Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-06 / 209. szám

SZERDA, 1995. SZEPT. 6. BELÜGYEINK 3 Csak a jéghegy csúcsát látjuk - egyeztek meg a szakemberek tegnap, kedden a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelmi osztályának elnökségi ülésén, amikor a feketegazdasággal kapcsolatos konzultációt próbálták meg lezárni. A jéghegy csúcsán különben a Csere­pes sor, vagy az utca árusai állnak, de nem ők vágják zsebre a milliárdokat. Igy hát nem a Cserepes soron kell keresgélni a feketagazdaság nagyhalait. Akik lebuknak, azok a kishalak, Így mind a mai napig csak megbecsülni le­het, mekkora pénzek forog­nak a feketegazdaságban. Egyes számítások szerint ezek az összegek 300-400 milliárd forintra rúgnak, tehát amennyiben hirtelen előkerülnének, az állam­háztartásnak attól a pilla­nattól kezdve semmi gond­ja sem lenne. Roth Imre, a Csongrád Megyei Rendőr­főkapitányság gazdaságvé­delmi osztálya vezetőjének állítása szerint az olajmaf­fia-perben 53 emberre leg­feljebb 1,6 milliárdos adó­csalást lehet rábizonyítani. A rendőr alezredes mondta azt is, hogy az egész feketegazdaság ellen Csongrád megyében 20 nyomozó „küzd", miután kormányhatározat értelmé­ben „megerősítették" az ál­lományt. Korábban még ennyien se voltak. A feke­tegazdasággal kapcsolat­ban az az alapvető problé­ma - mondta Roth Imre -, hogy kordában lehet tarta­ni, de nem lehet felszámol­ni. A kordában tartáshoz viszont jogszabályok kel­lenek. A nagy jövedelme­ket például meg kell tudni adóztatni, a lakosság adó­moráljában pedig nagy változásoknak kell bekö­vetkezniük. Amíg minden­ki szemrebbenés nélkül el­fogadja, hogy a szolgáltató f I Ellenőrzés - a javából. (Fotó: Schmidt Andrea) • Feketegazdaságról a kamaránál • Nem a Cserepes bezárása a megoldás A jéghegy csúcsát látjuk vagy a kereskedő nem ad nyugtát, nem vethet sem­mit a hatóság szemére. Ványai László, az Apeh Csongrád megyei igazga­tója is enyhének tartja a je­lenleg kiróható büntetése­ket. Sok jogszabály akadá­lyozza az adóhivatalt az el­lenőrzések során. Ameny­nyiben pedig bírósági sza­kaszba jut egy ügy, három évig is elhúzódhat. Idén az országban megszervezett nagy akciók idején 1300 alkalommal ellenőriztek az apehesek, s a vizsgálatok 70 százaléka hiányosságo­kat állapított meg. A kirótt mulasztási bírság összege 60 millió forint volt. Kifejezetten pesszimista volt a tegnapi konzultáci­ón résztvevő Csaplár Gá­bor. a KISOSZ elnöke. Sze­rinte 2-3 éven belül nem várható áttörés. A fekete­gazdaság majd akkor szo­rul háttérbe, ha javul az or­szág gazdasági helyzete és csökken a munkanélküli­ség. Rovó István, a Vám- és Pénzügyőrség Békés és Csongrád megyei parancs­nokságának helyettes ve­zetője szerint a feketegaz­daság visszaszorításával kapcsolatban legalább 250-300 jogszabályt kelle­ne összhangba hozni. Rá­adásul emberekre lenne szükség, hogy minden au­tó csomagtartójába bele­nézzenek. Idén az első fé­lévben ezen a határszaka­szon összesen 1230 úgy­nevezett jogszabályt sértő cselekmény fordult elő, 1 milliárd 60 millió forint „értékben". Az elkövetők románok, jugoszlávok, ma­gyarok, oroszok, ukránok, lengyelek (egy felmérés szerint nem volt köztük egy darab német, francia, svéd és dán állampolgár sem!). A kamarai tanácskozá­son fölvetődött: egy ilyen gazdasági önkormányzat, mint a CSMKIK, tehet annyit, hogy kizárja a ta­gok sorából a tisztességte­len vállalkozókat. Például eléggé tisztességtelen do­log, ha valaki felszámolja a vállalkozását, új céget ala­pít, miközben nem egyen­lítette ki a tartozásait. To­vábbá a kamaránál is feltű­nő lehet, ha egy nem létező telephely címére 60-70 ju­goszláv vállalkozó jelenti be magát... Fekete Klára • „Vészharangot jöttem kongatni!" Veszélyben a vajdasági magyarok! Egy katona, aki fél... Öreg­asszony, aki ölni tudna... Gyer­mek, aki koravén. A délvidéki háborútól űzött ezrek arcát, sorsát tárja a világ elé eM. Soós György fotóalbuma és a Szege­di Ifjúsági Házban megrende­zett Menekültek II. című fotó­kiállítása. A fekete-fehér ké­pek tragikus kordokumentumok - mondta a fotókról tegnap a kiállítást megnyitó dr. Jungbert Béta, a Menekültügyi és Migrá­ciós Hivatal főigazgatója. A vi­lág - ha a szükségesnél lassab­ban is. de - tud a délszláv há­borúról, figyel Szarajevóra és Koszóvóra. De érzéketlennek mutatkozik a Vajdaságban dúló „csöndes fojtogatás", a ma­gyarság elleni „etnikai fegy­ver" bevetése, az erőszakos és tudatos szerb betelepítések kö­vetkezményei iránt. így látják ezt a vajdasági magyarok kép­viselői. A krajinai szerbek menekül­táradata ellepte Szerbiát, de nem egyenletesen. Mintegy százezernyi szerbet irányítot­tak a Vajdaságba. A kolonizá­ció megdöbbentő tényéről adott A Menekültek II. című fotókiállítás megnyitója után a vajdasági magyarok kongatták meg a vészharangot: a szerbek tömeges betelepítése megváltoztatja az etnikai arányokat. (Fotó: Schmidt Andrea) kor minden magyar érezze, hogy egy tagja, a vajdasági ré­sze végveszélyben van, amiért kiáltani kell!" - mondta a sajtó­tájékoztatón kezét tördelve Ka­bók István. Ugyanis egyre job­ban kirajzolódik a szerb ható­ság tudatos, átgondolt betelepí­valós képet Kabók István, a Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közössége Tanácsának tagja, a nyugat-bácskai szerve­zet elnöke és Kudlik Gábor, a VMDK sz-abadkai vezetője. „Vészharangot jöttem kon­gatni. Ha létezik nemzettest, ak­tési terve, melynek következ­ménye a magyarság marginali­zálása, elsorvasztása, végső esetben elúzetése. A régiek mellé most tízezrével (rányitják az új „menekülteket" azokba a nyugat-bácskai falvakba, ahol a magyarság szórványban él. A VMDK bizonyítani tudja, hogy az új jövevényeket nem a hor­vátok űzték el, hanem saját ve­zéreik ösztönzésére vagy pa­rancsára keltek útra. Magyarok házáról és a bácskai falvakról készült fotók csábították vándo­rútra ezeket a szerbeket. Ezért foglalják el erőszakosan a ma­gyarok tulajdonában lévő háza­kat. A VMDK röplapot oszto­gat, hogy a magyarok ismerjék jogaikat és tennivalójukat. A szabadkaiak kényszerítették az önkormányzatot, hogy határo­zatban rögzítse: községi ingat­lant menekülteknek nem adnak át. De mindez kevés. Az ag­gasztó jelenségről akarták tájé­koztatni a pártok szegedi képvi­selőit, az itteni jeles közéleti személyiségeket a VMDK kép­viselői. A segélykiáltásra csu­pán a szegedi és a megyei ön­kormányzat vezetői, illetve az MDF, a MIÉP és az Erdély Kör képviselői nyitották ki fülüket és szivüket... Pedig a reményvesz­tett bácskai magyarok várják a segítséget. A nemzettest többi részétől. Ú. I. Vita a nemzeti jelképekről Az Országgyűlés meg­kezdte a nemzeti jelképek­ről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ez többek kö­zött előírja, hogy magán­személyek milyen esetek­ben használhatják a zászlót és a elmert. A kormányzat elképzelései szerint a cí­mert csupán az államot megtesítö szervek használ­hatják automatikusan, az egyéb gazdasági szerveze­tek viszont nem, mivel ez­zel ők jogtalan előnyök­höz juthatnának. Az állam­polgárok azonban - nem­zeti érzéseik kifejezésére ­a jövőben is korlátozás nélkül használhatnák a zászlót és a elmert - mond­ta