" azoknak, akik jó szónokok, de képzetlenek. Van egy nagyon zavaró je­lenség is. Néhányan úgy állítják be a saját tevékenységüket, hogy ók a „megcsontosodott tu­dósok" által üldözött zsenik, az emberiség jövőjét látó, az ener­giagondokat egyedül megolda­ni képes emberek. Számomra érthetetlen a tudományellenes kampányuk. Nem hiszem, hogy egy természettudós, főleg ha ta­nít is, elzárkózna egy eddig megmagyarázatlan jelenség okának felderítésétől, a tapasz­taltak megvitatásától. Viszont elvárható mindenkitől, hogy ál­lításai mellett érveket hozzon fel. Végszó helyett Az érdeklődést ki kell elégí­teni. Nem jó veszekedni a kü­lönféle elképzelések képviselői között, hanem a vélemények ütköztetésével lehetőséget adni mindenkinek, hogy felépítse a maga világképét. Ehhez hozzá­segíthetnek a mostani rendez­vényhez hasonló alkalmak. Bíz­zunk az emberek józan ítélőké­pességében! Dr. Szatmáry Károly oki. csillagász, a fizikai tudomány kandidátusa Nyilas Misi, azaz Manga Dani civilben Pacsika Emília (Folytatjuk.) A „News,, című osztrák hír­magazinban megjelent ál­lítás szerint a budapesti osztrák nagykövetségen minden nehéz­ség nélkül vásárolhat vízumot a román alvilág, és ezzel többmil­liós bevételre tesz szert. Az osztrák hetilap megszólaltatja Gerhard Rosner budapesti oszt­rák főkonzult is, aki határozot­tan cáfolja, hogy az osztrák nagykövetség bármelyik alkal­mazottja bárkitől is csúszópénzt fogadott volna el a vízumért. Az alvilág vízumai A A Vízumkapcsolat cikk rész­letesen taglalja, állítólag hogyan szerzett román közvetítéssel egyik munkatársnőjük osztrák vízumot Budapesten. Az újság­írónő egyébként személyesen meg sem jelent a követségen, hanem csak egy kolozsvári fér­finak fizette ki a pénzt. A ro­mán alvilág emberei a lap sze­rint a vízumosztály egyik oszt­rák alkalmazottjával állnak kap­csolatban, aki 300 márkáért osztogatja a vízumot. A News informátora szerint a budapesti „vízumüzlet" hat hó­napja virágzik, és már legalább ezer útlevélbe került ilyen mó­don ausztriai tartózkodásra és munkavállalásra is feljogosító bejegyzés. A fökonzul - aki, mint mond­ja, saját embereiért tűzbe teszi a kezét - határozottan kijelenti, hogy a bécsi külügyminisztérium és ő maga is az ügy minél gyor­sabb kivizsgálásában érdekelt. A News munkatársa egyéb­ként akkor kapott vízumot, ami­kor a fökonzul éppen szabadsá­gon volt, tehát az okmányon nem Gerhard Rosner aláírása szerepel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents