Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-08 / 211. szám

PÉNTEK, 1995. SZEPT. 8. KAPCSOLATOK 11 olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED. SAJTÓHÁZ. PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Legalább félóránként Mindennapi kedvenc olvasmányomból, az Önök lapjából értesülhettünk a közlekedésszervezés igen jelentős eredményéről: a 72/Y jelzésű helyi autóbuszjárat megindításáról. Végre eltűnt egy fehér folt városunk tömegközlekedési térképéről, a baktóiak is szegedinek érezhetik magukat - éppen ideje volt! Az övékével párhuzamosan reméltük megoldani a saját Új-Petőfitelepen lakunk - problémánkat. A mi utazási igényeinket a 21/Y jelzésű autóbusz hivatott kiszolgálni; a nap nagy részében - szombaton és vasárnap teljes üzemidőben - 60 perces követési idővel. A csúcsidőben (délutánonként ez mindössze 3,5 óra) alkalmazott 20 perces követési idő elegendő. Délután 5 órától, valamint szombaton és vasárnap azonban kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Egy-egy délutáni iskolai rendezvény, estébe nyúló elfoglaltság esetén nem egyszerű hazajutni, ha a program nem igazodik a 60 percenként közlekedő buszjárathoz. (Jómagam a szülői értekezletek után a 40-50 perces várakozás helyett - önvédelmi sprayt szorongatva szoktam hazalopakodni a sötét utcákon. Nem beszélve gyermekeink biztonságáról!) Nem kell azonban sötétnek sem lenni ahhoz, hogy az ember tele bevásárló szatyrokkal, piaci kosarakkal, netán gyerekeket vonszolva bosszankodjék a Csillag téren álldogálva, miközben sorra húznak el előtte „Ó - Petőfitelep" felé - a 20-as és 2l-es, illetve az Etelka sor felé a 22-es buszok. A Fecske utcáig meg el sem lámák, ahonnan ugyancsak Petőfitelep Főtér (ill. Petőfitelep Duna utca) felé szállítják utasaikat a 73as, 73/Y-os buszok. Ez összesen 5 járat! A bérletért mi sem fizetünk kevesebbet, a lakóhelyünket mégis gyakrabban vagyunk kénytelenek gyalog megközelíteni, mint busszal! Elképzelhető, hogy a buszjáratok ilyen mérvű aránytalan elosztását a,.népsűrűség" magyarázza: az általam emlegetett lakókörzet egy hosszú, szalagszerű sáv a töltésen kívül, a Gábor Áron utcától a Diadal utcáig. Az emlftett „szalag" azonban egyre szélesedik, új utcák nyílnak. sokasodnak a házak, s vele az itt lakók: öregek és gyerekek is. Javasoljuk, kéljük: a 21/Y jelzésű autóbusz csúcsidőn kívül (de legalább este 8-ig) és szombat délelőttönként 30 perces követési idővel járjon! Kézenfekvőnek tűnik ennek kivitelezéséhez a „sima" 21-es vonaláról egyetlen egy jármű átirányítása, hiszen azon a vonalon maradna éppen elég járat, illetve a 21-es sem szűnne meg: csak .ritkulna" átszállással továbbra is legalább 10 percenként volna lehetőség valamilyen járattal a Főtérre eljutni. Nekünk - ugye, világos? nincs mire átszállni!!! (Fentiekben a többes szám használata közvélemény - egyeztetésen aláírásgyűjtés helyett - alapul.) Az Új-Petőfitelepen élő, tömegközlekedést használni próbáló családok nevében: V.S.É. „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse viszaadhatják, de amiről a nemzet félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visszaszerzése nehéz és mindig kétséges." E szavak Deák Ferenc éleslátásából erednek és a Széchenyi téren emlékére emelt szobor talapazatába nagy betűkkel vannak bevésve. Nap mint nap. ha arra járok, újból és újból elolvasom. 1995. augusztus 28-án délelőtt 10 óra körül az önkormányzat épületéből tartottam a Sajtóház felé. Arra lettem figyelmes, hogy egy úr filmezi a szobrot. Ekkor láttam meg, hogy a Deák Ferencet ábrázoló szobor fejére egy kartondoboz van ráhúzva. Kérdésemre az úr elmondta, hogy az önkormányzattól jött és hivatalból filmezi e szoborgyalázást. Egyetértett velem abban, hogy vaSzoborgyalázás. Vagy valami más? lóban azonnal el kell távolítani a dobozt és ezt akár én is megtehetem. Szintén így nyilatkozott két úriember, akik már érkezésemkor fölháborodva ecsetelték a tényállást. Vállalták a tanúskodást, ezután én felmásztam a szoborra és letéptem a szorosan illeszkedő (valószínűleg nehezen felhelyezett) kartondobozt. E cselekedetemet őseim iránti tisztelet vezérelte. Szerintem tűrhetetlen, hogy mások ily módon gyalázzák nemzetünk Nagyjának dicsőségét. Ezért ekkor helyettük is elmondtam egy Miatyánkot. A dobozzal az önkormányzat portájára mentem (sárga épület), ahol a portásnak előadtam a történteket, mire ő azt válaszolta, hogy ilyen piti ügyekkel nem foglalkoznak. Ezt követően a szürke épület előtt posztoló rendőrhöz fordultam, aki azt javasolta, hogy a dobozt dobjam egyik szemetesbe, hisz ilyen üggyel nem tudnak manapság foglalkozni. Ezután a Sajtóházba mentem, ahol előadtam a történteket. Útközben fogalmazódott meg bennem az alábbi kérésem. Az önkormányzat részéről ki tudtak küldeni egy embert, hogy megörökítse a szoborgyalázást, de úgy tűnik, az eredeti állapot helyreállításával nem törődtek, bár hatáskörükbe tartozik és kötelességük is lett volna. Ezért kérem, állapítsák meg az általuk meg nem valósított helyreállítás összegét, és azt utalják át a Bokros Lajos Alapítvány részére, amely a határon túli magyarok tanulmányait támogatja. Erről szíveskedjenek az alábbi postacímen értesíteni. Tudom, hogy Szeged város sokat tett és tesz a menekültekért, menedékesekért, de azt is tudom, hogy a határontúlról átjövő és esetleg áttelepülő magyarok száma együttesen is alulmarad a Magyarországra más nemzetek tagjai betelepülőinek számánál. A fentiek is Deák Ferenc szavait igazolják. (És ez csupán a jéghegy csúcsa.) L. S. Pf. 940 Szeged Csak beljebb! Reszkessetek bliccelők! Szigorításokat vezettek be Szeged közlekedésében. Örül a változásnak aki szereti a rendet és az igazságot. Úgyis marad még éppen elég rendezetlen dolog. Legalább ezen a kis területen bezárulnak a „kiskapuk". Nem juthatnak jogtalan előnyökhöz akik eddig túl „bátrak" voltak. Az új rend azért nem egyértelműen örömteli. Amióta csak az első ajtón lehet fölszállni, bizonyos elbambult utasok miatt nagy a nyüzsgés, tumultus a kocsi elején. Eszünkbe jut a régi. kalauzos idő jelszava: „ Csak beljebb, csak beljebb, üres a kocsi belseje!" Most nem figyelmeztet senki, pedig egyesek úgy lecövekelnek, mintha gyökeret eresztett volna a lábuk. Szorongnak, mint dobozban a heringek. Törik, tapossák, lökik egymást miközben a busz hátulja kong az ürességtől. Ejnye, ejnye polgártársak! Csak nem nehéz felfogni ésszel? Még érettségi se kell hozzá! Ha nem megyünk hátra, hogy jönnek fel az új felszállók? Erre a néhány szájtáti nem gondol. /Tisztelet a kivételnek!/ Csak állnak báván maguk ele meredve, mint megannyi hall, se lát Dömötör ". Egyébként, tekintettel bizonyos körülményekre, nem is csodálkozhatunk, hogy kihalt belőlünk az illem, a jóérzés, a figyeli, sség. De azért ne maradjun' örökre ilyenek! - Gyerünk csak beljebb! Minél beljebb Európába! Kövér Károly A Délmagyarország 1995. augusztus 11 -i számában „Postai szolgáltatás idegőrléssel" címmel közölték Haraszti Gábor olvasói levelét. Ebben a panaszos leírta, milyen kellemetlen éjszakát okozott neki és családjának, hogy balatonlellei üdülési címűkre távirat érkezett, ám - lévén hogy éppen nem tartózkodtak az üdülőben - az eredeti távirat helyett csak távirat érkezéséről szóló értesítést hagyott hátra a kézbesítő. Mire erről tudomást szereztek, a helyi posta már zárva volt,' így másnap reggelig aggódtak, nem valami rossz hírt tartalmaz-e a távirat. Mint