Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-05 / 208. szám

KEDD, 1995. SZEPT. 5. BELÜGYEINK 3 Horn Gyula az ország helyzetéről A miniszterelnök az ellenzékre figyel. (MTI Telefotó) Az Országgyűlés hétfői ülése - a törvényhozás őszi ülésszakának első munkanapja - a miniszterelnök napirend előtti felszólalásával kezdődött meg. A Ház ülésén részt vett a köztársasági elnök is. szerint az Országgyűlés nem helye a koalíciós perpatvaroknak, azokat tárgyalóasztalnál kell megoldani. A szocialista frakció erre kész - szögezte le. Úgy vélte, hogy a következő egy év lényeges változást hozhat az ország életében, hiszen megkezdődött egy olyan kormányzati munka, amely biztosíthatja a gazdasági fordulatot. Torgyán József (FKGP) felszólította a koalíciós pártokat: ne veszekedjenek, hanem távozzanak. Úgy vélte, hogy az elmúlt tizennégy hónap a „házastársak" szakadatlan veszekedésével telt, amelyből egy torzszülött gyermek, a Bokros-csomag született. Torgyán cáfolta a miniszterelnöknek a kabinet eredményeire vonatkozó kijelentéseit. Isépy Tamás (KDNP) az őszi ülésszak első napjának kezdetét operanyitányhoz hasonlította, amelyben fellelhetők a mű jellemző dallamai. A koalíciós vitával kapcsolatban elmondta: házastársak vitájába nem szabad beleavatkozni, de a KDNP azt szeretné, hogy a gazdasági instabilitáshoz ne társuljon politikai instabilitás. Szájer József (Fidesz) a folyamatos meghasonlás, a felelőtlenség kormányának nevezte a kabinetet és távozásra szólította fel a koalíciót. A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakcióvezetője úgy vélte: a koalíció az ország dolgának intézése helyett saját konfliktusaival, kicsinyes pozícióharccal van elfoglalva. A miniszterelnök az elhangzottakra részletesen reflektált, végezetül megismételte korábbi kérését az ellenzékhez: továbbra is próbáljanak konstruktívan együttműködni, ha másként nem, a legkisebb közös nevező alapján. Horn Gyula elsőként az elmúlt néhány hét belföldi történéseiről, elsősorban a koalíciós partnerek között kialakult vitáról mondta el véleményét, majd kitért a kabinet eddigi tevékenységének részletes elemzésére is. A miniszterelnök úgy vélekedett. hogy az MSZP és az SZDSZ vitájának lényege elsikkadt a közvélemény előtt, hiszen a kormányzás jobbá tételéről és a koalíciós együttműködés javításáról volt szó a két párt között. A kormányfő ezt a vitát tudatosan vállalta, mert szükség van a koalíciós zavarok kiküszöbölésére. Ezt szolgálták a SZDSZ és az MSZP megbeszélései, amelyek kedden folytatódnak, és az MSZP frakciójának eltökélt szándéka szerint záros határidőn belül döntés is születik a vitás kérdésekben. Horn ehhez hozzátette, hogy ő a megegyezés pártján áll. A miniszterelnök szerint alaptalan az a vád, hogy gyengíteni akarná a stabilizációs politikát, vagy egyenesen szakítani szeretne azzal. Utalt arra, hogy mára már látszanak a megszigorítások eredményei, hiszen lefékeződött az ország pénzügyi helyzetének romlása, és olyan eredmények születtek, amelyek megalapozhatják a gazdasági növekedést. A közeljövőben több fontos törvényjavaslat is a Ház elé kerül, köztük a jövő évi költségvetés tervezete, és elkészül a hároméves gazdaságfejlesztési program is. Rövidesen napvilágot látnak a munkahelyteremtő programok, és lehetőség lesz a kisvállalatokat segítő német hitelek lehívására is. A kormányfő kijelentette azt is, hogy hazánk változatlanul az első helyen ál! a térségben a külföldi befektetések terén, ebben az évben havonta átlagosan 200 millió dollár áramlott be az országba, részben vállalati hitelek formájában. - Van programunk, cselekvési irányunk - szögezte le a kormányfő, aki úgy vélekedett: értelmes párbeszédre van szükség a kormány, a koalíció és az ellenzék között. Horn Gyula ehhez kfvánt hozzájárulni az ellenzéki pártokkal lefolytatott megbeszéléseivel, amelyek közül az MDF-fel, a Fidesszel, valamint