Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-02 / 206. szám

1995. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT ffiMEDML Kocsmai filozófiák Imre Mátyás saját fiilu gyűjtéseihöt - Dolgozni mégy? - Ma nem. Meghalt Lino Ventura, ez nem olyan nap, mint a többi... - Mit iszol? - A szokásost... • Lehet, hogy amikor a dino­szauruszok megtojták tojásaikat, kotkodácsoltak is. Ki tudja? • ...Általában egy női test sok­kal szebb a moziban, mint ott­hon... • ...Tudom, hogy evés közben jön meg az étvágy, de szerin­tem akkor is, ha nem eszünk... • ...A seregben fogkefével sö­pörtették velünk az udvart. Ak­kor kezdtek el romlani a foga­im... • ...Annak idején még a rádiók stúdiói is fekete-fehérek voltak. Láttam erről készült régi filme­ket... • ...Ha tudnátok, milyen ke­gyetlen is a corrida. Egyszer amikor Pamplonában jártam, engem is pofán vágtak a néző­téren... • ...Hallottam a rádióban, hogy egy navigátor leesett a hajóról. Képzeljétek el, ha kőműves, és az állványról esik le... ...Soha nem tudjuk egyből, hogy mit is mondtunk. Csak másnap, amikor kijózanodunk, fut át a fejünkön: „Na nézd csak! Tegnap mondtam egy hü­lyeséget!"... • ...A beton előnye, hogy nem kell mindennap nyírni. A fű is szép, de egy kicsit zajos... • - Majd akkor lottózom, ha nem csalnak vele... - És azt honnan fogod meg­tudni? - Majd amikor nyerek. • ...Nézd meg a kígyót! Miután lenyeli a békát, melyet előtte hipnotizált, ő is elalszik. Ezek szerint a hipnotizált húsnak ugyanolyan hatása van, mint az embereknél az altatónak... • ...Azelőtt száz gyufaszálat tet­tek egy dobozba, aztán fokoza­tosan csökkenteni kezdték: 99, 98, 97... Egy nap majd úgy vá­sárolsz meg egy doboz gyufát, amelyben csak egy szál lesz, hogy észre se veszed... • ...Mindennap megfejtek egy keresztrejtvényt, ez az agy sportja. Feláll a fejed, és futni kezd... • ...A huligánok azért balhéz­nak az utcán, mert nincs mun­I Vi .ífjjyi- jUfg^^gt J ; Baka István Szekér Agyagos úton vánszorgó kerék Kínlódva-lassan fordul el a Nap Sárdarabok ragacsos napok éjek Keringnek föl s hogy a szekér halad Visszapotyognak így kapom fel én is És ejtem vissza versem szavait Szekér vagyok rozoga és nehézkes Nyikorgok fajok már csak egy szelíd Fészerre vágyom korhadozni békén Nem is tudom mi kényszerít vakon Sáros dűlőket járni körbe-körbe Holdatlan éjen naptalan napon Fáradt vagyok hiszen végül kifárad A lelke-fosztott faragott fa és A vasszögek s a formába feszített Abroncs elernyed sírva az egész Fáradt vagyok régóta nem tudom már Miféle ló húz ki ül a bakon És nem tudom miféle terhet hordok Holdatlan éjem? naptalan napom? kájuk. Egyébként nyugodtan dolgoznának, mondjuk egy hentesüzletben... • ...Azoknak, akik szeretnek a víz alá menni, de nem szeretik a vizet, a legjobb megoldás egy tengeralattjáró... • ...Ha tényleg létezik olyan, hogy telepátia, akkor minek ta­lálta fel Bell a telefont? • ...A Napon soha sincs éjsza­ka... ...A kanyarokat csak azok használhatják, akik éppen ka­nyarodni akarnak... • ...Veszek egy üzenetrögzítőt. Úgysem telefonál nekem soha senki, legalább nem kell feles­legesen ülnöm a készülék mel­lett... • ...Ha kabinból telefonálok, sohasem mondom elsőnek, hogy „halló". Azt hiszem, ez normális: én tettem a készülék­be az aprót, a másik is tehet egy kis erőfeszítést... • ...Nem létezik olyan ideoló­gia, mely megérdemelné, hogy tökéletesen megértsük... • ...Harmincéves vagyok, és az iszom, amit akarok! Egyébként sem szándékozom kétszáz évig élni... • ...Még a halálom napján sem hinnék Isten létezésében. Más­napig mindenképpen várnék, hogy biztos legyek a dolgom­ban... • ...A kapitányoknak utoljára kell elhagyniuk a hajót, hogy szerződésük végéig megkapják a fizetésüket... • ...Amikor halat eszel, mindig jusson eszedbe, hogy a halak legyeket esznek... • ...A