utóbb kiderült, a Szeged l-es postától kaptak Válaszol a posta két szolgálati értesítést. Az egyiket arról, hogy a fiuk szegedi címére Balatonlelléről feladott dísztáviratukat a címzett távolléte miatt nem tudta a szegedi posta kézbesíteni, majd arról, hogy a kézbesítés másodszori kísérletre sikerült. Haraszti úr javasolja a postai szabályozás megváltoztatását, a postai szolgálati táviratok levélszekrényen keresztül történő kézbesítését. A levélre válaszolva először is elnézést kérek Haraszti úrtól és családjától az okozott kellemetlenségért! Nagyon sajnálom, hogy üdülésük utolsó, kellemes óráinak hangulatát elrontotta a szóban forgó postai értesítés. Tájékoztatom, hogy nincs szükség a postai szabályok módosítására. Már a fiuk címére, Szegedre küldött dísztávirat is kézbesíthető lett volna levélszekrényen keresztül, tehát a szolgálatot teljesítő szegedi távirdai dolgozó az előírással ellentétesen, feleslegesen küldött Haraszti úr üdülési címére azonnal szolgálati értesítést arról, hogy a dísztáviratot a címzett távolléte miatt nem tudták kézbesíteni. Gyimesiné dr. Etsedy Sarolta igazgató Nemrég Fakukac címmel írtam tárcát arról, hogy sorra pusztulnak a városi fák a bennük lakó férgektől. Varga Mihályné szegedi olvasónk levélben kérdezte: mit lehet tenni a veszedelem elhárítására? A tévé Ablak című műsorában közreműködő dr. Bálint Györgyhöz fordult először, azt a választ kapta, növényvédő boltokban sok fajta hatásos szer kapható, de akárhol kereste, értetlenül néztek rá, segíteni nem tudtak. Kérésünkre a Csongrád Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás munkatársa, Szabó Piroska a következő fölvilágosítást adta: „A farontó lepkék lárvái, mint ahogy nevük is mutatja a lombos fák fás részeit (a törzset és a vastagabb ágakat) károsítják. Sok tápnövényű fajok, a gyümölcsfákon kívül az utcákon, tereken lévő fűz, nyár, tölgy, kőrisfákat és az orgonabokrokat is megtámadhatják. A farontó lepkék előnyben részesítik a valamilyen okból legyengült, vagy sérült növényeket. Két faj, a nagy farontó lepke (Cossus cossus) és a kis farontó lepke (Zeuzera pyrina) károsításával találkozhatunk. Életmódjuk hasonló. A lárvák fejlődési ideje két év. \ nagy farontó lepke tojásait június-júliusban 15-20as csomókban „z idősebb, magányosan álló, rendszerint a már fertőzött fák törzsére repedésekbe, sérülésekbe vagy hámló kéreg alá rakja. A sima ép kérgű fát elkerüli. A kikelő hernyók csoportosan rágják a kéreg alatti fás részeket. Az egyszer áttelelt hernyók berágKét faronté ják magukat a törzsbe és ott mély, ellipszis alakú járatokat készítenek. Jelenlétükre a járatok és a törzs körül található vöröses, morzsalékos ürülékhalmocskák utalnak. A járatok miatt meggyengül a törzs, és a viharos erejű szél könnyen eltörheti azokat. A kis farontó lepke tojásrakás szempontjából a fiatal fákat részesíti előnybe. A tojásokat egyesével a hajtások tövébe vagy az ágvillákba rakja. A kikelő hernyók a levélnyélbe vagy a fiatal hajtásokba fúrják be magukat. Az idősebb hernyók a vastagabb fás részekben készítik járataikat, általában az ágak középső szakaszán. Ürüléküket a járatok nyílásán kitolják, s ennek egy része a nyílásnál megtapad, ezáltal a fertőzött rész szembetűnővé válik. A sérült ágak könnyen letörnek. Hogyan védekezhetünk ellenük? Akár utcai fákról, akár gyümölcsfákról van szó, törekednünk kell arra, hogy a növényeket jó kondícióban tartsuk. Ez megfelelő tápanyagutánpótlással és öntözéssel érhető el. A növényápolás és metszés során keletkezett mechanikai sérüléseket, sebeket fasebkezelő anyagokkal (Cellcid. Betica, fa> 'Mezáró és oltóviasz) le 1 , fedni, hogy a gombabetegségek és rovarkártevők fertőzését megakadályozzuk. A