a KDNPvel való találkozója kifejezetten konstruktív volt. Ezek a tárgyalások reményt adtak arra, hogy a pártok a legfontosabb gazdasági törvényekben, a médiáról szóló törvényben, illetve a privatizáció stratégiai kérdéseiben egyetértésre tudnak jutni. A kormányzatnak azonban az is feladata, hogy párbeszédet folytasson a szakszervezetekkel, a munkaadókkal, az egyházakkal és a társadalmi szervezetekkel. A kabinet sokat tesz azért is, hogy hazánk a NATO és az Európai Unió tagja legyen, ez biztonságot és piacot jelentene a számunkra. Magyarország - francia-német mintára - történelmi kiegyezésre törekszik Romániával -jelezte a kormányfő. A miniszterelnök felszólalására elsőként Pető Iván (SZDSZ) válaszolt, aki elfogadhatatlannak nevezte, hogy az a látszat alakuljon ki, amely szerint a koalíciós pártok csak önmagukkal vannak elfoglalva. A koalíción belüli viták valódi oka az a politikai technika, amely nyilvános bejelentésekkel kész helyzet elé állítja a koalíciós partnert. Szabó Iván (MDF) úgy vélekedett, hogy pártja eddig konstruktív ellenzékként működött, mégis obstrukcióval és demagógiával vádolták meg. A vádak igaztalansága az Alkotmánybíróság ítéleteivel - amelyek a kormány megszigorító intézkedései közül többet is kifogásoltak - bebizonyosodott. A frakcióvezető ezután úgy vélekedett, hogy a féléves adatok nem támasztják alá a kormányfő által elmondottakat. Szekeres Imre (MSZP) A két koalíciós párt között kialakulni látszó kompromisszum jellege miatt Nagy Sándor határozottan eldöntötte, hogy már nem kíván szerepet vállalni a kormányzat munkájában. Erről az MSZOSZ elnöke a Népszabadságban és a Napkelte hétfő reggeli adásában nyilatkozott. Mint elmondta, az érdekalapon működő koalíció jelenleg nem annyira a Nagy Sándor visszalépett stabilizáció megszilárdítására koncentrál, hanem arra: kinek milyen hatalmi pozíciói legyenek az átalakulás vezénylésében. Fenntartja álláspontját, hogy a koalícióra szükség van, az realitás, viszont nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy az SZDSZ tényleges súlyánál nagyobb szerephez jutva befolyásolja a döntéseket. A probléma kulcsának Nagy Sándor azt tartja, hogy a szocialista párt nem eléggé egységes, egy erőteljes liberális vonulat az SZDSZ politikáját minden körülmények között, minden feltétel nélkül támogatja. Szerinte ez lehetővé teszi, hogy a szabaddemokraták vitás kérdésekben a politikai zsarolás eszközéhez nyúljanak, a koalíció megszűnésével, kormányválsággal fenyegetőzzenek. Zsidótörvényt készít a kormány? H

ogy egy államtitkár, még ha címzetes is, miket nem tud mondani, az egyszerűen elképesztő. Szeptembeiíen tárgyalja a parlament azt a törvényjavaslatot, amely a kárpótlás befejező szakaszára, a munkaszolgálatot, deportálást, kényszermunkát elszenvedett zsidókra vonatkozik. Most tart még az érdekegyeztetés. A Magyar-izraeli Baráti Társaság meghívta hát dr. Nagy Ferencet, a Kárpótlási Hivatal elnökét, ő ugyebár a címzetes államtitkár, valamint az érintetteket, akik a kárpótlás kezdete óta - előrehaladott koruk következtében - egyre csökkenő számban várják, hogy sorra kerüljenek. Ők azok, akik a „címzetes" egyik stilisztikai bravúrja szerint „Türelemmel megélték a nehéz borzalmakat. " Ezek szerint van könnyű (light) borzalom is. A könnyű borzalom... Milyen költői szókapcsolat. A nehéz (hard) borzalmak szóképe a háborús időkre vonatkozik, amikor a történelmet át kellett élni, annak ellenére, hogy bele is lehetett pusztulni. A könnyű (light) borzalom akkor a mai időket jelenti, amikor az egykori szenvedők, vagy leszármazottaik, csekély fájdalomdíjhoz próbálnak jutni, de nem megy, sehogy se megy, a hivatal csak packázik velük. Jövő áprilisig még ötezernégyszáz árverésre ki kell menniük a kárpótlásiaknak, újságolta dr. Nagy Ferenc. (Akinek a mondatait, ahogy nem következtek egymás után, kutya nehéz volt