Vastagh Pál igazságügy­miniszter. A képviselők tárgyaltak a felsőoktatás fejlesztéséről is. Ellenzéki vélemény szerint a progra­mot törvényben kellene megfogalmazni, míg a kor­mánypártok szerint erre elegendő az országgyűlési határozat is. (MTI) C^okaknak kedves kolléganőm hozta tavasszal a tD harcos optimizmussal megtöltött hírt: idén vége lesz az aszálynak! Kicsit úgy hangzott, mint az évek óta mindig beígért jóslat: kimászunk a csávából. Időközben kiderült, se az aszálynak nem lett vége, se az évtizedek óta ígérgetett föllendülés nem következett be. Ha a kettő ennyire egybevág, köze lehet egymás­hoz. A mi kertünk a tavaszi jóslat ellenére hajszálra olyan, mint tizenvalahány éve minden nyár végén. Annyi a repedés a földjén, ha egybe beledugnám az öntözőcső végét, Szeged minden víztornya kiszik­kadna. Nagyobb baj is van. Alagutat túrt magának a vakond, és ennek se látni a végét. Kézzel-lábbal tömöm el a járatokat, hogy jusson valami a nö­vénynek is. Nem jó, ha a földalatti Magyarországnak ekko­ra hálózata van. Ha már összekapcsolódott a kettő, nézzük meg a másikat is. Gazdaságunk is tele van repedések­kel, a legbüszkébb bukszákat is kiszikkasztja. Má­sokét meg kidagasztja. Nem nagyon járnak már másért külföldre honatyáink, mint dollárokat kol­dulni. (Lehet, hogy szerencsénk van: kezdenek nem adni.) De mintha vakodjáratok is lennének, mert már locsolni se akarnak. Valahol szökik a víz. Rá­kapcsol a mindenkori pénzügyminiszter, még töb­bet akar bele nyomatni. Honnan veszi? Tőlem, tő­led, tőle. Amíg mindnyájan ki nem szikkadunk. rj mlítődik ugyan, hogy a vakondjáratokat kel­l3 lene eltömni. Azelőtt az volt a baj, hogy min­dent maga alá akart kaparni az állam, és nagy ke­gyesen szétosztani, de annyira fejre állt tőle az or­szág, azt nem győzzük nyögni. Kiépültek a titkos járatok, és elszöktek a dollárok. Lépten-nyomon azt látom mégis, furfangos ésszel erre szeretnék megint csavarni a kormány kerekét. Ide nekem minden adót, mondja megint a bajuszos miniszter állam bácsi képében. Ha megint beleönti a nagy tésztaszürőbe, ezer ágon illan el. És ráadás is van, ne felejtsük: a vakondjárat. Pedig de egyszerű lenne betömni! Mondják is a receptet unásig. Még ki se ejtik, hogy a feketegaz­daságot kellene megszüntetni, máris jön a kontra: az tart el bennünket! Ma olyan világot élünk, min­dennek az ellenkezője is igaz, nem történik tehát semmi. Csak a fene nagy fejőgép felejtődik bekap­csolva mindig, és akárhogyan rúgkapálunk is, bennünket tovább fejnek. Még több adót, még több adót! Hová lesz az a rengeteg adó? Meg az ilyen­olyan megszorítás? Csak nem a leépítés viszi el? Hány egészségügyi intézményt szüntetnek meg mostanában? Ki tudná számon tartani? És hány kórházi ággyal lesz kevesebb? Hány iskolával? Hány tanárral? Olcsón mi már megszüntetni se tu­dunk semmit? Csak betegből nem akar kevesebb lenni. ajd hozunk táppenzellőröket! Szakállas rémség. Ha már magánkézbe került majd­nem minden, akkor minek kell még külön az ása­tag ellenőr? Hogy egy lukkal több legyen a tészta­szűrőn? Itt ólálkodik a munkanélküliség a kertek alatt, mindenki attól fél, elúszik az állása. Erre kellene még külön zsandár? Kemény külön pénze­kért? Hová lett az a sok, amit eddig befizettünk? So­kan tudják: soha ennyi nagyon okos szélhámo­sunk nem volt, amennyi most van. Állami szintre emelkedve is. És egyik se vájja ki a másiknak a szemét, de mindnek megduzzad a zsebe. Ez a legnagyobb vakondtúrás, amit alagútnak is mondanak a földalatti Magyarországon. Ezt kellene eltömni végre. , r^ , t ŰS\' JAMINA MINTABOLT MEGRENDELHETŐ A^^yiV Körös J6 falazóblokk 20db/nml.o. 97.50 El/db ff > Körös .10 20 db/nm 1.0. 