farontó lepkék lárváinak járataiba Unifosz 50 EC-vel átitatott vattát kell helyezni, és utána a lyukakat sebtapasszal vagy viasszal lezárni. A vegyszeres védekezés hatása úgy ellenőrizhető, hogy a kezelés után 5-10 nappal meg kell vizsgálni, hogy a járatok környékén és a törzs körül van-e friss ürülék és rágcsálék-szemcse. Az Unifosz 50 EC erős méreg, a kezelést legalább feltételes forgalmi kategóriájú növényvédő szerek felhasználására jogosult személy végezheti a kötelező munkavédelmi szabályok betartásával. Szabó Piroska válaszát köszönjük. Tekintve, hogy az utolsó bekezdésben említett szigorú növényvédőszerhasználati megkötöttség igen komoly nehézséget jelent, hadd egészítsem ki hétköznapibb megoldással is. Dróttal nyúltam utána kertünkben a farontóknak - ha egyenes a járatuk, talán elérjük -, illetve petróleumos vattával úgy betömtem a lukat, hogy kívülről levegőt se kapjanak. Almafánkat így sikerült megmentenem. Mivel azonban levélírónk utcán lévő fűzfa fertőzöttségét említi, föltehetően ez sem jelent megoldást. Sajnos, a lepkék rajzását kilesni sem lehet, hogy közben permetezhetnénk, a kivágott fák tűzre vetése talán enyhíthetné a bajt, hiszen a fában lévő farontók is elpusztulnának. A földarabolt fatörzsek „kerti csevegőként" való fölállítása a kivágott fák közelében, ahogy itt-ott láthatjuk, gyilkos gesztus a többi fára nézve: biztosra vehetjük a további fertőzést. H. D. Az 1995. évi LXXII. törvénnyel kihirdetett pótköltségvetés már jórészt a Bokros-féle csomagot, illetve a kormány legújabb társadalom- és gazdaságpolitikáját is tükrözi. Csupán a közölt információkra támaszkodva érdemes szemügyre venni ezt a kreációt, bár közvetve az Alkotmánybíróság ismert határozata megbontotta és rontotta azt. A pótköltségvetés és környéke A pótköltségvetésből megismerhető információk és a becsült adatok alapján az államháztartás mintegy háromszáz milliárd forintot költ a közvetlen igazgatásra. így például a központi költségvetés 79 milliárdot, a társadalombiztosítás 21 milliárdot, az APEH 14 milliárd forintot él fel, míg a külkapcsolatok ápolása mintegy 30 milliárd forintba kerül. Meglepő, hogy a sportigazgatás csaknem négymilliárd forintot kap, aminek döntő hányadát saját magára költi. Nem vitás, hogy egy adekvát szervezeti- és funkcióstruktúra sokkal olcsóbb lenne. A kézenfekvő átrendezésekkel legalább 50 milliárd forintot lehetne megtakarítani anélkül, hogy az alapszolgáltatások erőforrásait érintenénk. A rendszerint szűk körben osztogató alapítványok 10,3 milliárd forintot kapnak a központi költségvetésből és ennek sokszorosát az állami irányítás alatt álló vállalkozásoktól. A központi üdülők fenntartása, üzemelése évi 3 milliárd forint. Budapest főváros, az igen kedvező adottságainál fogva az átlagosnál mintegy 25 milliárd forinttal többet kap a személyi jövedelemadóból. Az aránytalanságot fokozva, a központi költségvetés még 2,3 milliárd forintot ad a fővárosi tömegközlekedésnek. Az UTE, a Kispest-Honvéd és az MTK együttesen 347 millió forintot tesz zsebre. Más egyesületek nem részesülnek ilyen, külön juttatásban. Ma már csak az arisztokraták engedhetik meg maguknak a rendszeres színházbajárást. Az erre a célra adott 2,6 milliárd forinttal az állam őket támogatja és a színházi lobbit. A hasonló, indokolatlan kiadások milliárdjait még hosszan lehetne részletezni. Fantasztikusan jellemző, hogy miközben sokezer hasznos és olcsó kórházi ágyat kívánnak megszüntetni, az amúgy kórházakkal túlzsúfolt Budapesten 1500 ágyas honvédkórházat építenek. In medias res, térjünk vissza a sorsdöntő kérdésekhez. Ez pedig nem más, mint a belföldi adósságállomány A szóbanforgó törvény 1. számú mellékletének XXXI. fejezetében csaknem 500 milliárd forint kamatfizetési kötelezettség van feltüntetve, amely a hazai bankoknak jár a belföldi adósságállomány után, továbbá a következő XXXII. 