Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-16 / 218. szám

1995. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT Öt nappal a prágai R.E.M.-koncert után, ugyanabban a sportcsarnokban lépett fel a kanadai születésű rockveterán, Neil Young, aki kísérőzenekarként a Pearl Jam instrumentalistáit hozta magával. • Neil Young, az óriás • Neil Young Prágában Örökifjú és Társai Neil Young egy óriás, a szó minden értelmében. Robusztus, morcos alakja uralja a színpadot, atomerőműként megszólaló gitárja pedig a sportcsarnok légterét. Az Eddie Veddert egy időre elfelejtő Pearl Jam-tagok jelentéktelen figuráknak tűnnek Young mellett, főleg hogy az utóbbi időben mindannyian megszabadultak hosszú hajuktól. Tejfelesszájú elragadtatással, illetve feszes drukkban lesik a mester akkordfogásait - az egyetlen kivétel köztük a komoly, figyelmes gitáros, Stone Gossard. A zenekari hangzás azonban korrekt, akárcsak a közös lemezen, bár továbbra is az a véleményem, hogy ezt a nem túl bonyolult kíséretet bármelyik közepesnél jobb rockbanda ugyanilyen jól le tudta volna játszani. Az isteni adottság itt ahhoz kell, hogy valaki Neil Young legyen. Neil Young és a Pearl Jam furcsa együttműködése idén egy lemezt is eredményezett, nem is akármilyent: a nyáron megjelent Mirror Ball Neil Young egyik legizmosabb rocklemeze méltó párja az öt évvel ezelőtti Ragged Glory albumnak. A Mirror Ball anyagát alig egy hét alatt vették fel, s az ihletett Neil Young még a stúdióban is újabb és újabb szerzeményekkel állt elő. Az utóbbi évek egyik legspontánabb rockprodukciója ez: az apróbb pontatlanságokat szándékosan nem kozmetikázták ki rajta. Az új lemez dalaival (Big Green Country, Song X. Act Of Love) nyitnak, majd egy pillanatig úgy tűnik, mintha a Satisfaction kezdődne, de aztán egy 1967-es Neil Young-szerzemény, a Mr. Soul sül ki a dologból. Ez az apró áthallás mindenesetre elegendő ahhoz, hogy elgondolkozzunk, mi is a különbség egy mai Rolling Stones és egy mai Neil Young-koncert között. Elsősorban annyi, hogy Young nem a múltjából, hanem a jelenéből, a jelenben él: tőle még várhatók meglepetések, ő nem „best of' programok állít össze a közönség kielégítésére, hanem azt játszik, amit éppen akar. Olyannyira, hogy még a színpad deszkáira ragasztott papírlapon olvasható dalsorrendhez sem ragaszkodik: önkényesen hagy ki és illeszt be számokat, ahogy éppen pillanatnyi hangulata diktálja. i River: öt fiú, egy serleg — egyforma sapka • Újra. indul a country klub A River és a sörösserleg A szegedi River együttes tagjai idén sem nyáron pihenhettek, ám ezt ők egyáltalán nem bánják, hiszen azonkívül, hogy itthon húzták a talpalávalót a kamionos találkozón, rengeteg külföldi meghívást is kaptak. Németországban és Ausztriában egyre-másra rendezik ugyanis a country-fesztiválokat, s német nyelvterületen már védjegynek számít a River név. így hívták meg a csapatot augusztus végén Nürnbergbe, ahol többezer fő előtt kellett játszaniuk. A meglepetés azonban kint érte őket, amikor megtudták, hogy 2 német és 3 amerikai(l) csapat után kell játszaniuk - a legfontosabb zenekar szerepében! Utólag már bevallják, hogy a koncert előtt rendesen berezeltek, hiszen nem akármilyen megmérettetés a country őshazájából származó profi bandák után fellépni. A félsz azonban eltűnt, amikor színpadra léptek, s hogy remekül játszottak, azt bizonyította a közönség vastapsa. No meg az a pillanat, amikor a koncert végén felballagott a főszervező a színpadra, s átnyújtotta a zenekarnak a közönségdíjat jelképező serleget - stílusosan egy jókora, festett kerámikakriglit. A jó hangulatból azonban nem maradnak ki a szegediek sem, hiszen a tanévvel együtt újra elindulnak a TÁK-ban megrendezett country klubok is, az első alkalom hétfőn, szeptember 18-án este 8 órakor lesz. Az aktuális kislemezdalt (Downtown) például, úgy dönt, hogy nem játssza el. Két másik vadonatúj szerzemény, a Sceneryés a Throw Your Hatred Down után a Pearl Jam-fiúk eltűnnek a színről, Neil Young pedig egyedül marad egy akusztikus gitár, egy szájharmonika és egy sebtiben betolt gyönyörű, ősrégi lábpumpás orgona társaságában - ez utóbbin 1971-es nagylemeze, az After The Goldrush címadó számát adja elő. Énekhangja cseppet sem kopott az