Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-09 / 212. szám

1995. SZEPTEMBER 9-, SZOMBAT 4 // NOI SZAKASZ Mottó: „Aki azt mondja átlát a nőkön, sokat veszít." (Groucho Marx amerikai humorista) A legnagyobb létszámú, nők­kel kapcsolatos ENSZ-rendez­•vény színhelye volt a héten a kínai főváfros, Peking. Ali ezer résztvevővel zajló 4. női világ­konferencián a nők egészség­ügyi ellátásának, oktatásának és foglalkoztatásának javítására ál­lítottak össze ajánlásokat a kor­mányok, az ENSZ és a társadal­mi szervezetek számára. Kérdés az, hogy a konferen­cia 150 oldalas akcióterve ké­pes lesz-e megoldani a felsorolt gondokat vagy csupán egy da­rab papír marad? Mi mindent megteszünk? FRÉDÉRICK LEBOYER A GYÖNGÉD SZÜLETÉS Fájdalom nélkül nincs szülés, sírás, zokogás nélkül pe­dig nem vagyunk életképesek - ez szinte beleégett a köztudatba. Aho­gyan az is, hogy még a terhes nő­nek sem illik arról beszélni, hogy ter­hessége vagy szü­lése bármiféle lelki megpróbáltatást okozna. Az újszü­lött szempontjairól nem is beszélve. És akkor az ember ke­zébe akad egy majd 20 éve íródott könyv, amely min­dent megkérdője­lez - a sírást, a szenvedést, a mű­tőlámpák fényere­jét, a kitörő és han­gos örömöt, a je­lenlevők elvárása­it... és nem utolsó­sorban elégedettsé­günket, amikor ar­ról beszélünk, hogy mi mindent megteszünk, amit csak lehet. Frédérick Lebo­yer aktív szülész korában felismerte, hogy micsoda lelki megrázkódtatáson megy keresztül az újszülött. Leboyer nem állít keveseb­bet, mint hogy az újszülött is érző, érzelmekkel - ter­mészetesen nem felnőtt fogalmaink szerinti érzelmek­kel - bíró ember, személyiség, aki­nek születése köz­ben hihetetlen mennyiségű és in­tenzitású ingerrel kell megbirkóznia. És hogy ebben nemhogy értő se­gítséget nem kap, de jelentősen meg is nehezítjük a dol­gát. A könyv egyéb­ként letehetetlen. Leboyer nemcsak gyönyörűen ír, de megcáfolhatatlan is. Hiteles, mert sa­játélményszinten (a pszichoanalízis és hipnózis segítségé­vel) megjárta az ér­zelmek - közte sa­ját születése ­mélységeit, más­részt remekül do­4 kumentál és elvará­zsol saját maga ké­szítette fotóival. Ezekből kiderül az is, hogy szenvedé­lyes figyelemmel, teljesen háttérben maradva szemlél, előítéletek, mellék­gondolatok nélkül szerez tapasztalato­kat. Az olvasónak mindössze két le­hetősége van: vagy távol tartja magától az érzelmeket és a tényeket, tudo­mánytalannak, őrültnek titulálva a szerzőt, vagy veszi a bátorságot, és Le­boyer útmutatásai alapján konfrontá­lódik azzal a hely­telen gyakorlattal, amit vakon és fel­tétel nélkül támo­gatunk, s amelynek valamennyien ál­dozatai is vagyunk. Rajtunk áll, hogy gyerekeink is azzá válnak-e. A politikai porondon immár jó egy évtizede szereplő, azaz sike­res politikusnak nevezhető Rózsa Edit országgyűlési képvise­lő(nő)vel beszélgettünk a gyengébbik nem erejéről, a pekingi • Több tiö ül a Parlamentben • Mosogatási gének „harca" Politikai porondon: Rózsa Edit - Kisebbségnek tekintbe­tő-e a nő? - Ez az alapkérdése a nőmoz­galmaknak. A radikális feministák válasza: igen. Azért harcolnak, hogy pozitív diszkriminációk se- uf: unrnnnián gitségévei érjék ei a nők az élet Konrerencia dpropojdn. minden területén azt a „képvise- ^^^^^^^^^^^^^^^^^ letet", amit az emberiségen belüli arányuk alapján jogosnak vélnek. Én másképpen közelítem a kér­dést. Mindig az egyént nézem. - A társadalom a férfi és a női nem alapján kettéoszt­ható? - Éppen arról van szó, hogy nem! Mert ha arra gondolunk, hogy a válások után azokban az esetekben is az anyának ítélik a gyereket, amikor az apa se tekint­hető alkalmatlannak szülői fel­adatainak ellátására, akkor sem­miképpen se nevezhetjük a nőket kisebbségnek, vagyis egy olyan csoportnak, melynek sérülnek jo­gai. Ugyanakkor bizonyos foglal­kozásokban, illetve munkahelye­ken a nők nehezebben érvénye­sülnek. Tény, hogy legalább két­szer annyit kell teljesíteniük, mint férfi kollégáiknak, hogy hasonló beosztást elérjenek. Ez ott jellem­ző, ahol a szakma férfias hozzáál­lást, agresszivitást, kemény(kedő) kiállást kíván. - Ilyen „szakma" például a „politikusTöbb nő ül most a Parlamentben, mint az előző ciklusban. Hogyan lesz egy nőből profi politi­kus? - A „férfias" hozzáállás kivált­ható női rafinériával, empátiával és gyakorlatias megközelítéssel. Mert he kell látni: nincs olyan helyzet, amikor egy valakinek igaza lehet, tehát a különböző ál­láspontok mérlegelésére, össze­gyúrására van szükség. A „férfi­as". kemény(kedő) kiállás nem teszi lehetővé a kompromisszum keresést. Női empátiával köny­nyebben meglelhető az arany kö­zépút. Bár e módszerek kevésbé hatékonyak. Talán ez az oka an­nak, hogy a nők kevésbé hatéko­nyak a pozíciószerzésben. - Hogyan fogadja a társa­dalmi közeg a magát pozí­cióba küzdő nőt? - Jól! A társadalom jobban is­1 Egy mosollyal sokmindent el lehet érni meri és elismeri a nőt, mint a ha­sonló pozícióval rendelkező fér­fit. Ugyanakkor ellenkező példát is tudok. A központi állami ün­nepségen megjelent az Ország­gyűlés alelnöke, akit a protokol­losok kapásból a „hölgyek", azaz a „nagypolitikusok feleségei" cso­portjába tessékeltek, mert első­sorban nőnek, nem pedig vezető politikusnak tekintették az illetőt... - Minek tekintsük a profi politikust, mondjuk vállal­kozónak? - A kockázatvállalás kényszere mindkét hivatásban azonos. Az­tán az is, hogy mindennap új és új helyzettel találkozik az ember. Ezek új válaszokat kívánnak. A politizálásra és a vállalkozásra is jellemző: a piaccal, a kínálattal lé­pést kell tartani. -Mi Rózsa Edit képviselőnő sikerének titka? - Egy nő eszköztára gazda­gabb, mint a férfié. Egy mosollyal inkább meg lehet nyerni egy ri­degnek látszó ügyintéző szimpátiá­ját, mint az asztíjra csapással. A mosogatás génjét, azaz kénysze­rét még nem fedezték föl a nők szervezetében. Új minták kelle­nek, eredményes és sikeres vál­lalkozónők és politikusnők, sztár­riporternők és művésznők példá­ja. A nőknek jobban kellene egy­mást menedzselniük, hogy e min­ták megismerhetők, mások által követhetők legyenek. El tudok képzelni olyan beszélgetőklubo­kat, ahol a nők bátoríthatják, ta­níthatják egymást, hogyan lehet­nek hatékonyabbak. Tapasztalat­ból tudom: új problémákra új életstratégiákkal kell válaszolni. Talán ez a „siker" titka. Újszászi Clinton asszony fellépése Hillary Clinton, az amerikai elnök felesége a pekingi nőkon­ferencia díszvendége volt. Ame­rika első asszonyához méltóan fel is szólalt az egyik bizottság­ban. A first lady arról is beszélt, hogy a világon sok helyen a nőktől megtagadják az egész­ségügyi ellátáshoz, az oktatás­hoz és a gazdasági lehetőségek­hez való hozzájutást, százmillió nó pusztán szegénysége miatt nem részesedhet családtervezési segítségben, és sok lány és asszony halálának fő oka az erő­szak. Amerika első asszonya követelte a nők egészségügyi el­látásának javítását, amely az egyenjogúság és a szociális hala­dás előfeltétele. Utalt a kairói népesedési konferencia határo­zataira, amelyek szerint a nők­nek és a pároknak joguk van szabadon meghatározni, mikor és hány gyermeket szeretnének Irigykedve meséljük itthon egymásnak, amit Németor­szágban vagy Belgiumban láttunk. Mennyivel köny­nyebb ott egy asszonynak! — sóhajtunk. Mert a háztartási gépektől kezdve a szolgálta­tások széles kínálatán át a részmunkaidős lehetőségig számos dolog arra ösztökéli a nőt: teljesítse ki önmagát, a család első szintű ellátása mellett éljen, mert élhet, a hivatásának. A skandináv