jegyzetelni. És jó húsz évvel ezelőtt azt tanultam az újságíróiskolán, hogy ilyen helyzetekben mindig ébredjen bennem gyanú a szónok - riportalany stb. - elmebeli színvonala iránt.) Az árverések miatt 1996 áprilisáig az életvesztési ügyek intézését nem lehet nagy léptekben elkezdeni. A bejelentést fékezett felhördülés követte. A szomszédságomban ült Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének és a Budapesti Zsidó Hitközségnek az ügyvezető igazgatója, láttam, milyen ideges lett. A zakója szárnya alatt püfölte a térdét, de megállta, és nem kiabált közbe, ahogyan más se. A negyvenegy-negyvenkétezer munkaszolgálatos ügyre azonban mindössze tíz hét kell a hivatalnak, ha a parlament elfogadja a törvényt. Na, ekkor kezdtek fölállni, s szó nélkül elindulni a bácsik és a nénik. Ballagtak haza. Mások még vártak, hogy a mikrofonba mondhassák keserűségüket: „Egy Izraelben élő rokonom százharmincezer forint, vagyis kétszázötven dollár értékű karpótlási jegyet kapott. Egy olyan országban, ahol a havi átlagjövedelem ezerháromszáz dollár. Ez megalázó. Még egy repülőjegyet se tud belőle venni, hogy hazalátogasson." „Nem harcoló alakulat mellett voltam, és ezért nem ismerik el a jegyemet, mert akkor kárpótlási jegyből vehetném meg a lakásomat. Van-e erre lehetőség?" „Az édesapám és az öcsém után kaphatok-e kárpótlási jegyet?" „Méltányolom, hogy Magyarország nem tud fizetni, mert ez egy szegény ország. De Németország mikor fizet nekünk jóvátételt? Ezer fiatal lányból tízen jöttünk vissza. Cipő, runa nélkül dolgoztunk. Németország gazdag. Miért nem fizet?" „Illetekes helyről tudom, hogy az Antallkormány rjem foglalkozott ezzel az üggyel. Öregek vagyunk. Miért húzzák most is?" „Tizenkét hónap kint töltött munkaszolgálat után kapok kárpótlást, huszonnégy hónap itthoni musz után nem. Miért nem ismerik el a huszonnégyet is?" „Milyen alapon számítja a kormány a munkaszolgálatot 1941. júniusától? Mi 1940 decemberében már muszosok voltunk. A kormány megint elvesz tőlünk kilenc-tíz hónapot!" Az öregeket Zoltai Gusztáv prói i, . . » ' i i ' i ipgt Azt, hogy kárpótlás és kárpótlás között ne legyen különbség. A törvénytervezet jelenlegi formája ugyanis különbséget tesz. Ez diszkrimináció. Meg kell akadályozni a kormányt, hogy meghozza az új zsidótörvényt. Mert ez a törvény, ha ebben a formájában fogadjak el, az lesz. 4A z életvesztés esetében „mi is #U követeljük az egymilliót, ahogy az Antall-kormány megadta. Ne k árpótlási jegyet adjanak a pénz helyett. Mi már nem várhatunk. Ugyanazt kérjük, amit az előző kormány biztosított. Méltányoljuk az ország gazdasági helyzetét. Elfogadjuk, hogy az egymilliót ne egyszerre fizessek ki, hanem 1996ban háromszázezret, 1997-ben ugyanannyit, 1998-ban pedig négyszázezret... Tiltakozásunkat a törvény ellen átadtuk a parlament elnökenek. A magyarországi zsidóság ezt a törvényt a jelenlegi diszkriminatív formálóban nem fogja elfogadni. " Vagyis írhatnánk azt, hogy a Kárpótlási Hivatal elnökének ez a szereplése botrányos volt, de Magyarországon mar rég nincsenek botrányok. Senkit nem dobnak ki sehonnan, senki nem mond le semmilyen pozícióról, nem száll ki a játékból, ha százszor leolvassák is a számát. Szó szerinti idézet egy magyar közhivatalnok, dr. Nagy Ferenc címzetes államtitkár, kárpótlási elnök nyilvánosan elmon dott beszédéből: „Nem szeretnénk a belső szaggatásokat újabbakkal tetézni. Hát ez nem sikerült. Amerikai tanácsadó Csongrád megyében Tegnap kora délután sajtótájékoztatót tartottak Szegeden a Agora Rt. Horváth Mihály utcai központjában. Itt mutatkozott be dr. Richárd L. Foskett kertészeti szaktanácsadó, aki a coloradói állami egyetem nyugdíjas professzora. Az Agora Rt. kapcsolatot létesített a VOCA nemzetközi tanácsadó szervezettel, s ennek a kapcsolatnak eredményeként látogatott a neves fajtanemesítő Csongrád megyébe, s a makói