141 milliárd forint a törlesztésekre. Ez mindösszesen jó 640 milliárd, ami ugye nem semmi, amit az 5300 milliárd forintos magyar GDPhez kell viszonyítanunk. A rendszeralapú szakértői vizsgálat, sok munkával képes volt megállapítani, hogy ez a belföldi adósságcsapda, amely teljesen szabálytalanul és törvénytelenül került kialakításra, célja, hogy a magyar nemzetet és gazdaságot lejárassa, kirabolja, miközben a pénzügyi plutokrácia dúskál a többség által megtermelt jövedelmekben, amit főleg illegális úton sajátít el. Magyarázzuk meg pontosabban, hogy miről is van szó. Ha a magyar állam a saját tulajdonában lévő, vagy többségi részesedésű pénzintézetből, bankból pénzt von el, akkor az nem hitelezés, hanem egy tulajdonosi rendelkezés. Egy polgárjogi szerződés létrejöttéhez a tárgyat illetően legalább két, független tulajdonosra vagy rendelkezőre van szükség. Saját magammal vagy alárendeltségben érvényes polgárjogi többek között hitelszerződés sem - szerződés nem köthető. A belföldi államadósság 75-80 százaléka ilyen törvénytelen hitelszerződések alapján jött létre, ezért a kamatfizetés és a törlesztés is törvényellenes. Nézzük csak meg konkrétan. Az állam - rendszerint a pénzügyminiszter - felvesz, elvesz 100 milliárd forintot az állami tulajdonban lévő bankból és végleges támogatásként odaadja egy állami tulajdonban lévő vállalkozásnak. Az állami tulajdon nem változott, csak a kezelő lett más. El van intézve. Igen ám. az állam a központi költségvetésből a nem állami tulajdonosok terhére, a banknak is visszaadja a pénzt és a szóbanforgó összeg erejéig megduplázza a vagyonát. Ezzel újabb törvénysértés következett be, mert az állam jogalap nélkül, fiktív szerződés szerint gyarapította a vagyonát. A manipuláció közgazdaságilag és pénzügytechnikailag is bizonyítható. Mindezekből az is következik, hogy a belső államadósság csak a lakosság, a magánszektor, szövetkezet stb. által nyújtott hitelek erejéig áll fenn, amelynek összege nem elviselhetetlenül magas. A fiktív belföldi államadósság törlése folytán a költségvetés igen kedvező helyzetbe kerül, mert többszáz milliárd forintos többlet áll elő. Mintegy 340 milliárd forintról van szó a pótköltségvetéshez képest és a Bokros pakk anomáliáit is figyelembe véve. A külföldi adósságokat tekintve minden kockázat nélkül megállapíthatjuk, hogy abból a magyar nemzet tagjainak semmiféle előnye sem származott. Egyszerűen arról van szó, hogy a nemzetközi fináncplutokrácia - amelyhez a magyarországi tagok, személyek is csatlakoztak - a pénzügyi, gazdasági terrot készítette elő Magyarországon, amiből a hazai bennfentes kör is busás hasznot húzott. Aggasztó, hogy a jelenlegi kormány a folyamatot felgyorsította. Hiszen tisztán látható, hogy a belföldi adósságfikció összeomlása után egy 30 milliárd USD adósság még kezelhető. A válság, véleményem szerint, 50-60 milliárd USD állomány körül elviselhetetlen. A külföldi adósságállomány egyébként megfelelő szakértői és politikai munka révén jelentősen csökkenthető. Figyelembe kell venni, hogy egy tisztességes hitelező az adóspartner érdekeit is védi, másrészt az érintett kormányoknak is van némi garancialapjuk, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy esetenként igénybe is vegyék azokat. Most nem beszélek arról, hogy Magyarország hitelkihelyezései is irracionális alapokon történtek. Tehát a hitelezők a követeléseinket nyugodtan átvehetnék. illetve a 11 milliárdnyi állományt némileg csökkentett áron célszerű volna felajánlani a részükre. Sisak István szakközgazda