Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-12 / 240. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. OKT. 12. A VÁROS 5 In memóriám Gyimesi Sándor (1933-1995) Igaz embert, jó történészt gyászol a József Attila Tu­dományegyetem. Kollégánk, barátunk, tanítónk, dr. Gyimesi Sándor egyetemi tanár elhunytát siratjuk, akit váratlanul, alkotó ereje teljében ragadott el a halál. Dr. Gyimesi Sándor 1933. július 30-án született Uj­fehértón. Az általános iskolát szülőfalujában, a közép­iskolát Debrecenben és Nyíregyházán végezte. 1954-1958 között a debreceni egyetem neveltje, az is­kolateremtő Szabó Iván professzor utolsó tanítványai­nak egyike. 1964-ben került a Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékére, amelyhez ­előbb aspiránsként, később oktatóként, majd pro­fesszorként is - élete végéig kötődött. A szegedi egyetemmel 1974-ben került kapcsolatba. Wittman Tibor megüresedett katedráját örökölte a Középkori Egyetemes Történeti és Latin-Amerika Tör­ténete Tanszéken, amelynek 1983-ig volt a vezetője, előbb docensként, majd 1981-től egyetemi tanárként. Első szegedi korszakában bontakozott ki a nagyformá­tumú, vonzó tanáregyéniség. Legendás órákat tartott középkori és kora újkori egyetemes történelemből, amelyeken nemcsak elméleti érzékenysége, hatalmas tudása, de a „gyimkó-előadások" jóízű humora is ma­gával ragadta hallgatóit. Kicsit „szögedi embör" is lett ezekben az években. Bár nem költözött városunkba, professzorként is, baloldali elkötelezettségű emberként is jelen volt a közélet terein. 1994-ben kezdődött második szegedi korszaka. Visszahívtuk, mert vissza kellett hívnunk, hogy segítse az újkori egyetemes történeti oktatás reformját, taná­csaival egyengesse utunkat, tanári szavával a hallgatók új generációját is nevelje. Örömmel jött a hfvó szóra, s tudományos tanácsadóként nagy energiával vetette be­le magát az oktatásba, s egy formálódó szakmai közös­ség hétköznapjaiba. Hisszük, hogy jól érezte magát kö­zöttünk. Hisszük, hogy hazatért Szegedre. 1995. októ­ber 2-án bekövetkezett váratlan halála merész terve­ket, fontos munkákat tört derékba, s barátaira, mun­katársaira és hallgatóira szellemisége megőrzésének nehéz, de szép kötelezettségét rótta. JATE Újkori Egyetemes Történeti Munkacsoport közéleti napló MA A NYUGDÍJASOK PÁRT­JA 13-15 óráig tart fogadó­órát (ezután keddi és csütör­töki napokon) a Teleki utca 3. szám alatt. Ugyanitt gyű­lést tartanak 13 órai kezdet­tel. Budapestről várnak or­vos-természetgyógyászokat, a vizsgálatra is itt lehet je­lentkezni, ami a tagoknak in­gyenes. JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Me­gyei Képviselete (Szeged, Eszperantó utca 3-5., I. em. 5.) 14-16 óráig. Dr. Hajdú István ad felvilágosítást a munkavállalók, munkanél­küliek, pályakezdők és nyugdíjasok részére. HOLNAP BOTKA LÁSZLÓ or­szággyűlési képviselő a 3-as számú választókerület MSZP tagjai részére politi­kai fórumot tart 16 óra 30 perctől az MSZP területi iro­dán (Szeged, Tisza L. krt. 2-4., I. em.). Horn Gyula Hágában Horn Gyula szerdán kol­légája, Wim Kok meghívá­sára egynapos hivatalos láto­gatásra Hágába utazott. A magyar kormányfő délelőtt kétoldalú megbeszélést foly­tatott a holland miniszterel­nökkel, majd a délutáni órákban fogadta őt Willem Deetman, a holland parla­ment második kamarájának (képviselőházának) elnöke. A