tájkörzetbe. Augusztus 16-tól volt alkalma megtekinteni a makói hagymakörzetet, a termékbetakarítást, -tárolást, és természetesen meglátogatta a makói hagymafesztivált is. - Büszkék lehetnek a magyarok erre a termőkörzetre, és én személy szerint az elkövetkezendőkben is azon leszek, hogy ez a kapcsolat terebélyesedjen és gyümölcsözővé váljon mondotta dr. Richárd L. Foskett, majd így folytatta: - Egy program kidolgozásában állapodtunk meg, amely a szelekciós témáktól kezdve a fajták kipróbálásáig vezet, s természetesen ide tartoznak az amerikai hagymafajták is. Az idén az Agora Rt., mint a terület legnagyobb felvásárlója, 15 ezer tonna hagymatermést vásárol föl a makói tájkörzetből. Ezenkívül természetesen bértárolást is végez. Ám mivel a világpiac nem tolerálja a hazai inflációt, a belső bajokat sem, így nem mindegy, hogy ebből a beszállítói körből milyen alapanyaghoz jut a részvénytársaság, ezért a jövőben hasonló módszerekkel, külföldi tanácsadók segítségével is azon fáradozik, hogy a makói tájkörzet e kincsének image-e, s ezáltal a gazdaságossága is javulhasson. Sz. Lukács Imre A Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének (HÖKOSZ) elnöksége szeptember 9-ig, rendkívüli közgyűléséig szinte naponta tárgyal majd tandíj-ügyben a kultuszminisztériummal - tudtuk meg tegnap Sklutéty Tamástól, a szervezet alelnökétől azon a találkozón, amelyen régiónk felsőoktatási intézményeinek HÖK-vezetői vettek részt. Skultéty elmondta: a határidőből nem engednek. „Nem hagyjuk, hogy a minisztérium további fél vagy egy évig „altassa" a tandíjrendelet ügyét. Az MKM ígéretet tett, hogy szeptember 9-ig mindkét fél számára megfelelő eredménnyel zárulnak majd a tárgyalások. " Szabó László, a HÖKOSZ elnöke egyébként - aki családi tragédia miatt nem vett részt a szegedi összejövetelen - szerdán találkozik, s folytat megbeszélést Horn Gyulával. Skultéty Tamás a kompromisszumot illetően pesszimista, mert mint mondta: a minisztérium elviekben egyetért a hallgatókkal, a gyakorlati kivitelezésben • Határidőt szabtak a hallgatók Differenciál! tandíjat! azonban rengeteg probléma adódik. „Az mindenesetre már most látszik, hogy a kormányzat el akarja kerülni az őszi diáktüntetéseket. " A tandíjrendelet hibáival kapcsolatosan az alelnök közölte: abban nincs benne, hogy milyen hallgatóknak kell tandíjat fi- • zetni. „Egyetlen jelző nem utal arra, hogy azt az esti, illetve levelező tagozatosoknak is fizetniük kell-e vagy sem. " A HÖKOSZ álláspontja szerint 1996 szeptemberétől az alap- és kiegészítő tandíj Van mit megbeszélni. (Fotó: Schmidt Andrea) helyett a differenciált tandíjat kell bevezetni a felsőoktatási intézményekben. „Ez azt jelenti, hogy, aki jó tanulmányi eredményt ér el, az kapjon ösztöndíjat, de ne fizessen tandíjat. Aki pedig rosszul tanul, az ne kapjon ösztöndíjat, és fizessen tandíjat. Tandíjmentességet pedig csak azok kapjanak, akik szociálisan a legrászorultabbak. Ehelyett most mindenkinek fizetni kell tanulmányi átlagtól függetlenül. A kiegészítő tandíjjal kapcsolatosan pédául a minisztériumban is eltérnek a vélemények. Hivatalos választ - hogy kié a kiegészítő tandíj összege, az intézményé vagy a központi költségvetése -, még senki sem adott. Ugyanez a helyzet a megemelt kollégiumi dijakkal. Senki sem tudja, hogy az a kollégiumnál marad vagy elvonják. " A HÖKOSZ szerint a kormánynak deklarálnia kell, hogy a kiegészftő tandíjat megszünteti. Skultéty véleménye szerint, ha ez nem történik meg, akkor a „jóimenő" szakmákból (jogász, közgaszdász stb.) azok a jó képességű diákok szorulnak majd ki, akik nem bírják kifizetni a havi nyolc-tfzezer forintot. A HÖKOSZ továbbá konkrét ígéretet akar kicsikarni a kormánytól arra nézve, hogy jövőre ne emelje meg az alaptandfj összegét. Hogy lesz-e forró ősz a felsőoktatásban, egyelőre nem tudni. Egy biztos: szeptember 9-én minden eldől. Sz. C. Sz.