81.25 Ft/dblO/kg •••• 10/49 válaszfallap lüdb/nml.o. 67.50 Ft/db unnil Rflll FB60/19béléseleni 95.- Ft/db inVHUL Hn« 8 rakiaptö| ingyenes házhoz szállítás! Szeged, Csongrádi sgt. 27. Szentes. Jözsef A. u. 24. Tel.: 62/474-481, 62/491-022. Tel : 63/314-01 1 Vágási Kálmán maradt a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiójának veze­tője. A posztra hárman je­lentkeztek. A pályázók közül csak Vágási Kál­mán volt szegedi. A hétta­gú bíráló bizottság az ed­digi szerkesztőségvezetőt találta a legalkalmasabb­nak. A régi-új stúdióveze­tővel a hétfői döntés után beszélgettünk. • Tudomásom szerint eddig háromszor pá­lyázta meg a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiójának vezetői posztját. Mind a há­romszor ön nyert. Me­lyik volt a legnehezebb megmérettetés, és miért? - Helyesbítenem kell, csak kétszer pályáztam. Éppen húsz esztendővel ezelőtt, 1975-ben Szol­nokon kerültem az újság­írói pályára. Ott voltam gyakornok, pályakezdő újságíró és a többi. Rá öt évre lettem a szerkesztő­ség vezető-helyettese, majd később vezetője. 1988-ban határozott idő­tartamra bíztak meg a szegedi szerkesztőség vezetésével. Három évvel később kiírtak egy pá­lyázatot, s a három je­lentkező közül engem választott a bizottság. Ezután határozatlan időre kineveztek stúdióvezető­nek. Most úgy gondolta a Magyar Rádió vezetése, hogy pályázatot ír ki a •szerkesztőség vezetői tisztekre, nemcsak Szege­den, hanem Miskolcon, Debrecenben, Pécsett és kérdés • A régi-új stúdióvezetőhöz „Remélem, innen megyek nyugdíjba" Szolnokon is. Most is hár­man adtuk be a pályázatot. Megmondom őszintén, eb­ben az átmeneti időszak­ban, a méditörvény elfog­adása előtt, nehezebb volt a megmérettetés, mint há­rom évvel ezelőtt. Tudni kell, hogy rengeteg válto­zás lesz a Magyar Rádió, illetve a rádiósok, így a szegedi munkatársak éle­tében is. Itt van például a konkurencia a nyakun­kon... • Ez lenne a második kérdésem. Különböző magánrádiók kaptak és kapnak frekvenciát a térségben. Ennek is­meretében milyen tervei vannak a stúdió jövőjét illetően? Milyen jelle­gű műsorpolitikát sze­Vágási Kálmán retne megvalósítani? Marad-e például a Rá­dió Partiscum a körzeti stúdió műsoridejében ? - Az biztos: a magánrá­diók beindulása miatt na­gyon kemény versenyhely­zet alakult ki a piacon. Ed­dig naponta 9 óra 5 perc volt az adásidőnk. Ez az idő bővül egy órával. Eb­ből mind közszolgálati műsor. Nem lesz kereske­delmi műsorunk. Félreértés ne essék, a Rádió Partis­cum nem szűnik meg, csak átalakul. Reggel hattól ki­lencig adunk közszolgála­ti, zenés hírműsort, és lehe­tőséget kaptunk arra, hogy ezt a Rádió Partiscum fi­nanszírozza úgy, hogy e hónaptól kezdve elindítha­tunk egy három órás dél­utáni szórakoztató jellegű közszolgálati műsort. így tehát a kereskedelmi műsor tulajdonképpen átalakul, s bővül egy órával. A nemze­tiségi műsorok maradnak napi négy óra hosszában. • Véleménye szerint mi­vel nyert a pályáza­ton? - Ez nehéz kérdés, mert a másik két pálya­munkát nem láttam. Hogy mivel nyertem? Nem tudom. Talán... Ne­kem van egy óriási elő­nyöm és hátrányom. Az, hogy húsz éve va­gyok rádiós, előny is és hátrány is egyben. Na­gyon sok mindent át- és megéltem. Arra a kérdés­re, hogy képes vagyok-e negyvennégy éves ko­romban megújulni, azt mondtam: igen. Erre tet­tem fel az életemet. Ne­kem az első munkahe­lyem a Magyar Rádió volt, s remélem, hogy in­nen is megyek majd nyugdíjba. Sz. C. Sz.

Next

/
Thumbnails
Contents