magyar kormányfő a nap során eszmecserét folytatott a holland gazdasági és üzleti körök vezető képviselőivel, majd az esti órákban vissza­indult Budapestre. • Hét tonna vöröskeresztes adomány Babfőzelék és lakaré a jugoszlávoknak Ellenőrzik a vámon a segélyszállítmányt A Vöröskereszt jelzésével két kisteherautó gördült be tegnap Röszkére. Platójukon 7 tonna árut szállítottak, amely értéke 2 millió forint­ra rúg. # Mi a célállomás? ­kérdeztük a mini konvoj vezetőjét. - Belgrád - válaszolta Tí­már Gyula, a Magyar Vörös­kereszt főelőadója. - Mi azonban csak a határig hoz­zuk a magyar nép ajándékát, átmegyünk a túloldalra, ott átrakodunk a jugoszláv Vö­röskereszt teherautóira és fordulunk vissza. Legköze­lebb jövő héten jövünk ha­sonló rakománnyal. # Miből áll az adomány? - Nyolcszáz darab takaró­ból és konzervekből. Készé­teleket küldünk: 5000-5000 darabot székelygulyásból, babfőzelékből, rakottkáposz­tából, paradicsompüréből, zöldségpüréből. • Ha Belgrádba szállít­ják, akkor ezzel nyilván nem a vajdasági magya­rokat segítik... - A Vöröskereszt nemzet­közi szervezet. Ahol tudunk, ott segítünk. Máskor a me­nekülttáborokba viszünk adományokat, legutóbb pe­dig a zentai kórháznak szál­lítottunk sterilizáló berende­zést. • A háború kezdetén kérték a lakosság segítsé­gét is. Most is így van? - Nem nagyon megy már az egyéni adományozás, amellyel egyébként rengeteg gondunk is volt. Mert külön tortúrát igényelt, hogy a ren­geteg apró tétel - egy liter méz, két kiló liszt, stb. - ki­viteléhez megszerezzük az engedélyt. Az a szerencsés, ha cégek nagyobb tételben ajánlanak fel adományokat, mint ebben az esetben is tör­tént. Szerettük volna a jugo­szláv oldalon az átrakodást lefotózni. Egy órás várako­zás után a kemény tekintetű vámos közölte: - Főnök nem engedni! • Hvala. V. F. S. a hét kérdése Mi lesz az ötös lottó nyerteseivel? Jávor Zoltán, ügyvéd. Nem irigylem őket. Megin­dul a .jóbarátok" hada, a se­gélykérő levelek garmada. Bűncselekmény sem kizárha­tó. Nem tudom, mennyire fe­lelős a Szerencsejáték Rt. azért, mert nyilvánosságra került a kilétük, de hogy mi­nimum sajtóetikai vétség ter­heli az Objektív című tévé­műsor újságíróit, az biztos. Egyébként sem szeretem azt a fajta újságírást, amelyben a cél szentesít minden eszközt. A bulvár stílust is veszélyes­nek tartom, olyan szempont­ból. hogy az úgynevezett szí­nes hírekbe gyakran becsem­pésznek értékrendet torzító dolgokat. Mosolygó Gyuláné, hiva­talsegéd. En elájultam volna! Se éjjelük, se nappaluk nem lesz azoknak az embereknek, A művésznő pályája. Karikó Teréz operaénekest a napokban köszöntötték a színházban abból az alka­lomból. hogy 35 éve örven­dezteti meg az operarajon­gókat kitűnő művészi telje­sítményekkel. Az alkalomra Gyémánt Csilla rendezésé­ben kamarakiállítás is nyílt a Szegedi Nemzeti Színház­ban. amely a művész pályá­jának dokumentumait sora­koztatja föl. A szegedi ope­rakedvelők nevében a 06­60-383-115-ről mondtak köszönetet ezért Gyémánt Csillának. Elveszett. A régi hídtól a Vitéz utcáig - valahol el­hagyta a táskáját - irataival és szerszámaival - a 487­203-as telefonról egy úr. Megtalálták. Égy hat kulcsos. Alfa Romeo-„bilé­tás" csomót (324-619); két kulcsosat, cipőfűzőből font tartóban, a Tisza Lajos kö­rúti ügyvédi iroda előtt, át­vehető a Béke utcai iskola könyvtárában Bali Péterné­t((<f>)))))))) MVIESTEL Közérdekű problémáikat, észrevéte­leiket ezen a héten ügyeletes munkatár­sunkkal. Sulyok Erzsébettel oszthatják meg a 06-60-327-784-es telefonszámon, munkanapokon reggel 8 és 10 óra kö­zött. vasárnap pedig délután 2-3 óráig. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy Szegedről is valamennyi számot tár­csázni kell. Ha ötletük van a Fekete pont című rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. tői; hat darabos csomót a Hősök kapujánál, érdeklőd­ni lehet délelőtt a 455-506­os telefonon. Találtak to­vábbá egy év körüli, autó­hoz szokott, ápolt, világos német juhászt, egy hete, a Salakos elnevezésű hor­gászvíznél- érdeklődni a 321-046-on. Mi találtunk valakit, aki az újszegedi magasház környékén éhező komondort gondozásba ven­né; telefonját az Áfész-bolt­ban adják meg annak, aki a kutya nyomára vezeti. Volán és Piroska. Ezút­tal taxi, az EBA 036-os rendszámú, amelynek veze­tője Sz.Z.-nét ingyen is elv­itte a nói klinikára. Külön­ben nem ért volna oda idő­ben, viszont elfogyott a pénze. Köszöni. A 478-307­ról köszönik a Hóbiárt bisztróban felszolgáló Pi­roskának, hogy „belső kisu­gárzása, mosolya átmelegíti a szívünket ebben az amúgy rohanó, embertelen világ­ban". Nyakbaakasztós bérlet­tartó. Ilyent keres Jernei Já­nosné és úgy hiszi, mások is, akiknek kisikolás gyere­kük van, s akik a bérletetü­ket nehezen tudják ki-be­rakni a táskájukból és -ba. Kisiparosok új, jövedelme­ző üzletágat fejleszthetné­nek ki - mondja. Szelíd motorosok. Vagy mégsem? Telefonálónk sem a nevét, sem a számát nem meri nyilvánosságra hozni, mert veréssel fenyegették a Nyitra és a Fűtőház utca környékén motórozók. A 10-15 fős csapat a játszóté­ren és a járdán használja a járgányokat - életveszélye­sen. Falak. A Nagyáruház élelmiszer részlegébe be tud menni a tolókocsis ember, de ki már nem tud jönni ­panaszolta Németh Csilla. Milyen jó, hogy 100 éves a film. Van, aki egyidős lehet vele. Kicsit megöregedett, mint egy kópia. Ha majd 150 éves lesz, nem lesz kit meg­kérdezni, csak a kópiákat. Milyen jó! 100 év. Ha pedig tény­leg felgyorsult az idő, akkor ez nem is olyan sok idő. Azért jó, hogy 100 éves a film, mert így legalább Jövőre már 101 kiderül, mennyi ke­véssé ismert, kivá­ló film van talon­ban. Szabó István és a tévé talonjá­ban. Mégis, van az a? érzés, ha nem 100 éves a film most, akkor a programban vetí­tett filmeket nem biztos, hogy láthat­nánk. Mint például a Rémségek ki­csiny boltját. Csak azt nem tudni iga­zán, hogy miért kell ahhoz egy év­forduló, hogy jó filmek kerüljenek képernyőre? Pedig hát a klasszikus darabok éppen ar­ról ismerszenek, hogy elsikkadás nélkül bírták ki a 100 évet, letöltöt­ték a próbaidőt. Jövőre is lehet­ne valami filmes évforduló. 101 éves a film, mondanánk, hurrá, mint a 101 kiskutya, micsoda összecsengés, és akkor megint le­hetne tobzódni egy kicsit. (podmaniczky) Fotó: Somogyi Károlyné örökké félelemben kell élni­ük. Felelőtlenek, tapintatla­nok voltak a tévések. Én biz­tosan nem engedtem volna be őket! De ha már beengedték - mert szegények talán nem tudták, miért jöttek hozzájuk -, akkor legalább ne enged­ték volna fotózni őket! Farkas László, ügyveze­tő. Fölháborítónak tartom ezt az esetet. A következménye­ket senki sem tudja, minden­ki találgat - azoknak a sze­rencsétleneknek a bőrére. Látszott, hogy