Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-02 / 206. szám

1995. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT ffiMEDML Kocsmai filozófiák Imre Mátyás saját fiilu gyűjtéseihöt - Dolgozni mégy? - Ma nem. Meghalt Lino Ventura, ez nem olyan nap, mint a többi... - Mit iszol? - A szokásost... • Lehet, hogy amikor a dinoszauruszok megtojták tojásaikat, kotkodácsoltak is. Ki tudja? • ...Általában egy női test sokkal szebb a moziban, mint otthon... • ...Tudom, hogy evés közben jön meg az étvágy, de szerintem akkor is, ha nem eszünk... • ...A seregben fogkefével söpörtették velünk az udvart. Akkor kezdtek el romlani a fogaim... • ...Annak idején még a rádiók stúdiói is fekete-fehérek voltak. Láttam erről készült régi filmeket... • ...Ha tudnátok, milyen kegyetlen is a corrida. Egyszer amikor Pamplonában jártam, engem is pofán vágtak a nézőtéren... • ...Hallottam a rádióban, hogy egy navigátor leesett a hajóról. Képzeljétek el, ha kőműves, és az állványról esik le... ...Soha nem tudjuk egyből, hogy mit is mondtunk. Csak másnap, amikor kijózanodunk, fut át a fejünkön: „Na nézd csak! Tegnap mondtam egy hülyeséget!"... • ...A beton előnye, hogy nem kell mindennap nyírni. A fű is szép, de egy kicsit zajos... • - Majd akkor lottózom, ha nem csalnak vele... - És azt honnan fogod megtudni? - Majd amikor nyerek. • ...Nézd meg a kígyót! Miután lenyeli a békát, melyet előtte hipnotizált, ő is elalszik. Ezek szerint a hipnotizált húsnak ugyanolyan hatása van, mint az embereknél az altatónak... • ...Azelőtt száz gyufaszálat tettek egy dobozba, aztán fokozatosan csökkenteni kezdték: 99, 98, 97... Egy nap majd úgy vásárolsz meg egy doboz gyufát, amelyben csak egy szál lesz, hogy észre se veszed... • ...Mindennap megfejtek egy keresztrejtvényt, ez az agy sportja. Feláll a fejed, és futni kezd... • ...A huligánok azért balhéznak az utcán, mert nincs munI Vi .ífjjyi- jUfg^^gt J ; Baka István Szekér Agyagos úton vánszorgó kerék Kínlódva-lassan fordul el a Nap Sárdarabok ragacsos napok éjek Keringnek föl s hogy a szekér halad Visszapotyognak így kapom fel én is És ejtem vissza versem szavait Szekér vagyok rozoga és nehézkes Nyikorgok fajok már csak egy szelíd Fészerre vágyom korhadozni békén Nem is tudom mi kényszerít vakon Sáros dűlőket járni körbe-körbe Holdatlan éjen naptalan napon Fáradt vagyok hiszen végül kifárad A lelke-fosztott faragott fa és A vasszögek s a formába feszített Abroncs elernyed sírva az egész Fáradt vagyok régóta nem tudom már Miféle ló húz ki ül a bakon És nem tudom miféle terhet hordok Holdatlan éjem? naptalan napom? kájuk. Egyébként nyugodtan dolgoznának, mondjuk egy hentesüzletben... • ...Azoknak, akik szeretnek a víz alá menni, de nem szeretik a vizet, a legjobb megoldás egy tengeralattjáró... • ...Ha tényleg létezik olyan, hogy telepátia, akkor minek találta fel Bell a telefont? • ...A Napon soha sincs éjszaka... ...A kanyarokat csak azok használhatják, akik éppen kanyarodni akarnak... • ...Veszek egy üzenetrögzítőt. Úgysem telefonál nekem soha senki, legalább nem kell feleslegesen ülnöm a készülék mellett... • ...Ha kabinból telefonálok, sohasem mondom elsőnek, hogy „halló". Azt hiszem, ez normális: én tettem a készülékbe az aprót, a másik is tehet egy kis erőfeszítést... • ...Nem létezik olyan ideológia, mely megérdemelné, hogy tökéletesen megértsük... • ...Harmincéves vagyok, és az iszom, amit akarok! Egyébként sem szándékozom kétszáz évig élni... • ...Még a halálom napján sem hinnék Isten létezésében. Másnapig mindenképpen várnék, hogy biztos legyek a dolgomban... • ...A kapitányoknak utoljára kell elhagyniuk a hajót, hogy szerződésük végéig megkapják a fizetésüket... • ...Amikor halat eszel, mindig jusson eszedbe, hogy a halak legyeket esznek... • ...A média most nagyon érdeklődik Új-Zéland után, mint minden után, ami új. Majd nézd meg, ha már régi ügy lesz... • A kutya ugat, a karaván meg átmegy rajta, hogy megnyugodjon... • ...Anyánknak mindent elmondhatunk, azért vannak, hogy meghallgassanak minket. Kivéve persze, a süket anyákat... • ...Soha nem láttam még öreg törpét. Lehet, hogy az évek múlásával megnőnek?... • ...Először azt hittem, három lába van a pasinak. Aztán jobban megnéztem, és kiderült: egy hadirokkant áll a háta mögött... töredék radnóti Nem dolgozom. A versíró kedv megjő, mint halállal a rendezgető kedv. Hallgatok, kezem a zsebemben, csak gondolom, hogy itt van. S várok. Vár a kedv is. Ülünk meredten, a tét most is a munka. Ha elillan, ez a nap is kárbavész, de ha csak marad, úgy sem dolgozom. A munka, a kedv jó és elillan. Marad a várakozás, tétova napok. Marad a zsebredugott kéz. Hallgatok. Hallgat a vers is és elmarad. Nem dolgozom, a kedv munkál csak a némaságban. Zsebből a zsebbe valamit átrakok. Csak gondolom, hogy itt van, hogy itt vagyok. Hang nélkül. A néma versnek tátogok. Az abszurd diszkrét bája Érdekes könyv látott napvilágot a Szukits Kiadó gondozásában. Christian Morgenstern: Bitódalok című kötete különös csemege ugyanis az abszurd költészet kedvelői számára. A német költő verseit fordították már ugyan neves magyar szerzők, ám gyűjteményes kötete ez idáig nem jelent meg magyar nyelven. Morgenstern és a költői világát meghatározó abszurd világszemlélet kevéssé ismert a magyar közönség előtt. Györei Zsoltot, a kötet fordítóját ezért arra kértem, mutassa be a költót és korát. - A múlt század fordulóján élt Christian Morgenstern, amikor a líra nagyon sok irányba nyújtózkodott. Ekkorra a polgári költészet annyira belefáradt saját sablonjaiba, hogy elkerülhetetlenné vált a költői szemlélet megújítása. Barátaival rendszeresen összejöttek törzskocsmájukhan, ahol a pincérnőknek és a vendégeknek morbid neveket adtak. Volt egy akasztófakötelük is, amelyet gyakran saját nyakukba akasztottak, s megtették az egyik kocsmárosleányt, hogy legyen bakóleány. Játéknak indult az egész, s Morgenstern jóvoltából költészet lett belőle. - A kötet első oldalán a költő leírja a bitódalok keletkezésének körülményeit. E bevezető utolsó mondata így szól: „A bitóról másnak látszik a világ, s más dolgok mása lesz más." Elmozdulunk a realitások talajáról (ebben az esetben szó szerint, hiszen a bitón lógó költő mutatja be a .körülötte sorakozó tárgyakat), s egy groteszk világ köszön vissza ránk. - Az abszurd szituáció abból adódik, hogy amikor valaki egy akasztófán lóg, valaminek a végén jár, s ugyanakkor valami el is kezdődik, sőt azt is mondhatnánk, hogy egy lépéssel közelebb került az éghez. A tárgyak innen nézve funkciótlanok, groteszk hatást tesznek. Ezek a versek azt bizonyítják, hogy szemlélet kérdése, hogy mit veszünk észre a világból, s milyen jelentőséget tulajdonítunk neki. Egyik verse például így szól: „Kagylóban kis zug vagyon, / bent ritka féreg él, / aki nékem súgva gyón, / kis szívéről regél. Ah, ver e szív kókadon, - sebé sírja gennyit... / Legyintsz: ez csak móka vón? / Jaj ne tudj már ennyit! Kagylóban kis zug vagyon, / bent ritka féreg él, / aki nékem súgva gyón, / kis szívéről regél." A kis féreg, mely egy kagyló lakója, szenved az élettől. Ez a kagylót kívülről szemlélve nem túl érdekes, de belül ennek különös jelentősége van. Van a dolognak egy tragikuma, ami a mi szemléletünkben tragikomikusnak hat. A világ elemeit úgy rendezzük össze, ahogy nekünk praktikus, s ezt nevezzük el valóságnak, a többiről olykor tudomást se veszünk. - Abban a köztes állapotban, melyben egy felakasztott ember találja magát, Morgenstern inkább komikus hangot üt meg. Az abszurdban azért legalább annyi tragikus is található, mint komikus, elég csak Beckett nevét említenem. - A versek legtöbbje nem oldja fel a paradoxonokat, melyek sorban megfogalmazódnak bennük. Itt a komikum nem azt jelenti, hogy kigúnyolja a tragikumot, hanem egy magasabb szférában megvalósítja azt. A humora a szemléletmódjából adódik, abból, hogy mit vesz észre, de e jelenségek mélye mind-mind tragikus. - A realitás talajától elszakadt költő magatartása emlékeztet egy kicsit az avantgárd néhány irányzatának kiindulópontjára. - Morgensternt gyakran hozzák kapcsolatba az izmusokkal, főként Apollinaire nevét emlegetik együtt az övével. Kétségtelen, hogy a valósághoz némiképpen szürrealista módon közeledett. Társaival együtt azt a célt tűzte maga elé, amivel később az avantgárd irányzatai is indultak: eltörölni a polgári értékek hegemóniáját, valami frisset, eredetit alkotni. A világot makacs funkcionalitásában élvezhetetlennek, unalmasnak találták a Bitó-Testvériség tagjai, s játéknak indult az egész versírás, akár az izmusok nagy része. - Igen rövid életet élt Morgenstern. A Bitódalokon kívül milyen műveiről tudunk? - Három kötete van még ezen kívül, de néhány bitódalt ismerünk még kéziratban azokon kívül, melyek e kötetben megjelentek, de ezeket a költő nem sorolta be egyik kiadás anyagába sem. Szlncsok György Solymosi Bálint: Ágak egy hamisciprusról Mikor elindul az ember világot látni, miért is gondolna arra, hogy eközben öt is látja a világ. Az viszont csak a legritkább esetben adatik meg, hogy amilyennek ő látja a világot, a világ is olyannak lássa őt látásában. És akkor itt van mindjárt ez: milyen a rálátás, mekkora a láthatás? Solymosi Bálint Ágak egy hamisciprusról című, a Seneca kiadónál könyvhéten megjelent elsó prózakötetének tizenkét elbeszélésében egészen közelről és olyan széles ívben ráláthatunk a látásra és az írásba belehangolt világra, hogy egyszerre minden körülvesz, azaz olyan centrummá válunk, amelyhez képest előre, vagy hátra haladni esztelen és lehetetlen próbálkozás. Az elbeszélések szereplőinek mozgása és haladása is csupán eszmei, csupán a grammatika és az összetett narráció késztet bennünket azt hinni, hogy éppen elindultunk egy ősregény történetében. Holott, ha történeteket is vélnénk felfedezni, azok mind csak egy önmagán belül változékony állapot kísértetei. Az Ágak egy hamisciprusról állapotkönyv, amelynek minden mondata egyazon állapot felé mutat. Erre az állapotra csak kényszerűségből kereshetnénk szavakat, ilyeneket, hogy „gyász", „világvége", „önerős létkudarc". És ha valami, akkor az élhetetlen élet megélése, mint utolsó esélytelenség, nem akar meggyőzni semmiről, mert már önmaga felől is meggyőzhetetlen. Hogy a szerző egy korábbi mondatát idézzem: „Minden út kómába vezet." A|ak egy hamisciprusról Ugyanakkor a lét, mint bajállapot, amikor már nincs veszteség vagy nyernivaló, olyan mondatokkal beszélhető el, amelyek egy örvénylő gondolatritmust követve már nem akarnak enyhülést, inkább formás és folytonos meghiúsulását az ideálisan elbeszélhetőnek. Ha a saját feje után halad az ember, mert merre is menne okvetlen, akkor megeshetik vele, hogy nem marad más, csak a feje; de az mégis épkézláb. Bejut a sűrű és baromira setét erdőbe, ahonnan már nem látja az alagút végét. Csak az emlékeit látja, amit koponyája rejt magában, de minek is látna bármit, nincs tűi nagy meglepetés. innen már fejben is leélhető a világ, elképzelhető minden lehetséges viszony, és tán méginkább, mint ami a külsőn jólnagyon maszatol. Mikor majd bevégzem ezt itt, egy párbeszéd jut eszembe, ahol ketten, vagy egyedül beszélnek: - Vakít a fény, nem látod? - Hogy látnám, ha egyszer Vakít a fény, az áldott! Podmaniczky Szilárd