média most nagyon ér­deklődik Új-Zéland után, mint minden után, ami új. Majd nézd meg, ha már régi ügy lesz... • A kutya ugat, a karaván meg átmegy rajta, hogy megnyugod­jon... • ...Anyánknak mindent el­mondhatunk, azért vannak, hogy meghallgassanak minket. Kivéve persze, a süket anyá­kat... • ...Soha nem láttam még öreg törpét. Lehet, hogy az évek mú­lásával megnőnek?... • ...Először azt hittem, három lába van a pasinak. Aztán job­ban megnéztem, és kiderült: egy hadirokkant áll a háta mö­gött... töredék radnóti Nem dolgozom. A versíró kedv megjő, mint halállal a rendezgető kedv. Hallgatok, kezem a zsebemben, csak gondolom, hogy itt van. S várok. Vár a kedv is. Ülünk meredten, a tét most is a munka. Ha elillan, ez a nap is kárbavész, de ha csak marad, úgy sem dolgozom. A munka, a kedv jó és elillan. Marad a várakozás, tétova napok. Marad a zsebredugott kéz. Hallgatok. Hallgat a vers is és elmarad. Nem dolgozom, a kedv munkál csak a némaságban. Zsebből a zsebbe valamit átrakok. Csak gondolom, hogy itt van, hogy itt vagyok. Hang nélkül. A néma versnek tátogok. Az abszurd diszkrét bája Érdekes könyv látott napvilá­got a Szukits Kiadó gondozásá­ban. Christian Morgenstern: Bi­tódalok című kötete különös csemege ugyanis az abszurd költészet kedvelői számára. A német költő verseit fordították már ugyan neves magyar szer­zők, ám gyűjteményes kötete ez idáig nem jelent meg magyar nyelven. Morgenstern és a köl­tői világát meghatározó abszurd világszemlélet kevéssé ismert a magyar közönség előtt. Györei Zsoltot, a kötet fordítóját ezért arra kértem, mutassa be a köl­tót és korát. - A múlt század fordulóján élt Christian Morgenstern, ami­kor a líra nagyon sok irányba nyújtózkodott. Ekkorra a polgá­ri költészet annyira belefáradt saját sablonjaiba, hogy elkerül­hetetlenné vált a költői szemlé­let megújítása. Barátaival rend­szeresen összejöttek törzskocs­májukhan, ahol a pincérnőknek és a vendégeknek morbid ne­veket adtak. Volt egy akasztófa­kötelük is, amelyet gyakran sa­ját nyakukba akasztottak, s megtették az egyik kocsmáros­leányt, hogy legyen bakóleány. Játéknak indult az egész, s Mor­genstern jóvoltából költészet lett belőle. - A kötet első oldalán a köl­tő leírja a bitódalok keletkezé­sének körülményeit. E bevezető utolsó mondata így szól: „A bi­tóról másnak látszik a világ, s más dolgok mása lesz más." El­mozdulunk a realitások talajáról (ebben az esetben szó szerint, hiszen a bitón lógó költő mu­tatja be a .körülötte sorakozó tárgyakat), s egy groteszk világ köszön vissza ránk. - Az abszurd szituáció abból adódik, hogy amikor valaki egy akasztófán lóg, valaminek a vé­gén jár, s ugyanakkor valami el is kezdődik, sőt azt is mondhat­nánk, hogy egy lépéssel köze­lebb került az éghez. A tárgyak innen nézve funkciótlanok, gro­teszk hatást tesznek. Ezek a versek azt bizonyítják, hogy szemlélet kérdése, hogy mit ve­szünk észre a világból, s milyen jelentőséget tulajdonítunk neki. Egyik verse például így szól: „Kagylóban kis zug vagyon, / bent ritka féreg él, / aki nékem súgva gyón, / kis szívéről regél. Ah, ver e szív kókadon, - sebé sírja gennyit... / Legyintsz: ez csak móka vón? / Jaj ne tudj már ennyit! Kagylóban kis zug vagyon, / bent ritka féreg él, / aki nékem súgva gyón, / kis szívéről regél." A kis féreg, mely egy kagyló lakója, szen­ved az élettől. Ez a kagylót kí­vülről szemlélve nem túl érde­kes, de belül ennek különös je­lentősége van. Van a dolognak egy tragikuma, ami a mi szem­léletünkben tragikomikusnak hat. A világ elemeit úgy rendez­zük össze, ahogy nekünk prak­tikus, s ezt nevezzük el való­ságnak, a többiről olykor tudo­mást se veszünk. - Abban a köztes állapotban, melyben egy felakasztott ember találja magát, Morgenstern in­kább komikus hangot üt meg. Az abszurdban azért legalább