évek során, gond nélkül kiénekli három évtizeddel ezelőtti hangterjedelmét. A két gitáros-szájharmonikás dal egyike a kábítószerek pusztítását megéneklő Needle And The Damage Done, a másik pedig nagy meglepetésre - a Hey Hey My My. Neil Young tavaly állítólag megfogadta, hogy sohasem játssza többé, mivel a Nirvana-vezér, Kürt Cobain búcsúlevelében ennek a dalnak az egyik sorára hivatkozott, mely szerint: Jobb hirtelen kiégni, mint lassan elhalványulni". Az akusztikus blokk után visszatérnek a kísérők: még három hosszú dal van hátra. „Én vagyok az óceán, a hatalmas alsó ellenáramlat" - énekeli az elsőben Neil Young, de tőle ez egyáltalán nem hangzik nagyképűségnek, mint ahogy „a korombeliek már nem csinálnak olyasmiket, mint én" sor is fedi a valóságot. Az indián kultúra kiirtását megsirató Cortez The Killer című dalban a részben indián származású Young az est legszívbemarkolóbb gitárszólóját produkálja, majd zárásként a Rockin' In The Free World dübörög - ordító bizonyosság arra, hogy Neil Young ötven felé közeledve is képes világslágert és rockhimnuszt alkotni. A legtenyérbemászóbb képű Pearl Jam-tag a száma végén le is dobja magáról gitárját, és fejest ugrik a prágai közönségbe - valószínűleg azt hiszi, Pearl Jamkoncerten van, és ez neki jár. A húszperces ráadás egyetlen szám, a korai Doum By The River, mely nyíltszíni gitárgyilkolásba torkollik. Innen már nem lehet folytatni. Déri Zsolt PaDöDö 4 Einstand BMG Sipos F. Tamás új Táncolj Plajboy! EMI-Qint Scatman John 1 Scatman's World BMG Hungária 9 Ébredj fel Rockandrollia H.D.T.Records/EMI-Quint Horváth Charlie 5 Mindenki valakié Rózsa/Warner La Bouche KB 2 Sweet Dreams BMG n E-Rotic •i 7 Sex Affairs EMI-Quint Rednex 3 Sex & Violins BMG •KV Republic l||M<f 8 Disco EMI-Quint jTlfTvfi Cipő és a láay •JhÍm 13 Amsterdam jTlfTvfi Cipő és a láay •JhÍm 13 Amsterdam Rózsa/Warner Horváth Charlie 6 Charlie Rózsa/Warner Kfl Akela gJílP 10 Fekete bárány Magneoton |fl EDDA •JrHEI II 15. születésnap Magneoton Tankcsapda új Az ember tervez Rózsa/Warner ni Zoráa Hifi 15 Majd egyszer 3T/PolyGram m Bad Boys IH 12 Filmzene Sony ÍTBr'MÍ Bataiaa Forever UyH 38 Filmzene Warner Greon Dny 10 Dookle Warner FLM új Megtalállak még BMG Vnngelis 17 1492 Warner Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége által szponzorált eladási sikerlista. Igaz, aki este végigtekintett a közepes házat mutató BS nézőterén, az láthatta: ez a generáció már nem az a generáció. A 70-es évek végéről, 80-as évek elejéről már csak mutatóba maradt néhány őspunk, a közönség nagyobb része a tinédzser korosztályhoz tartozott. Az elsőnek színpadra lépő Riverdales viszont a klasszikus punkhagyományokat elevenítette fel, a trió tagjai valóban nem ismerhettek két akkordnál többet, s egyáltalán nem zavarta őket a monotónia. Belevágtak egy dallamocskába, majd semmi szóló, nuku virga parti, maximum egy kiállás - két és fél perc múlva pedig pihi. A különbség akkor derült ki, amikor berobbant a Green Day. Pirotechnikai effektek ugyan nem voltak, a fény és a színpadkép is szegényesre sikeredett - a fiúk például szándékosan leragasztották fekete szigetelő szalaggal a Marshall erősítők feliratait -, ám a csapat ennek ellenére be tudott robbani. Egész egyszerűen: kirohantak, a basszusgitáros háromszor jól fejbevágta magát a mikrofonnal, majd kezdődött a sikálás - nincs jobb szó arra, ahogy Billy Joe az énekes, gitáros rángatta a kezét fel-le a combjánál lógó gitáron. Persze a Green Day már otthonosabban mozgott a színpadon, dalaikban is több a dallam, s néhol Feltűnően megnőtt az egy négyzetméterre jutó punkok száma szerdán a Budapest Sportcsarnok közelében. No, persze ez nem csoda, hiszen a poszt-posztpunk legújabb világsztárjának, a Green Day-nek a fellépésére vártak. A kakastaréjos, kékre, zöldre vagy éppen sárgára festett hajú fiatalok pólóin, szakadt bőrkabátjain olvasható felirat sem volt soha aktuálisabb mint most: Punks not dead. Kis, dühös Zöld Napunk O Sika, kasza... (Fotó: Takács Viktor) már némi fantáziát is fel lehet denkit meggyőzhetett arról, szó és köpködés - előbbit a közönfedezni bennük. sincs itt semmiféle plasztikpun- ség, utóbbit a zenekar művelte. A koncert egyébként min- kokról, volt itt minden: pogozás - tévé -