egyszerű em­berek, megilletődtek, nem volt idejük semmit végiggon­dolni. Egyértelműen a tévé­seknek kellett volna tudni, mit lehet csinálni és mit nem. Egyszerűen visszaéltek a há­zaspár tájékozatlanságával és jóhiszeműségével. S. E. A Szegeden tartózkodó Jean Perrot, a párizsi Sor­bonne egyetem finnugor nyelvészet professzora teg­nap konzultációs előadáson találkozott a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola oktató­ival és diákjaival. Perrot professzor annak az Auréli­en Sauvageot-nak utóda a franciaországi magyarság­kutatásban és nyelvészetben, akinek hosszú sor magyar író francia műfordítását és a kor leggazdagabb szójegyzé­kének számító Francia-ma­gyar és Magyar-francia nagyszótárat köszönhetjük. Jean Perrot jelenleg a készü­lő legújabb kétnyelvű nagy­szótár magyar-francia fel­ének párizsi munkálatait ve­zeti, míg a nagy mű fran­cia-magyar részét a szegedi József Attila Tudomány­egyetem francia tanszékének munkacsoportja készíti, Pálffy Miklós vezetésével. Sauvageot nyomán, aki a párizsi Élő Keleti Nyelvek Főiskoláján elsőként foglal­kozott magyar nyelvvel, Per­rot a Sorbonne-ra vezette be először a magyart. Tevé­kenysége révén előbb finn­ugor tanszék alakult, majd a magyarság-tanulmány ok összefogására külön kutató­központ létesült. A pro­fesszort időközben a szibéri­ai finnugor nyelvek is elcsá­bították; újabban vogul, osztják és mordvin nyelvé­szettel is foglalkozik. Ami az új kétnyelvű nagyszótárat illeti, Jean Perrot bizakodik, hogy 2-3 év alatt befejezik a munkákat. Egy kérdésre a professzor elmondta, hogy a háború után Eckhardt Sán­dor által készített nagyszó­tárnál (ez a legutolsó, ma is használatos nagyszótár) • Szegeden és Párizsban készül az új nagyszótár Sauvageot szellemében Jean Perrot professzor előadását tartja. (Fotó: Nagy László) jobbnak tartja a Sauvageot­féle nagyszótárat. Utóbbi, Benedek Marcell és Balassa József közreműködésével szerényebb és céltudatosabb munkával készült, míg Jean Perrot szerint az Eckhardt­szótár meglehetősen sok, már nem létező francia kife­jezést tartalmaz, mert szer­zőjének „túl nagy ambíció­ja" volt, és filológusi kíván­csisága arra hajtotta, hogy a stilisztikailag érdekes, archa­ikus kifejezéseket is keresse. Perrot professzor véleménye szerint a magyar és a fran­cia lexika tovább fejlődött, és átalakult a szótárforgatás módja is - tehát szükség van az új nagyszótárra. Jean Perrot professzortól arra kértünk választ, mi volt a legmélyebb benyomása a magyar nyelvről: - Akkor találkoztam el­őször a magyar nyelvvel, amikor általános nyelvészet­tel kezdtem foglalkozni. El­ső benyomásom az volt, hogy tanítanom kellene ezt a nyelvet, mert gondolatokat ébresztett bennem, és gazda­gította nyelvészi látókörö­met. Lévén, hogy azelőtt in­do-európai nyelveket vizs­gáltam, a magyarra rátalálva egyszerre ki kellett lépnem a korábbi meggondolások kö­réből, hogy valóban általá­nos nyelvészetet kutassak. Érdekes módon minél in­kább elmerültem a nyelvben, annál inkább éreztem, hogy eltúlozzák a különbséget a magyar és az Európában használt indo-európai nyel vek között. Főként most. hogy szibériai finnugor nyel­vekkel is foglalkozom, most tudom felmérni, hogy ehhez képest a magyar nyelv mi­lyen fejlődésen ment át itt az indo-európai nyelvek kör­nyezetében. Panek Sándo

Next

/
Thumbnails
Contents