annyi tragikus is található, mint komikus, elég csak Beckett ne­vét említenem. - A versek legtöbbje nem oldja fel a paradoxonokat, me­lyek sorban megfogalmazódnak bennük. Itt a komikum nem azt jelenti, hogy kigúnyolja a tragi­kumot, hanem egy magasabb szférában megvalósítja azt. A humora a szemléletmódjából adódik, abból, hogy mit vesz észre, de e jelenségek mélye mind-mind tragikus. - A realitás talajától elszakadt költő magatartása emlékeztet egy kicsit az avantgárd néhány irányzatának kiindulópontjára. - Morgensternt gyakran hoz­zák kapcsolatba az izmusokkal, főként Apollinaire nevét emle­getik együtt az övével. Kétség­telen, hogy a valósághoz némi­képpen szürrealista módon kö­zeledett. Társaival együtt azt a célt tűzte maga elé, amivel ké­sőbb az avantgárd irányzatai is indultak: eltörölni a polgári ér­tékek hegemóniáját, valami fris­set, eredetit alkotni. A világot makacs funkcionalitásában él­vezhetetlennek, unalmasnak ta­lálták a Bitó-Testvériség tagjai, s játéknak indult az egész vers­írás, akár az izmusok nagy ré­sze. - Igen rövid életet élt Mor­genstern. A Bitódalokon kívül milyen műveiről tudunk? - Három kötete van még ezen kívül, de néhány bitódalt ismerünk még kéziratban azo­kon kívül, melyek e kötetben megjelentek, de ezeket a költő nem sorolta be egyik kiadás anyagába sem. Szlncsok György Solymosi Bálint: Ágak egy hamisciprusról Mikor elindul az ember vilá­got látni, miért is gondolna ar­ra, hogy eközben öt is látja a világ. Az viszont csak a legrit­kább esetben adatik meg, hogy amilyennek ő látja a világot, a világ is olyannak lássa őt látásá­ban. És akkor itt van mindjárt ez: milyen a rálátás, mekkora a láthatás? Solymosi Bálint Ágak egy ha­misciprusról című, a Seneca ki­adónál könyvhéten megjelent elsó prózakötetének tizenkét el­beszélésében egészen közelről és olyan széles ívben rálátha­tunk a látásra és az írásba bele­hangolt világra, hogy egyszerre minden körülvesz, azaz olyan centrummá válunk, amelyhez képest előre, vagy hátra haladni esztelen és lehetetlen próbálko­zás. Az elbeszélések szereplői­nek mozgása és haladása is csupán eszmei, csupán a gram­matika és az összetett narráció késztet bennünket azt hinni, hogy éppen elindultunk egy ős­regény történetében. Holott, ha történeteket is vél­nénk felfedezni, azok mind csak egy önmagán belül vál­tozékony állapot kí­sértetei. Az Ágak egy ha­misciprusról állapot­könyv, amelynek minden mondata egyazon állapot felé mutat. Erre az álla­potra csak kénysze­rűségből kereshet­nénk szavakat, ilye­neket, hogy „gyász", „világvége", „önerős létkudarc". És ha valami, akkor az él­hetetlen élet meg­élése, mint utolsó esélytelenség, nem akar meggyőzni semmiről, mert már önmaga felől is meggyőzhetet­len. Hogy a szerző egy korábbi mondatát idézzem: „Minden út kómába vezet." A|ak egy hamisciprusról Ugyanakkor a lét, mint baj­állapot, amikor már nincs vesz­teség vagy nyernivaló, olyan mondatokkal beszélhető el, amelyek egy örvénylő gondo­latritmust követve már nem akarnak enyhülést, inkább for­más és folytonos meghiúsulását az ideálisan elbeszélhetőnek. Ha a saját feje után halad az ember, mert merre is menne okvetlen, akkor megeshetik ve­le, hogy nem marad más, csak a feje; de az mégis épkézláb. Bejut a sűrű és baromira setét erdőbe, ahonnan már nem látja az alagút végét. Csak az emlé­keit látja, amit koponyája rejt magában, de minek is látna bármit, nincs tűi nagy meglepe­tés. innen már fejben is leélhe­tő a világ, elképzelhető minden lehetséges viszony, és tán még­inkább, mint ami a külsőn jól­nagyon maszatol. Mikor majd bevégzem ezt itt, egy párbeszéd jut eszembe, ahol ketten, vagy egyedül beszélnek: - Vakít a fény, nem látod? - Hogy látnám, ha egyszer Vakít a fény, az áldott! Podmaniczky Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents