Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-27 / 227. szám

SZERDA, 1995. SZEPT. 27. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Kapcsolatunk közel hetvenéves. Ki gondolná, hogy a magyarországi lakások többségében a szentesi Kontavill Rt. kapcsolói, konnektorai szolgálják mindennapjainkat. A nagy múltú cég továbbra is meg kívánja ó'rizni a hazai otthonteremtőit és otthonszépítők széles táborát vásárló közönségének. Ezért is láthatunk Varilux kapcsolót egy hónapig nemcsak falon, hanem óriásplakáton is. Minden lakásban otthon! - hangzik a kampány szlogenje. Bizonyos értelemben fogyasztók vagyunk mindannyian. De fogyasztók vesznek körül lakásunkban is, amelyek működtetéséhez rajtunk és az elektromos áramon kívül még sok minden szükséges. Egy Mindennapos kapcsolat átlagos lakásban 25—40 villanykapcsoló és konnektor található. Ha jól számolunk, ez már egy nagy család, és ha jól számoltunk, ez a Varilux kapcsolócsalád. Milyen villanykapcsolót válasszunk? Olyan kérdés ez, amellyel rendszerint annak kell szembenéznie, aki házat épít vagy lakást vásárol. Elgondolkodtató azonban a kérdés akkor is, amikor tervbe vesszük, hogy lakásunkat új belsővel ruházzuk fel. A Varilux termékcsalád a legmagasabb műszaki, gyártási és biztonsági elvárásoknak is eleget tesz. Mi sem bizonyltja ezt jobban, minthogy a Kontavill Rt. 1994 szeptembere óta tudhatja magáénak az ISO 9001 minőségi szabvány tanúsító okiratát. A Varilux termékcsalád választéka elgondolkodtató: választhatunk akár citromsárga kapcsolót és konnektort a kamasz szobájába, de a sötét színű ülőgarnitúrához legjobban a szürke színű Varilux kapcsoló illik. Tessék választani! A sötétben szükséges, hogy felkapcsoljuk a villanyt. Látott már Ön olyan lakást, ahol egész éjjel le-fel kapcsolgatták a villanyt? Nos, abban a családban a napokban a szentesi Kontavill által gyártott Varilux kapcsolókat szerelték fel. Van látnivalójuk! (x) • Barackfa, mint Dávid-szobor Tőről metszett gazdálkodás Nem isszák forrón a kávét A jövedéki törvény legutóbbi módosítása során igen sok és jelentős szigorításra került sor. Ennek kapcsán több nagykereskedő a kelleténél is jobban megijedt, és a kiszolgálásból kizárta a termelő-felhasználó - elsősorban vendéglátással foglalkozó - vállalkozókat. \ KISOSZ - a Kereskedők, Vendéglátók Érdekképviseleti Szövetsége - felhívta a nagykereskedők figyelmét a téves jogértelmezésre, és az ebből következő helytelen joggyakorlatra, de mivel nem talált egyértelmű pozitív fogadtatásra, állásfoglalásért fordult a Pénzügyminisztériumhoz. A Pénzügyminisztérium megkeresésünkre az alábbi választ adta: „A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 6. §-ának 3. pontja értelmében a nagykereskedő termelő-felhasználókat is kiszolgálhat. A jövedéki termékek közül termelői felhasználásra a fűszerpaprika, a kávé és a szesz, szeszes italok kerülhetnek, míg a cigaretta, a sör vagy az üzemanyagok esetében jellemzően csak a közvetlenül rendeltetésüknek megfelelő végsó felhasználásról lehet szó. Ezen utóbbi termékeket a nagykereskedő valóban csak a jövedéki engedéllyel rendelkező továbbforgalmazóknak adhatja el. Ezzel szemben az előbbieknél nem lehet a nagykereskedelembe történő vásárlás feltételéül szabni minden esetben a vevő jövedéki alanyiságát, mivel a termékeket nem jövedéki alanyok is felhasználják termelési céljaikra, s a törvény a továbbforgalmazásra való beszerzés mellett a termelési célra történő beszerzést is megengedi a nagykereskedelmi tevékenység keretében. A termelői felhasználásra a törvény nem ad külön fogalom-meghatározást, ezért azt a mindennapi szóhasználat szerinti tartalom alapján lehet, illetve kell értelmezni. Ebbe az értelmezésbe magától értetődően bele tartozik az éttermeknek, a cukrászdáknak, közületek (kórház, iskola, óvoda stb.) üzemi konyháinak fűszerpaprika, kávé, szesz, szeszes ital felhasználása is, ételek, sütemények stb. készítéséhez. Mindezek alapján a törvényből egyértelműen levezethető, hogy mind a vendéglátó vállalkozók, mind a saját konyhás közintézmények (kórházak, munkahelyi és iskolai étkeztetés), a nagykereskedelemben továbbra is kiszolgálhatok." Dr. Maitonosi István A fejlett mezőgazdaságú országokban nem ritka a kétlaki gazdálkodó. A hatékony, jövedelmező termelésnek megfelelő nagyságrend alatt szükség van egy fizetett állásra is, hogy a család a kor színvonalán élhessen. Nálunk is akad példája e gondolkodásmódnak. Sándor Leander az „olajosoknál" már 23 évet dolgozik, s mellette hat hektárnyi barackosa díszlik Domaszék tanyavilágában. Hogy melyik a mellékes és melyik a fő tevékenység, megítélés kérdése. A választásba az évtizedekkel ezelőtti magyar valóság vitte a prímet. A faluban annak idején elismert, módos gazda volt az édesapja, de ezt az utat nem engedte tovább vinni az egyenlósdi szelleme. • Beszélgetésünket kezdjük a gyökereknél! - Apám egy Bécs környéki kisvárosban végezte el a kertész-borász főiskolát. Domaszéki, jól menő gazdasága, tudása tekintélyt vívott ki a környéken. Amikor be kellett illeszkednie az új rendbe, megpróbált újra hasznos lenni. Aranykalászos tanfolyamokat vezetett, s az ötvenes évek nagyüzemi barack telepítésében is közreműködött. Szívósságomat edzőm mellett neki köszönhetem. Tiz éves koromban fát metszettem mellette. Fogcsikorgató kitartásom később is megmutatkozott, amikor önmagammal versenyezve, percre kapáltam a szőlőt. A növények és állatok szeretete mélyen belém ivódott. Állatorvos szeretem volna lenni. • Mi térítette el ettől? - Atletizáltam, olimpiai Sándor Leander: - Még 3 hektárt telepítettem bajnok akartam lenni. A sport révén kerültem a „Kőolajhoz", ottragadtam s elvégeztem az olajipari technikumot. Most is ott dolgozom, mint diszpécser. Nem panaszkodhatom sportbéli eredményeimre sem, de az olimpia álom maradt. • Hogyan tért vissza a ,földre"? - Munkám mellett mindig rátaláltam egy kis fizetéskiegészítő paraszti munkára, különösen a metszést szeretem. A fára mindig úgy néztem, mint egy kőtömbre, amelyben ott van a Dávid szobor, csak ki kell faragni. A mostani nagyobb léptédhez a történelem korrekciója segített hozzá. Apám után 3 hektár öreg barackost kaptam a szakszövetkezeti táblából. Egyedülálló metszési módszeremmel ezt alakítgatam át szépen termővé. Azóta még 3 hektárt telepítettem mellé. # Az idén alig termett barack errefelé, Ön mégis mázsás tételben jótékonykodott vele, mint előtte, jó termések idején. A DM-futásban megfáradt marathonisták e finom gyümölcsből meríthettek erőt fárasztó köreikhez. - Lelki boldogság, hogy adhatok, s tudom, hogy a Jóisten tízszeresen visszaadja. Igaz a sajátos metszésnek is volt szerepe abban, hogy míg a szomszédos barackosok mind lefagytak, az enyém ezen a tavaszon is kibírta a mínuszokat. • A család hogyan viseli a kétlakiságot? - A feleségem is szívesen velem tart a birtokra, a felelősségteljes munkájából adódó feszültséget igazán itt tudja kipihenni, miközben keményen dolgozik. A nagyobbik fiam a traktorral végezhető munkákat kedveli leginkább. A kisebb még általánosba jár, de ő sem tér el a tradíciótól. Külön öröm számomra, hogy állatorvos szeretne lenni. Családi kirándulásnak vesszük, amikor kiszaladunk Szegedről megöntözni a fákat. Utána különösen jólesik egyet fagyizni. Az is nagy segítség, hogy a faluban lakó bátyáméknál tarthatjuk az eszközeinket. • A továbblépés? - Ha sikerül földet venni, törpeorsós almást telepítünk. Az értékesítés hullámzásának kivédésére feltétlen megépítjük a hűtőházat. Most még slaggal locsolunk, de az almást már csak csepegtető öntözéssel tudom elképzelni. • Megtérülhet ennyi beruházás? - Az igazán piacképes árut dömping idején is jó pénzért megveszik, s bizony ebből még hiány van. Többek között olyan apróságok tartoznak a boldogulásba, hogy az ember ne újságpapírt tegyen a láda aljára, hanem tetszetősen csomagolja be, ha már annyi fáradsággal megtermelte azt a gyümölcsöt. Odafigyelve, logikusan beosztva a teendőket, érdemes ezzel foglalkozni. Tóth Szeles István • Gazdaság, magyaros fűszerkeverékkel Vállalkozók családja Magyar fűszer szegedi paprika, makói hagyma. (Fotó: Gyenes Kálmán) A vegyész végzettségű nagyvállalati vezetőnek alkalma nyílt megtapasztalni, hogy milyen kevés múlik az egyes emberen, amikor történelmi léptékű átrendeződés közepette egyik pillanatról a másikra összeesküsznek azok a bizonyos külső, piaci és gazdálkodási körülmények. Az egyensúlyi helyzet kibillenésére különböző jellemek eltérő módon reagálnak. Akad, aki összeroppan, de olyan is, aki tiszta lappal elindul egy új úton, hogy kipróbálja magát. Gyöngyösi György ma egy bejáratott, nagy reményű családi vállalkozás, a Gyr Kft. tulajdonosa és vezetője. Használható ötlet, kitartás, SZÍVÓS munka, realitásérzék és kellő óvatosság a pénzügyekben - lehet a mottója e kis magyar sikertörténetnek. A cég Hun Gold (magyar arany) termékcsaládjának Super Veg és Gulyás koncentrátum ételízesítői ma már Japánba is eljutnak. Hosszú út vezetett idáig. A gyártás és értékesítés felfutása törvényszerűen vezetett a házi körülményektől az üzemszerűig. A sokféle hányattatást megélt, legutóbb gabonaipari termékeket gyártó dóci telephely ismét életre kelt, immár itt készülnek a Hun Gold termékek. A tágas építmény, a beépített technika a tevékenység további bővítéséhez is alapot ad. Gyöngyösi György mégsem dicsekszik, beszélgetésünk sokszor füstölgésbe csap át. - Kívülről talán rózsásnak néz ki a vállalkozók helyzete, de '91 eleje óta megtapasztaltam, hogy rengeteg időt feláldozva, mindenért meg kell dolgozni. Nemhogy segítséget kapnánk, az állami szintű pénzkivonás, a központilag előidézett magas infláció még rontja is a termelők pozícióit. A mai kamatszinten szinte lehetetlen versenyképes tevékenységet folytatni. Az elmaradó világkiállítást soha vissza nem térő, elszalasztott lehetőségként értékelem. Arra példa, hogy képtelenek vagyunk élni az alkotó energia és az összefogás lendítő erejével. A háború után romjaiból kelt föl ez az ország, ehhez képest kisebb bajból próbálhattunk volna kimenekülni. • Az ön cége ez idáig mégis talpon tudott maradni. Hogyan? - Mindent családi alapon intézünk. Itt nincsenek osztályok, részlegek, mindenkinek mindent tudnia kell, a maguk szintjén még a fizikai dolgozóknak is. Szabadalommal védett termékeinket magam fejlesztettem ki. Tanár feleségem a termékek alkalmazás- technikájának specialistája, ő írta például a felhasználásban támpontot adó receptkönyvet. Fiam a külkereskedelmi és közgazdasági ismereteit kamatoztatja. Lányom menedzser tanfolyamot végzett, az operatív vezetésben vesz részt. Sógorom és sógornőm felségterülete a gépészet és az adminisztráció. • Mit érez a továbblépés legnagyobb gátjának? - Az előbb említett, lefelé szorító gazdaságpolitikát, s ezzel összefüggésben a szerény forgóeszköz-ellátottságunkat, korlátozott beruházási lehetőségeinket. Eddig minden pénzünket visszaforgattuk a vállalkozásunkba. # Mi a tapasztalata a termékek piacra juttatásáról? - Idehaza a multik hatalmas reklámkampányokkal dolgozzák meg a kiszemelt fogyasztót. A vásárló ezeket az árukat keresi a boltban, s ezért a kereskedő is tőlük rendel. Ehhez párosul az a múltbéli, de tovább élő beidegződés, hogy valaha az import vagy az exportból visszamaradt áruval azonosítottuk a minőséget. A magyar termék így szorul ki folyamatosan a választékból. • Mit tudnak ez ellen tenni? - A magunk szerény erejéhez mérten mi is reklámozunk, legutóbb egy országos kábeltévés rendszeren keresztül. Saját értékesítési hálózatunk igyekszik feltérképezni és közvetíteni az igényeket, de a szak-nagykereskedelemnek is szállítunk. A „hazai termék - hazai munkahely" mozgalomban is benne vagyunk. A BNV-n például az ő standjukon ingyen állíthattunk ki öt másik céggel együtt. Mindezek ellenére, a minőség és ár alapján nagyobb súlyt érdemelnénk. • Mennyire tudják a hazai mérsékelt keresletet a külhonival megtoldani? - Kiemelt fontosságúnak tartjuk az exportot. A német, lengyel, svéd és litván piacon már stabilan megvetettük a lábunk. Japánba most küldjük az első tételt. Az igazi áttörésre ezen a fronton számítok. Ehhez a hitet maguk a termékek, a velük kapcsolatos visszajelzések adják. A minőséget szállítóink megválogatásával, á legkevesebb emberi beavatkozást igénylő technológiával és a belső felelősségi rendszerünkkel tudjuk garantálni. T. Sz. I. ÁTom, BMW-kivitelben Pedig valamikor megfogadtam, hogy három-négy napnál rövidebb időre nem ülök bele autóba, minimum ennyi kell az alapos megismeréshez. Azután úgy alakult, hogy bő egy órára kettesben maradhattam egy BMW 750iA-vaL Magyarázkodásképpen annyit, hogy ez a modell csaknem kétszer olyan erős, mint amibe valaha is ültem, valamint luxus és kényelem tekintetében minden eddigit felülmúl Tizenkét hengeres motor, a vezetési stílushoz alkalmazkodó automata váltó, műholdas navigációs rendszer, televízió, tizennégy hangfalas Hi-Fi berendezés és teljesen testre szabható ülés - hétféle állítási lehetőséggel - szolgálta a biztonságot, a kényelmet és az autózás élményét. Egy óra normális körülmények között arra is elment volna, hogy a beülés és az indítókulcs elfordítása között ismerkedjek az autóval így inkább menet közben szereztem pontosabb benyomásokat. Úgy gondoltam, hogy háromszáz lóerő fölött már kezelhetetlenné válik egy autó, s mint kiderüít, ebben tévedtem. Nyugodtan tövig lehet nyomni a gázpedált, a váltó finoman visszakapcsol néhányat, hogy utána egy darabig az ülésbe présel! jen. Ezzel együtt a kocsi akkor és ott állt meg, ahol akarI tam. Az autó stabilitásáról és a biztonságról egy speciális, ún. dinamikus stabüitás kontroll gondoskodik. Mindeme teljesítmény és elektronika ellenére gyakorlatilag perceken belül otthon éreztem magam az autóban. Az utazás komfortja tekintetében sem a sebességet - az autóban egyszerűen nincsen menetzaj -, sem az útviszonyok változásait - köszönhetően a speciális futóművek| nek - érezni nem lehetett A gépkocsit a C-MOB1L Kft. bocsátotta az Egy százalék rendelkezésére. K. A.