asszonyok valóban „egyenrangúbbak", ismerte el Trine Eklund, aki a szegedi-szabadkai-temes­vári, A konfliktusoktól a bé­kés együttélésig című nem­Változzon a férfi! zetközi szemináriumon a Skandináv Nők a Békéért, a Norvégiai Békehálózat nevű nőszervezeteket képviselte. A férfiak szerepének meg­változtatása. Ez az egyik projektjük címe, mert a nők újabban a bosnyák lányok és asszonyok megerőszako­lásának problémáival foglal­koznak. Az ügyet Dániában, Norvégiában és Svédország­ban az egyenlőség kérdésé­vel foglalkozó miniszterek felkarolták. Kezdeményezé­süket bemutatják Kínában, az ENSZ világkongresszu­sán. A nő helyzetének változ­tatása - a skandináviaiak szerint - elképzelhetetlen a férfiszerep módosulása nél­kül. Nagyobb ellenállást tanú­sítanak a nők a skandináv országokban, mint ebben a régióban. Sokkal jobban megtanulták jogaikat érvé­nyesíteni. Igaz, már 20-25 éve foglalkoznak saját hely­zetük elemzésével. Megta­világra hozni. Elítélte azokat az országokat, amelyek a nőket művi vetélésre és sterilizációra kényszerítik. Ez burkolt bírálat volt a konferencia házigazdája, Kína címére. nulták, hogy felelősséget vállaljanak magukért és ke­zükbe vegyék saját ügyeiket. Trine Eklund szilárd meggyőződése, hogy ma­guknak a nőknek kell lépni­ük, ellenállást kifejteniük. Nem várhatják el a hatalom­ban lévő férfiaktól, hogy maguktól kezdeményezzék ezt. A nők - Trine Eklund fel­fogása szerint - a társadal­mon belül nem képeznek egyfajta „kisebbséget". A fér­fiak egyszerűen csak meg­próbálják a nőket kizárni és láthatatlanná tenni. Ez az, amit a nők nem hagyhatnak annyiban! Ú. L jja észrevételük, javaslatuk van a „Hölgyválasz" rovatunkkal kapcsolatban, vagy csak szeretnék nekünk megírni egy-egy cikkünkkel, témánkkal kapcsolatos véleményüket, ötletüket, levelüket a következő címre küldjék. „Hölgyválasz" Délma­gyarország Kft. 6740 Szeged, Stefánia 10. (A közlés­re érdemes leveleket a hónap utolsó szombatján közüljük.) Rovatszerkesztő: Kalocsai Katalin Szexuális kizsákmányolás Évente több mint egymillió gyermeket kényszerítenek erő­szakkal a szexpiacra, különö­sen Ázsiában. Ezért jövőre - a világon első ízben - Svédor­szág világkonferenciát rendez a mindjobban nyereségessé váló szexipar ellen. Pekingben, a nők 4. világ­konferenciáján szerzett értesü­lés szerint a gyermekek sze­kezdve. Eladják, gyakran elra­bolják és elzárva tartják őket, brutálisan bánnak velük. Ezek a gyermekek mindinkább ki vannak téve a szexuális úton terjeszthető betegségeknek, és a drogok romboló hatásának. Ennek a kizsákmányolásnak legbiztosabb talaja a nyomor. Ugyanakkor busás hasznot hajt a szórakozóhelyek tulaj­xuális kizsákmányolása elleni* donosainak a nyiivánosházak világméretű kezdeményezésre Stockholmban kerül sor 1996. augusztus 27. és 31. között. A kezdeményezést a svéd kor­mány terjesztette elő, együtt­működésben az UNICEF-fel, az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjával és több más szerve­zettel, azzal a céllal, hogy ér­vényt szerezzenek a gyerme­kek jogairól 1991-ben elfoga­dott nemzetközi konvenció­ban foglaltaknak. Thaiföldön, Indiában és Brazíliában például prostitú­cióval foglalkozó hálózatok gyermekek százezreit zsákmá­nyolják ki már ötéves kortól fenntartóinak, a kerítőknek és a drogkereskedőknek. A jövőre Svédországban megrendezésre kerülő világ­konferencia legelső feladata az lesz, hogy mozgósítsa a nemzetközi közvéleményt a határozott fellépésre ezen je­lenségek ellen. A tervek sze­rint a konferencia nyilatkoza­tot fogad majd el, és cselekvé­si tervet dolgoz ki a gyermekek szexuális kizsákmányolásá­nak visszaszorítására és a ki­zsákmányolás áldozatául esett gyermekek újraintegrálására a társadalomba.

Next

/
Thumbnails
Contents